Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-30 / 204. szám

^ 1989. augusztus 30., szerda 1 s-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1 kT A ! Nyers Rezső és Grósz Károly amerikai képviselőt fogadott Nyers Rezső, az MSZMP elnöke és Grósz Károly, az MSZMP főtitkára kedden a Központi Bizottság székházában fogadta Tom Lantos amerikai képviselőt. Véleményt cserél­tek a magyar—amerikai kapcsolatok fejlesztésének lehető­ségeiről. A találkozón jelen volt Mark Palmer, az Egyesült Államok magyarországi nagykövete. Balti nyilatkozat és hatásai A Szovjetunió Kommunis­ta Pártja Központi Bizott­ságának a balti országokban kialakult helyzetről közzé­tett nyilatkozata a szovjet vezetés kollektív álláspont­ját tükrözi, beleértve a párt­vezetés tagjainak és Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főttikárának a véleményét is. Gennagyij Geraszimov külügyi szóvivő keddi moszkvai sajtókonferenciá­ján kérdésekre válaszolva rámutatott, hogy a nyilatko­zat kollektív dokumentum, amely nem egyes vezetők, személyes nézeteit tükrözi. Kidolgozásában az SZKP KB főtitkára is részt vett, függetlenül attól, hogy az adott időszakban Moszkvá­ban tartózkodott-e vagy sem — mutatott rá Geraszi­mov. * * * Amint az várható volt. heves indulatokat kavart a baltikumi köztársaságokban az SZKP KB-nak a baltiku­mi függetlenségi törekvé­sekre reagáló, ma már szo­katlanul keményen hangzó nyilatkozata. Némileg visszafogottabban nyilatkozott Vaino Väljas, az Észt KP KB első titkára. Támogatásáról biztosította a dokumentumot, ugyanakkor rámutatott, hogy pártja Észtországot szuverén köz­társaságként a Szovjetunió részének tekinti, fejlődését és sorsát összekapcsolja az egész országban kibontako­zó demokratizálási folya­mattal. Mindez azt mutatja, hogy jól tudják: a mostani átalakítás záloga és garan­ciája Moszkva, vagyis a gor- bacsovi irányvonal. Mikk Titma, az Észt KP KB reformer titkára egyér­telműen a Kreml konzerva- tívjainak tulajdonítja az SZKP KB dokumentumát, amelynek hangvétele a pan­gás időszakát idézi fel. Vé­leménye egybe esik az észt népfront álláspontjával, mi­szerint a konzervatívok a balti állapotokat a pereszt­rojka megtorpedózására akarják felhasználni. Mindenesetre feltűnő, hogy a szovjet vezető távol­létében nem első esetben született olyan KB-állásfog- lalás, amely nem feltétle­nül használ a peresztrojká­nak, s akár Gorbacsov hát­ba támadásaként is értékel­hető. Megfigvelők nem tart­ják íó jelnek, hogy a nem­zetiségi kérdés küszöbönálló megvitatása előtt látott nap­világot ez a meglehetősen türelmetlen hangvételű nyi­latkozat. Több ezer vajdasági, szerbiai, boszniai gazda tüntetett au­gusztus 28-án a fővárosban a jugoszláv kormány mezőgaz­dasági politikája ellen Lengyel helyzetelemzés a Vietnami KP KB ülésén A kelet-európai szocialis­ta országokban kialakult helyzettel, a párton belüli ideológiai kérdésekkel fog­lalkoztak a Vietnami Kom­munista Párt (VKP) KB leg­utóbbi ülésén, amelyet Ho Si Minh-városban tartottak meg. Az-eseményekről ked­den jelent meg közlemény Hanoiban. A tanácskozáson beszédet mondott Nguyen Van Linh főtitkár. A kiadott doku­mentumban kiemelik, hogy „egyes szocialista országok” komoly nehézségekkel küz­denek, és ez meghatározó befolyást gyakorol az appa­rátus, a párt tagjai és a la­kosság hangulatára. Megfi­gyelők úgy vélik, hogy ezzel a lengyelországi politikai helyzetre történt utalás. Az újvidéki MAGYÁkSlÓ -ban olvastuk : Egy férfi a határt kémleli I. Keletnémetek között Sopron közelében a magyar—osztrák határon Amióta a magyar—osztrák határon megkezdődött a mű­szaki határzár eltávolítása, azaz: a szögesdrót kerítés lebon­tása, azóta Magyarország területéről viszonylag könnyen át lehet jutni a semleges Ausztriába. A sorsukkal elégedetlen keletnémet állampolgárok százai (vagy ezrei?) éltek eddig az újonnan előállt lehetőséggel és szöktek át Ausztriába. Végcéljuk a Német Szövetségi Köztársaság vagy Nyugat- Bcrlin. A határról útjuk egyenesen Bécsbe vezet, ahol je­lentkeznek a nyugatnémet nagykövetségen, amely 500 schil­ling gyorssegélyt és Frankfurtig szóló menetjegyet biztosít számukra. Munkatársunk a határon, Sopronban és környékén, vala­mint Budapesten járt és menekülni szándékozó keletnéme­tekkel beszélgetett. Élményeiről, a látottakról, és a hallot­takról riportsorozatban számol be. Egy rövidnadrágos, szem­üveges férfi zöld színű Lada személygépkocsi motorházá­nak támaszkodva távcsővel a határt kémleli. Az előtte vonuló szögesdrót kerítésben már régebben nincs elektro­mos áram, sőt magát a dró­tok számát is alaposan meg­ritkították már a Magyar Néphadsereg ezzel megbí­zott alakulatai. A férfi csak akkor veszi le szeméről a messzelátót, amikor a kerítésen túl nagy porfelhőt kavárva elrobog egy katonai terepjáró. Széthúzva a drótokat köny- nyűszerrel át lehet lépni ezen az egykor oly félelme­tes akadályon, amely a hír­hedt vasfüggönyként* került be a történelembe. De még ezzel sem kell fárasztania magát annak, aki a Magyar NK területéről itt, a Sop­ron közelében levő Magyar­falva nevű falucskából oszt­rák területre akar átjutni. Nem kell1, mert a vasfüg­gönyre — ha jól láttam — helyenként kinyitható része­ket, kapukat is szereltek, és egy ilyen itt, előttünk ép­pen tárva-nyitva áll. A táv­csővel szemlélődő, határt kémlelő fiatalember éppen előtte állította le járművét. A szituáció félreérthetet­len, a szándék úgyszintén. — Mikorra tervezi? — kér­dem lakonikusan, mert nyil­vánvaló, hogy mit. — Most azonnal. Azt mondták a helybeliek, már amennyire meg tudtuk érte­ni egymást, ne éjjel men­jünk. hanem világos nappal, mert akkor sokkal keveseb­bet járőröznek. Éjszaka meg­erősítik a járőröket és ku­tyákat is vezetnek. Éjszaka még lőnek is, igaz, nem em­berre, hanem csak a leve­gőbe. Ismét a szeméhez emeli a távcsövet. Az idő tiszta, az augusztusi déli nap forrón perzsel. A terep jól belátha­tó, annál inkább, mert a magyar oldal emelkedőn fek­szik. következésképpen Ausztria, ami ott lent, amö- gött a fasor mögött kezdő­dik, jóval lejjebb van. A drótkerítésen belül1 a helyi lakosság tulajdonát képező termőföldek terülnek eL, amelyeket megművelnék. Ezen a most szélesre tárt kapun azelőtt csak különle­ges engedéllyel lehetett ne­kik bejutni a szögesdróton belüli kisbirtokaikra. A ka­putól jobbra egy lejtős te­rületen szalmabálákat gyűjt néhány ember egy traktor vontatta kocsira. — Azt mondták a magya­rok, próbálkozzak ezen a tarlón. Hogy világos nappal hajtsak be a kapun, menjek rá a tarlóra és ereszkedjek le a fasorig. Menjek nyu­godtan. semmi - bajom nem eshet. Maga mit szól hozzá? — kérdi látható aggodalom­mal és bizonytalansággal a tekintetében. — Azt valóban egybehang­zóan állítják, hogy nappal biztonságosabb a szökés, mert csak néhány határőr teljesít szolgálatot, aki, ha akarja, meglátja, ha nem akarja, nem látja meg a me­nekülőt. Ismét elrobog előttünk egy szovjet gyártmányú katonai terepjáró. Egy ördöngös ma­sina éktelenkedik a rakodó­terén: a szögesdrót felcsévé- lésére szolgáló bütykölt szerkezet. Egyedi darab, va­lódi kézi munka. Mi más lehetne, hiszen ugyan holés ki vállalkozott volna a so­rozatgyártására. Hatalmas porfelhő emelkedik fel a magasba, és néhány percre teljesem eltakarja előlünk a kilátást. Belőle a szögesdró­tot bontó katonák duhajko­dó hahotázása hallatszik. Ismerősöm, a keletnémet szökevényjelölt most zseb­kendőt kap, hogy megtöröl­je a homlokát és beporoso­dott szemüvegét. A kocsiban ülő felesége adja, aki egy hét-nyolc éves fiú és egy hat-hét éves leánygyermek társaságában, odabent fe­gyelmezetten, szó nélkül ül a pokoli hőségben. — Tervezte? — kérdezek ismét lakonikusan. — Nyaralni jöttünk Ma­gyarországra, de úgy látom, ez a mostani soha vissza nem térő alkalom. Titokban azóta tervezem a szökést, amióta az eszemet tudom. Még nem lehet 40 éves, de 35 elmúlt, beszéde és mo­dora elárulja társadalmi ho­vatartozását. — Orvos vagyok — vála­szol a kérdésemre, majd kérdezés nélkül így fakad ki: — A mi helyzetünk tart­hatatlan. Nekem, illetve ne­künk (mert a feleségem is dolgozott), viszonylag min­denünk megvolt. NDK-szin- ten jól éltünk. De mi az, hogy jó? Én több mint 20 éve mélyen megsértettnek érzem magam emberi mél­tóságomban. Ám a lekeze­lés miatt, ahogyan a párt és az állam velem bánik — amióta az eszemet • tudom. Mintha kisgyerek lennék, úgy néz rám és mindenkire. Rossz az egész alapállás, rossz a kiindulópont: az egy.én, az ember sehol nem juthat szóhoz. Egyszerűbben is mondhatom : jogfosztott, ember mivoltából kiforga­tott, miközben véget nem érő állam- és pártpropa­gandával próbálják kilúgoz­ni az agyát. Nálunk, az NDK-ban, mindig valami megfoghatatlan, magasabb rendű eszmék beteljesülé­sére ösztökélik az embere­ket, de megfeledkeznek ar­ról, hogy az embernek lelki, társadalmi, szociális igényei is vannak, mint amilyenek a véleménynyilvánítás, az utazási szabadság, hogy csalk néhányat említsek ... — ön tehát eszmei indít­tatásból vállalta ezt a koc­kázatot, a veszélyt, hogy családostól, tiltott módon lépi át két idegen ország határát is? — Így is lehet mondani, de úgy is, hogy számomra betelt a pohár, nem látom a jövőmet, a gyermekeimről nem is beszélve. Szerencsés átjutást kívá­nok nekik, és búcsúzóul. megadom a címemet, meg­kérvén, ha már átért és né­mileg rendeződött a helyze­te, írjon egy lapot. A lap természetesen még nem érkezett meg, hiszen mindez alig néhány nappal ezelőtt történt. Mindeneset­re másnap, amikor ismét kimentem a határövezetbe, hogy fényképfelvételeket ké­szítsek, a drótkerítés men­tén bezáratlan zöld színű Lada személygépkocsi árvál­kodott, hátul a felségjelzés : DDR. (Folytatjuk) Dujmovics György HANGGAL MÜKÖDÖ HITELKÁRTYÁK A tulajdonos hangját azo­nosító hitelkártyákat állí­tottak elő — egyelőre kísér­leti jelleggel — egy ameri­kai kutatóintézetben, a Bell Communications Research- ben. A hitelkártya birtoko­sának — miután beteszi kártyáját a gépbe — ezentúl nem a négy karakterből álló azonosító kódot kell beütnie, hanem a képhez kapcsolt mikrofon segítségével a ma­sina fülébe kell suttognia. A módszer azon alapul, hogy nincs két egyforma emberi hang: a pénzfelvé­telkor egy meghatározott^ szót kimondva a rendszer összehasonlítja a hangot a tulajdonos kártyára rögzí­tett hangjával. Ezzel azono­síthatja, hogy az eredeti tu­lajdonos akar-e pénzt fel­venni. Az új módszernek széles a felhasználási területe: a pénzfelvételen túl használ­ható a kártyával működő te­lefonoknál, vagy például kártyarendszerrel működő aitók esetén. TERJEDŐ AIDS A Szovjetunióban nyugta­lanítóan nagy mértékben terjed az AIDS — írta aRa- botnyica című hetilap leg­utóbbi száma. A lap az OSZSZSZK egészségűeyj m;. nisztériumának egyik* kép­viselőjét idéz;e közölte, hogy csak májusban 17Ö újabb fertőzöttet jegyeztek fel. Hlvátalos statisztikai ada­tok szerint eddig heten hal­tak meg a Szovjetunióban AIDS következtében. Mint a Pravda nemrégiben írta, jú­liusban 312 vírushordozót és 11 beteget tartottak nyilván, míg három évvel ezelőtt ösz- szesen 32 vírusfertőzött volt. A gondokat csak növeli, hogy sokan félnek elárulni beteg­ségüket, s ez kedvez a vírus további terjedésének. LÄVAMEZÖ A TENGER FENEKÉN Amerikai geológusok a Galápagos-szigetektől 1280 kilométerre délnyugatra, az úgynevezett kelet-csendes- óceáni mélytengeri hátság­tól 18 kilométernyi távolság­ba nyúló, átlagosan 70 mé­ter vastagságú lávamezőt fedeztek fel. Valószínűleg ez a legnagyobb lávaréteg, amely az utóbbi időkben —s ezen száz esztendőt kell ér­tenünk — a Föld mélyéből származik. Becslés szerint ott több magmaanyag került a tenger fenékére, mint amennyi az izlandi Laki ne­vű vulkánnak 1783. évi ki­törésekor — ez volt az újabb kor legnagyobb Ilyen termé­szeti jelensége — a felszín­re került. Ókori illatok Giuseppe Donato vegyész sok évi kutatás után olyan illatszerek „titkára” talált rá, melyeket az ókorban használtak. Nemrég kiállí­tást is rendeztek az ókori il­latszerekből, melyeket an­nak idején nem csupán koz­metikai célokra használtak, hanem a vallási szertartáso­kon is, ételbe, italba kever­ve stb. Még a szökőkutak vi­zét is illatosították. Donató- nak sikerült többek között egy olyan parfümöt előállí­tania, melynek — a nők vé­leménye szerint — illata fi­nomabb, mint a korszerű kölnivizeké. ÉLELMISZER- ELLENŐRZÉSI RAZZIA Az olasz felügyelők az utóbbi időben „átfésülték” több mint 120 sátortábor üz­leteit és éttermeit. Az ered­mény lesújtó. Teherautó­számra kobozták el a rom­lott húst, halat, főzelékfélét és készételeket. A felügye­lőket Lorenzo egészségügyi miniszter személyesen küld­te, júliusban történt kineve­zésekor ugyanis hadat üzent mindennek, ami közvetle­nül vagy közvetve veszélyez­teti az emberek egészségét. A sátortáborokban végre- haitott legutóbbi razzi^ kö- vetkezméryéicént 73 személy kgFÜl a vádlottak padiára: romlott élelem eladásáért és más szabálysértésekért fe­lelnek. A törvényszegésnek és az emberek egészsége ve­szélyeztetésének legenyhébb és leggyakoribb formáia, hogv a fagvasztott halat frissként árulták. HALÁSZHÁLÓBAN EGY TENGERALATTJÁRÓ Egy norvég halászhajó hálójába nemrég furcsa zsákmány került. Tenger­alattjárót fogtak a halászok. A hajó legénysége baltákkal és más szerszámokkal össze­vágta a hálót, és a tenger­alattjáró hamarosan eltűnt a mélyben. A halászok öt fényképet készítettek a ten­geralattjáróról, hogy kárté­rítést kaphassanak, mert a háló se több, se kevesebb, mint 200 ezer dollárba ke­rül. A biztosítótársaság azonban valószínűleg nem fogja megtéríteni a kárt, mert a biztosítási feltételek nem helyeznek kilátásba ilyen esetet. Vesét veszek! A „Kóma” című nagy sikerű bestseller látomása a szerv­kereskedelemből egyre inkább valósággá válik. Az emberi szervek gátlástalan adás-vétele felett érzett aggodalom hozta össze azt a 200 tudóst, akik a kanadai Ottawában ezen a héten a szervátültetések etikájáról tanácskoztak. A Dél, vagyis a szegény országok mindinkább az Észak, tehát a fejlett országok szervellátóivá válnak. — állapítot­ták meg a konferencián. A nyomorgó lakosok ugyanis anyagi helyzetük csekély javulásának reményében nem ri­adnak vissza attól, hogy eladják különböző szerveiket: el­sősorban veséjüket. Mivel a vesék egyike — páros szerv lévén — „nélkülözhető”, s az átültetés kockázata is ennél a szervnél a legkisebb, így a kereskedelem szempontjából a vese a „legkelendőbb” szerv. Keresletét nagymértékben növelte 1985-től azoknak a hatékony gyógyszereknek a megjelenése, amelyek a szervezet immunreakcióit elnyom­va, megakadályozzák a beültetett szerv kilökődését. A tanácskozás néhány felszólalója hátborzongató eseteket mesélt gyerekekről, akiket azért ölnek meg, hogy szerveik fejlett országokban, tehetős páciensek testébe „vándorol­janak”. A harmadik világ utcáin elrabolt kisgyerekek nem csupán örökbefogadó szülőkhöz, rosszabb esetben iány- (vagy fiú-) kereskedőkhöz kerülnek, hanem sokak közülük a szervüzlet áldozatai lesznek. Gazdag európaiak, amerikaiak, vagy akár kuvaitiak In­diába,* vagy más szegény ázsiai országokba látogatnak, hogy szükséges veseátültetésüket elvégeztessék. A madrasl klinikán például a szervátültetések tíz százalékát külföl­dieken végzik, természetesen helyi donorokkal. Egy szervért akár 20 ezer dollárt is kaphat az „eladó”. Az átültetésre várakozókat sokszor a szegényes higiéniai viszonyok, s az egyéb betegségekkel való fertőződés veszé­lye sem rettenti el, így a borúlátóbbak szerint csupán idő kérdése, hogy a szervek igazi feketepiaca alakuljon ki, s a szervkereskedelem a kábítószerüzlethez váljék hasonló­vá. Ennek megakadályozására — Vélték a konferencián — a törvény ereje sem elegendő, sőt a szigorú jogi szabályo­zással csupán a szervüzlet feketepiacát élénkítik.

Next

/
Thumbnails
Contents