Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-13 / 137. szám

1989. június 13., kedd Társadalmi összefogással Zsidó mártírokra emlékeztek Kotegyán emlékművet állít A magyar holocaust több mint ezer zalaegerszegi ál­dozatára emlékeztek a na­pokban a dunántúli város­ban. A hangverseny- és ki­állítóteremmé átalakított hajdani zsinagógában meg­tartott istentiszteleten a get­tóból, valamint a munka­szolgálatró} haláltáborokba hurcolt, s ott meggyilkolt Bizonyára a könnyűzene azon hívei, akik most a kö­zépkorosztályhoz tartoznak, még emlékeznek a beatkor- szak elejére, pontosabban Pápay Faragó Lászlóékra. Emlékeztetőül annyit — utalva a címmel — a tánc- dalfesztiválgyőztes tehetsé­ges zenészről, hogy 1966-ban megalakította az akkor új szelleműnek számító Syrius együttest, majd később azt a Juventust, akivel nyugat­európai turnén vett részt két esztendeig. 1973 májusá­tól. A legális küldetésből visszatérve újabb átalakulá­sok időszaka következett, így került ki Pápay Faragó László újra NSZK-ba — immáron az ECHO zenekar­ral — de véglegesen. Ekkor 1975-öt írtunk a naptárban. — A neves orgonista-éne­kessel a Felszabadulás téren futottunk össze, aki kétéven­ként látogat haza szüleihez frankfurti otthonából. — Távozásod miértjére nem is kérdezek, hisz köz­tudottan tucatjával mente­tek az idő tájt Nyugatra sze­rencsét próbálni, s ezekről számos újság hasábjain ösz- szecsengő válaszokat sum­mázhattak a krónikások. In­kább az érdekelne, mikor-és milyen érzések közepette tértél vissza első alkalom­mal? — Nézd, ahogy az efféle disszidálásokkor lenni szo­zsidók rokonain, ismerősein kívül sokan részt vettek olyanok is, akikben életre- szóló döbbenetté dermedt az ember embertelenségének lehetősége és ténye. Gyászbeszédet Landesz- man György főrabbi mon­dott, majd a társegyházak (katolikus, református, evan­gélikus) képviselői szóltak kott, három évre elítéltek, de öt év múlva amnesztiát kaptam. Mégis csaknem tíz esztendő múlva jöttem ha­za előskör, amikor 1983-ban megkaptam a német állam- polgárságot. Hogy a kérdés másik felére válaszoljak, őszintén mondhatom, eléggé vegyes érzelmekkel léptem át a határt. Szembetűnő volt az óriási fejlődés. Az első emlékezetes felismerés a rendőrségi bejelentkezésem­kor történt ekképp: ..Jé. Pá­pay úr visszajött?” Beval­lom. nagyon jólesett az üd­vözlés. — Gondolom, kíváncsi voltál a régi haverokra, s bizonyára fel is kerestél kö­zülük néhányat egy jó be­szélgetésre, nemde? — Hát, így igaz. Másnap a Porschémmel elhajtottam a híres Fészek klubhoz, a művészek gyülekezőhelyére. Végkimerülésiig beszélgettem a régi cimborákkal. — Kérlek, tudassál a je­lenedről, hisz a múltadat so­kan ismerik. Még talán ar­ra is emlékeznek néhányon, hogy Ambrus Kyrivel két évig házasságban éltél. — Megpróbálom dióhéj­ban előadni, ugyanis re­gényt mesélhetnék az éle­temről. Karinnal, frankfurti feleségemmel jól megva­gyunk. ö jól menő ékszer- kereskedő. Már ebből is kö­megindultan és önkritiku­san a 45 évvel ezelőtti fél­millió ártatlan magyar em­ber pusztulását követelő, örök mementónak számító tragikus eseményekről. Ez­után a főrabbi és a zalai me­gyeszékhely tanácselnöke, Kustos Lajos leleplezte a vá­ros közösségei által készítte­tett emléktáblát. vetkezik, hogy hál’istennek nincsenek anyagi gondjaink. De énéi kiül sem panaszkodó hatunk, mivel NSZK egyik leghíresebb kísérőzenekará­ban énekelek és zongorá­zom: Alambest orchestra big band a hattagú, nemzetközi­nek mondható csapat neve. A közeljövőben jelenik meg hetedik önálló lemezünk. Éves átlagban minden hétre esik minimum egy fellépés, többnyire különféle gálamű­sorokban. Sokat játszunk külföldön, zömében Észak- és Nyugat-Európában. Szíve­sen jönnénk Magyarországra is. ha meghívnának. — Tedd a szívedre a ke­zed, s emlékezzünk kissé vissza a régi szép időkre. Mondhatjuk, dívik a nosz­talgiahullám. Vállalnál fel­lépést gázsi nélkül is e pénz­orientált korszakban, ha meghívnának Magyarország­ra? — Nagyon szívesen, bár a zenekar nevében nincs jo­gom nyilatkozni. A me- nendzserünkkel kellene er­ről beszélni. Mindenesetre, ha volna magyar kíséretem, erről egy személyben is nyi- latkozhatom az igent. Sőt. óriási öröm volna számomra a lehetőség. A szívemben azért mindig magyar mara­dok. s hazai közönség előtt bizony megható érzés volna játszani. Szalay Attila így él egy beates magyar úr! Pápay Faragó László „inkognitóban” Öt nap az OTP Penta Toursszal Idegenforgalom olasz módra A kötegyáni ABC kiraka­tába nemrégiben egy hősi emlékmű makettje került. Szőke Sándor helybeli szob­rász-restaurátor terve a II. világháborúban elesett, köte­gyán iák emlékére készült. — Szép — mondta egysze­rűen a falubeli Nemes Fe­renc, aki vásárolni jött a boltba. — Igaz, hogy a temetőben akarták elhelyezni és ez vi­hart kavart? — Ne firtassuk most már — válaszolta. — Kötegyán központjába kerül, a szobor- kertbe. Itt van a helye ... A falubeliek régen szeret­nének emlékművet állítani hősi halottaiknak. Felföldi József tanácselnöktől hallot­tuk. hogy a költségvetésből megvalósítani nem sikerült. Az elmúlt évben a falugyű­lésen javaslatként újra fel­vetődött. majd a decemberi tanácsülésen határozták el : állítsák fel közadakozásból! — A nemes célkitűzéssel településünk minden szerve­zete egyetértett — mondta a tanácselnök. — Többektől kaptunk anyagi segítséget: a megyei tanács 150 ezer fo­rinttal járult hozzá, körül­belül ennyit tanácsunk is ki tud szorítani. A helyi re­formátus egyház márvány­követ adott, termelőszövet­kezetünk fát. és ami nagvon jól esett: kérésünkre, a gyu­lai Érdért is szállított fa­anyagot. Árát az ottani, ak­kor még KlSZ-szerveze.t fi­zette ki . . . — Miért a temetőben akarták először elhelyezni? — A temető, mint hely­szín, csak egy elképzelés volt. Ügy gondoltuk, halot­tak napján az emberek a II Világháborús emlékműhöz is állítanak gyertyát, helyeznek el rajta virágot... De la­kosságunk másképp véleke­dett, így közmegegyezéssel a szoborkertet jelöltük ki he­lyéül. Felkerestük az alkotót. Szőke Sándort műhelyében. Félig készen állt a harma­dos kicsinyítésű agyagosz- lop. Oldalain már részlete­sen kirajzolódnak a fájdal­mas jelenetek: búcsú az ifjú feleségtől, elesett katona a harctéren, anya kicsinyével már hiába várnak ... A je­lenetek fölött koszorú, mely­ből az élet fája bomlik ki. Az oszlop emelkedőn áll. kőtáblákkal körülvéve, raj­tuk az elesettek nevei. A kör alakú teret kopjafák ha­tárolják. épp annyi, mint ahány itteni áldozat volt. A kopjafák ülőhelyként is szolgálnak majd — mondta a szobrász — se vastagság­ra. se magasságra nem lesz­nek egyformák, mint aho­gyan az emberek is külön­böznek egymástól. Az egész „Emmi nem Népszövetség, nem háború, nem talál­mány, nem Clark Gable és nem Upton Sinclair. Nem Kellog-paktum, nem Eritrea, nem atomrobbantás, nem pszichoanalízis, nem Salz­burg, nem Locarno és nem Hollywood. Nem napfogyat­kozás és nem Eden és nem Aden és nem elektron és nem mondanivaló és nem dinornis. És mégis ... És mégis, Emmi itt van a nyakunkon a sok más baj mellett, amiről jobb nem be­szélni — itt van mindig mint ráadás vagy talán min­den baj eredő oka. És ve­szekszünk vele ebédnél, reg­gel és este; a hálószobában, utcán és tribünökön, mint az a két légy, amely ugyanab­ban a levesben fuldokolt; mert ahelyett, hogy magába szállt volna, a levesbe szállt.” Ki az az Emmi? Aszlányi Károly Emmije egy fiatal lány, aki szeretni akarja a tér tíz méter átmérőjű lesz. maga az oszlop két méte­res. — A makettet látva, nem kívánna nagyobb helyet az emlékmű? — Lehet, de a szoborkert­ben nincs több. A kapott márvány nagysága is meg­határozta. milyen keretek között gondolkodhatok. Kötegyánban bizottság alakult, hogy az emlékmű megvalósítását segítse. El­nöke Endrédi Károly nyu­galmazott iskolaigazgató. — Egy hét leforgása alatt összegyűlt a hét tanácsi vá­lasztókerületből 110 ezer fo­rint — mondta. — Ki eny- nyit adott, ki annyit. Elő­fordult még ezer forintos férfiakat, de megretten, ami­kor célja már-már valóra válik. Emmi nem szent, na­gyon is hús-vér ember, azaz nő. Huncut, komisz, olykor kegyetlen és hazug, mégsem lehet nélküle élni ... adomány is! Mondták az it­teniek. ha kell adunk még. csak szóljatok! Ugyancsak a falubeliek segítségével gyűj­töttük össze — az anya­könyv mellett — emlékeze­tükre hagyatkozva az áldó» zatok neveit. Több mint 70 elesettről tudunk eddig. Volt köztük két tanító, a zsidó boltosék és a többség, a falu legszegényebbjei... — Kötegyán az elsők kö­zött készíti el emlékművét. Büszke vagyok arra. hogy mi még az „országos sze­lek” előtt eldöntöttük — tet­te hozzá a feleség. A nagymúltú településen a halottak napján szeretnék avatni az emlékművet. Sz. M. Aszlányi Károly a század nagy szórakoztató írói kö­zött indult egykor; az iroda­lomtörténet főleg modern, szatirikus humorát méltatja, műveit Karinthy Frigyesével rokonítja. 1908-ban Orsován született Aszlányi, és fiata­lon, 21 évesen sokat ígérő te­hetségként tűnt fel az iroda­lomban. Gyermekkori élményei a világ körüli utakról, két év New Yorkban, majd Európa „felfedezése” nagyban ha­tott műveire. Világhírű sze­retett volna lenni, de a sors túl sok időt arra sem hagyott Aszlányi Károlynak, hogy hazája megismerhesse és megszerethesse. Harminc­éves volt, amikor autóbal­eset következtében meghalt. Nem is szerepel minden magyar irodalmi lexikon­ban a neve. Aki mégis hal­lotta, többnyire a Sok hűhó Emmiért című, 1935-ben írt regényéből készült híres filmmel kapcsolatban. A Szi­multán Kiadó Részvénytár­saság könyve tehát nemcsak nagyszerű olvasmány, ha­nem hiánypótló is, mert jó- vátehet valamit az íróval szembeni mulasztásunkból. N. K. Az utazás fárasztó, de él­ménydús is. Ilyen volt az a tanulmányút, amelyet az OTP Penta Tours szervezett a hónap elején Olaszország­ba. Hajnalban indult a Hun- garocamion elegáns kisbusza Budapestről, és Jugoszlávián keresztül késő este ért Ra- vennába, a Lídó Adrianóra, ahol szállás és egy hangula­tos vendéglőben bőséges va­csora várta a résztvevőkei. A következő nap Viaggi Ge­nerálnál kezdődött. így hív­ják Olaszország egyik legna­gyobb utazási irodáját. A korszerűen felszerelt helyi­ségeket Peter Mayer-Blase kereskedelmi igazgató mu­tatta be. Elmondta, hogy harminc légitársasággal áll­nak kapcsolatban, s a világ bármely részéről szívesen fo­gadnak megrendelést, hiszen Olaszországban hatvan szál­lodában s mintegy 35 ezer apartmanban tudnak helyet biztosítani. Most a Lídó Ad­rianóra helyezik a hangsúlyt. Több mint 35 kilométer hosszan épültek ki az üdü­lők Ravenna közelében, ahol két szállodájuk és több ezer aoartmanuk van. Ide akar­ják csalogatni a vendégeket. Végeredményben a tanul­mányútnak is az volt a cél­ja, hogy bemutassák, mit tudnák nyújtani. Lídó Adria­no messze nincs annyira ki­építve, de nem is olyan elő­kelő, mint a rimini tenger­part, viszont sokkal olcsóbb. Az iroda minden évben utaztat olaszokat Magyaror­szágra; főleg ősszel, a va­dászszezon idejére, de szíve­sen várja a magyar turistá­kat is. Ügy látszik, a ma­gyarok már felfedezték Lídó Adrianót. Egy Tolna megyei busszal találkoztunk a part közelében, s este a szállodá­ban Mayer-Blase úr öröm­mel újságolta, hogy magyar vendégei is vannak, ö maga mindent megtett, hogy a ra- vennai üdülés előnyeiről meggyőzze a tanulmányút résztvevőit. Megnyerő modo­ra, mosolygós kedve egy pil­lanatra sem (hagyta cserben. Pedig ottlétünk során reggel is találkoztunk vele, s es­ténként ő kísérte buszunkat Lídó Adriano homokos strandja Sikerkönyvek Sok hűhó Emmiért \* cmlrkmű makettje Az oszlop — egyelőre még agyagból

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents