Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-26 / 201. szám
'kÖRÖSTÁJEXKLUZÍV 1989. augusztus 26., szombat , PozsgayImre államminiszter nyilatkozott lapunknak „Nem leszek az alkalmazkodás bűvésze” A politikus tűrőképességéről Átalakult az emigrációs szemlélet Méltatlan magatartás a „politikai szélkakasé" ijc Felülről kezdeményezett többpártrendszer ^ A nép okos módján, ma még kételyekkel szemléli a politikai küzdelmet ijc Csak „elitcsere" készül? A köztársasági elnök hiteles személyiség legyen A napokban megyénkben járt Pozsgay Imre állammi- niszter, az MSZMP elnökségének tagja. Gyulán a honvédtiszti emlékhely alapkövét helyezte el, részt vett az emlékülésen, vagy ahogyan megnyitójában fogalmazta; „bekéredzkedett a rendezvényre”. Éltünk a lehetőséggel, hogy szóra bírjuk a politikust, aki szívesen nyilatkozott lapunk olvasóinak. — Államminiszter úr, pályafutása során állt reflektorfényben és volt „parkolópályán”, ahogyan éppen a politikai erőviszonyok meghatározták. Látszólag sohasem kedvetlencdett el, mindig új lendülettel tudta munkáját kezdeni, ezt hogyan sikerült emberileg megélnie? — Talán azért, mert magammal nemigen foglalkoztam. A „tárggyal”, amit úgy hívnak, hogy Pozsgay Imre, azzal nem értem rá törődni. Munkamegosztás dolga, legyen ez a barátaim és ellenfeleim ügye. A tréfát félretéve; az önreflexiós képesség hiányzik belőlem, az elkötelezettségeim, a feladataim lekötik a figyelmemet. Így élek. Sokat segített a környezetem, a családi háttér biztonsága. A feleségem, a gyerekeim, akik már felnőttek és a maguk hivatása szerint élnek, tehetséges, felelősen gondolkodó, erkölcsös emberek. Bátorító környezet vesz körül. Közeli rokonságom, testvéreim élete pedig az egész magyar társadalom szerkezetét, életét tükrözik. Közvetlen tapasztalatokban, információkban miattuk sem volt hiányom. Az agrártermelő. a munkás, a pedagógus és a kutatómérnök élet- tapasztalatai, panaszai éppúgy eljutnak hozzám, akár egy közvéleménykutatóhoz. Azzal az erkölcsi többlettel, hogy alkalmazkodásra nem kényszerülő környezetből, egészen hiteles forrásból érkeznek ezek az Információk, őszinteségükben engem sem kímélnek. Nagyon gyakran engem is felelőssé tesznek azokért a viszonyokért, amelyek között élünk. Egyszóval, túl nagy aluszékonyságra nem volt lehetőségem. Ezért alkatilag és a génjeimbe programozott életmód szerint is optimista vagyok. Ez az optimizmus nem az ostobák, vagy a gyávák optimizmusa, akik nem mernek, nem akarnak a valósággal szembenézni. Persze, hogy van ilyenfajta ember, ismerek magam is ilyeneket. Az enyém nagyon is kritikus optimizmus, de bírom. — Amikor nyilvánosságot, teret kapott és egyre gyakrabban hallottuk a szavát, olyan szónoki képességekről tett tanúbizonyságot, amelyek magukkal ragadták az embereket. Hittek abban, hogy nem csak szép szavakat hallanak. Szereplése érzelmileg másfajta indulatokat is kiváltott. Manapság az emberek nemegyszer mérgesen hallgatják a párt és a kormány vezetőit. Az érzelmek sokféleképpen változnak — mondják —, csak éppen a körülöttünk levő világban nem észlelnek a szavakat igazoló változásokat. — Sok minden változik, csiak az emberek mindennapi életében nincs változás. Ha az viszont változik, inkább csak romlik. Ez kétségtelenül növeli az elégedetlenséget. Az ésszerű és megbeszélhető viszonyok világából áttolja az érzelmeket az indulatok világába. Minden optimizmusom mellett engem is riaszt ez a perspektíva. Ügy vélem azért, a szó is tett. Bizonyos dolgok idejekorán való kimondása nagyobb cselekedet, mint egyik-másik műszaki alkotás befejezése és ünnepélyes átadása. Gondolja csak meg; 1989 januárjában annak kijelentése, hogy 1956 népfelkelés volt, milyen folyamatokat indított el! Milyen mértékben felgyorsította a politikai szerkezet átalakítását! Pillanatok alatt „de- facto” legalizálta a pártokat. Sőt, egészen távoli hatásokat is említek, amelyekben a napokban bőven volt részem. Részt vettem az anyanyelvi konferencián, majd a világban élő magyar műszaki szakemberek, természettudósok nagyszabású összejövetelén a műszaki egyetemen. Átalakult az egész emigrációs szemlélet Hirtelen kiderült, hogy olyan emberek, akik 30-40 évig a lábukat be nem tehették ebbe az országba, vagy maguk határoztak úgy, hogy felé sem néznek többé ennek a hazának, most hirtelen ezrével elindultak hozzánk. Oj módon kezdenek részt venni az életünkben. Vagy mondjuk, nem cselekedet-e azt mondani; le fogjuk bontani a műszaki határzárat és avasfüggönyt. Ezt múlt év szeptemberében mondhattam a magyar—osztrák határon. Azóta megtörtént. Jó lenne, ha a közvélemény nem az ott zajló incidenseket, hanem a világra való nyitottságot ítélné meg ebből a helyzetből. A politikus sorsa az, hogy miközben a hatalom erővonalai között — néha taktikai kényszerek hatása alatt is — kidolgoz egy stratégiai tervet, időmként szóljon róla. Lehet, hogy a megszólalás mozdítja ki a dolgokat a szokásos menetükből és a társadalmi tespedésből. Én magam nem hiszem, hogy jó taktikus vagyok. A szókimondás néha vereségekkel, néha visszaszorítással járt. Én a ravasz és taktikus politikus helyett az államférfi magatartását tartom inkább példaképemnek. Hosszú távon ez a magatartás hoz megbecsülést, mert az emberek hitelesnek fogják fel a kipróbált szavakat, gondolátokat. Persze érdekeik szerint megosztja az embereket az ilyen' magatartás. Volt egy híres, jó szellemű orosz forradalmi demokrata, Belinszkijnek hívták, aki azt mondta: nincs aljasabb ember annál, akit mindenki szeret. Bizonyára azért mondta, mert az ilyen ember az alkalmazkodás zsenije és bűvésze, aki ahelyett, hogy tisztázná, ki hová tartozik és megadná mindenkinek a lehetőséget, hogy önmagát meghatározza, ahelyett összekuszálja az embereket és ködösít. Hát olyan ember biztosan nem leszek, akit mindenki szeret. Talán ezért ellenfeleim is becsülnek, mert kiszámítható vagyok és félreérthetetlen.-■T ______>_______-______________ — Nyilatkozatai hosszú évek óta következetes elveket tükröznek, nem mond ellent önmagának. Nem úgy, mint ez manapság divat... — Ha változtatok valamit, azt magam vallom be és önmagam haladom meg. Nem állítom, hogy ne tévedtem volna nagyokat. Elfogadom, hogy az utóbbi húsz év alatt a gondolataim iránya egy- felé tart; a demokrácia, a pluralizmus, az emberi szabadságjogok megteremtése irányába. Vagyis, ha változott a véleményem, az semmi mást nem jelent, mint hogy meghaladtam önmagamat. Azokkal a szélkakasokkal szemben, akik a napi politika forgandósága szerint így-úgy forgatják a szót, végignéznek a közönségen és ahhoz mérik, vagy vélik mérni az éppen aznapi kijelentésüket, én másként vélekedem, azt méltatlannak érzem egy magyar államférfihoz. Szélkakasokat is termett a magyar közélet. Az ilyen politikus ráadásul rossz kényszerek hatása alatt cselekszik és mindenképpen rosszul jár. — Amikor még nem volt realitás nálunk a többpártrendszer, ön már a lehetőségét felemlítette. Elmondta, hogy ez lehet alulról jövő, vagy felülről építkező kezdeményezés. A jelenlegit milyennek ítéli? — Ez inkább felülről alakuló többpártrendszer. Nehéz ma megítélni, így volt-e jó, de az biztos, hogy elkerülhetetlen volt. A magyar politikai viszonyokból adódóan, ahol egy hatalmi rend erősen a maga szorításába vette a közéletet, maga ez a hatalom adhatta fel a leckét. És a kritikus értelmiség, amelyik már két évtizede ellenzéki magatartást tanúsított a viszonyok bírálatában. A kettőnek az együtthatása vezetett a többpártrendszerhez. A nép a maga okos módján kételyekkel és nagyon nagy fenntartásokkal nézi ma még ezt a küzdelmet, de ettől a nép nem buta. — Azért hallgat? — Igen, semmiképpen sem butaságból. Azért, mert az intézmények a nép számára még nem tették lehetővé, hogy a maga véleményét, a pozícióját kialakítsa. Remélem, hogy ez a politikai ka- valkád, a látványos, néha tűzijátékszerű küzdelem elvezet odáig. Ma még nem tart ott a nép. Ezért érzik úgv sokan, hogy nélkülük, a fejük felett, rajtuk kívül egyezkednek, alkudoznak. Ügy hiszik, ha nem is így fogalmaznak, hogy itt nem valódi átalakulás, csak „elitcsere” készül. Igazuk van, ha a fenntartásaikat hangoztatják, vagy éppen a nem szólásukkal fejezik ki kételyeiket. Ugyanakkor én nagyon szeretném, ha ez a magyar társadalom megszólalna. Mert egy perlekedő, akár az > elégedetlenségének is hangot adó társadalom sokkal kormányozhatóbb, mint egy hallgató társadalom. Mert aki beszél, az részt vesz, akár ellenzéki oldalon, akár a kormánypárt mellett. Attól kezdve politikailag alakítható a világ. Ha nem így van, akkor csak az indulatokkal és kitörésekkel, vagy lázadással sodródik a társadalom.*' mmmmmmmmmmtmmmmmwmmtmmm % — Az ellenzéki pártokat sem fogadja egyértelmű ro- konszenv. Hallottam olyan véleményeket, amelyek szerint csak az általuk bírált párt privilégiumait szeretnék megszerezni és nem is a Iegválogatottabb módszerekkel. — Ez a látszat nekik sem jó. Amikor én a szó értékét és a becsületét emlegettem, akkor hozzá kellett tennem, hogy nem vagyok híve a hangoskodásnak, a hangerővel pótolt valódi társadalmi erőnek. Az is érthető, hogy 40 év kiesése után — amikor a programok cíak egyfélék lehetnek, mert egyetlen nagy probléma megoldására kell fordítani a figyelmet—, valamiképpen meg akarják különböztetni magukat az eddig „uralkodóktól”. Azért, hogy valódi piacot teremtsenek a politikai eszméknek. Ez nehezen megy. ehhez is politikai kultúra és tolerancia kell. Ma ez még hiánycikk. Sokakból hiányzik minden oldalon. mnoMBHiiaai — A Hét műsorában nyilatkozott a párt programtervezetéről. Ezt követően az ellenzéki pártok vezetői is elmondták véleményüket, iw—mmi'^iawmn»wniniiii"niiiii| • t mi 'n w i i — Hallottam és ez volt szerintem a program első sikere. Reflexiókat váltott ki, állásfoglalásokat kényszerí- tett ki, mégha a rövid idő miatt rögtönzötteket is. Egykét észrevételt érdemes akár az önkorrekció szándékával is megszívlelni, a hibákat, amiket még kiigazíthatunk, tegyük meg. Azért is jó volt a körkérdés, mert felismer- hetőbbé tette az ellenzéki álláspontok közötti különbségeket. Talán így eljön a politikában a partnerség ideje is. — Ön az MSZMP jelöltjeként jött szóba a köztársasági elnöki tisztségre. Ezzel a párttal ma nem mindenki szimpatizál. Nem tart attól, hogy emiatt esetleg nem önre szavaznak? — Természetesen igen. Ilyen teher is nehezedik mindenkire, aki politikai szerepet vállal. Az előbb elmondottak alapján remélem, hogy megértik az állampolgárok, hogy amikor köztársasági elnököt választanak, személyiséget választanak. Személyiséget, akinek ebből a szempontból másodlagos a pártállása. A fontos az, valóban bizonyított-e már, felelősséget érez saját népe iránt, tudja hová tenni saját nemzetét ebben az európai átalakulásban, terhelték már vereségek és egyéb megpróbáltatások az életét? Mert ha igen, akkor kipróbált sçgmély jnaga is. Olyan embefc; aki Számára semmiféle olyan kincs nem terem a világon, amit hajlandó lenne becstelenül birtokba venni. Ha ezeknek az igényeknek megfelelő versenytársak indulnak az elnöki posztért, én azt mondom, ebben a csapatban szívesen indulok én is. Hiszem, hogy megfelelek ezeknek a követelményeknek és tudják ezt rólam az emberek. — Felsőbb párt- és kor- mányvezetésünkből szinte mindig ugyanazokat halljuk nyilatkozni. A legtöbbet szereplő politikusok Nyers Rezső, Pozsgay Imre, Németh Miklós, Szűrös Mátyás. Hol vannak a többiek? — A helyükön dolgoznak, küzdenek. Ki a meghason- lásaival, ki a kudarcaival, ki az újabb terveivel foglalkozik. Ezek a dolgok rendben mennek. A politikusoknak és a népnek is a jelenlegi a tanulás korszaka. Véletlenül se következtethetünk arra, mintha a politikusok valamiféle iskolamesteri pozícióban lennének. Nekik is be kell járatniuk gondolataikat erre a politikai küzdelemre, a zavar most talán ebből is adódik. Remélem lesz elég politikailag harcra kész ember, amikor eljön az ideje. — A sajtóval való kapcsolata ugyancsak érdekel bennünket. Sokat nyilatkozik a külföldi sajtónak, hitelesen adják vissza az elmondottakat? Es a magyar sajtó? MMMMHmUNMNNMMHMNMNMMMMMMHI — Amikor személyes, exkluzív interjút adok, akkor hitelesek, arra nincs panaszom. Amikor nyilvános sajtókonferencián beszélek, akkor bizony-bizony megesik, hogy a maguk szája íze és politikai irányzata szerint elferdítik a szavaimat, még- inljább a gondolataimat. Általában nem panaszkodha- tom a sajtóra. Mindig korrekt partnerekkel találkoztam, ha személyes interjút adtam. Néha ugyan nagy csetepatét váltott ki a cikk, de akkor is miattam és nem az újság miatt. Sajtóértekezleten már előfordult, hogy elferdítették, amit mondtam. Ez a nyilvánosság kockázata. — Köszönjük, hogy ezúttal lapunk olvasóinak szóltak szavai. ,. Bede Zsóka
