Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-16 / 219. szám

1989. szeptember 16., szombat o köRÖSTÁJ BELPOLITIKAI ES KULTURÁLIS MELLÉKLET Ha mindenkinek igaza van, akkor ki hazudik? N éhány évvel ezelőtt még minden egy­szerűnek tűnt. A társadalmi ellent­mondásokat legfeljebb tankönyvek­ből ismertük. Az igazság is leszűkült egy­szerű osztályfogalommá. Kimondása nem bkozott fejtörést. Esetleg azokban merül­tek fel kétségek, akiket rávitt a kíváncsi­ság, hogy a hivatalos ideológiától eltérő bölcseleti irányzatokba is belekukkantsa­nak, amelyekből felsejlett az ellentmondá­sok bonyolultsága, az igazság sokarcúsá- ga. A hétköznapok politikája és propa­gandája azonban elaltatta a kétségeket. Most pedig hirtelenjében kezdünk rádöb­benni, hogy a legegyszerűbbnek vélt fo­galmak nem is olyan egyszerűek. Még azt se tudjuk biztosan, mi a tisztességes el­járás. Különösen, ha pénzről van szó. Aki ma OTP-laikást kap, vagy arra vár, egészen másképpen gondolkozik, mint az, aki évekkel ezelőtt kedvezményes kamat- feltételekkel jutott hozzá. A költségvetés­nek csak az idén több mint 100 milliárd forintjába kerül a Lakbér-hozzájárulás, a bérlakás-felújítás és a kedvezményes ka­matozású lakáshitelek támogatása. Ennek az utóbbinak az összege 42 milliárd fo­rintot tesz ki az idén, mely minden bi­zonnyal egy-két év alatt a többszörösére nőne, ha nem emelték volna fel a ked­vezményes kamatot, piaci 17 százalékos kamatozásúra. Ezek pénzügyi tények. Ar­ról viszont, amiről sokáig csak mende­mondák keringtek, hovatovább majdnem bizonyosság lesz. A kedvezményes lakás­hitelek kamataival valamit csinálni kell. Fel kell emelni őket, vagy pedig valami­féle adót kelt bevezetni. Mikor az előbbi hír felröppent, az elsők között tiltakozott a Szakszervezetek Békés Megyei Tanácsa, közvetítve a kedvezményes lakáshitelek törlesztőinek álláspontját. Akárhogyan nézzük, helyénvaló volt ez a tiltakozás. Egyszerűen annál az egy oknál fogva, hogy az utólagos emelés sérti az emberek igazságérzetét, szerződésekbe vetett hitét — hogy a szerződések mindkét felet egy­aránt a megállapodások betartására köte­lezik. A kamatemelés nem más, mint egy­oldalú szerződésszegés, ami érzékenyen érinti az OTP-lakástulajdonosok pénztár­cáját. Röviden szólva, tisztességtelen az ilyen eljárás. Azaz a tiltakozóknak igazuk volt. Tehát helyesen járt el a Szakszerve­zetek Békés Megyei Tanácsa, amikor szót emelt a kedvezményes hitelkamatok utó­lagos emelése ellen. Most f>edig nézzük az igazság másik ar­cát. Időközben felnőtt egy új nemzedék, amely most alapít családot és szüksége van lakásra. Igen ám, csakhogy ez a nem­zedék rosszkor nőtt föl. Magyarországon ugyanis ez a helyzet. A nemzedékek álta­lában kedvezőtlen időpontban nőnek fel. Ilyen harapófogóban volt az előző is. A hatvanas évek, sőt a hetvenes évék eleje sem kedvezett a kamatterhek törlesztői­nek, mindaddig, amíg nem emelkedtek az árak és a bérek. A kamatok viszont maradtak. De a jelen most van. A lakás­árak iSt&posan megugrattak. S mi több, megszűnt a kedvezményes lakáshitel. Te­hát vannak, akik élvezik a korábbi ked­vezményeket, amibe jócskán besegít az infláció is. Számoljunk csak! A kamat 2-3 százalékos. A pénzromlás hivatalosan is meghaladja a 15 százalékot. A különbözet tiszta nyereség. Ügyszólván extraprofit. A régi és a mostani lakáshitelek felemássá­ga miatt azok, atkák most rugaszkodnak neki a (nagybetűs életnek, s most vagy a közeljövőben jutnak Lakáshoz, jogosan elé­gedetlenek. Hiszen — ahogy a minap egy fiatal házaspár szerkesztőségünkben fo­galmazott — ez az eljárás tisztességtelen. Miért kell minket büntetni ilyen magas kamattal, csak azért, mert később szület­tünk. ..? Igazat kellett adnom nekik. Mert igazuk is van. Méltatlanul kerülnek hát­rányos helyzetbe. Van azonban az igazságnak harmadik oldala is. Az ország lakosságának egy je­lentős része soha semmilyen kedvezmé­nyes lakáshitelben nem részesült. Sőt, üdülni, sem kirándulni nem volt, sem ál­lami, sem szakszervezeti pénzen. Ez a ré­teg dolgozik és takarékoskodik. A minap egy nyugdíjas téesztaggal beszélgettem. Büszkén mutatta háztáji gazdaságát, az állatállományt, a pedánsan felújított gaz­dasági épületeket. Ez a munkám gyümöl­cse — mutatott körbe. — Soha semmilyen kedvezményt nem kaptam és nem is kér­tem. Nem voltam soha üdülni, kocsmába se járok. Spóroltam és dolgoztam. Erre tanítottam a gyermekeimet is. Es tessék, most jön az infláció. Hát kik jártak jól? Nyilván azok, akik élték az életüket, akik kirúgtak a hámból, s módjuk volt kedvez­ményes hitelekhez jutni. Én viszont, még mindig takarékba rakom a pénzt, hogyha netán már inem bírok dolgozni, legyen mi­be kapaszkodnom. Igazat kellett adnom neki. Mert kétség­telen, az a réteg ad az országnak a leg­többet, amelyik dolgozik és takarékosko­dik. Az elmúlt évtizedekben összesen 276 milliárd forintnyi alacsony kamatozású hitelt folyósított az OTP és a takarékszö­vetkezetek. Ebből 13,9 milliárd forint ka­matmentes hitel, az 1 százalékos kamato­zású 32 milliárdot tett ki, a 2 százalékú« pedig 19,8 milliárd forint volt. A 3 szá­zalékos kamatozású hitelek összege eléri a 158 milliárd forintot. Ez a rendszer ma úgy működik, hogy a költségvetés a, pénz­intézetek számára ezt kiegyenlíti 17 szá­zalékra, s mindezt megfejeli 1 százalék kezelési költséggel is. Tehát végeredmény­ben az egész ország fizeti a (kedvezményes kamatot és a piaci kamatok közötti kü­lönbözeiét. És ez is hozzátartozik az igaz­sághoz. A szerencsiés tulajdonosok jelentős támogatást kapnak. Sőt a támogatás ösz- szege az inflációval egyenes arányban to­vább is növekedik. Ez tarthatatlannak lát­szik, lévén, az állami költségvetés hiánya jelenleg is nagyobb a megengedhetőnél. A gazdasági reformbizottság három évre szóló programja szerint a lakásfinanszíro­zási rendszer változásának enyhítenie kell a költségvetésre nehezedő nyomást. A megoldás több tényezőből állhat össze, így a lakásfinanszírozáshoz szükséges jö­vedelmek egy részét a vállalati jövedel­mekből kell előteremteni, s olyan megol­dást kell találni, amely növeli a már la­kással rendelkezők terheit és ebből jöve­delmeket csoportosít át az első lakáshoz jutók számára. Az elképzelések a lakás­finanszírozási rendszer változásaival egy­idejűleg az állami bérlakások bérének emelését, a túlméretezett és bürokratiku­sain működő IKV-k megszüntetését is cé­lozzák. A lényeg, hogy parlamenti döntés alapján a régi, kedvezményes lakáshitel- szerződéseket — jogilag nem tisztán lát­ható, Hogy mi módón — meg kell változ­tatni. Ám ez sem olyan egyszerű, mert ebben a kérdésben sokféle-fajta igazság ütközik. — Ha mindenkinek igaza van, akkor ki hazudik? — ezt a kérdést tette fel a fia­tal házaspár, amelyik lakásügyi panasz- szal kereslte fel szerkesztőségünket. G azdaságunk, s vele együtt a pénz- és hitelpolitikánk mély örvénybe került. Ki kell jutni ebből a mély­ségből arra az útra, ahol egyetlenegy igaz­ság létezik: a tisztesség. Ki hogyan dol­gozik, hogyan 'takarékoskodik, aszerint boldoguljon. Máskülönben nincs reform, csak csőd. Az infláció és a 'kamatokkal való játszadozás pedig spekulációhoz ve­zet. Serédi János Az embereket nem lehet tovább „etetni” Mit képviselnek Orosháza küldöttei az MSZMP kongresszusán Befejeződött Békés megyében az MSZMP kongresszusi küldötteinek megválasztása, ami demokratikusan, pártsza­vazás útján történt. Orosházán a 2897 MSZMP-tag több mint kétharmada jelent meg a szavazáson és választotta meg azt az öt főt, aki a város és környéke kommunistáit képviseli a történelmi jelentőségű eseményen. A. küldöt­tek, dr. Körmendi János, a városi pártbizottság első titká­ra, Demeter Sándor, a városi pártbizottság titkára, Sándor Antal tanácselnök, Fülöp Béla, a Táncsics gimnázium igaz­gatója és Gonda Géza, a Petőfi Művelődési Központ igaz­gatója. Kongresszusra készülve különböző politikai találko­zókon vesznek részt. Legutóbb az orosházi reformkor ven­dégei voltak. A rendezvényen arról beszéltek, hogy mit kép­viselnek majd a kongresszuson, milyen pártot akarnak. Az alábbiakat hallottuk. Körmendi János: — Múl­tunk értékeléséről elmondta, vitát kavart 1956 megítélése, viszont erről ma még korai végső ítéletet mondani. A történelemtudomány előtt egyelőre sok tisztázatlan kér­dés van. De ne a történel­münk egyszavas meghatáro­zására fecséreljük energián­kat. Most előre, a jövő felé kell nézni. A kongresszuson olyan pártot kell kialakítani, ame­lyik a reformok centrumába halad. Centrum nélkül az MSZMP szétesik. De fontos­nak tartom, hogy a szélső­séges jobb-, illetve baloldal leváljon a pártról. Számom­ra egy olyan új párt lenne a szimpatikus, amelyik bal­oldali, de megf elelő teret biz­tosít a platformok csatájá­nak. Tehát egészséges, józan bal- és jobboldalnak helye van. a reformpártban. Véleményem szerint a munkahelyen -ne szerveződ­jön semmilyen politikai cso­portosulás. A lakóterületen kell elsősorban politizálni, de bizonyos átmeneti időre szükség van. Például a szö­vetkezeti mozgalom és a pártmozgalom úgy összenőtt, hogy az ott levő kommu­nisták sajátjuknak érzik mindkettőt, ezért a lakóte­rületi politizálás teljes körű elfogadtatását nem szabad erőltetni. Ugyanakkor tá­mogatni kell azokat, akik a munkahelyükről már kivo­nultak. Az irányító pártszer­veknek kötelességük, hogy ezekhez a feltételeket meg­teremtsék. Demeter Sándor: — Én a reformok centrumához tar­tozom, a szélsőségektől el- határoolom magam. Termé­szetesen nem a régi cent­rumról és nem a régi egy­ségről beszélek. Ügy gondo­lom, a párttagságot össze kell tartani, ameddig lehet. A szétesés tragédiához ve­zethet. Fel tudom vállalni — foly­tatta a küldött — a szemé­lyes problémák képviseletét, azt a vitát, ami eldönti, hogy kinek az érdekeit kép­viselje az MSZMP. Szerin­tem jó néhány elméleti kér­dés tisztázásra ,vár. Így a tulajdon és a demokratikus szocializmus. Biztos vagyok abban, sok témában nem tu­dunk a kongresszuson meg­egyezni. De azt meg kell konkrétan határozni, a párt milyen erőkre kíván tá­maszkodni, kinek a pártja akar lenni. Fülöp Béla: — Ha a re­formot következetesen és ra­dikálisan nem visszük vé­gig, akkor Magyarországnak a továbbiakban nincs esé­lye. Néhány forradalmat már elveszítettünk. Ma az a leg­nagyobb társadalmi gond, hogy a fiatal nemzedék ki­ábrándult. Semmivel nem lehet lelkesíteni őket. Ezért nekünk történelmi felada­tunk a fiatalokat lelkesíteni. A mi generációnknak az a küldetése, hogy európaivá tegye a magyar ifjúságot. Nagyobb demokrácia kell mindenütt, az iskolákban is. A tanároknak emberi jogon kell, szabadon tanítani. Ez azt jelenti, mindenki kifejt­hesse nézeteit, ahogy Arisz­totelész tette. Ehhez gyöke­res változást kell végrehaj­tani az oktatáspolitikában. S csak az maradjon tanár, aki ezt meri vállalni. Elkerülhetetlennek tartom, és tovább nem lehet halogat­ni ideológiánk kidolgozását. Több olyan fogalom létezik, amelynek a tartalma nem tisztázott. Ki tudja ma azt, mi a szocializmus? Ki tud­ja, mi a demokratikus szo­cializmus? És ki tudja, mi a közösségi tulajdon? Sándor Antal: — Eddig semmilyen platformhoz sem csatlakoztam, de igyekeztem megismerni mások nézeteit. A kongresszustól egy olyan ’konkrét jövőbe mutató prog­ramot várok, amelyet el le­het fogadni, cselekvésre ösz­tönöz, és fel lehet mellé so­rakozni. Ezt a munkát az MSZMP-nek most kell elvé­geznie. A kommunista moz­galom tisztázza a múlthoz való viszonyát, de ezen gyor­san lépjen túl. A jövőkép kialakítása a fő feladat. Ülgy gondolom, a párt tö­megbázisát a bérből és fize­tésből élőknek kell alkotnia. Minden érdeket egyszerre, egy politikai szervezet sem tud képviselni. Gonda Géza: — Űj balol­dali pártra van szükség. De ezt megvalósítani nem lesz könnyű. Információim sze­rint sok MSZMP-funkcioná- rius fáradozik azon, hogy átmentse a hatalmát. Töme­gével kerültek be a kong­resszusi küldöttek közé olyan emberek, akik nem a meg­újulás, hanem valamilyen fantompárt hívei. Szerintem ők sém tudják, milyen pár­tot is akarnak. A reformo­kat szajkózzák, ugyanakkor dogmatikusak. Ha az MSZMP nem a* re­formok útját fogja járni, a'kkor önmagát számolja fel. Az embereket csak változá­sokkal lehet megnyerni. Nem lehet őket azzal „etetni”, hogy övék a hatalom, mert ez soha nem volt a tömege­ké. A pártegység és a szét­válás kérdéséről a vélemé­nyem, hogy az egységet kell támogatni. Én is ezt teszem. De ha valamilyen okok mi­att nem megy, akkor felesle­ges mindenáron erőltetni. Ha elkerülhetetlen a párt kettéválása, akkor legyen belőle választási szövetség. Indítsanak közösen jelölte­ket a helyhatósági és or­szággyűlési választásokra, szerezzék meg újra az em­berek bizalmát. (Papp) A melós által megtermelt pénzzel könnyű dobálózni Zöld utat kapott a diákta­nya építése Békéscsabán. So­hasem voltam a jónak az elrontója. Most sem azért írom le véleményemet a diáktanyával - kapcsolatban, hogy útját próbáljam állni a megvalósulásának. Ennél a témánál viszont elég sok el­lentmondást vélek felfedez­ni. Először is tudni kell, hogy az a bizonyos Kinizsi u. 20. sz. alatti ház elég kicsi. Két szoba és egy konyha. A te­lek is kicsi, jóformán alig van udvara. Elég régi, kb. 120 évvel ezelőtt vert falból építették. A tetőzet és a nyí­lászárók elavultak. Közmű­vesítés nincs. Régóta lakat­lan, elhanyagolt állapotban van. Ezt a házat 1 millió 200 ezer forintért vásárolták meg. Az épületet teljesen újjá kell építeni, közművesí- teni kell. Ez eddig jó néhány millió forintba fog kerülni. Végül modem bútorokkal be kell bútorozni, függönyök, szőnyegek, irodagépek stb. kellenek. Megint sok millió forintba fog kerülni. Végül is a beüzemelés után rájön­nek, hogy a vázolt igények­nek nem felel meg, kicsi, bővíteni nem lehet, nem le­het benne klubszerűén ta­nyázni. Írják, hogy az első komo­lyabb összegeket a város üzemei, intézményei dobták össze. Jó volna tudni, ho­gyan dobták össze. Miből? Tudniillik elég sok olyan el­járás van a város üzemei­vel, intézményeivel szemben, ahová a pénzt, sok pénzt ké­ne adni, „dobni”, mert a melős, aki a pénzt előterem­ti, nálunk is elég silány körülmények között dolgo­zik. Sok mindent kéne ten­ni az ő érdekükben is. Job­ban hangzott volna, ha azt írják, hogy a szükséges pénzt, a több millió forint prémiumot felvett vezérkar, az igazgató elvtársak, ön­szántukból, saját zsebből dobták össze. Szerintem ez volna a demokratikus. Ugyanis a melós által meg­termelt és tőle különböző formákba elvont pénzzel könnyű a vállalatoknak, in­tézmények vezetőinek dobá­lózni. Ugyanis nemcsak a tizenévesekből áll a világ, vannak a húszon-, meg a harmincasok, és a még min­dig fiataloknak számító dol­gozó embereknek is komoly problémáik. Ugyanis már mint férjek, feleségek dol­goznak. Sokan több műszak­ban. A gyermekeiket, úgy, ahogy, most már van hol el­helyezni. Bár ez is sokszor komoly gondokat jelent. A főgondjuk viszont az, hogy mit csináljanak a megörege­dett, beteg, rokkant, maga­tehetetlen szüleikkel. Békéscsabán, ahol körül­belül 80 ezer ember él, a meglévő szociális otthon nem felel meg a követelmé­nyeknek. Már 10-20 évvel ezelőtt kellett volna egy na­gyobbat, korszerűbbet épí­teni. De mindig hiányoztak azok, akik összedobták vol­na a szükséges pénzt. Így ma is sok családnál fennáll az idiős szülők elhelyezésé­vel való gond, ami sok eset­ben a válásokhoz vezet, a családok szétesését okozza. • A gazdasági átalakulás megszünteti a gazdátlán „miénket”, de megerősíti az eddig elhanyagolt • „enyé­met”, amivel már nem le­het pazarló módon dobálóz­ni. A mai ínséges világban a kemény és nehéz munká­val megtermelt javakkal il­lene okosabban gazdálkodni, olyan dolgokba beruházni pénzeinket, ahol viszonylag gyorsan és hasznosan megté­rülne. Vígh János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents