Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-17 / 193. szám

NÉPÚJSÁG Ki kit képvisel Békéscsabán? 1989. augusztus 17., csütörtök Egy jelölt maradt — a másik üdülni ment Van még kérdés, elvtársak? tói. Miért Vésztőn indul? — kérdezem Szabó Miklós­— Azért jöttem ide, mert először innen hívtak. Az egyik alapszervezet jelölt anélkül, hogy jelen lettem volna. Ügy gondolom, ha egy közösség kifejezi a' veze­tője iránti bizalmat, akkor annak kötelessége élni ezzel. Még akkor is, ha esetleg a helyi jelölt esélyesebbnek számít. — Miért nem lak- és munkahelyén, Békéscsabán vál­lalja a küldött jelöltséget? — Nem tartom törvényszerűnek a megyeszékhelyen történő indulásomat; döntésemben nem az játszott sze­repet, hogy hol könnyebb vagy nehezebb a megméret­tetés. Mondja meg, ki tudja ma ezt előre? — Engedjen meg egy nem egészen ide tartozó, de a közvéleményt bizonyára érdeklő kérdést is. Mi a véle­ménye Gally Mihály visszahívásáról? — Ez az ügy a városi pártbizottság hatáskörébe tarto­zik. El szeretném mondani ezzel kapcsolatban azt is, hogy a megyei pártbizottság a jövőben nem kíván a te­lepülési pártbizottságokra kötelezően érvényes döntése­ket hozni, káderkérdésekben is inkább a koordinálás jellemzi majd munkánkat. S még egy megjegyzés: Gally Mihályt én tehetséges és felkészült szakembernek tar­tom, de úgy vélem, mindenkinek vállalnia kell saját lépéseinek a következményét. (Folytatás az 1. oldalról) Az önök tanácstagságának idején sajnos többnyire az önök tudomása nélkül sú­lyos visszaélések, vezetői er­kölcstelenségek történtek. A döntést hozó személyeket és testületeket nem ellenőriz­ték megfelelően. A tanácsi vezetők iránt a lakosság ma sincs bizalommal. Önökben sem bíznak! A tanácstago­kat is visszahívnák tisztsé­gükből, miként azt Gally Mihállyal is tették, ha mód­juk nyílna erre. Elegük van ugyanis abból, hogy a ta­nácsok a központi MSZMP- hatalom csápjai. Az embe­rek megtisztuló közéletet kí­vánnak, feddhetetlen erköl­csű vezetőket látnának szí­vesen a város életében. Önök kétszer is bizalmat szavaztak Gally Mihálynak. Joggal kérdezhetnénk, hogy kit képviseltek akkor, ami­kor a vádlottak padjára ke­rülő elnökük mellett kiáll­tak? Tudjuk azonban azt, hogy Gally Mihály visszahí­vásával a város polgárainak akarata érvényesült — s az előzmények ismeretében azt is hozzá kell tennünk —, az önök akarata ellenére. Robbantás önkezűleg Végül javasolta, hogy a kormányzati válságot termé­szetesen mielőbb fel kell ol­dani, amelyben az ellenzék is részt kíván venni. Felkér­te a város tanácsának 69 tagját, valamint a pótta­nácstagokat, hogy egyénen­ként mondjanak le megbíza­tásukról, mert szerintük csak így jöhet létre egy időközi Az MSZMP gyulai egészség­ügyi ágazati bizottsága az aláb­bi felhívás közlését kérte szer­kesztőségünktől: Csatlakoztunk az MSZMP soproni városi bi­zottságának a Népszabadság 1989. augusztus 14-i számában megjelent felhívásához. A vá­rosok és községek politikai és gazdasági - önállósága érdekében önkormányzati jogokat kérünk. A parlament fogadjon el ön- kormányzati törvényt, és az új költségvetési törvényben is biz­tosítsa a helyi önkormányza­tok felelős működését. Felhív­juk a város polgárait, MSZMP- tagjait, hogy csatlakozzanak hozzánk, és augusztus 21—25. között aláírásukkal Is támo­gassák törekvésünket. * * * A nagycsaládosok Békés me­gyei egyesülete ezúton kéri a megye oktatási intézményeinek igazgatóit, hogy a vezetésük alatt álló intézményben — az évnyitót követő időszakban — tegyék lehetővé a Fidesz ré­szére, hogy diákjaik előtt is­mertessék programjukat, el­képzeléseiket. * * * A Békéscsabai Városi Tanács­hoz címzett alábbi nyílt leve­let a Tanácsköztársaság útja lit—17. szám alatti garázs kö­zössége juttatta el szerkesztő­sé g tinikbe : 1976-ban költöztünk be a Ta­nácsköztársaság u. 11—17. sz. alatti OTP-társasházba. A kö­vetkező évben a városi tanács engedélyezte 11 garázs felépíté­sét az udvarunkban. Arról is szó volt, hogy idővel tovább le­het bővíteni a garázssort. 1983- ban a városi tanács úgy dön­tött, hogy a garázsok útjában vannak a további városépítés­nek, mivel a városrendezés so­rán itt öregek otthona épül. Gyonsan kisajátították a ga­rázsokat, hogy így bármikor le lehessen bontani. Azóta hat év telt el. Az öregek otthona nem épült fel, felépült viszont he­lyette az új adóhivatal. A ga­rázssor senkinek nincs útjában mégis visszautasították a ké­relmünket, hogy felújíthassuk, és visszavásárolhassuk. Ez a város nem kényeztette el a kocsitulajdonosokat. A vá­ros tele van (a központ külö­nösen) parkoló autókkal, ami mostanában már egyáltalán nem is veszélytelen dolog. Az embereknek pedig az autó is vagyont jelent, amit természe­tes, hogy igyekeznek megóvni. Ezért tesszük mi most fel a kérdéseinket: Csak irodaházakat lehet épí­teni ebben a városban? Mikor mérlegelik és hallgatják meg a városban élők egyéni vélemé­választással az új, demok­ratikus tanácstestület. A hatás szinte leírhatatlan volt. A politikában járatlan olvasóinknak talán így fog­lalhatnánk össze a felkérés lényegét: Valaki fel akar robbantani egy házat, még­pedig úgy, hogy a nála levő dinamitot és tűzszerszámot odanyomja a bent lakók ke­zébe, és próbálja meggyőz­ni őket, hogy legjobban te­szik, ha saját maguk helye­zik a kanócot a lángba ... A tanácstagok és a részt­vevők sorra tették föl kér­déseiket, Szabó Lászlóné például ezt: önök az egész nép nevében beszéltek, ké­rem, szíveskedjék konkrétan megmondani, hogy kik azok a tanácstagok, akiket vá­lasztókerületükben az embe­rek visszahívni szeretnének. Hozzánk ugyanis egyetlen­egy ilyen kérés sem érke­zett! Fehér Miklós, Gerla: ha én lemondok, mennyivel kap több pénzt a kerüle­tem? Bankó András: ha le­mondok, ki lép a helyembe és ki szervezi tovább a köz­műépítéseket és a lakosság számos, folyamatban lévő ügyét? Kérem, álljon elém az utódom! Medovarszki Já­nos: a művelődéspolitikai bizottság felajánlotta az el­lenzéknek, hogy vegyen részt a munkájában, de még vá­laszra sem méltattak ben­nünket. Táborszki László a hogyan továbbról beszélt, az erkölcsi megtisztulás fon­tosságáról, az összefogásról, mert építésre és gyógyításra van most szüksége a város­nak. „A kollektiv lemondás nagyon nagy gondokat okoz­na, különben is a megúju­lás ideje a hamarosan sorra kerülő választáson minden­képpen eljön.” nyét egy-egy közterület rende­zése alkalmával? Ez a garázs­sor nem rontja a városképet. Nincs útjában semmiféle par­kolóterületnek, amit állítólag itt akarnak a házak között lét­rehozni. Arra nem gondolnak az illetékesek, hogy ezek a gará­zsok darabonként. 100 ezer fo­rintot érnek? Miért kell érté­ket megsemmisíteni? Ezzel a rossz gyakorlattal már ideje lenne szakítani. Senki sem olyan gazdag, sem az állampol­gár, sem a város. Kérdéseinkre várjuk a meg­győző és nem a ködösítő vá­laszt. Adhatunk mi is javasla­tot: bővítsék tovább a garázs­sort, így a tanács is és a lakók is jól járnak. Ügy érezzük, a városban élők közérzete attól is függ, ha polgári segítő kezet kapnak számukra fontos dol­gok elintézésében a városi ta­nácstól, és nem csak felesleges zaklatást vagy önkényeskedést látnak annak tevékenységében. * * * Gádoros nagyközség MSZMP- alapszervezeteinek 1989. augusz­tus 9-én megtartott, összevont taggyűlésén megjelentek egy­hangúlag úgy ítélték meg, hogy a jelenlegi politikai helyzetben az országgyűlési képviselők le­mondásra való felszólítása vagy visszahívásuk kezdeményezése nem a társadalom többségének érdekeit szolgálja. . * * * Az MSZMP Békéscsaba váro­si I. kerületi alapszervezete 1989. augusztus 7-én taggyűlést tar­tott. A lap szervezetünk tagsága, küldötteknek javasolja: dr. For­ral József, Kutas Gyula, Tóth Károly elvtársakat. Bízunk ab­ban, hogy a jelölőgy ülésekig megismerkedünk a többi kül­döttjelölttel is, és együttes aka­rattal olyan küldötteket válasz­tunk az MSZMP kongresszusá­ra, akik. méltóképpen tudják képviselni az egész párttagsá­got. * * * A Dél-Alföld megyéinek — Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Szolnok — gazdaságpolitikával foglalkozó MSZMP-titkárai ta­lálkoztak Szegeden, és áttekin­tették a régió legfontosabb, a jövő szempontjából meghatáro­zó kérdéseit, és kialakították közös álláspontjukat, amit a következőkben adunk közre. 1. Egyetértenek a találkozó résztvevői a Magyar Vidék Tár­saság megalakulásával és prog­ramjával. Elhatározták, hogy kezdeményezik a dél-alföldi ré­gióban egységes Vidék Társa­ság létrehozását ez év szeptem­berében. mert így jobban biz­tosítható a közös érdekek ered­ményes képviselete. A társaság II felhívás visszautasítva! Szokolay Zoltán válaszolt a felvetésekre, majd újabb hozzászólások következtek. Szót kért Kutas Gyula, az MSZMP városi bizottságá­nak első titkára, támogatta a HNF javaslatát, mert nem látott okot a testület lemon­dására. Majd ezt mondta: — Én megpróbáltam képzelet­ben átülni az ellenzék szé­kére, de nem értem, hogy az ellenzék miért ilyen rendkívül türelmetlen. A választások előtt’ — az ő helyükben népszerűségre tö­rekedve — odaállnék, ahol most tenni kell. A városi ta­nács nem arra hivatott, hogy politikai harcok szín­tere legyen. Az ellenzék ed­dig viszont annyit tett a városban, hogy csak taga­dott. Majd utalt rá, hogy a De- misz és az MSZMP támoga­tása nélkül a 36-os válasz­tókörzetben nem bizfess, hogy az ellenzék egymagában vissza tudta volna hívni a tanácselnököt. így ez a si­ker korántsem egyedül az ő érdemük ! A vita folytatódott, ösz- szességében csaknem négy óra hosszat tartott, amikor is az érvek és személykedé­sek után a Békéscsabai Vá­rosi Tanács úgy döntött (két ellenszavazat volt), hogy visszautasítja a kerekasztal felhívását és elfogadja a Ha­zafias Népfront által kínált megoldást. Eszerint a szep­tember 26-i tanácsülésen el­nököt választanak Békéscsa­bán. Krausz—Lovász keretében hatékonyan részt kí­vánnak venni a decentralizált és innovatív fejlesztéseken nyugvó új terület- és település- fejlesztési stratégia kialakításá­ban, a költségvetési eszközök demokratikus és igazságos el­osztásában, 2. A Dél-Alföld megyéinek termelési szerkezete — amely­ben a mezőgazdasági termelés és élelmiszeripari feldolgozás igen nagy fontosságú — nagyon hasonló. Hasonlóak abban is, hogy jelentős mértékben ki­szolgáltatottak a monopolhely­zetben levő budapesti külke­reskedelmi vállalatoknak. Ezért célszerűnek látszik — a régió érdekeit egyértelműen szolgáló — a termelők és feldolgozók ál­tal létrehozni döntően exportra orientált helyi külkereskedelmi részvénytársaságot vagy kft.-t. 3. Előnyösnek látszik a jövő­beni helyi fejlesztési célok ér­dekében — idegenforgalom fej­lesztése, új munkahelyteremtés stb. — létrehozni a Dél-alföldi Kereskedelmi Bank Rt.-t. En­nek indokoltságát a mai ma­gyar bankrendszer Budapest- centrikussága magyarázza. Ez­zel nem azt akarjuk kifejezni, hogy a kereskedelmi bankok megyei kirendeltségei nem vesznek részt a helyi elképze­lések finanszírozásában, csupán annyit, hogy ebben nem egy­értelműen érdekeltek, mozgás­terük központilag meghatáro­zott, és ezzel korlátozott. 4. Szükségesnek tartjuk, hogy a tervezett Bécs—Budapest vi­lágkiállításra vonatkozó elkép­zelések egésze nyilvánosság elé kerüljön, hogy ez alapján le­hessen a kiállítás megrendezé­séről — a dél-alföldi érdekeket szem előtt tartva — állást fog­lalni. Fontosnak tartjuk, hogy a világkiállítás megrendezésével ré­giónk jelentős előnyöket is élvez­zen, mert e megyék gazdasági és társadalmi fejlődését nagymér­tékben hátráltatja az országos átlaghoz képest is elmaradott infrastruktúra, a közlekedés és a hírközlés fejletlensége. A ta­nyás térségekben lakó több százezer ember életlehetőségei­nek javítását is kiemelten kell kezelni és segíteni. Felkérjük a Dél-Alföldön mű­ködő tanácsokat, gazdálkodó egységeket és mindazokat, akiknek fontos régiónk fejlődé­be, és a fentiekkel kapcsolat­ban véleményt kívánnak nyil­vánítani, vagy javaslatuk van, keressék meg az MSZMP me­gyei bizottságainak bármelyi­két. Ügy gondoljuk, hogy egy kö­zös álláspont kialakítása, az elképzelések megvalósulása pél­daértékű lehet a magyar vidék számára. (OS) (Folytatás az 1. oldalról.) pártüdülők egyszerű pártta­gok előtti megnyitását, de nem ért egyet az 1947-es föld tulaj don viszonyok visz- szaállításával. Ma még ta­lán nincs késő, el lehet in­dulni és végig, lehet menni a reformok kitéljesedését je­lentő úton — ez a zárógon- dolata az elsőként „szóló” jelöltnek. * * * Szabó Miklós azzal kezdi programbeszédét, hogy meg­ígéri: ha megválasztják kül­döttnek, az elkövetkező 6-7 hétben az összes vésztői munkahelyet felkeresi, avé­gett, hogy a vésztői pártta­gok véleményének figyelem- bevételével tudja megfogal­mazni kongresszusi hozzá­szólását. Bemutatkozik. El­mondja, hogy. Gyulán szüle­tett, 1971 óta él' Békéscsa­bán, Budapesten szerzett textilipari technikusi képe­sítést, majd diplomát a po­litikai főiskolán, öt éve a megyei pártbizottság első titkára, az idén tavasszal választatták meg újra, há­rom menetben. Nős, három leánygyermeke van, felesé­gének képzettsége: középis­kolai tanár. Ezt követően érdekes kér­désekről szól. Szerinte ugyanis meglehetősen sokan kétségbevonják megújulási készségét, azt, hogy változ­tatni tud eddigi módszerein. Erre a vádira úgy reagál, hogy kijelenti: „reformpárti vagyok, de nem lépek be a reformkörbe, mert nem tar­tom magam reformernek”. Reformernek például azt a Nyers Rezsőt tekinti, aki év­tizedeken keresztül bizonyí­tott cselekedeteivel. Ezért is vállalja föl a pártelnök szellemiségét, politikai irány­vonalát. Az elmúlt négy év­tized értékelésekor arra hív­ja fel a figyelmet, hogy hi­ba lenne megtagadni a lét­rehozott értékeket, mivel azok a magyar nép alkotá­sai. Kár lenne a négy évti­zedes erőfeszítéseket a nul­lával egyenlőnek minősíteni, jegyzi meg, mert a nép ez ellen tiltakozni fog. Szőke Istvánhoz hasonlóan a vidéki Magyarország kö­vetkezetesebb érdekképvise­letét sürgeti, mégpedig oly módon, hogy több megye összefogásával a vidék ér­dekeit szem előtt tartó kö­zös program jelenjen meg az MSZMP XIV. kongres­szusának határozatában is. Nem tartja például elfogad­hatónak a fővárosinál jóval magasabb közüzemi díjakat és a gyenge infrastruktúrát. Hogy milyen párt megte­remtéséért tudok küzdeni a jövőben? — kérdezi, és már sorolja is. — Olyanért, amely szocia­lista és baloldali, vagyis egyesíti magában a kommu­nista és a szociáldemokrata értékeket. Nemzeti, vagyis felvállalja az ország nemzeti és kulturális érdekeit. Nép­párt, vagyis a nép túlnyo­mó többségének törekvésével azonosul. Reformpárt, vagy­is radikális reformot ké­pes bevezetni, biztosítja a békés átmenetet. Végiül de­mokratikus, vagyis szerve­zetét demokratikus elvek, az alulról történő építkezés út­ján újítja meg, elhatárolva magát a sztálinizmus min­den válfajától. Amivel nem kell és nem szabad az MSZMP-nék szembefordul­nia, az a szolidaritás, az egyén szabad kinyilatkozta­tásának, valamint a társa­dalmi igazságosságnak és a méltányosságnak az eszméje. Kérdezzenek, nincsenek ta­buik! — fejezi be mondan­dóját. * * * Nehezen emelkednek a magasba a kezek, mígnem Fehér Sándor afelől1 kérde­zősködik, nem jelent-e Sza­bó Miklósnak visszalépést a vésztői jelöltség? Egyúttal azt is kifogásol ja, miért csak a 25-30 év óta megszokott arcokat látja most a gyűlé­sen? HOI van a „hadsereg”, az egyszerű párttagok töme­ge? Az érdektelenség miatt hadsereg nélküli vezérkarrá váltunk — állapítja meg ke­serűen. A megyei pártbizottság el­ső titkára semmiképpen nem tartja visszalépésnek itteni jelölését, sőt azt a bizalom megnyilvánulásának tekinti. (Az előttem ülő eközben ide­gesen dobol a kezével a szék karfáján.) — Nem az én feladatom arra válaszolni, hogy jelen­leg hol van Vésztő párttag­sága — mondja. — A de­rékhad itt van, teszi hozzá Hunyadi György, majd megkérdezi : — Van még kérdés, elvtársak ? Már éppen befejezettnek nyilvánítaná a jelölőgyűlést, amikor szót kér Kovács Sán­dor és megkérdezi: 1956 és 1968 „fényében” hogyan ér­tékeli Szabó Miklós a szoli­daritás elvét? Arról is szól, hogy a párttagságot meg kell szabadítani a kívülről ráerőltetett bűntudattól, mert csak így tudja leküzde­ni kishitűségét és bénultsá­gát. Lépéshátrányban va­gyunk — mondja —, de vál­lalni kell az MSZMP-tagsá- got, mégha korábban meg is tévesztettek bennünket. (Is­mét az előttem ülőre né­zek — a körmét rágja.) A jelölt köszöni, hogy va­laki mégiscsak rászánta ma­gát a véleménynyilvánításra, s válaszában elmondja, a szolidaritást elsősorban az egymás iránti megértésként értelmezi. Tudomásul kell venni, hogy azokhoz a vál­tozásokhoz, amelyek 1988 A békéscsabai József At- tila-lakótelepen élő MSZMP- tagok egyre nagyobb szám­ban értik meg, hogy a poli­tizálás színtere mindinkább a lakóhely lesz. Ezt bizo­nyítja többek között, hogy a körzeti pártszervezetbe nap mint nap jelentkeznek át a munkahelyekről. Emellett lassan bár, de kezd kiala­kulni a kapcsolat a munka­helyek és a lakóterületek pártszervezetei és tagsága között. Megélénkült a poli­tikai munka a lakótelep pártszervezetében : a régiek helyismerete és az újak — általában fiatalabbak — len­dülete, tenniakarása jól kap­csolódik egymáshoz. Ez de­rült ki a legutóbbi taggyű­lésen is, amelynek legfonto­sabb feladata az volt, hogy jelöltöket állítson az októ­beri pártkongresszusra. A hozzászólók hangsúlyozták, hogy olyan küldötteket lát­nának szívesen, akik feliké­szültségük és a mozgalmi munkában szerzett tapaszta­latuk alapján alkotó módon tudnak részt venni az MSZMP megújításában és programjának kialakításá­ban. májusa óta végbementek az országban, az MSZMP-nek jóformán semmi köze sincs (csak a lehetőségét terem­tette meg a többpártrend­szernek), másrészt önszán­tából határozta el magát a párt szabad parlamenti vá­lasztások megtartására, hogy megmérettesse magát a la­kosság körében. Hirtelen megpezsdül a te­rem. A hatalmas termetű Makra Lajos sem érti, miért nincsenek itt a fiatalók. Molnár Mihály azt fejtegeti, hogy olyan vezetőkre van szükség, akiket a tömegek ismernek, akik még nem sá- rozódtak be. Szabó Miklós, folytatva a gondolatmenetet, arról beszél, hogy a legfon­tosabb feladat most minden településen megtalálni azo­kat a hiteles, közismert és népszerű személyeket, akik hajlandók vállalni a közsze­replést a jelenlegi körülmé­nyek között. — Szóljál már! — mondja valaki félhangosan a szom­szédjának. De nincs több hozzászólás, s így Hunyadi György megköszöni a rész­vételt. Odafordulok — a lát­hatóan még mindig a gyű­lés hatása alatt levő —„ide­ges” szomszédomhoz: — Mi a véleménye a történtekről? „Gyenge volt — legyint egyet —, nincs, aki szóljon! Majd ezután...” —.emeli fel az ujját sokatmondóan. „Ha legközelebb ilyesmi lesz, ak­kor sok mindent elmondok” — mondja valaki már a fo­lyosón. Hazafelé végig naprafor­góillatban jövünk. Olyan bé­kés (i)nek tűnik minden.. Másképpen lesz holnap? Dányi László Üdvözölték a városi párt- bizottság által elfogadott je­löltállítási és választási ren­det, amely — véleményük alapján — lehetőséget ad arra, hogy a megyeszékhely párttagsága többségi akarat­tal a legalkalmasabbakat vá­lassza ki soraiból. Az idő­sebbek elálltak a jelöléstől, hogy a fiatalok jussanak szóhoz. így végeredmény­ben a kétórás, igen aktív vi­ta eredményeképp a békés­csabai József Attila-lakóte- lep MSZMP-alapszervezete négy jelöltet állított a párt- kongresszusra: dr. Forrni Jó­zsefet, Hideg Andrást, dr. Kibédi-Varga Lajost és Ku­tas Gyulát. Velük is talál­kozhatnak a jelölőgyűlés résztvevői augusztus 24-én 17 órakor a Szabó Pál Téri Általános Iskolában, ahol szavazással döntik majd el, hogy az augusztus 31-én alapszervezetenként tartandó pártszavazáson ki lesz az a három jelölt, aki esélyes le­het a pedagógusok, a De- misz-pártalapszervezet és a lakótelep kommunistáinak képviseletére. —i —s Vélemények, nyilatkozatok, állásfoglalások Önkormányzati jogokat! — Teret a Fidesznek! — Nyílt levél a csabai tanácshoz — A képviselők visszahívása ellen - Küldöttjelölés — Négy dél-alföldi megye közös cselekvése Megélénküli! lakékörzeti pártmunka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents