Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-12 / 189. szám
Reform körök válaszúton _______________1989. augusztus 12., szombat ^ » BELPOLITIKAI ÉS KULTURÁLIS MELLÉKLET Beszélgetés az orosházi Kisgazda Párt elnökével Kié a föld? Békés megye lakosságának jelentős része a mezőgazdaságban dolgozik, közülük többeket foglalkoztat a föld kérdése. Kié a föld? Milyen Viszonyban áll egymással a mezőgazdasági nagyüzem és a kisgazdaság? Van-e létjogosultságuk a farmergazdaságoknak? Ezeket a kérdéseket tettük fel az orosházi Független Kisgazda Párt elnökének, Horváth Józsefnek. — Álláspontunk szerint a föld azé, akié 1947. július elseje előtt volt, vagy azok örököseié. Az államosítások és téeszesítések során igazságtalanul vették el a földet a paraszttól. Nem követeljük a bűnösök megbüntetését, de jóvátételt igen. — Milyen jóvátételre gondolnak? — Vissza kell a földet adni tehermentesen, és díjtalanul a jogos tulajdonosának (örökösének), ha az arra igényt tart. A régi tulajdonos döntse el: használatba veszi, bérbe adja, vagy szabad alku alapján eladja a termelőszövetkezetnek, illetve magánszemélynek. Az 1945-ös földreformmal a Kisgazda Párt egyetért, nem az úri Magyarországot akarjuk visszaállítani, hanem a kisparaszti gazdaságot. — Ki döntse el,, hogy a földet kiadják, vagy ne adják ki? — Ezt törvénynek kell szabályozni, új földtörvényre van szükség. A termelőszövetkezetek földjeinek javarésze ma is a régi tulajdonos nevén van. Márpedig, ha telekkönyvi'leg is enyém a bevitt föld, akkor annak sorsáról én dönthessék, ne mások. Ha bírom erővel, és egyénileg akarok gazdálkodni, kaphassam vissza. Ha nem kell a föld sem nekem, sem az örököseimnek, akkor legyen jogom eladni. Ekkor lesz a földnek -igazi értéke. — Fel akarják számolni a termelőszövetkezeteket, állami gazdaságokat? — Nem, de csökkenteni kell a számukat és földterületüket a kisgazdaságok javára. A szövetkezeteknek igazi társulássá kell válnia. A tagok a be- és kilépésről szabadon dönthessenek, a háztáji gazdaság nagysága igény szerint legyen meghatározva, a mainak akár többszöröse is lehessen. Földrendező bizottságokat kell létrehozni, ők döntsenek törvényes keretek között — a régi gazdák tulajdonának tiszteletben tartása mellett —, az államosított földek felosztásának rendjéről. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok kiosztandó tábláit a helyi tanács jelölje ki, elérhető távolságra, lehetőleg út melllett, illetve, akinek tanyája van, akkor amellé mérjék ki a földet. A kisgazdaságok és kistermelők sokasodjanak, a nagyüzemek rovására. A megcsappant földállományú szövetkezetek, gazdaságok vállalják fel a gépi bérmunkát, a kereskedelmi hálózat kiépítését, a szakoktatást, a kutatást, a növény- és állatnemesítést. A vissza ' nem igényelt földért a tsz, vagy az állami gazdaság fizessen méltányos haszonbért a telekkönyvi tulajdonosoknak, vagy örököseiknek. — A Kisgazda Párt úgy gondolja, hogy a volt gazdák, vagy örököseik tömegével jelentkeznek majd a földért? — Számot nem tudunk mondani, jelenleg főijük a felmérés. Sajnos, az eredeti földtulajdonosok: kisparasz- tok, törpebirtokosok jó része nem él már. Közülük a legtöbbnek nem volt módja tudását, termelési tapasztalatát átadni az utána következő generációnak. A tanyák elsorvadtak, kihaltak, számtalant lebontottak. Bízunk viszont abban, hogy a ma is gazdálkodók, a tsz-tagok és gyermekeik, -a vállalkozó kedvű falusi emberek, ha törvényes lehetőséget kapnak, újraélesztik a tanyavilágot, a kisgazdaságokat. Be- bizonyósodott a kisüzem életrevalósága. Az agrárnagyüzemek a sokféle állami támogatás ellenére is deficitet termelnek. A paraszt- gazdaságok megakadályozták volna a földek kizsigerelését. A nagyüzemek által kiszórt műtrágyák-és gyomirtó szerek mérhetetlen károkat okoztak. Vissza kell állítani a kapás kultúráit, műtrágya helyett az istállótrágyát és a helyes vetésforgót. Űj tanyákat kell építeni. Természetesen, ehhez biztosítani kell az utat, a villanyt, ahol lehet a gázt, a telefont, hogy a paraszti életet vállalók ne kerüljenek behozhatatlan kulturális hátrányba a városi, • falusi lakossággal szemben. A feltételek biztosítása hosszú távú állami összefogás eredménye lehet. Esélyegyenlőséget kell biztosítani az egyéni és nagyüzemi gazdaságok számára. Meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy a nagyüzem adósságát az állam kifizeti. El kell törölni a különböző kivételező szankciókat: az eltérő hitelfeltételeket, a,nagy- üzemi felárakat, a termelési szerződések egyoldalú garanciáit stb. — Mit termelne az egyéni gazda? — Célunk a belterjes növénytermesztés és állattartás fejlesztése. Fel kell karolni a munkaigényes bioterme; lést, ami nemcsak az emberi egészségre van jó hatással, hanem a környezetet is kíméli. Nem beszélve arról, hogy a biotermékek külföldön jó áron eladhatók. A tanyákon megfelelő hatékonysággal lehetne azokat az állatokat tenyészteni, tartani, amelyek a nagyüzemben ráfizetésesek. Elsősorban a szarvasmarha, a juh, a kecske tartását kívánjuk elősegíteni. Ilyen módon a tej, a hús és a gyapjú mellett elegendő mennyiségű istáillótrá- gya is termelődne, ami talajjavításra elsőrendű. Űjra akarjuk éleszteni a gazdaköröket, az ezüstkalászos gazdatanfolyamokát. Szorgalmazzuk terményfeldolgozó üzemek létrehozását, amelyeknek részvényesei a termelők. A kistermelő legyen a gyártó, az eladó, és az exportőr. Ezek megvalósítását kedvezményes beruházási hitelek folyósításával kell elősegíteni. Papp János Fotó: Gál Edit Az MSZMP reformkörei szeptemberben országos tanácskozást tartanak. Célszerűnek tűnik néhány sokunkat foglalkoztató kérdés nyilvános felvetése. Több reformkort zavarba hoztak az MSZMP KB június 23—24-i ülésén született személyi döntések. Nem véletlen, hogy az ülésen elfogadott állásfoglalásról a reformkörök nemigen nyilatkoztak, pedig az jelentős reformirányú fordulatot tartalmaz, még ha kompromisszumok árán is. Nyilván további közös vitatást igényel, hogy mit értünk modellváltáson, melyek azok a szocialista értékek, melyeket továbbra is vállalni akarunk, sőt arról is nyíltan kellene eszmét cserélni, hogy mennyiben tekinthető a sztálini és a posztsztálini modell létező szocializmusnak? Az azóta eltelt idő alatt az élet számos kérdést megválaszolt, másokat továbbra is nyitva hagyott. Ügy látom, Nyers Rezső pártunknak nem formális elnöke, hanem valóban a párt első emberévé vált, akinek hitelességét kevesen kérdőjelezik meg. Több évtizedes kitartás a reformok ügye mellett alkamlassá tette arra, hogy több százezer kommunista összefogását — ha nem is monolit egységgé — elősegítse. Meggyőződése, hamis illúziót kerget, aki az egyformán gondolkodásban látja pártunk választási esélyeinek kulcsát. A hangsúlyt az önállóan gondolkodó egyének és irányzatok összefogására kellene fektetni. Az összefogás céljának pedig nemzetünk mielőbbi felemelkedésének szolgálatát tekintem, amihez csupán eszköz és nem cél a választási siker. Az MSZMP reformszárnya — amelynek csupán részei a reformkörök, mégha a legszervezetebbek is — jelentős sikereket tudhatnak magukénak. Legjelentősebbek talán az igazi plattformszabadság kivívása, a pártkongresszus idei összehívása, a reformerők túlsúlyra juttatása a legfelsőbb vezietésben, és a helyi pártszervekben, a reform-szárny álláspontjának megjelenése különféle kérdésekben a párt „hivatalos” álláspontjaként. Például a budapesti pártbizottság végrehajtó bizottságának „Mit képviseljünk?” című vitaanyaga, amely a szegedi platformtervezet gondolatvilágából merít. Ami zavarba hoz sokakat: a szavak és a tettek egységének hiánya. Gondoílok itt a kongresszusi küldöttválasztások anomáliáira, s ez különösen Budapesten szembeszökő, a tisztségviselők újraválasztásának halogatására az alapszervi vezetőségektől kezdve felfelé a görcsös ragaszkodásra a küldöttválasztások augusztusi „iezongorázására”, holott már fél ország reformkörei követelik ennek szeptemberre halasztását, nem is beszélve a kongresszus időpontja körüli csetepatéról. Mindennek elllenére pártunk vezetése már nem hátrál, hanem előre megy, és igyekszik a társadalmi mozgások élére állni. Ebben a hivatásos pártmunkások egy része segíti. Még óriási munka áll előttünk, ha azt akarjuk, hogy a kongresszusig a párt újjászülessen. Jeliképes értékű, hogy a párt elnökének első nyilvános közszereplésére július 5-én került sor a budapesti reformkörök többszáz képviselője előtt. Egyebek között arról szólt, hogy a reformköröket a párt avantgárdjánaik tekinti. Szavaiban tapintatos tanács is volt: arra is vigyázni kell, ne szaladjon túlzottan előre, mert ha a derékhad leszakad, az élcsapat magára marad. Ügy tűnik, ezt a vidéki reformkorok — helyi sajátosságaiból fakadóan — maguktól és hamarabb felismerték. Mint ahogy azt is, hogy együtt kell működni a pártapparátusból is azokkal, akik őszintén óhajtják ezt. Mindezt persze sok budapesti reformkor is felismerte, csak némi késéssel. Fontosnak tartom, hogy ne csupán a saját szablyájukat élesítsék, ne akarjon egyre radikálisabb jelszavakkal „versenyezni” a pártvezetés — nagyrészt tőlünk átvett — céljaival. Mozgalmi jellegünket megtartva célszerű lenne aktív integráló szerepet betöltenünk a kongresszusi felkészülés folyamatában. Jelenti ez a dokumentumok előkészítésében való aktív részvételt is, de mindenekelőtt a párton belül és a párton kívüli tömegekkel folytatandó még aktívabb párbeszédet. Nem véletlen, hogy épp most, a többpártrendszer csíráinak megjelenésekor kezdi betölteni pártunk önmaga ellenzékének szerepét is, ami a pártállamban 'lehetetlen volt. Azonban a pártnak újjászületésében csak konstruktív ellenzék segíthet belülről. Szántó György, az MSZMP-reformkörök országos tanácskozása előkészítő bizottságának tagja A lakáskölcsönök kamatkülönbözetét az egész ország fizeti A Szakszervezetek Békés Megyei Tanácsának elnöksége és az ágazati megyei középszervek a közelmúltban tiltakoztak a lakásépítési és -vásárlási hitelek tervezett emelése ellen. Okkal vetődik fel a kérdés, mi a valós helyzet? Erről tájékoztatta az SZMT-t a Pénzügyminisztérium. A levélből ítélve úgy látszik, tiltakozni könnyebb, annál nehezebb a súlyos helyzetből megtalálni a kivezető utat. A kamatkülönbözet terheit az egész ország lakossága viseli. Az is, aki sohasem kapott kedvezményes hitelt. A PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM LEVELE Az 1989. december 31-ig hatályban volt jogszabályok alapján lakásépítés, -vásárlás és a lakáson végzett egyéb építési munkák céljára az állam kedvezményes kamatozású, hosszú lejáratú kölcsönt nyújtott a kijelölt pénzintézetek útján. Az e kölcsönöket terhelő kamat évi 0, 1, 2, 3, és 3,5 százalékos mértékű. A kölcsönt a pénzintézeteknél elhelyezett lakossági betétek fedezik. Mivel a betéti kamat meghaladja a mintegy évi 3 százalékos átlagos hitelkamatot, a különbözetet, a lakosságnak nyújtott támogatásként az állami költségvetés téríti meg a pénzintézetnek. E hitelállomány 1989 elején 246 milliárd forintra nőtt, kamatkülönbözetre és kezelési költségre várhatóan 41 milliárd forintot kell, kifizetni ez évben és közel ennyit a jövő évben is. Ezt követően a költségvetési kiadás összege — változatlan infláció esetén — lassan mérséklődik és mintegy 37 év múlva szűnik meg véglegesen. A gazdaság és a költség- vetés szanálásával foglalkozó minden bizottság, testület, szervezet beleütközve ebbe a hatalmas összegbe, tarthatatlannak minősíti a helyzetet és megszüntetésére vagy mérséklésére különböző javaslatokat tesznek, melyek egy része nyilvánosan is megjelenik. Ezek a javaslatok tiltakozást váltanak ki az érintettekből. A Minisztertanács javaslatot ez ügyben nem tett és a Pénzügyminisztérium a kamatemelésen nem gondolkodik. Kötelessége azonban a kérdést bemutatni és a döntésre jogosultak részére a megoldás mikéntjére javaslatot tenni. Amennyiben intézkedés nem történik, úgy továbbra is minden állampolgárt egyaránt terhel ez az összeg, mert vagy az adóban kell megfizetnünk, vagy más költségvetési kiadások csökkenésében kell elviselnünk. Az összeg nagyságát jellemzi, hogy az megközelíti a személyi jövedelem- adóként megfizetett összeg kétharmadát, a lakáshoz jutók gyermekeire nyújtott szociálpolitikai kedvezmény 9 milliárd forintos összköltségvetési kiadása még ennek a negyedét sem éri el. MAS IS TERHELI A KÖLTSÉGVETÉST é Mindenkiben felvetődik a gondolat, hogy ezt a hatalmas összeget vágy egy részét hatékonyabban és igazságosabban is fel lehetne, használni, például adócsökkentésre vagy más, esetleg még ennél is fontosabb célokra. Hiszen nem csak gazdaságilag ésszerűtlen ez a felhasználás, de szociálisan sem hatékony, nem a rászorultság arányában részesülnek belőle az adósok, hanem a szerencse és a kölcsön összege dönti ezt el. A tíz évnél régebben felvett kölcsönök 3-600 forintos és az öt évnél régebben felvett kölcsönök 700—1100 forintos havi törlesztőrészletének a havi jövedelemhez viszonyított aránya a felvétel időpontjához képest tört részére mérséklődött és tovább fog esni. Ez alapozza meg azokat a javaslatokat, hogy az adósok is vállaljanak valamivel többet a terhekből. Hia az emelkedés még mindig nem állítja is vissza a jövedelmekhez képest a törlesztőrészlet eredeti arányát, akkor is jelentősen mérsékelhető a mindnyájunkat terhelő támogatás összege. A javaslatok elkészítésekor és kritikáján ezeket a tényeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. A gazdaságunk rendbetételéhez szükséges intézkedések sajnos szükségszerűen fájdalmasak és formális indokokkal sem kerülhetők meg. A kamattámogatáson kívül a lakással kapcsolatosan több más kiadás is terheli a költségvetést, a már említett szociálpolitikai kedvezményen kívül a lakbértámogatás, bérlakás építése állami eszközökből, építési terület előkészítése stb. Ez évben összesen 80 milliárd forintot tesz ki a lakás célú kiadás, eléri a költségvetés egyheted részét. Becslésünk szerint csaknem 20 milliárd forint ezen túlmenően a lakásépítés. és -vásárlás adókedvezménye az általános forgalmi adóban és a személyi jövedelemadóban. Mindebből azonban alig- alig jut a fiatalok lakáshoz jutásának segítésére, támogatására, s mi ezt tartjuk a legnagyobb bajnak. Nem véletlen, hogy az ifjúsági szervezetek mindegyike programjában középpontjába állította a lakáskérdést és követeli a lakástámogatások újraosztását. A TÖRLESZTÉS GYORSÍTÁSA Az ország mai egyensúlyi helyzetében nem engedhető meg és a gazdaság korsze- rűsítésénék elodázhatatlan követelménye pedig az elkövetkező időszakban sem teszi lehetővé a lakáscélú támogatások növelését, sőt ezekre tekintettel mindenfajta támogatást csökkenteni kell. Több pénzt kellene fordítanunk szociális célokra, oktatásra és a közegészségügyre is. Be kell látni, bármennyire is fájdalmas, csak az esetben lehet a fiatalok és a többgyermekesek számára nagyobb összegű támogatást adni, elérhetőbb közelségbe hozni a lakáshoz jutásukat, ha a régi adósok törlesztőrészlete növekszik. Ma havi 400 forint törlesztőrészlet- emelés is jelentékeny támogatásnövelést tenne lehetővé. Ez a módszer nem növeli az egész törlesztés ideje alatt fizetendő összeget, sőt csökkenti, mert lerövidül a futamidő és mérséklődik az összes kamatteher. Tudjuk, hogy a törlesztés gyorsítása még ennél is kisebb összegben is milyen komoly gondokat akozna sok családban, tetézné az amúgy is növekvő megélhetési nehézségeket. Ezért a jövő évi népgazdasági tervezőmunkában és az állami költségvetés összeállítása során a lakással kapcsolatos terhek növekedésére megkülönböztetett figyelmet kívánunk fordítani. A jövedelmek általános emelkedése széles körben nem ellensúlyozza a kiadástöbbleteket, emiatt a legnehezebb helyzetben lévőknek mindenképp egyéni segítséget is kapniuk kell. A lakáskérdés társadalmi és gazdasági súlyára tekintettel — mindezeket megfontolva — az Országgyűlésnek kell majd döntenie.
