Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-29 / 177. szám
1989. Július 29., szombat o köRÖSTÁJ BELPOLITIKAI ÉS KULTURÁLIS MELLÉKLET Nézz a tükörbe, megmondom ki vagy? Falra hányt borsó Békéscsaba megyeszékhely, s neve. hála a rádió helyi tudósítójának, országszerte ismert. Gyula viszont nem megyeszékhely, nincs se sportcsarnoka, se szélmalma, a rádió se propagálja. Mégis forog benne az idegen. Emiatt, vagy kizárólag éppen csak emiatt a dolgok más megvilágítást kapnak. Egy levél késztet arra, hogy visszanyúljak ehhez a témához. A kérdés úgy hangzik, melyik az a bolt, ahol udvariatlanok a külföldiekkel szemben az eladók? Van-e egyáltalán ilyen kereskedelmi egység, s ha igen, akkor fülön kell csípni. Így a dörgedelem. De nézzük a tényeket. A tények pedig azt igazolják, hogy sem Csabán, sem Gyulán nem udvariatlanok a kereskedők. Induljunk ki ebből . . . A nyugati turista mégis másképpen látja. Megvallom, én magam is érthetetlennek találtam annak az osztrák turistának a nem tetszését, aki az egyik boltban az áru minőségét kifogásolta. Az eladó megvonta a vállát, kicsit elbiggyesztette a száját, jelezve. más nincs, és visszahelyezte a polcra. Hát udvariatlanság ez? Mindennapi eset. Megszoktuk, senki se kifogásolja. A külföldi mégis panaszkodott, hogy udvariatlanok voltak vele szemben. Mert szerinte, egy másikat, egy harmadikat kellett volna megmutatni, vagy megmagyarázni, miért nincs jobb minőségű. Ehelyett az eladó elfordult tőle. és a következő vevővel kez- • /lett foglalkozni. Hangsúlyozom, mi ezen nem ütközünk meg. Nem tartjuk udvariatlannak akár a következő esetet sem. amit a Várfürdőben hallottam egy nyugatnémet turistától. Elmondta, hogy betért az egyik holtba, megállt a pultnál, s már szálán volt a szó. hogy mit kér. de a kereskedő hirtelen hátat fordított neki. mert a kollégája szólt hozzá. Sőt! Néhány pillanatra hoppon is hagyta, odament a munkatársához, szót váltottak, összenevettek, s csak ezután szolgálta ki a vevőt. Ugyan mi kifogásolni való van ebben? Mindennapi jelenség, fel se tűnik, szót se érdemel. Megszoktuk. A nyugati turista túszont sértve érzi magát. Ö máshoz van szokva. Hadd szóljak erről a másról. Idegenforgalmi szakemberekkel jártam a közelmúltban Olaszországban. Ellátogattunk San Marinába is. Bementem egy boltba, egy üveg italt akartam vásárolni. Rámutattam a polcokon sorakozó üvegek egyikére. A kereskedő bólintott, s a pult mögé lépett és a kiszemelt italból egy gyűszűnyit töltött egy pohárba, hogy kóstoljam meg. Közben az arcomat figyelte. Mikor kérdésére — hogy ízlik-e — (csak gondolom, hogy ezt kérdezte) — megvontam a váltamat, mozdulatomat félreértve azon nyomban két másfajta italt tett elém. hogy azt ízleljem meg. De hát ez San Marino. A városállamocska az idegenforgalomból él. A kormányzói palota egyenruhás őreivel fényképeztetik magukat a turisták. Az udvariasságot profi szinten gyakorolják. Ám szólhatnék hétköznapi településekről is, mint amilyen Nickelsdorf. Osztrák falu, néhnáy kilométerre a magyar határtól. Diktafont akartam vásárolni, s az üzlet — amelybe betértem — három magyar kereskedőt foglalkoztatott, akiket Budapestről szerződtettek, kizárólag a magyar vásárlók kedvéért. Az üzletvezető a bolt előtt állt, ránézett a kacsomra, s már intett is az egyik magyar alkalmazottnak, aki aztán megmutatott néhány diktafont. A kezelésüket is megtanultam, de az árat drágálltam. Erre a bolt hátsó része felé invitált, ahol asztalok és székek sorakoztak, hogy igyák meg egy kávét. Azt hittem, hogy tréfál, vagy csőbe akar húzni, hogy mégis kinyissam a pénztárcámat. — ön az üzlet vendége — hangzott a magyarázat. — De hiszen nem vásároltam még semmit. — Reméljük, fog! Ha pedig nem, visszajön még hozzánk. Nem vagyok nyugatimádó, mert ott sem minden tejfel. De a kereskedelem, az kereskedelem. A nyugati turista ehhez van szokva. Ha belép a boltba, körülötte forog a világ, ő a központ, érte vannak az eladók. Ezt diktálja a józan kereskedelmi érdek. Gyula nem megyeszékhely. Elvesztett régi rangját azonban sokban pótolta. De még többre is viheti, csak élni kellene a lehetőséggel. Forog benne az idegen. Van. ami vonzza. Ám, ha komolyan vesszük az idegenforgalmat — márpedig létkérdés, hiszen szükség van valutára —, meg kell tanulnunk európai módon bánni a vevőkkel. Általában tudjuk is, hogy mit kellene tenni Értekezleteken csillogó szemekkel, nagy hangon mondjuk; fel kell zárkózni Európához. Mert azok akarunk lenni, európaiak Oh, mi sok mindent akarunk. Megújulni, reformot csinálni. De mikor tanuljuk meg végre, hogy a szó tettek nélkül falra hányt borsó? Scrédi János Aláírásgyűjtési akciót indítottak Mit akar a Fidesz? Békéscsabán a Fiatal Demokraták Szövetségének helyi csoportja kezdeményezte a két országgyűlési képviselő visszahívását. Eredményként könyvelik el a tanácselnök ellen indított aláírás-gyűjtési akciót is. A városi tanács augusztus 5-re kitűzte a szavazást. A Fidesz igencsak „benne van” az országos és ,a helyi közéletben. Beszélgetőpartnerem Fülöp Zoltán — 22 éves főiskolai hallgató —, a Fidesz békéscsabai választmányának a tagja. — Kiket képviselsz, egyáltalán hány tagja van a Fidesznek Békéscsabán? —• Most 25-en vagyunk, de nem elsődleges feladatunk a taglétszám növelése. A Fidesz nem más, mint az ifjúság egy részének politizáló elitje. Szervezetünket a kéthetente összeülő gyűlés irányítja. E két összejövetel között a választmány koordinálja a munkát. A gyakori ülések összehívása rendkívüli rugalmasságot biztosít szervezetünknek. Erre egyébként a megélénkült politikai élet miatt nagy szükség van. — Beszélnél az alakulás körülményeiről? Emlékszem, annak idején elég sok „probléma” volt a budapesti szervezet körül. — Tavaly nyáron kerültem közvetlen kapcsolatba a szervezet budapesti alapítóival. Azóta kísérem figyelemmel tevékenységüket. Ez év februárjában pedig Békéscsabán is összejött az a kis kör, amely elegendő volt a helyi csoport megalakításához. — Sorra alakulnak a pártok, politikai szervezetek. Az átlagember nehezen találja meg a különbséget közöttük. Te miért pont a Fidesz programját vallód a magadénak? — Már utaltam a személyes kötődésemre, de igazából azért a Fideszt választottam, mert ez volt az első olyan megalakult szervezet, amelynek konkrét programja találkozott korábbi nézeteimmel. — Beszélnél erről? — A Fidesz. tavaly októberi kongresszusán jóváhagyott program gyakorlatilag az európai szociáldemokrácia és a polgári liberális demokrácia nézeteinek a szintézise. Mivel ez a szintézis nem egy konstruált ideológia mentén képzeli el a társadalmi szerveződést, hanem létező és igen jól működő államok gyakorlata alapján áll, én ezt látom a magyar társadalom egyetlen kitörési lehetőségének. Egy idős úr jön velem szemben egy idős úrral. Azt mondja az idős úr az idős úrnak: „Nekem soha nem volt bajom senkivel. Ennyinek voltam akaratlanul fültanúja, amíg elhaladtak mellettem. Az idős úr láthatóan életfilozófiáját adta elő a kora délutáni sétán, míg a másik egyetértő- leg, bólogatva hallgatta. Ez a mondat, hogy „nekem soha nem volt bajom senkivel”, különös érzelmeket keltett bennem. Először is azt, hogy „boldog ember”. Másodszor, amikor már' jól elhaladtam, és még mindig az idős úr kijelentésén gondolkoztam, hogy jó természetű lehetett az öregúr egész életében. „Kompromisszumokra hajló”, ahogy valaki másról emlegették sokan pár héttel ezelőtt, elismerve, hogy az ilyen természet, személyiség a nagy- politikában sem akármi, hogy egy nemzet érzi meg, ha ilyen éppen nincsen. De hát ez az idős úr nem volt nagypolitikus. Ahogy feltűnt nekem, és ahogy elhaladt mellettem, láthatóvá vált számomra, hogy kisember. A ruházata nem volt gondozatlan, de az is látszott róla, hogy nem libamájat ebédelt roston. Ez az idős úr (és a másik is, a barátja, vagy ismerőse) egy a két-, két és fél, egyesek szerint három- millióból, akik éppenhogy megélnek ebben az országban. És, hogy most, itten, 1989. júliusának egyik napján számára az volt a fontos, hogy kijelentse: „Nekem soha nem volt bajom senkivel”, nos, ez a merészen, de nem hivalkodóan elhangzó mondat (ha nekilátok boncolgatni a mögöttes területeit) nem akármilyen mondat volt. Ez egy élet nyugalmát, biztonságérzetét, nyíltságát sugallta számomra. Mert akinek „nem volt baja senkivel”, az (nyilván) nem elegyedett oktalan konfliktusokba, az nem vitatkozott a felettesével, pláne, ha neki, és nem a felettesének volt igaza, az hagyta folydogálni az életet úgy, ahogy az élete folydogálni akart. Aztán más is eszembe jutott. — Mire gondolsz pontosan? — A helyi önkormányzatokban és az országos döntéshozatalban jelenjenek meg intézményesen a polgárok eltérő nézetei. A Fidesz programja már tavaly, ezen eltérő nézetek megjelenítését egy szabad választásokon alapuló többpárti demokráciában látta és hirdette. Ami pedig a gazdasági kérdéseket illeti, ítéljen a piac a maga racionalitásával. A szabad piac — benne az egyenlő esélyekkel bíró maigán-, közösségi és állami tulajdonnal — garanciája egy jól működő társadalomnak. Ebben a gazdasági környezetben nem a monopolisztikus „személyi” összefonódások a döntések alapjai, hanem a kemény piaci értékítélet. A verseny — politikai és gazdasági értelemben a szavazópolgárokért, illetve a fogyasztókért — kiválasztja azokat a személyeket, nézeteket, akik, illetve amelyek ténylegesen a polgárok egyetértésével találkoznak. Ilyen körülmények között nem ideológiai alapon kerülnek előtérbe azok, akiknek szakszerű, érdemi döntéseket kell hozniuk. — Ez a folyamat elindult. Mi erről a véleménye ma a Fidesznek? — Mára a hatalmon lévő MSZMP is valami hasonló elvekeit vall, mint mi. A Lehet, hogy ez az idős úr igencsak okos ember. És az volt akkor is, amikor öltönyöket árult, terveket készített, üzletet kötött, vagy csavarokat esztergált. Okos volt, és úgy vette az életet, a körülményeket, ahogy az élet és a körülmények mutatkoztak. Nem tett elébük egyetlen csavart sem, hogy eltérítse más irányba, okosan belátta, ahhoz ő kevés. Közben az sincs kizárva, hogy nem is akart elterelő csavarokat elhelyezni, mert jól érezte magát, meg volt a keresete ahhoz, hogy ő és családja jól (közepesen) éljen, elmehetett évente nyaralni, néha külföldre is, ki- üntetést kapott, mert jól esztergálta azokat a csavarokat és becsületes ember voit — egyszóval o maga kis köreiben ő volt a „nagy reálpolitikus". Volt! Hiszen most, amikor kijelenti, hogy „nekem soha nem volt bajom senkivel”, nem az ő egykori reálpolitikusságának diadalát mondja-e? De hát az olyan ember, akinek soha nem volt baja senkivel, manapság nem anakronizmus? Magyarul: elavult? No, nem az évei számát tekintve, hanem a magatartását, a világszemléletét. Ma, amikor (általában) az számít igazán jó magyar állampolgárnak, aki azt mondja: „Nekem mindig sok bajom volt mindenkivel!” Töprengek: mi lesz ezzel az idős úrral, ha rájön, hogy elmúlt, csöndes, biztonságos élete felett érzett utólagos öröme (pillanatnyilag) az értékrend igen alacsony fokára szállt? Hiszen hányán vannak, akik felfedezve eme változást, amúgy csöndes életükben éppen most keregyakorlatban azonban vajmi kevés történik. Már megjelenhettek a független szervezetek, a sajtót sem lehet összehasonlítani a korábbi évekkel, de az ellenzék még mindig nem tud beleszólni érdemben a döntésekbe. Eközben a gazdaság tovább hanyatlik. A hatalom már tárgyal velünk, de meg kell mondanom, hogy az ellenzék bizalmatlan, ugyanis a politikai garanciák még hiányoznak. Utalnék itt '56-ra, ’68-ra, ’81-re és a legutóbbi kínai eseményekre. Mi is szívesen tárgyalunk, de a gazdasági csődért nem kívánjuk átvállalni a felelősséget. A választások után természetesen más lesz a helyzet. Sajnos, az MSZMP- ben jelenleg is vannak olyan erők, amelyek a régi sztálinista irányvonalat képviselik. A döntéshozó pontokon pedig még mindig ülnek olyan levitézlett emberek, akik közvetlenül felelőssé tehetők abban, hogy Magyar- ország ide jutott. — Az Országgyűlésre gondolsz? — Arra és a helyi hatalmi viszonyokra is. A két képviselő visszahívásával kapcsolatban járjuk a várost az aláíróívekkel. Ez alapján nyugodtan mondhatom, hogy a lakosság többségének fogalma sincs, ki a képviselője, ami önmagában is kritika. Ami pedig a tasik a leglázasabban az esetleges konfliktusokat, amikor „ők megmondták”, amikor „kikérték maguknak”, amikor „leleplezték”. Bocsánat, ez az utóbbi már az ötvenes évek elejének mozgalmi szótárába való, akkor igyekeztünk „leleplezni" a sorainkba fürakodott ellenséget, illetve akkor „lepleztek le” bennünket, mint a sorokba furakodó ellenséget. Nos, ez az én idős uram némi gesztikulációval, szinte mosolyogva mondta, hogy ő bizony se ilyen, se olyan nem volt, neki soha nem volt baja senkivel. Bevallom, utánanéztem. Láttam, hogy tovább gesztikulál, nem vehemensen, csak úgy, természetes egyszerűséggel, ahogy a barátunknak* ismerősünknek mesélünk valamiről, netán az életünkről, és a járása is egészen fiatalosnak tűnt. Az amerikaiak sok évtizede vallják: „Keep smiling!”, azaz „Tessék mosolyogni!” A pszichiáterek tudják: a mosolygós, vidám, kedélyes ember az élet legnehezebb fordulóit is könnyebben dolgozza fel, mint a mogorva, a morózus, a mindenben hibát kereső. Most pedig ez az utóbbi a többség. A mosolygós, kedélyes emberre könnyen rábélyegzik: túlélte önmagát, használhatatlan, az egyedül üdvözítő fejlődés akadályozója. Csak azért, mert mosolyog, mert bizakodó, netán mert önbizalma is van arról, hogy képes lebírni azt, ami nehéz, ami bánt, ami szomorúság, ami igazságtalan. És már itt is vagyunk a politikánál. És a kérdésnél : Gorbacsov miért derűs és miért tükröz a tekintete feltétlen bizakodást? President Bush miért villogtatja ki hófehér fogait és miért mosolyog szüntelen? Fel tudják idézni Nyers könnyű kis félmosolyait? Miért teszi ? A választ tessenek feljegyezni a kedvenc gondolataikat őrző füzetbe, vagy az emlékezet kristálylapjaira. És belenézni a tükörbe is, mosolyogva és bosszús indulattal. Melyik a szebb? Sass Ervin nácselnököt illeti, számunkra érthetetlen, hogy miért ragaszkodik a pozíciójához az a személy, akitől mára —» az ellenzéktől az MSZMP- ig — már mindenki megvonta a bizalmat. Ügy vélem, itt látszik a legjobban, hogy a hatalom és a polgárok között mekkora szakadék alakult ki. Ügy gondoljuk, a tanácselnök mögött immár csak a saját apparátusa van. — Ilyen helyzetben mi a Fidesz tevékenységének fő iránya? " Hogyan látod szervezeted jövőjét? — Célunk továbbra is a kongresszuson kidolgozott program megvalósítása, felkészülés a választásokra. Ugyanakkor továbbra is élni kívánunk a polgári engedetlenség eszközeivel, kifejezve ezzel is véleményünket a hatalom döntéseiről. Az elmondottak alapján, azt hiszem, jól látható, hogy a Fidesz nem valami ellen van, hanem jól kidolgozott program szerint tevékenykedik. Ami pedig a jövőt illeti, ha megvalósul a szabad önszerveződésen alapuló többpárti demokrácia, akkor is szükség lesz egy olyan szervezetre, amely éberen őrködik azon, hogy még egyszer ne keletkezzen ekkora szakadék a hatalom és az állampolgárok között, legyen az bármilyen jelzős társadalom is. Krausz N. Tamás
