Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-06 / 157. szám

1989. július 6., csütörtök Ma az MSZMP az egyetlen politikai erő, amely képes a változások megvalósítására Nyers Rezső interjúja a Moszkovszkije Novosztyiban „Az MSZMP a megújho­dás pártja” — ezzel a cím­mel közöl interjút Nyers Re­zsővel címoldalán a Mosz­kovszkije Novosztyi. A nép­szerű szovjet hetilap beve­zetőjében beszámol arról, hogy június végén az MSZMP KB ülésén a párt elnökévé választották Nyers Rezsőt, az MSZMP PB tag­ját, államminisztert. Vlagyi­mir Brodeckij, a lap tudósí­tója kérésére a magyar po­litikus első interjúját adta a szovjet sajtó számára. Milyen elsőrendű felada­tokat lát maga előtt új posztján? — A szocializmus megúj­hodásának adott szakaszán az MSZMP-nek olyan úi po­litikai erővé > kell válnia, amely élvezi az állampolgá­rok többségének bizalmát, és képes jogot biztosítani ma­gának az irányításra, szabad, demokratikus választások alapján. Éppen ezért a leg­jobb lenini hagyományokra kell támaszkodnunk: meg­győző, realista programra és egységre van szükségünk. Megnövekszik a kollektív vezetés jelentősége. Meg vagyok győződve ar­ról, hogy a most létrehozott négytagú elnökség meg fog felelni azoknak a követelmé­nyeknek, amelyeket a párt vezetése elé állítanak. A párt elnökének — mint aki első az egyenlők között e testü­letben — feladatát abban lá­tom, hogy megteremtse az egyensúlyt a párton belüli vélemények pluralizmusát tekintve. Mindennapos kötel­meim közé tartozik az MSZMP képviselete a ma­gyar politikai élet más áram­latainak képviselőivel foly­tatott vitákban. Ugyanakkor fontos feladatomnak tartom az MSZMP külpolitikájának, nemzetközi kapcsolatai for­málásában való részvételt. Különleges jelentőséget tu­lajdonítok a szocializmus megújhodásának útját járó SZKP-val folytatott, a biza­lomra épülő együttműködés­nek. Milyennek látja az MSZMP szerepét a Magyar- országon végbemenő refor­mokban? — Az MSZMP az ország­ban végbemenő változások kezdeményezője és garanciá­ja. A párt elismerte, hogy a nép és az ország boldogulá­sa teljes fejlődési modell­váltást tesz szükségessé a szocializmus keretein belül. Az MSZMP több évtizeddel ezelőtt a reformok kezdemé­nyezőjeként lépett fel. A párt programja: demokrati­kus szocializmus, amely a piaci vegyes gazdaságra és a képviseleti parlamentariz­musra épül, s ez a legfonto­sabb garanciája a reformok következetes megvalósításá­nak. Atérezzük a felelősség teljes súlyát, mivel ma az MSZMP az egyetlen politi­kai erő Magyarországon, amely képes a változások megvalósítására. Nemzeti törekvéseinkben cselekvésre ihlet és ösztönöz az az új politikai gondolko­dásmód, amely elválasztha­tatlan az SZKP-tól és Mihail Gorbacsov nevétől —• fejező­dik be Nyers Rezső inter­júja. Eltemették Andrej Gromikót A. moszkvai Novogyevicsje te­metőben szerdán katonai tisz­teletadással örök nyugalomra helyezték a vasárnap elhunyt Andrej Gromikót, aki sokáig a Szovjetunió külügyminisztere­ként, majd a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnökeként dolgo­zott, s tavaly vonult nyugdíjba, egyebek között párttisztségeitől is megválva. Gromiko júliusban töltötte volna be nyolcvanadik életévét. A szovjet hadsereg központi házában szerdán moszkvaiak tízezrei vehettek búcsút az is­mert politikustól — a zuhogó eső ellenére kilométeres sorok kígyóztak az épület előtt. A Novogyevicsje temetőben szűkebb körben búcsúztak az elhunyttól. Először Vitalij Vo- rotnyikov, az SZKP KB PB tag­ja, az Oroszországi Föderáció LT Elnökségének elnöke, a te­metésre alakult kormánybizott­ság elnöke méltatta Andrej Gromiko érdemeit, az SZKP és a szovjet állam érdekében vég­zett hatalmas munkáját. A moszkvaiak nevében Jurij Pro- kofjev, a városi pb másodtitká­ra búcsúzott az egykori képvi­selőtől, majd Alekszandr Bessz- mertnih első külügyminiszter- helyettes méltatta Gromikónak a szovjet külpolitika alakításá­ban szerzett érdemeit. Bessz- mertnih szólt arról, hogy Gro­miko kiváló politikai érzékkel rendelkezett, képes volt előre látni a világban még csak ki­alakuló tendenciákat: nevéhez kapcsolódik egyebek között az ENSZ megalakulása, az ABM- szerződés megkötése, a hadá­szati fegyverzetről szóló megál­lapodások, a nukleáris kísérle­tek korlátozása. Mihail Gorbacsov francia értelmiségiekkel találkozott Tegnap került sor Gorba­csov párizsi látogatásának leglátványosabb és újszerű eseményére, a francia értel­miséggel való találkozásra. A Sorbonne nagy amfiteát­rumát zsúfolásig megtöltöt­ték a francia akadémikusok, tudások, filozófusok, újság­írók, művészek, akik mele­gen megtapsolták a szovjet államfő bevezető szavait. Gorbacsov ebben a 200. év­fordulóját ünneplő francia forradalom és az orosz októ­beri forradalom közös örök­ségét méltatta, majd vála­szolt a jelenlevők kérdései­re. Regis Debray író és volt elnöki tanácsadó kérdésére válaszolva elégedetten álla­pította meg, hogy „közös eu­rópai házunk” eszméje las­san kezd tért hódítani, moz­gósítja a közvéleményt, az értelmiségieket és a politikai életet. Aláhúzta, hogy őt nem zavarja Európa sokfélesége, és figyelmeztette a nyugati közvéleményformálókat, hogy Európa egysége nem hozható tető alá „a szocializ­mus felszámolásával. Ez ir­reális és veszedelmes gondo­lat, nem szabad szem elől téveszteni a valóságot”. Más válaszaiban is hangoztatta, hogy a Nyugat ne tápláljon olyan illúziókat, mintha ..egyedül a burzsoá társada­lom képviselne örök értéke­ket”, és ne dédelgesse azt a reményt, hogy a szocialista országok majd idővel meg­térnek a „kapitalista ka­rámba”. Nem ez a követendő út, ha egyetértést akarunk és fel­építeni közös európai há­zunkat. A politikai és társa­dalmi választás szabadsága egyetemes parancs és alkal­mazkodni kell hozzá — fi­gyelmeztette a Pascal, Des­cartes, Lavoisier és Richel­ieu bíboros életnagyságú szobrai alatt szorongó fran­cia hallgatóságát. Gorbacsov igen mértéktar­tóan, több francia értelmisé­gi számára túl óvatosan nyi­latkozott a kínai események­ről. Egy francia sinológus kérdésére válaszolva han­goztatta, hogy Kína ugyan­olyan mély változásokat és megrázkódtatásokat él át most, mint más országok. „Mi azt szeretnénk, ha új, békés Kína alakulna ki, amely beilleszkedik a nem­zetközi gazdaságba és a poli­tikai életbe, jó viszonyban áll minden néppel. De a válasz­tás a kínai népre tartozik. Minden népnek joga van vá­lasztani” — mondotta és óvott attól a kísértéstől, hogy bárki is tanácsokat adjon Kínának. A találkozó után Regis Debray úgy vélekedett, hogy Gorbacsov csodálatosan ösz- szefüggően beszélt, „egyfajta szintézisét adta a szovjet ér­telmiségi forradalomnak”. Az izraeli nagykövet bámu­latra méltónak nevezte nyi­tottságát, és kifejezte remé­nyét, hogy mozgásba jönnek Izrael és a Szovjetunió kap­csolatai. Az MTI tudósítója által megkérdezett neves baloldali francia értelmisé­giek inkább csalódottak vol­tak kissé, túl óvatosnak és a régi bürokratikus bükkfa- nyelvre hajlamosnak talál­ták Gorbacsov válaszait. Délután plenáris ülést tar­tottak a szovjet és francia miniszterek Mitterrand és Gorbacsov elnök vezetésével az Elysée palotában. A bukaresti Viata Militara írja Emberek vagy tárgyak? A manipulálás az emigráns örökös sorsa A legbátrabbak azok közül, akik a Magyar Népköztársa­ság valamennyi hírközlő csatornája által nagy hanggal rek­lámozott „boldogság” varázsának vonzásába estek, és arra a meggondolatlan elhatározásra jutottak, hogy elhagyják a hazát, visszatérnek annak a valóságnak a keserű ízével, amellyel szembe kellett nézniük ott, ahol a „beteljesülés­ben” reménykedtek. A tárgyként kezelt, páriáknak tekin­tett, hajlék nélkül maradt emberek nyomorúságos körül­mények között tengődnek az egyház „könyöradományából”, vagy rosszul fizetett munkákat vállalva, s legtöbbjük el­veszti identitását, a társadalom peremére sodródva él. Egy olyan társadalomban, amely, sajnos — egyes statisztikák és sajtónyilatkozatok szerint — a rabigába hajtó küladós- ság problémáival maga is fokozódó politikai, gazdasági és társadalmi nehézségekkel, magas munkanélküliséggel, inflá­cióval, az alkoholizmus és az öngyilkosságok által kiváltott rendellenességekkel küzd és számottevő erőfeszítésekkel igyekszik stabilizálni és mérsékelni, a külföld előtt minél kedvezőbb színben feltüntetni ezt a tényállást. A visszatérők a gyászos elhatározás első pillanataitól kezd­ve fellépő vívódások lidércnyomásos napjainak és éjsza­káinak pecsétjét hordják. Jól tudják ugyanis, hogy fáj­dalmas búcsút vesznek szüleiktől, családjuktól és barátaik­tól, hogy megszegik az állam törvényeit, egy olyan országét, ahol születtek és felnevelkedtek, ahol életük értelmet nyert, és amelyet illegálisan kívánnak elhagyni. Nem tudják azon­ban. milyen „jótétemények” várnak rájuk odaát. E „jótéteményben” már a legelső nap részük van az ide­gen földön. Nem mi. újságírók találjuk ki ezeket — ez a szakmai etika megengedhetetlen megszegését jelentené. Ket­ten számolnak be róluk azok közül, akik tele csalódottság­gal visszatértek (...) a román nép mindenkori emberségére számítva. A két fiatal : Fink László és Iosif Ceamau (....) életraj­zában ugyanaz az árnyék sötétíti be mindazt, ami egy adott pillanatig örömet, beteljesülést, reményt jelentett... Addig, amíg különböző helyeken és körülmények között, tiltott módon átlépték a Magyar Népköztársaság határát. Ettől a pillanattól kezdve életük azt példázza: mit jelenthet egy olyan világba vetett hit, amely az első pillanattól az utol­sóig ellenségesnek bizonyult ott, a hiú álmok „Eldorádó­jábán”. ... Fink legyalogolt 35 kilométert, majd tehervonáton, vé­gül alkalmi autóval Budapestre ért. Itt, miután hiába ke­resett református templomot, egy katolikus templomba ment, ahol négy napig kapott menedéket. Ezt követően je­lentkezett a rendőrségen, ahol egy öttagú bizottság felszó­lította, részletesen ismertesse, hol és milyen fegyvernemben teljesített katonai szolgálatot, milyen fegyverzettel és harci technikával rendelkezett az illető egység. Miután személyi papírokat kapott. Móron dolgozott néhány hónapig egy szőlőben, annak ellenére, hogy mestersége sze­rint gépkocsivezető volt. Ez idő alatt két másik munkással együtt lakott, közösen egy szobában, 20 forintot fizetett egyetlen étkezésért — egyébként ez volt az egyetlen étke­zése naponta. A rossz lakáskörülmények és a gyenge táp­lálkozás eredménye: 5 hónap alatt 11 kilót fogyott. Fel­ismerve, hogy képtelen elviselni az ilyen munka- és élet- körülményeket, Fink László elhatározta, visszatér az or­szágba. Előbb azonban a megfelelő kamatokkal vissza kel­lett fizetnie a református és katolikus egyháztól, valamint a Vöröskereszttől kapott összesen 2000 forintos „segélyt”, ami nevetséges összeg, ha figyelembe vesszük, hogy — az ingyen adott (azt, hogy ingyen, hangsúlyozták) cipőt és ru­hát visszautasítva — Fink 1950 forintért vásárolt egy tri­kót. egy nadrágot és egy pár cipőt. Visszafizetnie viszont . . . ötezer forintot kellett. (...) Cearnau Iosif kalandja még valószínűtlenebbnek tű­nik. A két hónapi munkájáért kapott pénz az ő esetében is túlságosan kevésnek bizonyult a létfenntartáshoz, ezért a hazatelepülést kérte a rendőrségi szerveknél. Válaszként egy tiszt fejbevágta, súlyos sérüléseket okozva az arcán és a nyakán. Pincébe zárták és hosszú ideig tartották így. el­zárva a külvilágtól. Amikor végre kihozták onnan és ő egy kevés vizet kért, ugyanaz a rendőrtiszt, aki fejbevágta, kinyitott egy üveg bort, fejére és ruhájára locsolta azt. majd azzal vádolta Cearnaut. hogy ittas állapotban jelent­kezett a magyar hatóságok előtt, amit nem lehet egyköny- nyen elintézni. Tehát ismét megverték . .. (... )Kettejüket idézzük ismét, akik a reménvvesztettség visszatérő motívumaként ismételgették, hogy másnak tűnik az élet a színes televízióban és másképpen fest a debreceni piacon, ahol egy tojásnyi paradicsom 9 forintba kerül. Teodor Oprisan flEH3EHCKAfl ^nPABflA ^Presse Xye&J S|S.ffurterP*m"# ^-------ütawwfiő H IÁNYZOTT A PAPA Hiányzott neki a papa, így hát kocsiba vágta magát és elindult hozzá. A történet­ben nem lenne semmi külö­nös, ha főszereplője nem egy hatéves kisfiú lenne. Az eset a New York állambeli Tappanban történt. A kis­fiúra nagyanyja vigyázott, de a gyerek visszavágyott apjához. Fogta magát, beült a nagymami kocsijába, és nekivágott az útnak. Már legalább húsz kilométert tett meg teljesen szabályosan, amikor beleszaladt egy par­koló kocsiba. A károsultak rendőrt hívtak, aki megrö­könyödve fedezte fel, hogy a tettes egy minden ízében reszkető kisgyermek, aki a kormány mögül szinte ki sem látszik. NEM A SZÁMÍTÓGÉP TÉVEDETT Az indiai rendőrség letar­tóztatta az egyik New Delhi-i utazási ügynökség munkatársainak egy csoport­ját, mely nagyon „ügyesen” hamisította az Air India tár­saság repülőjegyeit. A cso­port tagjai egyszerűen az in­diaiak elektronikus számító­gépekkel szembeni hagyo­mányos bizalmatlanságára alapoztak. Ezért történhetett meg, hogy hosszú ideig jó­hiszeműen a számítógépek (ezekkel történik a jegyelő­vétel) technikai tévedéseinek a számlájára írták a duplán eladott jegyeket. Csak egy nagyon hosszadalmas és fi­gyelmes vizsgálat fedte fel a dupla jegyek nagy gyako­riságának igazi okát és tet­te lehetővé a hamisítók le­leplezését. SZTRÁJKTÖRŐ APÁCÁK Cserben hagyta társát há­rom apáca és magára hagyta a kitartóan tiltakozó Teresi- ta nővért egy karmelita ko­lostor betegszobájában. Ta­valy október elején öt apá­ca ott barikádozta el magát, mert az új főnökasszony „beengedte” a kolostorba a televíziót és az édességeket. Egyikük már márciusban feladta, és egészségi állapo­tára hivatkozott. Három má­sikuk szombaton egyszerűen elment, minden üzenet nél­kül. Az apácák még a Vati­kánhoz is eljuttatták pana­szukat, ám a Szentszék dön­tése várat magára. Teresita nővér egyelőre tartja magát. KHOMEINI VAGYONA Khomeini ajatollah halá­lakor szegényebb volt, mint amikor tíz évvel ezelőtt ha­talomra jutott Iránban; csak egy ház, néhány könyv és kevéske pénz maradt utána. Iránban törvény írja elő minden közhivatalt viselő személy vagyoni helyzetének vizsgálatát a hivatali idő le­jártakor. A vallási vezető június 3-án halt meg, s a közismerten aszketikus élet­módot folytató ajatollah ese­tében eltekinthettek volna a vizsgálattól, de Ahmed, Kho­meini fia, ehhez ragaszko­dott. Khomeini földjét a szegényeknek adta, a köny­veket ajándékba kapta, és a szent városban, Kumban lévő házában még bútor sincs. Még a pénz sem volt az övé: életében ő maga mondta, hogy az vallási adókból származik, s nem a család tulajdona. NEM ISMERIK a közelekedési jeleket a te­herautó-sofőrök. Az indiai közlekedésbiztonsági intézet adatai szerint a teherautó-so­főrök 99 százaléka nem is­meri a legalapvetőbb közle­kedési előírásokat és a köz­lekedési jeleket. Ez a fő oka a sok közlekedési balesetnek, amelyben évente 40 ezer em­ber veszti életét. NEM CSAK A MOHA Köztudomású, hogy az er­dőkben a fatörzsek mohás oldala az északi irányt mu­tatja. Nos, a mérsékelt ég­övi országok erdőiben az ég­tájak irányát a hangyabo­lyok segítségével is meg le­het határozni. Ausztrália északi körzeteiben, ha valaki eltéved, megkereshet egy hangyabolyt, és arról meg tudja állapítani, merre van Észak és merre van Dél. A hangyák ugyanis úgy építik- házukat, hogy szélesebb ré­sze észak felé, keskenyebb része pedig dél felé néz. RAGASZTÓ AZ ÚTON Darmstadt (NSZK) közelé­ben egy teherautón lévő hor­dóból nagy mennyiségű ra­gasztó folyt ki az autóútra, s emiatt torlódás keletkezett az úton. Először a tűzoltó­kat hívták segítségül, ők azonban nem sokat segít­hettek. Végül a köztisztasági vállalat dolgozói távolították el a kifolyt ragasztót, a leg­modernebb felszereléssel és tisztítószerekkel. A munka így is hét órát tartott. PAPÍRÓRÁK JAPÁNBÓL A Seiko japán óragyár a napokban egv új típusú órát mutatott be, amely papírból készült. Gottawatchnak hív­ják, számlapja lemezeit pa­pirosból készült, eleme 8 hónapig tart. Az óra mind­össze 3 dollár 84 centbe ke­rül, s így, ha az ember meg­unja. lelkiismeret-furdalás nélkül eldobhatja. Az óra igen vonzó a reklámügynök­ségek számára, mert a papi­rosra olcsóbb reklámot nyomtatni, mint a fémre. HÁZASÉLET A BÖRTÖNBEN A nyáron két nyugatnémet börtönben kísérleti jelleggel bevezetik a házasélet céljait szolgáló magánzárkák intéz­ményét. Rolf Krumsiek, Észak-Rajna-Vesztfália tar­tomány belügyminisztere sajtóértekezleten közölte, a börtönszabályzat öt órában fogja megállapítani a férj és a feleség meghitt együttlété- nek időtartamát. Wojciech Jaruzelski lengyel államfő, a LEMP KB első tit­kára (B) és Lech Walesa, a Szolidaritás szakszervezet veze­tője beszélget az újonnan alakult lengyel szenátus első ülé­sén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents