Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-05 / 183. szám
NÉPÚJSÁG 1989. augusztus 5., szombat Lakásépítési akció Nem esett messze az alma. A „Lila ruhás nfi Békéscsabán 99 Korkép az iskolai hittanbeíratásokrél A gyakorlásból soha nem elég. Képünk pénteken délelőtt, a zeneművészeti szakközépiskolában készült. Az ifjú művésznőt édesapja, Kobayashl Ken-Ichiro látta el tanácsokkal. Fotó: óál Edit Mintha Szinyei „Lila ruhás nő”-je lépett volna le a vászonról, úgy áll a közönség elé. Csak valahogy légiesebb ez a jelenség: bájos leányka, haja lófarokba fogva, fekete masnival, mely ünnepélyességet kölcsönöz a köznapi frizurának. És ahogy a zongorához ül... Teljessé akkor válik a csoda! Beethoven III. (c- moll) zongoraversenyét ját- sza nagy átéléssel, mit sem törődve azzal, hogy egyesapásra ő lett a békéscsabai nyilvános lemezfelvétel kedvence. * * * Ayano Kobayashi-1 —Ko- bayashi Ken-Ichiro lányát —, pénteken, délelőtti próbája előtt kerestük fel. Muzsikálni úgy tűnt, jobban szeret, mint beszélgetni. Többnyire édesapja válaszol helyette, no meg tolmácsra is* szükség volt a gondolat- cseréhez. Az egyszerűség kedvéért mégis maradjunk a „kérdez-feleieknél”, hiszen a mondanivaló lényege így sem vész el. — Talán, ebben a korban, még megkérdezhetem, hány éves? — A 16. életévemet töltöttem be az idén. Először háromévesen játszottam zongorán. A bátyám kapott egy Nyílt levél Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszterhez Tisztelt Miniszter Or! A Néphadsereg című lap 1989. évi 28. számában, mely 1989. július 14-én jelent meg, a 2. oldalon Interjút kBzOIt Önnel „Bizakodó katonák, útkeresd diplomaták” címmel. MegdSbbenéssel olvastuk az Interjúban, hogy lile Ceausescu altábornagy, román honvédelmi miniszterhelyettes még ebben az évben hivatalos látogatásra érkezik hazánkba. Tiltakozunk az ellen, hogy a román diktátor testvére, aki számtalan cikkében és úgynevezett tanulmányában a magyar népet, mint etnikumot súlyosan megsértette, hazánk fdldjére lépjen. Oldalakon keresztül lehetne Idézni kfllönbdzd sajtóorgánumokból és Romániában megjelent könyvekből azokat a passzusokat, amelyekben Ceausescu altábornagy durván meghamisítja a magyar és a román nép történelmét. A román altábornagy a fejedelmi Ceausescu-család tagja. Javasoljuk, hogy nyilvánítsák nemkívánatos személynek (persona non gratanak) a Magyar Népköztársaság területén ! Minket, magyar állampolgárokat — különösen itt a Tiszántúlon — nem tud megnyugtatni az, hogy a miniszter úr szerint — Idézzük — „a román partnerek nagyon barátságosak voltak”. Történelmi példákkal lehet igazolni, hogy román részről mit Jelent az úgynevezett barátság. Jól emlékszünk Horn Gyula külügyminiszter úr nyilatkozatára a mai román katonai fenyegetéseket Illetően. Békéscsaba, 1989. augusztus 3. A Magyar Demokrata Fórum, a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Fiatal Demokraták Szövetségének helyi szervezete zongorát, akkor jött meg a kedvem a játékhoz. Aztán ő hűtlen lett a hangszerhez, én viszont máig is sokat játszom rajta. — Jelenleg milyen iskolába jár? — A gimnázium második osztályát végeztem, emellett privát tanulok zongorázni. A gimnáziumban egyébként minden tantárgyat szeretek, mondják, én vagyok az iskolában a legjobb tanuló. — És ha végez? — Szeretnék a Tokiói Művészeti Egyetemen továbbtanulni, bár ez még nem biztos. Beszélgettünk a szüleimmel arról, hogy esetleg külföldön, netán Magyarországon folytathatnám zenei tanulmányaimat. Hogy ezt eldöntsem, addig még két évem van. — Milyen sikereket ért már el zongorajátékával? — Egy japán zongoraversenyen, melyet egy zongorakészítő szervezett, első helyezést értem el. Koncertezni nemigen járok, hiszen még sokat kell tanulnom. Ezért örülök, hogy itt, Békéscsabán bemutatkozhattam az Állami Hangversenyzenekarral. Nagy élményt jelentett ez az első, igazi hangverseny számomra- N. A. (Folytatás az 1. oldalról) célszerűnek, mert a gyerekek más-más korúak és különböző iskolába járnak. * * * Bizonyára kevesen tudják, hogy huszonháromezer lélekkel az ország, de lehet, hogy Közép-Európa legnagyobb evangélikus gyülekezete Békéscsabán található. Ezért is meglepő, hogy ez év augusztus elejéig mindössze heten- (!) éltek az új lehetőséggel, s jelentkeztek iskolai hittanoktatásra. Aradi András lelkész szerint ezen sajnálatos tény oka főként abban keresendő, hogy még mindig van jó adag félelem az emberekben. Olyan gyorsan mennek végbe a változások, hogy sokan nem is tudják azokat követni. Ugyanakkor egy fontos körülményre is felhívja a figyelmet: egyre inkább nyilvánvalóvá válik az evangélikus egyház számára az is, hogy többen eddig csak takarónak használták fel az egyházzal szembeni tilalmat. Nehezen várható el azoktól a szülőktől gyermekeik beíratása, akik maguk sem részesültek hittanoktatásban, s azt tanították nekik, hogy a pap hazudik. Pedig az evangélikusoknál az iskolai hittanoktatásra is van hely bőven. Csaknem teljesen elkészült már az új, szép gyülekezeti ház, melynek emeletén három, tanteremnek is beillő helyiség van, s rendelkeznek egy akár kétszáz főt befogadni képes nagyteremmel is. Az iskolai vagy gyülekezeti hiittanok- tatásra augusztus 20-ig várják a jelentkezőket a Luther utca 1. sz. alatti hivatalban. A békéscsabai római katolikus plébánián Gyenes Mihály főesperes arról tájékoztat, hogy az 1989—90-es tanévre eddig 220-ain iratkoztak be (általános és középiskolai tanulók egyaránt), s augusztus 25-ig, a jelentkezési terminus végéig ez a szám még várhatóan erőteljesen növekedik is. Vannak olyan települések, amelyeken csaknem valamennyi iskolás beiratkozott, így például Kétsopronyban. Újkígyóson, Békésszentandráson, Csanádapácán és Kunágotán is hasonlóan nagy a jelentkezők aránya, összességében jelenleg a diákok 25 százaléka jelentkezett, de jövőre — a főesperes szerint — az 55 százalékot is elérheti a hittant tanulni vágyók száma. Nagy László gyulai esperesnek még nincs teljes képe a békési református egyházmegye gyülekezeteiben végbemenő beíratásokról, csak a gyulai gyülekezetről tud információval szolgálni, ahol is eddig több mint 50-en iratkoztak be. * * * Békés megyében az 1988— 89-es tanévben a 49 452 általános iskolai tanuló közül 201 római katolikus felekezetű iratkozott be iskolai hittanoktatásra, a középiskolár- sok közül pedig egy sem. — Hogyan szabályozza az 1989—90-es tanévre a Művelődési Minisztérium a hittanoktatásra való beíratások rendjét? — kérdeztük Havas Istvánnétól, a megyei tanács művelődésügyi osztályának főelőadójától és Lénán Imre egyházpolitikai titkártól. Válaszként elénk teszik a Stark Antal államtitkár által aláírt leiratot, mely — többek között — a következőket tartalmazza: a minisztérium a továbbiakban nem írja elő a hittanbeiratások időpontját; a korábbi gyakorlattól eltérően nem az alap- és középfokú oktatási intézményekben történik a hittanbeiratás, hanem a lelkészek gyűjtik össze a nyár folyamán a jelentkezőket, s a beírt tanulók névsorát legkésőbb 1989. augusztus 25-éig kell eljuttatni a körzetileg illetékes iskola igazgatójához azzal a kéréssel (ha erre igény van), hogy á hitoktatáshoz szükséges tárgyi feltételeket biztosítsa. Az eddigiektől eltérően a minisztérium nem kér semmiféle írásos anyagot, statisztikai jelentést az iskolai hittanbe- iratások adatairól. A vélt — vagy valós — falak tehát leomlottak! Cs. I.—D. L —M. L. olyan rendszereket alkotnak *— s ezt javasolja a TOT is —, amelyek elősegítik: ha valaki ott akar vállalkozni, beruházni, az embereknek munkát adni, akkor — találja is meg a számítását. A TOT fenntartja korábbi javaslatát: összevont rendszert kellene alkotni, amely kedvezményeket helyez kilátásba — magánszemélyek számára is — egyebek között például többéves adómentességet. Meg kell szüntetni azt a helytelen gyakorlatot is, hogy a budapesti ipari vállalatok eladhatatlan termékeik ■gyártókapacitását helyezik ki oda, valamiféle szerkezetátalakítás címén. Meg kell akadályozni továbbá, hogy a költségvetés számos kiskapuját meg lehessen nyitni a különböző hatalmi csoportok pénzosztogatásának a legalizálására. A kormánynak — a TOT véleménye szerint — nagyobb figyelmet kell fordítania a határövezetekre, a csatlakozó részekre, nagyobb hatékonyságot biztosítva a fejlesztési pénzeknek. Nem az a lényeg, hogy ki kezeli a pénzalapot, hanem hogy a pénzfedezet biztosítson egy normatív feltételrendszer számára kellő hátteret és alapot — mondotta a főosztályvezető-helyettes. Csorvás Nagyközség Tanácsa augusztus 4-én soron kívüli tanácsülést tartott. A tanácstagok megtárgyalták azt a tanácsrendelet-tervezetet, amely a lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló módosított 1/1971-es kormányrendelet 7. paragrafusából a helyi tanácsi szervek lakáseladására vonatkozik. A továbbiakban a tanácsülés új szolgáltató szervezet létrehozását határozta el. A gazdasági, műszaki ellátó szervezet (Gamesz) és a tanács szolgáltató szervezete átalakul ellátó szolgáltató szervezetté, ezzel egyszerűsítve a munka körülményeit, az adminisztráció csökkentésével gyorsítva a lakossági igények kielégítését. Javaslat született „Csorvás Nagyközségért” emlékplakett és díszpolgári cím alapítására. Az elismerést a nagyközségi tanács azoknak adományozza, akik Csorvás fejlesztéséért kiemelkedően dolgoztak, politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális, egészségügyi, tudományos és művészeti téren maradandó alkotásaikkal emelték, vagy elősegítették a nagyközség fejlődését, elismerésre mét- tó munkásságukkal, életút- jukkal hozzájárultak Csorvás nagyközség hírnevének gyarapításához, akik a Csorvás Baráti Társaságában átlagon felüli munkáit végeztek. Végezetül ifjúsági lakája építési akció meghirdetését határozták el a tanácstagok. Ennek keretében 93 ezer forint vissza nem térítendő támogatást és 150 ezer forint kamatmentes hitelt nyújt a tanács a fiataloknak. p. J. TOT-javaslat a határvidék fejlesztésére Az országhatár menti vidékeken sok helyen szinte ellehetetlenül a mezőgazdasági termelés és a településfejlesztés. Az így kialakult helyzetről* készült TOT-fel- mérés kapcsán Bálint Csaba főosztályvezető-helyettes az MTI munkatársának elmondotta: a KSH és a tervhivatal felmérésére is támaszkodva hét megyére terjedt ki a vizsgálat, s összesen 13 térséggel foglalkozott. Ezek zöme határ menti terület, 573 településsel; az ország területének 10 százaléka esik ezekre a vidékekre. A felmérés szerint itt mintegy 430 ezer ember él, s azért is különös súllyal kell róluk beszélni, mivel helyzetükben a visszaesés jelei mind szem- beötlőbbek. Abban, hogy ez a helyzet kialakult, sokak szerint az is közrejátszott, hogy e térségek a két világháború után elvesztették természetes gazdasági központjaikat, mivel azok más országok területére kerültek. Ezeket a vonzás- központokat az elmúlt évtizedekben nem sikerült másokkal helyettesíteni, ami különösen szembeötlő például Bodrogköz esetében. Főleg a déli és a nyugati határszéleken pedig még ma is lemérhető annak hatása, hogy egy-egy területet határzónává, határövezetté nyilvánítottak, s itt hosszú ideig szinte semmi fejlesztés sem történt. A határövezetben és a csatlakozó területeken jelenleg nagyarányú az elvándorlás, mivel a helyi lakos- ‘ság úgy érzékeli, mintha ezek a vidékek kevesebbet érnénék, mint az ország más területei. A TOT-nak az a véleménye, hogy az elmaradott térségek elhanyagolása, a vidékek kiürülése az egész ország számára káros, s tulajdonképpen a nemzeti vagyon leértékelődésével jár. A mezőgazdasági határövezetek gondjait természetesen egymaga képtelen felvállalni. A TOT már három évvel ezelőtt felhívta az On- szágos Tervhivatal figyelmét arra, hogy az elmaradott térségekkel kapcsolatos tétova látszatintézkedés-sorozat nem lehet megoldás. A testület kifogásolta, hogy jelenleg az elmaradott térségeket az állam 6-8 alapforrásból támogatja, s az öszegek szétforgácsolva és nem célirányosan jelennek meg a területek fejlesztésénél» Ugyanakkor emlékeztetett rá, hogy a világon ma mindenütt, ahol komolyabban foglalkoznak az ilyen térségekkel, nem az íróasztalok mögött elbírált pályázatok és pénzosztogatásak révén rendezik a helyzetet. Inkább Dőlt betűvel ■■(A ■ • V ■&:, .'.v.'tfv » V V," A címet merő tapintatból pontoztam ki. Nem sajtóhibáról, vagy feledékenységről van tehát szó, hanem valamiféle szemérmes illemről. Hogyan is nézne ki egy ilyen cím: A budi. Mert hát ez a gödör fölé épült, desz- kaülőkéjű illemhely „ihletett” mai dőlt betűs soraim megírására. A hivatalos nevén árnyékszéknek nevezett mellékhelyiséggel ugyanis manapság gyakorta találkozom. Ott sorakoznak finom deszkából gyalult pácolt-festett példányai a Csaba—Gyula közötti út mentén, a reptér közelében. Katonák állították azokat, mestereikhez illő szép katonás rendben. Várják a kínos kényszer folytán rájuk szoruló vendégeiket. A műrepülő Európa-bajnokság érdeklődő közönségét lesznek hivatottak kiszolgálni nem európai színvonalon. S épp itt, e szónál és fogalomnál — Európa — bicsak- lik meg a békés, helyi türelem és háborodik fel lelkem — nyilván másokéval együtt — e reptéri budikiállítás láttán. Hát tényleg ^ennyire húz bennünket a rög, csak ekkora teherrel vagyunk képesek közelíteni Európához? Ennyire benne lenne ez árnyékszéken felnőtt e vidéki nép vérében, szokásaiban a budi, hogy látványát, létét kritikátlan közömbösséggel képes elfogadni? Aligha! Másról lehet szó! Valami rosszul értelmezett takarékosságról, vagy kényelemről. Hisz a szállítható, kulturált mellékhelyiséget már rég feltalálták. Van belőle a fővárosnak is, meg a honvédségnek is. Lakókocsinak álcázott példányaik rendre szolgálatot teljesítenek a felvonulási téren, és vidéken ott, ahol éppen szükség van rájuk. Nem, nem a budik elleni általános ellenszenv ragadtatott velem tollat. Hiszen tudom, hogy az itt élő nép jó részének életéhez >— megfelelő közmű híján — éppúgy hozzátartozik, mint a nagyvárosiak mindennapjaihoz a csapból csobogó klóros viz. Mi tagadás, gyermekkorom világának szükségsarkaiban is ott magasodott a nagyapám ácsolta, széllel bélelt árnyékszék. Kár szépíteni a dolgot: ezeken, az efféle illemhelyeken nőttünk és nőnek fel még ma is sokan. Kelet-Európábán élünk (előny vagy hátrány, ezen lehet vitatkozni, bár az utóbbi időben egyre inkább izgalmas vállalkozásnak tűnik), a kelet-európaiság effajta terheivel. Nem is háborognék hát a budik láttán, ha nem épp a 44-es út mentén egy európai rangú verseny háttérdekorációjaként lótnám azokat. De ott láttam, és ezért füstölgők! És gondolkodom. Hány ilyen budi csúfítja, rontja el képünket, mennyi ilyen árnyékszék nehezedik ránk, Békés megyeiekre — megbélyegző pecsétként —, az országra, Európa és a világ előtt. Hány olyan építményünk, hány olyan technikai megoldásunk van, ami csak itt, egyedül itt, Békés megyében valósulhatott meg, s amelyek miatt rajtunk röhögött vagy röhög (esetleg sajnálkozik) a fél ország. Ha egyszer összegyűjthetnénk életünk, Békés megyeiségünk effajta rekvizitumait, ugyancsak elcsodálkoznánk, meg- hökkennénk magunk is. Sírunk, siránkozunk, hogy a legutolsók vagyunk a megyék rangsorában, Magyarország Albániája. A segítő, a felemelő kézért kiabálunk nap-nap után, protestálva az elkeserítő és megalázó megkülönböztetések ellen. S közben építjük budik és más objektumok képében az országtól bennünket elválasztó falakat. A jövő héten finom urak és kellemes hölgyek fognak repkedni jó suhanású gépeiken a csabai légtér felett. Üj módi van a hazában: szinte szabadon, alig-korlátok között -röpülhettek az országba, ide, a csabai reptérre a külföldiek. Hovatovább nincs már titok — az űrhajós- kémkedés korában miért is lenne — az égi vándorok alatt, illetve előtt. Hacsak a reptér melletti budik látványa nem minősíttetik annak. Ha rajtam múlna, biz’ isten táblát veretnék e különös illemhelyek tetejére. Egy négyszögletű táblát, melyen egy fényképezőgép piros vonallal áthúzott ábrája látható. Mindenki tudja, mit jelent: fényképezni tilos. Amit vendégeink látnak, azt látnak, mi több, el is mesélhetik otthon, ha akarják. Ügy sem hiszi el nekik senki — miért is hinné. Am, ha dokumentálják fényképpel, az más, az maga a rettenetes és megalázó bizonyíték: íme, Magyarország 1989 végén, közelebb a Balkánhoz, mint Európához. (Ahogy valójában, a térképen is látni!) Nagyanyám arra tanított: kisfiam, a foltozott ruha nem szégyen, a rongyos, szakadt ruha viszont igen. Nézem ezt a budik által felszaggatott, tépett, út menti földet, és elfog a szégyen: messze van még Európa!
