Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-12 / 189. szám

1989. augusztus 12., szombat TALLÓZÓ kőRÖSTÁJ Vidék — főváros Medgyessy Péter: folytatjuk a különbségek felszámolását Világkiállítás A közvélemény szerint. . . . Medgyessy Péter mi­niszterelnök-helyettessel folytatott beszélgetésünk so­rán a falu, a vidék is terí­tékre került. Elsősorban ar­ra kerestük a választ, hogy a szűkös anyagi lehetőségek mellett hogyan lehetséges a falvak megtartó, a közösség összetartó erejének növelése. — A személyi jövedelem- adó bevezetésekor többször ismételték, hogy nyugat­európai példákhoz hasonló­an, ez az adófajta a lakó­hely szerinti tanácshoz fo­lyik majd be, erősítve a te­lepülések gazdasági függet­lenségét, a közösségek ösz- szetartó erejét. Sajnos, az adó bevezetése óta sem hal­lottunk erről az elgondolás­ról. Megvalósul ez valaha? — Ezt az elképzelést mi­nél gyorsabban érvényre kell juttatni. Én annak ide­jén azt hittem, ez már 1989- ben, tehát az idén megvaló­sul. Borzasztóan nagy az el­lenállás azonban, főként az apparátus részéről. Igaz, meglehetősen nagy a kocká­zat, hiszen jelentős a szóró­dás a bevételekben, és így kedvezőtlenül érintheti a központi alapot is. Ezt a rendszert ugyanis csak ak­kor érdemes- megvalósítani, ha egyidejűleg nem kell ki­egészíteni külön tanácsi tá­mogatással. Ha valahová pénzt adunk, mert kevés adó folyt be', akkor onnan kell elvenni, ahol több képző­dött. Az ilyen utólagos ki­igazításnak nincs értelme. . . . Kezdetben a menekül­tek első hullámait segítőké­szen fogadta a magyarorszá­gi lakosság. Ez a lelkesedés azonban óvatos tartózkodás­sá változott, joggal. Jelen­tős százalékban érkeztek ab­ból a százezer közbűnté- nyesből, akiket a román kormány szélnek eresztett, illetve olyan kétes egziszten­ciák, akik becsületesen dol­gozni nem akarnak, csava­rognak, szélhámoskodnak, tehát az ottani lumpen ré­tegek se ott, se itt, se sehol a világon nemkívánatos kép­viselői. Az is igaz, hogy ma­gyarországiak is visszaélnek — Lehetséges tehát, hogy az újraelosztást végző appa­rátus ellenállásán ez az el­gondolás megbukik? — Nekem az a vélemé­nyem, hogy ez az egyedüli járható út. Így lehet elfo­gadtatni a társadalommal, hogy az adó nem büntetés, hanem hozzájárulás a min­denki számára fontos felada­tok ellátásához. Régen egy-egy közösség legtöbb adót fizető állampol­gárai, a virilisták az átla­gosnál nagyobb megbecsülést élveztek, például a temp­lomban az első sorokban ül­hettek. Ha megvalósul a már említett személyi jövede­lemadózás, a sok adót fize­tők értékesebb tagjai lesz­nek a közösségnek, és így őket is fokozottabb megbe­csülés illeti meg. —I Ma még sajnos ez egy­általán nincs így, az adó­csalás inkább virtusnak, mintsem elítélendő cseleke­detnek számít. — Amíg a befolyt adó hasznossága közvetlenül nem érzékelhető, nem várható el, hogy eltűnjön az emberek­ből a méla utálat az adó iránt. Ha ezeket a bevétele­ket a közösség közvetlenül használhatja fel, egyértelmű­vé válik, hogy az adócsaló mindenkit megrövidít, már nem lesznek olyan elnézőek az emberek. — Elképzelhető, hogy a közösségek anyagi függet­lensége olyan mértékűvé váljon, hogy akár a tanító, esetenként a menekültek ki­szolgáltatottságával. Ám a munkaadók, az egyházi és állami menekültszolgálat közvetlen munkatársai a megmondhatói, hogy ebben a népvándorlásban a romá­niai társadalmak salakja is idevetődött, nem beszélve az informátorok, lázítók, uszí­tok beépített szervezetéről. Ez a kétes populáció ma rá van szabadítva Magyaror­szágra, ellenőrizhetetlenül jönnek-mennek, rontva a be­csületes többség társadalmi tekintélyét. A köz- és állam­biztonsági ellenőrzést nem az orvos, vagy a rendőr bé­rét is helyben fizetnék, élve a munkaadói jogúikkal is? — Igen, véleményem sze­rint akár az ilyen önkor­mányzat is megvalósítható. — Ha a vidékről' beszé­lünk, megkerülhetetlenek a főváros és a vidék közötti aránytalanságok, társadalmi igazságtalanságok. — A kiegyenlítődési folya­mat a közelmúltban elin­dult, de ennek a csökkenő életszínvonal egyáltalán nem kedvez. Ezért nehéz például az elektromos áram tarifa­díját egységesíteni. Minden intézkedés, ami megváltoz­tatja az adott, jelenlegi helyzetet, azt is jelenti, hogy valaki nehezebb helyzetbe kerül. Ennek ellenére foly­tatjuk a különbségek fel­számolását, mivel azok na­gyobbak annál, mintsem fenntarthatok lennének. — Különösen kényes az úgynevezett kedvezőtlen tér­ségek helyzete, amelyek fej­lesztésére indított progra­mok kudarcot vallottak, és helyzetük ma — a munka- nélküliség árnyékában — különösen kritikus. Várható újabb, esetleg átgondoltabb program, ami anyagi támo­gatással párosul, vagy csak a már említett demokratizá­lási önkormányzati törekvé­sekre számíthatnak? — Elsősorban a refor­mokra építhetünk, kétlem, hogy központi forrásból je­lentősebb támogatást nyújt­hatunk... (Pékár István; Számadás) lazítani kell, hanem jelentős mértékben szigorítani. A magyar Belügyminisztérium gyengekezűségének tartom, hogy eltűri, hogy olyan ro­mán állampolgárok, akiket Ausztria — esetleg joggal — nem akar befogadni, immár harmadízben, büntetés nél­kül foglalhatnak el nemzet­közi vonatokon vagonokat. Ezt egyetlen demokratikus államban sem lehet követ­kezmények nélkül megcsi­nálni. A rendőrséget csupán az önkényeskedőktől kell megtisztítani, de a társadal­mi ellenőrzés segítségével hatóképességét, szakszerűsé­gét, s ennek alapján tekin­télyét növelni kell.. . (Né­meth Géza; Élet és Iroda­lom) Pornófilm (Az újvidéki Magyar Szóból) Szenzáció — mindenáron ? . . . Magyarországon az el­múlt negyven-egynéhány év­ben — és még ma is — könnyen, s főleg súlyosabb következmények nélkül le­hetett, lehet visszaélni a szó fegyverével. De míg koráb­ban többnyire politikai szán­dék vezette, egyes e célra megvásárolható tollnokok ke­zét, ma az élesedő sajtópiaci verseny csökkenti e téren némelyek önmérsékletét. A Magyar Újságírók Szövetsé­gének etikai bizottsága a múlt héten egy jellegzetesen mozgó püspökfalatjáról köz­ismert szárnyas háziállatunk nevét viselő hetilapot ma­rasztalt el — a bizottság sze­rint — minden mértéket alulmúló módszereiért. S két­ségtelen, az olvasó kegyei­nek megnyerése, a piacon maradás kényszere néha má­sokat is hasonló módszerek­re csábít. Mindezt általánosságban nevezhetnénk a frissen sza­baddá vált sajtó sajátos gyermekbetegségének is, csakhogy e betegségnek ál­dozatai is vannak és sajná­latosan nem azok, akik a be­tegséget megkapták és ter­jesztik. Ennek érdekében kell egyetértenünk a jogi életben „nem vagyoni kár­nak'’ nevezett fogalom — a minisztérium által is sugallt — mielőbbi kiterjesztésével. Főleg, hogy a megalapozat­lan, kontrollálatlan, légből kapott hírek kiagyalói és ter­jesztői — ha szakmai jól- neveltségből már nem is — saját jól felfogott gazdasági érdekükből s az anyagi csőd veszélyéből kiindulva csak az igazi szenzációkkal in­duljanak harcba a nagyérde­mű kegyeinek: megnyeréséért. (Heti Világgazdaság) ... Az emberek túlnyomó többsége hasznosnak tarta­ná és örülne, ha Magyaror­szág rendezné a világkiállí­tást, bár viszonylag sokak­nak alapvető ismereteik sin­csenek e tekintetben. A világkiállítással kapcso­latos tájékozatlanság legin­kább az alacsony iskolai végzettségűekre és a vidé­ki, főleg községi lakosokra jellemző. A nyolc osztályt vagy kevesebbet végzettek a fővárosban 11, a vidéki vá­rosokban 22, a falvakban 27 százaléka nem tudott a vi­lágkiállítás tervéről. A ren­dezvényről tájékozottaknak is csak a kisebbsége tudta megmondani, hogy mikor ke­rülne rá sor. Az emberek 57 százaléka tudott beszámolni arról, hogy valamit hallott, olva­sott a világkiállításról. Ter­mészetesen a fővárosiak és az iskolázottak közül töb­ben tartoztak ide, és nekik több információjuk is volt, mint a vidékieknek és az alacsonyabb végzettségűek­nek. A budapestiek és a ma­gasabb végzettségűek külö­nösen a gondokról voltak tá­jékozottabbak. A fővárosiak 86, a vidéki­ki városi lakosok 75, a köz­ségiek 63 százaléka tudott felsorolni olyan előnyöket, Merkur Gúzsba kötve — ... A Merkúrt még nem érte el a piacgazdálkodás sze­le. Nem kereskedik, hanem elosztja az autókat az éve­kig sorbanállók között. A használt autók piacán lehet­ne jobban kereskedni? Miként vélekedik erről Hegedűs János, a Merkur ke­reskedelmi vezérigazgató-he­lyettese, valamint Nagy Ernő osztályvezető? — Valóban csökkent piaci súlyunk ebben az üzletágban — mondja Hegedűs János. — Nem mértük fel kellő ala­possággal a termékforgalma­zásban történt változásokat, s nem ellensúlyoztuk az így kieső forgalmat. Kínálatunk­ból kimaradtak a keresett, fiatalabb típusok, a Ladák, a Skodák, a kis Polskik. Hat-, nyolc- és tízéves Trabantok­kal, Daciákakl, Wartburgok­kal vagyunk tele, amelyeket másutt nem tudnak eladni. — Múlt héten a Dobi Ist­ván úti szabadpiacon láttam egy kis Polskit 175 ezerért -- fűzi tovább a szót Nagy Ernő. — Nálunk maximum 110 ezerért kínálhattuk vol­na ugyanezt, de a nulla ki­lométeresért is csak 121 ez­amelyekkel együtt járna a világkiállítás megrendezése. Azt, hogy nem lehetnek elő­nyei, csak alig néhányan je­lentették ki. A budapestiek közül többen említették az infrastruktúra várható fej­lődését, az idegenforgalom­ból eredő hasznot, s nekik gyakrabban jutottak eszük­be a nemzeti hírnévvel kap­csolatos megfontolások is. A lehetséges hátrányokról kevésbé tudtak beszélni az emberek, ami természetes is, hiszen alaposabb tájékozódás híján egy világkiállítás gon­dolatához önmagában csupa pozitív elképzelés kötődik. A fővárosiak 67, a vidéki városiak 47, a falusiak 38 százaléka tudott említeni valamilyen előnytelen kö­rülményt. Azt, hogy a világ- kiállítás egyáltalán nem jár­hat együtt ilyesmivel, a fő­városiak ötöd-, a vidékiek harmadrésze gondolja. A felsorolt hátrányok jellegé­ben csak annyi különbség volt a települések között, hogy a fővárosiak közül (ahogy a magasabb végzett­ségűek közül is) többen vol­tak olyanok, akik a körül­mények, feltételek alakulá­sától is függővé tették bizo­nyos nehézségek bekövetke­zését. (Hangsúly) kereskedni rét adhatunk. A kötött ár­képzés miatt mi az új árból számolhatunk visszafelé. Így történhet meg, hogy amíg az új kocsi nem haladhatja meg a bolti árát, addig egy húszéves típus akár új áron is eladható. — Kérték-e önök, hogy a versenytársakéhoz hasonlóan, piaci árakon dolgozhassa­nak? — Az új és a használt au­tók egységes kezelése jelen­tené a megoldást — állítja a verzéigazgató-helyettes. — Azt már kezdeményeztük, hogy legyen szabadáras az új kocsi. Mert, ha csak a használt termékek árait sza­badítanák fel, akkor az kép­telen helyzetekhez vezetne, s etikailag is súlyos problé­mákat vetne fel. Ez esetben mondjuk, az 1500-as Ladát kivinnék Csepelről 240 eze­rért, s a Röppentyű utcai telepünkön tovább is adhat­nák 350-360 ezerért, mivel most ennyi az ára a szabad­piacon. Mindez persze a je­lenlegi abszurd helyzet, a torz piac következménye ... (Egerszegi Csaba: Népsza­badság) A salakja is idevetődött... Egy leáldozott történelmi múlt elevenedik fel a Transinnov Műszaki Fejlesztő Leányválla­lat műhelyében, ahol restaurálják Rákosi Mátyás egyik gépkocsiját. A Szovjetunióban 1940 körül gyártott ZISZ típusú gépkocsi 50. példánya páncélozott, 4,3 tonna súlyú, hatszemélyes. A 8 hengeres soros motor oldalt szelepeit, és már kétkörös fékrendszerrel rendelkezett. A gépkocsinak mintegy 60 milliméteres páncélozott ablakai vannak MTI-fotó: Balaton József Politika és elmebaj ... — Melyek azok az okok napjainkban, amelyek elmebajhoz vezethetnek? (Aki a kérdésekre válaszol; dr. Bíró Sán­dor főorvos, az Országos Ideg- és Elme­gyógyintézet pszichiátriai központi ambu­lanciájának vezetője. — a szerk.) — Az utóbbi időben egyre több olyan esettel találkozunk, hogy valaki nem kap munkát. Ma ez még teljesen szokatlan je­lenség az illető számára, és az ebből szár­mazó frusztrációt, dühödt ingerültséget nem tudja megfelelően feldolgozni, és belebeteg­szik. Itt megint van egy határ, egy nagyon lényeges megkülönböztetés: \ki meddig te­kinti problémának a dolgot, és honnan kez­dődően válik számára betegséggé, ha nem kap munkát. A legtöbbször ez a határvo­nal csak attól függ, hogy ki és honnan látja az illetőt. Egy szociológus ezt az ál­lapotot nagyon /sokáig nem tekinti betegség­nek, viszont egy elmeosztályon dolgozó pszichiáter az illető lehangoltságának kez­deti jeleit is depressziós betegségként ér­tékeli. — Sok az elmebeteg Magyarországon? — Hazánkban ijesztő mértékben növe­kednek az úgynevezett társadalmi beillesz­kedési zavarok. Ide tartozik még az öngyil­kosság, az alkoholizmus, a drogfogyasztás, de a válások megszaporodása is okozhat megbetegedéseket. — Hogyan csapódik le önöknél egy-egy politikai korszak? — Tudok egy érdekes történetet. Kezdő orvos koromban felvettek ide egy idős bá­csit, aki éppen elbutult állapotban volt. Ki­derült az is, hogy 1942-ben már feküdt az intézetben, és előkerült papírjai arról ta­núskodtak, hogy skizofréniával kezelték Li- pótmezőn. Egy hétig örültem, hogy gyó­gyuló skizofrénia-esetnek vagyok tanúja, ami nagy ritkaság lett volna, mert addig azt hallottam, hogy az nem gyógyítható. Amikor a családdal kapcsolatba kerültem, kiderült, hogy az elmegyógyintézet csak bú­vóhelyül szolgált. A politika így is lecsa­pódhat nálunk. Véleményem szerint nap­jainkban ilyen nyomasztó politikai viszo­nyok nincsenek, inkább a gazdasági bajok okozzák a pszichés betegségeket. Természe­tesen ez nem azt jelenti, ihogy a politiká­val összefüggő elmebetegségek nem létez­nek. Már tíz évvel ezelőtt is voltak olyan magyar származású román állampolgárok, akik illegálisan ittmaradtak. Már náluk is fellelhetők voltak azok a zavarok, amelyeT két egy óriási kulturális változás okozott. Ezeknek az embereknek egészen más az értékrendjük, és nagyon sok közöttük az olyan, aki tartósan nem találja a helyét. Ezért előbb vagy utóbb a feszültségoldás­nak valamilyen kóros útját keresi, alkohol és drog formájában... (Andrejszky Zoltán; ötlet)

Next

/
Thumbnails
Contents