Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-12 / 189. szám
köRÖSTÁJSZÜLŐFÖLDÜNK 1989. augusztus 12., szombat „ Magyarország Felséged lába előtt Szabadságharcunk három szomorú napja A világosi Bohus-kastély 1849. augusztus II. Az augusztus 9-i, temesvári csatavesztés híre csak másnap este érkezett meg az aradi várba. Ezzel a vesztes ütközettel elveszett az utolsó remény arra, hogy az egyesült osztrák és orosz csapatok ellen a magyar nemzet önvédelmi harcát sikerrel folytatni lehessen, így Görgey tervezett támadására — az I. hadtesttel az osztrákok Űjarad alatti csapatai ellen — már nem került sor. A temesvári katasztrófa hírére- Kossuth Lajos kormányzó reményt vesztve, a minisztertanács jóváhagyásával Görgey Artúr tábornokra bízta a legfelsőbb polgári és katonai kormányzati hatalmat, és felhatalmazta, hogy tárgyaljon az oroszokkal. Kossuth kormányzó ezen a napon utolsó kiáltványát küldte a nemzethez, amit így fejezett be: ..Az igazság és kegyelem Istene legyen a nemzettel.” Délben az Aradon székelő kormány és Kossuth Lajos kormányzó lemondott, majd rögtön utána négylovas üveges hintáján elhagyta a várat, és Radna—Lugos—Orsóvá útvonalon a török határ felé tartott (Kossuth és kísérete 17-én hagyta el Magyarországot.) Arad tele volt menekültekkel, miniszterek. képviselők, polgárok tovább akartak menekülni, de senki sem tudta, merre, hová menjen. Görgey is kiáltványt intézett a nemzethez. A súlyos helyzetben a várható következményekkel számolva : „Polgárok! Isten velünk!”- kel fejezte be a kiáltványt. Aztán Görgey első tevékenysége az volt, hogy levelet írt gróf Rüdiger orosz lovassági tábornokhoz — a III. hadtest parancsnokának — a főhadiszállásra. A levélben közölte, hogy kész föltétel nélkül letenni a fegyvert az orosz csapatok előtt, de volt egy kérése: „a fegyverletétel szomorú actusát akként tenni lehetővé. hogy ez egyedül az orosz czár ő fölsége hadai előtt mehessen végbe.” Kérte, jelöljék meg azt a helyet, ahová felvonulhat, hogy az orosz csapatok előtt letehesse a fegyvert. Abban az esetben azonban, ha ezt a kérését visszautasítják, az osztrákok hadserege ellen fordul, szétveri azokat, és mégis az oroszoknak fogja megadni magát. Megadta hadseregének haladási menetrendjét augusztus 12-re, 13-ra és 14-re. (Világos— Borosjenő—Bél) Görgei levelét a 82 főből álló legnagyobb rangú haditanács — vagy inkább rendkívüli tiszti összejövetel — helyeselte. (Ketten szavaztak ellene.) Belátták a tisztek is. hogy reménytelen helyzetbe jutott a honvédsereg. Fogytán volt a lőszer. Nyugatról Haynau 72 ezer fős. Keletről Paszkevics 60 ezer fős hadserege zárta össze őket. A határozatot megszavazó tisztek titoktartásra kötelezték magukat, és a végleges döntést Görgeyre ruházták. Kossuth Lajos 1849-ben Görgey Artúr, a honvédsereg főparancsnoka A radaról megkezdődött a hadseregek elvonulása Világos mezőváros felé. Este 9-kor a VII. hadtest, és már 11-ről 12-re virradó éjszaka a III. és I. hadtest is elindult. Az Arad —Világos közötti 30 km-es utat 5-6 óra alatt tette meg a hadsereg. A letáborozás során Világos mezővárost az országút mindkét oldalán félkörben vették körül a csapatok, amelyek itt maradtak augusztus 13-án dél- előttig. A várromok alatti település, Világos mezőváros rangú település volt, vám- és vásárhely joggal. Központjában kis dombon Bohus János földszintes kastélya. A szabadságharc idején a világosi uradalomhoz 7469 katasztrális hold terület tartozott. Görgey törzskarával Világoson, a Bohus kastélyban szállt meg. Itt lett a magyar főhadiszállás. Ide gyűltek a polgári közigazgatás számos magas rangú menekültjei is. Rendkívül nyüzsgő másfél nap kezdődött a kastélyban és környékén. 1849. augusztus 12. E nap délelőttjén az osztrák császári csapatok megszállták Aradot. Az aradi vár parancsnoka, az égő hazaszeretető, a magyar szabadságharc legnagyobb hőse. Damjanich tábornok volt. Damjanich az aradi vár haditanácsával úgy döntött, hogy a várat az osztrákoknak nem adja át, de az oroszoknak igen. Amikor Schlik osztrák altábornagy, hadtestparancsnok megadásra szólítja fel a várat. Damjanich rövid levélben elutasítja az ajánlatot, majd hadtestsegédtisztjét. Bandisz alezredest és Mészáros századost útnak indítja Rüdigerhez a fegyverletétel ügyében. (Augusztus 14-én az aradi várban Damjanich még elsüt- tetett egy ágyút az osztrákok újaradi előőrseire, s ezzel felelt a vár feladásának felszólítására. „Egy kozáknak átadom a várat — szólt —. de az osztrákok ellen halálomig védem.” Arad vára augusztus 17-én délután feltétel nélkül adja meg magát Buturlin orosz vezérőrnagynak. A fegyvert letevő várőrség 3600 főből állott.) Közben Világoson Görgey utasítására kifizették a hátralékos zsold egy részét. A délelőtt folyamán az orosz hadtest zarándi parancsnokságára megérkezett Paszkevics főparancsnok üzenete Rüdigerhez a fegyverletétel ügyében : „A további vérontás elkerülése céljából tegyen amit jónak lát.” De hadi cseltől is tartott a főparancsnok, és ezért nagy elővigyázatra intette Rüdigert. Tíz órakor négy kocsin elindult Za- rándról Rüdiger megbízásából Frolov vezérőrnagy, a III. hadtest vezérkari főnöke, Offenberg hadmérnök főhadnagy, Ahbauer utász főhadnagy és Drozdov főhadnagy hadikövetek és Görgey három — előző nap útnak indult — hadikövet segédtisztje a világosi magyar főhadiszállásra. Frolov tábornok a világosi főhadiszálláson közölte Görgeyvel, hogy Rüdiger a fegyverletételt elfogadja, de feltétel nélkül. Azt megígérte, hogy osztrák katona nem lesz jelen az eseménynél. Később Frolov egy jelentéssel Offenberg főhadnagyot visszaküldte az orosz hadtestparancsnokságra. Frolov és Görgey tárgyalásáról megállapodást nem készítettek, tehát a fegyverle- tételi megállapodásnak nincs okmánya. A fokozódó orosz—magyar jövés-menés teljes bizonytalanságot okozott a magyar táborban. Emiatt délután a magyar sereg táborában lázongás kezdődött, mert látták, hogy az oroszok előrenyomulásának megakadályozására semmi sem történik. Az árulási gyanú eloszlatására Görgey 40 tagú táborkarával megjelent az alacsony rangú katonák között. és közölte, hogy másnap feltétel nélkül leteszik a fegyvert. Mialatt erről beszélt Görgey, sok tisztnek, katonának könnybe lábadt a szeme. Lehajtott fejjel, ki halkan, ki hangosan — sírt. 1849. augusztus 13. Ezen a nyugtalan éjszakán. a világosi főhadiszálláson Rüdiger egy segédtisztje kereste fel Görgeyt, hogy a fegyverletétel színhelyében kölcsönösen megállapodjanak. A megbeszélés a következőkkel zárult: a magyar hadsereg fegyvereinek önkéntes lerakása Szöllős helység közelében megy végbe, ott, ahol a Kisjenő- ről Zarándon át, illetve a Világosról Pankotán a Bo- rosjenőre vivő két út egyesül. mégpedig a Szöllős déli széle és a világosi utat átmetsző Malom-csatorna között elterülő síkon. Ezt a területet augusztus 13-án kora reggel Rüdiger hadteste Kisjenő felől közeledve kelet, észak és nyugat felől elkeríti. Csapatai egy részével a Csigér-patak vonalát Moroda és Szöllős közt megszállja, derékhadával pedig Zaránd és Szöllős között vonul fel. arccal keletre. A magyar hadsereg, hogy az orosz hadtestek a fentiek elvégzésére időt engedjen. csak dél felé indul ki a világosi táborból Szöllős- re. Az orosz hadtest lovas- hadoszlopa — mely Arad és Világos közt áll — kíséri a magyar hadsereget. Ez a lo- vashadoszlop szállja meg a Malom-csatornát is, amikor az utolsó magyar csapat átvonul rajta. A megállapodásról okmányt nem készítettek. Görgey már hajnalban riadtan ébredt. Figyelte a temetői csendben, hogy együtt van-e még serege? Nem széledt-e szét a fegyverletétel hírére? A reggeli ébresztéskor még a trombiták harsogása, a dobok, pörgése is másképpen szólt ezen a Rüdiger tábornok napon. Hangjuk oly bánatos volt, mint egy gyászinduló. Délelőtt 10 óra tájban hagyták el utolsó táborhelyüket a csapatok. Bohus Jánosné sz. Szögyén Antónia írta naplójában: „El lehet mondani, hogy kevés hely van e földtekén, hol annyi férfikönny csillant meg any- nyi férfiszemben, mint Világoson. S mindazon sok fájdalmas élményeim és tapasztalataim daczára, miket megértem, soha mélyebb fájdalmat nem éreztem annál, mikor könnyes szemekkel és forró áldást rebegő szavakkal ezt a hosszú temetési vonatot kísértük ameddig szemmel elérhettük ... — egy hősies nemzet temetkezési vonatát” ... Ezen a napon — az utolsó úton — a Világostól Csigér- szöllősig terjedő másfél mérföld jkb. 13 km) utat kellett megtenni a seregnek. Galsa, majd Muszka (korábban Meszt) falukon át, lassú, nehéz léptekkel haladt a sereg. „Sohasem volt oly nehéz a lépésünk, mint ezen az emlékezetes napon. Mintha temetésre mentünk volna”, írják a visszaemléke- zők. Pankota mezőváros után Barjatyinszky orosz főhadnagy várta Görgeyt. ö Rüdiger lovassági tábornok nevében felszólította, jelentse ki előszóval még egyszer és utoljára, hogy csakugyan komoly szándéka a megállapított helyen letenni a fegyvert. Az igenlő válasz után a hadnagy a magyar sereg élén haladó Görgeyvel és kíséretével tartott a Malomcsatorna hídjáig. Itt elvált Görgevtől, előrevágtatott és megvitte a választ Rüdiger tábornokhoz. Háromnegyed óra múlva tért vissza a Malom-csatornához a hadnagy és közölte, hogy Rüdiger hadtestparancsnok és kísérete várja Görgeyt. Délután egy óra volt ekkor. Eljött a döntő pillanat. Görgey előrelovagolt kíséretétől, tisztelgett Rüdiger előtt, kihúzta kardját és jelenteni akart, de nem jött ki hang a torkán. Rüdiger kezet nyújtott a magyar hadvezér felé, s csak ekkor tudott megszólalni Görgey. Átnyújtotta hat Paszkevics tábornagy pontból álló kívánságukat és a polgári személyek névjegyzékét. Rüdiger a kívánságok közül megengedte a haditisztesség jeléül, hogy a tisztek megtarthassák kardjukat. A két parancsnok találkozása rövid, csak néhány perces volt, majd Rüdiger visszatért csapataihoz. Közben a magyar sereg felvonulása folyamatosan tartott, a Beszédes-féle József nádor malomcsatorna és a Csigér-patak közti kb. 5X5 km nagyságú területre, a fegyverletétel színhelyére. (A fegyverletétel óta megszámlálhatatlan leírásban szerepel a „világosi fegyverletétel” meghatározás. Ez a szomorú esemény nem ott történt — ott csak szóban állapodtak meg —, hanem Csigérszöllősön. Ez a hely akkor is önálló község volt.) Ezt a területet ekkorra az orosz tüzérség,,, lovasság és gyalogság végtelen tömör oszlopai fogták közre. Órákba telt még, amikorra két harcvonalba helyezkedtek el a magyar csapatok. Amikor az utolsó magyar csapat is áthaladt a malöm- csatorna hídján. a kört bezárták a cári csapatok. A fegyverletétel helyén az első harcvonalat képezte a III-ik és a VII-ik hadtest, a másodikat pedig az I. hadtest és a Qnérlond-e féle tartalék hadosztály. A két harcvonal közt a tüzérség, hátul a szekerészek helyezkedtek el. Minden második zászlóalj között üres teret hagytak a lerakandó fegyverek számára. Délután négy óra. Görgey hírnököt küld az orosz vezérhez: kész a felvonulásuk. Rüdiger nagy kísérettel, törzstisztjeivel jelenik meg a magyar csapatok előtt. Általános tisztelgés után Görgey a magyar sereg felé fordult és parancsot adott a fegyverletételre. Ezután felhangzott a vezényszó: „Fegyvert gúlába!” Sokan eltörték fegyvereiket, mások csókkal búcsúztak fegyverüktől és a zászlóktól, mint édes testvértől. A huszárok is zokogva búcsúztak hű társuktól, a lovaktól. Voltak, akiket egész megtört a szörnyű csapás és golyót eresztettek fájó szívükbe. A később Aradon kivégzettek közül itt tette lé a fegyvert: Aulich Lajos, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lah- ner György, Leiningen Károly, Nagy-Sándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác tábornokok. Itt tette le a fegyvert Leftkey János tábornok, aki szintén Aradon halt meg és ideszámoljuk Görgey Artúr tábornok kapitulálását is, A magyar csapat tisztikarából 1426 fő- és törzstiszt tette le a fegyvert, a legénységből 23 163 fő gyalogos, 4830 fő lovas és 2551 fő tüzér. A többi egyéb alakulatoktól (hidászok, vonat, társzekerek és pótlovasok) 344 fő. Megtörtént a feltétel nélküli fegyverletétel. (Augusztus 19—25. között Karánse- besen, Borosjenőn, Hátszegen és Zsibón még körülbelül 20 ezer fő tette le a fegyvert.) így már csak a várak, Arad, Déva, Munkács, Pé- tervárad, Komárom meghódítása maradt hátra. S. Paszkevics értesítette „Császár Őfelségét. Magyarország felséged lába előtt fekszik.” Góg Imre A fegyverletétel színhelye
