Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-20 / 169. szám

döftöWea ,.0S euilùt .6861 O K NyugdijasokrAI — nyugdíjasoknak Ha eljön az idő, tisztességgel adjuk át a stafétabotot... A mezőgazdaság szocialista átszervezésének idősza­kában a kormány 3004-es alaprendelete értelmében jól képzett szakembereket küldtek termelőszövetkezetekbe, hogy segítsék a gazdálkodás irányítását. Kezdetben anyagi támogatást kaptak ehhez, ki hosszabb, ki rövi- debb időt vállalt. így került Budapestről a gyulai Zöldmező Tsz-be Sótyi János, aki végül is a szerződés­ben vállalt két esztendő helyett 28-at töltött Gyulán. Miért és hogyan? — Nem volt idegen tőlem a mezőgazdaság. Édesapám, nagyapám és a dédapám is tanyás parasztgazda volt. A városban is volt házuk. Én a nagyszülőknél laktam Bé­késcsabán, innen jártam ál­talános iskolába, majd gim­náziumba. Egy évet böl­csészkaron végeztem, aztán átmentem közgazdasági szakra. Budapesten a kábel­gyárban voltam kalkulációs osztályvezető. Felkértek, jöj­jek Gyulára. Bár a terme­lőszövetkezetek korábbi ku­darcai nem sok reménnyel kecsegtettek, mégis vállal­tam. Hazajöttem, itt éltek a szüleim, a rokonaim, haza­húzott a szülőföld Sizeretete. Szerencsém volt. Főköny­velőként alkalmaztak. Kitű­nő társaságba kerültem. A Zöldmezőt tanyavilágban élő, rendkívül szorgalmas, jó hírű középparasztok alakí­tották, szerették az állato­kat, mindent megragadtak, hogy eredményt produkál­hassanak. A közösben olyan szorgalommal dolgoztak, mint azelőtt a sajátjukon. Engem befogadtak, kölcsö­nösen megszerettük és be­csültük egymást. A szövet­kezetbe mindig be lehetett vinni az ember egyéni gon­dolatát, rendszeresen elő­rukkoltunk valami újdon­sággal. Egy aktív élet befe­jeztével leltárt készít az em­ber: hogyan sáfárkodott a rábízott emberekkel, az anyagi javakkal. A magyar mezőgazdaság szép utat tett meg az elmúlt 40 év alatt, ezt nem lehet letagadni. Előnyeit, hátrá­nyait később igazolja a tör­ténelem. Egy tény: megél­hetést biztosítottak a kol­lektív gazdaságok a tagság­nak, az élelmiszerellátás magas szintre emelkedett hazánkban. Többet ki lehe­tett volna hozni ebből, de ez nem a termelőszövetkeze­tek bűne. Nagyobb önálló­ságot kell biztosítani szá­mukra, és növelni az anya­gi érdekeltséget. Bürokrati­kus korlátok akadályozták sokszor az előbbrejutást. A Zöldmező, a Népköztár­saság és az Aranykalász Tsz egyesülésével jött létre 1967- ben a Munkácsy Tsz. En­gem elnökhelyettessé vá­lasztottak, de az elnök be­teg volt, így gyakorlatilag én láttam el ezt a tisztsé­get. 1969-ben elnökké vá­lasztottak és ezt a tisztséget töltöttem be 1989. január 1- jéig, nyugalomba vonuláso­mig. , Tépázott minket aszály és belvíz, a bürokrácia, szám­talan rossz felsőbb utasítás. Bármennyire megkeserítet­ték életünket, talpon tud­tunk maradni. A Munkácsy Tsz soha nem volt vesztesé­ges. Csapatmunka volt ez a javából. Mindig tudtunk al­kalmazkodni. Kihasználtuk a háztáji kínállta lehetősége­ket, ipari szolgáltató tevé­kenységre rendezkedtünk be, s mindez a tagság jó élet­módjához vezetett. Hadd mondjam el azt is, hogy a Népköztársaság Tsz a sze­gények szövetkezete volt. Ide jöttek a kisebb gazdák és az agrárproletárok, ösz- szevonáskor mégis ők voltak a leggazdagabbak, mivel 1948 óta működtek. Nem volt olyan tőkeerős a ma­gyar mezőgazdaság, hogy farmergazdaságok alakul­hattak volna. A magyar me­zőgazdaság nagy érdeme, hogy sok jó szakembert ki­nevelt, ez a szellemi tőke a mezőgazdaság egyik legna­gyobb kincse. A kemény­valutás exportot is nagy­mértékben segítették a me­zőgazdasági üzemek. — Hogyan telnek nyugdí­jas napjai? — Köszönöm, nagyon jól. Az embernek tudnia kell, hogy amikor elérkezik az idő, tisztességgel adja át utódjának a stafétabotot. Édesapám nem örömmel lé­pett a termelőszövetkezetbe. Mégis azt mondta a 70-es években : kár, hogy nem fia­talabb. A termelőszövetke­zeti gazdálkodásban fantá­ziát látott. Nem tudom, ma mit mondana. Ö a telekge- rendási Vörös Csillag Tsz- ből ment nyugdíjba. Sok jó gazdát tönkretettek a be­gyűjtési rendszerrel, a ku- láklistával. Megélhetésüket azonban minden családnak biztosítani kellett. Aggodalommal figyelem a különböző megnyilvánuláso­kat. Higgadtabban kellene foglalkozni a mezőgazdasági üzemek problémáival. Ahol vannak vállalkozó emberek kisebb csoportokban való gazdálkodásra, ám legyen. De nem szabad szétverni azt, amit 40 éven ált össze­izzadt ez a paraszti társa­dalom. A kollektíva ereje nagyon erős, ebben bízni kell. Ha ezt a szívet vissza lehet állítani, bizalmat a szövetkezeti gazdálkodás iránt, ha együtt marad a tagság, adjanak nagyobb ön­állóságot, mindenbe bele­szólhassanak, önállóan dönthessenek saját sorsuk felől. Ezek a gazdák na­gyon szeretik a földet, ebből akarnak megélni becsületes munkával, és a megszokott életnívón. Bérmunkássá vál­toztatták a szövetkezeti tag­ságot és ez nagy hiba volt. Egyébként a tsz vezetősé­gi tagja maradtam, a terü­leti szövetségben elnökhe­lyettes vagyok, több funk­cióm megmaradt. Jól isme­rem a szövetkezeti gazdál­kodás problémáit, figyelem az eseményeket és szívem szerint szeretnék minden gond megoldásában segíte­ni. Ary Róza Baromfihús-feldolgozó szakmunkások Villanások a gyakorlati ismeretekből A hét évvel ezelőtt visz- szakapott önállóság felnyi­totta a nagyobb szervezett­ségre és a fokozottabb kez­deményezőkészségre törek­vés zsilipjét — mondják a csaknem kétezer dolgozót foglalkoztató Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat­nál. így aztán már eszten­dők óta olyan teljesítmé­nyekről adhat számot ez a vállalat, melyek az ország hasonló iparágán belül a legjobbak közé emelték. Az elért vállalati eredmé­nyek — mint azt a közel­múltban tapasztalhattuk — elválaszthatatlanok itt a kö­vetkezetes szakmunkáskép­zéstől. Ennek fontosságát már jó ideje felismerte a vállalat vezetése. A Békés­csabai Baromfifeldolgozó Vállalatnál ugyanis minden erre illetékes nagyon jól tudja, hogy csak szakmailag magas fokon képzett és a munka minőségének fontos­ságát igazán értő emberek képesek olyan terméket elő­állítani, ami versenyképes lehet különösen a nyugati országok piacain. Hogy valóban mennyire tartják fontosnak ennél a vállalatnál a szakmunkás­képzést. arról a közelmúlt­ban győződhettünk meg, amikor 21 felnőtt dolgozó gyakorlati és szóbeli vizsgá­ján részt vettünk. A két­éves tanfolyam befejezésé-, nek kemény megméretteté­se volt ez. Arról már Medovarszki Andrásné személyzeti és ok­tatási osztályvezető tájékoz­tatott. hogy ez év őszén a nappali tagozat első és má­sodik osztályában 25-25, a harmadik osztályban pedig 13 fiatal tanulja a baromfi­hús feldolgozását. Majd na­gyon gyorsan megjegyezte : ..egyébként vállalatunk jó szociális körülményei és a bérezés lehetőségei teszik mindinkább vonzóvá a szak­mát. amit a beiskolázottak fent említett növekvő száma egyértelműen bizonyít.” Azt is tőle tudtuk meg. hogy szeptemberben a vállalat mintegy 25-30 további fel­nőtt dolgozója kezdi meg munka melletti tanulmánya­it az ugyancsak kétéves szakmunkásképző tanfolya­mon. Különben a most végzett 21 felnőtt dolgozó mind­egyike megszerezte szak­munkás-bizonyítványát. Igaz. korántsem egyforma osztályzattal. Kép. szöveg: Balkus Imre Fogröntgenezö szék Orosházáról Régi cég, új név: Kórháztechnikai Rt. Kevesen tudják, hogy Orosházán a Röntgen- és Kórháztechnikai Vállalat cégtábláját nemrég lecserél­ték. A régi cég új neve: Kórháztechnikai Rt., amely 1989. január 2-án kezdte meg tevékenységét — nem kis nehézségek árán. Len­gyel Tibor főmérnök a na­pokban tartott közgyűlésen elmondta, hogy az indítás­nál a folyamatos munka biz­tosítására hiányoztak az új gyártmányok, nem volt is­mert az rt. kapacitásának le­kötöttsége sem. Az igények felmérése után derült ki, hogy a lakatosoknak és a mechanikai műszerészeknek négv-hat, a forgácsolóknak, festőknek, villanyszerelők­nek csak 3-4 hétre való munkájuk volt. A rendkívül gyors intézkedéseknek kö­szönhető, hogy február kö­zepére sikerült az rt. tel­jes kapacitását lekötni. A megrendelők új technoló­giák kialakítására késztették a szakembereket, de emellett az önállóvá válás igen ko­moly, előre nem látható költ­ségeit is fel kellett vállalni­uk az orosháziaknak. A kezdeti nehézségek el­lenére, az első félévben a vállalt szocialista exportot 80 százalékra teljesítette a részvénytársaság, és újabb tőkés piacokat keresve Líbi­ába, Görögországba, Tuné­ziába és Svájcba is eljuttat­ta termékeit. (A kollektívá­nak ez teljesen új feladatot jelentett, mert eddig sem exportcsomagoláshoz, sem naprakész vámoláshoz nem szokott hozzá.) Üjabb ter­mékek műszaki fejlesztése is megkezdődött a Kórház- technikai Rt. telepén — részben saját kezdeménye­zésre, részben az OMKER, illetve más vállalatok kéré­sére. Jelenleg tesztelik az orosházi kórházban az új adatráfényképezőt, de már készül az első magyar gyárt­mányú fogröntgenező szék is. llovszky Zoltán ügyvezető elnök a tervezés, beruházás nehézségeiről számolt be, arról, hogy milyen problé­mák megoldásával kell szá­molniuk a következő félév­ben. Az elavult termelőesz­közök folyamatos újítása, célgépek vásárlása nélkülöz­hetetlen. A szakembergárda megtartása, a kvalifikált munkaerő „idecsalogatása” is napi feladat. Hogyan le­het ezt megvalósítani? — Csakis a jó hírünkkel — mondta Ilovszkv Zoltán. Cs. I. Forgalomba kerül a Psoricur olaj A Fővárosi Tanács Gyógy­szertári Központja várhatóan augusztusban megkezdi a pso­riasis, a pikkelysömör kezelésé­re alkalmas új készítmény, a Psoricur olaj forgalmazását. A készítményt az Unipharma Rt. vegyes vállalat gyártja Magyar- országon. A Psoricur olaj természetes hatóanyag-tartalmú, gyógyha­tású készítmény, így orvosi fel­írást nem igényel és társada­lombiztosítás nélkül kerül for­galomba. Annak ellenére, hogy a termék Magyarországon ké­séül, mégis importcikk, mivel a vegyes vállalat vámszabad- területeken állítja elő. Ezért, hogy a konvertibilis valutáért beszerzett készítményhez min­den rászoruló hozzájusson, bi­zonyos adminisztrációra van szükség. . Az igazságos elosztás érdeké­ben a Fővárosi Tanács Gyógy­szertári Központja arra kéri a termékre igényt tartó betege­ket, hogy igénybejelentésüket — nevük és pontos címük meg­jelölésével — küldjék el a köz­pontba. (Cím: 1051 Budapest, Zrínyi u. 3.). A borítékra pe­dig írják rá: PSORICUR. Az igénybejelentés alapján a betegeket tájékoztatják a for­galmazás feltételeitől, arról* hogy miképpen juthatnak hoz­zá a készítményhez, s a kije- •. lölt gyógyszertárakról is. A betegeket arra kérik, hogy a számukra megküldött adatla­pot pontosan kitöltve, a beteg­ségüket igazoló kezelőorvosi igazolással együtt küldjék visz- sza a Fővárosi Tanács Gyógy­szertári Központjába. (Lol Ccu<.Uy Hetek Segíts magadon, Nyugat is megsegít — valami hasonló módon tekeredett ki a közmondás az elmúlt napokban, jelezve a fohászt, amely száll az egek felé. Bush ameri­kai elnök budapesti látogatása után Párizsba repült, ahol a hét legfejlettebb tőkés ország vezetőinek csúcsértekez­letén gazdasági segítséggel biztatták hazánkat. Ránk fér! Nem tudok milliomos kapitalisták fejével gondolkodni, ha tudnék, talán már magam is vastag szivarokat pöfé­kelnék, és Coca-Colát szürcsölve a részvényeimből tol- lasodnék. Ügy, ahogy az ósdi, elavult brosúrákban írva vagyon. Mondom, másfajta módon jár a tőkések agya, mint nekünk, lerongyolódottaknak. Talán egy icipici elégtétel is van bennük, hogy lám, mégse mi rohadtunk és halódtunk, eljöttetek az utcánkba, hát üsse kő, segí­tünk. Nem kizárható a nemes szándék se, mégis remé­lem, hogy a közös érdek vezérli leginkább a csomagter­vek értelmi szerzőit. Érdekük nekik is, hogy a szemben­állást, az ellenségeskedést normális, partneri viszonyra cseréljük, hiszen egy bolygón élünk. Pici, törékeny ez a kis sárgolyó, s ha katasztrófába sodródik a világ, utána már aligha fontos kérdés, „ki kezdte”? Nem csupán ka­tonai összecsapás lehetőségére gondolok, hiszen a gazda­sági, kulturális, egészségügyi, vagy akár a környezeti egyensúly felborulása is mindenkit fenyeget. Csodát semmiképp se várhatunk, legfeljebb önmagunk­tól. Bármilyen gazdag is egy ország, van ott elég feszült­ség, s ha mégis adakozó kedvében lenne, talál nálunk sokkal szegényebb, éhhalállal küzdő népeket, amelyeken még segíteni is bajos. Ég óvjon, hogy ezek sorába zuhan­junk! Csak a kölcsönösen előnyös kapcsolatok eredmé­nyeiben bízhatunk. És itt a bökkenő! Mert azok az el­vek, az a vezetési gyakorlat, amely a tönk szélére juttat­ta az országot, mitől lenne képes jobban, ügyesebben po­litizálni, amikor egy erősebb, gyakorlottabb, talán rafi­náltabb partnerrel találkozik? Hiszen idehaza, vagy a „tá­boron” belül, csak ki kellett nyilatkoztatni a maguk igaz­ságait, ellentmondás, vita nem lehetett. Hogyan tudnak majd érvekkel, okosan, a lehető legjobban dönteni ró­lunk, akiknek a vérükben van, hogy semmi se drága, egy kis önkritikával minden megoldható. Eddig csak annyi volt a gyakorlatuk, hogy végigtarhálták a világot, aztán szépen elherdálták a milliárdokat. Majd kifizeti a boldog utókor. Csoda-e, ha a Kossuth téren angol nyelvű felirat figyelmeztette az amerikai elnököt: „Ne adj pénzt a kom­munistáknak!” Csoda? Igen! Csoda, hogy ilyen transzpa­rens nálunk megjelenhet. Persze, mindez csak nekünk újdonság, hiszen túl a nagy, óceánon, semmi különös nincs abban, ha a Fehér Ház előtt alkalmi árusok kínál- gatják portékájukat*az éppen soros tüntetőknek, vala­miért tiltakozóknak. Az egy másik világ. S a miénk? Amelynek dogmává merevedett jelszavait oly kínosan óv­ták? Csupán múlt időben se beszélhetek, tessék csak meg­nézni ennek a lapnak a címoldalán a legelső mondatot: „Világ proletárjai, egyesüljetek!” Vagy nem olvassák a proletárok a felhívást, vagy szófogadatlanok. Mégis ír­ják, mondják nekik, konokul. Már az is nagy eredmény, ha egyáltalán megkérdezheti az ember, mivégre? S eb­ből még nem lesz se kenyér, se cipő a gyereknek, de még iskolás könyv se, amelyből a piac törvényeit tanulhatjuk. Mert eddig úgy tudtuk, hogy azon az immár áhítozott piacon, farkastörvények uralkodnak, ahol az erősebb fel­falja a gyengét. És mi nagyon gyengécskék vagyunk! Nem árt ám ezt se végiggondolni, proletárok. Hosszú, kínos és véres utat jártak be ezek a nemzetek, amelyekre felnézünk, akiktől segítséget várunk. Elhagy­tak bennünket, recsegő szekérről próbálunk felugrani egy robogó vonatra. Veszélyes művelet! De hiszen megszület­ni sem veszélytelen dolog. Mégis vállalni kell az életet. Most ez a dolgunk. Andódy Tibor meg tart a a#rcW A BÉKÉSCSABAI centrum Áruház ÉS A TAKARÉKBANK RT. REGIONÁLIS IGAZGATÓSÁGA, BÉKÉSCSABA, az egész megyére kiterjedően riszletakciás áruvásárlást szervez előtörlesztás nélkül, 3000,— Ft-tól 80 000,— Ft-ig. Tartós fogyasztási cikkekből (ill. a vásárló igénye szerint, amit az áruház bevon)» színes tv, automata mosógép, padlószőnyeg stb. Az összeg nagyságától függően 6 hónaptól 24 hónapig terjedő időszakra. ÉRDEKLŐDNI LEHET: az áruház műszaki osztályán. ÜGYINTÉZÉS: Takarékbank Rt., Békéscsaba, Szabadság tér 11—17. CENTRUM. BÉKÉSCSABAI ÁRUHÁZ

Next

/
Thumbnails
Contents