Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-10 / 160. szám

1989. július 10., hétfő Véget ért a bukaresti VSZ-csúestalálkozó (Folytatás az 1. oldalról) la külügyminiszter és Szűts Pál, Magyarország bukares­ti nagykövete. Román rész­ről jelen volt Constantin Dascalescu miniszterelnök. Ion Stoian, az RKP KB kül­ügyi kérdésekért felelős tit­kára és loan Totu külügy­miniszter. A Nyers Rezső—Nicolae Ceausescu találkozóról Bu­karestben Horn Gyula kül­ügyminiszter tájékoztatta a magyar sajtó képviselőit. Mindenekelőtt elmondta, hogy a találkozó román kez­deményezésre jött létre. Szólt arról, hogy a magyar kül­döttség nem könnyen hatá­rozta el magát erre a lé­pésre. mert a tapasztalatok szerint az ilyen találkozók nem járnak túl sok haszon­nal. „Végül is azért döntöt­tünk úgy. hogy elfogadjuk a kezdeményezést, mert meg­ítélésünk szerint tárgyalni kell. különösen olyan vi­szonylatban, amikor nagyon súlyos problémák vannak" — fűzte hozzá. Nyomatékkai hangsúlyozta: a magyar fé! mindjárt az elején tisztázta azt. hogy kötetlen, nem hi­vatalos véleménycserére ke­rülhet sor. „Sorra vettük mindazokat a problémákat, amelyek kap­csolatainkat terhelik. Egyet­értés gyakorlatilag csak ab­ban a kérdésben volt. hogy szomszédok vagyunk, és a két szomszédos nép érdeke megköveteli, hogv a viszo­nyokat javítsuk. A magyar delegáció kifejtette azt. hogy gvakorlatilag csak a gazda­sági kapcsolatok terén ki­elégítő a helyzet, politikai téren viszont mélypontra ju­tottunk. Az aradi csúcstalál­kozót követően érdemi lé­pésre nem került sor. Felvetettük azt. hogy egyetlen magyar javaslatra, kezdeményezésre sem kap­tunk érdemi választ román részről, illetve ezeket a ja­vaslatokat elutasították. Gyakorlatilag egyetlen olyan témáról nem hajlandók tár­gyalni, amely feszíti a két ország viszonyát. Felvetettük, hogy súlyo­san terheli a két ország vi­szonyát az erdélyi magyar­ság helyzete, méghozzá rosz- szabbodó helyzete. Egyértel­mű álláspontunk szerint Ro­mánia ezen a területen nem teljesíti a nemzetközi köte­lezettségeit, amelyek az ENSZ-tagságból, a helsinki záróokmányból, a nemzet­közi okmányokból erednek. Tovább folytatódik az úgy­nevezett településrendezési program, aminek következ­tében nem csupán egziszten­ciálisan vált súlyossá a ma­gyarság helyzete, hanem más téren is. mert megsem­misülnek évszázadok kultu­rális és minden más értékei. Érveket felsorolva, határo­zottan felvetettük továbbá azt is. hogv az utóbbi idő­ben egy széles körű politikai propagandakampány bonta­kozik ki Romániában Ma­gyarország ellen, amely nemcsak meghamisítja a ma­gyar törekvéseket, hanem megkérdőjelezi mindazok­nak a változásoknak a létjo­gosultságát, vagv helyessé­gét, amelyek Magyarorszá­gon zajlanak, például a de­mokratikus fejlődés kibonta­kozása érdekében tett erő­feszítéseinkét. Ugyancsak súlyosan terheli kaocsolata- inkat. hogy az utóbbi hóna­pokban bizonyos katonai fenyegetőzések is megjelen­nek. Ilyen megnyilatkozások, kijelentések hangzanak el Romániában. Ügy ítéljük meg. például ez utóbbival kapcsolatban, mintha román részről tudatos törekvés len­ne az ellenségeskedés szítá­sára. Hogyan lehetne tovább lépni e kapcsolatok rendezé­se érdekében? Alapvető fontosságú az erdélyi ma­gyarság helyzetének javítá­sa. Határozottan leszögeztük azt is, hogy haladéktalanul le kell állítani a település- rendezési program további folytatását. Csak ezen az alapon, ezeknek a kérdések­nek, ezeknek a problémák­nak a rendezése alapján in­dulhatunk el, és nem úgy, mint korábbi tapasztalat sze­rint. amikor megfogalmaz­ták román részről, hogy egy néhány kérdésről hajlandók voltak tárgyalni, a legélőbb, a legfeszítőbb problémákat viszont a szőnyeg alá söpör­ték. Tehát új megközelítés­re, új tárgyalási alapra van szükség. A külügyminiszter a ro­mán reagálással kapcsolat­ban arról adott tájékoztatást: Nicolae Ceausescu hangoz­tatta, hogy a felvetett prob­lémák nem léteznek Romá­niában. Az országban töké­letesen megoldották a nem­zetiségi kérdést, ezen a te­rületen nincs gond, sőt, a vi­lágon a legjobban Romániá­ban oldották meg ezt a kér­dést. A magyarságnak min­den joga biztosított, és azok az állítások, megnyilatkozá­sok, amelyek Magyarorszá­gon elhangzanak, teljesen megalapozatlanok. „hiszen mi magyarok elfogultan vi­szonyulunk a romániai hely­zethez, a romániai fejlemé­nyekhez". Erre a magyar fél azt javasolta: „Ha mi elfo­gultak vagyunk, akkor en­gedjék meg, hogy egy pár­tatlan, nemzetközi szakér­tőkből álló delegáció utazzék Romániába, amely megvizs­gálja a helyzetet, megálla­pítja a tényeket, úgy, aho­gyan ez az ENSZ emberi jo­gi bizottságában megfogal­mazódott." Nicolae Ceauses­cu hangsúlyozottan aláhúz­ta: ilyen delegáció beutazá­sára soha nem fog sor ke­rülni. Felvetette azt is, hogy Ara­don javasolták a miniszter­elnöki találkozót. Tény, hogy utána megerősítették a Né­meth Miklós miniszterelnök részére szóló meghívást. Magyar részről erre a válasz az volt — és ezt most is alá­húztuk a találkozón — .hogy készek vagyunk a minisz­terelnöki találkozó lefolyta­tására, de csak abban az esetben, ha a felsorolt prob­lémákat sorra vesszük, és valamilyen módon meg tu­dunk állapodni azoknak a megoldásáról. Meg kell mondanom — hangsúlyozta Horn Gvula —. hogy az egész találkozót egy rendkívül heves vita jelle­mezte, s gvakorlatilag csak egy megállapodás született — a településrendezéssel ösz- szefüggésben : Nicolae Ceau­sescu megerősítette, utazzék Romániába egy magyar ta­nácsi delegáció. Mi ezzel egyetértettünk, viszont kér­tük, hogv a helyszínen, fő­képpen Erdélyben’ tanulmá­nyozhassa a településrende­zési programot. A válasz er­re az volt, hogv a delegáció programját majd ők állítják össze. Egv érdeklődésre. hogy mindezek után hasznos volt-e leülni tárgyalni, Horn Gvula kifejtette: Románia esetében figyelembe kell venni azt. hogy egy szom­szédos országról van szó. Ezenkívül nem hagyható fi­gyelmen kívül az sem. hogy egy olyan VSZ-beli tagál­lamról van szó, amellyel egy védelmi szövetségi rendszer­ben vagvunk. De ugyanak­kor ezzel az országgal rend­kívül kiélezett, feszült vi­szonyban állunk, s ilyen kö­rülmények között nem sza­bad kihagyni a tárgyalások lehetőségét, ezt nem szabad elmulasztani. Nagyon lénye­ges az, hogy hogyan tárgya­lunk, és mit vetünk fel a tárgyalásokon. A továbbiakban szólt ar­ról, hogy a VSZ PJT buka­resti ülésein az egyes tagál­lamok közötti kétoldalú kap­csolatok kérdései nem szere­peltek. Az újságírók érdeklődtek arról is: a Szovjetunió mi­lyen mélységben ismeri a magyar—román problémát, s van-e valamilyen reagálása. Elsősorban a magyar— szovjet gazdasági együttmű­ködés mechanizmusának korszerűsítéséről és a kétol­dalú árucsereforgalom ala­kulásáról tárgyalt szomba­ton Bukarestben Németh Miklós, a Minisztertanács el­nöke Nyikolaj Rizskov szov­jet kormányfővel. A szívé­lyes, baráti légkörű megbe­szélés rögtön a VSZ PTT utolsó plenáris ülését köve­tően kezdődött a bukaresti szovjet nagykövetségen, és csaknem egy órán át tar­tott. A két miniszterelnök kü­lönösen nagy figyelmet szen­telt annak, hogy az idén és a jövő évben miként teremt­hetők meg a két ország gaz­dasági kapcsolataiban a fi­zetési egyensúly feltételei. Áttekintették az 1991—95-ös időszakra szóló tervkoordi­nációs munkálatok főbb feladatait, és a következő magyar—szovjet kormányfői találkozó előkészületeit. Németh Miklós kifejtette: érdekeltek vagyunk abban, hogy szovjet energiahordó­Németh Miklós, a Minisz­tertanács elnöke Bukarest­ben a VSZ PTT idején esz­mecserét folytatott Mieczys- law Rakowski lengyel mi­niszterelnökkel, aki tájékoz­Horn Gyula kifejtette: „elég jól”, de utalt rá, hogy a Szovjetunió stratégiai fele­lősséget visel a Varsói Szer­ződés helyzetéért, ezért bi­zonyára számára nem jó, hogy két tagállam viszonyá­ban ilyen helyzet alakult ki. „A Szovjetunió nem akar ebbe a viszonyba beavatkoz­ni” — mondotta végezetül. zókból a következő ötéves terv idején a mostani terv­periódus bázisán legyen biz­tosítva az ellátásunk. Kormányfőnk kitért arra is, hogy a magyar—szovjet kishatárforgalom örvendetes módon jól fejlődik. A to­vábblépés érdekében konk­rétan meg kell vizsgálni, hogy milyen lehetőségek nyílnak újabb vegyes válla­latok létesítésére Szabolcs- Szatmár megyében és a Szovjetunió Kárpátontúli Területén. A szovjet kormányfő meg­erősítette: érvényes a Né­meth Miklósnak szóló, ez év márciusi meghívás, hogy még az idén tegyen hivata­los baráti látogatást a Szov­jetunióban. Egyetértettek ab­ban. hogy a moszkvai útra előreláthatólag 1989. őszén kerülhet sor. Nyikolaj Rizskov elmond­ta, hogy örömmel vett részt a kétoldalú eszmecserén. Eleve úgy indult el Moszk­vából, hogy a sokoldalú tár­gyalások mellett feltétlenül találkozni kíván magyar kol­légájával is. tatta őt a lengyelországi helyzetről. A szívélyes, baráti légkö­rű találkozón áttekintették a magyar—lengyel kapcsola­tok több konkrét kérdését is. Németh—Rakowski közlemény Németh—Rizskov-találkozó „Minden nép maga határozza meg országának sorsát.. Dokumentumok a VSZ-tanácskozásról Elsősorban az európai politikai és katonai helyzetet értékeli, s annak javítására tesz javaslatokat az a nyi­latkozat, melyet a VSZ PTT ülésén, Bukarestben fogad­tak el a tagországok. A VSZ tagállamai, hangsúlyozva a NATO-országok álláspontjában a harcászati nukleáris fegyverekről folytatandó tárgyalásokkal kapcsolatban bekövetkezett fejlődést, felhívták a NATO tagállamait, hogy a harcászati nukleáris fegyverek kérdését ne kor­szerűsítés révén, hanem az ezen eszközök szakaszonkén­ti csökkentésére irányuló, önálló tárgyalások útján old­ják meg. A nyilatkozat megerősíti, hogy a VSZ-tagállamok kül­politikájának legfőbb célja a béke megszilárdítása, a széles körű és kölcsönösen előnyös nemzetközi együtt­működés fejlesztése. Szilárd elhatározásuk mindent meg­tenni annak érdekében, hogy új megállapodások szüles­senek a leszerelés területén, s a leszerelési folyamat visszafordíthatatlanná váljék. A VSZ tagországai nem katonai, hanem politikai esz­közökkel kívánják szavatolni a biztonságot, s arra tö­rekszenek, hogy az államközi kapcsolatokban érvénye­süljön a nemzetközi jog elsőbbsége, az államok között pedig társadalmi-politikai rendszerüktől függetlenül ren­dezettek legyenek a kapcsolatok. A dokumentum megerősíti, hogy az államok közötti viszonyban maradéktalanul tiszteletben kell tartani, és érvényre kell juttatni az ENSZ Alapokmányának, vala­mint a Helsinki Záróokmánynak minden elvét, vala­mint azt is, hogy minden egyes országban fajra, nemre, vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül, és minden egyes ember esetében biztosítani kell az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok érvényesülését. A VSZ dokumentuma a jelenkor legfontosabb felada­tának a fegyverkezési verseny felszámolását és a lesze­relést tekinti. Nyugtázza, hogy a katonai konfrontáció csökkentésének terén már megtörténtek az első lépések, s kirajzolódott annak lehetősége, hogy az államok az ér­telmetlen és veszélyes katonai versengésről áttérjenek a békés együttműködésre. E kedvező változások ellenére még mindig nem követ­kezett be gyökeres fordulat a leszerelés ügyében. A VSZ és a NATO is elismerte, hogy megengedhetetlen egy új háború, ennek ellenére a katonai szembenállás szintje továbbra is veszélyesen magas. A VSZ-tagállamok a jövőben is készek minden érde­kelt féllel közösen keresni azokat a megállapodásokat, amelyek révén szakaszosan csökkenthetők, majd mara­déktalanul felszámolhatók a nukleáris fegyverek, meg­valósulhat a vegyi fegyverek betiltása és megsemmisíté­se, a hagyományos fegyveres erők radikális csökkenté­se, a haditermelés fokozatos leépítése, a katonai kiadá­sok lényeges csökkentése, és elkerülhetővé válik a fegy­verkezési verseny kiterjesztése a világűrre. Elsőrendű feladat a Szovjetunió és az Egyesült Államok hadászati támadó fegyvereinek 50 százalékos csökkentéséről szóló egyezmény kidolgozása. El kell érni a nukleáris fegy­verkísérletek mielőbbi felfüggesztését, a rakétatechnoló­gia terjedésének megakadályozását, a békés nukleáris objektumok támadásokkal szemben védelmét — mutat rá a nyilatkozat. A dokumentum az európai biztonság és stabilitás kulcskérdésének nevezi a hagyományos fegyverek csök­kentését, a harcászati nukleáris fegyverek csökkentését és azt követő megsemmisítését, valamint a bizalom erő­sítését kontinensünkön. A VSZ-tagállamok szerint az európai hagyományos fegyveres erőkről folyó tárgyalá­sok legközelebbi célja az, hogy már a megkötendő alap- egyezmény eredményeként egyenlő, közös felső szinten állapodjanak meg a NATO-országok és a VSZ-tagálla­mok csapatainak létszámában, és fegyverzetük fő faj­táinak mennyiségében Európában, s a kontinens egyes térségeiben. Ezeknek az új szinteknek jelentősen kiseb­beknek kell lenniük a két félnek jelenleg rendelkezésé­re álló erők szintjénél. A fegyveres erők és fegyverze­tek csökkentésének szigorú nemzetközi ellenőrzés mel­lett kell megvalósulnia. A VSZ-tagállamok megállapították, hogy találkoznak ál­láspontjukkal azok a kiegészítő javaslatok, amelyeket a NATO-tanács közelmúltban tartott legfelsőbb szintű ér­tekezletén fogalmaztak meg az európai hagyományos fegyveres erőkkel kapcsolatban. A VSZ országai most azt várják, hogy a NATO-tagállamok részletezik és a bécsi tárgyalásokon a lehető legrövidebb időn belül elő­terjesztik ezeket az indítványokat. így mód nyílhat ar­ra, hogy további konstruktív magatartás esetén már 1990-ben sor kerüljön az elsődleges megállapodások megkötésére. A VSZ-tagországok szakértői megbízást kaptak arra, hogy operatív módon dolgozzák ki az ezzel kapcsolatos javaslatokat. A bukaresti tanácskozás nyilatkozatának aláírói egyet­értenek a Szovjetuniónak azzal a szándékával, hogy a NATO-országok készsége esetén tárgyalásokat kezd a harcászati nukleáris fegyverekről, és kész egyoldalúan tovább csökkenteni Európában levő harcászati nukleá­ris rakétáit. A tagállamok támogatják a Szovjetuniónak azt a döntését, hogy még az idén egyoldalúan kivon a szövetséges szocialista országok területéről 500 harcá­szati nukleáris töltetet. Támogatják azt a bejelentést is, hogy 1989—91. között kész kivonni szövetségesei terüle­téről valamennyi nukleáris harcászati eszközét, ha az Egyesült Államok arányos válaszlépést tesz. A VSZ nyilatkozata ugyanakkor rámutat arra, hogy a katonai egyensúly mind alacsonyabb szinten történő megvalósulása során nem lehet figyelmen kívül hagyni a haditengerészeti erőket és fegyverzetüket, valamint a haditengerészeti tevékenységet. A tagállamok ezért arra törekszenek, hogy e témakörben aktívabbá váljék a pár­beszéd. Az érdekelteknek, s elsősorban a jelentős ten­geri hatalmaknak, meg kell kezdeniük különtárgyalásai- kat. Ami az általános európai politikai légkört, a kontinens államai közötti kapcsolatot illeti, a VSZ-tagországok le­szögezték: az egyes államok vag\r államcsoportok kö­zötti különbségek nem akadályozhatják a kölcsönös megértést és együttműködést. Éppen ellenkezőleg, az eu­rópai népek tapasztalatainak sokrétűsége a kölcsönös gazdagodás forrásává válhat. A VSZ nyilatkozata határozottan leszögezi : az európai béke és együttműködés alapvető feltétele, hogy minden országban maradéktalanul érvényre juttassák azokat az emberi jogokat és alapvető szabadságjogokat, amelyek az Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatában és az Em­beri Jogok Nemzetközi Szerződéseiben, a Helsinki Záró­okmányban, valamint más, az ENSZ és az összeurópai folyamat keretei között elfogadott dokumentumokban fogalmazódtak meg. Ami az államközi kapcsolatok általános normáit illeti, a VSZ-országok abból indulnak ki, hogy minden nép maga határozza meg országának sorsát, jogában áll meg­választania a maga számára legalkalmasabbnak tartott társadalmi, politikai és gazdasági rendszert, állami be­rendezkedést. A társadalmi berendezkedés kérdésében nem létezik egyfajta szabvány. A nemzetközi stabilitás feltételezi a konfrontációs doktrínák, az erőre történő támaszkodás elutasítását, a más államok belügyeibe való közvetett és közvetlen be­avatkozás elvetését. Egyetlen ország sem írhatja elő az események menetét más államokon belül, nem támaszt­hat igényt a bíró és a döntnök szerepére — szögezi le végezetül a VSZ-tagországok nyilatkozata. A bukaresti ülés másik okmánya, a Politikai Tanács­kozó Testület tapasztalatait összegző közlemény az eu­rópai helyzet kapcsán megállapítja: a VSZ tagállamai­nak eltökélt szándékuk, hogy minden eszközzel elősegít­sék a bécsi utótalálkozón elért megállapodások végre­hajtását, az európai béke és biztonság megerősítését. Ar­ra törekszenek, hogy a VSZ és az Észak-atlanti Szövet­ség kapcsolatait konfrontációtól mentessé tegyék, meg­teremtsék közöttük a konstruktív párbeszédet. Az ülés résztvevői tájékoztatták egymást országaik belső fejlődéséről, a szocialista építés problémáiról, s rá­mutattak arra, hogy erősödik a bel- és külpolitika kö­zötti kölcsönhatás. Meggyőződéssel állapították meg, hogy nem létezik semmiféle egyetemes érvényű szocia- lizmus-modell, senki sem rendelkezik az igazság mono­póliumával. Az új társadalom építése alkotó folyamat, amely az egyes országokban a helyi feltételeknek, ha­gyományoknak és szükségleteknek megfelelően valósul meg. Minden országnak joga, hogy önállóan, mindenfé­le külső beavatkozás nélkül dolgozza ki politikai stra­tégiáját és taktikáját. Végezetül pedig, ami magát a VSZ-t illeti, a tagálla­mok elhatározták, hogy újabb lépéseket tesznek politi­kai jellegének erősítése érdekében, s azért, hogy a szer­vezet keretein belüli együttműködés mechanizmusát de- mokratikusabbá tegyék, korszerűsítsék.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents