Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-20 / 169. szám
IgNiUMld 1989. Július 20., csütörtök Október 23. legyen a nemzeti kiegyezés jelképe A Magyar Távirati Iroda július 18-án, kedden, hírt adott a Budapesti Pártbizottságnak október 23-a megünneplésével kapcsolatos kezdeményezéséről. A hírt az országos napilapok tegnap megjelentették. A javaslat jelentőségére való tekintettel az MTI szövegét >— a központi orgánumoktól átvéve —, az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük. Ilyenkor még nem gondolod, az iskolára ... Csökkent az ipari termelés A KSH jelentése Október 23-át méltó módon, közösen, a nemzeti kiegyezés jegyében ünnepeljük meg — hangzik az MSZMP Budapesti Bizottságának álláspontja, s egyben kezdeményezése. A testület legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésén, amelynek napirendjén szerepelt egyebek mellett az esztendő második felében esedékes politikai évfordulók ünneplésének megvitatása, állást foglalt október 23-ával kapcsolatosan. A részletekről Fabriczki András, az MSZMP Budapesti Pártbizottsága titkára adott tájékoztatót. Elmondta : az MSZMP Budapesti Bizottsága megítélése szerint az 1956-os népfelkelés kezdőnapját, október 23-át egy demokratikus, nemzeti népmozgalom jellemezte. A résztvevők — döntő többségben — a szocializmus megújításáért, a sztálini modell ellen, a demokratikus viszonyokért, a nemzeti sajátosságok érvényesítéséért léptek fel. Olyan célokért, amelyeket az MSZMP mai megújuló politikája is sajátjának tekint. Ebben az értelemben e nap szellemiségét elődnek tekintik, s az elmúlt 40 év reformkezdeményezései között tartják számon. Mindezek alapján az MSZMP Budapesti Bizottsága arra törekszik, hogy az október 23- ról való fővárosi megemlékezések konkrét eseményei, elemei, tartalma és formája mindazon erők együttműködésének, gondolkodásának eredményeként formálódjanak, amelyék e nap szellemiségével azonosulnak. Beleértik a mostani ellenzéki szervezetek közül mindazokat, akik a nemzet iránt érzett felelősségtől, áthatva készek e nemes cél érdekében az együttműködésre. E tárgykörben konrét megbeszéléseket kezdeményeznek, elsősorban a Történelmi Igazságtétel Bizottsággal — hangoztatta Fabriczki András. A megemlékezés kiinduló alapjaként az MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottsága mindazon szervezetek — köztük pártszervezetek — kezdeményezéseit támogatja, amelyek javasolják: a fővárosban közterület elnevezésével is tisztelegjenek Nagy Imre, az MSZMP alapító tagja, a Magyar Nép- köztársaság volt miniszter- elnöke emléke előtt. Fabriczki András megemlítette : konkrét javaslat eddig az MSZMP V. kerületi bizottságétól érkezett. Eszerint indítványozzák: az az eddig névtelen tér, amelyen a Batthyány-örökmé- cses áll, viselje ezentúl Nagy Imre nevét. Ezt a javaslatot az MSZMP Budapesti Bizottsága támogatja, teszi ezt annak tudatában, hogy a korábbi években az ellenzéki alternatív szervezetek részéről is vélt ilyen kérés. A titkár hangsúlyozta: e kérdésben végül is a Fővárosi Tanács dönt. Ugyankkor az MSZMP Budapesti Bizottsága fontosnak tartja, hogy a tér-, illetve utcaelnevezéssel kapcsolatos javaslatok közös politikai kez- deményézés nyomán szülessenek. w Az MSZMP Budapesti Bizottsága javasolja továbbá, hogy Hősök és áldozatok elnevezéssel legyen 1956 halottainak közös emlékműve a főváros valamely közterületén. Indítványozzák: az utca- elnevezés, az emlékmű alapkőletétel-időpontja ez év október 23. legyen — valamennyi politikai, társadalmi szervezet és tömörülés közös rendezvényeként. Fabriczki András végezetül szólt az MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának arról az állásfoglalásáról. amely szerint — a korábbi gyakorlattól eltérően — november 4. helyett október 30-án rendezik meg a hagyományos koszorúzási ünnepséget a Köztársaság téren, a Köztársaság téri páirtház ostromámái elesettek tiszteletére. Az év első felében átlagosan 1,1 százalékkal csökkent az ipari termelés — állapítja meg a KSH jelentése. Ugyanakkor az eltelt hat hírlapban a tavalyihoz képest két munkanappal kevesebb volt. s így a napi átlagos termelés valamelyest meghaladta a múlt évi hasonló szintet. A termelés csökkenése mindenekelőtt a feldolgozóiparban tapasztalható: míg az első negyedévben csak egyszázalékos visszaesést jeleztek. a második negyedévben a csökkenés már 2,2 százalékot tett ki. A feldolgozó ágazatok közül a kön.y- nyűipari termelés esett visz- sza a leginkább, különösen a ruházati iparé, ahol 10 százalékkal kevesebb árut készítettek. Jelentős ütemű volt a termelés visszaesése a bőr-, a szőrme- és a cipőiparban. a bútoripari termelés pedig a tavalyi fellendülést követően ismét csökkent. A múlt év hasonló időszakánál kevesebbet gyártottak a vegyipari és a gépipari üzemek is. Míg az előbbinél az energetikai szakágazatok termelése némileg növekedett.' más vegyipari ágazatoké viszont 0,8- 3,9 százalékkal mérséklődött. Ez alól kivétel a műtrágya- és a növényvédő- szer-gvártás. ahol a termelés 4.3 százalékkal felfutott. A gépipari ágazatok közül egyedül a műszeripari termelés nőtt. mégpedig több mint 11 százalékkal: az ösz- szes többié csökkent. Jelentős a visszaesés a villamos- gépgyártásban, a közlekedési eszközök és híradástechnikai termékek előállításában. Az élelmiszeripar termelése emelkedett, bár a két évvel ezelőtti szinttől több mint 2 százalékkal elmaradt. A növekedés elsősorban a szeszesital- és a dohánygyártásban. valamint a konzerviparban és a malomiparban mutatkozott, mérséklődött viszont a baromfi- feldolgozás. továbbá a sütő-, az édes- és a növényolajipar termelése. A KSH jelentése szerint az év első felében a bányászati termékek közül szénből és kőolajból többet termeltek. mint tavaly az első félévben, viszont mintegy 4 százalékkal mérséklődött a földgáztermelés. A kohászaton belül az alumíniumkohászat termelése élénk ütemben, csaknem 10 százalékkal nőtt. míg a vaskohászaté nagyjából a tavalyi szinten alakult. Termelésvisszaesés tapasztalható az « építőanyag-iparban. Mérsékelten növekedett a kivitelező építőipari termelés. A vizsgált időszakban az iparban dolgozók létszáma 3.4 százalékkal csökkent.* Kivonulás — de hogyan? V onuljon ki az MSZMP a munkahelyekről! Az üzemben nincs helye semmiféle politikai pártnak! Ilyen, s ehhez hasonló kijelentésekkel egyre gyakrabban találkozunk. Hogyan történjen a „kivonulás”? Mi erről a véleménye az üzemben dolgozó párttagoknak? Ezekről a kérdésekről már kevesebb szó esik. Többen osztják azt a véleményt, hogy a régi • módon - nem lehet fenntartani az egy üzem — egy pártalapszer- vezet felállást. A gazdasági kérdésekbe való beleszólás gyakran megbosszulta magát. A vezetők beszámoltatása formálissá vált, többnyire kikérdezéssé redukálódott. Nem is csoda, mert vitathatatlan az a tény, hogy mindenki mestere az adott szakmának. El kell hinnünk — s miért ne tennénk —, hogy vezetőink tanult képzettségük birtokában jobban ismerik a tennivalókat, mint a (vegyes összetételű tagsággal rendelkező) pártalapszervezet. A hatásköri lista, amely a vezetők minősítésének eszköze a politikai szervezet kezében, túlhaladott. Ha nem ismerjük a minősítendő személy tevékenységének apró elemeit — márpedig nem ismerhetjük —, akkor milyen alapon mondunk róla jót. vagy rosszat? Az esetet bonyolítja, ha történetesen a nevezett vezető nem tagja a pártnak. Ilyenkor etikus róla minősítést kiállítani? Nem hiszem! Gyakori vélemény, hogy az üzemi szerveződés erősítette meg az MSZMP-t. Továbbá, ha az MSZMP „kivonul” a munkahelyekről, akkor gyengül a párt munkás jellege. Valóban: az üzemi szerveződés történelmi hagyaték, de az idő halad, s ami jó volt a múltban, az nem biztos, hogy beválik a jelenben, s talán hátrányos a jövőre nézve. Gondoljuk végig: lejárt.az egypártrendszer ideje, s ma már csaknem 200-féle politikai szervezet alakult az országban. Gazdag a politikai paletta, s az erősebbek versenyre kelnek a hatalomért. Ebben a versengésben az MSZMP-nek is részt kell vennie — rákényszerült. Kérdés, hogy hol akar „megmérkőzni”, a termelő- üzemlkben, vagy a lakóterületen? Ha a gazdasági egységekben, intézményekben, akkor ezeken a helyeken előbb- utóbb törvényszerűen színre lépnek a versenytársak is. Képzel jük csak el : milyen anarchia keletkezik ma jd, amikor a gazdasági vezetőnek egyszerre négy párt mondja meg. hogy kivel, mit termeljen. Ezt senki sem akarhatja igazán ! Marad a másik megoldás: oda kell a hatalmon levő pártnak is menni, ahol a többi párt szerveződik. Ez a lakóterület. Ebben, kisebb-nagyobb eltérésekkel egyet is értenek a párttagok. Amiben viták vannak, az a kivonulás módja. Nehezíti a probléma megítélését: a szokás, a régi beidegződés. Nem egy alapszervezeti tagnak okoz nehézséget a lakóterületi pártmunka gondolata. A vidékről bejáró dolgozók életkörülményei nehezebbek, mint azoké, akik munkahelye a lakóhelyükön van. De. bármelyik csoporthoz is tartozzon az illető, egész napi tevékenységének túlnyomó része a munkahelyen telik el. Kettéválasztani a bejárókat és a nem bejárókat talán azért érdemes, mert a választókerületi felosztás az előbbieket nem igazán érdekli: az ő érdekeit a lakhelyén képviselik, erre a munkahelyi pártszervezet nem tud mozgósítani. Ezért sokan azon a véleményen vannak, hogy inkább megszüntetik a párttagságukat, mintsem ott politizáljanak. ahol nem ismernek „semmit”. Mi hát a megoldás? T alán rá kell bízni az egyénre a választást. A felülről irányítás ma nem célravezető. Döntse el .mindenki, hogy számára mi a kedvező. A felsőbb pártszerveknek viszont meg kellene teremteni — mint ahogy az több helyen meg is történt —, annak a lehetőségét, hogy az üzemekben a régi szerveződési elvektől eltérő struktúra alapján, a lakóterületen pedig fogadó alapszervezetek jöhessenek létre. Amíg a politikai gyakorlat nem igazolja, hogy a kétfajta pártszerveződés közül melyik életképesebb, addig — az átmenet idejére — teret kellene adni az öntevékeny szerveződésnek, vagyis átmenetileg létezhessen egymás mellett mindkét forma. Papp János Még exportra is jut Bőven van tartalékcukor Sarkadon — Rendkívül csodálkozom a mostani cukormizérián — kapja fel a fejét Burázs István, a Sarkadi Cukorgyár raktárvezetője —, hiszen még jelenleg is 340 vagon (!) cukor van raktárainkban. Persze, hogy hallottam erről a „felhajtásról”. Fogalmam sincs, hogyan kaphatott lábra ilyen hír, hiszen semmi valóságos alapja nincs. Igaz, ez a felvásárlási láz nem újkeletű, hiszen az előző években is a befőzés időszakában mindig emelkedett a cukorfogyasztás. Ha valami gondunk lenne, nem adtuk volna kedvezményesen sem tavaly ősszel, sem idén tavasszal a cukrot. — Valóban, miért árusították a cukrot, miért kínálták szinte még a vasboltban js? — Megmondom úgy ahogy van: nemcsak mi vagyunk nehéz helyzetben, más is. Fizetési gondjaink voltak, és ezzel a cukorvásárlási akcióval tudtunk gyorsan pénzhez jutni. Mindössze ennyi a magyarázata. — Ha szabad érdeklődnöm, a gyártási év befejezésekor mennyi volt a raktári készlet? — Hozzávetőleg annyi, mint az előző évben, 3800 vagon. Ebből 2100 vagont tárolunk a gyárban. De ha esetleg nem csillapodna a felvásárlási láz, akkor sem lenne nagy gond. Az idén egyébként a szokásosnál is korábban kezdődik a cukor- gyártás. Addig mindenképpen kitart a jelenlegi készlet. Különben naponta mintegy 20 vagon cukrot szállítunk ki a gyárból, főleg a megyei ellátásra és az Air földi Füszért raktáraiba. Naponta két műszakban oso- magolják az asszonyok a cukrot. A belföldi ellátáson túl szállítunk Lengyelországba és Jugoszláviába is. Hasonlóképpen vélekedik a „cukormizériáról” Benke Marcell, a Mezőhegyesi Cukorgyár gazdasági igazgatója: — Kérem szépen az az igazság, hogy olcsóbban mi sem adtuk a cukrot. Félreértésre az adhat okot, hogy a gyengébb minőségű termékekből jutott dolgozóinknak termelői áron alul is. Egyébként ugyanennyiért ajánlottuk fel a répatermelő gazdaságoknak is. Nálunk jelenleg már nincs csomagolás. Ugyanis tavaly beszereztünk egy nagy teljesítményű csomagológépet, amely szeptembertől március végéig üzemelt. A megyei ellátáson túl szállítunk Baranyába, Bács-Kiskunba és Csongrád megyébe is. Itt van előttem a legutóbbi, július 6-i adat. Ekkor még ezer vagon cukor volt raktárainkban. Különben az a véleményem, hogy ez a „felhajtás” sem tart örökké. Gondolom, egy-két héten belül kifullad. Ügy számoljuk, hogy ez az ezer vagon augusztus végéig, szeptember elejéig elég lesz és terveink szerint szeptember elején, pontosabban 8-án már nálunk is indul a répafeldolgozási szezon. Mi is exportálunk cukrot Jugoszláviába, Lengyelországba és Izraelbe. A nyilatkozatokból, de saját tapasztalatomból is úgy vélem, csillapodni fog á fel- vásárlási láz, különösen, ha a vásárlók azt tapasztalják, hogy az üzletek polcairól nem fogy ki a cukor. Tehát, kedves háziasszonyok! Csak főzzék a lekvárt, tegyenek el sok-sok gyümölcsöt, befőttet, mert gyümölcs is van, cukor is van. Béla Ottó A Sarkadi Cukorgyárban két műszakban csomagolják a cukrot
