Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-05 / 183. szám
O 1989. augusztus 5„ szombat IRODALOM-MŰVÉSZET VcöröstAj Molnár Antal: Alföldi tanya Verssorok bölcsőjénél „A vers úgy alakul ki, mint a vízcsepp, összegyűl a víz, formálódik, nyúlik, majd . leszakad s tökéletes csöppé alakul hulltában.” — Radnóti Miklós: Napló, 1941. nov. 28., 200. 1. E gondolatok jegyében, beszélek egy könyvről. Ez év egyik irodalmi szenzációja: Radnóti Miklós teljes naplója. Részleteket eddig is olvashattunk. A Magvető Kiadó nyilvánosságra bocsátotta a kötetet. Radnóti Mik- lósné rendezte sajtó alá. Megtalálhattuk benne a költő minden feljegyzését. A jegyzetek 1934. július 8-án kezdődnek. Kisebb-nagyobb megszakításokkal 1943. március 14-ig folytatódnak. A szeretett hitveshez juttatta céduláit, füzeikéit. Irodalomtörténészeink feladata lesz a Napló beépítése a korán lezárult életmű szövetébe. Engedtessék meg mégis nekem, egyszerű versolvasónak is egy észrevétel. Rám is megrázó hatást tett ez a Napló. Vajon miért? Olvasván a sokszor igazán prózai sorokat, szavak, olykor sorok bukkantak elém, amelyek ismerősnek tűntek. Arra kellett ráébrednem, hogy azért köszöntenek engem ezek a szavak, mert már bennem élnek. Sokszor tapasztalhatjuk, hogy idegen nyelvű szövegben is kiugra- nak a valahonnan már megismert, passzívan tudatunkban elraktározott szavak. Radnóti Naplójában azok a szavak, kifejezések intenek felénk, amelyek (hogy az ő szép nyelvén mondjam) verssé „nemesedtek”. Mpgfi- • gyelései, amelyek . Naplójában fel-felötlenek, olykor visszatérnek versben. Van úgy, hogy szó szerint, máskor átalakult formában, de megismétlődnek. Mivel bizonyíthatom? Megkísértem a témák ösz- szevonásával ezt megtenni. A lapszámokat jelölni kívánom, de nem mechanikus számsorrendben, mert az széttörné a gondolati összetartozás fontosabb • törvényeit. A 22., ill. 78. lapon említi, hogy májusban ikergyerekként született. Ez a tény számos más megnyilatkozásában is újraéled. Születésnapjain felrója magának, hogy ez ikerszülésnél holtan maradt az édesanya és a szintén fiú ikerpár. Legfájdalmasabb talán a „Huszonnyolc év” c. költemény önvádló, első pár szava : „Erőszakos, rút kisded voltam én / ikret szülő anyácska, gyilkosod” 1938. Háború, bombázás veszélye már elképzelhető realitás. A 24. lapon olvasható: „Mondjon nemet az egészre.” — Ez a gondolat az „Első ecloga” c. versben visszatér. Így: „...hova futhat a költő? / Nem menekült el a drága Attila se, csak nemet intett / folyton e rendre, de mondd, ki siratja, hogy így belepusztult?” A drága, a szegény Tilla, Attilaként megnevezett #s igen nagyra becsült József Attila többször szerepel a Naplóban, de most pusztán a költeményekben feltűnő analógiákra szorítkozom. Radnóti, a tudatos költő, a nagy stílusművész tisztában van az „írástudók felelősségével”. Versformái kísérletekkel is megméretteti önmagát. Eleve lemond arról, hogy bravúrteljesítmé- nyei az átlag olvasóközönségnél értékként tűnjenek majd fel, mégis vizsgálja a szó erejét és kötelességnek tekinti az írást. Ellenségeivel szemben is így érzi. Ez is rökonítja József Attilád val, aki ezt így fogalmazza meg: „S hol táborokba gyűlt bitangok / verseim rendjét üldözik / fölindulnak testvéri tankok / szerte dübörgni rímeit” (Ars Poetica). Radnótinál erre ezek a sorok válaszolnak. A „Sem emlék sem varázslat” c. költeményben „bár tiltják énekem / Az új falak tövében felhangzik majd szavam". Továbbá „A meredek út egyik példányára” c. versben ezt mondja: „Költő vagyok és senkinek se kellek ..majd később így folytatja: „költő vagyo~k, ki csak máglyára jó, mert az igazra tanú”. Ezt a gondolatot boncolja a napló 126. és 184. lapján'is. A szó erejéről az 52. oldalon olvashatjuk: „ha kész, nem izgat". Amíg viszont nincs meg a végső megfogalmazás, annál jobban. A „Tétova óda” bizonyítja: „...annyit érek én, amennyit a szó versemben / s mert ez addig izgat engem / míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó”. Ezért esik kétségbe, ha a szerkesztők pontatlanul adják közre versét, ha egy kihagyott, vagy beírt igekötővel, névelővel tönkreteszik a pontos versformát. A 60— 61. lapon írja azt költő, ki tollal munkálkodik, de ha lankad, asszonya (ki kritikusa is) így dorgálja; Janus Pannonius a táborban is írt. „Dolgozz! Költő volnál vagy mi a fene.” 114—168. lap. Radnóti dolgozik. Körülményektől függetlenül. Állandóan. Naplója 154. Lapján a „Második ecloga” szinte kísérteties költői előképével találkozunk. Ott így ír: „A kutya ugat, a macska nyávog, a költő ír”, s íme a versben: „A költő ír, a macska miákol I és az eb vonít s a kis halaeska ikrát ürít kacéran” meg így: Írtam mit is tehetnék? Mindent megírok én”. Radnóti a költőt munkásnak tartja. Naplója 162. lapján veti fel, hogy a toll szerszám. Ezt így fejezi ki: „Tollának dől”, hogy majd a „Mint észrevétlenül” c. versében e gondolattal így találkozhassunk: „Fegyver s szerszáma toll...” „Míg tollára dől, a gyermekekre gondol.” Fanni iránt érzett szerelme belengi a Naplót. 24. lap. Asszonya keze francia selymekben turkál. Hófehér kezét párizsi, síkos, illatos anyagokban fürdeti. „Fölröppen” a kéz. A „Tétova Óda” soraiban ez a kéz már „elalvó nyírfaág". Lenyűgözi szerelmének szőke hajzuhataga is. A Napló 59. lapján kibomló kontyára emlékezik. A fentebb is említett „Tétova óda” és az „Együgyű dal a feleségről” újból felidézi e haj fényét, szépségét. Olvassuk: „hajad kibomlik, szétterül lobogva”, ill. hajában egy kis álmos szőke folt csipogva szól, mint egy riadt veréb”. A tábori élet (amely nagyon megviselte) ritka és apró örömeit is Fanni nyújtja. Tőle kapta zseblámpáját, mely már azért is nagyon értékes. Kétszeresen fáj hát, amikor versben így kell felpanaszolja: „z seblámpát, könyvet] Mindent elvettek a Láger őrei s posta se jön”. Ennek előképe a 69. lapon. „A hetedik ecloga” siratja a lágersorsot. „Szabad szerettem volna lenni mindig, s őrök kísértek végig az úton.” A „Negyedik ecloga” soraiban öntudatos. Határozottan azt is kijelenti: „Ellenükre élek. — / s fogoly vagyok.” Üzeni önmagának s hitvesének : „ha kell, zuhanó lángok közt varázslóm át magam, de mégis visszatérek” (Levél a hitveshez). Megdöbbentő, hogy a Napló 75. lapján olyan szavakat olvasunk, amelyek változatlanul kerültek át versbe. Az „Ötödik ecloga” ill. „Töredék” címen ismert vers minden strófája ezekkel a szavakkal kezdődik, amelyeket a Napló így rögzít: „Oly korban éltem”. S ha egy lappal tovább lépünk, akkor a költő töretlen békevágyáról és ebbe vetett hitéről olvashatunk,’ mélynek versben a „Himnusz a békéről” c. költemény a megfelelője. Ezt mondja: „Mert egyszer béke lesz ! ó tarts ki addig lélek, védekezz!” Györnyörű verse az „A la recherche”. Abban olvashatjuk a Napló 149. lapján is emlegetett behívókat. Szállnak a gyors behívók". 1944. május 18-án kapta a harmadik s egyben utolsó behívóját. Shakespeare Vízkeresztjét fordította éppen. Húszadikán bevonult Vácra, holott egy évvel előbb még „barátok és írótársak közbenjárására leszerelték a teljesen kimerült költőt és felmentették a további szolgálat alól”. Tudhatjuk azt Kőszegi Ábel kutatása nyomán. Ebből a szolgálatából már nincs visszatérés. Naplója 109. lapján tiltakozik a rabság ellen s augusztus—szeptemberben kelt versben türelmetlenül kérdezi : „Az ősz is itt felejt még?" A 162. lapon már novemberi fogságról van szó. Még ekkor is a sok jelzővel leírt Szerbia tartja szögesdrót világában. Így jellemzi: háborúba ájult, jajjal teli Szerbia. Bizonyságul ennyi talán elég is. Bár volna még több példa s lehetne szólni arról, hogy miként kaptak versszobrot barátai, kik a Naplóban is szerepelnek (Dési Huber István, Bálint György). Térképet is rajzolt szenvedései színhelyeiről. Hadd álljon itt pár név; Veresmart, Szentkirályszabadja, - Bor. Fontosak a jelképerejű, visz- szatérő motívumok is (halál, angyal, lélek, béke s a végső időkben a sár, a sár). Bizony érdekes lenne azt is kifejteni, miként építkezett a Hubay Miklós—Vas Isítván—Ránki György szerzőhármas az „Egy szerelem három éjszakája” c. legelső magyar musical Költő alakja, Bálint megalkotásában, Radnóti Miklós életrajzi adatai, költői, műfordítói munkássága színpadi megörökítésében. Nem teszem. Szétfeszítené e gondolatsor kereteit. A többi tehát: „néma csend”.' Szabad Olga Nagyapám a Fiúméban 1914^.július 27-én, tíz előtt öt perccel nagyapám fogta magát és bement a Fiúméba. Nem csinált ott semmi különöset az öreg. Sohasem járt ott azelőtt. Kissé ijedten leült a sarki asztalhoz, a pincér rögtön kiszúrta. Lerítt róla, hogy otthon társadalmi állásának megfelelően, a vágásszéli csutkakaszinóba jár biliárdozni, s még véletlenül sem téved a gazdakör felé. — Egy habos kávét kérek — suttogta a kifogástalan öltözékben feszítő pincérnek. — Igenis, egy habos kávé uraságodnak! — kürtölte szanaszét a pincér, érces hangjában némi komikum búj- kált. Pár színész, újságíró ücsörgött ezen a délelőttön. Politizálhattak, mert nagyapám minden kétséget kizáróan Tisza István nevét hallotta. Kissé föllélegzett. Körbepillantott. Meglepően tapasztalta, hogy sokfelől saját kalapos feje néz vissza rá, a Fiume falait, oszlopait ugyanis minden négyzetcentiméteren tükör borította. Ijedten a kalapjához kapott, igyekezett azt a lábához dugni. Érthetetlen fényűzésnek minősítette a foncsorozott lapokat, sőt hanyagságnak, hisz a vágásszéli olvasókör fő ékességei a Kossuth-kép, a kápolnai csata halottainak temetését ábrázoló festmény, s az aradi vértanúk arcképgyűjteménye voltak. „Ezek itt talán nem is a 48-as függetlenségi gondolat hívei” — monfondírozott magában, nagyapám, s izzadt tenyerét óvatosan a térítőhöz dörzsölte. — Parancsoljon, a kávéja uraságodnak! — szlalomo- zott az asztalok között a pincér. Nagyapám gyorsan kiürítette a csésze tartalmát, hüvelykujjával a mutatót kitámasztva megtörölte a bajuszát, fizetett, s fejét csóválva kisomfordált a Fiúméból. Másnap, 1914. július 28-án, az osztrák—magyar csapatok gyalogosaként elindult Szerbia felé. Fehér József Hamary Dénes: Nemzeti kerekasztal Az óra ketyeg — már hatkor ismét nyitva a kocsma — hát fogd be a szád idd a büdös felest! — A bruttósított idegösszeroppanás korát éljük NO diktatúra szavazzunk arról, hogy szavazhatunk Köszönjük mi, a nép itt lenn még megvagyunk Vajnaí László: Karikatúra Nem tudhatod Tóka-bóka, meddig dadogsz költőmódra. Meddig futsz még Bice-bóca? Mögötted új áradat, sodorja az álmodat. S hazád kicsi hajó-hinta, ül benne több csalafinta. Látod te bölcs Tóka-bóka, az élet ilyen, hóka-móka, s a tiéd is girbe-görbe, Forog veled körbe-körbe. Szinte szédülsz Tóka-bóka. Vén vagy te már a Porondra. Nagy Mihály Tibor: Bánat Voltam, amikor voltam áradóbb is a habnál, láttam, Jeruzsálem, láttam, átkozod te azt, ki tiszta. Tüntetni gonosztevőkért gyönge voltam és fáradt, fuldokló szomorúság tengereiben sírtam. Majdan rám feketülnek naprajzolatú árnyak, árnyon nőtt fekete szárnyak. Intek és indulok majd, lévén az, aki lévén, örök idegen bánat... Heti mottónk: „Elveinket ne szabjuk a körülményekhez. De vegyük számba: a körülményeket, a lehetőségeket sem igen lehet elveinkhez szabni. Marad nekünk a hídépítés elvek és lehetőségek között”. FEKETE GYULA 1985.
