Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-10 / 135. szám
'kÖRÖSTÁJSZÜLŐFÖLDÜNK 1989. június 10., szombat Postaút régen és ma a Bárdos-hídon át A Bárdos-ér „névadása” igen érdekes történet. A közeli Gyulavarsánd településről 1280 óta vannak ismereteink. Királyi szekerészek és favágók laktak a faluban, akiknek az volt a feladatuk, hogy utakat és hidakat építsenek ezen az árvizektől sűrűn elborított területen. A Fehér-Körös völgyének irányába fontos út vezetett. Amikor az éren át hidat építettek, a földkiásáskor egy bárd alakú ércdarabot találtak. A talált anyag alapján adták a gyulavarsándi szekerészek az érnek a „Bárdos-ér” nevet. A Bárdos elnevezés évszázadokon át megmaradt. Gyula város déli külterületi részén ma is ismert a Bárdos nevű határrész. A város belterületén van a Bárdos utca, melyet egykor kettéosztott a 100 méter széles Bárdos-csatorna. Ma garázsok vannak az 1934-ben feltöltött csatorna helyén. A mai Vértanúk útja nyugati végénél, az utat keresztező Bárdos-éren át épült kőhíd és a korábbi fahidak is a Bárdos-híd nevet kapták. A fahidakat a mindenkori földesúr építtette. Mária Terézia királynő 1743-ban szabadalomlevelet adott a gyulai földesúrnak, s ebben feljogosította, hogy a hídon vámot szedjen. Az árvizek, jégzajlások roppant veszélyes jelenségek voltak a folyókon, és ezek miatt gyakran kellett a hidat javítani. Nagyobb szabású újjáépítési munkát 1764- ben végeztek a Bárdos-éri fahídon. Magyarországon az első rendszeres postajárat a Habsburg-ház uralmával létesült. 1526-tól Bécs és Pozsony között állandó postai közlekedés kezdődött. 1750- ben kocsipostajáratok indultak. 1787-ben II. József (a kalapos király) bejárta az országot, a postaszolgálat működésében tapasztalt hibák orvoslása, valamint az addig posta nélkül maradt országrészeken új postavonalak létesítése céljából. A fő cél a Pestről Aradra vezető, a korábbinál rövidebb postaút létrehozása volt. A postaút átvezetése a Tiszán sok gondot okozott. A másik cél volt a Pestről Nagyvárad felé más útvonalon is biztosítani a postautat. Nagyvárad már korábban — 1750-től — a Buda—Hatvan —Debrecen útvonalon főpos- tavonal lett. Arad—Nagyvárad között 1770-ben indult meg a postaforgalom. Békés megye ebből az útvonalból volt bekötve a postaforgalomba. Megyénk székhelyéről, Gyuláról, Ottlaka—Sikló—Si- mánd 32 km-es úton vitték és hozták a leveleket a si- mándi postaállomásról. Békés vármegyének már régebbi kívánsága volt a postaútvonalba való közvetlen bekapcsolódás. Az 1787. évi bejárás után, a július 24- én kelt császári leirat szerint nyílt lehetőség erre, amikor a pest—aradi posta- útból kiágazva, az Orosháza —Gerendás—Csaba—Gyula—Sarkad—Nagyszalonta —Gyapjú—Nagyvárad útvonalon új postaútvonalat jelöltek ki. A Békés vármegyén áthaladó postaút megfelelő állapotba való hozása nagy gondot okozott. Orosháza és Csaba között könnyebb volt a munka. Ezen a szakaszon a föld természetes szintjét csak helyenként kellett alacsony töltéssel emelni. Csabától Gyuláig a Fehér-Körös (ma Élővíz-csatorna) árvizei miatt magasabb töltésre volt szükség. Gyulától Sarkad felé — a Fekete-Körösig — átlagosan 3,5-4,0 méter, helyenként 7,0-,8,0 méter magas gátat, a „Remetei gátat” kellett megépíteni. A megye tizenhárom helységéből összegyűjtött fogat és emberi erő igénybe vételével készült a postaút. A Fekete-Körösön túl Bihar vármegye közmunkaereje tette közlekedésre alkalmassá az útvonalat. Az elkészült postaúton Csabától Bihar megye határáig (Gyula—Sarkad közötti Fekete-Körös-hídig) kilenc híd szolgálta a vízfolyásokon és időszakos vízállásos területeken az átkelést. Az új postaúton 1788. március 1 -jén indult meg a forgalom. Ettől kezdve rendszeresek voltak a járatok. Mindkét irányba hetenként két alkalommal (vasárnap és szerdán) indították a postát Orosházáról. Évek múlva ezen változtattak. A Pest felől érkező küldeményeket másnap (hétfőn és csütörtökön) továbbították, amikor Arad felől is megérkeztek a levelek Orosházára. A küldeményeket „lovas legények”.vitték. Az Orosháza—nagyváradi vonalon postakocsijárat nem közlekedett. Az évről évre bekövetkezett árvizek miatt a postaforgalom fenntartása rendkívüli gondokat okozott a postaigazgatóságnak és Békés vármegyének. A gyulai Bárdos-fahídon, amikor 1789-ben a szükséges javításokat (kellett elvégezni, felszólították az uradalmat: „mivel a hidat maga csináltatta és mindenkor maga igazgatta, továbbá mivel malmaira, bor-, ser- és pálinkaházaira nézve is maga veszi annak legnagyobb hasznát, a híd jókarba helyezéséről gondoskodjék.” Az uradalom a hídjavítás költségeit csak részben vállalta. Javasolta, hogy a költségekből a vármegye is vállaljon részt, mert az utat, mely áthalad a hídon, postaúttá nyilvánították. Évekig tartó huzavona után a helytartótanács közbelépésének eredményeképpen 1793-ban Békés vármegye és a gyulai uradalom közösen végezte el a Bárdoséri fahídon a szükséges munkálatokat. A nagy sokára elvégzett javítás nem lehetett eredményes. Már a következő évben felvetődött a gondolat, hogy a hidat kőhíddal kellene felváltani. Az 1794. november 21-i vármegyei közgyűlésen megszületett az elhatározás, hogy a kérdéses úton a Bárdos-éri fahíd helyett kőhidat építenek. A francia háborúk miatt a kőhíd eszméje kilenc évig pihent, míg az 1803. november 24-i közgyűlésen újból kimondták, hogy a fahíd javítására évente fordított költségek elkerülésére téglából kell a hidat felépíteni. Békés vármegye közgyűlése megbízta Vertics Józsefet, a vármegye mérnökét, hogy a Bárdos-híd „rajzolatját” és költségvetését készítse el. A terv 1804. április 24-ére készült el, ötnyílású megoldással. Vízügyi szempontból — a vízállási adatok figyelembe vételével — az építési fő- igazgatóság felülvizsgálata alapján négy nyílású hídra adta ki az engedélyt 1806 szeptemberében a helytartó- tanács. Ez a híd épült meg 1807—1808 évek között. A Bárdos-híd történetéhez kapcsolódik az is, hogy Wenckheim József, Békés vármegye országgyűlési képviselőjének ösztönzésére 1823-ra elkészült Huszár Mátyásnak a Körösök szabályozására vonatkozó terve. Ezen terv alapján 1827-ben Békés és Arad megye közös összefogásával Gyulavarsánd fölött elvégezték a Fehér-Körösből kiágazó Bárdos-éri „kiszakadás" elzárását. 18.3.3—1840 évek között Beszédes József tervei szerint valósult meg a Fehér-Körös bal oldalán a 91.9 kilométer hosszú „József-Nádor-ma- lom" csatorna építése. Ennek kedvező eredményén felbuzdulva 1842-ben az Arad megyei községek és az egyes birtokosok egy akarattal hozzáláttak a, Fehér-Körös mederszabályozási munkáihoz, és az első töltések építéséhez. Ezekkel a munkákkal a Bárdos-éren át a szóban forgó hídhoz egyre ritkábban és csökkent mennyiségben jutottak el árvizek. Egy évszázad múlt el a híd megépítése után, majd világháborúkat vészelt át, szinte károsodás nélkül. A gyulai határátkelő megnyitása után, 1970-től tekintélyes hazai és nemzetközi árufuvarozás kezdődött a Bárdos- hídon át. Amikor a híd átbocsátó képességének növelése érdekében a kétoldali gyalogjárdát elbontották és 2X2 forgalmi sávra bővítették, az átalakítással az útról a vízelvezetés nem oldódhatott meg. így a híd alatti csatorna, valamint a közút vize a hidat átnedvesítette. A gyakori nagy súlyú teherjárművek a híd boltozatainak szélein gyűrű •irányú repedéseket okoztak. A 181 éves híd még így is tűrhető, de az eredetihez képest már leromlott állapotú lett. A most végzett felújítási munkákkal a hídon 3 forgalmi sávot alakítottak ki. A városközpontból kifelé haladóknak megmarad a korábbi 2 sáv, és ebből lehet balra kanyarodni .A városba érkező járműveknek 1 sáv marad. A most befejezett munkák a gyulai Bárdos-híd, e szép emlék fennmaradását is biztosítják. Góg Imre „Szombaton törvénynap tartatik” Szigetek királynője Az egykori feudális viszonyok között a községi elöljáróságokat igazságszolgáltatási jog illette meg. Az elöljáróságok ezt a jogot a törvénynapokon gyakorolták, megtartásukat a felettes közigazgatási szervek megkövetelték. A törvénynapo- kon tárgyalt ügyekről jegyzőkönyv készült, s ezek ma is megtalálhatók a Békés Megyei Levéltár mezőberé- nyi iratai között. Gyakran került sor a gazdák és a „szolga béresek” közötti peres ügyekre, amelyek a munkabérekkel, vagy a munkafegyelemmel álltak kapcsolatban. Az alábbi peres ügy Fábián Pál gazda és Ugyan János nevű bérese között folyt le. 1817. szeptember 28-án a gazda kiüzent két szomszédbeli szoligával a tanyára Ugyan János béresnek. hogy mivel a következő napon Békésen vásár lesz, s olyankor sokféle ember megfordul a környéken, az ökröket ne hajtsa ki legelni, hanem tartsa benn az ólban, A két szolgaitárs nem adta át az üzenetet, s az ökröket Ugyan János kihajtotta legelni. A baj megtörtént. Négy lovas (a jegyzőkönyv szerint „zsivány”) rajtaütött a legelő állatokon, és két ökröt elhajtottak. Az ökrök ára 300 forintott tett ki, s ezt követelte a gazda a szolgáján. Az ügyben „salamoni” ítélet született. Elmarasztalták a gazdát, aki — bár tudta, hogy Ugyan János „minden egyéb munkára egy derék szálas legény, de siket” — olyan munkával bízta meg, aminek testi fogyatékossága miatt eleget tenni nem tudott. így a gazdára hárították az ítéletben a kár felét, 150 forintot. A két szolga — aki nem adta át az üzenetet — fizessen 25-25 forintot. Ugyan Jánosra maradt 100 forint kárnak a megtérítése, „any- nyival inkább — indokolja az ítélet —, mivel bébizo- nyodott, hogy akkor estve a Tanyán vigadott és tántzolt, és nyilván azért aludt el oly mélyen, hogy a’ jószágra nem tudott osztán illendően vigyázni.” — Az ügy igazi kárvallottja így Ugyan János szolga lett. A 100 forint kártérítés fejében odaveszett a gazdájánál még benn levő természetbeni járandóságából egy „szűrje”, egv „kalapja”, „egy kocsi tőzegje”, „fél véka alávaló kenderföldje”, „egy ködmön- je”, és még fizetett is a gazdájának 33 forint 30 krajcárt készpénzben, mivel a természetbeni járandóságokat összesen 66 forint 30 krajcárra értékelték. (Hatvan krajcár tett ki egy forintot.) Az ügyből — mai szemmel nézve — kitűnik, hogy a betyárok (a jegyzőkönyv szavai szerint — mint fentebb említettük — „zsivány ok”) nem is voltak olyan nagy barátai a szegényeknek. Ugyan János szolgát alaposain megkárosították, mivel az év hátralevő részében — a kosztján kívül — ingyen szolgált, és még fizetett is. Az ügy másik tanulsága, hogy az elöljáróságok ítéleteikkel arra törekedtek, hogy a kismezőváro- si munkaszervezetben biztosítsák az egyensúlyt a gazdák és béreseik között a zavartalan munkavégzés érdekében. Hentz Lajos Királynők szigete — szi getek királynője. Margitsziget. Legendákkal, százados tölgyekkel, Árpád-kori templommal, rózsaillattal, a messze múltat idézi. Az úttörőstadion, a teniszpályák, a hullámfürdő, a gépzene a legmaibb valóságot. Változó év- és napszakokban gyerekek, fürdőzők, sportrajongók, operabarátok, szerelmesek veszik birtokukba. Arany, Tompa, Krúdy, vagy az Árpád-házi királylány és a sziget kapcsolata mindenki előtt ismert. De az már kevésbé, hogy az 1. szászadban, amikor a mai Margitsziget helyén még 3-4 szigetecske állt, a rómaiak védvárat építettek ide, hogy Aquincumot védjék. A ligetes-berkes köztéren a római istenek szentélyeit, pogány templomokat építettek. S az 1838-as nagy árvíz római sírköveket, áldozati oltárokat hozott felszínre. Akkor kerültek elő a sziget északi csúcsától a Dunán át Újpest irányába ívelő híd feliratos kőlapjai. I. István, sőt Árpád is, vadaskertnek használta már a fákkal, bokrokkal, nyu- lakkal, őzekkel gazdag szigetet. Mint Öry György, a Margitsziget' tudós kutatója írja: „A hajdani időkben a királyoknak ezen a szigeten tartott vadaskertjéről neveztetett Nyulak szigetének.” Királyi vadászlakok, nyaralók, királynők nyári palotái, püspökök, érsekek rezidenciái tették rangossá a szigetet. A 70 domonkos apácán és a sok szerzetesen kívül „ezeknek nagyszámú cselé-' dei, kézművesek, parasztok és más függetlenek — érseki, királyi —, de több főúri paloták hivatalnokai, s tisztjei, szolgái is itt laktak, s utóbb a sziget lakossága, s lakházaik annyira elszaporodtak, hogy szükségessé lett tereket is és utcákat kijelölni, falakat, korlátokat, kerítéseket emelni.” 1526-ban a domonkos apácák a török elől elmenekültek. Beél Mátyás tudósít róla, hogy a „Margitsziget egész területét szilárd fal erősítette, a hullámok szinte töltések által gátoltattak, de midőn a törökök Budát hatalmukba kerítették, a sziget is elmagányosodni indult, s a Duna bántalmai- nak annál inkább megnyílt, minél hanyagabbul tartattak az elmosás ellen állított ^öltések, és ily módon nemcsak az épületek elrom- bolódtak, hanem a szigetnek is nagv része a hullámoktól elmosntott," A török kivonulása után már csak kaszálóként adhatták beibe az egykor királyi fényű szigetet. Mayer, óbudai lakos volt a Margitszigeti kaszáló utolsó bérlője. Majd amikor a pozsonyi országgyűlés Sándor főherceget, II. Leopold király fi át választotta meg országnádornak, a királyi rendelet a Margitszigetet jelölte évi 500 forintért mulató kertjének. Sándor főherceg -tüstént építkezni kezdett, de a Margitsziget a palatinusi rangban őt követő nádor alatt teljesedett ki. József nádor „a szigetből gyönyörű parkot varázsolt, s azt az egész közönségnek nyitva tartotta — a bejárást azonban kis csónakokon a budai oldalról engedte meg.” A nádor maga is szenvedélyes kertész volt. Hárs-,__ platán-, vadgesztenye- és tulipánfákat ültetett. A Duna szabályozásakor az addig két részből álló szigetet egyesítették. Nefti sokkal később, a múlt század hatvanas éveiben fúrták a szigeten az első ár- tézi kutat. Vizét felhasználva fürdőt, gyógyszállót építettek Ybl Miklós tervei szerint. Megépült a mai Nagyszálló, és a második világháborúban elpusztult Mar- gitfürdő. Ahol most városnéző autóbuszok viszik a turistákat, ott kocogott végig először 1871-ben a lóvasút. A Casino helyén a 10. században a Johanni ták vára emelkedett. A sziget közepén a királyi lak régi fényét csupán a rommaradványok hirdetik. A különös sorsú királylány alakját is csak a legendák őrzik. A szoborsétány irodalmunk, képzőművészeti és zenei életünk nagyjait, sorakoztatja. Néhány szobor még ide kívánkoznék — Margit királylányé, vagy a 16. századi kódexíró-másoló apácáé, Ráskai Leáé. A japánkertben* növényritkaságok tarkállanak, a román stílusú Mihály-temp- lomban a legrégebbi magyarországi harang szól. A Palatínus strandján nyári vasárnapokon sok ezren találnak enyhülést. Este benépesül a kertmozi, a szabadtéri színpad, a kis állatkert, a 25 ezer bokrot számláló rózsakert, s megtelnek a padok, a kerthelyiségek. Kádár Márta Margitszigeti pillanat a szökökúttal Gyula és környéke, 1783-as vázlat
