Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-18 / 167. szám

1989. július 18., kedd IZHîlUmd----------------------­Ú jabb részvéttáviratok, levelek Kádár János elhunyta alkalmából Kádár Jánosnak, az MSZMP egykori elnökének, a nem­zetközileg is elismert politi­kusnak az elhunyta alkal­mából továbbra is részvét­táviratok és levelek sokasá­ga érkezik az MSZMP Köz­ponti Bizottságához, illetve Kádár János özvegyéhez. A péntek délután és hét­fő dél közötti időszakban ér­kezett meg a Norvég Kom­munista Párt elnökének, a Nigériai Dolgozók Szocialis­ta Pártja Magyarországon tanuló ösztöndíjasainak, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége . magyarországi Görögországba A Görög Köztársaság bu­dapesti nagykövetsége jegy­zékben adott tájékoztatást a közelmúltban hozott olyan görögországi intézkedések­ről. amelyek a magyar ál­lampolgárokat is érintik. Az új rendelkezés szerint a jövőben a magánúton Gö­rögországba látogató külföl­dieknek legkevesebb, napi 3000 drachmának megfelelő — a tartózkodási napokra számított — összegű görög, vagy más konvertibilis fi­zetőeszközzel kell rendel­kezniük. Ennél kisebb •— de a jegyzékben pontosan meg nem határozott — összeggel kell rendelkezniük a kis­korú családtagoknak. A fe­dezet igazolására csekk, vagy hitelkártya is elfogadható. képviseletének, a budapesti Szovjet Kultúra és Tudo­mány Háza dolgozóinak gyásztávirata. Számosán fe­jezték ki részvétüket a Ma­gvar Népköztársaság kül­képviseletein is. Az MSZMP megyei, váro­si és községi bizottságaitól, munkahelyi és lakóhelyi alapszervezeteitől, bizottsá­gaitól. a különböző intézmé­nyektől. állami szervektől, szövetségektől, vállalatoktól és magánszemélyektől to­vábbi 319 részvétnyilváni- tás érkezett. utazóknak A társasúton részt vevők­nek, vagy az úgynevezett előrefizetett szolgáltatásokat igénybe vevőknek — ameny- nyiben megfelelő igazolás­sal rendelkeznek — napi 1500 drachmával kell ren­delkezniük. E szabályok nem vonat­koznak az Európai Közös­ségek tagországainak állam­polgáraira. A Külügyminisztérium ké­ri a Görögországba utazó­kat, hogy a fentieket az utazás előkészítésekor ve­gyék figyelembe, mivel a görög határőrszerveknek jo­gukban áll a beutazás meg­tagadása mindazoktól, akik az új rendelkezéseknek nem tesznek eleget. Búzaminfisítés a termelők megrendelésére A termelők megrendelé­sére vállal búzaminősítést a Szolnok megyei állami gaz­daságok szakszolgálati állo­mása. A szolgáltatást már régóta szorgalmazták a kü­lönböző érdekképviseleti szervek az ország egyik leg­nagyobb búzatermesztő ré­giójában, s ezentúl a nagy­üzemeknek már nem kell megelégedniük az egyolda­lú. vagyis kizárólag felvá­sárolj értékesítéssel. A Hé- ki Állami Gazdaság gesztor­ságában működő gazdasági társaság félmillió forintos beruházással a szolnoki Al- csi-szigeten rendezte be la­boratóriumát. A gazdaságok igényei szerint ugyanazokat a búzamintákat vizsgálják meg, amelyeket a termelők a felvásárlást végző Gabo­naforgalmi és Malomipari Vállalathoz küldenek be. A kenyérgabona sikértartal­máról és sütőipari értékéről kapott adatokat természete­sen csak az érdekelt gazda­sággal közlik, s ezek így összevethetők a GMV által megadott eredményekkel. Amennyiben a nagyüzem az árat kedvezőtlenül befolyá­soló minőségkülönbséget ta­pasztal, panaszát kamarai vizsgálattal tisztázhatja. A kontrollminősítés mel­lett elősegítheti a termékek jobb megismerését és a ter­mőhelyi adottságokhoz mind­inkább igazodó búzafajták termesztését. Péntektől a Gyulai Várszínház műsorán Justitia kombinéban Bár a Gyulai Várszínház igazi profilja a történelmi dráma — ahogy ezt Havasi István, a Várszínház igaz­gatója elmondta —, ennek ellenére azonban szívesei] vállalkoznak a könnyedebb de színvonalas előadások bemutatására is. Ilyen lesz a pénteken látható Vinkó József Justitia kombinéban című háromfelvonásos bo­hózata, amely tulajdonkép­pen egy hármas vállalkozás: a Gyulai Várszínház, a Vi­dám Színpad, és a Tavaszi Fesztivál közös produkciója. A darabot először Budapes­ten mutatták be március 17-én, a tavaszi fesztiválon'. — Tulajdoniképpen egy szóbeli szerződés eredménye az előadás ilyetén létrejöt­te — fűzi tovább gondola­tait Havasi István. — A Vidám Színpad szeretett volna egy rangos országos nyári programon részt ven­ni, mi pedig egy olyan víg­játékot akartunk, amelyet a legjobbak csinálnak .. Így került sor erre az ötvözetre. Ezek után magáiról a da­rabról beszélünk. — A bohózat francia öt­ét alapján született, de napjainkban és nálunk ját­szódik. Annyira nálunk, hogy a történet a békéscsa­bai bíróságról indul. Fran­cia pikantériával mai visz- szásságokat nevettet ki, fel­nagyított, karikaturisztikus figurákat ábrázolva, képte­lenebbnél képtelenebb bo- hózati helyzetekben egy múlandóságra ítélt, ál­szent társadalmi közeget ál­lítva pellengérre. A darab már-már politikai szatíra. Szex és korrupció ... Kedvcsinálónak még any- nyit: a bohózat rendezője Bodrogi Gyula, s a fősze­replők között olyan neves színészéket láthatunk, mint Csákányi László és Lórán Lenke, péntektől a Justitia kombinéban tíz alkalóm- mai szórakoztatja majd a Gyulai Várszínház közönsé­gét. HTOT is a kistermelők Egyoldalú lépéseket nem tesznek Magyar—csehszlovák tudományos szakértői tanácskozás Bős—Nagymarosról Magyar—csehszlovák tudományos szakértői tanácsko­zás kezdődött a bős-nagymarosi vízlépcsőről tegnap, a Politikai Főiskolán. A két ország szakemberei három napon át három munkacsoportban vitatják meg a beru­házással kapcsolatos hidrológiai-ökológiai, geológiai­szeizmológiai, valamint talajismereti-mezőgazdasági- hidrológiai hatásokat. szövetsége vezetőinek megbeszélése A TOT székházában teg­nap megbeszélést tartottak a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának, vala­mint a Kertbarátok és Kis­termelők Országos Szövetsé­gének képviselői. Egyetér­tettek abban, hogy a nem­rég megalakult kistermelői szövetség és a TOT tagjai­nak érdekei sok mindenben közösek. Ezért abban álla­podtak meg. hogy a később létrejövő Mezőgazdasági Termelők Szövetségébe egy­aránt belépnek. Arról is döntöttek. hogy ezentúl meghívják egymás képvise­lőit rendezvényeikre. A TOT decemberben tartandó kong­resszusának előkészítése so­rán folyamatosan kicserélik tapasztalataikat a kisterme­lők és a nagyüzemek érdek- védelméről. . * * * A két szervezet megálla­podása azért is fontos, mert jelzi a szektorok képviselői­nek összefogási készségét. E nélkül ugyanis a mezőgaz­dasági termelők érdekeinek egységes képviselete a jövő­ben valószínűleg nem ala­kulhat ki. Már pedig a je­lenleg igen kis jövedelme­zőségű, illetve hasznot egy­általán nem hozó termelés feltétjeinek javításához egy ilyen, kérdésekkel is foglal­kozó országos szervezet lét­rehozása nélkülözhetetlen­nek látszik. A két szektor érdekeit szem előtt tartó tsz és kistermelő szerveze­tek javára írható az is. hogy egyikük átalakulása, kongresszusi felkészülése közben, a másik pedig lét­rejötte után közvetlenül, so­ron kívül tartja fontosnak a mezőgazdasági ágazat kö­zös érdekképviseleti szövet­ségének megalakítását. Gyors elhatározásuk példa­értékű lehet más szektorok, ágazatok alakuló érdekkép­viselete számára is. Tükrö­zi azt a realitást is. hogy a nagy- és a kisüzemek a jö­vőben nemcsak versenytár­sai. hanem bizonyos helyze­tekben kiegészítői lehetnek egymásnak. A szakértőik elsősorban azt a tudományos elemzést bon­colgatják, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia bős —nagymarosi ad hoc bizott­sága készített. A tanácsko­zás magyar résztvevői mind­azok a kutatók, szakembe­rek, akik valamilyen módon érdekeltek, vagy érintettek a beruházásban: így a ma­gyar környezetvédelmi és víz­ügyi intézetek, intézmények, a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság, a TDDSZ, a Duna Kör, s a Környezet- védelmi Egyesület képvise­lői. A Vásárhelyi Pál Társa­ság — bár szakértői részt vettek az előkészületekben — jelezte, hogy nem kíván jelen lenni a tanácskozáson, mert nem ért egyet az elő­terjesztéssel, ám a kifogá­sokat nem részletezte. A tanácskozás kezdete előtt Bisztricsány Julianna, az MTI munkatársa szakem­berek véleményét kérte az üggyel kapcsolatban. Stefa- novits Pál és Bérezik Árpád akadémikusok, az ad hoc bi­zottság képviselői elmond­ták: véleményük szerint — s ezt fejtették ki a bizott­ság jelentésében is —, a je­lenlegi ismeretek nem ele­gendőek ahhoz, hogy reáli­san fel lehessen mérni a be­ruházás kockázatait. Jelen­leg még többféle alternatí­va között lehet választani, ám ahhoz, hogy biztonságo­san, tudományos megalapo­zottsággal lehessen dönteni, még jó néhány vizsgálatot el kellene végezni. Az igaz, hogy az elmúlt évek során sokféle elemzést készítettek a két ország kutatói, a ter­vezők és a kivitelezők, ám — az ad hoc bizottság állás­pontja szerint — több szem­pontot nem vettek figye­lembe, s nem vizsgáltak bi­zonyos kölcsönhatásokat sem. Különösen a vízminő­ség-védelem érdekei marad­tak figyelmen kívül, ezen a téren nincsenek megnyugta­tó elemzések. Erre minden­képpen szükség volna, Ma­gyarországon ugyanis 3 mil­lió embert érint ez a kér­dés, ennyien isznak parti szűrésű Duna-vizet. A ma­gyar akadémiai szakemberek szerint a víz minőségét el­sősorban a bősi építkezés befolyásolja, ám a káros ha­tásokat a nagymarosi léte­sítmény felerősíti. Figyelmet érdemelne az a kérdés is, hogy a vízi erő­mű üzembe állításával hol, milyen talajvízszint-változá- sok várhatók, s ez mennyi­ben érinti az adott terület ökológiai egyensúlyát. A tisztázatlan kérdések meg­nyugtató vizsgálatához leg­alább 5-6 évre volna szük­ség, addig indokolt lenne felfüggeszteni a nagymarosi építkezést. Ez egyébként megfelel a nemzetközi szer­ződésben megfogalmazott követelményeknek, misze­rint az ökológiai biztonság­nak kell alávetni a üzemel­tetés módját. Vladimir Lokvenc, a be­ruházás csehszlovák kor­mánymeghatalmazottja arról szólt, hogy az építkezés kez­detétől fogva a csehszlovák és a magyar szakértői cso­portok együttműködnék az ökológiai hatások feltárásá­ban. A magyar fél által el­készített szakértői anyago­kat áttanulmányozták, és úgy találták, hogy semmi olyan új szempont nem me­rült fel, amely radikális in­tézkedéseket tenne szüksé­gessé. Véleménye szerint az építkezés felfüggesztésére kért két hónap lejárt, és ideje lenne a munkákat to­vább folytatni. A mostani tanácskozáson újból tájékoz­tatják egymást a felek, meg­vitatják a problémákat, de új elemre nem lehet számí­tani, mindezeket már több­ször is megtárgyalták. A kormánymeghatalmazott vé­leménye szerint nem rész­letkérdésekről kellene vitat­kozni, hanem a lényegről, azaz arról, hogy a Duna két oldalán milyen lesz az élet- színvonal, a gazdasági fej­lődés. Ha ebből a szempont­ból vizsgáljuk a beruházást, akkor a bős—nagymarosi építkezés olyan injekciónak tekinthető, amely felgyorsít­ja a kedvező társadalmi­gazdasági folyamatokat. Udvari László, a magyar kormánybiztos elmondta, hogy a szakértők találkozó­ját a magyar fél javasolta, fontosnak tartotta ugyanis az ad hoc bizottság doku­mentumainak közös megvi­tatását. A magyar tudósok, szakemberek arra hívják fel a figyelmet, hogy jó néhány kérdés megválaszolatlanul maradt, annak ellenére, hogy sok éven keresztül szoros együttműködésben folytak a kutatások a két ország kö­zött. A magyar kormány ko­molyan veszi a tudósok fi­gyelmeztetését, és szüksé­gesnek tartja a vitás pontok tisztázását. Erre szolgálna a mostani konferencia, ám úgy tűnik: a csehszlovák fél azzal az elhatározással ér­kezett a megbeszélésre, hogy a nagymarosi vízlépcsőt az eredeti ütemezés és műszaki tervek szerint kell elkészíte­ni. A csehszlovák szakembe­rek azon az állásponton van­nak, hogy az ökológiai koc­kásatok nem annyira veszé­lyesek, mint ahogy azt a magyar fél megítéli. A kormánybiztos úgy vél­te: időt kellene hagyni mind a magyar, mind a csehszlo­vák tudósoknak arra, hogy az ökológiai kockázatokat elemezzék. Éppen ezért cél­szerű lenne, ha a nagyma­rosi vízlépcső építkezését hosszabb időre felfüggeszte­nék. Udvari László hangsúlyoz­ta: minden kérdésben töre­kednek a közös megállapo­dásra, nem kívánnak egyol­dalú lépéseket tenni. A Kalocsa Róza utcában lassan minden telket beépítenek Fotó: Kovács Erzsébet Mezőkovácsházán a Kos­suth és a Dózsa utca között a városi tanács tömbfeltá­rással egyedi, családi lakó­házak beépítésére alkalmas új utcát nyitott. A városren­dezés szempontjából is je­lentős határozatot 1983-ban hagyta jóvá a végrehajtó bi­zottság. Az első lakóházat 1985-ben kezdték építeni. Az új utcában teljes közműve­sítéssel, előkertes, korszerű — a korábbi rossz gyakor­lat sablonosságát elvetve — a katalógusok típusaiból ajánlottak házterveket az építtetőknek. A szépülő ut­ca neve Kalocsa Róza lett. A 80 százalékban már be­épült utcasoron alig-alig van foghíj és a legtöbb helyen ott az építőanyag. A kész, félkész házakon végigte­kintve is látható, hogy 1-2 év múlva esztétikailag is büszkélkedhet a város az itt lakók szorgalmával, ízlé­sével. Bizonyára méltán vi­seli az utca azt a női nevet, akiről elnevezték. De ki ő? Megállók az első háznál és felteszem a kérdést a ház asszonyának : — Valami író, vagy köl­tőnő? Lehet, ‘hogy tanító? — kérdez vissza és elbizony­talanodik. Eddig ez eszem­be sem jutott, de szívesen megtudnám. Következő beszélgetőpart­nerem egy félkész ház mö­gül társul a véleményhez: Mezőkovácsháza Új utca egy elfelejtett írónő nevével — Nem hiszem, hogy so­kan ismerjük a névadót, és azt sem tudom, hol lehetne utánanézni. — Az építkezés annyira lefoglalja az embereket, hogy nincs idő ilyesmire is gondolni. Nem közismert név, az biztos — csatlakozik egy férfi. A helytörténeti szakkör segített kideríteni a „titok­zatos” asszony személyét. Kalocsa Róza Református- kovácsházán született 1838- ban. Apja, Kalotsa Mihály tanító, leánya 11 éves korá­ig az általa vezetett iskolá­ban tanult. Ezután Aradon folytatta tanulmányait, majd Pesten volt négy évig ne­velőnő. 1875-ig a pesti Evan­gélikus Református Felsőbb Leányiskola igazgatója. Igaz­gató tanítóként dolgozott még Szatmáron, Újpesten, Somorján és Cegléden. 1893- tól haláláig Debrecenben az Evangélikus Református Fel­sőbb Leányiskola igazgató­nője. Pedagógiai munkássága hallatlanul nagy. A magyar nőneveldékbe (leányiskolák­ba) ő vezette be és honosí­totta meg a magyar nyelv rendszeres tanítását. Az if­júsági irodalom úttörői kö­zé tartozik. Pedagógiai mun­kája mellett írással is fog­lalkozott. Első írása 1864- ben a Családi Kör című he­tilapban jelent meg „A tu­lipán” címmel. Rendszere­sen jelentek meg munkái a Hölgyfutárban, a Gyermek­lapokban, a Kertész Gazdá­ban, a Szamosban, a Szat­márijain, az Ország-Világban, és még sorolhatnánk. Irt több kötetnyi mesét, színda­rabot, nyelvkönyveket, il­lemtankönyveket (főleg fran­cia), verseket. Szerkesztette és kiadta Pesten a Méhecs­ke című nevelési hetilapot a serdülő ifjúság számára 1868-ban és a Leányvilág cí­mű képes hetilapot 1884-ben. Fordítással — és a volapük (mesterséges) világnyelv nyelvtanával, annak tanulá­si módszereivel is foglalko­zott. Az iskolában magyart, történelmet, németet, fran­ciát, gazdaságtant, egészség­tant tanított és ő volt a női kézimunkák „fővezetője”. A történelmi események ismertek. Nem volt könnyű dolga egy magyar írónak, fő­ként, ha nő volt és még a magyar nyelv szépségét, hasznosságát is ismerte, hir­dette és tanította. Nem cso­da tehát, hogy művei nagy része álnéven jelent meg. (Clió, Kovácsházi László, Kardos Pál, Róza néni, Ta­nító néni, Szegedi Nagy La­jos ...) Magánéletéről keveset tu­dunk. A protestáns egyház­történeti lexikon 10 sort kö­zöl róla: „ ... mint özv. Már­kus Elekné halt meg .. Tudjuk még, hogy gyerme­ke nem volt, életét mégis a gyermekek, az ifjúság kép­zésére, emberré formálására tette fel. Tevékenységét nem lehet földi javakkal megfi­zetni, csak amit a szív a szívnek adhat: elismeréssel, emléke megőrzésével. .Halasi Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents