Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-10 / 135. szám

1989. június 10-, szombat o II Legtöbb Ügyészség közleménye Megalapozatlan és törvénysértő volt a vádemelés Nagy Imre és társai ügyében A Legfőbb Ügyészség befejezte a Nagy Imre és tár­sai ellen folytatott büntetőügy rendelkezésére álló irat­anyagának vizsgálatát. A Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze Nagy Im­re, dr. Donáth Ferenc, Gimes Miklós, Tildy Zoltán, Ma­iéter Pál, Kopácsi Sándor, dr. Szilágyi József, dr. Jáno­si Ferenc és Vásárhelyi Miklós javára a Magyar Nép- köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Elnökségi Tanácsa előtt törvényességi óvást emelt, amelyben a törvénysér­tő ítéleti rendelkezések hatályon kívül helyezését és az ártatlanul elítéltek felmentését indítványozza. A feltárt tények és adatok értékelése a következő lé­nyegi megállapításokra adnak alapot: 1. Az ügyben eljárt ható­ságok sorozatosan és súlyo­san szegték az akkor hatá­lyos Büntető Perrendtartás garanciális rendelkezéseit, különösen az eljárás alá vont személyek szabadságának és védekezési jogának törvény- sértő korlátozásával. 2. Az eljárás egyoldalúan főleg a terhelőnek vélt ada­tok összegyűjtésére és fel- használására korlátozódott, a bűnösség cáfolására alkal­mas bizonyítékok beszerzé­sét elmulasztották, vagy azo­kat nem a súlyuknak és je­lentőségüknek megfelelően vették figyelembe. 3. A nyomozás ügyészi fel­ügyelete során a törvénysér­tések és mulasztások meg­akadályozására intézkedés nem történt, a vádemelés pedig megalapozatlan és tör­vénysértő volt. 4. Az eljárás bírósági szá- kaszában súlyosan megsér­tették a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsának megalakításakor is irányadó perjogi szabályokat, a tár­gyalás folyamán pedig a nyilvánosság és a közvetlen­ség elvét is. 5. Az ítélet megalapozat­lan, mert a mentő körül­ményekre vonatkozó indo­kolt bizonyítási kérelmek el­utasítása miatt az ügy nincs kellően felderítve, számos ténymegállapítás hiányos, ellentétes az iratok tartal­mával, illetve a bíróság egyes tényekből más té­nyekre helytelenül következ­tetett. 6. A büntetőeljárás szabá­lyainak súlyos megsértése és a védekezési jog korlátozá­sával is összefüggő megala­pozatlanság az eljárás meg­ismétlését nem teszi szüksé­gessé, mert az ítélet így sem tartalmaz olyan megál­lapítást, amely megfelelne az akkor hatályos büntető jogszabályok által meghatá­rozott bármilyen bűncselek­mény ismérveinek. A bíró­ság tehát az anyagi bünte­tőjog szabályait is megszeg­te, amikor helytelen jogi indoklással bűnösséget álla­pított meg és büntetést sza­bott ki. 1. Az eljárt hatóságok nem tulajdonítottak jelentőséget az ügy egyik lényeges nem­zetközi jogi vonatkozásának sem. Azok az eljárás alá vont személyek, akik 1956. november 4-ét követően a budapesti jugoszláv nagykö­vetség épületében tartóz­kodtak, védekezésül arra is hivatkoztak, hogy személyi biztonságukat kormányközi egyezmények garantálták. Már ekkor elegendő adat utalt arra, hogy ez az állí­tás megfelelhet a valóság­nak. Ennek ellenére a bün­tető ügyben eljárt hatóságok kísérletet sem tettek a bün­tethetőség szempontjából alapvető fontosságú doku­mentumok beszerzésére, ha­nem az említett — meg ném cáfolt — védekezést indoko­lás nélkül figyelmen kívül hagyták. A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma által a Legfőbb Ügyészség részére most átadott és a törvényes­ségi óváshoz csatolt okira­tok azonban megerősítik, hogy a jugoszláv kormány javaslatára a magyar kor­mány 1956 novemberében írásbeli biztosítékot adott a budapesti jugoszláv nagy- követségen tartózkodó Nagy Imrének és társainak sze­mélyi biztonságáról, és le­szögezte, hogy velük szem­ben múltbeli cselekedetei­kért semmiféle megtorlást nem szándékozik alkalmaz­ni. Ezeket a személyeket te­hát a nemzetközi jogon ala­puló személyes mentesség illette meg, amely az akkor hatályos jog — a Büntető Törvénykönyv Általános Ré­széről szóló 1950. évi II. tör­vény — 7. paragrafusának helyes értelmezése szerint büntethetőségük akadálya volt. 8. Losonczy Géza ügyé­ben a bíróság nem hozott ítéletet, mert ő 1957. decem­ber 21. napján, tehát még a nyomozás befejezése előtt meghalt. A büntetőeljárás vele szemben is alaptalan és törvénysértő volt. Ennek té­nyét a törvényességi óvás benyújtásával egyidejűleg a Legfőbb Ügyészség külön ha­tározatban állapította meg. Ismerjük meg Erdély mlútjál és jelenét « Az Erdélyi Kör rögtönzött kiállítása Fotó: veress Erzsi (Folytatás az 1. oldalról) (!) százalékkal csökkent. Az aradi találkozó kudarca után is kezdeményezni kell a párbeszédet, hiszen ez meg­határozhatja egész Európa jövőjét. * Dr. Gál Zoltán kérdések­re válaszolva elmondotta: a kormány június 15-én a me­nekülteket befogadó áldomá­sok helyzetéről, működésé­ről tárgyal. Az elképzelések szerint Bicskén, Békéscsa­bán és Hajdúszoboszlón lesz­nek ilyen befogadóállomá­sok, amelyeket a Belügymi­nisztérium, más társadalmi szervezetekkel együtt irá­nyít. Fenntartásukhoz az ENSZ menekültügyi szerve­zete is ad anyagi támogatást. Délután nyílt fórumon mondták el véleményüket a menekültügyről a népműve­lők, az Erdélyből áttelepül­tek. Este kulturális műsor zárta az eseményt. A tudósítást írta: Seres Sándor és Nagy Agnes Alapítvány Erdély művészetéért „Az erdélyi kultúra, amely az egyetemes magyar kultúra ré­sze, halálos veszélyben van ... Nemzeti kultúránk megőrzésé­ért minden megtehetőt meg kell tennünk. Ennek a felismerés­nek a jegyében hoztuk létre az Erdély Művészetéért Alapít­ványt.” Így szól az alapítvány kuratóriumának felhívása, mely­nek tagja Hajdú Demeter Dénes, ugyancsak részt vett e békés­csabai tanácskozáson, öt kérdezzük az alapítvány életrehivá- sáról. . . — Az Erdély Művészetéért Alapítvány 1988 márciusában jött létre, magánkezdeményezésre. Azóta több magánszemély, kis­vállalkozó, kisszövetkezet is belépett az alapítók közé. — Milyen elképzelésekkel jött el erre a tanácskozásra? — Az erdélyi szövetség ellenőrző bizottságának elnöke vagyok, ma vezetőségi ülésünk lett volna, mégis e tanácskozást vá­lasztottam, mert érdekelt, s mert úgy éreztem, csakúgy az itt jelenlevők, kulturális területen dolgozunk mi is. Az más dolog, hogy a délelőtt folyamán, úgy vélem, kevés információt kaptunk. — Tervezi, hogy szót kér a nap folyamán? — Ha a beszélgetés olyan mederbe terelődik, igen. Talán ar­ról beszélhetnék, miként lehet csatlakozni pénzzel, dologgal és tevékenységgel az alapítványhoz, melynek címe: 1675. Budapest. Pf. : 133. A hozzájárulásokat a 101 077 sz. csekkszámlára, az OTP Kisvállalkozási Bank MNB *217-98089 címére küldhetik. Lövéseket hallottak a magyar—román határon Sajtótájékoztatón jelentette be Barna Sándor ezredes, Csong- rád megye rendőr főkapitánya pénteken, hogy még június 4- én, vasárnap, a ^hajnali órák­ban lövések hallatszottak a ma­gyar-román határ mellett levő Nagylak térségében. Az egyes és sorozatlövések hangja a ro­mán oldalról szólt, jelzőrakéták fénye is látszott. Mindezt a kö­zelben levő lakosok és a ha­tárátkelőhelyen szolgálatban le­vők észlelték, akik — termé­szetesen a magyar területen — azonnal a hang irányába siet­tek. Annyit láttak a történtek­ből, hogy román határőrök há­rom civilruhás személyt üldöz­nek, majd körülvették őket* Egy asszonyt, aki feltehetően Magyarországra akart szökni, már a Maros homokszigetéről vitte vissza az egyik román ha­tárőr. A leadott lövések egyi­ke sem sértett magyar terüle­tet. A másik megdöbbentő ese­mény június 8-án, csütörtökön történt, amikor egy magyar ha­lász ugyanebben a térségben gyermekholttestet pillantott meg a Marosban. A kislány tetemét a legközelebbi homokszigeten rögzitette, hogy. a víz ne <udja elsodorni, majd értesítette a ha­tárőrséget. Később kiderült: a homoksziget már román terü­let, így a magyar rendőrség nem nyomozhatott az ügyben. A román szervek képviselői pénteken délelőtt a magyar ha­tármegbízott jelenlétében vizs­gálták meg a holttestet. Lövés­nyomot nem találtak, de ütés vagy ütődés miatti fejsérülés következtében vér folyt a gye­rek füléből. Nem derült fény arra, hogy a két esemény között van-e összefüggés. A román szervek tagadták az emberek elfogását. Állításuk szerint a jelzett idő­pontban semmilyen rendkívüli esemény nem történt; amit a magyar oldalról a szemtanúk láttak, az csupán feltételezett terroristák elfogásának gyakor­lata volt. Befejeződött a bizonyítási eljárás Lakatos Gyula ügyében H szakértő szerint a könyvek jelentős része teljes értékű Tanúvallomásokkal és a szakértő meghallgatásával folytatódott a Lakatos Gyula ellen indított büntetőeljárás tegnap a Szarvasi Városi Bí­róságon. A szakértő megerősítette a már korábban, írásban be­nyújtott véleményét, mely szerint a Magyarország és Erdély című háromkötetes mű 162 megvizsgált példá­nyából 141-et teljes értékű­nek, tehát forgalomba hoz­hatónak minősített, leszö­gezve azt: hiba nélküli, tö­kéletesen előállított könyv nem létezik. Észrevételében Lakatos Gyula kifogásolta a könyvek átvizsgálására szánt időt; számításai sze­rint ugyanis a szakértő há­rom nap alatt egy-egy pél­dányra átlagosan szűk há­rom percet fordított. A szak­értő válaszul annyit mon­dott: nem minden könyvet tekintett át végig, mert ami­kor valamelyikről kiderült, hogy hibás, máris félretette. Egyébként a műveket kizá­rólag a ma érvényes szab­vány szeftnt vizsgálta, s csak a kirívó hibákat vette figyelembe. Lakatos Gyula ellenvéleményének adott hangot, miszerint egy ilyen igényes, fakszimile kiad­ványnál a kevésbé jelentős eltérések is lényegesek. A meghallgatás során a védő azt feszegette: a szak­értő hány hibapont után mondta ki egy kiadványról a hibás minősítést? Előke­rült a már említett szab­vány, amely az elfogadható­ságot tekintve 50 hibapont­nál húzza meg a határt. A szakértő szerint a teljes ér­tékűnek minősített könyvek­nél a hibapontok száma jó­val a kritikus érték alatt van. A bizonyítási eljárást teg­nap befejezte a bíróság, a perbeszédekre és — a tervek szerint — ítélethozatalra a jövő szerdán kerül sor. Az ügyben egyébként csütörtö­kön az ügyész visszavonta azt a vádpontot, amely a térítésmentes nyomtatvá­nyok készítésére vonatkozik. L. E. fl párbeszéd folytatódik Amint arról lapunkban is beszámoltunk, áprilisban a Magyar Demokrata Fórum Gyula városi szervezete kez­deményezésére találkozott választópolgárainak egy cso­portjával Szabó Miklós or­szággyűlési képviselő. Akkor megállapodás született arról, hogy az ilyen jellegű talál­kozásokat gyakoribbá te­szik. Az MDF városi szer­vezete felajánlotta, hogy a parlamenti ülésszakok előtt egyes témákban összegyűjti tagságának véleményét. A párbeszéd folytatódik: hét­főn délelőtt a képviselő és dr. Lipták András, az MDF gyulai városi vezetőségének tagja az Országgyűlés kö­vetkező ülésszakán napi­rendre kerülő alkotmánymó­dosításról, a politikai pár­tokról és az alkotmánybíró­ságról szóló törvényjavasla­tok széles körű előzetes vé­leményeztetésének lehetősé­geit egyeztetik. Csatlakozás a Demokratikus Magyarországért Mozgalomhoz Örömmel üdvözöljük az 1989. június 7-én Budapes­ten meghirdetett Demokra­tikus Magyarországért Moz­galom törekvéseit A HNF újjáválasztott Békés Megyei Bizottsága nevében támogat­juk az új mozgalom felhívá­Dőlt betűvel Az egyenlő(tlen)ség Sír az alsótagozatos lányom. Pesten szeretne most lak­ni. Mivelhogy ott — az újság szerint — ingyen kapják az alsósok a jövő évtől a füzet- és tanszercsomagokat. Vagyis ajándékba. Az ajándéknak vedig — mégha tan­könyvről vagy iskolai füzetről is van szó — minden gyerek örül. örülne a lányom is, ha kapna. De nem kap, ezért itatja az egereket. ő persze még nem tudja.. hogy nem az ingyenfüzet vagy ingyenvonalzó hiánya miatt kell rínia, hanem a gólya miatt, amely őt idepottyantotta. Mert első sivítá- sában, mely világrajötte után torkából kiszakadt, már benne volt, hogy másodrendű állampolgár, s az is marad mindaddig, amíg át nem lépi örökre a megye határát. Tudok olvasni a sorokból, ezért hát kiveszem a tudó­sításból, hogy az imént említett döntés nem központi elhatározásra született. Helyben, a maguk lehetőségeivel számot vetve gyakoroltak gesztust 90 ezer kisiskolással szemben a főváros tanácsának végrehajtó bizottsági ülé­sén. És ez ugye már mindjárt más! Lehet utánozni Bu­dapestet. Ki-ki tehetsége szerint dönthet arról, hogy mit ad ingyen a megye, a város, a falu gyermekeinek. Fel­téve, ha van miből. A fővárosnak volt. Ha hinni lehet a híreknek, akkor kilenc milliója, mert állítólag ennyibe kerül évente — mai árakon számolva — ez az aján­dék. Pénz, nem pénz, a megye kisiskolásainak ellátása in­gyentanszerekkel, nem tudom. Ezt az illetékesek majd kibogarásszák és eldöntik, ha eldöntik egyáltalán. Engem sokkal jobban izgat az elintézés módja: adjátok, ha bír­játok. Ha meg nem bírjátok, hát marad az égbekiáltó igazságtalanság. Miért kell például a gazdaságilag elmaradott térségek, megyék szegény tanácsaira bízni a döntést. Hogy fel­emeljék a felemelendő megye felemeléséhez is kevés pénzből a legkisebbeket. Akik fényévnyi távolságra van­nak a fővárosi társaiktól az élet- és iskolai körülményeik tekintetében. Ahogy reggelente utazom a megyében, látom az ágról- szakadt iskolásokat hátizsáknyi teherrel a vállukon ta­nyától buszmegállóig bandukolni. Tűző napon, dermesz­tő hidegben, szakadó esőben, vagy hószakadásban cipelik tanyaiságuk fájdalmas terhét, ök a legszerencsétlenebbek, a legnehezebb sorsúak. S a legmesszebb is ők vannak a döntéshozóktól, akik odafönn az ingyenesség megoldási módjáról határoztak. Meglehet, nem is tudnak az út mentén reggelente caplató kisdiákjainkról, meg a többi, hátrányos helyzetű vidéki nebulóról. Talán csak az ötö­dik, hetedik, tizenegyedik kerületig látnak, legfeljebb a BUDAPEST tábláig'. Sok megkülönböztető intézkedéssel találkozik az ember felnőttként. Olyan diszkriminációval, amely a főváros és a vidék között feszül. Az ember, ha háborogva is. de tudomásul veszi a múltat. S ahol lehet, felemeli a sza­vát a főváros és a vidék közelítése mellett, s a to­vábbi távolságépítések ellen. De a gyerekeket hagyják békén! Közéjük ne verjenek ékeket, mert a haragot, a megkülönböztetés érzését soha nem fogják tudni le­bontani. Márpedig egy demokratikus Magyarországot csak az igazságosság pilléreire szabad felépíteni. A lehetséges legteljesebb igazságosságéra! Sír a lányom, az alsótagozatos. Itatja az egereket. Hogy csendesítsem, mondom neki: költözzünk fel Pest­re. Attól még jobban bőg. Mert ö itt akar maradni. Ide született, ide köti minden, ■ itt szeret élni. Az igazsáata- lanság tudatával, hátrányos helyzetűként. Makacs ez a gyerek. Nem adja fel. Ha látnám, hogy tudatosan csinálja, ha lenne akkora, hogy már felfogná makacssága értelmét, még boldog is lennék. De nem vagyok boldog, mert látom, szerencsétlen, megnyomorí­tott vidéki tudattal fog felnőni. Ha csak nem eszmél idő­ben. És nem tiltakozik maga is. A megkülönböztetés el­len. Remélem kinyitja majd a száját, és el-elkiáltía ma­gát néha: tegyenek igazságot! Mint ahogy mondom magam is: tegyenek igazságot! Legalább a gyerekek között. kltttöjL ■4 sában megfogalmazott célo­kat. A közeljövőben megyei fórum szervezésével lehető­séget kívánunk biztosítani a készülő programterv és a feladatok megismertetéséhez. HNF Békés Megyei Bizottsága ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents