Békés Megyei Népújság, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-17 / 166. szám

O 1989. július 17., hétfő isiiméi „Kádárnak köszönhetjük...” Fantasztikus utcai parádé volt Párizsban, a Champes Elysee-n a francia forradalom kétszázadik évfordulója al­kalmából Összehangolt gazdasági támogatás a reformtörekvések előmozdítására Nem csak Nagy Imre: Kádár János koporsójánál is hullottak könnyek — írja az MSZMP néhai főtitkárá­nak pénteki budapesti te­metéséről közölt tudósításá­ban szombaton, a bonni Die Welt. Mindazonáltal a cikkíró, Carl Gustav Ströhm számára úgy tűnt, hogy a KB-székházban felállított koporsó „még egyszer a má­sik, a .vörös’ Magyarország számára vált gyülekezési ponttá”. Véleménye szerint ezek az emberek azok, akik nem éljenezték George Busht, három nappal ko­rábban, s nem voltak jú­nius 16-ikán, a Hősök te­rén, hogy „1956 mártírjai előtt leróják kegyeletüket”. A tudósító név nélkül egy Fidesz-aktivistát is meg­szólaltat, aki szerint „mind­azonáltal Kádárnak köszön­hetjük, hogy nálunk, Ma­gyarországon nem úgy fes­tenek a dolgok, mint az NDK-ban, Csehszlovákiában, vagy Romániában”. A Stuttgarter Zeitung tu­dósítójának egyebek között az tűnt fel, hogy román pártküldöttség is jelen volt a temetésen, és „szokatla­nul nagy koszorút helyezett el Kádár végső nyughe­lyén”. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint Kádár János pénteki temetése nem kor­szakhatár: a Kádár-éra 1988. május 23-án ért véget, akkor, amikor leköszönt fő­titkári funkciójáról. Az ezt követő epilógus inkább együttérzést keltett. Viktor Meier úgy látja: jelentős azoknak a párttagoknak a száma, akik szerint Kádár­ral együtt a szocializmust is eltemették Magyarországon. A Die Zeit című hetilap legújabb számában Hansja- kob Stehle foglalja össze Kádár János életútját. s úgy találja, hogy többek között „a meggyilkolt elv­társak, Rajk és Nagy árnyai nyomasztóan nehezedtek Kádár életének utolsó évére. A kísértés, hogy a történel­mi háttér feltárásával iga­zolja magát, erős volt, de még erősebb volt a pártfe­gyelem, ahogy azt ő értel­mezte. A magyarok felülemel­kedtek a Kádár János hi­bái feletti vitákon és érde­meiről emlékeztek meg, amikor pénteken hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára” — írta szombati tudósításá­ban a L’Unita. A temetés azt jelezte, hogy a magya­rok lezárják a múlt meg­osztottságát, megegyezésre és nemzeti megbékélésre tö­rekszenek, hogy továbblép­jenek. A La Republica „Száz­ezer ember könnyek közt” vastagbetűs főcímmel szá­molt be Kádár János teme­téséről. Megállapította, hogy az egész magyar nép egyet­len családként gyászolta az elhunyt vezetőt. A jóízlés határát súrolva, még azt is hozzáfűzte, hogy „Prágában Husák, vagy Bukarestben Ceáusescu nem is álmodhat ilyen végtisztességről”. George Bush igen elégedetten nyilatkozott a párizsi tőkés csúcsértekezlet kimeneteléről. A határozatok közül kiemelte a Magyarország és Lengyelország gazdasági támogatásáról kiadott nyilatkozatot, amelyben a világ hét legerősebb fűtés országa összehangolt gazdasági támoga­tást helyezett kilátásba e két szocialista ország reformtörek­véseinek előmozdítására. „Igen mély hatást tett rám, amit e két országban láttam — mondta Bush az amerikai tu­dósítók számára tartott sajtóér­tekezletén. — Ki hitte volna például, hogy megérjük valaha, hogy a magyar miniszterelnök átad nekem Budapesten emlék­be egy darabkát abból a szö­gesdrótból, ami a vasfüggöny része volt? Azt hiszem, ez a gesztus is az igazi változások tanújele”. KOMCOMOJIhCKan a npaBjja cikke nyomán Ne higgyünk a szemünknek? Harovszkban bolygóntúli lények érkezéséről beszélnek. De vannak más vélemények is. Valószínűleg itt a rendellenes légköri jelenségekkel foglalkozó szakemberek mondhatnák ki a döntő szót. Tudósok azonban nem utaznak Harovszk- ba, bár ezeket a jelenségeket itt április vége óta tapasztal­ják. A. Golovackaja leveléből: „Április 24-én kb. 11 órakor este városunk lakosai közül sokan szokatlan jelenséget tapasztaltak. Láttuk ezt mi is lá­nyunkkal, valamint látta ezt J. Panov, Sz. Beljajev és má­sok ... Lányom az ablakban szokatlan fényt pillantott meg, és szólt nekem. Az égen aranyszínű tűzgömböt láttunk, majd pedig málnaszínűt. A tűzből szikrák repültek szerteszét, mint a csillagszóró ... Majd távol és magasan az égen ezüs­tös tárgyat láttam, amely nagy sebességgel haladt és a su­gárhajtású repülőgéphez hasonló nyomot hagyott maga után, de mégsem volt ugyanolyan. A tárgy észak (felé repült, majd hirtelen ellenkező irányba fordult. A repülő tárgy tes­te hosszú volt, ezüst színű és négyszögletes. Világos sugarat bocsátott ki és én, mint a röntgenfelvételen, a repülő test belsejében négy magas növésű, emberekhez hasonló lényt pillantottam meg, sötét ruhában. Ketten gyorsan a repülő tárgy sarokrésze felé szaladtak, ketten eleinte ültek, majd hirtelen felálltak és szaladni kezdtek. Ekkor ijedtemben el­léptem az ablaktól. Majd visszatértem. A repülő tárgy már a házunkkal szemben, az óvoda tetejével egy szinten lebe­gett. Törzsének hossza kb. 12 méter volt. A fákra két suga­rat bocsátott le. Ekkor ismét eltávolodtam az ablaktól... Azt nem láttam, hogyan szállt fel. A lányom pedig, amikor meglátta a málnaszínű fényt, az utcára szaladt. Azt gondol­ta, hogy ott többet lát, mint a lakásból. Mire kiszaladt, ad­digra már csak azt látta, hogy a tárgy Vologda irányába re­pül .. V. Prudnyikov harovszki lakos az erdőben az út mentén egy ismeretlen szerkezetet fedezett fel, amely egy óriási gombára emlékeztetett. Ettől kb. 100 méterre Vagyim kocsi­jának motorja, minden ok nélkül leállt, majd pedig újból elindult. Néhány harovszki halász az éjszakai égen nagy világító gömböt látott lebegni. Vannak más tanúk is. Harovszkban, akárcsak Vologdában, Szjamzsában több ízben is tapasztaltak különböző rendelle­nes jelenségeket. Mellesleg az, amit A. Golovackaja leírt, igen hasonlít arra, amit ugyanezen a napon és ugyanebben az órában Cserepovec lakosai láttak... Tehát van min el­gondolkodni. Harovszkot azonban nem keresik fel az UFO-kkal foglal­kozó szakemberek. Ennek ellenére június 6-án 14 óra 30 perckor valószínűleg más bolygóról való lények jártak itt. Erről a TASZSZ-t is tájékoztatták. ... Nagy rét Harovszk külvárosában. Tavalyi szénabog­lyák, veteményes ágyások. A mezőn keresztbe-kasba villa­mosvezetékek húzódnak. Megszokott kép. — Itt ért földet az első gömb — mondja Szerjozsa Belja- jevszkij, Marina Sirjajeva pedig helyeslőén bólogat. Azon a helyen állunk, ahol — a gyerekek szavai szerint — más bolygóról való lények léptek földünkre. Azon a napon a folyóról tértek /vissza ebédidőben ezek a gyerekek, akik harmadik, illetve hatodik osztályosok. Út­közben a kék, felhőtlen égen Konancevo falu fölött papír- sárkányhoz hasonló, repülő tárgyat pillantottak meg. „Meg­nézzük?” — javasölta valaki. Az utcáról rátértek arra a kis dombocskára, ahonnan Ko- nancevót és a rétet úgy lehetet látni, mint a tenyerüket. A papírsárkány alacsonyan lebe­gett, mivel szélcsend volt. Már épp tovább akartak menni, ami­kor a kis Szása Kraszavin hir­telen azt mondta: „Nézzétek, valamilyen pont...” Tényleg: távol az égen egy világos pont fénylett. Ugye ér­dekes ... A dombra vezető ösvényen egy néni haladt Konancevo fe­lől. „Nézze, valamilyen gömb fénylik az égen, csak nem marslakók? — kérdezték meg tőle a gyerekek. Anélkül, hogy válaszolt volna, továbbment. Harovszkban az utóbbi időben sok szóbeszéd járja az UFO-król. A gömb eközben ereszkedni kezdett, majd Konancevo szélső házai felett a gyerekektől kb 500 méterre leszállt a bozótok között. A mezőn és a faluban egy lélek sem volt. A kis Szveta Karetyina és Ira Bivseva a félelemtől sírva el­futott. A gömb nagynak bizonyult,nagyobb volt, mint egy gépko­csi. Három-négy méter volt az átmérője. Hirtelen kétfelé nyílt és sötét színű lény vált láthatóvá. Jóval magasabb volt egy embernél, rövid teste volt, hosszú „lába” és a keze leért egészen a fűig. A legfontosabb azonban az, hogy ott, ahol az embernek általában a válla és a feje van, ezen lény „törzsének” felső részén egy ovális kör forma volt, ahonnan közvetlenül kinőttek a „kezei” ... És még valami : amikor ez a lény Konancevo felé indult, a gyerekeket meglepte, hogy profilból olyan lapos volt, mint egy deszka. „Mellén” egy ugyanolyan vakító korong fénylett, mint amilyen az- égből leereszkedő gömb volt... Eközben az égen ugyanezen a helyen megjelent egy máso­dik repülő objektum. Minden megismétlődött. Konancevo falu határában ért földet és a réten egy más helyen állt meg. Ismét szétnyílt és egy marslakó jelent meg. A gömb ezután becsukódott és zajtalanul eltűnt. A lény, amely né­hány lépést tett a villamosvezeték felé, szintén eltűnt. Mindez a legnagyobb csendben történt. Az égboltnak ugyan­ezen a pontján egy harmadik objektum is megjelent. S megismétlődött az előbbi jelenet. Az ezt követő negyedik objektumból azonban senki sem lépett ki. A gömb kinyílt, majd becsukódott és szintén eltűnt. A gyerekek és a földet érő gömbök között 150-500 méter volt a távolság. A legfontosabb kérdés — lehetsége-e mindez? Úgy gondo­lom, hogy erre egyelőre senki nem adhat határozott választ. A tudósokon a sor. Szeretném azonban hozzátenni: az el­hagyatott vologdai erdőkben meghúzódó járási központban élő gyerekek távol élnek a fantasztikus könyvektől és a vi­deofilmektől. Komolyak, egyszerűek és őszinték, nem szen­vednek feltűnési viszketegségben. V. Pancirev, vologdai terület Amikor már nyomdábao volt a cikk Vittorio Bucerélili bíró, aki aiz ITAVIA cég DSZ—9 típusú utasszállító repülőgépének a Tirrén-tenger feletti, 1980-as katasztrófájával foglalkozott, hamis tanúvallomással és a tények meghamisításával vádolta az olasz katonai légierő 23 tisztjét és altisztjét. Valamennyien a katasztrófa pillanatá­ban a repülésire felügyelő központokban teljesítettek szolgá­latot. Amint azt a hosszan tartó nyomozás eredményeképpen megállapították, a DSZ—9-et, amelynek több mint 80 em­ber volt a fedélzetén, raikétatatiálat érte. A fővárosi radar­szolgálat adatai arról tanúskodnak, hogy a repülőgép ka­tasztrófájának térségében „támadó manővert végrehajtó is­meretlen repülő objektum” tartózkodott. KÉK BALNAK A déli féltekén élő kék bálnák száma sokkal ki­sebb, mint feltételezték — hangzik a természetvédelmi világalaphoz előterjesztett jelentés. Az 1978—1984. kö­zött végzett felmérések sze­rint a déli tengerekben kö­rülbelül 1100 kék bálna élt. 1965-ben a Föld legnagyobb emlőseinék száma 11 ezer volt, s mielőtt a bálnavadá­szat valóságos irtóhadjárat­tá vált volna — vélik a szakemberek —, ez említett vizekben csaknem félmillió kék bálna „lakott”. KAMPÁNY Algériában országos kam­pányt indítottak az emész­tőszervi betegségek felszá­molásáért. A helyi egészség- ügyi szervek támogatására a tartományokba magas kép­zettségű szakkádereket kül­denek. akik október végéig dolgoznak ott. Ebben az idő­szakban a legnagyobb a valószínűsége emésztőszervi betegségek járványszerű megjelenésének. NÉGYÉVES KORÄBAN SZOKIK LE A DOHÄNYZÄSRÖL Kung Ming Ming négy­éves kínai gyerek nem a cucliról, hanem a dohány­zásról mond le. Apja adta szájába a cigarettát még ta­valy, így akarta megnyug­tatni, amikor sírt. A kis­gyerek hamarosan nagyon megszerette a cigarettát, s hogy leszoktassák erről a káros szenvedélyéről, szülei rokonokhoz adták. JAPAN ŰRPROGRAM A japán űrprogram keretében az elkövetkező tíz évben olyan űrhajókat építenek, amelyek­nek nem lesz legénysége, ha­nem robotok kapnak helyet bennük, az lesz a feladatuk, hogy az űrben összeállítsák és javítsák a műholdakat. Japán viszonylag későn készített űr­programot, és aránylag kevés pénzt fordított erre a célra. Ta­valy az űrprogramba 1,1 milli­árd dollárt ruháztak be. az amerikaiak viszont 9 milliárd dollárt. Japán eddig 19 NIH típusú rakétát lőtt ki, 100 szá­zalékos sikerrel. Ezek a raké­ták nem képesek 550 kilónál sú­lyosabb terhet szállítani. A leg­közelebbi jövőben azonban Ja­pán nagy űrhajókat fog kilőni, és szolgáltatásokat is felajánl más országoknak. HATMILLIÓ DOLLÁR ÉRTÉKŰ HEROIN Hatmillió dollár értékű heroint kobzott el a mexi­kói rendőrség. A kábítószert a kereskedők az Egyesült Államokba akarták átcsem­pészni. EROTIKUS REGÉNY a ming-dinasztiAról A régi Kína egyik legis­mertebb alkotását, a Csing- pingmej erotikus regényt, amely a betiltott könyvek listáján volt, ismét kinyom­tatták, bár korlátozott pél­dányszámban. A regény a Ming-dinasztia idejéből, a XIV. századból származik, és a legrégibb mű, amelyet a modern kínai nyelven al­kottak. A könyvet 8 ezer példányban adták ki. Igen burkolatlanul leírt szexuális jelenetek vannak benne, ezért a kínai forradalom után betiltották. Ha majd lejár a Főnök ideje Romániai úti jegyzet Friss hír a statisztika világából: drasztikusan. 32 százalékkal vis­szaesett a Romániába kiutazó magyarok száma. Alábbi írásunk szerzője nem tartozik azok közé, akik itthon maradtak: igaz, láto­gatása hivatalos volt. Élményeinek egy szeletét az alábbiakban megosztja a nyilvánossággal. — Mario vezet. Az ébredező városban helyenként 110-re is fel­gyorsít. Bár errefelé — a korlátozó intézkedések miatt — az ott­honinál kisebb a forgalom, azért a mutatványt így is sokan meg­csodálják. Az üzletek előtt kígyózó sorokból megtört tekintetek merednek utánunk. A járdákon, az útkereszteződésekben a közrend őrei, akikből annyi posztot ebben a városban, hogy az először erre járó idegen rendkívüli állapotot sejt. De Mariót ez nem zavarja. A rendőrök ugyanis, ahelyett, hogy üldözésünkre indulnának, már messziről tisztelgésre emelik a kezüket. Ez persze nem nekünk szól. A ko­csi, amit Mario vezet, piros, elöl-hátul rikító színű sárga rend­számtáblával. Az pedig a kiválasztottaké, akiknek minden, vagy talán még ennél is több — megengedett. Legalábbis erről sustorog- nak nekünk helyi kísérőink, mindig biztos távolságra az illetékte­len fülektől, a besúgók hadától. Mario biztosan vezet. Stílusán érződik, hogy nem valamiféle egy­szerű tanfolyamon kapott kiképzést. Időről időre gumibotot dug ki a nyitott ablakon — azt meséli, egy rendőrtől „szerezte” — és ka­száló mozdulatokkal szorítja le az útról a szembe jövő járműveket. Mario apró termetű, fekete szemű, fekete hajú, 40-esnek tűnik. Nemcsak jó pilóta, hanem kiváló pszichológus is. Amikor vidékre megyünk, nappal is bekapcsolva tartja a fényszórókat. Ha a tá­volban feltűnik egy-egy rendőrkocsi mellett vigyázó egyenruhás — és ez elég gyakori látvány, hiszen ebben az országban a rend és a fegyelem a két legfontosabb jelszó —, Mario felgyorsít, és veszet­tül nyomja a dudát. A rend őre láthatóan elbizonytalanodik. Aztán a legegyszerűbb módszert választja. Haptákba vágja magát. A kö­vetkező őrt álló, néhány kilométerrel arrább, már messziről tiszte­leg, nyilván URH-n értesítették a rikító rendszámtáblájú kocsi ér­kezéséről. Mariót még sohasem merészelték megbüntetni gyorshajtásért. Azt mesélik róla, gyakran a rendőröket is szidalmazza, és azzal fe­nyegeti őket, hogy hamar megszabadulhatnak váll-lapjaiktól. Ma­riót csak egyvalaki állíthatja meg. A városban, ahol elszállásoltak bennünket, napról napra, a legváratlanabb időpontokban lezárják az utcákat. Ilyenkor a forgalom félórákra, órákra megbénul. Az au­tóbuszokról és a villamosokról fürtökben lógnak az emberek. Egy piros lámpánál — pedig ez sem szokása Mariónak — mi is fékezünk. A járdákon összeverődik a tömeg. A gépjárművek mo­torjait leállítják, hirtelen csönd lesz, csak a verebek tiszteletlen csivitelése hallatszik az út menti fák lombsátrából. A távolból szi­rénázás haqgja hallatszik. De nem mentő jön, nem beteget hoz­nak. Vagy talán mégis? Aztán megbizonyosodunk. Jön. a Főnök jön — súgja mellettem a kísérőnk. Tőlünk néhány száz méternyire, pár sarokkal lejjebb föltűnik egy rendőrkocsi. Mögötte fekete kocsik sora. Az egyik lefüggönyözve. Csak a vezető sziulettjét látjuk egy pillanatra. A konvoj gyorsan átvág az úton, a rendőrök leengedik tiltó kezüket. Megindulunk. Máskor állunk a járdán, a szálló előtt. Egyszer csak civil ruhás fiatalemberek sokasága lepi el a környéket. A járókelőket a ház­falakhoz szorítják. A sugárútról — most vesszük csak észre — már „eltakarították” a parkírozó járműveket. Megint csak gépkocsisor tűnik föl. Ezúttal a felvezető rendőrkocsi mögött haladó autó nincs lefüggönyözve. Elöl, a sofőr mellett korosodó asszony, a hátsó ülé­sen hatalmas véreb. Ezek a kényszerű pihenők szemmel látható feszültséggel váltanak ki Marióból. Pedig már hozzászokhatott az útszéli várakozáshoz. De a gyakori közjátékok után hamar visszatér jókedve, széles gesz­tusokkal invitál bennünket a kocsiba. Mario, amióta csak az eszét tudja, ebben a városban él. Itt csapja arcul naponta a hatalom szele. Egy olyan hatalomé, amely előtt ő is félelemmel fékez. Mario, a helyi kis diktátor, aki­től sofőr létére sokan tartanak, ösztönösen érzi, hogy a Főnöknek köszönheti hatalmát. De tudja azt is, ha majd lejár a Főnök ideje, az ő vélt előjogait is elsodorják az események. Mario még nem tudja mikor, de biztosra veszi, egyszer eljön az a nap is. De nem fog ellenkezni, ha vele is betartatják a közlekedési szabályokat, sőt, ha kell, büntetést is fizet. Kisignácz Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents