Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-22 / 197. szám

O 1989. augusztus 22., kedd «HiWKfiW „Bocsáss meg nekünk, Prága...” — idézte az Izvesztyija, a szovjet kormány lapja egy 21 évvel ezelőtti szovjet kis- katonának a mostani szavait- Valerij Nyeferov 1968-ban légideszantosként vett részt a Varsói Szerződés öt tagálla­mának csehszlovákiai kato­nai beavatkozásában. Nyeferov visszaemlékezése szerint a csehszlovák lakos­ság igyekezett megmagyaráz­ni a katonáknak: maguk is el tudták volna rendezni problémáikat, nem volt szük­ség a hadseregek bevetésére. „Néztem, mennyi fájdalom­mal beszélnek nekünk er­ről ... Gondolataim összeku- szálódták és nagyon szé­gyelltem magam” — mondta Nyeferov. A szovjet kormánylap ugyancsak megszólaltatta Ivan Pavlovszkij hadsereg- tábornokot, aki az esemé­nyek idején szovjet honvé­delmi miniszterhelyettes, s egyben a szövetséges had­erők parancsnoka volt. ö leszögezte: az adott katona- politikai események alapján ma is hasonlóképpen dönte­ne, mint huszonegy évvel ez­előtt. Mint elmondta, az ak­ciót — amelynek irányításá­val 1968. augusztus 16-án vagy 17-én bízták meg — Moszkvából vezényelték. Mintegy ötszáz szovjet harc­kocsit küldtek Csehszlová­kiába. A csehszlovák kato­nai egységeket felszólították: ne tanúsítsanak ellenállást a bevonuló csapatokkal szem­ben Pavlovszkij a VSZ-csapa- tok bevetését követően ta­lálkozott Ludvi.k Svoboda csehszlovák államfővel, aki — a szovjet tábornok sze­rint — azt hélytelenítette, hogy éjszakánként „figyel­meztető lövések” hangzanak Prágában. Pavlovszkij vi­szont azt állítja, hogy nem voltak éjszakai lövöldözések. Az egykori szovjet honvédel­mi miniszterhelyettes — mostani visszaemlékezésében — arra panaszkodik, hogy a csehszlovák nép barátságta­lanul viselkedett a szovjet katonákkal szemben. Az Izvesztyija — amely­nek hétvégi visszaemlékező írásából újabb részletek vál­tak ismeretessé — részlete­sen közölte Kirill Mazurov- nak, az SZKP KB PB ak­kori tagjának, a szovjet mi­niszterelnök akkori első he­lyettesének a véleményét. Mazurov a VSZ-csapatok be­vetésének az okát a hidegr háborús légköriben látja. Sze­rinte Csehszlovákiában akti­vizálódták a jobboldali erők, a belső ellenzék minden tor­zulást a Szovjetunióhoz fű­ződő kapcsolatok számlájá­ra írt. A beavatkozást első­sorban az NDK vezetése kö­vetelte, de — hangsúlybeli eltérésektől eltekintve — a többiek is egyetértettek am nak szükségességében, em­lékszik vissza Mazurov. A pénzsegély nem elegendő Lengyelország három év leforgása alatt tízmilliárd dollár összegű pénzsegélyre számít a Nyugattól — jelen­tette ki vasárnap a Szolidari­tás szóvivője, Janusz Onysz- kiewdcz az ABC amerikai tévétársaságnak adott inter­júban. Közölte, hogy a Bush el­nök által kilátásba helyezett 115 millió dollár nem elegen­dő a lengyel gazdasági vál­ság okozta hanyatlás megál­lítására. Onyszkiewicz hivat­kozott amerikai képviselők­nek arra a számítására, hogy Nyugat-Európa és az Egye­sült Államok évente 350 mil­liárd dollárt költ Nyugat- Európa katonai védelmére. Ezt az összeget figyelembe véve egy demokratikus Len­gyelország támogatása 10 milliárd dollárral, jó befek­tetés lenne a Nyugat számá­ra — érvelt a szóvivő. A véleményekéi nem lehet visszavonni A Magyar Nemzet és a Gran- ma szerkesztősége közötti éles vita megrázta napjaink kubai- magyar kapcsolatait. A polémia hátterében tulajdonképpen az áll, hogy Havanna és Budapest ideológiailag, elméletileg és gya­korlatilag egymástól teljesen el­térő megoldást keres a szocia­lizmus problémáira. Ezt hangsú­lyozta a Tanjug hírügynökség havannai tudósítója a belgrádi Politika hasábjain közölt hétfői kommentárjában. A jugoszláv újságíró ismertet­te a Magyar Nemzet és a Gran- ma közötti vita lényegét, továb­bá Fidel Castro július 26-i be­szédének magyar vonatkozású, bíráló megállapításait, s végül a következőket fejtette ki: „Ha­vannai megfigyelők értékelése szerint a vita olyan messzire ju­tott, hogy a kimondott vélemé­nyeket nem lehet visszavonni. A Granma válaszai más kelet-eu­rópai országoknak és a Szovjet­uniónak is értésül adták, hogy Kuba nem fog hallgatólagosan napirendre térni semmiféle ideológiai támadás, figyelmezte­tés vagy tanács felett, még ak­kor sem, ha azokat a »testvéri­ség« köntösébe öltöztetik. Más­felől a Granma cikkeivel két­ségkívül nyomást akarnak gya­korolni azokra a kubai erőkre, vagy egyénekre ,akik a »keleti modellek« átvétele mellett len­nének.** Edirne, Törökország: bulgáriai muzulmánok rohama, azelőtt, hogy a török hatóságok au­gusztus 22-én hajnalban lezárják előttük a török—bolgár határt. A török kormány rend­kívüli ülésen döntött a határ lezárásáról MTI — Telefotő ELEM A norvég felségvizekben most próbálják ki az első tengervízzel működtetett, víz alatti informatikai fel­szerelést villanyárammal el­látó elemet. A radioaktív energiaforrásokkal ellentét­ben nem szennyezi a kör­nyezetet. Az elemet fel le­hetne még használni a vilá­gítótornyok és bóják mű­ködtetéséhez is, hiszen ilyen­formáin mellőzhetnék a ká­belvezetékeket. ÜDVRIVALGÁS Földrengéssel ér fet a ná­polyi fociszurkolók hangere­je. A stadion környékén la­kók szerint egy-egy gól után az üdvrivalgástól megremeg­tek a falak és a csillárok. NEM TUDUNK ANGOLUL A nyelv nemtudása néha jó védekezésnek bizonyul a fosz­togatók ellen. Miamiban három fiatalember behatolt egy étte­rembe, és a Latin-Amerikából betelepült alkalmazottól köve­telték, hogy árulja el, hol van a tulajdonos. A megrémült em­ber csupán annyit tudott mon­dani. hogy nem ért angolul. A támadók az étterem irodájába mentek, s az egyik munkástól a pénzt kérték. De ő is csak annyit rebegett, hogy nem be­széli az angol nyelvet. A fosz­togatók ezután a konyhában próbálkoztak, egy pincérhez for­dultak, a mellének pisztolyt szegeztek, s a gazdát keresték, de a pincér sem tudott ango­lul, sőt a pincémő sem. A há­rom támadó megelégelte a dol­got, és a nyelvi akadály any- nyira felbőszítette őket, hogy még az étterem kifosztásától Is elálltak. NAPELEMES FÖZÖKÁLYHA Az AEG nyugatnémet cég szakemberei nemrég jelen­tették, napenergiával mű­ködtetett főzőkályhát készí­tettek. A ritkított légréteggel körülvett hővezetékekben lé­vő folyadék felmelegszik, az elpárolgó gőz egy központi receptorban csapódik ki. A receptor egyik része lapos — ez kenyérsütésre használha­tó, a másik mély — ebbe fa­zekat, lábost lehet belehe­lyezni. A központi receptor­ban 200 Celsius-fokos a hő­mérséklet. Egy nap alatt 10- 15 liter vizet tud felfőzni, 50 kenyeret lehet vele sütni. A KÖRNYEZETÜNKET MENTSÜK MEG A FAO nemrégiben olyan ké­relemmel fordult az emberiség­hez, ho«y mielőbb tegyünk meg mindenig környezetünk megmentéséért a teljés el­szennyeződéstől. A legnagyobb kárt az élelmiszer szenvedi, a kétséges, hogy 2000-ig földünk mintegy 6 milliárd lakosának milyen élelmiszert kell majd fogyasztania. A folyók, tavak, tengerek, a termőföldek rend­kívül szennyezettek, s ezt a nö­vények terméshozama Is igen­csak megsínyli. Az erdővel bo­rított földterületek évről évre csökkennek. Bizonyos kimuta­tások szerint évente 7 millió hektár megművelhető földterü­let veszik el, és legalább 11 millió hektár ég el, vagy más módon semmisül meg. A FAO felhívta a figyelmet az erdősí­tés. az erózió elleni védelem ée a terméketlen talaj megműve­lésének fontosságára, MŰKÖDŐ VULKÁN Az Elburz-hegység (Irán) legmagasabb vulkáni erede­tű csúcsa, melyről azt hit­ték, kialudt vulkán kúpja, nemrég füstfelhőbe burko­lózva „mutatkozott”. E je­lenség megfigyelésével egy- időben azt is észrevették, hogy a térségben a termálvi­zek hőmérséklete emelke­dett. Minden jel arra mu­tat tehát, hogy a tűzhányó ismét aktívvá válit. KÉPRABLÂS Paul Gauguin tahiti nőket ábrázoló festményeinek egyikét ellopták a londoni Heathrow repülőtérről. A festmény a New York-i Beadlestone képtár tulajdo­na volt, július végén egy londoni kiállításon kellett volna „megjelennie”. A fest­mény értéke több mint egy­millió dollárra tehető. TERMÉSZETVÉDELEM Szakértők megálllapították, hogy 1600—1950 között, tíz­évenként -tűnt el egy nö­vény- vagy állatfaj. Nap­jainkban viszont, a termé­szetvédelmi intézkedések hiányában, de főként a kör­nyezetszennyeződés miatt, ötévenként tűnik el a vi­lág növény és állatvilágá­nak egy-egy képviselője. Az H3BECTHfilr]a Újabb „évszázad építkezése” Beruházás Szibáriában — kérdőjelekkel Nagy társadalmi visszhangot váltott kl a tudósok egy cso­portjának az a levele, amelyben a nyugat-szibériai szén- hidrogén feldolgozására szolgáló tynmenyi komplexum lét­rehozásának tervéről van szó. A tervet, amelyet a kormány jóváhagyott, a tudósok megkérdőjelezik, mert szerintük sem gazdasági, sem pedig ökológiai szempontból nem igazolt. Nemrégiben a Tyumenyi területre külön repülőgépjárattal megérkezett a tudósuk és szakemberek egy csoportja, akik az akadémiai, ágazati tudományt, a tervező szervezeteket képviselték. A cél az volt, hogy a tervezett építkezés hely­színén ismételten megvizsgálják a tervvel kapcsolatos kér­dések körét. Az eszmecserében részt vett G. Bogomjaakov, az SZKP Tyumenyi Területi Bizottságának első titkára. A löp tudósítói arra kérték, hogy ossza meg a lap olvasóival benyomásait magáról a tervről és a megvitatás menetéről. — Azonnal szeretném kijelenteni, hogy másképp képzel­tem el ezt a megvitatást. Biztos voltam abban, hogy a fel­szólalók között feltétlenül ott lesznek a tervet bíráló levél írói is. ök valami oknál fogva nem voltak jelen. A meg­vitatás egyoldalú jelleget öltött, technológiai részletekre kor­látozódott, amelyeket természetesen még több ízben kell majd módosítani, pedig itt más kérdést kellett volna meg­oldani. — ön azonban elvben támogatja a tervet? — Igen. Én amellett ál-tok, hogy a problémák mérnöki, gazdasági, ökológiai szempontjait objektiven és szakérte­lemmel, nyíltan és széles körűen vitassák meg és ne halo- gasság. — Objektívak szeretnénk lenni, de a tervet támogató hat miniszter levele, amely a Kommuniszt 5. számában je­lent meg és, amelyet az Izvesztyija is ismertetett, kategori­kusnak tűnik, azonban nem eléggé meggyőző. Vezetőink, úgy tűnik, semmiképp sem akarják megérteni, hogy meg­nyerni az állampolgárok bizalmát egy újabb óriási objek­tum építéséhez, majdnem hogy fontosabb, mint a nagy kül­földi cégektől kapott hitelek. — Ezzel egyetértek. De az előző tervektől eltérően, az em­lített tervet mégsem a költségvetési eszközökből1 kell meg­valósítani, hanem hitelek révén — mind az állami, mind pedig a nyugati cégek hitelei alapján. Nyugatán- pedig nem adnak hitellt, ha nem számítanak nyereségre. — És ha lesz nyereség, akkor a tyumenyi terület a vegy­ipar szempontjából nem félreeső? — Ha nem is félreeső, de olyan, ahol egyelőre még fej­letlen a feldolgozóipar. Ma itt összpontosul a világ kőolaj- kitermelésének hetedrésze, a földgázkitermelés negyedrésze. Vagyis ez a vidék a sok ipari térség hatalmas nyersanyag- bázisává vált. Ez nem normális dolog. Akárcsak az sem, hogy a területen évente mintegy 12 milliárd köbméter kí- sérőgázt égetnek el, ami szennyezi a levegőt- És amikor létrejönnek a körülmények a sürgető probléma gyökeres megoldásához, azt mondják nekünk: „Nem, ez kárt okoz!” — És nem okoz? — A Szurguti Állami Kerületi Villanytelép ma sokkal több káros anyagot juttat a levegőbe, mint amennyit ez a nagyszabású terv összes kapacitása juttatna. Egy vegy­ipari kombinát sem juttathat a megengedettnél néhány százalékkal koncentráltabb káros anyagot a levegőbe, állít­ják a tervezők. Ezt az állítást azonban szaikvéteményezni kell. — És mégis, miért ne lehetne a nyersanyagot eljuttatni azokra a vidékekre, ahol már vannak feldolgozó kapacitá­sok, csak újjá kellene építeni azokat? Vajon ez nem lenne olcsóbb, mint az, hogy itt, Északon újakat hozzanak létre? — Ez nem olyan egyszerű. Arról van szó, hogy az ország európai részén a kapacitások már túl vannak terhelve, ne­héz a heizet a vízellátással, nincs elegendő energia. Szi­bériában pedig bőven van víz és energia. Ez különösen fon­tos, ha figyelembe vesszük, hogy a szénhidrogén feldolgo­zása rendkívül energiaigényes. Szibériából az ország euró­pai részébe szállított nyersanyag minden tonnájának feldol­gozásához 15-20 tonna üzemanyagot kellene utánaküldeni. Ez pedig több milliárd rubelbe kerülne. Szibériában nemcsak ez a probléma oldódna meg. A terv ellenzői nem mutatnak rá arra, hogy a leendő vegyipari vállaltotok olyan vidékeken épülnének fel, amelyek össze vannak kötve a vasúttal, a gépkocsiutalkkal, a villamosve- zetekekkel, a közelben vannak a kőolaj-távvezetékek. — Északon zord az éghajlat. Űjabb több százezer embert kellene ide telepíteni, akiknek alkalmazkodniuk kellene a természeti-éghajlati körülményekhez. Ennek figyelembevé­telével javasolják azt, hogy az építkezést a tyumenyi terület déli vidékére telepítsék. — Ez azonban földművelő övezet, amely az egész terüle­tet eltartja, és ezért takarékoskodni kell minden hektárral. Ami az éghajlatot illeti, az Tobolszkban és Uvatban kitűnő, egy kissé zordabb Novilj Urengojban, de itt . nem- terveznek nagyobb kapacitásokat. Ezekhez az üzemekhez azonban mi­nimális kiszolgáló személyzetre van szükség. Végül vegyük a demográfiai tényezőt. A terv ellenzői azt állítva, hogy a terv újabb tömeges migrációt vált ki, meg­feledkeznek. arról, hogy Szibériának ez a része már nem az, amilyen mondjuk öt-tíz évvel ezelőtt volt. A lakosság természetes szaporulata olyan, hogy már nincs szükség; ide telepíteni az embereket. Most a hárommillió fős lakosság egyharmadát gyerekek képezik. Mi vár rájuk holnap? — Valószínűleg nem feledkezhetünk meg egy másik do­logról sem. A Tobolszki Köolajfeldolgozó Kombinát 15 éve épül. Eddig már több mint egymilliárd rubelt költöttek rá, de a megtérülés nem túl nagy. És még nem is látszik, mi­kor fejeződik be. Más szóval, még be sem fejeztünk egyet, és máris újabb építkezésbe kezdünk. Azt állítják, ha meg­gyorsulna a munkálatok üteme, a terv rendkívül rövid ha­táridőn belül megtérülne ... — A megtérülés idejét nemcsak a szovjet fél határozza meg, hanem a közös vállalatok külföldi résztvevői te. Ami az elhúzódó tobolszki építkezést illeti, úgy azt jelentős mér­tékben gépgyártásunk elmaradottsága okozza. Hazai gyá­raink nem szállítják le idejében a berendezéseket. Tapasz­talatunk szerint külföldről általában minden idejében meg­érkezett. Ez vezetett bennünket arra a gondolatra, hogy a szibériai kőolajipar fejlődésének új szakaszán a fő hang­súlyt a külföldi cégekkel folytatott érdekelt és kölcsönösen előnyös együttműködésre kell helyezni. Azt is meg kell említeni, hogy Tobolszkban- nemcsak ve­gyi üzemek épülnek, hanem hatalmas építőipari bázis is létrejött, sőt a város is épült. A fő -kiadások pontosan erre irányultak. Érdemes említést tenni arról, hogy az utóbbi években- milyen méreteket öltöttek az építő-szerelő munká­ltatok a tyumenyi területen. Mintegy félmillió építőmunkás dolgozik i-tt, évente az általuk végzett munkálatok terje­delme meghaladja a nyolcmilliárd rubelt. Csak az ötéves tervidőszak három éve alatt a területen 9,5 milHió négyzet- méter lakter-ületet adtak át rendeltetésének, mintegy 75 ezer férőhellyel óvodákat és bölcsődéket és 80 ezer férőhellyel iskolákat. Ha az energiákat vesszük, úgy ez afflatt az idő alatt a villamosenergia termelése 1,8-szorosára nőtt. — ön a tervről beszél, pedig még nem készültek el annak műszaki-gazdasági megalapozásával. Még nincs kész, itt pe­dig, a helyszínen már folynak az építési előkészületek. Va­jon nem akarnak-e bennünket, ahogyan az már több ízben is megtörtént, ítész tények elé állítani: ha már pénzt köl­töttek rá, egy lehet csak a kiút — folytatni kell? _ A munkálatok valóban elkezdődtek, de mindenekelőtt a z építőipari bázist hozzuk létre és lakóházak épülnek. Az ilyen kiadások sehol sem mennek káliba. Végül is ez le­hetővé teszi bármilyen rendeltetésű ipar létrehozásának meggyorsítását. R. Linyov, J. Perepljotkin

Next

/
Thumbnails
Contents