Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-13 / 163. szám
1989. július 13., csütörtök Strandszínház a gyerekeknek Kassai vendégjáték Gyulán Sándor, József, Benedek nem először járt errefelé: Békés József kedves mesehősei — az elcsapott diák, a vándorló asztaloslegény és a szökött színész — 1987 februárjában már találkoztak a gyerekekkel Békéscsabán a Jókai Színházban. Akkor persze tél volt; s hogy milyen hideg, arra már nem emlékszem, most pedig forró nyár van. Az kőszínházi előadás volt, ez pedig szabadtéri a javából. A Magyar Területi Színház Kassai Thália Színpadának müv'észei a gyulai strandon játszották el a kétrészes zenés komédiát — állíthatom, a strandoló kicsik és nagyok egyforma örömére. Láttam az előadás alatt gyors zuhanyozásra elszaladó és rövidesen visszatérő gyerekeket; s olyan szülőket is, akik azért jöttek a színpadhoz közelebb, hogy elhívják onnan kisfiúkat, kislányukat. De szándékukról hamar letettek, inkább letelepedtek a fűben, és együtt nézték Sóvágóék meg- leckéztetését. Ezzel a családias, különböző korosztályokat képviselő nézősereggel alighanem elégedett lett volna Békés József író. Egy vele készített beszélgetésben ugyanis elmondta, milyen fontos szerepet játszhat szerinte a gyermekszínház kicsik és nagyok kapcsolatának alakításában, életünk szebbé tételében. Nyári játék, utcaszínház, közös családi szórakozás szerencsés ötvözetét láthatták azok a nyaralók, akiket az ízléses díszlet és a nagy (készülődés odacsalt a kastély előtti fák alá a premier napján, a délután négy óra után is szűnni nem akaró hőségben. Békéscsaba, Budapest, Kassa, Toronto, Kisvárda után Gyula volt az az állomás, ahol a három vándor „világraszóló attrakciójának" tapsolhatott a közönség. A vendégjáték rendezője Rencz Antal, Sándor szerepében Dudás Péter, Józsefként Pólós Árpád, Benedekként Fa- bó Tibor szórakoztatta a strandszínház közönségét. Minden fellépésük, csínytettük, varázslatuk, mesterkedésük — a darabka száraz kenyérhéjból hatalmas cipó lesz, a maradék halszeletből egész harcsa, egyszer mint szerzetesek bukkannak fel, máskor leánykérőbe jönnek — remekül sikerült. A három hős mellett Kövesdi Szabó Mária (Sóvágóné) és Lengyel Ferenc (Sóvágó) lopta magát leginkább a nézők szívébe. Miről értesültek a játék részesei, a figyelmes gyerekek, no meg a felnőtt közönség? Többek között arról, hogy az irigység, a zsugoriság igen csúnya tulajdonság, s aki ilyen, előbb- utóbb ráfizet. A leleményes legények először becsapták Sóvágóékat, megszöktek Emerencia asszony aranyaival. De aztán megszólalt a lelkiismeretük, és segíteni akartak, ami találékonyságuknak köszönhetően sikerült is. Így aztán a mese végén mindenki elnyerte méltó jutalmát, és a szerelmesek egymásra találtak; Sóvágó Juliska (Dósa Zsuzsa) Jani szolga (Mokos Attila) mátkája lett. A kassai színművészek a gyulai gyerekeknek szánták kedves, szépen megkomponált előadásukat, és a közönség „vette a lapot”. A nyomasztó kánikula és a csábító medencék ellenére „hősiesen” figyeltek és díjazták a játékot, a szellemes, pergő párbeszédeket, a fordulatokban, viccekben gazdag történetet. Erről árulkodtak a nagy, érdeklődő szemek, a kis tátott szájak. Az önfeledt gyermeknevetés valószínűleg a legtöbbet érő jutalom a társulatnak. Talán mellette már lényegtelen, hogy a felnőttnek is tetszett az előadás, a csapatmunka, a szolid, de ízléses, a Várfürdő faóriásaihoz szerényen alkalmazkodó díszlet (Hajnal Mihály és Rencz Antal díszlet- és jelmeztervei). Tetszett a produkció nyári játékot, az utcaszínház hagyományát felújító jellege, s az-a gyulai hagyomány, hogy a strandoló gyerekeknek szép szórakozást nyújtanak. Nem tetszett viszont — a felnőtt nézőnek —, hogy az irodalmi mű jelentős része kárba veszett, mert a beszéd itt-ott túl halk volt, gyenge, a dalszövegeket pedig a zenétől nem lehetett érteni. Ha végre egyikkel sem lett volna gond, akkor a gyerekek kérdezősködtek; — Mit mondott neki? Miért megy el? Mit nevet? __Másképp en szólva: a kassaiak vendégjátéka megérdemelte volna, hogy ne csak néhány méteren belül élvezhesse a közönség. Niedzielsky Katalin A közönség — alkalomhoz illő öltözetben Színi előadás az árnyas fák között Max Jaeger, Varga Sándor, Rudolf Hohenhans és az egyik kísérő tanár, Andress Ring a mannheimi gyerekek körében Fotó: Kovács Erzsébet Táborok — cserealapon Mannheimi gyerekek Békéscsabán Már főszezon van; megteltek a különböző úttörő- és ifjúsági táborok. Békéscsabán, a „KISZ-iskola” német szótól hangos. Mannhe- imből érkeztek — az úttörőszövetséggel szervezett csereüdültetés keretében — 10- 13 éves gyerekek, szám szerint 18-an. Tegnap meglátogatta a nyugatnémet gyerekeket az Arbeiterwohlfahrt Kreisverband Mannheim Stadt — a Mannheim Városi Munkássegélyező Egyesület —, az „AWO” igazgatója, Max Jaeger, illetve az intézményi bizottság elnöke, Rudolf Hohenhaus. A munkásse- gélyező egyesület — mint tőlük megtudtuk — 1919- ben alakult. Jó néhány szociális segélyezéssel, szolgáltatással foglalkozik, összesen 360 alkalmazottjuk van. Működtetnek öregek otthonát, klinikát kábítószereseknek, fenntartanak mozgó segély- szolgálatot, amely a civil katonai szolgálatot teljesítőkre alapozódik. Van terápiás segélyszolgálatuk, üzemeltetnek kisebb nevelőotthonokat, lakásokat fiataloknak, és még sorolhatnánk. Max Jaeger igazgató a következőket mondja: — 1985-ben beszéltünk először a Magyar Űttörőszö- vetség titkárával, Haraszti Istvánnal arról, hogy szervezzünk gyerekeknek csereüdültetést, 20-20 résztvevővel. Tudniillik, közreműködünk tizenévesek táboroztatásában is, idén 700 gyerek vehet részt valamilyen belföldi, vagy külföldi táborban segítségünkkel. Hazánkon kívül szervezünk utakat Olaszországba, Franciaországba. Spanyolországba, Dániába, Ausztriába és immáron Magyarországra is. Először 1986-ban Zánkára utazhattak gyerekeink, de ez a tábor nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Túlságosan nagy, emiatt a táborélet meglehetően kötött, több tekintetben nem felelt meg nekünk. Az első magyarországi csoportot Varga Sándor, a megyei úttörőszövetség elnöke vezette, és ő ajánlotta föl, hogy próbálkozzunk meg Békéscsabával. Jónak tartottuk az ötletet. és idén már a harmadik csoportunk táborozik az önök városában. — A nyugatnémet gyerekek táborozási költségeit a szillök, vagy az önök szervezete fedezi? — A szülők fizetik a részvételi költséget, mi a szervezésben működünk közre. Egyébként van néhány olyan általunk kínált út, amit — a rászorultaknak — a mannheimi városi gyámhatóság anyagilag támogat. — Az önök utazási kínálata meglehetősen széles, arról nem beszélve, hogy a tizenévesek a különböző tengerpartokra mehetnek. Kik azok, akik Magyarországot választják? — Elsősorban azok, akiknek speciális az érdeklődésük. Például: a békéscsabai tábor programjában szerepel horgászati lehetőség Me- zőkovácsházán (a siker, azaz a fogás szinte garantált),- lovaglás Kétegyházán és Mezőhegyesen, vagy kirándulás a dévaványai túzokrezervátumba. A programok összeállításában a csabai szervezők valóban rugalmasak, úgyhogy az ide érkezők megtalálják számításukat. Varga Sándor megyei úttörőelnök a magyarországi cserecsoportról mondja: — A húsz Békés megyei kisdiákot nagyszerű körülmények között helyezték el Mannheimben, teljes ellátást kapnak, és a kívánságukhoz igazodó programot. Az úttörőszövetség és az AWO csereüdülése lényegesen olcsóbb, mintha saját szervezésben fizetné ugyanezt valaki. Egyébként jelenleg Békés megyei gyerekek nyaralnak — tucatnyian — Franciaországban, húszán a Szovjetunióban — ugyancsak csereüdültetésben —, többen vannak az NDK- ban. Sőt, az országos elnökség külföldi kapcsolatai révén a világ legkülönbözőbb helyeire is eljuthat egy-egy úttörő hazánkból. (lovász) Jugoszláviába utazik a Balassi Mégpedig jövő héten, Celje városába, amely Békéscsabához hasonló nagyságrendű település. A vendéglátó a helybeli Preseren táncegyüttes : elsősorban a szlovén folklór reprezentá- sa, de műsorán szerepelnek a macedónok, szerbek és Jugoszlávia más népeinek táncai is. (Az együttes augusztus 20-a táján megyénk több városában; Szeghalmon, Gyulán, Békéscsabán, fellép majd, viszonozva a békéscsabaiak látogatását.) — A Preseren négy éve járt nálunk, az 1985-ös szólótáncfesztiválon — mondja Born Miklós, a Balassi művészeti vezetője. — Akkor meghívtak bennünket, majd a rákövetkező évben mi őket. Az együttesek között jó kapcsolat alakult ki, barátságok szövődtek. — A celjei együttes a múltkor fesztiválra is magával vitte a Balassit. Most mire számítanak? — Levelükben hat előadásra kértek fel bennün- kent. Főként a városban és környékén, hegyi üdülőkben lépünk fel, de lesz egy-egy előadásunk Koperben, az Adriai-tenger partján és Postojnában: az üdülőhelynek világhírű cseppkőbarlangja van. Minden bizonnyal előadásaink után sem fogunk unatkozni, hisz a hegyvidék, a tengerpart, a barlang az alföldi embernek megannyi élmény. Elmúlt utunkon jutott idő a kirándulásra, sőt, közös kirándulásokra is. A programok alapján úgy látom, ezúttal sem jövünk haza anélkül, hogy szét ne nézhetnénk egy kicsit. — Milyen műsorral készülnek? — A Balassiban generációváltás történt. Megfiatalodtunk. A jelenlegi csapat mintegy háromnegyed része nemrég került át a felnőtt együttesbe, így a többségnek ez az első külföldi erőpróbája. Bár ügyes gyerekek, mégis többet kell gyakorolnunk, hisz a repertoárt tulajdonképpen újra kell tanulnunk. Ez idő kérdése. A feladatot mindennapos próbákkal sem lehet azonnal megoldani. Végül is elmondhatom, egy óra 20 perces, sokszínű összeállítással léphetünk a közönség elé. A múltkor nagy sikert aratott az, hogy a színpadon a táncosok énekeltek. Különösen a leánytáncokat fogadta elismerés. Most, a kilenc koreográfia között, ezért szerepel az itthon már jól ismert Tardonai leánytánc és a Villő. Üj, eddig még nem látott kompozíciót is bemutatunk. Székely táncokra épül, Forgatós a címe és Illés Ferencnek, az együttes fiatal tánckar-ve- zetőjének a koreográfiája. — Lesz még külföldi útja a Balassinak nyáron? — Sajnos nem. Pedig most Dél-Koreában képviselhettük volna a magyar néptáncművészetet, egyúttal megyénket is, a messzi országban. De sem a gyerekeknek, sem a fenntartó megyei művelődési központnak együtt sincs másfél millió forintja ... Kár, mert míg több pénzünk volt, nem jutott osztályrészünkül ilyen lehetőség. Most mehetnénk, de nincs miből. Sz. M. f
