Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-18 / 220. szám

1989. szeptember 18., hétfő o Ellenzéki szabad szombat Békéscsabán Fotó: Kovács Erzsébet (Folytatás az 1. oldalról) vagy demokráciát? A szó­nok nemcsak a Münnich Ferenc Társaság elveit ve­tette el, hanem a reform- kommunisták eszméinek lét- jogosultságát is. Hangoztat­ta a szocializmus csődjét, s arról szólt, hogy: „olyan or­szágban szeretnénk élni, ahol egyetlen politikai erő­nek sincs nagyobb hatalma annál, mint amekkorát a szabad választásokon meg­szerzett szavazatok arányá­ban a magáénak mond­hat ... Olyan országban és olyan városban szeretnénk élni, ahol nem az álnépi pártújságok csűrik-csavar- ják a valóságot, hanem ahol a hatalom minden egyes moccanását ellenőrzi a füg­getlen és szabad nyilvános­ság.” A demokratikus el­lenzék a szocializmus he­lyett nemzeti demokráciát kínál a választásra. Az em­bereket HAZATULAJDO- NOSSÁ kívánja tenni. A bevezető előadást köve­tően a Dobókocka nevű blues-együttest hallhattuk, majd Deutsch Tamás prágai élménybeszámolója került sorra. (V ele készült inter- júnkat lapunk későbbi szá­mában közöljük.) A délutáni program a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (Pofosz) képvise­lőinek beszédeivel folytató­dott. Bevezetőjében Szoko- lay Zoltán (MDF) az ’56-os események és a megtorlások Békés megyei áldozatairól beszélt. A jelenlévők néma felállással adóztak emlékük­nek. A szónok ezután felol­vasta azt a levelet, amelyet a megyei főügyésznek cí­meztek teljes erkölcsi és anyagi jóvátételt követelve az ’56 kapcsán elítélt szemé­lyeknek. Egy másik levélben, melyet Szabó Miklóshoz, az MSZMP Békés Megyei Bi­zottságának első titkárához küldenek, többek között ez áll: „Elvárjuk, hogy az MSZMP Békés Megyei Bi­zottsága hozza nyilvánosság­ra 1956-tal kapcsolatos állás­pontját, és az itteni tör­vénysértések miatt kövesse meg megyénk népét.” Lévai István, a Pofosz bé­késcsabai képviselője Rácz Sándort, az ’56-os Nagybu­dapesti Munkástanács elnö­két hívta a mikrofonhoz. — Kritikus időkben jöttünk Békéscsabára — kezdte, majd a „végső nagy kataszt­rófa” elkerülése érdekében összefogásra szólította fel a jelenlévőket. — Most — foly­tatta — a történelem lehe­tőséget kínál nekünk arra, hogy a következő évezred alapjait lerakja e korosztály. Az ebben való munkálkodás pedig, minden magyar er­kölcsi kötelessége, világné­zetre való tekintet nélkül. Most a legfontosabb tenni­való — a nemzet szabadsá­gának a visszaszerzése. Ad­ják vissza a szabadságunkat és mi be fogjuk bizonyítani a világnak, hogy minden néppel képesek vagyunk ba­rátságban élni — fejezte be n Ç 7 OT") D K — Miért jöttük Békéscsa­bára? — tette fel a kérdést Fónay Jenő, a Pofosz ügy­vezető elnöke. — Azért, mert azt hisszük, hogy má­ra vidéken is formálódik az igazság. Ügy gondoljuk, hogy mint ’56-ban, most is a vi­dék fogja megadni azt a nyomatékot, amire nagy szükség van ebben a hely­zetben. ’56 ugyan Budapes­ten kezdődött — folytatta —, de szinte azonnal csatlako­zott hozzá az egész ország. Álláspontja szerint az 1956-os magyar forradalom tiszta volt, hisz még a sebe­sült szovjet katonát is kór­házba szállították azok, aki­ket később elítéltek. „Tisz­taság jellemezte azért is — mondta —, mert azokat az összeszedett államvédelmista bitangoknak, akiket bármi­kor jogosan kivégezhettek volna az elkeseredett embe­rek, mégsem ezt tették — hanem megbocsátottak ne­kik.” Napjaink politikai helyzetét elemezve többször is elmondta, hogy az embe­rek mai félelmeinek az alap­ja, hogy nem bíznak a kom­munistákban. Felhívta a je­lenlévők figyelmét, hogy Pozsgay Imrében se bízza­nak, mert ő valójában ugyanazt akarja, mint a pártja balszámya, csak ép­pen képzett politikus lévén, másképpen fogalmaz. A most alakuló, szerinte túl sok pár­tot manipulációnak tartja. Például még meg sem ala­kult a kisgazdapárt, de már ott voltak a kijelölt embe­rek, hogy mellékvágányra vigyék a párt gondolatait. Igaz, bogy...? HÁROM KÉRDÉS SZOKOLAY ZOLTÁNHOZ — ... korábban az írószö­vetség KISZ-titkára voltál? — lsen. 1985—86-ban töl­töttem be ezt a tisztséget. — ... fegyelmi úton bo­csátottak el a békéscsabai tanítóképző főiskoláról, mert nem tartottad meg az órái­dat? — Nem igaz a hír. Áthe­lyezéssel kerültem a Dél­kelet című laphoz újságíró­nak, s óraadóként továbbra is tanítok a főiskolán. Ko­rábban egyébként valóban el kellett cserélnem az órái­mat — más irányú elfog­laltságaim miatt —, csak­hogy azokat később meg is . tartottam. — ... nem került túlságo­san sokba az ellenzéki szer­vezeteknek a békéscsabai el­lenzéki szabad szombat meg­tartása? — Igaz. Mindösszesen hat­ezer forintot emésztett fel ez a rendezvény, s hozzáte­szem: a helyi tagdíjakból befolyt pénzösszeg egy ré­szét használtuk fel erre a célra. (d. I.) Ezután Szél László kért szót, aki 33 évi hallgatás után felidézte az ’56-os bé­késcsabai eseményeket. El­mondta, hogy tudomása sze­rint a Romániában tartózko­dó szovjet hadseregnek pa­rancsa volt arra, hogy ok­tóber 28-án Budapesten avatkozzon be a harcokba. Az ő Kossuth téri felhívása alapján, négyszázötvened magával Lökösházán vá­gányzárat létesítettek — a Nagy Imre-kormány felha­talmazása alapján —, hogy a szovjet csapatok ne tud­janak bevonulni. Időközben megérkezett Za­la Simon Tibor, a Magyar Néppárt országos titkára is. A Néppárt, mint elmondta, a magyar .jövőt, az úgyneve­zett harmadik útban látja. Ez az út — elmondása sze­rint — egy magyar történel­mi tradíciókon alapuló — a szocializmus, illetve a nyu­gati polgári társadalom kö­zötti — megoldás. Az ipari üzemek és földek most fo­lyó eladása miatt a Néppárt tiltakozik. Kezdeményezni is fogják, hogy az Országgyű­lés tiltsa meg ezeket az ügy­leteket. A néppárti politikus véleménye szerint, ha most mindent eladunk, akkor a választások után nem lesz mit visszaadni a népnek. Dr. Debreceni József, az MDF országos választmá­nyának tagja, Kecskemét or­szággyűlési képviselője fel­szólalásának elején arról be­szélt, hogy voltaképpen ho­gyan is lett ő képviselő. Mint elmondta, fel kellett adnia azon korábbi állás­pontját, mely szerint tisz­tességes ember Magyaror­szágon nem vállalhat poli­tikai tisztséget. Ma már, úgy véli, erkölcsi kötelessége az állampolgárnak politizálni, az ország történelmi sors­fordulóhoz érkezett. Felfogása szerint 1945-öt követően, a népet a Magyar Kommunista Párt — az SZKP-val karöltve — Ázsia felé „masíroztatta”, s iga­zából csak a ’80-as évek elejére derült ki, hogy a magát szocializmusnak ne­vező ázsiai szisztéma csődbe jutott. Európa felé kell ven­nünk most az irányt. Az MSZMP. nem szégyenében vonul vissza, az aktivizáló­dó politikai erők szorítják vissza. Szembeszállt azzal a szé­les körben elterjedt nézet­tel, hogy úgymond, nem ér­demes politizálni, mert at­tól még nem lesz több pén­ze az egyénnek. Szerinte ugyanis a politika önmagá­ban véve nem tisztátalan dolog, csak le kell róla vá­lasztani a diktatúra burkát, le kell váltani azokat az embereket, akik idejutatták az országot. Azt a meggyő­ződését is kifejezte, hogy az országgyűlési választásokon az emberek többsége az el­lenzékre szavaz majd. Az MDF és az SZDSZ között feszülő ellentétekre utalva pedig megjegyezte: meg van győződve arról, hogy csu­pán múló jelenségről van szó. A mikrofonhoz ezt kö­vetően az SZDSZ szónoka lé­pett. Ifjú Rajk László, aki­nek édesapja (1946. március 20-tól 1948. augusztus 5-ig belügyminiszter, majd 1949. május 20-ig külügyminisz­ter) mártírhalált szenvedett a Rákosi-korszak alatt, be­vezetőjében elmondta: több mint 10 éve vesz részt az ellenzéki mozgalomban, s jogosnak érzi azt, hogy az emberek még ma is félnek. A valóságos demokrácia vé­delmében javasolta a helyi hatóságok alá rendelt köz­rendőrség és a letartóztatá- si, illetve fegyverviselési joggal fel nem ruházott po­litikai rendőrség létrehozá­sát. Azt a lehetőséget sem tartotta kizártnak például, hogy Békéscsabán népsza­vazással válasszák meg a rendőrség vezetőjét. Míg a hallgatóság az idő­közben „eltűnt” dr. Orbán Viktorra, a Fidesz képvise­lőjére várakozott, ifj. Rajk László egy kérdésre vála­szolva kifejtette: a köztár­sasági elnöki tisztséget il­letően nem személyekben, hanem a törvényes garan­ciákban kellene gondolkod­nunk. Pozsgay Imre azért nem alkalmas ezen poszt betöltésére, mert ő is az MSZMP érdekeit képvisel­né. — Polgártársak, barátaim és ellenségeim — kezdte stílszerűen Orbán Viktor, a szónok. Az MSZMP újra meg­találta a július 16-án elvesz­tett hangját, és újra táma­dást indítottak a Fidesz és személyem ellen. Mind a szervezetemet, mind engem nemes egyszerűséggel lefa- sisztáztak. Mi, fideszesek fa­siszták vagyunk-e, amikor azt mondjuk, hogy a kom­munista párt szomszédos testvérpártjaival összefogva arra szövetkezett, hogy a kelet-európai népek szabad­ságküzdelmeinek egyike se járjon sikerrel. Ezért mi, fideszesek elérkezettnek lát­juk az időt kimondani, hogy a szocializmus a világ egyik táján sem jött létre polgá­Az esti fórumon rok szabad akaratával... ezért a szocializmus nem más, mint. tartósított hadi­állapot a társadalommal szemben. A tervezett választásokról szólva dr. Orbán Viktor ki­fejtette azon meggyőződését, hogy a polgárok ki fogják fejezni saját erkölcsi ítéle­tüket a kommunista rend­szer felett. Beszéde követke­ző részében kifejtette: „Az ország a csőd szélén áll, vi­szont az MSZMP gazdasági programja kidolgozása he­lyett vagyona átmentésével foglalkozik, és milliárdos nagyságrendű ingatlanjait vállalkozásokba fekteti. Mi­közben a munkásőrsége több millió forintért vásárol rész­vényeket, nyugdíjasok tö­megei nyomorognak.” Két­ségbevonva az MSZMP tu­lajdonjogát, a pártvagyon kérdésében azt állította: „Ezeket a milliárdokat a mi zsebünkből vették ki.” A Fidesz álláspontja az, hogy az MSZMP a vagyonát a néptől lopta. Ezek miatt fa- sisztáztak le — tette hozzá a szónok.’ Arra a vádra válaszolva, mely szerint a Fidesz nem látja az MSZMP-n belüli platformokat, elmondta, hogy: amíg a reformszárny tettekkel nem bizonyítja, hogy elhatárolja magát ezektől az erőktől, nem kü­lönb azoknál. A választási esélyeket la­tolgatva Orbán Viktor ki­fejtette, hogy az ellenzék bé­kés úton, demokratikus vá­lasztások végeredményekép­pen a kommunisták nélkül akar kormányt alakítani. Amíg a tömegkommunikáci­ós eszközökön keresztül nem tudja kifejteni programját egy-egy ellenzéki párt, ad­dig nem érdemes választáso­kat tartani, hiszen a lakos­ság így nem tud miből vá­lasztani. A Fidesz csak bé­kés eszközökkel kíván részt venni a politikai küzdel­mekben. Első számú politi­kai alapelvük az erőszak- mentesség. Orbán Viktor beszédét kö­vetően lélegzetvételnyi szü­net utálj kezdődött a politi­kai fórum. Az előadók mel­lett új arc is megjelent a színpadon; az orosházi MDF vezetője, Varga Zoltán vá­rosi könyvtárigazgató. Egész nap gyűjtötték az írásbeli kérdéseket és tele-r fanon is kérdezhettek a vá­ros lakói a jelenlévőktől. Herczeg Tamás tette fel a kérdéseket a fórum részt­vevőinek. Természetesen ter­jedelmi okok miatt a fó­rum valamennyi kérdéséről nem tudunk részletesen tá­jékoztatni, ezért elsősorban a legjelentősebbekről szó­lunk. Fűlőp Zoltán, a Fidesz bé­késcsabai választmányának képviselője megyei jellegű információról szólt. „A Bé­kés Megyei Népújság szöve­géből is kivehető, de meg­felelő dokumentumokhoz hozzájutva biztosan állíthat­juk, hogy előttünk a békés­csabai NEXT 2000. A Bé­kés Megyei Lapkiadó Válla­latot, amely állami tulajdon és csak az MSZMP kezelési joga van meg rá, összevonja a Népújság szerkesztőségé­vel. Ebből is MSZMP-va- gyont akar csinálni, pártvál­lalatot szeretnének alapíta­ni. Nem beszélhetünk esély- egyenlőségről olyan esetben, amikor a tömegkommuniká- ició valamelyik pártnak a birtokában van. A cégbíró­sági bejegyzése a jövő hé­ten történne meg, szeptem­ber 15-ével lépett hatályba a határozat. Megpróbáltunk már csütörtökön szót emel­ni ez ügyben. Nem tudjuk, eljutott-e a cégbíróságig, még egyszer próbálunk va­lamit tenni. Mindenfélekép­pen meg kell próbálnunk megakadályozni. Mert olyan előnyhöz jutna' az MSZMP, amely az elkövetkezendő éveket nagyban meghatároz­ná. Egy telefonáló a földtulaj­don visszaállításának elkép­zeléseiről kérdezte a politi­kusokat. Hogyan gondolják az ellenzéki szervezetek a magántulajdon visszaállítá­sát? Első lépés: ki a tulaj­donos, majd a birtok hollé­tét is. tisztázni kell — hal­lottuk. Akar-e termelni, vagy felajánlja a szövetke­zetnek, esetleg más közös­ségnek. A birtokjogot és a tulajdonjogot ebben a szo­cializmusban szétválasztot­ták, újra kell egyesíteni. A legtöbb tsz-ben még a tu­lajdonos nevén van a föld, csak éppen nem birtokolja. Ai második lépésben vagy visszaveszi a tulajdon birto­kát, vagy felajánlja egy kö­zösségnek valamilyen árért, amelyet a termékbe építe­nek. A mezőgazdasági ár­rendszert is ehhez kapcsoló­dóan át kell dolgozni. Szokolay Zoltántól kérdez­ték, hogy az MDF miért til­takozott a román honvédel­mi miniszter magyar- országi látogatása ellen? A románokkal is tárgyalni kell, félnek a vidékünkön élő em­berek. — A feszültségeket valóban tárgyalásokkal kell rendezni, de nem a katonai vezetésnek, még csak nem is a megyei pártvezetőknek, hanem a külpolitikusoknak, a diplomatáknak, a két nép­nek — mondta. Békés megye MSZMP-vezetői ismét Arad­ra utaztak augusztus 23-ára. Protokolláris érintkezés volt az övék, nem szolgálta a kö­zeledést. Testvérpárt! talál­kozón igazolták, hogy itt za­vartalanul virágzik a prole­tár internacionalizmus dog­mája, és az ő pártjuk vona­lán teljesen felhőtlen a kap­csolat Magyarország és Ro­mánia között. Elmondása szerint a nagygyűlés távira­tot küldött Nicolae Ceau­sescunak, amelyben minden résztvevő (köztük az MSZMP Békés megyei küldöttsége is) kifejezésre juttatta elismeré­sét. Valaki szóvá tette, hogy ha az ellenzéki szervezetek ka­pitalista rendszert kívánnak Magyarországon bevezetni, akkor befektetni csak a ko­rábbi rendszerben meggaz­dagodott (?) kommunisták tudnak, a többi ember to­vábbra is szegény marad. Orbán Viktor cáfolta, hogy Magyarországon csak a kom­munisták gyűjtöttek össze pénzeket. A kérdésfeltevés így nem helyes. Egy svéd tí­pusú, magántulajdonon ala­puló piacgazdasági rendszert szeretnének megvalósítani. „Attól, hogy a kommunisták elmennek — szólt Orbán Viktor —, nem oldódnak meg a kenyérgondjaink, csupán a lehetőségeit teremtettük meg, hogy megoldódjanak. Veszé­lyes, hogy nagyon sokan er­re azt fogják gondolni, hogy nem ez a kormány bukott meg (a demokratikus válasz­tásokat követően), hanem a demokrácia. Előbb a kom­munisták csaptak be, majd az ellenzéknek hittünk, és az is becsapott bennünket — mondják majd. — Nem kell nekünk demokrácia, nem kell nekünk szabad válasz­tás. — Ez veszélyes követ­keztetés. Az ellenzék gazdasági koncepcióját kérte számon egv levélíró, amelyre azt a választ kapta, hogv az ellen­zéknek nincs egységes gaz­daságpolitikai koncepciója. Szokolay Zoltán megkö­szönte a Békés Megyei Nép­újság ,i ótanácsát, ugyanis, egy cikkünkben beharangoz­tuk az ellenzéki szabad szombatot, majd újabb cikk­ben felhívtuk a figyelmet a televíziós közvetítésre is. Vé­leménye szerint ezzel a város polgárait otthonmaradásra biztattuk. Ez utóbbi írást Dénes Zoltán (SZDSZ) kéré­sére közöltük. Az információkat Orbán Viktor azzal egészítette ki, hogv a politika iránt érdek­lődők figyeljék a hétfői és keddi napisajtót. Az ellen­zék jelenieg a nézetkülönb­ségekről tárgyal, hétfő dél­utánig hírzárlatot fogadtak, tárgyalásaik eredményét ez­után hozzák nyilvánosságra. Sötét este borult már a Széchenyi liget szabadtéri színpadának nézőterén ülők­re. amikor egy-két ember szóvá tette, hogy miért csak írásban lehetett kérdezni, és szóban miért nem tehették fel kérdéseiket? Erre akkor már ott nemigen volt Idő. A megmaradt kérdésekre vála­szokat ígértek a Dél-Kelet című lapban. A lapunkat ért több bírálattal ellentétben arra sem árt azonban figyel­ni, hogy hányán hivatkoztak ránk a résztvevők közül, hogy rendezvényeik időpont­járól, helyszínéről lapunk­ban adnak tájékoztatást. Végezetül azt is megtud­tuk, hogy az ellenzéki szer­vezetek szándékában áll a választások idejére ellenzéki választási irodát nyitni a megyeszékhelyen. Az első el­lenzéki szabad szombat né­hány alkoholtól boldog részt­vevő viselkedésétől eltekint­ve több száz résztvevő je­lenlétében (lövöldözés nél­kül) és rendben zajlott le, nem folyt vér „ ... figyel­meztető jelként, kibontott, vörös zászlóként... ”, és mindenki hazatérhetett sze­retteihez. A helyszínről tudósítottak: Bede Zsóka, Béla Vali, Dá- nyi László, Krausz N. Ta­más. Világ proletárjai, mit csináltatok? Nagy népszerűségnek örvend d ligeti szabadtéri színpad bejáratánál rögzített panaszfal. Ki csak olvasgatja, ki meg­ragadja az odakötött tollat, hogy felír­ja véleményét. Koppányi János kijavít egy felírást: „Ez a haza magyar haza, minden orosz menjen haza!” — Így a helyes! — ad­ja meg a nyomatékot rövid mondatá­nak. ;— Igen, az a helyes, hogy bárki, bármit felírjon. Ezt is megértük végre, hogy ne kelljen az ilyesmitől félnünk. Fiatal pár kézenfogva olvassa a felirt mondatokat. Szabó Katalin és Csatlós Zoltán egymás szavába vágva mondja véleményét. — Elég általános dolgokat írtak fel — állítja a fiatalember. — Igazán csak egy-két olyan mondat van, amire oda lehet figyelni. Semmit nem találok pél­dául, (ami a megyére vonatkozna. Katalin azt jegyzi meg, hogy viccet is csinálnak a dologból. — Nem lenne szabad olyat ideírni; adják a piát in­gyen ... Legtöbben szajkózva csak azt firkálják fel, amit a rádióban, g tévé­ben hallottak. Bozontos hajú fiatalember veti oda: — Miért nem azt írják a Népújságra, ami itt fenn olvasható: Világ proletár­jai, mit csináltatok? b. v.

Next

/
Thumbnails
Contents