Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-08 / 159. szám

1989. Július 8., szombat 'kÖRÖSTÁJ BELPOLITIKAI ES KULTURÁLIS MELLÉKLET Megnyerni a nem politizáló réteget is Beszélgetés Ballai Pállal, a Néppárt megyei lehetőségeiről Megyénkben is egyre több alternatív szervezet, egyesülés, párt színesíti helyi politikai közéletünk palettáját. Az is nyilvánvaló, hogy a pezsgőbb politikai élet, az eltérő véle­mények nyílt megjelenése, még ha ma ,kissé szokatlan is számunkra, s olykor-olykor hangneme szélsőségesnek tű­nik, sőt, ideig óráig riasztóan hat, mégis remélhetően a ha­ladást szolgálják. Csak hát, mindenekelőtt meg kell tanul­nunk élni a nagybetűs demokrácia adta lehetőségekkel, kul­turáltan politizálni, vitatkozni, s mindenekelőtt tiszteletben tartani az embert, a személyiséget. Mint a gyerek, ki első botladozó lépéseit teszi, hol elesünk, hol megbillenünk, de egy a lényeg, járni tanulunk. S ma már túl vagyunk az el­ső próbálkozáson. . Az a tény, hagy a Magyar Néppárt alakuló kongresszu­sán túl vagyunk, közel sem jelenti azt, hogy egy-egy [térségben, megyében a szer­vezet funkcionáló pártként is jelen van. Sőt! Várhatóan a különböző megyékben a pártok eltérő arányban lesz­nek majd jelen, attól füg­gően, milyenek a térség po­ltó tiikai hagyományai, és nem utolsósorban gazdasági adottságai. így a Viharsa­rokban — lévén agrár adottságú egység — várha­tóan a parasztságot tömörí­tő pártok erősödnek meg. A Magyar Néppárt-mozgalom azonban, érdekes módon, az országos folyamatokkal el­lentétben, éppen a paraszti mozgalmak történelmi fel­legvárában, nem vetette meg még a lábát. A Magyar Néppárt megyei ügyvivője, Ballai Pál, a Magyar—Szov­jet Barátság Tsz elnöke. A beszélgetést a következő kérdéssel kezdtük: Bibó István, Németh László, Erdei Ferenc, Illyés Gyula szellemi örökségét magáénak valló párt megbí­zottjaként, s ugyanakkor ter­melőszövetkezeti elnökként is gondolkodni, véleményt alkotni, politizálni, nem le­het egyszerű. Hogyan tud együtt élni önben a két eszme? Vajon miként véle­kednek elnöktársai? Egyál­talán, mit szóltak a szövet­kezet tagjai? —• Alapelvem, hogy tsz- tagjaim körében nem agitá­lok. Remélem, majd felfi­gyelnek maguktól is a párt programjára, s megismerve a célokat, önként csatlakoz­nak a mozgalomhoz. Tsz-el- nök kollégáim egyébként négyszemközt hátba-hátba- veregetnek, kacsintganak: „Igazad van, komám, így (kell csinálni!” De a hátam mögött, alig hiszem, hogy kiállnának mellettem. Még mindig van félelem, nehéz megszabadulni a rossz be­idegződésektől. Egyébként véleményünk szerint 40 év alatt a parasztság oly mér­tékben átrétegződött, hogy a klasszikus értelemben vett osztály már nem is létezik. Hiszen ma a lakosság több mint fele valamilyen for­mában kötődik a mezőgaz­dasághoz, annak ellenére, hogy hivatását tekintve az értelmiségtől, az ipari mun­káság bezárólag szinte min­den réteget magába foglal. A Magyar Néppárt a zászló- bontáskor megfogalmazott „néppé! a népért” elvhez hűen, minden magyar ál­lampolgár számára nyitott, aki tenni akar, s együttérez a parasztsággal, szívügyének tekinti a magyar mezőgaz­daság, a falu és vidék sor­sát. A szövetkezetekbe tö­mörülő parasztság érdekeit is felvállalja a párt... — Pedig a szövetkezeti pa­rasztság érdekképviseletét közel harminc év óta a Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsa, illetve a Teszöv látja el. Bár, kétségtelen tény az is, hogy kevés sikerrel. Nem lenne talán célszerű mégis a jelenlegi szervezetet megújítani? Már csak azért is, mivel a nagyüzemek, egyáltalán a magyar szövet­kezeti parasztság munkájá­ból a jelenlegi érdekképvi­seletnél óriási vagyon hal­mozódott fel. Csak néhány példát említenék: paraszt­hiltonnak nevezett budapes­ti TOT Szálló, számos iga­zán irigylésre méltó, színvo­nalas üdülőkomplexum, iro­daházak, számítástechnikai hardverek és szoftverek. — Nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy a mozgalom soha nem védte meg a parasztságot. A TOT mindig is a pártállam érdekeit képviselte. Ha kel­lett, nemcsak a parasztság­gal, hanem a nagyüzemek­kel szemben is. Pontosan ezért szeretné a Néppárt nemcsak felvállalni egy szé­les társadalmi réteg érdek- képviseletét, hanem mar­káns pártként megjelenve a parlamentben, beleszólni a törvényalkotásba, egyáltalán a magyar reformgazdaság alakításába. A mozgalom va­gyona csak ezután jöhet szó­ba. — Meglehetősen éles tár­sadalmi, sőt a májusi par­lamenti ülésszakon képvise­lői vita bontakozott ki a földjétől megfosztott paraszt­ság sorsáról, jövőjéről. Bár a honatyák és honanyák kö­zül kevesen, ám a különbö­ző pártok legtöbbje síkra- száll a parasztság rehabili­tációjáért, a föld tulajdon­jog sérelmek rendezéséért. Az időpontok körül is zajos a vita. Egyes vélemények szerint a kiinduló pont a mai állapotok, más körök úgy érzik igazságosnak, ha 1960 a tsz szervezési ideje lenne. Ám egyre gyakrab­ban hallani arról is, hogy a kuláküldözések kezdete, il­letve az 1947-es földosztás legyen a mesgyekaró. — A parasztság rehabili­tációja az egyik legsarkalla- tosabb része programunk­nak is. De eltér valamennyi koncepciótól, mert sajátosan néppárti. Alapelvünik, hogy nem szabad időhöz kötni a rehabilitációt. Van, ahol az ötvenes évektől és van, ahol 1960—61. lehetne a kiinduló- ponit. Ugyanis véleményünk szerint a birtokviszonyok teljes visszarendezése elkép­zelhetetlen. Viszont minden olyan földtulajdon-jogfosz­tás, mely jogalap nélküli, az törvénytelennek tekinthető. Például 5-600 ezer parasztot az ötvenes években jogalap nélkül arra kényszerítettek, hogy önként lemondjanak földjeikről. Jogtalansággal jogalapot nem lehet teremte­ni. S ékkor már csaknem 10 éve túl voltunk a földosztá­son. Az előbb említett jog­fosztás tehát semmiképpen nem állhat az 1945-ös föld­törvény felett, melynek ép­pen ez a párt volt a végre­hajtója. Ezért a rehabilitá­lását nemcsak elvileg kell kimondani, hanem törvény­ben deklarálni, melyik mi­nősíthető tulajdonfosztás- nak. — Be kell, hogy valljam önnek, a megyei szervezetek közül a Néppárt hangját hallani sem igen lehet. Bár, igaz, nincs még önálló szer­vezete a Néppártnak, csupán a megyei szervező bizottság funkcionál a volt Veress Péter társasági tagokból. Ám a választások vészesen köze­lednek, s tudvalevő, hogy a Néppárt is indulni szeretne. Nincsenek esetleg lépéshát­rányban? — Mi itt a megyében gya­korlatilag öthetes múlttal rendelkezünk. Ennek ellené­re jélen leszünk a megyei kerékasztalnál is. Meglepő­nek tűnhet, én mégis úgy vélem, taglétszámtól függet­lenül is lehet annyira ütő­képes a mi pántunk prog­ramja, mely a 6 millió nem politizáló választópolgárt el­gondolkoztatja, s rokonszen- vét elnyeri. Itt. a Viharsa­rokban egyelőre csöndesebb az élet, mint máshol az or­szágban. Lehet, hogy vihar előtti a csend ...? Minden­esetre, az itt élő parasztok éppen a legkegyetlenebb ül­döztetések miatt, egyelőre még mindig óckodnak a po­litizálástól, Igazán nem hisznek a gyökeres változá­sokban. A feszültségek, a ke­gyetlenül marcangoló emlé­kek nehezen oldódnak. Rákóczi Gabriella Fotó: Veress Erzsi o A kft.-ben nem babra megy a játék Előszeretettel beszélünk a japán csodáról. Árról viszont kevesebbet, hogy a japánok takarékos emberek, s pénzü­ket különböző vállalkozásokba fektették. Pedig, élhettek volna víg életet. Elkölthették volna üdülésre, különböző fo­gyasztási cikkek vásárlására. Ahogy mi tettük, éveken ke­resztül, vagy legutóbb, amikor lerohantuk Ausztriát. így lettünk beprogramozva. Hogy költekezzünk! Ha másból nem telik, át OTP-hitelekből. Pedig a pénzt nem költeni, hanem befektetni kell vállalkozásokba, termelésbe, hogy fiaddzon. A lakossági megtakarításokat is, mégpedig az egyén és a társadalom hasznára. A társasági törvény megalkotása óta lassan kezd kinyílni a szemünk. Itt Békés megyében is. Az ügyvezető igazgató 18 év után szánta rá magát erre a lépésre Összeszokott gárda Június 1-jén kezdte meg működését Békéscsabán az Agroglobál Tervezési Kft., a Micsurin utcában, a Békés Megyei Beruházási Vállalat székházában. Ügyvezető igazgatója Árgyelán György, mezőgazdasági gépészmér­nök. Korábban az Agrober főmérnöke volt. Tehát, egy jó beosztást cserélt fel egy újjal, egy ismeretlennel, amiben sok bizonytalan té­nyező is akad. — Én nem így fogom fel. Úgy gondolom, van jövőnk. A pénzünket fektettük be a kft.-be és eredményesen akarunk tevékenykedni. — Hogy született meg ez a gondolat? — Az Agrobertől 27-en váltunk ki. Áprilisba beje­lentettük a szándékunkat. Megállapodtunk, hogy befe­jezzük a folyamatban levő feladatokat, s akkor áthe­lyezéssel elengednek minket. Én a múlt hónapban még vizsgáztam a Külkereskedel­mi Főiskolán. Végeredmény­ben ott ismertem meg a tár­sasági törvényt. A vállalat­nál az volt a helyzet, hogy csapatunkból többen elmen­tek, vagy el akartak men­ni. Márpedig ezt a csapatot egyben kell tartani. Vannak közöttünk építészek, statiku­sok, épületgépészek, mező- gazdasági gépésztechnikusok, mélyépítők, s minden szak­vonalon belül vezető terve­zési jogosultsággal rendelke­ző szakemberek. Ha ez a csoport szétesik, nehéz ilyen profilú gárdát összehozni. A megyei tanács is támogatta elképzelésünket. Békés me­gyének szüksége van ilyen tervezőgárdára, összeszokott társaságról van szó. Mintegy 15 éven keresztül dolgoz­tunk együtt az Agrobernél. Én 18 év után szántam rá magamat erre a lépésre. Jogos elvárás — Honnan vették a pénzt? — Egy jogi személy, a me­gyei beruházási vállalat és a társasáig dolgozói közül öten adták össze a törzstő­két. Az volt a cél, hogyany- nyi pénzünk legyen, amely­ből költségeink fedezését biztosítjuk, de ne legyen olyan magas ez a tőke, hogy annak alapján az évente ki­fizetődő osztalék sújtsa a társaságot. Jogos elvárás ugyanis, hogy a befektetés arányában mindenki kapja meg az osztalékot. — Mennyit? Gondolom, többet, mint a banki kamat. — A mai kamatlábak mel­lett legalább a 20 százalékot el kell érni. Mert, ha nem, akkor a bankban érdeme­sebb tartani a pénzt, hiszen ott nincs kockázat. Osztalék ugaynis csak akkor van, ha nyereséges a vállalkozás, — Ebben az évben meny­nyi lesz a várható osztalék? — Tekintettel arra, hogy nulláról indultunk, mindent meg kellett vásárolnunk — rajzgépeket, asztalokat, szá­mítógépeket és egyéb felsze­reléseket — úgy döntött a tagság, hogy ebben az évben nem lesz osztalék. — Hogyan történik a dön­tés ilyen fontos kérdések­ben? — Vannak beszámolási és döntési hatáskörök, melyek a taggyűlés elé tartoznak. Ez a legfőbb szervezet. Ez hagy­ja jóvá az éves tervet, a mérleget, dönt a tőke növe­léséről, vagy átcsoportosítá­sáról, és az osztalék ügyé­ben. A taggyűlés választja Papp Mihály technológus­szerkesztő készíti a Berico- szárító terveit Fotó: Gál Edit meg az ügyvezető igazgatót. Engem öt évre választottak meg. Az ügyvezető igazgató hatásköre a társaság teljes működésére vonatkozik. Biz­tosítja a személyi és a mun­kafeltételeket, gyakorolja a munkáltatói és a vállalko­zási jogokat. Szavazati jog 10 ezer forintért — Milyen arányban illeti meg a tagokat a szavazati jog? — A korlátolt felelősségű társasággal kapcsolatos tör­vény kimondja, hogy egy tagnak legalább 100 ezer fo­rinttal kell hozzájárulnia a törzstőkéhez. Minden 10 ezer forint egy szavazati jogot jelent. Nálunk a beruházási vállalatnak van a legtöbb szavazata. Ö szállt be ugyan­is a legtöbb pénzzel, tehát ő kockáztat a legtöbbet. Vannak azonban olyan ese­tek, ahol teljesekörűen sza­vaz a tagság, mégpedig egyenlő arányban. Termé­szetes, hogy a tagság, első­sorban az osztalékban érde­kelt. Abban, hogy miinél több legyen a bevétel, mert et­től függ a kiadás, hogy med­dig nyújtózkodhatunk. — És akik nem tagok? — A többiek a társaság alkalmazottai, fix fizetést kapnak és mozgóbért a tel­jesítmény és a többletmun­ka arányában. Érdekeltek ők is, ugyanúgy, mint a tagok, hogy minél jobb eredményt érjünk el, s minél kevesebb legyen a kiadás. Sok esetben a beruházók rövid határidő­re kérik a megrendelések teljesítését. Adj uram isten, de azonnal, és nekünk nem a munkaidő számít, hanem, hogy kielégítsük ezeket az igényeket. Ha kell, este is dolgozunk. Ezért vezettük be a rugalmas munkaidőrend­szert. A hangsúly a felada­ton van és nem a munka­időn. — Milyen költségekkel dolgoznak? — összességében alacsony költséggel dolgozunk. Eléggé zsúfoltak az irodáink, talán kopottabbak is a körülmé­nyek, mint az Agrobernél voltak, de a munkafeltételek biztosítva vannak. Itt vala­mennyien, a tagok is. meg az alkalmazottak is jobban megnézzük, hogy hova megy a pénz. Váltás farmergazdaságokra — Mire vállalkozik a tár­saság? — A mezőgazdaság és az élelmiszeripar részére mű­szaki tervezést végzünk, s ezen belül tanulmányi, kivi­teli, engedélyezési terveket, tervezői művezetést is válla­lunk. Újabban pedig a vi­lágbanki hitelek elnyerésére tervpályázatot készítünk. — Csak Békés megyébe? — Az egész országba vál­lalkozunk, ha kell elme­gyünk a Dunántúlra is, az utazással azonban megugra­nak a költségek. Vannak munkáink Budapesten, Szol­nok és Csongrád megyében. — A mezőgazdaságban csökkent a beruházási kedv. Ez milyen hatással van az önök tevékenységére? — A mezőgazdaságban va­lamiféle várakozási helyzet alakult ki, s egyben tagad­hatatlan, hogy a beruházási kedv is csökkent. De kisebb- nagyobb megrendeléseink vannak. Tervezőink nem pa­naszkodnak. A Mezőhegvesi Mezőgazdasági Kombinát egy vegyes vállalatot hozott lét­re egy kanadai céggel, te- nyésztelep létesítésére. Ez az egyik munkánk. Ugyanakkor a KITE és taggazdaságaik számára Berico-szárító tele­peket tervezünk, s a gabona- és malomipar számára is dolgozunk. — Es a jövő? ** — Felkészültünk a Világ­bank újabb felhívására. A Világbank ugyanis magán- termelőknek kíván hiteleket nyújtani különböző létesít­ményekre. Mi eddig nagy­üzemi szinten gondolkoz­tunk. Most váltanunk kell. A jövőben kialakuló farmer- gazdaságokra gondolok. — Mór készítenek ilyen terveket? — Még nem, de a bank­tól kaptunk jelzést, hogy ilyen igény várható, és ké­szüljünk fel. Munkatársaim­mal tárgyaltunk a feladatról- Ezenkívül szívesen vállalko­zunk külföldi tervezésre is. Egy nyugati cégtől kaptunk biztatást, remélem, hamaro­san konkréttá válik. Export jogunk ugyan még nincs, csak más külkereskedelmi joggal rendelkező vállalaton keresztül tudunk külföldre dolgozni, ám ezt a jogot is meg akarjuk szerezni. Serédi János

Next

/
Thumbnails
Contents