Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-15 / 218. szám

BÉKÉS MEGYEI A HAZA MINDEN ELŐTT N É PÚiSÁG POLITIKAI NAPILAP 1989. SZEPTEMBER 15., PÉNTEK Ara: 4,30 forint XLIV. ÉVFOLYAM, 218. SZÁM Mai számunkból: Új titkár a békéscsabai TIT élén (3. oldal) Ipari szakmunkásképző és szakközépiskola épül Gvomaendrödön a oidan Vélemények, nyilatkozatok, állásfoglalások (3. oldal) Hűsárúház nyílt Szarvason (4. oldal) Jövő heti rádió- és tv-müsor (5-6. oida» Müvelödésiház-avatás Dobozon Dobozon nem akármilyen eseményre gyülekezett teg­nap a lakosság. Hosszú hó­napok óta várják, hogy a helyi művelődési ház kibő­vítve, felújítva fogadja is­mét látogatóit. A vendége­ket Szatmári János tanács­elnök köszöntötte, majd át­adta a szót Vámos László­nak, a Békés Megyei Tanács művelődési, ifjúsági és sportosztálya vezetőjének, aki szólt a művelődés vár­ható tartalmi és formai vál­tozásairól, s arról, hogy a most átadott Kulich Gyula Művelődési Ház a helyi köz­művelődés méltó helyszíne lesz. „Olyan hely, ahol az emberek másokkal együtt lehetnek, ahol megtudnak dolgokat, információt gyűj­tenek és cserélnek, s közben jól érzik magukat.” Ezzel átadta rendeltetésé­nek az 1974-ben épült, s most 142 négyzetméter alap­területtel növelt intézményt, melyet Komlósi Mátyás, a művelődési ház igazgatója vett át jelképesen. Az ünnepség résztvevői végül megtekintették az új klubszobákat, előadóterme­ket, majd helyet foglaltak a felújított nagyteremben, hogy megtekintsék a békés­csabai Balassi néptáncegyüt­tes műsorát. N. A. Az új nagyelőadóterein sokak tetszését megnyerte Fotó: Kovács Erzsébet Alapfokon nyelvet Túl hosszú ideig szorult háttérbe a tu­dás rangja és az oktatás szerepe a mi ha­zánkban. Talán valami változik, valami elindult a helyes irányba az elmúlt hó­napokban, de mivel mára már a társada­lom minden területén oly magasra tor­nyosultak a bajok, csak reménykedhe­tünk abban, hogy még nem késő. Sajnálatba méltó az az ember, akinek az életéből kimaradtak az iskolai emlé­kek, a kedvenc tanító és a kedvenc tanár, , a felejthetetlen egyetemi előadások és az első nagy felismerések élménye. Én em­lékszem ilyenekre. S most is hálával gon­dolok azokra a tanáraimra, akikre igazán fel lehetett nézni — szakmai tudásukra és emberi tartásukra. Mégis — a meghatáro- / i zó élmények és a szép emlékek ellenére — tudom, hogy az utóbbi évtizedek során mostohán kezelt, felelőtlenül lekezelt ma­gyar oktátás összességében bizony csődöt mondott. S az ugyancsak kudarcot vallott idegennyelv-oktatás az egész csődtömeg­nek csak egy szelete. Itt is, ahogyan az iskolarendszerben általában, egymást ér­ték a gyakran ellentmondó rendeletek, a reformok. Miközben a folytonos módosí­tás és az erőltetett végrehajtás zűrzava­rában éppen a lényegre — a gyerekre és a tantárgyra nem maradt elég idő és erő. Az egyik újkeletű miniszteri rendelet szerint ettől a tanévtől kezdve már nem kötelező az orosz nyelv, örülhetnek hát az általános iskolák ötödik és a középis­kolák első osztályos tanulói! Mert ugye­bár az, ami kötelező, nem is olyan érde­kes. Ráadásul túl nagy a csábítás; sokkal izgalmasabbnak látszanak a nyugati nyel­vek, amiben a popzene, a számítógép ter­jedése és a külföldi utazások nyilván nagy szerepet játszanak. Mindez önmagá­ban még nem lenne baj. A pedagógusok — gondolom — már kevésbé örülnek. Képesítésük az orosz nyelvre érvényes, és nem az ő hibájuk, hogy a helyzet változott. Miért kell most nekik tanfolyamra járni, a család, a gye­rekek mellett — netán nyugdíj «előtt — megint a tanulást, a több leterhelést, az utazgatást, a külön kiadásokat vállalni? tanítani?! Miért kell felnőtt embereket olyan hely­zetbe kényszeríteni, hogy önmagukat fe­leslegesnek, esetleg kollégáiknál kevésbé értékesnek érezzék? Hogyan lehet így nap mint nap a gyerekek elé kiállni — és tanítani? A rendelet súlypontja az a bizonyos „ha”: akkor nem kötelező az orosz nyelv, • ha lehetőség van helyette másik idegen nyelv oktatására. Elnézést kérek a kifeje­zésért, de innen már az egész ügy ko­molytalanná válik. Köztudottan kevés ugyanis az az iskola (az országban, Békés megyében), ahol szakképesítéssel rendel­kező tanárok várják a diákokat — angol-, francia-, németórákra (mert a ritkább nyelveket már említeni sem merem). Az iskolaigazgatók pedig azon törik a fejü­ket, hogy alap- vagy középfokú nyelv­vizsgával engedjék-e a pedagógusaikat a katedrára! Nos ez az, amit egyszerűen képtelenségnek tartok. Vajon mi sülhet ki abból, ha a tanító csak egyetlen leckével jár a tanítvány előtt?! Mert elindulhatunk mi akármerre, nyu­gatra, keletre, északra, délre, a magyar nyelvvel — szeretett anyanyelvűnkkel — nem jutunk messzire. Mivel nem tarto­zunk sem a latin, sem a szláv nyelvcsa­ládhoz, egyik jelentősebb világnyelvvel sem állunk rokonságban, az elszigeteltség nagyon is reális veszély. Másképpen fo­galmazva: nekünk, magyaroknak létkér­dés, hogy legalább egy idegen nyelvet be­széljünk. Bármilyen szakmát, hivatalos vagy magánutat, munkát vagy szórako­zást veszünk alapul, a nyelvtudás elő­nyös, hasznos, gyakran nélkülözhetetlen. S akkor még nem is mondtuk a jó közér­zetet, a magabiztos fellépést, ami elkép­zelhetetlen nélküle — külföldön. Ezért úgy gondolom, nem a kötelező vagy a szabadon választott nyelvekről kellene rendeleteket hozni és vitatkozni. Arról kellene inkább meggyőzni honfitár­sainkat, minél előbb — már az iskolában —, hogy az idegen nyelv mennyire fon­tos számunkra. Az angol, a német, a francia, vagy akár az orosz ... Niedzielsky Katalin Mi a különbség a kézilabda és a kosárlabda Ülést tartott a Minisztertanács A Minisztertanács csü­törtöki ülésén áttekintette a lakosságot érintő, szeptem­ber 18-án életbe lépő devi­zális intézkedések részleteit. A kormány előterjesztést hallgatott meg a politikai átmenet törvénykezési fel­adatairól. között? (16. oldal) Miről írunk szombaton? Ha mindenkinek igaza van, akkor ki hazudik ? (7. oidaD Arany János háza (8. oidai> A Minisztertanács áttekin­tette az általános forgalmi­adó és a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló tör­vények tervezett módosítá­sát, továbbá a vállalkozási adórendszer korszerűsítését. (Szervivői tájékoztató a 3. ol­dalon.) Beck Zoltán Békés megyei balladáskönyve (9. oldal) Etnikai gettó a fővárosban ? (10. oldal) Terepszemle és álmodozás múzeumügyben (11. oldal) űszi ülésszak előtt Vaskos törvénytervezetek a képviselők asztalán Három hónapos szünet után, szeptember 26-án ismét ülésezik az Országgyűlés. Ezzel kezdetét veszi egy újabb, tartalmas és rendkívül nehéz törvényalkotási időszak, hiszen az úgynevezett sarkalatos törvények egymás után ' kerülnek majd a honatyák elé. Az ülésszak előtt — ha­gyományosan — megyei kép­viselőink csoportülésen vi­tatták meg az elkövetkezen­dő ülésszak elé terjesztett törvényjavaslatokat, neveze­tesen a külföldre utazásról és az útlevélről, a ki- és bevándorlásról, a BTK és a büntetőeljárási törvény módosításáról, valamint a Legfőbb Állami Számvevő- székről szóló törvényjavas­latot. A helyszín tegnap ez­úttal — nem véletlenül — a Békés Megyei Rendőr-főka­pitányság volt, hiszen a tör­vényjavaslatok java része valamilyen módon érinti a belügyi szerveket, A külföldre utazásról és az útlevélről, illetve a ki­ás bevándorlásról szóló tör­vényjavaslat már tervezet formájában közmegelégedést és elismerést váltott ki. Ta­lán ezzel magyarázható, hogy társadalmi vitára bo­csátása után mindössze 80 észrevétel érkezett az ille­tékes tárcához, és ezek kö­zül egyetlenegy sem társa­dalmi, érdekképviseleti vagy alternatív szervezet vélemé­nye. Egyebek mellett erről is szót ejtett dr. Dobos Györgyné, a Belügyminisz­térium szakértője, hozzáté­ve: a mostani törvényalko­tással több mint tízéves adósságot törlesztünk, hi­szen az említett témáról szó­ló jelenlegi hatályos normá­ink nincsenek maradéktala­nul összhangban a Polgári és a Politikai Jogok Nem­zetközi Egyezségokmányával (amelyhez hazánk 1976-ban csatlakozott). Az előadó röviden vázolta a ki- és bevándorlásról szó­ló, jelenleg hatályos szabá­lyok és á kidolgozott javas­lat közötti különbségeket : többek közt azt, hogy ed­dig jobbára a családegyesí­tést szolgálták a bevándor­lással kapcsolatos rendezé­sek. A kérelmezőnek külön indokolnia kellett a szándé­kát. Hasonlóképpen a csa­ládegyesítés, vagy egyéb, méltánylást érdemlő ok in­dokolhatta a külföldiek it­teni letelepedését; elsősor­ban a környező szocialista országokból jöttek az igény­lések, magyar nemzetiségi­ektől, illetve olyanoktól, akik korábban magyar ál­lampolgárok voltak. Az új törvényjavaslat alapvető ál­lampolgári jogként említi a ki- és bevándorlást, ily mó­don mindenki — indoklás nélkül —.elhagyhatja hazá­ját és oda bármikor vissza­térhet. E jogát csak a tör­vényben meghatározott ki­záró (a társadalmi érdeket, vagy a jogrendet sértő) okok korlátozhatják. A külföldiek bevándorlása viszont már nem alanyi jog, külön kérel­mezni kell. Újdonság a ja­vaslatban, hogy minden esetben a kétfokú állam- igazgatási eljárás után a bírói út is jogorvoslati le­hetőséget nyújt. WMWVmWMW Második témaként az ál­lami számvevőszék létreho­zásáról tárgyaltak a képvi­selők. — Ez lesz a Parlament ki­nyújtott keze! Végre ellen­őrizhetjük, mi képviselők a költségvetési pénzeket, tud­juk majd, mire mennyit költünk — fogalmaztak töb­ben is. Vass Józsefné képvi­selő viszont úgy vélte, mi­vel a KNEB megszűnése fo­lyamatban van, a számvevő- szék intézménye pedig csak tervezett, fennáll a veszé­lye annak, hogy ellenőriz­hetetlenül maradnak bizo­nyos gazdasági folyamatok. Többen vitatták a sarkadi képviselőnő álláspontját, de meglepő módon végül senki nem mert hitet tenni a Bé­kés megyei honatyák közül amellett, hogy az állami számvevőszék önmagában megoldhatja a költségvetés ellenőrzését. Ezért olyan megállapodás született, hogy a nem kellően kidolgozott, összedobott tervezetet visz- szaadják átdolgozásra az il­letékes tárcának. A büntető törvénykönyv módosításával kapcsolatban is tanácstalannak bizonyul­ták képviselőink. Legfőkép­pen azt hiányolták, hogy az Igazságügyi Minisztérium nem küldött szakértőt a megbeszélésre. Végül is dr. Pataki István, a megyei ta­nács vb-titkára tisztázta a kérdést. Elmondta, a BTK módosítása a Polgári és Po­litikai Jogok Nemzetközi Egyezség Okmányához iga­zodást szolgálja. A csoportot vezető Németh Ferenc kép­viselő végül is azt javasolta a módosítással kapcsolatban, hogy a képviselők kérdései­ket a bizottsági üléseken te­gyék fel. MHMMHMIMtV Az ülés végén heves vita bontakozott ki az új válasz­tójogi törvénytervezetről, az előterjesztés időpontjáról, il­letve a pillanatnyilag hatá­lyos törvény tervezett módo­sításáról. A képviselők vé­gül is úgy döntöttek, hogy az új választójogi törvény hatályba lépésétől függően terjesztik elő a jelenlegi tör­vény módosítását. Igen nagy érdeklődést, s rendkívül változatos véle­ményeket váltott ki képvise­lőinkből az új választókör­zetek felosztása. Egységes volt viszont áz álláspont a tekintetben, hogy az új körzetrendszer, az egyéni és listás választás együttes je­lenléte szakadékot nyit a választópolgárok és a képvi­selők között. Felhívták arra is a figyelmet, hogy a vidék, egyáltalán az apróbb közsé­gek a jelenleginél is hátrá­nyosabb helyzetbe kerülhet­nek a jövőben. (László—Rákóczi) t

Next

/
Thumbnails
Contents