Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-16 / 219. szám

1989. szeptember 16., szombat

TALLÓZÓ

Harcban

az inflációs sarccal

Hataloméhség sejthető

Hirtelenül

megigazult igazságosztók

amelyek nem léphetők át. Ilyen a kétoldalú kapcsolatok és a barátság fenntartása a Szovjetunióval, a megújított szocialista értékekhez való ragaszkodás és ilyen a szövetségi rendszerhez való tartozás.”

De éppen e kapcsolatok, e barátság fenntartására, tartóssá tételére kellene léhán- tani e két szövetségi rendszerről azt, ami régi, felesleges, korszerűtlen. S beiktatni azt, amit a reformfolyamat és az új európai helyzet megkövetel. Éppen ez a menekülthullám — amely remélhetőleg lecsendesül és azzá „szelídül”, ami a lényege: a két német állam viszonyának a problémájává — megmutatja, mesterséges korlátokat az élet előbb- utóbb megkérdőjelez, vagy éppen szét is rombol. Magyarország az áttelepülési problémának ezzel az átmeneti megoldásával nem kívánt senki fölött bírálatot gyakorolni. Bíráljanak maguk az események. (Tatár Imre; Magyar Nemzet)-------------------------fcöRÖSTÁJ

E

tnikai gettó a fővárosban?

Amire 1953 óta nem volt példa. 1988-ban a magyar la-^ kosság fogyasztása csökkent. Igaz, az idén már nem kell további visszaesésre számítani, ám az ez évi fogyasztás sem éri el az 1987-est. A lakosság kevesebbet fogyaszt, mert pénze kevesebbet ér, és az inflációt — no meg az szját — már nem tudja többletmunka-vállalással kivédeni. A családok természetesen nem úgy csökkentik fogyasztásukat, hogy mindenből kevesebbet vásárolnak, mint eddig. Van, amiről le tudnak mondani, van amiről nem — azaz változik a fogyasztás szerkezete.

A lakosság, legalábbis az a része, amelyik már nem tudja jövedelmeit növelni, elsősorban a ruházkodáson és a hasán spórol — derül ki' a Kereskedelmi Szemle 7. számából. 1988-ban a vásárlások volumene minden egyes árufőcsoportban visz- szaesett. ez évben pedig a vegyes iparcikkek kivételével — csak igen kis mértékű növekedés volt. Legerőteljesebben a ruházati cikkek vásárlása, valamint a vendéglátás forgalma csökkent. Ezen nem is lehet csodálkozni, mert itt nőttek leginkább az árak, gyorsabban, mint az átlag. A ruházati ipart, úgy látszik, a kereslet visszaesése sem kényszeríti árversenyre, kevesebbet termel és azt magasabb áron adja el.

Korábban az alapvető élelmiszereknél egy-egy jelentős áremelés után a vásárlások egy ideig visszaestek — mint például 1979-ben a hús esetében — majd újból elérték a korábbi szintet. Most már nem ez a helyzet. Az emberek a nagyobb áremelések után tartósan kevesebb húst, tejet, sajtot, cukrot, lisztet, kenyeret vesznek. Ezen belül is az olcsóbb cikkeket, — például a vörösárut, a csirkeaprólékot — keresik, nem ritkán hiába. A csökkenő vásárlás arra is utal, hogy a lakosság korábbi elővásárlásokkal próbálta kivédeni az inflációs sarcot... (Bóc Imre; Heti Világgazdaság)

Menekültügy

„Megérett a helyzet a szövetségi rendszerek korszerűsítésére”

... A szovjet példa, a lengyel fejlemények, a magyar reform keleten, a Német Szövetségi Köztársaság és a dinamikusan fejlődő, szinte minden tekintetben bennünket leköröző nyugat-európai világ körülveszi az NDK-t. Változatlanul az ő dolga, miként reagál a határain kívüli — egyebek között a baráti — változásokra, de talán mégiscsak hiba (hadd ismételjük meg azt, amit saját keserű történelmi tapasztalataink mondatnak velünk) a százezres áradat okait nem elsősorban otthon keresni. S nem Magyarországon.

A mostani magyar kormányhatározat és ez a menekültprobléma arra figyelmeztet, hogy a Varsói Szerződés- és a KGST keretein belül nemcsak az eddigi, hanem új nézeteltérések is felüthetik a fejüket. Megérett a helyzet e szövetségi rendszerek korszerűsítésére.

Nyers Rezső, az MSZMP elnöke most fejtette ki egy interjúban: „Vannak határok,

Túl sok közöttünk az igaz, a hirtelenül megigazult ember. De gyanússá lesz minden fennszóval önmagát reklámozó makulátlanság, különösen, ha csak dühöket szít a bűnök ellen. Pallosjo- gokkal ruházzák fel magukat, akik a tökéletesség erényének koronáját saját fejükre teszik. Folyamatos, személyes törvénykezéssel születnek elmarasztaló és felmagasztaló ítéletek. De mindig csak mások ellen. Pedig a tökéletesség nem emberi mérték. S ha nem az, akkor csak hataloméhséget sejthetünk ott, ahol megengedhetetlen előfeltevés birtokában osztanak igazságot.

A Bibliában erre is van kádencia: „Ne ítéljetek,

hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek ... Ne adjátok azt, ami szent az ebek ... — A Fidesz a jövőben milyen politikai formációban kíván működni? Foglalkoznak-e a párttá alakulás gondolatával? A közelgő választásokon, ha jelöltet állítanak, számukra — győzelmük esetén — a kormányzásban vagy az ellenzékben szánnak helyet?

(Aki válaszol ; Rockenbauer Zoltán, a Néprajzi Múzeum könyvtárosa, a Fidesz országos választmány tagja.)

— Ezt a kissé túlmisztifikált kérdést, hogy a Fidesz párttá válik-e vagy sem, gyakran felteszik, mi is feltettük már magunknak. Egységes az az álláspontunk, hogy semmiképpen sem akarunk párttá válni. Egyrészt a korhatár feládása egyet jelentene saját identitásunk feladásával, másrészt óriási űrt hagynánk magunk mögött. Nekem az a meggyőződésem, hogy szükség van politikai ifjúsági szervezetekre. A tagság többsége nem akar egy „pártnak” a tagja lenni. Azt hiszem, ebben az országban egyelőre komoly viszolygás van attól, hogy valaki „párttag” legyen. Ennek csak akkor van jelentősége, ha a választásokon csupán pártok indulhatnak, Amenynek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal és néktek fordulván meg ne szaggassanak titeket.” Titeket is. Tehetném hozzá. Túl kellene jutnunk végre kicsinyes, személyes és tömeges bosszúkon. (A bosszúállás is Istené.— a Biblia szerint.)

Nincsenek tökéletes politikai rendszerek, tökéletes politikai pártok, tökéletes emberek. Olyan változásban, amelynek készítői nem a „legyetek tökéletesek !” parancsszavára cselekszenek, gyarlóságaikat megvallva, hanem mindenkor az erényt magukénak tudva, nem lehet bízni! Nem lehet, mert a tökéletesség erénye csak az Istent illeti. Akár van, akár nincs. (Kiss Gábor: Kelet- Magyarország)

nyiben a választási törvény úgy fogalmaz, hogy a választásokon pártok és országos politikai szervezetek indulhatnak (ismerünk erre is példát; elég csak Lengyelországra utalnom), akkor teljesen mindegy, hogy minek nevezi magát egy politikai csoport. Ellenkező esetben — ha mindenképpen indulni akarunk a választásokon, ami valószínű — pártként is bejegyeztetjük magunkat, és ugyanúgy fogunk működni, mint eddig.

Politikai programnyilatkozatunkban kimondtuk, hogy szakítunk azzal a felfogással, miszerint a demokrácia megteremtéséhez elengedhetetlen az államhatalom megragadása, célunk a demokratikus viszonyunk megteremtésében való részvétel. E gondolat szellemében semmiképpen nem kívánunk bekerülni a hatalomba. Ha sikerül képviselőket juttatni az ország- gyűlésbe, akkor parlamenti ellenzékként, általunk is támogatott kormány esetén lojális ellenzékként fogunk működni. De minderről végső döntést az őszi kong.'esz- szusunk fog hozni... (Kardos István; Jelző című folyóirat)

... Aligha tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a belátható jövőben a fővárosi cigányság térbeni koncentrálódása folytatódni fog, és — az egyre nagyobb tömegeket érintő életszínvonal-csökkenés következtében felerősödő bűnbakkereső mechanizmusok eredményeként — az e hátrányos helyzetű kisebbséggel szembeni előítéletek fokozódni fognak.

A hetvenes évek legelejéhez viszonyítva a budapesti általános iskolákba járó cigány tanulók aránya 1986-ra pontosan megduplázódott, 2,4°/n-ra emelkedett. Ez azonban még mindig lényegesen alacsonyabb, mint az országos átlag (5,8%). Várható, hogy a cigányságot különösen súlyosan érintő munka- nélküliség, valamint annak az ország egyes területeire való erős koncentrálódása miatt a cigányok fővárosba áramlásának folyamata nemcsak folytatódni, hanem jelentős mértékben erősödni fog. Ennek adminisztratív úton való, drasztikus korlátozása nemcsak alapvető emberi jogokat sért, de egyben szükségszerűen kudarcra ítélt vállalkozás is...

A kialakulófélben lévő etnikai gettó ténye igen fenyegető. Ügy tűnik, hogy a munkanélküliség, kábítószer-fogyasztás, növekvő bűnözés stb. mellett, újabb nem kívánatos téren sikerül felzárkóznunk a nyugati piacgazdaságokhoz, miközben gazdasági lemaradásunk egyre

...— Amikor hazaértem, a lakásajtó nyitva volt. (Meskó Istvánná, a tiszar kécskei tanácselnök özvegye meséli — a szerk.) Ahogy beléptem, a szürke sziámi macskánk ott ült férjem mellén, s nyalogatta arcáról a vért... Felültettem Istvánt ; folyt a vér a füléből, szájából. Láttam, nert) tudok már segíteni rajta ... Az orvos injekciót adott neki, majd lefektettük. Aztán felhívtam Gajdó- csit — a megyei tanácselnökről van szó — a szerk.), s mondtam neki, mi történt. Az elnök hosszú ideig hallgatott. Próbáltam megtudni, miről beszélgettek, de csak annyit tudtam meg, hogy nagy vita volt, s arra kérte férjemet, írjon igazoló jelentést Kisjuhász és Petrezselyem íelekügyeiról, és adjon nekik fegyelmit! Gaj- dócsi megígérte, hogy meglátogat. El is jött másnap. Le volt törve, látszott, nem érti, mi történt. Annyit mondott, hogy Ballai, a Petőfi Népe szerkesztője fiókjában van egy újságcikk erről a telekügyről.

— Miskó István tudhatott erről a készülő cikkről? Ezért lett öngyilkos?

— Nem biztos, hogy tudott a cikkről, de azt tudta, hogy a sajtókampánynak, •mely ellene folyt, nincs vége. Azt is tudta, hogy senki nem áll mellé, hiába tette várossá Tiszakécskét. Nem bírta a nyomást, mely rá nehezedett ... A 'sajtó és a levéláradat megviselte nagyon, egy idő után már nem nézte a híreket a tévében, s ha megérkezett az újság, s •nem volt benn róla cikk: megkönnyebbülten sóhajtott fel: „Ma nem vagyunk benne”. Éjjel a párnája alá rejtette a pisztolyt.

— ön szerint bűnös volt a férje?

— Nézze, erre még a bíróságon sem vagyok köteles felelni, de szerintem csak

inkább fokozódik velük szemben. Az etnikai gettó megjelenésének tényét különösen fenyegetővé teszi, ha meggondoljuk, hogy a Budapesten élő cigány kisebbség aránya ma még csak csekély töredéke az észak-amerikai nagyvárosokban élő etnikai kisebbségek arányának ...

A különböző társadalmi csoportok nagyvároson belüli elhelyezkedésének alakulása véleményünk szerint nem értelmezhető másként, mint strukturális egyenlőtlenségek térbeni megjelenéseként. Ezen, társadalmilag nagyon erősen determinált folyamatokat a város- és lakásgazdálkodás rendszere igen szűk keretek között képes befolyásolni. Lehetőségei leginkább csak e folyamatok erősítésére vagy gyengítésére korlátozódnak. Ezen lehetőségek jelentőségét persze nem szabad lebecsülni, de látni kell, hogy a nagy kiterjedésű etnikai gettó budapesti megjelenése, mintegy a jéghegy csúcsaként, a magyarországi cigányság tarthatatlan társadalmi helyzetére hívja fel a figyelmet. Meg kellene végre értenünk, itt és most nem arról van szó, hogy szeressük a cigányokat vagy sem, hanem arról, hogy mivel európai alapnormákat szem előtt tartva nincs más választásunk, mint hogy együtt éljünk, jó lenne ezt az együttélést legalább minél inkább - elviselhetővé tenni. (Ladányi János; Valóság)

annyira volt bűnös, mint bárki más. Mindent a városért tett.

— Hogyan viselkedtek a rendőrök, akik az öngyilkosság körülményeit vizsgálták?

— Diszkréten, végtelenül udvariasan, kíméletesen. Azzal vigasztaltak, hogy István egy pillanatig sem szenvedett. Leültem ide, a szoba sarkába, alig fogtam fel, mi történt. Ügy éreztem, végtelen erősnek kell lennem. A rendőrökkel együtt érkeztek a Petőfi Népe szerkesztőségéből ketten: a Ballai és a Lovas. Megálltak az ablak alatt, és a rendőrökkel, meg a fiammal beszéltek. Furcsa volt nekem ez, hogy még ki sem hűlt a férjem, és ők már itt vannak. Az biztos, nem együttérzésből jöttek, hanem a szenzációért. Az volt a legfőbb gondjuk, hogy megtudják, volt-e a férjemnek fegyverviselési engedélye ... Én tudom, hogy az újságíróknak hírt kell adni az eseményekről, de azért az túlzás, ahogy betörnek az ember magánéletébe. Amikor mind elmentek, akkor összeroppantam. Hosszú napokon át nem tudtam, mit csinálok. Még ma is altatóval alszom. A temetésre alig emlékszem, csak arra, hogy rengetegen voltak. A temetés utáni hétfőn már tanítottam. Háromszor is rosz- szul lettem. A gyerekek csodálatosan viselkedtek: szokatlanul jók voltak, hosszú ideig nem volt fegyelmezési problémám egvetlen osztályban sem. A szülők megkérdezték, miben segíthetnek.

— Úgy tudom, nem volt mindenki ilyen segítőkész.

— Férjem halála után két

héttel feljelentettek: svájci

betétszámláról beszéltek, rózsadombi villáról, bükkszéki telekről A hajsza tovább folytatódott. Az nem érdekelte ezeket, hogy egy szó sem igaz a vádakból... (Udvarhelyi András; Reform)

Se ígéretes program, se demokratikus türelem

Az ellenzék immár jó ideje ikerékasztallá kerekült, s ilyen minőségében tárgyal a képviselőház iés a kormány feje fölött, gyakorta titkosságban, a Magyar Szocialista Munkáspárttal. Bizonyára fontos dolgokat vitatnak meg és még fontosabbakban állapodnak meg egymás között, mint hajdanán őseink, az Angol Királynőhöz címzett szállodában. (Csak Deák Ferenc hiányzik közülük.)

Engem, mint választópolgárt, aki soha semmilyen párt tagja nem voltam és nem is leszek, ezzel szemben természetesen választani fogok (ha hagynak), nem is ez a gyermetegnek tűnő titkolódzás feszélyez, hanem inkább ennek esetleges következményei.

Már látom ugyanis lelki szemeim előtt ,a derék választó- polgárt, aki dolgai után lótván-futván, megélhetésért küszködvén nincs minden részletében tájékozódva belügyeink- röl. viszont annyit tud. hogy neki abból, ami eddig történt, elege van. tehát ö az ellenzékre fog szavazni. Mármost: hol ez az ellenzék? Hiába keresi a cádulán a Kerekasztal Pártot, ilyen pártot 'nem lel. Hogy lehet ez? Hiszen ő újságból. rádióból, 'képsugárzó készülékből egyebet se hallott, mint hogy kerekasztal így. kerékasztal úgy. ez \ellen is tiltakozik. Iaz ellen is iszót emel. .. Hol van hát 'ez a Kerékasztal Párt?

... Tartok tőle, hogy ha még sokáig kerekasztalkodik az ellenzék, a majdani szavazatok úgy fognak megosztani, hogy hiába kapna többséget a nem létező „Kerekasztal Párt”, az egyes pártok szavazatai elaprózódnak. De nem csupán az arculat, a karakter, a mástól különböző, Ígéretes program hiányzik még ma az ellenzék pártjaiból, hanem, sajna, a demokratikus türelem is. Ez aggasztó.

Fgy ifjúsági szervezet, történetesen a Demisz (szerencsétlen mozaikszó!) aláírásokat gyűjt, hogy minél előbb hozzanak törvényt a köztársasági elnöki intézményről, mert a jelenleg működő Elnöki Tanács a nyilvánosság kizárásával bármiféle törvényerejű rendeletet jogosult meghozni, vagyis a kormány fölött kormánykodhat.

Mármost elképedve látom-hallom, hogy a kerekasztal megdorgálta ezt a macskaasztalnál szerénykedő, izgő-mozgó De- miszt, hogy minek avatkozik a felnőttek dolgába, éppen most akartak ők is titokban valami hasonló dolgot kezdeményezni, hát erre nem előrukkolnak ezek a süvölvények az aláírásgyűjtésükkel?

Vigyázzunk! Ügy látszik, hajlamosak vagyunk a demokráciát összetéveszteni saját mindenkori érdekeinkkel. Nehogy úgy járjunk, hogy az ellenzék valamelyik pártja netán hatalomra jutván, kifenyegesse a hatalomból kiszorultakat még az állampolgári jogaikból is! A kerékasztallá kerekült ellenzék újabban egyre inkább úgy viselkedik, mintha máris megszerezte volna a hatalmat. Pedig még meg se választották őket, legföljebb ismeretlen taglétszámú pártjuk delegálta egyiküket-másikukat a túl sűrűn párt ajtók mögötti tárgyalásokra. (Nemeskürty István, Képes 7)

Mi lesz, Fidesz?

A tanácselnök özvegye: „csak annyira volt bűnös, mint bárki más”