Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-10 / 160. szám

Kádár János és akik elhagyták... A nyugati sajtó legalább annyi teret szentel Kádár János halálának, mint amennyit annak idején el- ítéltetésének. A lapok mind megemlítik, hogy az ország 1956 utáni vezetőjének halála akkor következett be, amikor a magyar törvényhozás jogilag is rehabilitálta Nagy Imrét. „Abban az évben, amikor Kádár Jánost elmozdították hivatalából és tisztségeiből, elhagyták barátai és kollé­gái is . . ., de a legnagyobb csapás akkor érte, amikor Nagy Imrét és három másik társát hősként temették el. Kádár néhány napon belül összeomlott.” „Politikai örökségét ugyan­csak élesen bírálták -— gyakran éppen azok, akik közeli munkatársai voltak és Kelet-Európa legnépszerűbb vezetőjének hírnevében für- dőztek. A Kádár-átkozás nemzeti sport lett, és a saj­tó vitte ebben a vezető sze­repet” — ezt a Washington Post írta. Az elmúlt hónapok vádas- kodásözöne után némileg meglepő volt a nekrológok meleg hangneme, amelyek kiemelkedő államférfiként emlegetik Kádár Jánost — írta a Washington Post. Végül is — gondolták an­nak idején az emberek — feltűnt az igazi Kádár, aki meleg, alázatos, és ösztönö­sen érzi az utca emberének óhajait. Kádár úr világában az ideológia valahol messze követte csak a pragmatikus megfontolásokat: az élet­színvonalat, a laza hangula­tot és az egyfajta magyar függetlenséget. Kádár János világában elsődleges helyet kapott az a pragmatikus el­képzelés. amely szerint az emberek számára az élet- színvonal, a létfeltételek szá­mítanak, no meg Magyaror­szág bizonyos függetlensége. Ez a világ összeomlott, amikor a gazdaság a nyolc­vanas években kifutott a gőzből : ’56 óta az volt a hallgatólagos kompromi sz­szum, hogy a békesség fejé­ben nyugalom van, és kol­bász is jut a népnek. 1968., az „új gazdasági mechanizmus” után Kádár mérhetetlen népszerűségre tett szert népénél — mert Moszkvától engedményeket vívott ki —, és kivívta a külföld csodálatát is. Ez a világ szétesett, ami­kor az 1980-as években ki­derült, hogy a világgazda­ság és a politika megbékíté­se nem ilyen egyszerű. A politikai szükségkonyha és a kolbászok nem cserélődnek egyszerűen politikai szabad­ságjogokra vagy pedig egyezségekre. Kádár Jánost — holott ő maga is a reformok úttörő­je volt — éppen azok az erők söpörték félre, amelye­ket ő maga eresztett szabad­jára. Sokféle néven nevezték — írta a The Independent. Po­litikai életének zenitjén ő volt a „nagy sakkmester”, és nem meglepő, hogy talált időt nevének megváltoztatá­sára is. „Csermanek János véletlenek sorozata által vált Magyarország vezetőjé­vé, de a jövő történészei, mint az évszázad legna­gyobb vezetőjéről fognak megemlékezni róla" — írta a londoni lap. „Kádár János, aki 1956 és 1988 között igazgatta Ma­gyarországot, egyike azon politikusoknak, akik el­árasztják nevükkel a törté­nelemkönyveket, akiket még életükben árulókká nyilvá­nítanak, s akiket nagy veze­tőknek neveznek még halá­luk után is. Mert nincs két­ség afelől, hogy ha a politi­kát a »lehetséges« művésze­tének tartják, akkor Kádár annak egyik legkiemelke­dőbb képviselője volt” — így a The Independent gyászjelentése. Bush elnök elindult európai útjára George Bush amerikai el­nök vasárnap kora reggel (közép-európai idő szerint délelőtt) a washingtoni Andrews légitámaszpontról elindult tíznapos európai út­jára, amelynek során kedd­től két napra hazánkba is ellátogat. A Fehér Ház a gép fedélzetén ad ki előzetes nyilatkozatot Bush varsói és budapesti látogatásáról, amely várhatóan megerősíti a már ismert alapelveket: az Egyesült Államok e két ország demokratikus politi­kai és gazdasági reformjai­nak támogatására törekszik. Bush különgépe, az „Air Force One' vasárnap, helyi idő szerint délután szállt le Varsóban. Az elnök kísére­tében van felesége, valamint néhány vezető tanácsadója. James Baker külügyminisz­ter, aki ázsiai körúton volt, Varsóban csatlakozik a kül­döttséghez. További óriás­gép viszi Washingtonból a sajtó képviselőinek százait Varsóba, majd Budapestre: amerikai tudósítókon kívül sok más ország újságiró’t is. Az amerikai elnök ked­den délután Gdanskból ér­kezik Budapestre, és csütó£- tökön reggel utazik tovább Párizsba. A francia főváros­ban részt vesz a forradalom 200. évfordulójának ünnep­ségein, majd a hét vezető tőkés ország szokásos évi csúcstalálkozóján. A tanács­kozáson ezúttal a Lengyel- országnak és Magyarország­nak nyújtandó gazdasági, pénzügyi támogatás kérdései lesznek előtérben. Párizs után George Bush rövid lá­togatást, tesz Hollandiában ahol (akárcsak Magyaror­szágon) a történelem során még nem járt amerikai el­nök. George Bush július 18-án érkezik vissza az amerikai fővárosba. Hogyan kereskedik az áfész Tótkomlóson? Idősebb, hajlott hátú em­ber lép ki a boltajtón. Hóna alatt kenyeret, kezében zacskós tejet szorongat. A tótkomlósi Bástya Áruház élelmiszerboltjában vásárolt be. — Ezekért is ide kell jön­ni a község közepébe az Aradi utcából, vagy mehetek a Mezőhegyesi útra. Pedig az jó néhány kilométerrel arrébb van. — Borostás ar­cából huncutul villan a sze­me. — Jó messzire kell menni élelmiszerért, holott én is boltban lakom. Aztán felvilágosít, hogy valamikor — jó 10 évvel ez­előtt — megszüntették az Aradi utcai boltot, úgy lett a lakója. — Tanácsi lakás, de ha megint boltot alakítanának ki belőle, csak úgy adnám vissza — mondja Mészáros István —, ha fürdőszobás la­kást kapok helyette. Kong az ürességtől az áfész vasúti vendéglője. A bejárati ajtó mellett tábla hirdeti: étterem. Balról a söntés. Ott ül három ember két kőbányai mellett. Pedig hiszem, hogy krúdys hangu­latú „restaurantot” lehetne belőle varázsolni; olyat, amelynek kertjébe, tarka kockás terítős asztalok mel­lé szívesen leülne az utas. Mondom, hangulatos ven­déglőt lehetne kialakítani, de jelenleg a falu szégyene­ként tartják számon. „Egyre több a vállalkozó, különösen a vendéglátás­ban, és ez pozíciónk romlá­sához vezet.” Ez a megálla­pítás abból a beszámolóból való, amelyet a tótkomlósi áfész terjesztett a legutóbb megtartott tanácsülés elé. Meg azt is tartalmazza, hogy a vendéglátó-ipari forgalom már tavaly is csökkent, s olyan önkritikus megállapí­tás is olvasható, amely sze­rint „ellaposodott” az eladó­vevő viszonya, az áruházi ellátást joggal illetik kriti­kával. Nem csoda, hogy fellán­golt a vita ennél a napiren­di pontnál, amely az áfész kereskedelmi tevékenységé­ről, a lakosság áruellátásá­ról szólt. Talán még nem is hallottam ennyi kritikát egyik áfészről sem, mint ez­úttal a tótkomlósiról. És mind jogos volt, amit elis­mert az áfész főkönyvelője. Mari Antal is. Nem csoda, hogy Juhász Pál tanácsel­nök a témával foglalkozó tanácsülés napirendjének le­zárásakor úgy vélekedett, nemcsak pénzkérdésről van szó, itt főleg vezetési prob­léma van, amit jó lenne na­gyon hamar rendbe tenni, különben a most sem ked­vező helyzet tovább romlik. Kép, szöveg: Béla Ottó Már évekkel ezelőtt rendbe kellett volna hozni a Komló épületét Ülést tartott a megyei pártbizottság (Folytatás az 1. oldalról.) alakulóban, önálló arcokat keresve dolgoznak, többek között a szakszervezetek, a HNF és a Demisz. A párt tárgyaló delegációja az el­múlt héten e szervezetekkel kétoldalú tárgyalásokat foly­tatott (ezekről lapunkban hírt adtunk). Az alternatív szervezetekkel még későbbi időpontokban, a nézetek to­vábbi tisztázásakor több tár­gyalásra kerül sor. A tagság véleménye sze­rint a többpártrendszer gya­korlata, léte nem tudatosult a megyei pártbizottság poli­tikai tevékenységében, más politikai szerveződésekhez való viszonyában. Az egv- pártrendszer demokratizmu­sának logikája tovább mun­kál. Bár a párt jelentős ön- korlátozással megszüntette közvetlen irányítását az ap­parátusok, társadalmi és tö­megszervezetek felett, de a politikai együttélés új for­máit még nem alakította ki. A tájékoztatóhoz kapcso­lódva, többen elmondták vé­leményüket. Győrfi Károly. mint a Teszöv titkára, tájé- toztatta a testület tagjait, hogy a szövetség és a Kis­gazdapárt, a Néppárt, az ag- rárreformkör és az MDF képviselői megbeszéléseket folytatnak a közeljövőben, amikor is az agrárpolitika és az érdekképviselet feladat­köreit határozzák meg. Meg­jegyezte, hogy az MSZMP- nek ma nagyobb szüksége van a szövetkezeti mozga­lom támogatására, mint vi­szont. Murányi Miklós, a megyei tanács elnöke kérte a testü­letet. hogy dolgozzák ki az együttműködés részleteit. Ja­vasolta, hogy a megyei párt- bizottság a jövőben ne szom­baton ülésezzék, hanem a hét valamely munkanapján. Berki Imre körösladányi pártbizottsági tag két meg­jegyzést fűzött az elhangzot­takhoz: a részpártbizottsági ülések tartalmukban sokkal többet adtak, mint egy egy- serű falujárás, igazi politikai fórumként működtek. Más­részt, körvonalazottan sze­rette volna hallani azokat a véleményeket, amelyek eze­ken az üléseken elhangzot­tak, mert úgy pontosabban feltérképezhető lett volna a megye jelenlegi helyzete, jö­vője; sőt, alapot adhatott volna a sozmszéd megyékbe való kitekintésre. Szabó Miklós javasolta, hogy a politikai egyeztető tárgyalások folyjanak to­vább, amelyeken tisztázha­tók, milyen önálló törekvé­seik vannak az állami szer­veknek. és a párt milyen eszközökkel kívánja befolyá­solni munkájukat. Berki Im­re felszólalásával egyetértve, kérte a pártbizottságot, fo­gadja el azt a javaslatot, hogy az illetékes szekció te­lepülésenként készítse el a részpártbizottsági ülések po­litikai tapasztalatait, és tájé­koztatásként minden pb-tag kapja meg. A vita után a testület ha­tározatot- hozott arról, hogy újra kell formálni az MSZMP és a hagyományosan működő állami, társadalmi és tömegszervezetek kap­csolatrendszerét, illetve to­vább kell folytatni az inten­zív kapcsolatteremtést az MSZMP tagjaival az alap­szervezetekben és a telepü­léseken. Fodorné Birgés Katalin ja­vaslatát — mely szerint ha a napirendek időtartama nem indokolja, a pb-üléseket hét­köznap, munkaidő után tart­sák — a pártbizottság ugyan­csak elfogadta. A második napirend kere­tében dr. Lovász Matild, a megyei pártbizottság titkára a kongresszusi küldöttek számának kialakításához kapcsolódó megyei egyeztető feladatokról beszélt. Röviden tolmácsolta a részpártbizott­sági üléseken megfogalma­zott elképzeléseket, melyek szerint a küldöttek kiválasz­tása. a nézetek, a platfor­mok, a Központi Bizottság dokumentumaihoz való vi­szony kialakítása kizárólag a helyi pártbizottságok felada­ta legyen, míg a megyei pártbizottság e témában csak koordináljon. A továbbiakban a pártbi­zottság titkára a békéscsa­bai reformkor állásfoglalá­sával összefüggésben el­mondta, hogy a dokumen­tum lényege a részpártbi­zottsági üléseken elhangzot­takkal és a Központi Bi­zottság határozatának szelle­mével megegyezik. Lehető­séget kell adni arra, hogy különböző fórumokon a párttagok és a küldöttek kölcsönösen ismertessék meg egymással a véleményüket, segítve ezzel a kongresszus­ra való felkészülést. Kérés­ként fogalmazódott meg, hogy az előkészítő munka kapjon teljes és részletes nyilvánosságot a megyei lap hasábjain. Ugyancsak javas­latként hangzott el : a párt­elnök és a főtitkár szemé­lyét pártválasztás útján sza­vazzák meg a párttagok. Szintén a reformkor ajánlot­ta azt, hogy amikor a kong­resszus befejezte a munká­ját, minden párttag egyéni­leg nyilvánítsa ki: elfogad­ja-e a párt állásfoglalását, s ha nem fogadja el, szüntes­se meg párttagságát. Végezetül dr. Lovász Ma­tild tolmácsolta a szervező­bizottság kérését, mely sze­rint a jövőben minden olyan megyei pártbizottsági ülés előtt, amikor közérdekű té­mák kerülnek napirendre, azok írásos dokumentumai néhány nappal korábban je­lenjenek meg a Népújság­ban, s ennek ismeretében a párttagok eljuttathatják vé­leményüket a megyei párt- bizottsághoz. Egy másik ja­vaslat: amikor a testület ha­tározatot hoz, vagy állást foglal, azok a Népújság kö­vetkező számában rövid, szerkesztett formában jelen­jenek meg. A vita során felvetődött a jelöltállítás területi vagy platformok szerinti megosz­lásának kérdése, a pedagó­gusok önálló jelöltállítási szándéka. A válaszból megtudtuk, hogy a Központi Bizottság július 28-i ülésén várhatóan dönt majd a platformelosz­tás részleteiről, az ügyrendi kérdésekről. A választási határidő (augusztus 27.) mó­dosítása néhány pedagógus- alapszervezetnél felvetődött, de augusztus 21-étől már a következő tanévre készülődő pedagógusok elérhetők, ezért többnyire megoldható a je­löltválasztás. Dr. Szabó István az alul­ról felfelé építő pártválasz­tások rendszerét elemezte, véleménye szerint a párt je­lenlegi állapotában nem al­kalmas arra, hogy a főtit­kár és az elnök személyéről pártválasztások útján dönt­sön. Fodorné Birgés Katalin ag­godalmát fejezte ki amiatt, hogy jó-e, ha a tagság most titkosan választ főtitkárt és elnököt, a programot viszont a kongresszus fogadja majd el. A kongresszus küldöttei, szerinte csak akkor legye­nek a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizott­ság jelenlegi tagjai, ha meg­választották őket a pártta­gok. Azoknak legyen szava­zati joguk, akiket otthonról így küldtek. A különfélék között — Kiss Sándor megyei titkár előterjesztésében — megvi­tatta és elfogadta a testület a városi pártbizottságok gaz­dálkodásának tervezési és érdekeltségi rendszerével összefüggő elveit. Ugyan­csak elfogadta a programal­kotó bizottság tevékenységét meghatározó javaslatot. A továbbiakban a június 10-i ülésen elveiben már elfoga­dott szociálpolitikai támoga­tásról tárgyalt, melynek lé­nyege, hogy a megyei párt- bizottság pénzeszközeivel se­gíti a szociálisan hátrányos helyzetű, tehetséges egyete­mi, főiskolai hallgatókat. Békés megye felső fokú vég­zettségű szakemberállomá­nya igényli, hogy a megyé­ben élő tehetséges fiatalok továbbtanulását segítsék. Az MSZMP Békés Megyei Bi­zottsága szűkös anyagi felté­telei mellett is szükségesnek tartja e programban való részvételét. A dobozi ven­dégház hasznosításából ere­dő bevétel lehetőséget ad ar­ra, hogy a rászoruló 10-20 fiatal tanévkezdési költsé­geihez 5-10 ezer forintos tá­mogatással járuljon hozzá. A támogatás pályázat útján nyerhető el, melyben a szo­ciális helyzet mérlegelése mellett politikai érdek is ki­fejezésre jut. Így a pályá­zati feltételek: a hallgató ál­lami gondozott, vagy több- gyermekes családban él, ahol még többen tanulók, MSZMP-tag, vagy pedig szü­lei tagjai a pártnak. A pá­lyázat benyújtási határideje 1989. augusztus 15. A koor­dinációs bizottság elbírálá­sa után a támogatást 1989. augusztus 30-án fizetik ki. A bejelentések sorában hangzott el — dr. Bereczki Elemér javaslatára —, hogy a megyei pártbizottság er­kölcsileg, politikailag és le­hetőleg anyagilag is támo­gatja a Fehér Lajos-alapít- ványt. Mint ismert, a jeies reformpolitikus 1992-ben esedékes 75. születésnapja alkalmából emlékbizottság alakult, amely alapítványt hozott létre azzal a céllal, hogy elismerésben részesít­se a magyar mezőgazdaság, a magyar falu fejlődéséért legtöbbet tevékenykedő sze­mélyeket. Végül Kepenyes János, mint a nemrég alakult bé­késcsabai társadalmi pártel­nökség tagja, visszautalt a legutóbbi ülésen elfogadott állásfoglalásra, melyben fel­kérték a megyei pártbizott­ságba delegált, vagy válasz­tott városi pártbizottsági ta­gokat, hogy tegyenek meg mindent a békéscsabai párt- bizottságon kialakult bizal­mi válság leküzdéséért, se­gítsék a feszültségek meg­oldását. Ismertette a helyzet normalizálására azóta hozott döntéseket, hozzátéve, hogy ez az állásfoglalás nélkül is megtörtént volna. B. Zs.—L. E.—S. F. A megyei pártbizottság tudomásul vette a párt XIV. kongresszusa előkészítésével kapcsolatos területi, helyi szervezési feladatokról adott tájékoztatót. Ennek része­ként reagált a békéscsabai reformkor kongresszussal kapcsolatos állásfoglalásaira. 1. Tudomásul vette az 53 fős kongresszusi küldött- keret területi megoszlását. 2. Állást foglalt abban, hogy a pártkongresszust köve­tően, figyelemmel a választások időpontjára, lehetőség szerint 1999 tavaszára összehívja a megyei pártértekez- letet. 3. A megyei pártbizottság a párt elnökét, főtitkárát a pártkongresszuson javasolja megválasztani. Javasolja to­vábbá, hogy e két párttisztségre a jövőben alkalmazza a pártszavazás intézményét. 4. A megyei pártbizottság tisztségviselőinek kongresz- szusi küldöttként való indítására, illetve megválasztásá­ra a helyi pártszervezetek jogosultak. Személyükre is vo­natkoznak a választással kapcsolatos követelmények.

Next

/
Thumbnails
Contents