Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-25 / 173. szám
1989. július 25., kedd Justitia vak, de minek nekünk a francia bohózat? A Vidám Színpad magyaros előadása a gyulai várban „Mit akarunk mi a francia bohózatokkal? Mi, a jóval hidegebb vérűek, túl nem civilizáltak, kik az életet nemigen szoktuk fölfogni esztétikailag (sót, életfelfogásunk nagyon is bús), pénzünk nincsen, a szerelmet sem tehettük századokon át állami intézménnyé, céllá, művészetté? Még tovább megyünk. Mit akarunk mi a francia bohózatokkal, amikor ezek úgysem azokkal a fogásokkal fognak meg bennünket, mint a franciákat? At kell magyarítani a francia bohózatot mindig. A dolgokat közelebb kell vinni nálunk mindig, reális, primitívebb, sőt primordiális érzésanyagainkhoz képest: a lényeghez, ez esetben, sajnos, a szerelmi lényeghez, mely csúnya. És ez csak nem való színpadra!’' Ady Endre szavai — 1905- ből és a Budapesti Naplóból — nagyon találóak. Mintha csak Vinkó József francia ötlet alapján született bohózatának gyulái várszínházi előadásával kapcsolatban íródtak volna! A költő Ami kacagásunk címmel "arról elmélkedett a század elején, hogy vajon képes-e a hazai színházlátogató a szerelmi bohózat, a jellegzetesen francia (szenvedélyes, érzéki, de mégis finom, elegáns) humor befogadására. A két nép mentalitása és kulturáltsága közötti különbségben látta annak okát. hogy ama emel- kedettebb és burkoltabb poénok errefelé nem csattanhatnak igazán; hogy „mi a franciás dolgokat is magyarosan élvezz ük”, ezért nevetésünk „kotyvasztott”, „csúnya” és „hazug”. Justitia kombinéban: a darabíró most, a század végén az igazság istennőjét vetköztette le, hogy a jelen meztelen valóságát (vagy annak legalább egy-két jellemző szeletét) mutassa meg a történelmi falak között. Akit eddig hosszú fehér ruhában, egyik kezében pallossal, másikban mérleggel szoktunk meg, azon most eléggé meglepő az új öltözet. Justitia vak — tartja a mondás, és az istennőt gyakran ábrázolják bekötött szemmel. A kötés olykor hasznos lehet, mert eltakarja a szörnyű, taszító tényeket, az emberi gyarlóságokat. Ilyenek hemzsegnek a „magyarított” darabbán lefestett kisvárosi porfészekben, a rossz levegőjű Békéscsaba (de bárhol történhetne) züllött, korrupt, álszent társadalmában. (Nyilván mindig azt a várost választják, ahol éppen játszanak, habár most Gyulán voltunk, és ott van a Békés Megyei Bíróság is.) Kártya, ital, szex, összefonódások, karrierizmus mindenütt; sehol semmilyen jele a tiszta, tartalmas emberi kapcsolatoknak. Majd tágul a helyszín, a második felvonásban a megyei bíróság elnökének lakásából eljutunk Budapestre. A nagyvárosi életmód, a minisztériumi légkör, a hatalom, a hivatal, az egész apparátus működése a megvesztegethetőségen, mario- nettfigurák gátlástalan megvásárlásán és rángatásán alapszik. Az érdekek és a mozgatórugók tehát ugyanolyanok fenn mint lenn, talán még mocskosabbak, még kegyetlenebbek. Kiderül, nem hasznos az a kötés, hanem inkább veszélyes. A bekötött szemű Justitia nem lártja, nem láthatja az igazságot. Ha tudná, hogy milyen bírák ítélkeznek emberek felett, hogy tisztességtelen miniszter és korrupt hivatalnokok döntenek ' életek, kinevezések ügyében — egy egész ország sorsáról —, s hogy döntéseiket, tetteiket milyen egyéni érdekek, kicsinyes indokok és gátlástalan módszerek jellemzik! Ha tudná, hogy akár a megyei bíróság elnökét, akár a fővárosi pornósztárt (már ilyenünk is van?) nézzük, a vidéki tisztségviselőket, vagy a hatalom csúcsát, milyen kevés erkölcs, őszinte érzelem és intelligencia szorult ezekbe az emberekbe! Ha tudná, menynyire elfajultak már a társadalmi érintkezés formái kis hétköznapjainkban és a nagy politikában egyaránt! Szóval ha Justitia minderről tudna, valamit biztosan tenne, vagy legalább tiltakozna, esetleg saját visszahívását kezdeményezné. Egyébként nem lehetetlen, hogy éppen a vetkőzéssel kíván tiltakozni... A Vidám Színpad előadásában bőven (éj a bőven szón a hangsúly) megvan minden, ami a komikus hatáshoz, a közönség megnevettetéséhez kell: karikatúrafigurák, kínos helyzetek, pikáns szöveg. Ezek életre keltését Bodrogi Gyula rendező olyan kiváló művészekre bízta mint Csákányi László (a megyei bíróság elnöke), Lorán Lenke (a felesége), Urbán Erika (Spontán Csilla, azaz Zizi „művésznő”), Buss Gyula (a miniszter), Horváth Tivadar (a titkára), Zana József (minisztériumi főosztályvezető) és Horváth Gyula (főelőadó). A színészi játék — jóllehet túlzásokkal teli, erőszakos, tolakodó, harsány — biztos sikert hozott; a közönség kitartó, végig hálás nevetéssel jutalmazta mindhárom hosz- szú felvonást. A jelmezek a rendezői szándékot „öltöztették” (tervező Csengey Emőke), Bakó József díszletei Zizi, a megyei bíróság elnökének lakásán (Urbán Erika és A feleség a minisztériumban (Lorán Lenke és Horváth Ti- Csákányi László) vadar) Fotó: Béla Ottó Ciklámen tanösvénv Örömmel olvastam lapunkban, hogy megyénk természetvédelmi területein tanösvényeket alakítottak ki. Némi .tanulságul egy igen kedves tanösvénnyel kapcsolatos élményemet írom meg: A hangulatos erdei ösvényen sétálok, mely — nevének megfelelően — megismertet a környék gombáival, jellemző növényeivel: cserjékkel, fákkal; madárvilágával és történeti emlékeivel. A táblákra festett ábrák és a hozzájuk tartozó szövegek segítenek felszínre hozni a jócskán leülepedett tanultakat, és ki is egészítik ihasznos adatokkal, melyek nyomán szinte mozgásba jön az amúgy sem tétlen természet, megelevenedik az erdő. Előttem fiatal házaspár sétál két kis rakoncátlan gyereke nyomában. A nagyobbik fiúcska, Robi, előre-elöre- ficánkol, majd egy szép színes madarat ábrázoló táblánál megáll: — Anyu, mi van oda írva? — Majd apuka elolvassa. Robi vár, vár, apukája végre megszólal: — Hagyjatok engem békén! Pihenni jöttem. Eszembe jutott erről egy régi adoma, melyben a szülők ugyancsak tanulni vitték el a gyereket az állatkertbe. A soha nem látott állatokat csodálva, a kisfiú rendre kérdezgeti: — Apu, ez mi?... Apu, ez mi?... A felvilágosítás rendre készséges: — Nem tudom, fiam ... Nem tudom, fiam ... A kisfiú anyja végre megelégeli az iskolásdit: — Ne háborgasd már az apádat! — szól a gyerekre, mire az ura védelmébe veszi a tudásszomjtól epedő fiát: — Hagyjad csak, anyjuk, így okosodik a gyerek! Igaz, hogy a Ciklámen tanösvény tábláit jó magasra helyezték, de igazán „fölemelhetnék” hozzá iskoláskor előtti gyermekeiket az apukák — csak úgy pihenésképpen :—, ha már ilyen példásan ötletes szabad előadást tart a Soproni Tanulmányi Erdőgazdaság. Beck Zoltán A Kunság Élelmiszer és Vegyláru Kereskedelmi Vállalat PÁLYÁZATOT hirdet szeptember végén nyíló szarvasi ABC-kisáruházába BOLTVEZETŐI ÉS BOLTVEZETŐ-HELYETTESI állásokra. A munkakörök betöltéséhez boltvezetői képesítés szükséges. Jelentkezni lehet levélben vagy személyesen: 5000 Szolnok, Ságvári krt. 22. I. em. 23. Bz alkoholmentes klubban Csordultig telt a pohár Borostás férfi ül a pádon. Arca. ruhája gyűrött, keze remeg. Riadtan néz maga elé. Múltja, jelene valahol félhomályos, füstös kocsmák mélyén keresendő, s jövője is talán ott vész el. Helyzete enyhén szólva reménytelen. Esélye arra, hogy önerejéből változtasson az életén, szinte egyenlő a nullával. Ebben a helyzetben egyetlen segítő kéz is kapaszkodót jelenthet. Hát még ha többen nyújtják karjukat? Ez már kilátás arra, hogy esetleg megmenekül a fuldokló... Harminc éve Békéscsabán alakult az ország első alkoholmentes klubja. Olyan mozgalom csírázott ki itt, Békésben, amelynek országszerte akadtak hívei. Ma már átszövi hazánkat _e nemes célt maguk elé tűző klubok hálózata, s kapcsolatban állnak más országok hasonló szervezeteivel. Sajnos, az alkoholizmus nálunk évtizedek óta népbetegségnek számít. A szaporodó társadalmi, gazdasági bajok pedig — félő — egyre több embert késztetnek arra, hogy „gyógyírként” a boros-, vagy pálinkáspohárhoz nyúljon, s le se tegye addig, míg katasztrofális helyzetbe nem sodorja magát és családját. Ilyen körülmények között növekvő feladat hárul az alkoholmentes klubokra, melyek már megyénk minden nagyobb településén létrejöttek. De vajon megfelelnek-e céljaiknak? Annak idején nem keveset vállaltak fel. összeroppant. kusza családi életű, gyakran munkájukat, hitüket vesztett emberek kerültek hozzájuk. Belőlük kellett klubközösséget verMagyar siker Londonban Fergeteges tetszésnyilvánítással búcsúzott a londoni közönség a Katona József Színháztól: a vasárnapi utolsó előadáson csakúgy, mint az előző 11 alkalommal hatalmas sikere volt az Old Vic színpadán fellépő társulatnak. A szokatlan kánikula ellenére A revizor délutáni előadásán ismét megtelt a nézőtér, s a közönség tapsviharral méltatta Gogol víg- játékának mai környezetbe áthelyezett tolmácsolását. Az ezen a héten véget érő londoni nemzetközi színházi fesztivál értékelésében igen előkelő helyét kapott a Katona József Színház mindkét előadása, az Ascher Tamás áltál színrevitt Három nővér éppúgy, mint a Zsámbéki Gábor rendezte Revizor. „Ha 10 év után még indokolni kell, miért van szükség a londoni nemzetközi színházi fesztiválra, akkor a legjobb érv mellette a Katona József Színház két produkcióbuválni, s ez többnyire sikerült is. Társadalmi munkás klubvezetők járták a várost, ha tagjaikkal valami gond volt. Gyakran a feleség szaladt hozzájuk sírva. hogy már megint iszik a férje. Jó néhányszor megtörtént. hogy családokat kellett újra összeboronálni, s ez bizony az ügy iránti buzgalom nélkül nem ment. Akkoriban hely sem, pénz sem igen volt, a tablók mégis arról árulkodnak, hogy gazdag programmal, összetartó csapattal működtek a klubok. Miután az egészségügyi kormányzat belátta fontosságukat, már adott némi pénzt, amely azonban a fenntartásra, működtetésre még mindig nem volt elegendő. így aztán ügyeskedni kellett, s nagyjából ma is ez a helyzet. Nem elég, ha lelkes, ügybuzgó a klubvezető, de jó gazdasági szakembernek is kell lennie. Ám az anyagi dolgok néha elhomályosították a mozgalom lényegét... Ez történt Békéscsabán is, ja” — írta az Evening Standard. A Time Out című színházi magazinban a kritikusak a fesztivál produkciói közül első helyre A revizor előadását teszik. Kétségkívül szerencsés volt a darabválasztás is: bár az Old Vic technikai felszereltsége szí n k rontol mácsolást tesz lehetővé, tudjuk, milyen zavaró lehet a nyelvi nehézség. A magyar művészeknek a sok hízelgőén jó kritika mellett emlékezetes marad, ahogyan a történetesen Laurence Olivier halálának napján megtartott első előadásról az angol színházi emberek megemlékeztek. „Ezt a szépek, elegánsak, de a várban soknak, nehézkesnek tűntek. Hogy a nézőkből kitörő nevetés a győzelem, a fölény, a felsőbbrendűség megnyilvánulása volt-e, vagy inkább a megvetés, az elhatárolás jele, netán kínból, tehetetlenségből származott, nem tudtam eldönteni. De alig hiszem, hogy sokan ültünk ott a nézőtéren, akik nyugodt lelkiismerettel elmondhattuk volna: jó vicc, velünk meg sem történhet, kedvemre nevethetek rajta. Az elnéző mosolyhoz talán elég, az elítélő nevetéshez kevés, komolytalan volt az előadás. Ha kínomban nevetek, mert sajnos, ilyen a világ körülöttem (mint a színpadi), az keserű, szomorú hangon szól. Ezért úgy gondolom, a közönség többsége egyszerűen csak a közepes poénokra reagált, nem szívta mellre a dolgokat, vagyis nevetése is felszínes maradt. Nem csendült ki belőle különösebb érzelmi töltés, felszabadultság, megtisztulás. Nem, nem várok túl sokat egy bohózattól. Még azt sem vitatom, hogy a .nyári színháznak nagyon is sajátja a könnyed szórakoztatás. a nyaralóknak kell a vidámság, a mulattatás. Sőt, nem zavar, hogy mindez a gyulai vár méltóságteljes történelmi faiai közt zajlik, mert tudom, hogy nyár van, nevetni jó, s.amúgy sem lehet, csak Száraz György drámáit játszani. Akkor mégis mi a kifogásom? Mondjuk inkább a megjegyzésem ennyi: „a franciás dolgokat” előnyben részesítem „a magyaros élvezettel” szemben, az elegáns, visszafogottabb humort a nyers, szókimondóval szemben, a művészi, a finom érzékiséget a durvával szemben. S meglehet, hogy egyszer majd kölcsönkérem Justitia kötését a szememre. Mert, ha kevesebbet látok a körülöttünk uralkodó, lesújtó állapotokból, talán felszabadultabban tudok nevetni a színpadon pellengérre állított visszásságokon. Niedzielsky Katalin ahol az utóbbi időben felerősödtek a személyes konfliktusok. Nehéz eldönteni, kinek van igaza. Azoknak, akik a jelenlegi klubvezetőt nem tartják alkalmasnak feladata ellátására, vagy azoknak, akik a másik tábort áskálódással, rosszindulattal vádolják. Egy biztos: a klub létezik, működik, sőt. javultak körülményei. Nemrég költöztek a Botyánszki Pálné utcai volt iskola tágas épületébe. s korszerű technikai felszereléssel is dicsekedhetnek. Hetente háromszor jönnek össze, péntekenként még diszkót is tartanak a fiatalok. Igaz, ez nem tetszik az öregeknek. Szinte lehetetlen eldönteni, kinek van igaza. A ro- konszenv, ellenszenv kusza szövevényén át alig látni a valódi célt. Nagy kár lenne. ha épp itt repedne meg e hatékony mozgalom szilárd burka, és épp most, amikor emberi számítások szerint az eddiginél is nagyobb feladat vár az alkoholmentes klubokra. —gubucz — nemzetközi színházi világ számára oly szomorú estét könnyebb volt így eltölteni, egykori nagy sikerei színhelyén, a patinás Old Vic nézőterén, amikor a magyarok nagyszerű előadása volt színen, olyan előadás, amely neki is tetszett volna — írta az egyik napilap színházi rovata. A tapasztalatokat összegezve Zsámbéki Gábor, a Katona József Színház igazgatója az MTI tudósítójának adott nyilatkozatában elmondta: érthető, hogy a kritikusok politikai aktualitást kerestek és részben találtak is az előadásban.
