Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-22 / 171. szám
1989. Július 22., szombat o RöröstAj BELPOLITIKAI ÉS KULTURÁLIS MELLÉKLET Mi az egyéniség méltóságát képviseljük Miért fordított az amerikai elnök különleges figyelmet a szabad demokratákra? A Szabad Demokraták Szöv etségét a „Beszélő” szamizdat folyóirat és a Szegényeket Támogató Alap köré csoportosuló ellenzéki értelmiség hívta életre. Tagságuk zöme budapesti. A közelmúltban azonban megalakult a békéscsabai csoport is, melynek egyik ügyvivője Dénes Zoltán, a Kner Nyomda elektronikai műszerésze. A 26 éves fiatalember magáról a következőket mondta. — A politika korán felkeltette érdeklődésemet. Már gimnazista koromban nézet- eltérésem volt a hatósággal. Akkor kezdett kialakulni bennem az a meggyőződés, csak egyféle emberi szabadság, csak egyfajta emberi jog létezik és a demokrácia is csak egyféle lehet, amely tág teret biztosít az egyénnek, az alkotó embernek. A politika most is nagyon érdekel. Mivel családom van, a munkaidőn túl sokat dolgozom, pluszmunkát vállalok. De vallom, politizálni kell. mert nem elég dolgozni. Igazolja állításomat, hogy egy félresiklott politika mennyire lecsökkenti a munka értékét. — Minek tartja magát a szervezet? Pártnak? — Egyelőre pártszerűen működő országos politikai szervezetnek. — Mi a céljuk? — A történelem elsodorta Magyarországot Európától. Noha voltak az országban olyan személyiségek, akik európai módon gondolkoztak. a társadalom viszont elszakadt. Éppen ezért a fő célunk Magyarország visz- szavezetése Európához, a többpártrendszer kiépítése és a jogállamiság megteremtése. A többpártrendszeren belül azonban a kisebb pártoknak is szóhoz kell jutniuk, ugyanis bizonyára létre fog jönni egy koalíciós kényszer. Ezenkívül szükségesnek tartjuk a piacgazdaság kiépítését, a teljes rep- rivatizálást. A tulajdonreform első lépéseként pedig a kis- és középvállalatok támogatását. A politikai és gazdasági reform nem választható el egymástól. — Hasonló célokat más pártok is hirdetnek. Mi a másság a szabad demokratáknál? — Az államtól függő szol- galelkűség helyett mi az önálló emberi egyéniség méltóságát képviseljük. A korrupció és a gátlástalan érvényesülés logikája helyett a testvériség szellemét, a gyöngék iránti részvétet hirdetjük. A szociális közgondolkodás a helyi csoportban is gyökeret eresztett. Egy pénztárt akarunk létrehozni az SZDSZ tagjai számára, hogy támogatni tudjuk azokat, akik közülünk netán munka nélkül maradnak. — Milyen veszélyt rejt magában a munkanélküliség? — Több éve halogatják a szerkezetváltást. Azért késik a politikai döntés, mert valószínű, nagymérvű munkanélküliséget hozna magával. amire a társadalom nincs felkészülve. A munkahelyeken érződnek ezek a feszültségek. Az MSZMP, mint a hatalmon levő párt, nem akarja egyedül vállalni ennek politikai következményeit. Véleményem szerint ennek a döntésnek az elodázása csökkenti majd a megalakuló koalíciós kormány mozgásterét. Valamivel könnyítene a helyzeten, ha már most csökkenne a bürokrácia a tanácsoknál, a gazdálkodó szerveknél. — Hány tagja van Békéscsabán a szabad demokratáknak? — Csak egy hónapja alakultunk, s még nem vagyunk sokan. Békéscsabán harminc tagunk van. de vannak tagjaink Békésen és Mezőberényben is. A tagság zöme harminc—negyven éves. Foglalkozás tekintetében igen heterogén. Van közöttünk jogász, lakatos, kereskedő. maszek taxis. Mi nem rétegérdeket képviselünk. Az összetartó erő a szövetség célkitűzése. Csütörtökönként a Bartók Béla út 33. szám alatti üzlethelységben jövünk össze. Eszmeileg és politikailag a fiatal demokratákhoz állunk a legközelebb. Nagyra értékeljük munkájukat. Valamennyi ellenzéki szervezettel itt. Békéscsabán szoros kapcsolatban állunk. — Mit jelent ez a szoros kap- csolat? — Az együttműködés csúcsa az ellenzéki kerekasztal, ahol az összes ellenzéki szervezet részt vesz. Különböző. a várost érintő politikai és gazdasági kérdésben cserélünk eszmét, és közös fellépést határozunk el. — Mennyire ismertek a városban? — Megalakulásunk után tájékoztattuk a városi tanácsot a csoport létrejöttéről. Azóta rendszeres meghívókat kapunk a tanácsülésekre. s a közérdeket érintő tájékoztatókkal is ellátnak minket. — Mit remélnek a választásoktól? — Fő feladatunk. hogy növeljük a taglétszámot. A tanácsi választásokon részt kívánunk venni, de hogy állítunk-e jelöltet önállóan, vagy csak a kerékasztalon belül, azt még nem tudjuk. Budapesten nagy a létszámunk, és sok a szimpatizáns, s ezért jó reményekkel nézünk a parlamenti választások elé. A szabad demokratáknak Békéscsabán nincs múltjuk, de céljaink olyanok, hogy számítunk a városban élő és a jövőért felelősséget érző emberek szavazataira. Hangsúlyozom, mi nem rétegpárt vagyunk. Egy bostoni- alapítvány lehetőséget ad, hogy szövetségünk tagjai külföldön tanuljanak. Az ellenzékkel való tárgyalás során Bush elnök különleges figyelmet szentelt az SZDSZ-re és a FIDESZ-re. — Hadd tegyem fel a kérdést, miért? — Mert az ellenzéki szervezetek közül Magyarországon az SZDSZ és a FIDESZ képviseli a polgári liberális eszméket. Programunkban nagy hangsúlyt kap a kis- és középvállalatok létesítése, s úgy látszik, az amerikaiak ebben látják Magyar- ország gondjainak megoldását. Továbbá az emberi jogok kérdése, mely nálunk központi kérdés. Ezt már első lépésként a zászlókra tűztük. Elég csak néhány vezetőnket megemlíteni ; Solt Ottíliát. Konrád Györgyöt, vagy ifj. Rajk Lászlót. — Hogyan vélekednek a vlsz- szarendeződésről? — Véleményem szerint a visszarendeződésnek csekély realitása van. Mégis van bennünk félelem, hiszen sokat kockáztatunk, családosok vagyunk. Ezt a félelmet csak fokozzák egyes ultrabalos személyiségek ki jelen-, tései. — Magukat sokan túl radikálisoknak tartják. — Mi nem abban vagyunk radikálisok, hogy valakit fenyegetünk, hanem a múlttól való elszakadásban. Szakítani kell a régi beidegződésekkel. a régi formákkal, és újra vissza kell adni az egyén alkotó szabadságát. Serédi János Fotó: Fazekas Ferenc Nesze neked téesz-demokrácia Hatvannál több évet megéltem, nyugdíjas téesztag vagyok. A TESZÖV-székház- ban még nem jártam. A sors úgy hozta, hogy ez év Dorottya napján egy nyugdíjas barátom címét szerettem volna megtudni, aki korábban ott dolgozott. Az épület lépcsőházának fordulójában többen beszélgettek. Akaratlanul is fültanúja voltam egy eszmecserének. A résztvevők közül nem ismertem mindenkit, de Balogh képviselő úr és Drágán Iván, a TESZÖV munkatársa és még két személy egyeztette, hogy a következő napon az egyik Körös menti téeszben sorra kerülő elnökválasztáson kinek kell befutnia. Abban maradtak, ha nem megy az első szavazásra, akkor lesz második, harmadik forduló is, és ha kell, este 11-ig szavaztatnak. Időközben megérkezett egy megyei termelőszövetkezeti vezető, aki arra kérte az országgyűlési képviselőt, hogy az építési kötelezettség alá eső budapesti telkének beépítésére halasztást eszközöljön ki a kerületi tanácsnál. Erre azt a választ kapta, hogy amióta Király hőbörög a Parlamentben, azóta ilyen témával nem mer foglalkozni. Amennyiben ezek a dolgok lépcsőházi beszélgetés során hangozhatnak el, nem tudom elképzelni, hogy zárt ajtók mögött mi mindenről eshet szó, születhet döntés. Tudom, hogy engem különösebben nem kellett figyelembe venni. De kérem, ne feledjék, hogy én a tulajdonommal együtt léptem be annak idején a termelőszövetkezetbe, s nyugdíjaztatásomig gyarapítot- tam is azt. Tapasztaltam eleget, hogy nélkülem és felettem döntöttek. Ezeket a manipulációkat régen ideje lett volna abbahagyni ahhoz, hogy most a termelő- szövetkezetek tagsága nevében hitelt érdemlően szólhassanak! Reménykedem, hogy a következő választásokon még szavazóképes állampolgár leszek, és egy olyan parlament születik, amely ,nem teszi lehetővé ilyen manipulátorok működését. Korcsok Mátyás, Békéscsaba, Felső Körös sor 22. Másnap kaszáltak a fegyverek A Tienanmen tér egy gyulai szemével Szilágyi Ferenc, a Gyulái Húskombinát 31 éves mérnöke igazi világutazó. Bejárta az európai országokat, megfordult Kubában, több hetet töltött Mexikóban, másfél hónapot Japánban. Bebarangolta Törökországot és Mongóliát. Megismerkedett Örményországgal, tavaly nyáron pedig középamerikai körutat tett Equa- dorban, Kolumbiában, és Peruban. Az idén nyáron Kínába utazott. A kínai nyaralás kezdetéről a következőket mond ja : — Klasszikus turistaútnak indult. Pekingben hatalmas tömeg hömpölygött az utcákon. Szállást kerestünk magunknak és megnéztük a nevezetességeket. Bementünk a tiltott városba, láttuk a császári palotát és a nyaralót. — A véres pekingi „események” előszelét lehetett-e már május közepén érezni? — Voltak ugyan kisebb tüntetések, a város tele volt tacepaókkal, de a hangulat teljesen békés volt. Láttuk például, hogy jön egy tüntető csoport, akiket civilizált módon terelnek a fegyver nélküli, tornacipős rendőrök. Minden félelem nélkül utaztunk tovább, Sanghaiba. A kisebb településeken kívül mindenütt voltak demonstrációk. A Jangce partján fekvő Csonkingben például három napot töltöttünk, személyesen is beszélgettünk tüntető egyetemistákkal, középiskolásokkal. — Nehéz volt kapcsolatot teremteni a diákokkal? — Egyáltalán nem, sőt keresték a velünk való érintkezést. Természetesen rettenetesen nehéz belátni az ottani gondolkodásmódba, megérteni egy tőlünk teljesen távoli kultúrát. Mindenesetre törekvéseik, mondataik ismerősen csengtek. Elmondták, hogy nem akarnak mást, mint a szükséges reformokat, nagyobb demokráciát, sajtószabadságot. — A megfogalmazások mennyire voltak radikálisak? — Tálán még árnyaltabban, finomabban fogalmaztak, mint nálunk, mondjuk a Népszabadságban. A tulajdon reform kérdését senki sem értette ... — Milyen nyelven tudtak érintkezni? — Elsősorban angol szakos hallgatókkal társalogtunk. Egyébként a kínai televízió híradójának angol nyelvű változatát rendszeresen néztük és olvastuk a Daly China című lapot is. — Az utca embere hogyan fogadta a diáktüntetéseket, hiszen ezek jónéhány napi kellemetlenségeket okoztak? — Meglepően jól. Az ablakból tapsoltak nekik, éljenezték a törekvéseiket. Leállt a közlekedés a városokban, de nem tapasztaltunk amiatt különösebb felháborodást, szitkozódást. — A Sanghai-i „kiruccanásról” mikor tértek vissza Pekingbe? — Május 30-án, akkor már kihirdették a rendkívüli állapotot, de a tüntetések szemmel láthatóan kezdtek „ellaposodni”, „kifulladni”. Legtöbb időt a Tienanmen téren töltöttük, az egyetemisták, középiskolások között. — Milyen volt a tüntetők hangulata? — Minden jel szerint normalizálódtak a dolgok. Eltűntek a barri,kádok, végeit értek az éhségsztrájkok. Az egyik diák boldogan mesélte: a legfelsőbb kínai vezetők közül többen kijelentették, hogy egyetértenek a diákság követeléseivel. (Név szerint említette Csao Ce Jang-ot, az akkori főtitkárt, akit később letartóz- tattak.ő Többször előfordult, hogy a Peking alá vezényelt hadsereg katonáinak a tüntetők vittek ennivalót. A vezetők — legalábbis az általunk megismert egyetemisták értelmezése szerint — azt mondták, hogy jogosak a követelések, de a fiatalok túlságosan radikálisak, merevek, forrófejűek, idő kell az átalakuláshoz. Meg is állapítottam magamban: így kell ezt csinálni, a vezetés ügyesen vezényli le a megmozdulást ... — Mindenesetre az a tény, hogy egyszeresük megszólaltak a fegyverek, emberek ezreit, talán tízezreit — megbízható, pontos adatokat ma sem tudunk — kaszálták le a gépfegyverek! — Mi, június 3-án reggel szállítunk fel az Után Bátorba tartó vonatra, akkor még láttuk a teret. A sátorvárosból alig-alig maradt valami. A diákok már nem mozgolódtak. Nem is voltak annyian, mint korábban. Ügy indultunk el Ulan Bator felé, hogy itt már különösebb dolog nem történhet... ! — Egy nap múlva, június 4-én bekövetkezett a szörnyűség. Hogyan értesültek erről? — Mongólia fővárosában pihentünk ottani barátunknál, amikor június 7-én megérkezett Magyarországról egy ismerősünk. Belépett az ajtón, és szemlátomást egy hatalmas kő esett le a szívéről: „Hát titteket nem lőttek szét Pekingben?” kérdezte. Így értesültünk a lövöldözésekről. Azonnal rohantunk a magyar nagy- követségre telefonálni, mert itthon azt hitték, hogy mi is az áldozatok között vagyunk ! — A saját élményei alapján, hogyan éli át a tényt, hogy egy nap híján bekerült egy vérengzésbe? — Nem vagyok politikus és nem tudom, hogy egy magyarországi lapban mi jelenhet meg majd erről. De nekem meggyőződésem, hogy itt — diplomatikusan fogalmazva — nagyon csúnya dolog történt. Nem az események alakulása miatt adták ki a tűzparancsot, sokkal inkább egy hatalmi harc eldöntése érdekében. A srácok hihetetlenül ^fegyelmezettek voltak, még a virágágyakat sem taposták el, kínosan ügyeltek a rend megőrzésére. — Az utazás mindig veszélyekkel jár. De önnek különös „érzéke” van a „kalandok” keresésére ... — Munkatársaim, ismerőseim piszkálnak & ezért. Bolognába a pályaudvar felrobbantása után néhány nappal érkeztem, Mexikóban földrengés volt, csakúgy, mint Örményországban, Törökországban a kurdok fegyveres akciói jelentettek veszélyt, Equadorból Peruba úgy jutottunk át, hogy a határt égő barikád zártáéi, egyik oldalon a katonák, velük szemben a tüntetők. Odaérkeztünk, leállt a kő- dobálás, átengedtek és folytatták a harcot. És most Peking. Az egyik barátom, kissé viccesen rámparancsolt: tőle bárhova elmehetek a világon — ha lesz annyi pénzem, akkor legközelebb Ausztriába megyek — csak Budapestre ne! Lovász Sándor
