Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-24 / 172. szám

1989. július 24., héttő o Mintha a nap sütne be az ablakon..., de azért könnyeznek is Igaz történet a szerétéiről Történetünk akár úgy is kezdődhetne, mint egy me­se. Élt egyszer Vésztőn egy szegény házaspár. Szeretet- ben, megértésben élték az életüket, csak egy nagy bá­natuk volt: nem született gyermekük. A folytatás in­nen nagyon is evilági. De erről szóljanak ők maguk. Horváth Mihály és felesége. Beszélgetésünk tanúja az élete alkonyán levő házas­pár nevelt leánya, Csüllög- né Lung Julianna. A 79 éves asszony már nehézkesen mozdul, ám gondolatai könnyedén szö- kellnek vissza évtizedeket. „Előbb Erzsikét vettük magunkhoz. Hatéves lehe­tett. mikor egyre csak kér­lelt: legyen neki is egy kis­testvére. akivel eljátszhat­na. Így aztán visszamentünk az intézetbe, hogy adjanak még egy kislányt. És hoz­zánk került a másfél éves Julika is. A nagyot a szél­től is óvni kellett, félénk, gyöngécske kislány volt. Nem így Julikánk. Ö a ma­gabiztosabb, önállóbb kis­korától kezdve.. Telt. múlt az idő, Erzsiké eladósorba került. Horváth Mihály erejét megfeszítve dolgozott, hogy „legyen meg a lánynak a stafírungra va­ló”. „Férjhez is adtuk Erzsi­két. s megszületett a két unoka. Ferike és Csabika. Megvolt mindenük, csak az egészség, az hiányzott. Er­zsiké ágynak esett — agy­Julika: „Ha meglesz a há­zunk, a földszinten másfél szoba apukáéké lesz” daganat, mondták — egyre súlyosbodott az állapota. Most Szeghalmon, az elfek­vőben van szegényke. Az ura naponta látogatja, és mi is, ha csak tehetjük, me­gyünk hozzá. Mert nem iri­gyeltek semmit egymástól ezek a kislányok, csak a si- mogatást. szeretetet. Vigyáz­tunk is mindig, jusson mindkettőjüknek egyformán belőle.” Maradtak itthon hárman. A két öreg és a kis Julika. Nem sokáig tartott ez az édes együttlét... „Hogy Erzsikénk elke­rült, a Julika jelentett min­dent számunkra. 15 évig is­koláztuk. Az általános után átjárt Szeghalomra, a gim­náziumba. aztán Debrecen­be került a főiskolára. Ha hazajött. kíméltük, hogy csak tanuljon, hogy pihenje ki magát. De nem hagyta annyiban. Este, ha lefeküd­tünk, ő felkelt, kimosott, ki­vasalt, úgy vigyázott ránk, mint a virágra.” Végzett az iskolában, az­tán végleg elkerült ez a lány is a háztól: július elsején volt az esküvője. Mamának — Julika így nevezi idős nevelő anyját — az egyik szeme sírt, a másik neve­tett: „Látta volna, milyen szép menyasszony volt! Mintegy tündér, abban a fehér ru­hában. Büszke voltam rá, akár a diploma átvételekor. És nem adtuk ám üres kéz­zel! Kapott nyolc garnitúra ágyneműt, 12 lepedőt, 24 tö­rülközőt. és az a millió ru­ha ... Az ifjúsági takarékba is gyűjtögettünk, hogy le­gyen bútorra. Aztán épít­......és hozzánk került a másfél éves Julika is” k ezni kezdtek az apósáék- nál, hát adtuk a pénzt az építőanyagra. Mert mit ér a bútor, ha nincs hová tenni? Látná csak azt a házat! Mint egy palota . ..” * * * Horváth Mihály egy ideig csendben hallgatja felesé­gét. Csak akkor szökik szé­gyenlős férfikönny a sze­mébe. mikor a kicsi lányok lassú cseperedéséről beszél. „A feleségem etette, für­dette őket. én meg hordtam kerékpárral bölcsődébe, óvodába a két kislányt. Le­tettem őket. aztán mentem tovább a téeszbe. ahol bér­elszámolóként dolgoztam.” 75 éves. Régen nyugdíjba ment már. ám a munka az­óta sem lett kevesebb. „Havonta 5800 forintot kapunk. Nem sok, mégis megélnénk belőle. De hát én már csak ilyen vagyok : nem bírok tétlenül ülni. Meg ezt a kislányt is segíteni kell.” És Horváth Mihály reg­gelente együtt kél a kaka­sokkal. Feslesége is ébren van már ilyenkor — meg­szokta ennyi év alatt — de ez ura csak int neki. pihen­jen (mióta szél érte, nehe­zen mozog), maga is elké­szíti a reggelit. Aztán in­dul, várja a föld. „Már ez a kert a ház kö­rül egy ember munkája. Az­tán ott a 2,5 quadrát szőlő, és az ugyanannyi kukorica. Elkél a háznál, amit ter­mesztünk, az aprójószágról, s a pár hízóról nem is be­szélve. Szóval, van mit csi­nálni. de ebéd után mindig engedélyezek egy kis pihe­nőt magamnak.” Nem sokat takarékoskod­hat az erejével, augusztusra mindennel kész kell lennie, hiszen ... ......a szeszfőzdében ak­kor kezdődik a szezon. Nyugdíjazásom után oda mentem adminisztrátornak, hiába mondta az asszony, ne dolgozzak annyit. Amíg bírom, miért ne? Azután meg ...” — csak legyint. „ Ha meglesz a házunk, a földszinten másfél szoba apukáéké lesz. És átvállal­juk a keretet is, hogy ne dolgozzzanak annyit.” A fiatalasszony szomor­kásán néz maga elé. Július 1-jén ment férjhez, s bár új, asszonyéletét kezdi meg­szokni. azért a kedves, régi otthon, a két gyengécske öreggel, hiányzik. „Jövök minden délután. Van időm. csak szeptember­től tanítok. Elvégzem itthon amit lehet, elsőként a por­szívózást. mert a mama mindig fél; úgy zúg, hogy egyszer felrobban. Most a kertbe készülődtünk leszed- di a barackot, aztán, ha mindennel megvagyok, me­gyek, s folytatom az új ott­honban.” Családalapításhoz jó útra- való a nevelőszülői szeretet. Gyermekkorából csak szép emélkeket őrizget. „Egyszer hazafelé az óvo­dából a nagy ködben hatal­mas gödörbe rekedtünk. De jött a mama. Máig is em­lékszem a nagy megköny- nyebbülésre... És a játé­kok a kertben, a nagy fa alatt! Apuka tanított meg biciklizni, aztán később, a tanulásban segített. Hát csoda, hogy nehezen váltam meg tőlük?” Könnyeznek. Igen, mind­hárman könnyeznek. (Hár­man, és nem négyen. Mert Szeghalom egyre messzebb van ...) Alig hiszek a sze­memnek. Manapság is len­ne ilyen ragaszkodás? Az idős asszony, ha ne­hezen is, de a kapuig kísér az övéivel. Julika a kezét fogja. Ám Horváthné a ka­punál közelebb húzódik hoz­zám, s a fülembe súgja, mintha csak köszönne: „Tudja, már csak Julikát várom mindig. Olyan, mint­ha a nap sütne be az abla­kon, mikor belép. A jó Isten megsegített minket, adott nekünk lányt, aki szeres­sen ...” Nagy Ágnes A családi fényképek Még egyszer a gabonaegyesülésről „A tisztánlátás érdekében röviden sze­retnék tájékoztatást adni az egyesülés cél­járól és működésének lényegéről. Szüksé­gesnek tartom ezt azért is. mert a Népúj­ság július 13-i számában a (rákóczi) alá­írással megjelent cikk félreértésre adhat okot. Köztudomású, hogy a gabona világpiaci ára magas, közel a duplája a hazai felvá­sárlási áraknak. Ilyen körülmények között érthető, hogy a termelő üzemek keresik azt a szervezeti formát, amelyben közelebb ke­rülhetnének a külkereskedelem által bizto­sított előnyökhöz. A gabonaegyesülés ke­retén belül a jelenlegi jogszabályi lehetősé­geket figyelembe véve a legközvetlenebb export valósulhat meg. A gabona várha­tóan jövőre is a kiviteli listán marad, és csak kijelölt külkereskedelmi vállalatok bonyolíthatják az exportot. Ilyen vállalat jelenleg az Agrimpex, amely a mi egyesü­lésünk alapító tagja. Tudni kell, hogy az Agrimpex csak bi­zományosi szerződés alapján történő bo­nyolítást folytat a teljes árbevétel (a két- százalék körüli bonyolítási járulékot leszá­mítva) a termelőt illeti meg. A gabona­egyesülés közbelépése csak azért szükséges mert az Agrimpex 15 fős gabonaosztálya nem képes a termelőkkel napi kapcsolatot tartani. A gabonaegyesülés belépése a kereskedelmi forgalomba, nem változtatja meg a tényeket, hogy a szövetkezetek több­sége maga kerül közvetlen kapcsolatba a világpiaccal, és a vételár is őt illeti meg. Téves tehát a cikknek az a megállapítá­sa, miszerint „itt sem lesz kevesebb az át­tételek száma. Tudniillik, az exportkiszere­lést, tárolást, a Bage, illetve a Kondorosi Takev vállalná, ami valószínű, jócskán megcsapolja a nyereséget.” A Bage és a Kondorósi Takev neve csak úgy vetődött fel a tanácskozáson, hogy esetleg ők is belépnének az egyesülésbe és vállalhatnák azon kisebb téeszek gabonacsoportjának bonyolítását, amelyek nem rendelkeznek tisztító- és tárolóberendezéssel. Azt hiszem, a leírtakból az is kiviláglik,' hogy hogyan lehet a nevezett cikk címé­ben szereplő „pénz és eszköz nélkül” ga­bonakereskedelmet bonyolítani. Természe­tesen a gabonaegyesülés nemcsak külke­reskedelmi közvetítést kíván végezni. Jelle­génél fogva egyúttal a gabonaágazat ér­dekvédelmében is szerepet kell kapnia, másrészt belkereskedelmi tevékenységet is kíván folytatni. Tulajdonképpen ehhez tényleg kellene pénz és eszköz, de ezt csak olyan mértékben lehet bővíteni, ahogyan erre a feltételek megérnek. Az említett cikkben szereplő megállapí­tást, mely szerint, ha „az alapító 50 ezer fo- % rintos tökével számolunk, akkor egészen csinos kis összeg terheli ismét az üzemeket, túlzás. Békés megye gabonaexportja világ­piaci áron számolva meghaladja az 1 mil­liárd forintot. Ha 50 alapító üzem össze­ad 50-50 ezer forintokat, akkor is ez a há­rom ezreléket sem éri el a gabona árbevé­telének. Másrészt ez az összeg nem kerül felhasználására, és év végén még osztalé­kot is kaphat rá az üzem. Szeretnék még egy félreértést tisztázni. Mi a GMV-t nem - „megszerezni” akarjuk, csak megnyerni a korrekt együttműködésre. A mai változó világban tényleg nem ígérhetünk sokat és nem kecsegtethetjük nagy reményekkel a termelő üzemeket. Az viszont, hogy az alakuló ülés után 45 téesz írta alá a részvételi szándékát — és szá­muk várhatóan tovább szaporodik — talán mutatja azt is, hogy látnak benne lehetősé­get az üzemek. Ebben a mai értékvesztett világban, ahol az utóbbi időben csak rom­bolunk és joggal szüntetünk meg idejét múlt szervezeteket, most már ki kellene tudni válogatni azokat is. hogy melyek le­hetnek a jövő csírái és a kibontakozás szol­gálatába állítani ezeket. Csukás Gyula Teszöv-titkárhelvettes Sajnos, a fenti tájékoztató ellenére sem alkotható egyértelmű vélemény arról, ho­gyan alakul az egyesülés jövője, egyáltalán versenyképessége. Vélhetően, ezt csak az idő és a kialakuló piaci viszonyok dönthe­tik el. Kételyeimnek egyébként csak azért bátorkodtam hangot adni, mert éppen a jelenlévő alapító szövetkezetek vezetői kö­zül aggályoskodtak többen is, mondván, nehogy ismét egy újabb apparátust hív­junk életre. Próbáljunk a lehetősségeken belül a legtakarékosabb és legolcsóbb for­ma mellett maradni. Sőt, néhányan még azt a kérdést is felvetették, vajon előnyt jelent-e a likviditási gondokkal küszködő szövetkezetek számára egy olyan kereske­delmi szervezet, mely csak a betakarítás után, hónapokkal tud fizetni? Az elhang­zottakról egyébként maga a Tcszöv készí­tett teljes anyagot. Csökken az építökedv Túlkínálat építőanyagból — árengedmény július végén A nyár nemcsak a pihe­nés, a nyaralás, hanem a szorgos házépítő munka ide­je is. Milyen Békés megye építőanyag-ellátottsága? Mi­ből van túlkínálat? Mi a.z, amit a vásárlók hiába ke­resnek? Ezeket a kérdéseket tettük fel két illetékes szak­embernek. Dr. Bercsényi Zoltán, a kecskeméti Alföldi Tüzép Vállalat kereskedelmi ve­zérigazgatóhelyettese : — Jelentősen alább ha­gyott a lakosság építési ked­vei, az OTP-nél az új szer­ződések száma egyharmad- dal csökkent. Kevés a fize­tőképes kereslet, így több termékből túlkínálat van. Burkolóanyagból gazdag készlettel rendelkezünk. Olasz, török, jugoszláv pad­lólapok különböző színben és méretben kaphatók, de drágábbak, mint a hazai ter­mékek. Több helyen árusít­ják ezeket a cikkeket, így a Füszért-vállalatok is. Nyílászárók (ajtók, abla­kok) korlátlan mennyiség­ben kaphatók. Az NSZK-ból érkezett MD-ajtók és az NDK-beli import nyílászá­rók viszonylag magas áraik­kal „elriasztják” az építke­zőket, pedig a minőségük ki­fogástalan. Átmeneti nehéz­ségekkel küszködünk a ha­gyományos farostlemez ab­lakokból és ajtókból. Ezek olcsóbbak, ezért keresetteb­bek, de hozzá kell tenni, utólagos befejező munkála­tokat kell végezni rajtuk. Például, legalább kétszer fes­teni kell őket, így nem biz­tos, hogy olcsóbbak, mint az NDK-gyártmány. Falazóanyagokból, téglá­ból, cementből, mészből, só­derből megfelelő mennyi­séggel rendelkeznek a tele­peink. Túlkínálat van vi­szont hőszigetelő üveggya­potból. Ezeket az anyagokat két új magyarországi gyár — a Tapolcai Izolit és a Sal­gótarjáni Magyar—Japán Rt. — különösen jó minőségben állítja elő. A faárukkal átmeneti gondjaink voltak, akadozott a szovjet fenyő fűrészáru szállítása, így ezt a hiányt nyugati — elsősorban finn — importtal pótoltuk. Ezek a tőkés faanyagok viszont drágábbak. összességében elmondhat­juk, hogy az Alföldi Tüzép telepein átfogó árukategó­riákban nincs hiány. Egyes termékekből vannak idősza­kos ellátási gondjaink — hi­szen mindig az hiányzik, amit a vásárló keres —, de az igényeket ütemesen ki tudjuk elégíteni. Végül — zárta gondolatát dr. Bercsényi Zoltán — jó hírrel is szolgálhatok az építkezőknek. Néhány ter­mékünk július második fe­lében árkedvezménnyel kap­ható. így az NDK- és a Du- fa-nvílászárók körülbelül 20 százalékkal, a romhányi csempe mintegy 15 százalék­kal lesz olcsóbb. A helvéciai béléstestet árengedménnyel és fuvarkedvezménnyel áru­sítjuk majd. Gyeraj Mihály, a békés­csabai Tüzép 301-es telepé­nek igazgatója, több árufé­lét érintve, azonos megálla­pítást tett, mint a vezér­igazgató-helyettes, ezért csak az ezt kiegészítő információ­kat közöljük. — Tetőfedő anyagokból bő választékkal ’ rendelkezünk. Üj, holland mintájú —anya­gában színezett, akrillbevo- natos — cserepet kínálunk vásárlóinknak Alpesi Plusz néven, de igen tetszetős a Bliber-cserép is, amit főleg műemlék épületek fedésére ajánlunk. Ezeknek az ára — elsősorban a minőségük mi­att — viszonylag magas. Sajnos, békéscsabai cserép­pel nem tudják a vevők igé­nyeit kielégíteni. Betonáruk, áthidalók, bé­léstestek, gerendák elegendő mennyiségben találhatók a Tüzép telepein. Külső bejá­rati ajtókból is van elegen­dő. Az építkezők figyelmé­be ajánljuk a hagyományos nyílászárók helyett a lami- nátos (felületkezelt) ajtókat. Drágábbak, de nem kell őket csiszolni, festeni, s azonnal beszerelhetők. Ablakokból az Albaplast típusú, műanyag szerkezetbe épített hungaro- pán ablak áll nagyobb meny- nviségben (barna és fehér színben) a vásárlók rendel­kezésére. Hiányzik viszont a román Paf-lemez és a fa- forgácslap. P. J. A Kunság Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat PÁLYÁZATOT HIRDET szeptember végén nyíló szarvasi ABC-kisáruházába BOLTVEZETŐI ÉS BOLTVEZETŐ-HELYETTESI állásokra. A munkakörök betöltéséhez boltvezetői képesítés szükséges. Jelentkezni lehet levélben vagy személyesen: 5000 Szolnok, Ságvári krt. 22. I. em, 23.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents