Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-08 / 185. szám
1989. augusztus 8-, kedd o Segítsd a (le)bukottakat ! Lustaságból jeles, kémiából egyes Vakáció. Minden gyermek álma-vágy a, hogy a tíz hónapos tanulás után végre félredobhassa iskolatáskáját, ellenőrzőkönyvét, tanszereit. Kezdődhet a két hónap gondtalan élet — már akinek megadatik. Mert vannak bizony olyan nebulók, akiknek feje felett ott lebeg egész nyáron át a pótvizsga réme, a bukás veszélye. Ezért augusztus közepén kénytelen-kelletlen elő kell venni az utált tantárgy könyveit, munkafüzetéit és strandolás helyett a szobafogság, no meg persze a tanulás összes kínjával kell megbékélni. Orosházán ezekben a napokban kezdődött az ifjúsági ház által szervezett, pótvizsgára felkészítő tanfolyam. — Az iskolaigazgatók még a tanév végén elküldték a bukott tanulók névsorát — hogy azután augusztusban értesíthessük az „illetékeseket” a tanfolyamkezdés időpontjáról — tájékoztat Czeglédi Mihály, az ifjúsági ház igazgatója. — A városban 40 felsős tanulónak küldünk levelet. A jelentkezések alapján matematika, kémia és fizika tantárgyakból indítottunk tanfolyamokat. A tíznapos felkészítés 600 forint terhet jelent a szülőnek — ha ez egyáltalán tehernek minősül. — Beiratkozáskor hogyan reagáltak az anyukák, apukák? — Örültek, hogy van valaki, aki segíti gyermeküket a felkészülésben. Volt rá példa, hogy a szülő tanácsért jött hozzánk — magántanárt keresett... És aki nem magántanár, hanem Pribelszkiné Kiss Katalin tanár néni segítségével próbálja elsajátítani a kémia rejtelmeit, G. Erzsiké nyolcadikos diáklány: — Anyu olvasta az újságban, hogy hétfőtől tanfolyam indul az ifiházban, én pedig eljöttem beiratkozni — mondja a rutinos pótvizsgázó. — Tavaly is voltam itt, akkor sikerült az augusztusi vizsga. Remélem, az idén végre befejezem az általános iskolát. — Kétszeri bukás után nem kedvelheted a kémiát... — Nem értem, és nem is szeretem. Az iskolában sokszor nem is figyeltem az órán. Mindig a képletekkel volt a legtöbb bajom. — Ha év közben nem lustálkodsz, jobban odafigyelsz, akkor most nem kellene rettegned a pótvizsgától. — Á, már úgyis unatkoztam! Nem tudtam magammal mit kezdeni. Így legalább tanulok. Persze a pótvizsga hallatán görcsbe rán- dul a gyomrom! Miközben az elektronhéjakon elhelyezkedő meghatározott számú elektronokat magyarázza Kati néni, a folyosó végi alkalmi tanteremből gyereksereg tódul ki. Ök matematikából próbálják pótolni a lemaradást. Nagy J. Robit és H. Lacit az ajtóban állítom meg: — Egy tárgyból buktatok? — Én csak matematikából, Laci még kémiából is — mondja Robi. — A bizonyítvány láttán mit szóltak a szülők? — Jobb nem részletezni — legyint Robi. —! Tőlem mindent megvontak — válaszol a hátitáskás srác. — ’ Pályaválasztás előtt álltok. Mi lesz a sorsotok szeptembertől? — Ha megbukom, akkor újra járom a nyolcadikat. Ha átmegyek a vizsgán, akkor elhelyezkedem a gazdaságban — vonja meg nagyképűen a vállát Robi. — Én bízom a sikeres pótvizsgában, mert szeretnék szeptembertől a szakmunkásképzőben továbbtanulni — mondja a barátja. Beszélgetésünk végére már a kémiások is összecsomagoltak. Holnap találkozunk — szól a gyerekek után Pribelszkiné. — Miért vállalta el a húszórás tanfolyamot? — állítom meg a folyosón a kémia szakos tanárnőt. — Tavaly is hívtak, jöttem. Az idén is megkerestek, elvállaltam. Persze a pénz sem utolsó szempont... — Milyen a gyerekek fel- készültsége? — A legalapvetőbb dolgokkal sincsenek tisztában. Van közöttük lusta is, de a többség harmatgyenge. Ennek a tanfolyamnak áz a célja, hogy a 7-8. osztályos tantervi minimumkövetelményeket elsajátítsák a gyerekek. Ennek érdekében a haladási tempót képességeikhez szabom, differenciáltan foglalkozom velük. Így a gyerekek könnyebben tanulnak, még a haszontalanok is összekapják magukat. — A bukottak többsége utálja a kémiát... — Dény, hogy nehéz tantárgy, de nem megtanulha- tatlan. El kell hitetni velük, hogy értő, súlypontozott tanulással, lényegkiemeléssel könnyen elsajátíthatják ennek a tantárgynak is a minimum-követelményét. Csete Ilona laton! hangulat, zászlók, bu- I tikok, turisták. Egyre köze- I lebb kerültünk úticélunkhoz. I És mivel hallottuk, hogy | Juistön igazi turistaparadi- | csomhoz méltóan — minden j méregdrága, gyorsan betér- | tünk az útmenti Aldiba. Ez E a leleményes raktáráruház — I ahol ömlesztett kínálatból I fele áron vásárolhattunk I élelmiszert, gyümölcsöt, sőt | ruhaneműt is a hozzánk ha- I sonló, német átlagpolgárok- I kai együtt — nem hiszem, I hogy csupán a vevők számá- I ra jelenthet jó üzletet. Az | ottani közgazdászok bizo- I nyára kiszámították már az I effajta árusítás megtérülő I előnyeit. HHHHMMMVW A kikötőben, Norddeich- I ben aztán nem volt mese, I majd elvitt bennünket az I északi szél. Kabát, kendő, I minden jól jött. Az égbolt is' I percenként váltott új ruhát. I A szabályok értelmében le- I tettük az autót a tágas par- I kolócsamokban, ahol 2500 I társával együtt — jó pénzért | —l vigyáztak rá. A keleti- I fríz szigetvilágban ugyanis I Juistöt természetvédelmi te- I rületnek nyilvánították, aho- I vá benzingőzt árasztó autó | nem tehette be a kerekeit. I Ez a tilalom egyre kíván- I csibbá tett bennünket, eso- I magjainkat konténerekbe I rakva „behajóztunk” a Frí- I zia fedélzetére, és vártuk a I jelzést — Irány az Északi- I tenger! (Folytatjuk) H becsapott mama Kurpé István felhívja a figyelmemet egy közelben tartózkodó tojóra. Saját maga nevelte föl a fiókáját. A körvezető elmondta, ilyen eset tíz év óta nem fordult elő. A madár mindkét tojása terméketlen volt, de ezek helyére előbb liba-, majd a keltetőből kivett túzoktojást csempésztek, és így jött világra a túzokcsibe. Most azt figyelik a szakemberek, hogy az anyamadár mivel táplálja a fiókáját, mennyi növényt és mennyi rovart ad neki. Eddig azt tapasztalták, nagyrészt zöld növényi hajtásokkal eteti kicsinyét. A megfigyelési eredmények alapján kísérletképpen most új etetési eljárást próbálnak ki. Eddig a takarmánynak alig húsz százaléka volt növényi rész, az összeállított új keveréknél viszont már nyolcvan százalék. Lényegesen csökkent az állati eredetű fehérje— hús, tojás, túró — aránya. Ennek ellenére a csibék igen jól gyarapodnak. — Az idei fiókákat nem engedjük szabadon — mesél terveiről Kurpé István, miközben irodája felé sétálunk. — Szeretnénk továbbtenyészteni őket. Azt az egy fiókát, melyet a tojó saját maga nevelt föl, azt kiengedjük, de valahogyan megjelöljük, így fél vagy egy évig nyomon tudjuk követni. Az utóbbi tíz évben 450 meggyűrűzött madár hagyta el a rezervátumot, de a határban 'Sajnos, alig lehet ezekkel találkozni. — Hogy mi az eredménytelenség oka? — erről Kurpé Istvánnal' már az irodájában beszélgetünk; — Valószínű, hogy az innen származó madarakból hiányzik a természetes ösztön. Nehezen illeszkednek be a vadon élő társaik csapatába, ahol pedig biztonságban lehetnének. Egyedül kóborolva könnyen lesznek a rókák áldozatává. A szabadban — különösen télen — nehezen találják meg a természetes táplálékot az emberi gondoskodáshoz szokott madarak. — A tájvédelmi körzet A kíváncsi túzokcsibék még a jegyzetfüzetbe is bekukkantanak. Kurpé István, körzetvezető (jobbról) a madarak takarmányozását ecseteli jást, ha meggyőződtünk, hogy a tojó már végleg otthagyta. A fészek körül' védőövezetet alakítunk ki. Ha nem a mi területünkön van, felhívjuk rá a termelőszövetkezetek és az állami gazdaság figyelmét. Kérésünket eddig mindenki támogatta. Abban az esetben, ha a madár nem hagyja el a fészkét, a tojás teljes biztonsága érdekében, egy időre behozzuk. Megvizsgáljuk, termékeny-e, és addig a helyébe váltótojást teszünk. Az igazit csak a kélés idejére csempésszük vissza. Infrával a fészek után — További védelmi intézkedés lenne — szövi tovább gondolatait Kurpé István —, hogy a fészkeket már a kaszálás előtt megtaláljuk. Ezért a honvédelmi minisztériumtól infravörös feldetávolabbi céljuk a mesterséges szaporítás' megoldása. Az állomány rohamos csökkenése miatt ez erkölcsi feladatukká vált. Az utóbbi tíz évben — minden védelmi intézkedés ellenére — felére csökkent a túzoklétszám. Egyesek országosan 1600- 1800-ról beszélnek, a pesz- szimisták szerint 1500 sincs. A tájvédelmi körzet 3433 hektáros területén 150 túzok él, a környező határokat is beleszámítva, körülbelül 250. Túzokvédelem turizmussal — Évente egyre több — körülbelül ötezer — látogató érkezik ide — mesél munkájuk másik részéről Kurpé István, míg a bemutatóház-kiállítást nézegetjük. — A ház működését ez év májusában átadtuk a Természetvédők és Természet- barátok Békés Megyei Egyesületének. Azóta egy állandó alkalmazott várja a vendégeket. Kiállításon mutatjuk be a táj múltját, növény- és állatvilágát, valamint a túzokvédelmi munkát. Huszonöt perces filmet vetítünk le a madár életéről, sőt a kíváncsiskodók az élő túzokot is megfigyelhetik. A vendégeknek ez évben először felkínálhatjuk a 12 személyes turistaszállónkat is, amit még ez évben további nyolccal bővítünk. Tehát, mondhatni, a változás szele alaposan megcsapta a Déváványai Tájvédelmi Körzetet is. Az idegenforgalom bővítése mellett érdekes kísérletek folynak a túzokvédelem területén is, és ennek igazán mindnyájan örülhetünk. Persze, az igazán örvendetes mégis az lenne, ha a fészekaljvédelem és a mesterséges szaporítás megoldása mellett egy olyan világot teremtenénk magunk köré, amely természetes körülmények között is hosszú távon biztosítaná a túzokállomány fennmaradását. Mentsük, ami menthető... Lesz-e túzok 2000-ben? Kurpé István, a Dévavá- nyai Tájvédelmi Körzet vezetője a réhelyi központjukban ebédjét épp befejezve siet elénk. Az üdvözlés után rögtön indulunk, hogy megtekintsük az idén kikelt 21 túzokfiókát. A drótkerítéssel körülvett nevelőtéren gyűrűvel jelölt, fiatal madarakat látunk. Közelebb jönnek hozzánk, megcsipegetik a cipőnket, sőt még a jegyzetfüzetemet is megkóstolják. szakemberei vajon mit tehetnek ebben a helyzetben? — Több megoldás is kínálkozik. Legelőször is az, hogy a szabadban nőjön fel a madár. Az idén már ezzel az eljárással is próbálkozunk. A korábbi gyakorlattól eltérően nem a tojás begyűjtése a célunk. Mindenkitől azt kérjük, ha talál egy túzokfészket, azt jelentse nekünk. Csak akkor hozzuk be a torítési technikát kértünk. Ezzel a környékünkben sok fészkét meg tudnánk menteni. A szakmai kérdések után a körzetvezetőt arról faggatom, hogyan is került ide. Elmondja, hogy tavaly december elsejével, pályázat útján nyerte el az állást. Korábban a Madártani Egyesület külső munkatársa volt, túzokfelmérésekben is részt vett. A terület sem volt ismeretlen számára, hiszen, mikor még Réhely a Szeghalmi Állami Gazdasághoz tartozott, ugyanitt dolgozott. Amellett, hogy a fiókák nevelését szeretnék minél inkább természetessé tenni. Sirályok kísérik a Fríziát F. P. Zs. I Ilyen a jól fejlett hím Fotó: Oravszki Ferenc (molnár)
