Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-20 / 169. szám
1989. július 20., csütörtök Mikkeliből ledoktorálhatnak... Hazatért a „Napsugár” Finnországból Jövő fillérekből á* Oktatási intézmények korszerűsítése A város, s egy lapocska a virágcsokorból Gál Edit reprodukciója A KPVDSZ és a Békés Megyei Művelődési Központ Napsugár bábegyüttese nemrég Finnországban, Mikkeli- ben vendégszerepeit. Elindulásuk . előtt nem sokat tudtak a programról, mely a távoli országban várta őket. Most, hogy hazatértek, alig győzik elmesélni élményeiket. Lenkefi Konrád, az együttes művészeti vezetője így összegezte tapasztalatait: „Ilyen utunk még nem volt, pedig bejártunk már tízegynéhány országot.. Hogy mit értett ezalatt? Erről beszélgettünk . . . — Testvérvárosunkba, Mikkelibe kaptunk meghívást. Két dolog jelentett életre szóló élményt számomra. Az egyik: vendéglátóink lelkiismereti kérdést csináltak abbólj hogy az idegen, aki ellátogatott hozzájuk, a lehető legtökéletesebben megismerje városukat, életüket. Ezt már odaérkezésünkkor tapasztalhattuk, hiszen mikor leszálltunk Helsinkiben a repülőgépről, autóbuszba ültettek minket, és egy komplett városnéző körútra indultunk. Később, Mikkeli- ben is mindent megtettek annak érdekében, hogy lássuk, milyen szép városban élnek. Mondtuk is viccesen: mire hazajövünk, akár le is doktorálhatunk Mikkeliből, hála tolmácsnőnknek, Éva Pojkolajnennek. — És a másik meghatározó élmény? — Az a rendkívül humánus program, melyet biztosítottak számunkra. Most nemcsak arra gondolok, hogy ott-tartózkodásunk ideje alatt, július 8—13. között, csupán három előadást szerveztek, mondván, lazítsunk, pihenjünk kicsit. . ., hanem arra, hogy például az este mindig valamelyik üdülőövezetben ért minket. Itt aztán lehetett virslit sütni, szaunázni, megmártózni azokban a mesés tavakban, melyek oly jellemzőek erre az országra. Egyébként, ezek az esték jó alkalmak voltak a beszélgetésre, barátkozás- ra is. Ök úgy mondják: „Esti együttlét”. Már ez az elnevezés is sokat elárul e találkozások meghittségéről. Kis tea, kis sütemény... és beszélgetés rólad, az életedről és fájdalmaidról. — És az előadások? — Mint említettem, háromszor állítottuk-fel paravánunkat. Először Mikkeli- ben,. a színházban léptünk közönség elé, július 9-én. Akkor mintegy százan -néztek meg minket. A rendezők kicsit féltek, hogy előadásainkra nem jön össze a közönség, hiszen ottjártunk- kor „óriási hőség” volt, 30 fok. Finnországi viszonylatban ez rendkívüli melegnek számít, s mindenki menekült a szabadba. Szóval, kitört a nyaralási láz. — De ha száz ember ösz- szejött, alaptalan volt a rendezők aggodalma ... — Annál is inkább, mert első előadásunknak jó híre ment, s az újabb mikkeli fellépésen (ottlétünk utolsó napján) ugyanabban a színházban 400 ember zsúfolódott össze. — Hol léptek még fel? — Peksämäkiban, a kul- túrcentrumban. Előadásunkon ott voltak a Finn—Magyar Baráti Társaság tagjai. A tőlük kapott virágcsokrokban magyar szövegű kár- tyácskákat találtunk. Megható volt ez a kedvesség. Különben ezt az előadást egy kör alakú diszkóban rendezti^ meg. Bajban is voltunk, hogy hova állítsuk a paravánt, merre legyen a közönség? Aztán sikerült a kör „négyszögesítése”, mindenki látott minket, rendben ment minden. — Egyéb programok? — Finnországban nem ritkák az olyan állami vagy magántulajdonban lévő intézmények, mint a mi, Békési úti meseházunk. Két ilyen, ott babaháznak nevezett helyre vittek el minket. Különösen a „Fekete-fehér paripa babaház” tetszett, melyet egy bábos házaspár hozott létre, egy régi, szép faházban. Rettentően élveztük azt a — magyar szak- irodalom által családi bábozásnak nevezett '— játékot, melyet a gyerekekkel műveltek. Az egész produkciót improvizálták, bevonva a gyerekeket is a játékba. — A hét végén tértek haza. További terveik? — Egyelőre szabadságot adtam a bábosoknak. Szeptemberben játszunk tovább úgy, mint eddig. Ja, és szép csendesen megünnepeljük megalakulásunk 40. évfordulóját ... v| — • Előre is gratulálok a születésnaphoz. N. A. II vályogvető plébános Szeretetotthon épül Újkígyóson A plébános úr megmossa sáros kezét, aztán elvonul, hogy átöltözzön: kopott, kék munkásoverállján ugyanis ottmaradtak a kora reggel óta végzett vályogvetés nyomai. Most azért jött a konyhába, hogy utána nézzen: készül-e az ebéd? De nincs hiba; az asszonyok szorgalmasan pucolják a krumplit. Egy nagy zo- máncos edény már megtelt, de ez még mindig kevés, hisz harminc éhes gyomrot kell megtölteniük. Körülbelül ennyien dolgoznak az udvaron. A termetes, középkorú férfi arcán csorog a veríték. Gyúrja, gyömöszöli a sarat, -aztán talicskára rakja. A szemüveges fiatal fiú csak deréktól felfelé látható, hisz mély gödörben áll. Faformába teszi a vályognak- valót, aztán gumikesztyűs kezével erősen lenyomkodja. Fölnéz, franciául kiált valamit társának, aki faládában szalmát visz. Belgiumból jöttek, hosszú utat. tettek meg azért, hogy munkaerejüket adják a majdani újkígyósi szeretetotthonhoz. — Sok idős, magányos ember él Újkígyóson. Egy részükön szeretnénk segíteni ezzel az egyház által fenntartott létesítménnyel, melyet már évek óta tervezünk — mondja Szigeti Antal, katolikus plébános. —■ Erőt adott tervünk megvalósításához a gerendási példa, s az a segítőkészség, amelyet mindenhol tapasztaltunk. A tanács, a tsz, az áfész, a Kemikál és még sok helyi gazdálkodó egység ajánlotta fel segítségét. A megyei tanács egészség- ügyi osztálya ugyancsak kedvezően fogadta elképzelésünket, s a minisztériumtól a napokban kaptuk meg pályázatunkra a kétmillió forint támogatást. — Milyen lesz az épület? — érdeklődöm, hisz a parókia mögötti területen még csak vályoghegyek magasodnak; körvonala sem tűnik elő az otthonnak. — Kolostorszerűen épített, folyosós, egy-, esetenként kétszemélyes szobáikból, közös helyiségekből álló épületet terveztünk — mutat körbe a tisztelendő úr. — Osztottunk, szoroztunk, s úgy döntöttünk, építőanyagként a régi, jól bevált, olcsó vályogot választjuk. Megtanultuk hát a vályogvetést: kiástuk a gödröket — nem vólt könnyű munka! — s egy hete megkezdtük a vályogtéglák „gyártását”. Szakszerűen, piramis formára rakott halmokban sorakozik a majdani szeretetotthon építőnyaga. Reggel 8- tól este 7-ig úgy 3 ezer készül el, ez nagyjából 15 ezer egy hét alatt. Soknak tűnik, pedig csak töredéke a szükségesnek. Most körülbelül harmincán szorgoskodnak a tűző napon; fiatalok, idősebbek, magyar és nem magyar anyanyelvűek, jó hangulatban. Hétvégére legalább kétszer ennyien ígérkeztek ... — gubucz — Nyár van, s a diákok még javában ’élvezik a vakációt. Az iskolákban, óvodákban azonban ilyenkor sem áll meg az élet. Bővülnek, csi- nosodnak az épületek, hogy tágasabb, korszerűbb körülmények között kezdhessék meg az új tanévet a gyerekek. A bővítéseknek és a felújításoknak csak egyetlen dolog szab gátat: a pénz. Békésen és Szarvason érdeklődtünk: vajon milyen ütemben haladva, s mit tettek ezek a városok óvodáikért, iskoláikért. A felújításra kapott központi pénzalap a városi tanácsok döntései nyomán jutott el a rászorult intézményekhez. — Sajnos, ez csak a tűzoltó munkához elég — panaszolja Szabados Gábor, a Békési Városi Tanács lebonyolító irodájának vezetője. Harmincmillió forintot említ, ami talán elég lenne az optimális viszonyok megteremtéséhez. Helyette csak néhány százezer az, amivel a legfájóbb sebeket tudják orvosolni. Ilyen a három általános iskola és a gimnázium tetőfelújítása, vagy a gázellátás megoldása. Ezek a munkálatok már befejeződtek, vagy folyamatban vannak. Szerencsére. Van azonban olyan terv is, ami egyelőre csak papíron létezik. Ez a gimnázium fiúkollégiumának szennyvízelvezetése. Szerették volna a városi hálózatba kötni, de a Kövizig — és őket is meg lehet érteni — hivatkozva az alacsony tisztítókapacitásukra, nem engedélyezte a kivitelezést. Könnyebb a helyzete a mezőgazdasági, vagy ipari szakközépiskoláknak, amelyeknek saját felújítási alapjuk és kivitelezőjük van. Szarvason sem dúskálnak a pénzben, de ha hinni lehet a szóbeszédnek, a rendelkezésükre álló összeggel csodákat tudnak művelni. Igaz ez? — kérdezzük az illetékeseket. Gajdos And- rásné, a városi tanács művelődési osztályának gazdasági felügyelője néhány információ után továbbirányít Mezei Józsefhez, az oktatási intézmények gazdasági igazgatóságának vezetőjéhez, ö erősíti meg a szóbeszédet, amelynek bizony alapja van: — Mi ugyan csak karbantartási pénzzel tudunk gazdálkodni — mondja —, de jogot kértünk arra, hogy saját rezsivel, saját kivitelezéssel oldjuk meg a szükséges felújításokat. S minthogy negyedannyi órabérből kihozzuk az adott munkát, megtakarításaink nem lebe*- csülendők... Sort kerítve a konkrétumukra is, elmondja, hogy a legtöbb pénzt talán a napközis konyha felújítására és bővítésére költötték. Az augusztus 18-i átadással remélhetőleg Szarvas összes óvodájának és általános iskolájának étkeztetési gondja megoldódik. Két év alatt hozták rendbe a napközis konyha közelében lévő Wesselényi úti iskolát is, amelyet tavalyelőtt még semmire sem tudtak használni. Eredményként könyvelhető el a 2. sz. általános iskola belső rekonstrukciója, amelyre eddig 4 millió, s ezután várhatóan még közel 2 millió forintot költenek. De büszkén említették Gajdos Andrásnéval együtt az új szlovák diákotthon építését is, amely szintén az elképzeléseknek megfelelően halad. S mint mondták, a diákotthon elkészülését nemcsak az érintettek várják, de Szarvas városa is, hiszen a nyári időszakban idegenforgalmi célra — nyári szállás- lehetőségként — kívánják hasznosítani. Sokak szerint nem az épület a fontos, hanem az, hogy benne milyen munka folyik. Mégis vitathatatlan: az elegendő tanterem, a kulturált étkezőhely, vagy épp a korszerű fűtés elmaradott oktatási rendszerünk lényeges alappillérei. Ez pedig nem lebecsülendő, s abban az országban, ahol erre sajnálják az anyagi áldozatokat, ott a jövőt építő .generáció nevelése, s ezzel mindannyiunk jövője szenved csorbát. Magyar Mária Társadalmi kezdeményezés a falusi turizmus fellendítésére Megalakult a Magyar Falusi Vendégfogadók Szövetsége, amelynek programjáról Csáky Csaba ügyvezető elnök tájékoztatta az MTI munkatársát. Elmondta: a szövetségnek jelenleg több mint 100 tagja van, elsősorban idegenforgalmi szakemberek, oktatók, kutatók, mezőgazdasági szövetkezetek és áfészek tagjai, akik érdekeltek a falusi turizmus feltételeinek kialakításában. Legfontosabb céljuk társadalmi összefogással összegyűjteni, közkinccsé tenni azokat a tapasztalatokat, javaslatokat, amelyek segíthetnek fellendíteni a turizmusnak szt a sajátos ágát. A hazai tapasztalatok azt mutatják, hogy az eddigi próbálkozások elszigeteltek maradtak. Az erőfeszítések ellenére nem alakult ki a falusi turizmus országos hálózata. Elsősorban azért, mert mind ez ideig nem sikerült megszerezni a pénzügyi kormányzat, az állam- igazgatás, a tanácsok támogatását, nem jött létre a falusi turizmus ösztönzési rendszere. A nyugat-európai országokban ezt az üzletágat a mezőgazdasági termelés alternatívájaként kezelik, megélhetési forrásnak tekintik, s ennek megfelelően támogatják. A szövetség szükségesnek véli, hogy Magyar- országon is a háztáji termelés szerves részeként tartsák számon a falusi turizmust, s erre is terjesszék ki a háztáji gazdálkodóknak járó adókedvezményt. Fontosnak tartja a szövetség azt is, hogy az idegenforgalmi fejlesztési alapból nyújtsanak anyagi támogatást a vendégfogadásba bekapcsolódni szándékozó falusi lakások megfelelő felszerelésére, komfortosítására. Javasolja: az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal karolja fel a falusi vendégfogadással kapcsolatos ismeretek oktatását, s tekintse ezt a tevékenységet egyfajta munkahelyteremtésnek. Ennek megfelelően támogassa is a foglalkoztatási alapból, mint minden hasonló célú vállalkozást. Szükségesnek ítéli a szövetség azt is, hogy a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium nyújtson segítséget az infrastruktúra fejlesztéséhez, minden olyan településen, ahol a lakosság összefog a falusi turizmus kibontakoztatásáért. A Belügyminisztériumra — a szövetség megítélése szerint — az a feladat hárulna, hogy az elmaradóit térségek felzárkóztatását célzó programban, illetve a tanácsi költségvetési tervekben külön feiezetet dolgozzanak ki a falusi turizmus támogatására. Kora reggel óta folyik a m unka
