Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-10 / 135. szám

1989. június 10., szombat

TALLÓZÓ

Pjpsgay Imre:

„Magyarország fordulni akar”

Ha minden újságot elolvasol, miből főzzek ebédet7

(Lebocakl Intvén rajza)

(Magyar Nemzet)

... — Ügy hiszem, hogy jogrend, politikai pluralizmus és berendezkedés, valamint a demokrácia dolgában rövid időn belül európainak vallhatjuk magunkat. (Pozsgay Imre államminiszter mondja egy vele folytatott beszélgetés során.) És ezt előbb-utóbb Európa is elismeri. Hisz nyitott ránk Európa! Tárgyalásaimon tapasztaltam az őszinte segíteni akarást. És ha olykor — reálpolitikai megfontolásokból vagy saját szerkezetük logikája szerint gondolkodva — óvatosságra, esetleg mérsékletre is intenek, az jobbára csak azért van, mert kevéssé ismernek minket. Bizonytalanok, hogy ki- álljuk-e az európaiság próbáját.

— És kiálljuk?

— Reményeim szerint nincs messze az az idő, amikor soha többé nem kérdezzük meg önmagunktól, hogy hol a helyünk Európában, mert természetes állapot lesz számunkra az európaiság. Ahogyan most a franciáknak, spanyoloknak, a németeknek vagy a svájciaknak.

Ki fizeti a címerváltást?

. . . gondolom, minden ilyen manőver, ami címer-, zászló-, megyenévváltazást jelent, nem ingyen van. Úgy vélem, mindent. amin címerünk, zászlónk stb. van, ki kell dobni. Hallottam valahol, hogy a személyiigazolvány-, útlevél-, pénz- stb. csere 4 milliárd forintba fog kerülni.

Másodszor: remélem, nem a lakossággal akarják megfizettetni a fenti költséget (!), 4

milliárd forint ellentételezését csak egy drasztikus áremeléssel lehet fedezni. Vagy úgy gondolják. hogy minden magyar állampolgár, a csecsszopótói az aggastyánig befizet négyszáz forintot?

Nem! Szálljunk le a földre. Én elismerem, milyen jó lenne végre szakítani a sztálinizmussal. De nem úgy, hogy a másik fél kiabál: hej, kommunisták,

mindent elrontottatok, most hallgassatok! Egyébként ez a módszer is „sztálinizmus’*.

Ma a történelmet ott kell folytatni, ahol elődeink abbahagyták. vagy abbahagyatjuk velük. Azt kell folytatni (és ott, és pont ott, és nem másutt), ahol és ahogy kaptuk. Az örökség az örökség. Azt vagy elfogadom. vagy visszautasítom. Ma sokan megtehetik, hogy ezt az örökséget visszautasítják. Tegyék. De nekünk itt kell élnünk. itt kell boldogulnunk. Fáidalmas, de itt nyugszanak őseink is. tény. a földhöz csak egy ezredév csatol egy szent nevet.

Mielőtt bármi történne. üljünk le. beszéljük meg közös dolgainkat, azután kezdjünk el dolgozni. A program csak egy lehet: gazdasági stabilizálás,

ami eladható árut is jelent. Tudomásul kell venni, csak addig nyújtózhatunk, amíg a takarónk ér. Most sokan a szabadságban látják azt, amit a termelésben kellene látni. Nem a szólásszabadság, nem a pluralizmus, nem! Nem ez segít! (Mura József olvasói leveléből: Dolgozók Lapja)

— Szívesen osztoznék felhőtlen optimizmusában. Úgy látszik, engem jobban aggasztanak azok a tekintélyes ellenerők, melyek akár fegyverrel is készek megvédeni a múltat, olykor parányi hatalmukat és kívánságaikat, egy eszmét, amiben hisznek, s így annak torz gyakorlatát is.

— Elképzelhető a baj. Én azonban megkülönböztetem a jóhiszemű hívőket, akikben egyfajta szocializmuskép rögződött, azt melengetik lelkűkben, szándékaik szerint tisztán, és az ország, a nemzet felemelkedését óhajtják. Bennük, a politikai küzdelmek során, elrendeződnek a dolgok. Gondolkodásuk átalakítható. De megkülönböztetem az elszánt, a gondolkodásra nem vállalkozó figurákat is, akik lejárt formulához kötődnek, eltökélten védelmezve azt. Leginkább önös érdekekből. Meggyőződésem, hogy kevesen vannak. És nincs társadalmi bázisuk. Sőt már külső segítségben sem reménykedhetnek, mert a világ, hál’

... A civil társadalomra, különböző független szervezeteire, pártjaira ma Magyarországon nem az a feladat vár, hogy a hatalmat átvegyék az MSZMP-től és a nyugati vezető és legitimációs pártokhoz hasonló szerepet töltsenek be, hanem az, hogy segítsenek elmozdítani az országot, főleg a gazdaságot a pangás állapotából.

Ehhez radikális antibürok- ratizmusra, a hatalmi apparátusok kemény kritikájára és mindennapi ellenőrzésére, sok-sok kezdeményezésre, egyéni és társas vállalkozásokra lenne szükség. Többek között olyan nemzetépítő programokra gondolok, mint amilyenekké a következők lehetnének:

— Egészségvédelmi program (ami korántsem csak egészségügyi propaganda, hanem az egészségügy modernizációjának hajtóereje; kemény kritikával az egészségügyi vagy az egészségügyet befolyásoló bürokráciával szemben azzal a céllal, hogy a nemzeti társadalom beteg állapota meggyógyítható legyen; a különböző foglalkozási és életkorcsoportokban a moralitás újistennek, más fordulatot vesz, mint amerre képzeteik haladnak. Bajt, persze, még okozhatnak.

— Nem fél? A kötelet már önnek is megígérték!

— Én a józan többség és a megújulni akaró Magyar- ország szándékaiban hiszek. Ezt vallom központi gondolatnak, s ilyenformán én az ország közepében vagyok. Ez az ország megvéd engem és a hozzám hasonlóan gondolkodókat attól, hogy veszedelmet hozzanak ránk a retrográd, a magyarság sorsát rontó erők.

— Ez a harc lesz a végső? És utána már vissza is jutott Európába?

—( Meggyőződésem. És ez a folyamat elkerülhetetlen. Magyarország fordulni akar, ez vagy békésen sikerül, igazi nemzeti közmegegyezéssel. Vagy nem sikerül a megegyezés. Az ország azonban akkor is fordulni fog. De tragédiákkal. Jobb lenne elkerülni azokat. És ezért én az egyezséget ajánlom mindenkinek. (Rózsa András; Képes 7.)

ra csökkenjen és a várható életkor meghosszabbodjék.

— A „kert-Magyarország” programjának reálissá tétele, megszabadítása a rárakódott illúzióktól, de megőrizve e célkitűzésnek a magyarságra nézve pozitív értékeit. A lakosság számára lehetővé tegye egy egészségesebb életmód választását és az anyagilag megalapozottabb életet.

— Környezetvédelmi program, amely a nagymarosi építkezés elleni harc tanulságaira és a különböző helyi tapasztalatokra támaszkodva igen jelentős előrelépést eredményezhetne.

— A modern turizmus (penziók, szállodák, infrastruktúra) megteremtése a legkülönbözőbb alulról jövő kezdeményezések és befektetések segítségével.

— Szociálpolitikai program, az elesettek felkarolása, főleg egyéni kezdeményezésekkel, állandó társadalmi kontroll alatt, olyan légkört teremtve, amelyben ez a tevékenység nem a tehetős embereknek kegyes jótékonykodása, hanem a társadalom természetes kötelessége ... (Hegedűs András; Magyarország)

Újszegények

... Azt mondhatjuk, hogy 1987-ben megközelítőleg a népesség 9 százaléka élt a létminimum alatt és további 11 százaléka a létminimum és a társadalmilag elfogadható minimum között. Ezek az arányok 1982 óta egészen kis mértékben csökkentek, 1988-ban azonban egészen biztosan növekedtek, hiszen az egy főre jutó jövedelem csökkent. További romlás várható 1989-ben. Ebben az áremelkedésen kívül a személyi jövedelem- adónak is szerepe van.

A szegénység meglétének és a legutóbbi években bekövetkezett növekedésének oka elsősorban az egy személyre jutó jövedelem csökkenése. Emellett 1982 óta egy kicsit nőtt a jövedelembeli egyenlőtlenség, tehát a leggazdagabbak és a legszegényebbek jövedelmei közötti eltérés. Ezt érzékelteti az a mutató, hogy a legtehetősebb egymillió ember egy főre jutó jövedelme 1987- ben 4,6-szer volt akkora, mint a legszegényebbeké.

... Ha valamennyi kereskedelmi bank adatait összegezzük, 120—150 milliárd forintra rúg a nyilvántartott „sorbanállás” végsummája. A gazdálkodó szervezetek tényleges adóssága még ennél is nagyobb. Tovább duz- zasztják azok a vállalati fiókokban tartott, a bankokhoz inkasszálásra be nem nyújtott követelések, amelyek felbecslésére még csak nem is vállalkoznak a bank- szakemberek.

A sorba állított követelés az esetek többségében olyan hitel, amelynek nyújtására úgy kényszerül a szállító, hogy teljes bizonytalanságban van a „hitel” lejárati

Számottevőbbek a változások a szegény réteg ösz- szetételében. Csökkent a szegények aránya a falusi népességben, nőtt a városokéban. Csökkent a mezőgazdaságban dolgozók körében (elsősorban a mezőgazdasági kistermelésnek köszönhetően), nőtt a városi szakképzetlen munkások körében. Csökkent a nyugdíjasok között (mert az egykori (szegény, kis nyugdíjú idős emberek fokozatosan kihalnak, míg a helyükre lépő új nyugdíjasok nyugdíja nagyobb), nőtt a fiatal felnőttek, különösen a gyermekes családok körében ...

E változások ellenére ma is a községi népességben találhatunk valamivel több szegényt, mint a városokban. Azáltal azonban, hogy a szegénység a városi és a fiatalabb népesség felé tolódott el, sokkal jobban láthatóvá is vált. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a magyar társadalom tagjai ma sokkal érzékenyebbek a szegénység léte iránt, mint húsz-huszonöt évvel ezelőtt, amikor a szegénység az idős falusi lakosságban összpontosult... (Andorka Rudolf; Élet és Tudomány)

idejét illetően. A BB-nél (Budapest Bank) nyilvántartott 25 millió forint feletti tartozások fele egy évnél régebbi keletű. A „sorscsapásról” szóló hírek szerint olyanok is akadnak, akik 1980 óta folyamatosan adósai valakiknek. A gazdálkodók ritkán kérnek késedelmi kamatot, még ritkábban fordulnak a pénz behajtása végett bírósághoz. így az egymásnak nyújtott kényszerhitel használati ára nulla, a valóságban pedig — a gyorsuló infláció következtében — negatív, tehát nem az fizet a pénzért, aki kapja, hanem. aki adja ... (Molnár Patrícia: Heti Világgazdaság)

A nyugdíjas politikus írja :

„nem az a feladat vár, hogy átvegyék a hatalmat”

Ráfizető hitelezők

Tanácsok a miniszternek

Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter levélben válaszolt az MTESZ Központi Környezet- és Természetvédelmi Tanácsának javaslatára . . .

A miniszter levelének fogadtatásáról Gánti Tibor, a tanács alelnöke elmondta:

— Nagyon örültünk a levélnek, mert megerősített bennünket abban, hogy a tanács munkáját a miniszter kellőképpen értékeli. Eddig is számos szakvéleményt készítettünk a KVM fölkérésére, például a veszélyeshul- ladék-rendelettel. a szak- igazgatási szervek koncepciójának kialakításával, a Brundtland-jelentéssel stb. kapcsolatban. Minden feladatot komolyan veszünk, amelyhez megfelelő szakmai hátteret biztosít az MTESZ. Hitelünk megőrzése nagyon fontos számunkra, azért egykét hetes határidőkre elkészítendő felkéréseket nem vállalunk. Ezért nem készítettünk például a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszerről szakvéleményt. Amit kiadunk a kezünkből — szándékaink szerint —. sokirányú, átfogó. megbízható, szakmailag megalapozott és tisztességes anyag. Ennek köszönhető, hogy a miniszter döntéseiben még akkor is támaszkodik a tanács véleményére. ha az nem mindenben egyezik a KVM előzetes elképzeléseivel.

— A legutóbbi munkájuk is fölkérésre készült?

— Nem. Ezt mi javasoltuk a miniszternek. A problémakör a közvéleményt már,. hosszabb ideje foglalkoztatja. Ügy éreztük, lehet találni megoldást, és ebben Maróthy László is egyetértett velünk. Az ad hoc bizottságban az összes érdekelt fél helyet kapott; minden szempontnak, még a szélsőségeseknek is volt képviselője. A vadfajok vissza- teleoedéséről készült vitaanyag előzetes véleményezése után rendeztük azt az ülést, ahol már kikristályosodtak a főbb álláspontok. Lépésről lépésre alakult kii az a kompromisszumos javaslat. amely a miniszter asztalára került.

— Lesz-e a munkának folytatása? — Igen. A közeljövőben kezdeményezni fogjuk az erdők állapotának, az erdő- gazdálkodásnak és esetleg a vadgazdálkodásnak a vizsgálatát. (Búvár)

—'ftÖRÖSTÁJ

Az Európába vezető úton, a nulladik kilométerkőnél

(Oto Reisinger karikatúrája a Vjeanik című lapban) (Az, a felségjel akár „H” is lehetne ...)

„Zászlót és jelszót könnyű váltani”

„az intellektuális és a morális lezüllés ma nálunk a legnagyobb átok”

... Züllöttség a neve annak a lelkiállapotnak, amelyik lehetővé teszi, hogy diplomás emberek beletapossanak a felnőtté válás aktusának évszázados szép színjátékába és kiárusítsák az érettségi tételeket. Ebben a lelkiállapotban lehet úgy nyilatkozni, hogy a politikai lincselés nem tekinthető közönséges gyilkosságnak. Egyáltalán, züllött az, aki nem tartja be a társadalmi szerződést, amelyet aláírt. A hiteltelen tanár, a fölényes, nemtörődöm orvos, a kellemetlen pincér és a durva eladó. A politikus, aki a tisztes bukás vállalása helyett

sumák lavírozásba kezd. Züllött a társa is, aki harsonaszóval vonul át az ellenfél táborába és egykori szövetségeseinek a vérét kutyákkal óhajtja felnyalatni. Szintúgy a zsurnaliszta, aki szélsebesen festi ördögpofá- júra az egykor általa fényesre smirglizett angyalokat.

Bizony, bizony, mondom magamnak, az intellektuális és a morális lezüllés ma nálunk a legnagyobb átok. Zászlót és jelszót könnyű váltani. A kérdés az, hogy mennyi mocsok hömpölyög a társadalmi közélet vizében, amelyen a pártok és szövetségek sokszínű hajói úszkálnak?

Merre van Damaszkusz? Hová ve a damaszkuszi út? A damaszkuszi út a hatalomból a szolgálatba vezet. A gyávaságtól a bátorsághoz vezet. A parancstól a tanításhoz vezet. A nagy- hangúságtól a munkához vezet. A damaszkuszi út néha az életből a halálba vezet.

Olvasom: „Ma sokan nyüzsögnek a damaszkuszi úton”. Arrafelé sandítok: a

damaszkuszi út szinte üres. Csak nagyritkán tűnik fel egy-egy ember, aki elszántan talpal Damaszkusz felé, növekvő magányban. (Popper Péter; Élet és Irodalom)