Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-25 / 173. szám

1989. július 25., kedd o nyugdíjasokról — nyugdíjasoknak Ha újra kezdhetném, csak vasutas lennék Békéscsabán, a Kulich-lakőtelepi otthonában keres­tük fel Fodor Ágoston, nyugalmazott mozdonyfelvigyá­zót, hogy a 41 évi vasúti szolgálat tapasztalatairól, éle­téről, gondjairól és örömeiről elbeszélgessünk. fl miniszter helyeselte a tervet, a vb-titkár indulatos Egy kisvállalkozó kálváriája Lehet, hogy ezek az utolsó darabok? — Csenevész voltam, a négygyermekes család leg­kisebb sarja. Két lánytest­vérem volt, de ha rám ke­rült a sor, mosogatnom kel­lett. Ha rosszalkodtam, bün­tetésből fel kellett mosnom a követ a kaputól a kony­háig. A sparhelt szélét szi- doloztuk, a közepét vaspo­roztuk, mindig fényleni kel­lett. Talán itt ivódott be­lém a rend. a tisztaság sze- retete. melyet ma sem tu­dok mellőzni. — A MÁV Szolnoki Jár­műjavító Intézetében vol­tam tanonc. Fékezőként kezdtem a munkát a vasút­nál. A felszabadulás után B listára tettek, a MÂV a sa­ját neveltjei is elbocsátot­ta. Nehéz év következett. Voltam cukorgyári és más alkalmi munkás, amíg 1947- ben vissza nem hívtak. Biz­tattak. hogy mozdonyveze­tők leszünk. Igen ám, de a tanoncidőben fűtőként szol­gáltunk. A mozdonyvezető mellett két fütő szorgosko­dott. Gőzmozdony volt, szénnel fűtöttünk. A fűtőtér nyitott volt, télen befújt a hó. a szél. iszonyúan szen­vedtünk. Volt, hogy 60-70 küzdelmes órát dolgoztunk egyfolytában. De fiatalok voltunk, bírtuk a strapát. Hogy el ne aludjunk, fü­tyültünk. daloltunk. Küz­döttünk az időjárás viszon­tagságaival, és a magunk megélhetéséért. — Megnősültem 1950-ben. Egy lánygyermeket nevel­tünk. A család kezdetben nehezen viselte, hogy túl sokat vagyok távol, aztán A kalászos gabona több, mint kétharmadát betaka­rították a gazdaságok, ám az összkép tájegységenként és növényenként is igen el­térő helyzetet mutat. Csong- rád és Szolnok megyében például a búzát csaknem teljes egészében learatták, és ha eső nem szakítja meg a munkát, vasárnap estig tárolókba kerül a búza. Péntek estig levágták a ke- nvérnekvaló 75-80 százalékát Hajdú-Bihar és Győr-Sop- ron megyében, viszont a ter­mésnek alig harmada került le a földekről, eddig Borsod- Abaúj-Zemplén, Pest és Fejér megyében. A búzatermés végleges eredményéről korai lenne számot adni. Annyi azonban már bizonyos, — ezt a már új búzát őrlő Ferencvárosi Malomban megerősítették —, hogy a búza átlagos minő­sége nem kiugróan jó, de nem is rosszabb az elmúlt évekénél. Az eddig átvett búza hektoliter súlya a kez­deti 83-84 kilogrammról át­lagosan 80 körülire esett vissza, a sikértartalma pedig 30 körül alakul. A búza acé­losságát a vezető molnár kö­zepesnek mondotta, így az őrlés továbbra is a szokott gondosságot igényli, hiszen a korpát adó héjrészek és az értékesebb magbelső nem olyan könnyen választható szét, mint a „kemény” búza esetében. A termésátlagok alakulá­sa szintén meglehetősen el­térő. Szolnok és Békés me­gyében hektáronként 5,6-5,8 tonnás átlagterméssel szá­molnak, míg Csongrádban eddig 5,3 tonna körül ala­kult az átlag. Győr-Sopron megyében viszont gazdasá­gonként változóan, 4,5 ton­nától 7 tonnáig, minden ér­ték előfordul. Az eddigi leg­megszokták. Ha útra indul­tam, a tarisznyában volt ke­nyér, vöröshagyma, szalon­na, kolbász, lebbencs, volt lábasom, és magam főztem. — A szolgálati időbe az ünnepek is beleestek, bi­zony, rokonlátogatásra is ritkán mehettünk, A fele­ségem ennek ellenére ki­tartott mellettem, ma is együtt élünk, békességben, szeretetben. — Súlyos beteg soha nem voltam, de a huzat tönkre­tette a szememet, le kellett szállnom a mozdonyról. Mozdonyfelvigyázó lettem, és nyugdíjazásomig, 25 éven át ebben a munkakörben dolgoztam. Ütközőpont vol­tam a főnök és a beosztot­tak között. Fiatalokat ok­tattam. Sokat vitatkoztunk, a vége mindig az volt: a rendeleteket szigorúan be kell tartani, hogy a vona­tok menetrendszerűen in­dulhassanak. Ügy kell dol­goznunk, hogy a vasút és az utasok meg legyenek ve­lünk elégedve. Emlékszem, eleinte rossz néven vették, hogy égő cigarettával nem léphettek be a terembe, ha valaki borotválkozatlanul, rendetlen öltözékben jött be. azt hazaküldtem. Tar­tozunk annyival az utazó- közönségnek. hogy tisztán, pedánsan szolgáljuk a vas­utat. Aztán megszokták. Ma is. ha az utcán találkozunk, megkérdezik: Guszti bácsi, hogy tetszik lenni? És ez nagyon jólesik. — Nehéz évtizedeket töl­töttem a vasútnál. Ma már úri emberek hozzánk ké­kiugróbb eredménnyel a Győri Kossuth Tsz büszkél­kedhet: 700 hektárról átla­gosan 6,7 tonna búzát taka­rítottak be, ám volt olyan táblájuk, amelyikről 7,2 ton­nát kombájnoltak le. Nem könnyű az idei ara­tás, mivel több növény egy­szerre érett. A nagy meleg­ben a búzát az érésben 340 ezer hektáron utolérte az őszi árpa, a magborsó, és a repce; mivel ezek még ér­zékenyebbek, betakarításuk nem tűr halasztást, így a kombájnok egy részét át­menetileg ezeken a táblá­kon foglalkoztatják. A mun­kában sok helyütt az ösz- szefogás segít. A Tiszaföld- vári Lenin Tsz-ben cseh­szlovák kombájnosok arat­tak gépeikkel, Borsod me­gyében pedig ugyancsak Csehszlovákiából és hazánk déli részeiből érkező kom­bájnosok segítik ezekben a napokban az aratást. A túr- kevei Vörös Csillag Tsz-nek a helyi autójavító vállalat ad tehergépkocsikat a ga­bonaszállításhoz. A legtöbb helyen a me­gyei Agroker-vállalatok és az Agrotek győzi az alkat­részek utánpótlását, csupán a Fejér és Győr-Sopron me­gyei üzemek képviselői oa- naszkodtak, hogy az NDK- gyártmányú kombájnok al­katrészellátása nem folya­matos. A MÉM-ben arról számol­hattak be, hogy a többi nö­vény betakarítása is jól ha­lad. A gazdaságok befejez­ték az őszi árpa aratását, a növény rekordterméssel fi­zet. A magborsó több mint kétharmadát, a tavaszi árpa 60 százalékát aratták le ed­dig a gazdaságok, viszont némileg késik a rozs vágása; ennek alig egyötödét takarí­tották be az üzemek. pest a vasutasok. Ha újra kezdhetném, mégis a vas­utat választanám. Talán azért, mert szinte gyermek­korban kerültem erre a pá­lyára. és nagyon megsze­rettem. — És hogy telnek nyug­díjas évei? — Köszönöm, nagyon jól érzem magam. Itt is fáj, ott is fáj, de ez már a korral jár. Nagyon szeretek bevá­sárolni. Kiszimatolom hol, milyen élelmiszert lehet ol­csóbban kapni. A felesé­gem nagyon beosztó, így nem panaszkodhatom, ket­tőnk nyugdíjából szépen megélünk. A feleségem a Békéscsabai Kötöttárugyár­ban dolgozott. A Béköt nyugdíjasklubja tagjai va­gyunk mindketten. Megyünk velük hazai és külföldi ki­rándulásra. legutóbb Sza­badkán voltunk, nagyon jól szórakoztunk. — A lányunk Budapesten él. Hála a MÁV-nak, utaz­hatom kedvemre, nem ke­rül pénzembe. Gyakran fel­ruccanok. de a két fiú uno­kánk is sok szabad időt tölt nálunk. — Szenvedélye? — Mániákusan szeretem a rendet. A függönytartó, a gázcsapkilincs, a konvektor­elzáró sárgarézből van. Me- fix fémtisztítóval állandóan csutakolom. szeretem, ha fénylenek. Nosztalgia vilá­gában élünk, nem restellem bevallani, hogy imádom a szép magyar nótákat, az operetteket. Szeretem hall­gatni Sárdit. Karádit, és minden jó hangú énekest. Ha Budapestre megyek, a lányom jegyet vált nekem az Operettszínházba, és az nekem olyan gyönyörűsége­sen szép szórakozás. Mari- ca grófnő, a Mosoly orszá­ga, Lili bárónő, a Leányvá­sár, a Csárdáskirálynő, vagy bármely operett nagy él­ményt nyújt számomra. — A fiataloknak szeret­ném üzenni: szeressék a vasutat, tartsák be a szigo­rú fegyelmet, legyenek ud­variasak az utasokkal, mert tulajdonképpen abból él­nek, hogy száguldanak a személy- és a tehervonatok. Ary Róza Magyar áruk Izraelben Júliustól kedvezőbb fel­tételekkel exportálhatnak a magyar vállalatok Izraelbe, mintegy 16 féle árucikket, mert átlagosan mintegy fe­lére csökkent e termékek vámja — tájékoztatták az újságírókat pénteken a Ke­reskedelmi Minisztériumban. A vámcsökkentés kölcsö­nös. Alacsonyabb vám ter­heli a magyar élelmiszer- ipari termékek közül példá­ul a fűszerpaprikát, a meggy­befőttet és néhány iparcik­ket: mosógépet, vasalót, fil­meket, fotópapírt. Az izrae­li termékek közül a vám- csökkentés gyümölcsöket, különféle növényvédőszere­ket és mezőgazdasági gépe­ket, illetőleg orvosi műsze­reket érint. Magyarország és Izrael kereskedelmi kapcsolataiban — a korábbi stagnálás után — az utóbbi 5 évben már fejlődés tapasztalható, ta­valy a magyar export értéke elérte a 21 millió dollárt, Izraelből pedig 10,6 millió dollár értékű árut vásárol­tunk. Az idén az első fél­évben 8,5 millió dollár volt az export, illetőleg 9 millió dollár az import. Az Izrael­lel folytatott külkereskede­lem igen fontos Magyaror­szág számára annak ellené­re, hogy a kivitel mindösz- sze a magyar konvertibilis export 0,33 százalékát éri el. A magyar—izraeli gaz­dasági kapcsolatban ugyanis mind nagyobb szerephez jut a technológiai együttműkö­dés, a kooperációk kialakítá­sa. Erre főként a mezőgaz­daság területén, a vegyipar­ban, a gyógyszeriparban, a mikroelektronikában van le­hetőség. — Ez év tavaszán kezdő­dött a kálváriánk. Nem volt elég, hogy a víz a Berettyó és a Sebes-Körös összefolyá­sának árterületében elvitte a dinnyénket, amit az alkal­mazottammal közösen ter­meltünk. Kertészszigeten sem tudtam a tanácstól megvá­sárolni a régi, üresen álló is­kolaépületet a körülötte le­vő egyholdnyi területtel, hogy ott kötösen fóliázzunk, és az épület nagytermében gázkazángyártó műhelyt rendezzek be — panaszkodik Szűcs József szeghalmi gép­lakatos kisiparos, műhelyé­nek irodájában. Láthatóan felkavarta az eset. Egyik Symphoniáról a másikra gyújt. A kisiparos elmagyarázza, hogy 1982 óta kisvállalkozó, négy állandó alkalmazottjá­val együtt gépkocsi-kipufo­gódobokat készít. Aztán be­lefogott a gázkazánok pró­bagyártásába is, de a laká­sa melletti műhelyében erre már alig jut hely. Megol­dást keresve, tavasszal buk­kant rá a Kertészsziget kül­területén álló üres épületre. Alaposan szemügyre vette, s látta, hogy a vastag téglafa­lak még elég masszívak, és a tetőszerkezet is tökéletes, kisebb javítások elvégzése után használható lenne. — Bementem a községi ta­nácsra, Molnár Józsefné vb- titkárhoz — gördíti tovább a történet fonalát Szűcs Jó­zsef. — Akkor úgy láttam, elképzeléseim kedvező fo­gadtatásra találnak. A kö­vetkező alkalommal Molnár Józsefné már azt mondta, hogy a tervemet a tanácsta­gok nem támogatják. A Szeghalmi Városi Tanács bontási engedélyt adott ki az épületre és azt 80 ezer fo­rintért akarja eladni, a hoz­zá tartozó földterületet pe­dig felajánlják hasznosítás­ra a termelőszövetkezetnek. Hiába érveltem, hogy én nem nyolcvanért, hanem a telekkel együtt 140 ezer fo­rintért venném meg. Felté­telezem, az sem lett volna mellékes a községnek, hogy a gázkazángyártással hat­nyolc, a fóliázással átlagban négy-öt embert tudtam vol­na foglalkoztatni, mert én nem bontani, építeni akar­tam. Június első felében fel­kerestem fogadóóráján dr. Maróthy László országgyűlé­si képviselőt. A miniszter helyeselte elképzelésemet és dr. Kardos Mihályt, a Szeg­halmi Városi Tanács V. B. titkárát kérte meg, hogy a fejleményeket kísérje figye­lemmel. Mindezek ellenére két héttel ezelőtt csodálkoz­va vettem észre, hogy bont­ják az épületet. Elvitték a nyílászárókat, felszedték a padlót, a mozaikot és tíz fát is kivágtak. — A Kertészszigeti Községi Tanácsnak miért ér többet a 80, mint a 140 ezer fo­rint? A falunak nincs szük­sége újabb munkalehetősé­gekre? — kérdezem Molnár Józsefné vb-titkártól, aki meglehetősen indulatosan válaszol és a végén még azt is hozzáteszi, hogy abból, amit elmondott, semmi sem jelenhet meg a lapban. — Ne akarjon bennünket kipellengérezni! — kapom a kioktatást. Hiába magyará­zom, hogy én csak a júniu­si vb-határozat — amely a bontásról döntött — indo­kaira vagyok kíváncsi. Hogy mégis Valamit meg­tudjak, felkeresek két vb- tagot. Szőke Sándorral a ter­melőszövetkezet gépműhe­lyében találkozom: — Már korábban, két év­vel ezelőtt döntöttünk az épület lebontásáról, csak el­húzódott az engedélyeztetés. Ügy határoztunk, hogy vá­sárlóként csak kertészszige­tiek jöhetnek számításba, hiszen az itteni emberek nagyon keveset keresnek, az építőanyagok ára pedig szin­te megfizethetetlen. Lengyel Károly községi párttitkárral a tanács egyik irodájában ülünk le: — Nem vagyok meggyő­ződve Szűcs József komoly szándékáról. Ha valóban ide akar jönni, akkor vegye meg az ugyancsak üresen álló ré­gi áfész-irodát és kocsmát, 100 ezer forintért azt is el­adjuk. Végül dr. Kardos Mihályt. a Szeghalmi Városi Tanács V. B. titkárát kérdeztük. — Az országgyűlési foga­dóóra után dr. Maróthy László megkért, hogy az ügyet próbáljam meg Szűcs József javára gondozni. Föl­kerestem őt is és Molnár * Józsefnét is. Molnár József- nétől kértem, hogy értesít­sen a végrehajtó bizottság * döntéséről, de eddig erről semmiféle információt nem kaptam. Tájékozódás után elküldöm jelentésemet dr. Maróthy Lászlónak, és a fej­leményekről értesítem Szűcs Józsefet. Hogy mi a véle­ményem? Azt tudomásul kell vennünk, hogy a bon­tásról egy testület döntött, a helyi önigazgatás dolgába kívülről nem lehet beleszól­ni. Igen, valóban nem lehet. De mégis furcsa, mikor Bush amerikai elnök arról beszél, hogy ezt az országot a kisvállalatok százai moz­díthatják ki a mélypontról, a kertészszigeti végrehajtó bizottság mégis ellentétes döntést hoz. Furcsa, hogy a még' használható épületet csak a termelőszövetkezet­nek és egy ruhaipari válla­latnak ajánlják fel, haszno­sításra nem hirdetik meg. Jambrich Mihálytól, a Bé­késcsabai Ingatlankezelő Vállalat igazgatójától tudtuk meg, hogy az állami tulaj­donban lévő ingatlan eladá­sa előtt az IKV-val, vagy valamely pénzintézettel fel kell becsültetni, de Kertész- szigeten ez sem történt meg. Learatták az őszi árpát Megyénkben 5,8-5,8 tonnás átlagtermés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents