Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-07 / 158. szám
1989. július 7., péntek NÉPÚJSÁG volt”. Az ITN kereskedelmi tv délutáni hírmagazinjában hangoztatta: „Kádár János elhunyitávai végképpen lezárult Magyarország történeiének egy fejezete. Sajátos egybeesésként ugyanazon a napon, amikor Nagy Imre rehabilitásával újraírták az ország történetének egy másik fejezetét”. „Kádár János kezdte meg Magyarország nyugatosítá- sáf„ lényegesen jobb körülményeket teremtett, mint bárhol másutt Kelet-Európábám, nyugati színvonalú üzletekkel, amelyek árubőségéért most nyugati kamatláb szerint kell fizetni” — emelte ki az ITN. • „Az újkori magyar történelem kiemelkedő, bonyolult politikai személyiségének” nevezte a csütörtökön elhunyt Kádár Jánost a lengyel rádió budapesti tudósítója a Kádár János halálhírét követő első kommentárban. A tudósító röviden ismertette Kádár János politikai életútját, emlékeztetve az általa betöltött vezető politikai funkciókra és arra is, hogy megjárta a Rákosi korszak börtöneit is. „Kádár János az újkori magyar történelem egy korszaka — állapította meg a kommentár —, ő kezdte meg a sztálini modell felszámolását Magyarországon és az első volt, aki megpróbálta elindítani a szocializmus reformját, ami azonban — tekintettel az akkori nehéz évekre — nem hozott olyan eredményeket, amelyeket vártak tőle. Kádár új politikai iskolát is teremtett, amelyet kádárizmusnak neveznek. Ez a kompromisszumok iskolája volt, amelyben Kádár felülmúlhatatlan mesternek bizonyult.” A legutóbbi hónapok eseményeitől függetlenül. Kádár János az 1956 utáni hosz- szú időszakban azoknak az erőfeszítéseknek a megtestesítője volt, amelyeket a magyar párt, a magyar kormány fejtettek ki, hogy elébe menjenek a nyitottabb politikai, társadalmi és gazdasági életet sürgető törekvéseknek — mondotta Louis Van Geyt, a belga kommunisták pártjának elnöke, az MTI tudósítójának a magyar vezető elhunyta alkalmából adott nyilatkozatában. Kádár János jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy fennmaradjon a párbeszéd a Kelet és Nyugat között olyan időszakokban, amikor ez igen nehéz volt. Kádár Jánosban, aki a nem oly távoli múltban járt Belgiumban, a belga kommunisták, a haladó belga közvélemény a párbeszéd emberét látta. Az utóbbi időben ez a párbeszéd kiszélesedett, de Kádár János érdeme, hogy olyan időben szállt síkra mellette, amikor ez inkább kivételt jelentett — hangsúlyozta Louis van Geyt. A TASZSZ szovjet hírügynökség csütörtökön délután ismertette csaknem teljes terjedelmében a Kádár János haláláról kiadott gyász- jelentést. A Prensa Latina kubai központú hírügynökség „Nagy politikai út a szocializmusért” címmel adott életrajzot Kádár Jánosról. Az életrajz nem tesz említést Nagy Imréről, és az ’56-os felkelésről. Részletesen felsorolja Kádár kitüntetéseit —, 1988. májusi kikerülését a hatalomból a Prensa Latina úgy említi, hogy „1988. májusában új szakasz kezdődött pártkarrierjében”. Végleges eltávolítását pedig a kubai hírügynökség úgy fogalmazta meg, hogy idén májusban a KB- ülés „felmentette az elnökség terhe alól”. George Bush, az Egyesült Államok elnöke, közelgő budapesti látogatása előtt, csütörtökön interjút adott magyar újságíróknak. Az elnök az alkalmat felhasználva részvétét fejezte ki Kádár János elhunyta alkalmából és méltatta annak tevékenységét. gánszféráját. Kádár mindvégig megmaradt bolseviknek: számára mindig az volt a fő, hogy szavatolja pártja uralmát. Ha okos politikusnak minősíthető, akkor azért, mert felismerte, hogy ez az uralom nem tartható fenn tömeges elnyomás módszereivel. Sok részeredmény fűződik nevéhez, de gondolatban sem tudott túllépni a párt- dogmákon. És amidőn appa- ratcsíkjai a nyolcvanas évek derekán 18 milliárdos nyugati eladósodással szinte a tönk szélére juttatták a magyar gazdaságot, Kádár nem akarta felismerni: pártja is fizetőképességének a vége felé jár. Nem értette meg, hogy másképp is mehetnének a dolgok, és másképp is kellene menniük a dolgoknak. Kádár megdöbbenve figyelte Gorbacsov felemelkedését, és aztán már csak a második vonaliból vette ki részét a tevőleges politikából: a hatalomhoz azonban annál görcsösebben ragaszkodott. A kibontakozó demokratizálás iránt soha nem volt érzéke, taktikai húzásnak tartotta, s ebben egy ideig még igaza is volt — így a DLF. A rádió mindamellett emlékeztet, hogy Kádár János nem volt önhitt, és nem volt a hatalom megszállottja sem, részeredményeit a Nyugat is méltányolta. Ezek a rész- eredmények azonban nem vonatkoztathatók az egész életpályára. Magyarországon sok millió ember idegenedéit el munkájától és önmagától éppen abban az 'dőszakban, amikor Kádár viselte az országért azt a felelősséget, amelyet nem ezek az emberek ruháztak rá. Tragédiája abban is megnyilvánul, hogy nemcsak rendszerének összeroppanását kellett megérnie, hanem az 1956-os forradalom hőseinek és mártírjainak temetését is. — A BBC—4 rádió, amely csütörtökön reggel tízórai rövid hírösszefoglalójában jelentette Kádár János halálát, déli krónikájában kiemelte : „Kádár János, aki az 1956- os felkelés leverése után szovjet támogatással került hatalomra, sikeresen leküzdötte kezdeti népszerűtlenségét, és Kelet-Európa legnyitottabb társadalmát hívta életre a következő két évtizedre.” Hozzáfűzték, hogy Kádár Jánost tavaly váltották le az MSZMP éléről, ahol — mint a BBC—4 rádió megjegyezte — „az inkább reformszelilemű Grósz Károly váltotta fel őt”. A BBC—tv csütörtök délutáni rövid megemlékezésében aláhúzta: „Kádár János gazdasági reformja a Gor- bacsov-korszak előfutára Mihail Gorbacsov elutazott Budapestről (1986) A Lenin Kohászati Művekben (1981.) Andrej Gromikóval (j) és Eduard Sevardnadzéval (b). 1986.) Valamennyi nagy nyugati hírügynökség néhány perccel az MTI közleménye után gyorshírben jelentette, hogy elhunyt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt volt elnöke. A szocialista országok hírügynökségei közül elsőként az NDK távirati irodája, az ADN közölte a hírt. A TASZSZ szovjet hírügynökség egy órával Kádár János elhunyta után számolt be a magyar vezető haláláról. A hírügynökségek részletesen ismertették az elhunyt politikus életrajzát és politikai pályafutását. Az első értékelést Kádár János politikai szerepéről a Reuter brit hírügynökség budapesti irodája adta. A többi nyugati hírügynökséghez hasonlóan, a nemzetközi jelentőségű pályafutás kezdetét a Reuter is 1956-tól számítja. Fogalmazása szerint Kádár János, akit „a magyarok jó része árulónak tartott az 1956-os felkelés leverése után”, fokozatosan tekintélyt szerzett azzal, hogy. Magyarországon a legliberálisabb és legnyitottabb társadalmat teremtette meg Kelet-Euró- pában. A politikai pálya megrajzolásakor a nyugati hírszolgálati irodák egységesen úgy fogalmaztak, hogy az ötvenes évek végén megkezdett és a hatvanas években kiterjesztett óvatos reformok a következő évtizedben hozták meg eredményüket. Az 1968-ban meghirdetett új gazdasági mechanizmust valamennyi nagy nyugati hírügynökség az akkori idők legtávolabb menő kelet-európai változtatásának nevezi. A nyugatnémet DPA szerint a reformmal Magyarország egyre inkább megnyílt a Nyugat felé. Az AP amerikai hírügynökség úgy fogalmazott, hogy Kádár János „reformjai a hetvenes években előrevetítették azt a modernizációt, amelyet Mihail Gorbacsov most szorgalmaz a Szovjetunióban: a piacgazdaság bevezetését, a centralizálás csökkentését, a nagyobb versenyt, a gazdaságtalan állami vállalatoktól való megszabadulást”. Az AFP francia hírügynökség ehhez hozzáteszi: „a gazdasági reformokért cserében Kádár János Moszkva töretlen külpolitikai szövetségese lett, és soha, semmi engedményt nem tett az ideológia terén”. A magyar gazdaság a nyolcvanas évtizedekben nehéz helyzetbe jutott. A Reuter szerint ennek egyik fő oka az volt, hogy „Kádár a nyugati kölcsönöket inkább az elavult ipar feltámasztáA Szccsényi II. Kákoczi Ferenc Tsz-ben (1965.) sára, semmint a szerkezet- váltásra fordította”. A gazdasági nehézségek és az egyre erősödő demokratziá- lási követelések vezettek ahhoz, hogy 1988. májusában helyére Grósz Károly került, majd 1989. áprilisában Kádár Jánost valamennyi párttisztségéből felmentették. A hírügynökségek külön kitérnek Kádár János és Nagy Imre kapcsolatára, Emlékeztetnek rá, hogy a június 16-iki újratemetés gyakorlatilag az 1958-ban kivégzett Nagy Imre politikai rehabilitálását jelentette, és Kádár is „kénytelen volt kijelenteni: Nagy Imre tragédiája az én tragédiám is”. Az AP és a Reuter kiemelte azt, hogy Kádár János éppen azon a napon hunyt el, amikor a magyar Legfelsőbb Bíróság napirendre tűzte annak az óvásnak a tárgyalását, amelyet a legfőbb ügyész nyújtott be Nagy Imre és társai ellen folytatott büntető ügyben. A Reuter úgy fogalmazott: „a Legfelsőbb Bíróság várhatóan a legnagyobb csapást fogja mérni Nagy Imre jogi rehabilitálásával arra a régi stílusú kommunizmusra, amelyet (Kádár János) képviselt”. Az MTI külföldi tudósítóinak első jelentései szerint az NSZK országos rádióadója, a Deutschlandfunk, a belgrádi rádió és a spanyol televízió tízórás híradásában vezető hírként közölte Kádár János halálát. A szovjet Majak rádióállomás és a Stimme der DDR nevű keletnémet adó egy órával ké- sébb, rövid tényhírben jelentette a magyar politikus elhunytát. A magyar történelem tragikus politikusának nevezte áz MSZMP csütörtök reggel elhunyt volt elnökét a Deutschlandfunk (DLF) rádióállomás. Az NSZK-nakaz NDK irányában is sugárzó országos rádióadója, amely délelőtt 10 órától kezdve óránkénti, illetve félórás híreinek élén közölte a magyar államférfi halálhírét, kora délutáni politikai híradóműsorában felidézte Kádár János életútját. Életének ellentmondásosságát a DLF azzal a megállapítással kívánta érzékeltetni, hogy a háború után egyike volt a sztálinista rendszer építőmestereinek, nem sokkal később pedig már kirakatper áldozata. 1956-ban először odaadó tagja Nagy Imre miniszterelnök kormányának, ám néhány nappal később ő vezeti a szovjetek által beiktatott ellenkormányt, amely véres megtorlások után szilárdította meg a sztálinizmus utáni rendszert. A búcsúztató szerzője, a DLF budapesti tudósítója mindamel lett azt is nyoma- tékosítja, hogy a hatvanas évek részreformjaival Kádár János a lakosság széles rétegei számára tette lehetővé a felemelkedést és a viszonylagos jólétet. Az ezért fizetendő ár csábító volt: a tömegek hallgatólagos hozzájárulása a párt egyeduralmához, amely azonban — és a tudósító ezt ma is kiemelendőnek véli — messzemenően tiszteletben tartotta az emberek életének maA legliberálisabb és legnyitottabb társadalmat teremtette meg Kelet-Európábán
