Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-21 / 196. szám
fl nemzetőrség megszervezése Békés vármegyében--------------------------------------IgHîWWiM 1 989. augusztus 21., hétfő SZERKESSZEN VELÜNK! Magánvélemény közügyben Egyre több állásfoglalás hangzik el a nyilvánosság előtt különböző szervezetek részéről — pro és kontra — a lakásépítési, -vásárlási hitelek kamatainak tervezett emelésével kapcsolatban. A széles tömegekben nagyrészt értetlenség mutatkozik, nem tudván eldönteni, hogy jó hazafi módjára a költségvetés gondjait értse-e meg jobban, vagy saját, egyre laposabb pénztárcáját féltse az újabb kizsigereléstől. Határozottan az a véleményem, hogy feltétlenül továbbra is tiltakoznia kell a tervezett kamatemelés ellen minden pártnak, társadalmi és egyéb szervezetnek, ország- gyűlési képviselőnek. Azért, hogy a lakosság ne vállaljon újabb szükségtelen terhet. A legfontosabb kiindulási alap: a paternalista állam mintegy negyven évvel ezelőtt magára vállalta — úgymond — vívmányként. társadalmi juttatásként a lakáshoz jutás. az oktatás, az egészségügyi ellátás, a kulturálódás. az infrastruktúra kiépítésének stb. költségeit. A munkabéreket az ennek megfelelő alacsony szinten állapították meg. Az ingyenes és névleges bérű állami bérlakások koncepciója azonban nem állta ki az idő és a gyakorlat próbáját. A lakosság a lakásépítésre, -vásárlásra fordítható összetevőt nem tartalmazó jövedelmét fizette ki lakáshelyzetének megoldására, óriási terhet véve le az állami költségvetés válláról. (Mellékesen: az OTP azonnal és tisztességtelen módon használta ki monopolhelyzetét, amikor a kölcsönszerződésekben a kamatláb egyoldalú, bármikori megváltoztatását fogadtatta el a kölcsön- vevővel.) Az állami költségvetés fentiek miatti tisztességtelen haszna a következőkből adódik: — a lakásépítő, -vásárló munkabérében továbbra sem ismeri el a lakáshoz jutás költségeit, tehát az bentmarad az államkasszában, eddig nagyrészt ismeretlen célokra felhasználva; — a lakásépítő, -vásárló a jövőben nem igényli — a részére egyébként jogosan kijáró — olcsó állami bérlakást, tehát ez az elmaradó költség is az államkasszában marad. (A dolgozó élete folyamán kétszer vásárolta meg a saját házát!) A Pénzügyminisztérium profi szakemberei az általam vázolt helyzetet sokkal jobban ismerik, az okokkal még inkább tisztában vannak. Ezért mélységesen cinikusnak mondható az a levél, amely a Népújság 1989. augusztus 12-i számának 7. oldalán jelent meg a minisztérium válaszaként az SZMT kamatemeléssel kapcsolatos tiltakozására. Ezen levélben az alábbi végkövetkeztetésre jut: .......csak az esetben lehet a f iatalok és többgyermekesek számára nagyobb összegű támogatást adni..., ha a régi adósok törlesztőrészlete növekszik”. Ez a kitétel akkor lenne például jogos, ha a „régi adós” visszakapná az államkasszából azt az összeget, amennyivel munkabére kevesebb volt az évek során a lakásjuttatás ígérete miatt. Ha már mindenáron a költségvetésnek kell kisegítenie a rosszul gazdálkodó OTP-t — ami így egyáltalán nem igaz, de ez egy másik elemzést követelne —, akkor az előbbi idézethez képest számtalan igazságosabb, sőt közgazdaságilag indokoltabb megoldás létezik az állami költségvetés etikailag és gazdaságpolitikailag helytelen támogatásrendszerének felülvizsgálatakor. Meggyőződésem, hogy a tervezett kamatemelés esetleges törvénybe iktatása fokozza a kormánnyal szembeni bizalmatlanságot határozatlan és lassan változó gazdaságpolitikája miatt. Duray Miklós, Békéscsaba Univerzális garancia Ritka régészeti lelet Tomcsányi Mihály sírja a szabadkígyósi köztemetőben Fotó: Béla Ottó Börcsök Éva (fönt) óvatosan tisztogatja a koponyát Január 17-én vásároltam egy Energomat automata mosógépet az Univerzál Kereskedelmi Vállalat gyulai Keravill-szaküzletében. A vásárláskor nem kaptam hozzá gar'anciajegyet, de azt ígérték, hogy hamarosan pótolják. Fél év elteltével a garanciajegyet — többszöri megkeresésre — még mindig nem kaptam meg. A mosógép sajnos, márciusban meghibásodott. A gyulai Elektro« szerviz előlegezett bizalomként — a garanciajegy utólagos pótlásáért — a gépet megjavította. A garanciajegy hiányában egyelőre a munkát'végző szerelőt is károsodás érte, mivel a javítás alkatrész- cserével járt. Az elvégzett munkát az „ígéretekkel” nem rendezhetem. Antovszki Péter Gyula Szabálytalanul járt el a buszvezető „Lefelé a buszról” címmel július 17-én közöltük annak az olvasónknak a panaszos levelét, akit a BU 06-S7-es rendszámú busz vezetője leszállított a járműről. (Olvasónk pórázon tartott és szájkosárral ellátott kutyával akart a 7-es járaton utazni.) Cikkünkre a Körös Volántól a következő választ kaptuk: „A gépkocsivezető szabálytalanul járt el, amikor az utast leszállította az autóbuszról. A gépkocsivezető nem régóta dolgozik vállalatunknál, nem rendelkezett kellő ismerettel, ezért fordulhatott elő a sajnálatos eset. A gépkocsivezető oktatásban és figyelmeztetésben részesült. Az okozott kellemetlenségért T. Panaszos elnézését kérjük.” A dr. Széndszky Júlia vezette Szeghalom-várhelyi régészeti tábor hetedik napján ritka leletre bukkantak. Börcsök Évának, a Péter András Gimnázium tanulójának spaknija valami kemény tárgyba akadt. Az óvatos feltárás után megtudták, egy felnőtt sírjára találtak, amely az újkőkor késői szakaszából, az időszámításunk előtti 3800— 3500 közötti, úgynevezett Herpály kultúrából származik. Az itt feltárt edények, a tűzhely, a temetkezési mód mind erre a kultúrára utalnak. Hogy igazi régészeti ritkaságról van szó, bizonyítja az' is, hogy ebből az időből Kelet-Magyarorszá- gon — ahol e .kultúra meghonosodott — összességében még 50 sír sem került elő, Szeghalom-Várhely térségében pedig ez az első. Kép és szöveg: Oravszki Ferenc Az 1848-as forradalom és szabadságharc történelmi jelentősége, értéke napjainkban újabb és újabb adatok feltárására készteti a hivatásos és amatőr történészeket. A kutatások egyik fontos területe a nemzetőrség megszervezésének körülményei. Mint ismeretes, március 15-én, a nép akaratából döntöttek a nemzetőrség felállításáról. A nemzetiségi települések ellenálltak I Békés megyében 1848. március 22-én, népgyűlésen határoztak a nemzetőrség megalakításáról, s néhány nap alatt szinte valamennyi településen megszervezték őket. Ebben a munkában Gyula városa járt az élen; a fiatalság, s főleg a „Gyulai kör” volt a fő kezdeményező, majd később a kézművesek és a földműves fiatalok .is sorra jelentkeztek a nemzetőri szolgálatba. Németh Antal, a nemzetőrség vezére április 1-jén jelentette a törvényszéki elnöknek, hogy Magyargyulán (ebben az időben két település viselte a Gyula nevet; Magyargyula és Németgyula), megalakult a nemzetőrség, tagjai már le is tették az esküt. Két nappal később, elkészült a szolgálati szabályzat. Gyulán két nemzetőr vezér, egy zászlótartó, három kapitány, és nyolc hadnagy szolgált; az első század parancsnoka Sztojanovics Szilárd, a másodiké Stummer Lajos, a harmadik század kapitánya pedig Bogyó János volt. A településen egyébként 320-an léptek be á -nemzetőrségbe. A szervezést több helyen is akadályok nehezítették: Békéscsabán nem túl nagy lelkesedéssel, április 2-án, 120 tagú nemzetőrség alakult, Orosházára pedig Omaszta Zsigmond táblabírót küldték ki a kedélyek és az ellenszegülések csillapítására. A nemzetiségi települések is erős ellenállást tanúsítottak attól tartván, hogy a nemzetőrség felállításáról az idegen ajkúak üldözése céljából döntöttek. Tizenkétezer nemzetőr — kaszával, lándzsával Még a szervezések közepette szentesítették az 1848. évi XXII. törvénycikket, amely az ország egész területére vonatkozóan szabályozta a nemzetőrség működését. A vármegyét képviselő bizottmány május 5-i ülésén megállapították, hogy a testület a törvénycikk végrehajtási utasítását — mivel nem állandóan működött —, nem tudja megfelelően teljesíteni, így egy állandó választmány létrehozásáról döntöttek. A választmány elnöke a megye főispánja lett, tagjai : gróf Almásy Kálmán, Tomcsányi Károly, gróf Wfinckheim Károly, Skutári György, gróf Wenckheim Rudolf, Beliczai József, báró Wenckheim Viktor, Tomcsányi Mihály (sírja a szabadkígyósi köztemetőben van), Virágos Sándor és Az FLR-PROTEINVEST AKV felvételre keres: építész-tervező osztályvezetőt, tervezői jogosultsággal, továbbá villanyszerelőt Érdeklődni: FLR, Békéscsaba, Kinizsi u. 14. (Farkas Jánosáé személyzeti vezetőnél) Telefon: 25-449 Omaszta Lajos. Egyébként eblpe a szervezetbe csoportosultak mindazok a kiváló személyiségek, akiktől a nép az irányítást, a vezetést és a nemzetőrség újjászervezését várta. Ez utóbbi nem is maradt el; Magyargyulán és Németgyulán öt század alakult, s újjáválasztották a tisztikart is. Magyargyulán 1070-en léptek a nemzetőrségbe, s alakult egy 70 tagú lovasszázad is, Fáskerti Mihály kapitányságával. Szarvason 1891-en jelentkeztek nemzetőri szolgálatba, a legtöbbjük önkéntes volt. Június 25-ére befejezték a szervezést; a gyalogságot öt századra osztották Brudkovszki György, Sípos Gergely, Dolezsál János, Rátái/ Vilmos, Elly János parancsnokságával, míg a lovasszázadot Tomcsányi Károly kapitány irányította: Békéscsabán már sokkal kisebb lelkesedéssel haladt a munka; július 6-án a szolgabíró azt jelentette, hogy a nemzetőrség 1700 taggal megalakult, ám a névsort és a tisztek nevét a vármegyére nem küldték el. Oláh György történész szerint Békéscsabáin törvényesen nem alakult meg a nemzetőrség. Mezőberény megtagadta a nemzetőri szolgálatot. A nemzetőrségről szóló törvénycikk értelmében a községnek mégis létre kellett hoznia a szervezetet, így végül — Pusztay Adám parancsnoksága alaitt — 998-an iratkoztak a listára. Végül is Békés vármegye 12 ezer nemzetőrt állított ki; meglehetősen szegényes, hiányos felszereléssel, kaszával, lándzsával, néhány puskával és pisztollyal. Bevonulás a Délvidékre A hadügyminiszter június 10-én a törvényhatóságot arról tájékoztatta, hogy a Délvidéken ellenséges seregek mozgósítottak; a szerbek több településen felgyújtották a házakat, a lakosság egy része elmenekült. Minderre először báró Wesselényi Miklós hívta fel a figyelmet. Június 29-én a hadügyminiszter utasítást adott Békés vármegyének, hogy 2-3 ezer főnyi nemzetőrt fegyverezzen fel, akiket a makói táborba küldjenek és ott állomásozzanak a következő parancsig. Az alispánok és a főszol- gabírák mérhetetlen munkát végeztek, hiszen éppen megkezdték az aratást, s közben érkeztek a különféle á'lhírek, hogy a nemzetőröket fel kellett fegyverezni, élelmiszerrel ellátni, szállító- szekerekkel. Megszületett a döntés; a táborba július 12-én, három hétre kell a nemzetőröknek bevonulni. A gyülekezés helyszínéül Tótkomlóst jelölték ki, ahol az előírt 3 ezernél jóval többen, 4 ezer 200-an jelentkeztek. Másnap reggel pedig Makóra indultak, ám időközben újabb parancsot kaptak, hogy Nagybecskerek felé vegyék az irányt és ott táborozzanak le. A módosítást vegyes érzelmekkel fogadták, s el is indult egy küldöttség a kormányhoz, hogy tisztáznák a körülményeket. Közben menekültek érkeztek a délvidékről és elmondták a rácok, milyen szörnyűségie- sen bánnak az ottaniakkal. Erre a nemzetőrök meggondolták magukat, s bevonultak Nagybecskerekre. A tábortól — amelynek parancsnoka Kiss Ernő ezredes volt — az ellenség egy órányira lehetett, összetűzésre azonban nem került sor. A nemzetőrök seregét később Karassiay István parancsnoksága alatt egy másik csapat váltotta fel, majd az ő szolgálatuk leteltével a hadügyminiszter engedélyezte, hogy újabb csapatot nem kell kivezényelni. Rendelet született arról is, hogy a megyének önkénteseket kell küldenie a harctérre. Az állandó bizottmány határozata szerint a megyének ezer olyan nemzetőrt kellett adnia, akik leváltás nélkül szolgáltak Végül az önkéntes csapatokat néhány hónap után feloszlattálk, és a hadviselésre alkalmas nemzetőröket besorozták a honvédseregbe. Hankó József
