Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-22 / 171. szám

1989. július 22., szombat „Szarvasitól Ne hátráljon meg! Levíl a képviselőnő védelmében V» A békéscsabai veteránklub (123 tag) vezetősége, támaszkodva tagsága vélemé­nyére, tiltakozik a Fidesz azon kezdemé­nyezése ellen, hogy a bizalmat megvonva hívják vissza Szarvas Andrásné ország- . gyűlési képviselőnket. Mérlegelve képvi­selőnk eddigi tevékenységét, megalapozat­lannak tartjuk az akciót. Olyan agresszív lépésnek tekintjük, amely a „minél rosz- szabb, annál jobb” taktikáját alkalmazza és kétségbe vonja a jelenlegi parlament legitimitását. Elgondolkodtatónak tartjuk, hogy ha a parlament olyan döntést hoz, amely találkozik a Fidesz elképzeléseivel, akkor ez a parlament legitim, ha nem, ak­kor nem legitim. Félő, hogy ezzel a takti­kával felmorzsolják a parlamentet és mű­ködésképtelenné teszik (vagy netán ezt is akarják?). Megértjük fiatal barátaink egészséges türelmetlenségét, de értsék meg ők is, hogy egy nekik nem tetsző leadott szava­zat még nem elegendő indok egy képviselő visszahívására. Mi arra biztatjuk Szarvas Andrásnét, hogy ne hátráljon meg, és ne mondjon le mandátumáról, mert erre sem­mi oka nincs. Tájékozódtunk tevékenysé­géről és úgy találtuk, hogy a lehetőségei adta keretei között jól szolgálta választói érdekeit. Lehet, hogy nem tudta és nem tudja olyan jól „eladni magát”, mint más, rutinosabb politikusok, de becsülettel te­szi a dolgát, azt, amivel választói meg­bízták. Tudjuk, hogy többször felszólalt a parlament és az ipari bizottság ülésein. Azt is tudjuk, hogy ott a reformok szószó­lója, hogy ellene van a tömeges munka­nélküliségnek, hogy kifogásai vannak o jelenlegi elosztási rendszer igazságtalan vonásaival szemben. Tiltakozott az ellen, hogy a munkához való jog érvényesíté­sében szűnjön meg a még ma is fellelhető protekcionizmus. Bérpreferenciákat kért a megye textilipari munkásai számára. Szarvas Andrásné azt képviseli, hogy a munkás legyen megfizetve, hogy ebben az országban mindenki jól érezze magát. Ezért lépett be az Országgyűlés szakszer­vezeti csoportjába is. Segített abban, hogy városunkban legyen gépipari és textil­ipari szakközépiskola. Tájékozódtunk munkahelyén is. Azt tapasztaltuk, hogy igen népszerű, mindenkin segíteni akaró munkásasszony. Meghallgat mindenkit és igyekszik eljárni érdekében. Rendre meg­tartja képviselői fogadónapjait, segíti a városi népfront és szakszervezet munká­ját is. Ajtaja mindenki előtt nyitva áll. Tudjuk, hogy nem érhetett el minden­ben sikert, amit felvállalt. De a bürokra­tikus viszonyok őt is gúzsba kötötték. Többször előfordult, hogy az illetékes fő­hatóságok egyes konkrét esetekben „fi­noman leintették” azzal, hogy ők sokkal jobban tisztában vannak a szükségletek­kel és a lehetőségekkel. Mi éppen a fent felsoroltak miatt nem értjük, miért indult Szarvas Andrásné ellen lélektani hadjá­rat. Azt javasoljuk választópolgárainknak: ne vonják meg a bizalmat a képviselőtől, hiszen a kibontakozó reform viszonyai között a képviselő sokkal eredményeseb­ben fog tudni tevékenykedni választói ér­dekében, és a főhatóságok sem fogják „finoman leinteni”. Az MO-ás autópálya Duna-híd jának építése újabb, jelentős szakaszához érkezett. Az eddi­gi ideiglenes tartópilléreket eltávolítják, így a két oldalról ép ített hídelemek a Duna köze­pén hamarosan összeérnek Fotó: Kerekes Tamás A gyulai reformkor nyilatkozata Összefogni, tárgyalni, bizalmat adni és politizálni! 1. Az MSZMP gyulai re­formköre bizalmat ad és kér az egység jegyében vá­lasztott új városi pártveze­tésnek. Ügy ítéli meg, hogy a tisztségviselők nézetei a párttagság körében alulról szerveződött platformok né­zetrendszerét összesítik, s minden remény megvan ar­ra, hogy a politikai párttá fejlődés útján, a hitelesség megszerzésével a pártot Gyulán együtt lehet tartani. Arra kéri a tagságot, hogy rcményvesztettsége oldódjon és szervezett erejével támo­gassa a megújulásért mun­kálkodó vezetőit. A reform­kor javasolja, hogy az elnö­ki és első titkári funkció el­határolásában a gyulai párt- bizottság a KB álláspontját kövesse. 2. A reformkor változat­lanul elkerülhetetlennek tartja Gyula városában is a háromoldalú érdemi tárgya­lások megkezdését és mi­előbbi eredmény felmutatá­sát. A rövid távú mozgósító erejű pártfeladatok közül a kongresszusi küldöttválasz­tás demokratikus lefolytatá­sát tartja a legfontosabb­nak. Kéri a jelölést előké­szítő bizottságot, hozza mi­előbb nyilvánosságra a párt­tagság jelöltjeit, hogy a vá­lasztási munkában a tagság körében a platformokat a küldöttjelöltek felmérhes­sék. 3. A reformkor úgy látja, hogy a város országgyűlési' képviselője nem adott ala­pos okot arra, hogy vissza­hívását kezdeményezzék, még akkor sem, ha tisztsé­ge és a város képviselete többek számára nehezen összeegyeztethető. A kör vé­leménye az, hogy mandátu­ma lejártáig országépítő munkájához a bizalom fel­tétlenül szükséges, utána pedig döntsön a tisztességes választási verseny. 4. A reformkor arra biz­tatja a város párttagságát, hogy platformokba szerve­ződve, a vitákban konszen­zusra jutva, a nyilvánosság felhasználásával is mutassa meg politizáló készségét. Hi­szi, hogy a párt, alkotó szel­lemiséget felmutató tagjai­nak munkájából építkezve, a város politikai és gazdasá­gi jövőjének képét az itt lakók számára megnyerő módon lehet választási prog­rammá sürgetni. II megyei napilapok kerüljenek tanácsi tulajdonba A megyei napilapok fejlé­cén tulajdonosként az MSZMP megyei bizottságai és a megyei tanácsok van­nak feltüntetve. Az ország­iban a hatalom az esély- egyenlőséget hirdeti és köz­ben a fejlécről eltünteti a megyei tanácsok tulajdonosi megjelölését. Tiltakozunk a hatalom újabb cinikus döntése ellen! Követeljük a megyei napi­lapok azonnali tanácsi tu­lajdonba adását! Ahogy a Magyar Televí­zió és a Magyar Rádió fel­ügyelőiéként is csak a de­mokratikusan választott parlamentet tudjuk elfogad­ni. úgy a megyék egyetlen általánosan olvasott hírfor­rása. a megyei napilap sem függhet egy párttól. Felhívjuk a független szervezeteket. csatlakozza­nak a felhívásunkhoz, és a helyi ellenzéki kerékaszta­lok az MSZMP szervezetei­vel folytatott tárgyalásain sarkalatos pontként kezeljék ezt a problémát! A Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság, a Fidesz, az SZDSZ békéscsabai csoportjai. Az internáltakat érintő társadalombiztosítási intézkedések végrehajtása A Magyar Közlöny 1989. évi 45. számában megjelent a Minisztertanács rendelete, amely a rendőrhatósági őri­zetben fogva tartottak (in­ternáltak) munkajogi és tár­sadalombiztosítási helyzetét rendezi. A jogérvényesítés megkönnyítése érdekében a társadalombiztosítást érintő kérdésekben az Országos Társadalombiztosítási Fő- igazgatóság a következőkre hívja fel a figyelmet: A nyugdíjfolyósító szerv havi 500 forinttal felemeli az 1949—1953 között internálás alatt állott személyeknek az 1989. augusztus 1-je előtti időponttól megállapított, sa­ját jogon járó nyugdíját (mezőgazdasági, szövetkezeti járadékát), ha a nyugdíjas ezt kéri. és leveléhez mellé­keli a Belügyminisztérium­nak az internálásról szóló hatósági bizonyítványát. Az első lépés tehát a hatósági bizonyítvány beszerzése. A folyósítási törzsszámot cél­szerű nemcsak a nyugdíjfo­lyósító szervnek, hanem már a Belügyminisztériumnak írt levélen is feltüntetni. A jog­szabály szerint hatósági bi- • zonyítvány 1992. december 31-ig adható ki. A Belügy­minisztérium megtagadja a hatósági bizonyítvány ki­adását. ha az internáltat há­borús és népellenes bűntett miatt jogerősen elítélték. Az említett jogszabály nem vo­natkozik azokra sem, akik­nek a szolgálati idejébe az internálás idején korábban már beszámították. Az özvegyek havi 250 fo­rintot kapnak özvegyi nyug­díjukhoz (özvegyi járadé­kukhoz). ha az 1989. au­gusztus 1-je előtt meghalt férjükre vonatkozó hatósági bizonyítványt beszerzik a Belügyminisztériumtól és azt a nyugdíjfolyósító szervhez megküldik. Ugyanez a hely­zet azoknál, akik a nyugdí­jasként meghalt internált után szülői nyugdíjat vagy árvaellátást kapnak. Az özvegy ezt az emelést akkor is megkapja, ha saját jogán is jogosult nyugdíjra, és ezt folyósítják a részére, mivel ez magasabb, mint az özvegyi nyugdíj. Az emelést a hatósági bi­zonyítványnak a nyugdíjfo­lyósító szervhez való beér­kezésétől visszafelé számí­tott 6. hónap első napjától fogják folyósítani, legkoráb­ban azonban 1989. augusz­tus 1-jétől. amikor a rende­zésről szóló jogszabály ha­tályba lép. A jogszabály lehetőséget biztosít arra is, hogy a nyug­díjas vagy özvegye kifeje­zett kérésére a nyugdíjhoz ne az említett fix összegű emelést adják hozzá, hanem a nyugdíjfolyósító szerv az internálásban ténylegesen letöltött időt vegye figye­lembe szolgálati időként. Ebben az esetben azt a jog­szabályt kell alkalmazni, amelynek alapján a nyugdí­jat eredetileg megállapítot­ták. Mivel a korábbi nyug­díjjogszabályok a jelenlegi­nél kedvezőtlenebbek, a ko­rábbi keresetek pedig jóval Dőlt betűvel Rigómező alacsonyabbak voltak, az esetek túlnyomó részében a havi 500, illetőleg 250 forint emelés előnyösebb lesz, mint az internálásban töltött idő figyelembevételével módosí­tott nyugdíj. (A havi 500 forint, illetőleg 250 forint emelésnél az internálásban töltött idő tartamának ter­mészetesen nincs jelentősé­ge.) Azoknál a személyeknél, akik 1989. augusztus 1-je után mennek nyugdíjba, a Belügyminisztérium hatósá­gi bizonyítványa alapján az 1949—1953 között interná­lásban töltött időt az álta­lános rendelkezések szerint szolgálati időként figyelem­be kell venni. A nyugdíjba vonuló személy összesen ha­vi 500 forintot azonban ak­kor is megkap, ha a beszá­mítás folytán a nyugdíj nem, vagy havi 500 forint­nál kisebb összeggel emel­kednék. Mivel a mezőgazdasági, szövetkezeti járadékok meg­állapításánál a szolgálati idő tartamának nincs jelentősé­ge. ezeket a járadékokat a jövőben is saját jogon havi 500 forinttal, özvegyi jogon havi 250 forinttal felemelve kell majd megállapítani, ha az igénylő rendelkezik a Belügyminisztérium hatósá­gi bizonyítványával. Nagy ünnep volt Szerbiában! Egymillióan jöttek össze a rigómezei síkon a koszovói Pristina mellett. Egy hat­száz évvel ezelőtti eseményre gondoltak vissza, arra az 1389. júniusában lezajlott csatára, mely rigómezei ütkö­zet néven vonult be a történelembe. Alighanem kevesen emlékeznek rá tanulmányaikból, hogy mi is történt ak­kor, hat évszázaddal ezelőtt. Pedig a tankönyvek meg­írták, s a magyar történeti kronológia is őrzi, hogy a Szerbiába nyomuló törökök döntő győzelmet arattak a délszláv fejedelmek koalíciója fölött. .Odaveszett Szerbia harcra képes vitézeinek szine-java, s az ország össze­roppant. Semmivé foszlott a szerb államiság, és a szerb függetlenség. A törökök pedig egy-két évvel később már Magyarország határán itatták lovaikat. Aligha volt két­séges, ki, melyik ország lesz az oszmán hódítás követke­ző célpontja. Nem, dehogy akarok én itt most történelemleckét ad­ni. Pláne meg nem a szerbek múltjából. Csupán azért emlegetem fel ezt a Rigómezőt, mert nagyon meghök­kentett ez az egymilliós nagygyűlés. Az a tömegdemonst­ráció, amelyre az ország minden részéből (főleg Szerbiá­ból), de határokon kívülről is sereglett a nép, s amely (és ez sem mellékes) nem Belgrádban, Üjvidéken, Zág­rábban vagy Ljubjanában rendeztetett meg. Azután van még egy figyelemre méltó sajátossága ennek a rigómezei összejövetelnek. Nem gyászünnepségre érkeztek az ösz- szesereglettek, hanem a szerb nemzeti egységet erősíte­ni. A szónokok is azt hangsúlyozták, hogy bár annak idején Szerbia ott elbukott, valójában Európáért szálltak harcba, s ez a felelősség a vereség ellenére is daccal töl­tötte el a népet. Dacolva a törökök hódításával és a tör­ténelem pörölycsapásaival a szerbek végül is átmentet­ték az évszázadokon önmagukat. Egymillió ember Rigómezőn! Micsoda ünnep lehetett ott. Beleborzadok, és elgondolkodok. Vajon összejönne-e ugyanennyi hazánkfia mondjuk Mohácsra, muhi pusztá­ra, a majtényi síkra, vagy Világosra, hogy csak nagy nemzeti vereségeink színhelyeit említsem fel. Ez utóbbi­ra, Világosra, meglehet lenne jelentkező, nemzeti zászló­val, kokárdával, talán több is, mint egymillió. De hát ez más ügy. /Ám máshová aligha. Hisz hiányos, vagy fer- dült érzületű ez az ország. Nem cipeli magával múltját. Csupán csak 1848—49 emlékét, s talán majd 1956-ét őr­zi és ápolja lelkesen. Igaz, még a legnagyobbat, Petőfiék forradalmát sem ünnepelte meg igazán. A gyanakvás, a szomszédtól való félelem a lelkek legmélyére szorította a főhajtás elemi vágyát. Hogyan remélhetnénk hát, hogy nagy királyaink, vagy Dózsa, Bocskay, Rákóczi, a Zrí­nyiek emléke és szellemi öröksége otthonra lel e népben. Nézem a szomszédokat, irigylem őket, és félek. Valaki azt írta, hogy ha a kondukátornak itt a szomszédságunk­ban a történelem mentőkörülményt fel 'tud hozni, hát a nemzetté kovácsolást bizonyosan. (Hogy mennyi fájdalom és a nemzetiségek micsoda megaláztatása és szenvedése árán, az más kérdés.) Hasonlót tapasztalni délen is. A szerb öntudatosodás oly erős, hogy /hovatovább Jugoszlá­via más népeinek nyugalmát zavarja és az ország szét­esésével fenyeget. Az elmúlt évtizedekben Európának ezen a részén a nemzeteknek nem illett öntudattal bírniuk. Sőt nekünk még másoknál is jobban kellett lapítanunk. Nehogy meg­sértsük a trianoni kreációból létrejött régi-új szomszé­dokat. Azokat, amelyek lelkiismeretfurdalás és erkölcsi fenntartás nélkül telepedtek be más fészkébe, annektál- tak nagyhatalmi kegyekből kapott területeket. De hagy­juk, ez már történelem, s a kereke e tekintetben is bi­zonyára visszafordíthatatlan. Mi itt élünk, ezen a Ma­gyarországon. Ez már a miénk, semmi ármánykodás, ha­talmi )gőg és cinkos összekacsintás el nem veheti tőlünk. Birtokba kellene venni végre a hazát. Az öntudatra ébredés, a magyarsághoz tartozás felis­merésének napjait éljük. Sajnos többnyire csak szavak­ban és a felszínen. Múltunk régióiba még nem szálltunk alá, hogy örökségeinket a maguk teljességében feltárjuk, s e kétségbeesett haza javára fordítsuk. Pedig lenne mit tanulnunk a felkapaszkodás példáiból, hiszen volt már szerencsétlenebb helyzetben számtalanszor e boldogtalan ország. „A tölgy nem nőhet magasra mélyre hatoló gyökerek nélkül, ezért a modern idők, az európai és a világ fej­lődése felé törekvésünk nem képzelhető el a hagyomá­nyok hajtóereje nélkül” — hangzott el minap Rigóme­zőn. Mintha nekünk is üzentek volna. Potomt

Next

/
Thumbnails
Contents