Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-10 / 135. szám

1989. június 19., szombat

Inkább kilépnek — Legyengült közösségek — Szabadon politizálni Társadalmasitott pártbizottság — Öngyilkosság felszámolni az üzemi alapszervezeteket — Végrehajtók voltunk — Önjelölt helyi politikusok

Működésképtelen a párt jelenlegi helyzetében? Még nem alakult ki az új működés élve és gyakorlata. Másfajta kapcsolatrendszerre van szükség, erősíteni kell a lakóterületi pártmunkát, de nem szabad feláldozni a munkahelyi pártéletet! Szükség van a függetlenített párttitkárokra? Mire használhatók a pártszékházak? Képesek-e a lakóterületi pártalapszervezetek megfelelni a politikai elvárásoknak, érdemben alakítani a helyi politikát?

Számos hasonló kérdés vetődik fel politizáló emberek körében, s a válaszok nem egyértelműek. A lakóterületi pártmunkáról beszélgettünk három város pártéletének irányítóival. Békéscsabáról Kutas Gyula első titkár, Orosházáról Körmendi János első titkár, Békésről Bankó György titkár vállalkozott az eszmecserére.

második a választási munkát irányítja, a harmadik a személyi feltételekről (a tanácstagjelöUségben szóba jöhető emberekről) kutatja a véleményeket. Augusztus végén ismét találkozunk, ekkor mondják el a személyi javaslataikat. Néhány intézmény, üzem alapszervezete kérte, hogy lakókörzetbe mehessen és ott szabadon politizálhasson.

Nyitott pártházak

Politizálás házról házra

Kutas Gyula: — A tagság többsége belátja, hogy az alakuló többpártrendszerben az MSZMP-nek is a lakóterületen kell politizálnia. Sajnos még a korábbi rossz határozat beidegződése él az emberekben. A munkahelyeken dolgozó párttagok kijelentik, ha a lakóterületre kell menniük, inkább kilépnek. A lakóterületi politikai és a lakóterületi pártalapszer- vezeti munka nem azonos fogalom, bár szorosan összefüggnek egymással.

Baukó György: — Mi már 1982-ben mérlegeltük, milyen irányban politizáljanak a lakóterületi alapszervezetek. A baráti társaságok, érdeklődési körök, társadalmi szervezetek köré csoportosuló formákban lehet leginkább politizálni. A lakóterületi alapszervezetek legyenek gyűjtőbázisai mindenfajta helyi közéleti problémának.

Körmendi János: — Az egész megújulási törekvéssel ösz- szefüggő kérdés a párton belüli sorok rendezése és a külső politizálás. 1988 szeptemberében fogalmaztuk meg pártbizottsági ülésen, hogy a munka egyes súlyponti elemeit át kell rendezni a lakóterületre. November végére összesítettük a párttagok névsorát. A februári pártértekezlet rangjára emelte a helyi politizálást. A májusi kibővített pb-ülésen helyi vitaanyagot adtunk közre az alapszervezeteknek e témáról. A lakóterületi szervezetek életképessége nem egyforma. a legyengült közösségekbe hitet kellene csorgatni.

Húsz politikai centrumot alakítottunk ki a városban, amelyekhez egyenként három-négy tanácstagi körzetet csatoltunk. Például Rákóczitelepen már régóta gazdája van a helyi politikának, Szentetornyán és a Szőlő városrészben ugyancsak. Az újabbak közül szívesen említem a Vetőmagklubot. Rádöbbentünk, hogy az emberek nem értik, mit jelent a lakóterületi politika. Ebben a pillanatban legfeljebb a párttagok egytizede vállalna lakóterületi munkát. Eldöntöttük. 80-120 emberből kell aktív támogatókat nyernünk. Akik értik a lényeget, segítenek a konkrét feladatoknál, például a választásoknál, a városi programok kialakításánál. Irreális lenne azt képzelni, hogy 8 ezer párttag hirtelen kimegy a lakóterületre. Egyébként sem üzemi kitelepüléseket szeretnénk.

Baukó György: — Az 59 tanácstagi választókerületben összeírtuk a párttagokat és többféle fórumon ismertettük az elképzeléseinket. Ezekben a körzetekben, laza szerveződésekben összefoghat ók az emberek és konkrét feladatokra gyorsan mozgósíthatók. A munkatársaimmal esténként a választókerületekben élőkkel találkozunk. A megjelenés vegyes képet mutat, húsz-negyven százalék közötti. Bevallom, azt hittük, többen lesznek. A lakóterületi gyűléseken összekötőt választanak, aki velünk és a kerületiekkel közvetlenül tartja a kapcsolatot. Kiértesítő társat is jelölnek az összekötő mellé és a két ember, akár házról házra járva mozgósítani tud.

A választásokra készülve három munkabizottságunk dolgozik. Az első az MSZMP városi programját dolgozza ki. A

— Nagy az ellenérzés több helyen a lakóterületi átcsoportosítástól. Az okát meg tudjuk magyarázni. Az alternatív szervezetek nem a munkahelyeken toborozzák a tagságot. Rendezvényeik gyakran zsúfoltak, bár az ellenkezője is tapasztalható. Mit tesz ilyenkor a párt?

Kutas Gyula: — A lakóterületi munkának nem feltétele, hogy a tagság kivonuljon a munkaterületről. A munkahelyi vezetők egy része nem is szeretné nélkülözni erkölcsi erejüket. Például az ÁÉV-nél, a békéscsabai MÁV-nál, a Kner Nyomdában, a konzervgyárban, a Béköt-nél. Ha lesz is szer-' vezeti változás, szükség van a munkahelyeken együtt dolgozó párttagok véleményére.

Nincs okunk a körzeti alapszervezetek feje felett, nélkülük intézkedni. Leültünk a vezetőkkel, megbeszélve, ők hogyan gondolják és milyen segítségre van szükségük. Valamennyien készséggel fogadnák a fiatalokat, a dinamikusabb politizálásra képes embereket. Békéscsaba olyan nagy terület, hogy nem egy politikai centrumból kellene irányítani. Egységes elvek és célok alapján, de a pártbizottságnak társadal- masítva városi választmányként kellene dolgoznia. A lakó- területi pártvezetők kezében van a tagok névsora, most folyik az ismerkedés. Kértük az üzemi párttitkárokat, segítsék ezt a munkát. Kerületek szerint 9 politikai centrumot alakítunk Békéscsabán. Segítséget várunk a helyi programok, a városi pb-programjának alakításában, a tanács,tagjelölés- . ben.

A másik elképzelésünk, hogy a városi pb munkatársai pártfogolnak egy-egy kerületet. Fekete László kollégám kezdeményezése a nyitott pártház mozgalom. A kerületi pártházakat ne csak politikai célokra használják, ezeket szője át a hétköznapi élet. Kertbarát- vagy kismamaktubot szervezzen, s önállóan anyagilag is gazdálkodjon a pártház vezetése. A tagdíj nagyobb része maradjon helyben.

Körmendi János: — A hat körzeti alapszervezet tapasztalataira támaszkodva váltjuk valóra a lakótelepi koncepciót. Az emberekkel politikai fórumokon találkozunk, kérjük a véleményeket, felmérjük a hangulatot. Tapasztaljuk, hogy a politikai életben is az érdekek munkálnak elsősorban. Pártállástól függetlenül a városfejlesztést kell előtérbe helyezni.

Sok helyen ragaszkodnak az üzemi keretekhez. A tsz-ek története egybefonódott a pártmozgalom történetével. Ebben a pillanatban öngyilkosság lenne az üzemi pártszervezetek felszámolása, ezt egyetlen vezető párt sem teheti meg. A lakóterületi munka népszerűsítője a személyes meggyőzés és a jó példa tlehet.

„Nem vagyunk egyedül a politikai küzdőtéren”

— Mindazokat, amelyeket önök elmondtak, nyilvánvalóan a kollektív bölcsesség eredményezte. Ezeket a most nyilvánvaló igazságokat, miért nem alkalmazták korábban? Hogyan képzelik el az együttélést más pártokkal, mozgalmakkal?

Körmendi János: — Miért nem korábban? Mert országos irányításhoz voltujik szokva, mert végrehajtók voltunk. Február 11-én éjfélkor a .pártértekezleten megfogadtam, hogy mindennap beszélgetek párttagokkal. Nagyon nehéz ezt megvalósítani, mégis ez éltet és csak a vélemények ismeretében tudok eligazodni a helyi politikában. Állandó párbeszéd nélkül megfulladunk.

Tudomásul kell venni, hogy nem vagyunk egyedül a politikai küzdőtéren. A másik térfélen ugyan még csak körvonalazódnak a szervezeti lehetőségek, de a helyi politika alakításában más-más pártoknak is lehet szerepe.

Kutas Gyula: — Most az zavaró, hogy egy időben szakadt mindenkire a lehetőség és a szükségszerűség. A sürgető idő, az igény és a szükség egymást feszítő hatása ellentmondást

szül. Ellentétek forrása az is, hogy igazi helyi politikusok nem nevelődtek. Aki magát alkalmasnak tartja, azt könnyen önjelöltnek titulálják. Az együttműködésről; emberként kell tárgyalnunk egymással, ütközzenek a konstruktív javaslatok a különféle szervezetekben. Ne csak a tagadás tagadása legyen a kiindulópont. A várospolitikában lehetnek politikai ellenfelek, de nem ellenségek.

Baukó György: — Nálunk, Békésen a jelenlegi vezetőket nem tudják megtámadni, mert egyszerűen nincs miért. Nem vonja el az erőinket a politikusok helyzetének tisztázása. Az MDF befolyása létezik, nem tűi nagy, de nem is elhanyagolható. Kérték, hogy a tanácsi választásokon, egyéb fórumokon ők is jelöltet állítsanak, jogos ez az igény.

A munkatársaink jövő héttől esténként találkoznak a területen a párttagokkal, és pártonkívüliekkel, délelőttönként az üzemi dolgozókkal. Megkeresnek idős párttagokat. A pártszékházban a politikai rendezvények mellett akár családi ünnepeket is elképzelünk.

Körmendi János: — Ahogyan hallgatom a kollégáimat, sok a hasonlóság munkánkban, a megye települései mégis tarka politikai képet fognak mutatni. Orosházán a lakosság tagoltsága nagyobb, mint képzeltük. Felszínre kerülnek a részés a helyi érdekek. Nincs általában munkásság, általában parasztság, nagy a társadalmi tagoltság. Az egészséges lokálpatriotizmust, a település történetiségét fel kell elevenítenünk és a fiatalokat meg kell nyernünk.

Szép lehet, de okos nem?

— Mindenki kiváncsi a politikusok emberi arcára. Nem könnyű a párttitkár élete, aki manapság szép lehet, de okos nem mindig. Sok támadás, kritika éri önöket, hogyan lehet erre felkészülni, elviselni?

Baukó György: — Nyilvánvalóan nem lehet megrázkódtatás nélkül. Jobbról-balról, hátulról támadó, feszült légkörben kell dolgoznunk, amikor egy-két jó pillanat és kevés sikerélmény akad. A korábbi végrehajtói korszak egyenletesen őrlő malmában egyforma hangok hallatszottak. Ma nagy a hangzavar és mindenre figyelni kell. Naprakész politikai felkészültség, másfajta munkarend szükségeltetik, sokszor a magánélet rovására.

Kutas Gyula: — Furcsa lenne azt kívánni, hogy ez a korszak nyugodtabb légkörben vajúdjon. A körülmények, az érdekek kényszerítik az embereket a változásra. Tudomásul kell venni, hogy nemcsak kívülről, de belülről is fakad az ellenállás. A párt nagy múltú, de igazán versenyben az elmúlt negyven évben nem volt. Most a versenytársak gáncsolnak, mi meg nem haladunk valami gyorsan. Nehéz folyamat a régi irányító vezetéshez szokott emberek átalakítása. A hibáimat nem kívánom kisebbíteni, gyakran ér a vád, hogy magamnak sajátítom ki a munkát. Egyetlen párt- bizottság sem engedheti meg magának, hogy ne dolgozzon az első titkára. Azt sem hiszem, hogy egy ekkora városban ne jutna feladat mindenkinek. Nem konkrét parancsok alapján kell dolgoznunk, az embereket feladatokra kérjük fel.

Körmendi János: — A sokszínűség és a vita éltet, ösztönöz, de az utóbbi két hétben már érzek valami fáradtság- félét. Az új politizálás, új életritmust diktál, amelyet egészséggel még bírok. A mozgásra alapozok, öt éve rendszeresen sportolok. Február óta a páncélszekrényemet csak kétszer nyitottam ki, ne a papír, hanem a politika irányítson. A fejekben kell rendet rakni, akkor semmiféle visszarendeződéstől nem tarthatunk. A párt és a kormány határozott lépéseit várjuk végre. Mi a helyi politikában, az emberekkel való napi találkozásban hamarabb eljutunk az egészséges vitákhoz, mint a nagypolitika.

Kutas Gyula: — Az emberek többsége azt látja, több a retorika, mint a konkrét tett. Esetleg ezért várják már a rendet, de nem úgy, ahogyan néhányan félremagyarázzák. A reformot mindenkinek a saját nyelvén kell megmagyarázni. A nyolcvanéves párttagnak például azt jelentheti, hogy a boltban tisztelettel kiszolgálják és nem nézik levegőnek. A különféle véleményeket hallva párhuzamot vonnak az ’56 előtti eseményekkel. Változást, világosságot, nyílt vitát akarnak az emberek, a „rendcsinálásnak” nincs bázisa.

Bede Zsóka

„ahol a munkahelyem van, ott legyen az otthonom is”

Bánkúiról, Zsók Ágostonnal

„A feladatomat... nem lehet távirányítással végezni” — vallja Zsók Ágoston (képünkön balról)

A Medgyesegvháza és Nagykamarás között található Bánkút nemcsak ilyenkor nyár elején kelti azt a benyomást. hogy élő település. Üj házak épülnek, egykét utcáján az idősebbek mellett fiatalokkal is lehet találkozni. Lakatlan házról Zsók Ágoston, a Mezőhegve- si Mezőgazdasági Kombinát bánkúti kerületének igazgatója sem tud.

— Az itteniek nagy szerencséje a vasút — mondja —. félóra alatt el lehet jutni Békéscsabára. Gyulára. A nagyobbik fiam is vonattal jár be naponta a megyeszékhelyre. a Kemény Gábor Szakközépiskola tanulója.

A jó közlekedés itt megtartó erő, de nem minden. Helybeni munkalehetőséggel párosulva azonban egy olyan települést is fenntarthat.

mint a közigazgatásban Medgyesegyházához tartozó, nem egészen ötszáz lélekszámú Bánkút. Munkát egyedül az egykor önálló állami gazdaság biztosít, amely 1977 óta a mezöhegvesi kombinát része.

Zsók Ágoston 1980 óta vezeti a kerületet. Akkor települt ide családjával a Dunántúlról. Mint mondja, felesége a Mezőhegyessel szomszédos Csongrád megyei Ambrózfalváról származik, így ismerősöktől szereztek tudomást az itteni álláslehetőségekről. A kerületben mindketten elhelyezkedtek. A bánkúti életről a központi irodaépületben beszélgetünk.

— Kerületünkben 219-en dolgoznak — mutatja be elöljáróban az üzemet Zsók Ágoston. — Ebből 114-en bánkútiak. vagyis a munkaképes korúak túlnyomó többsége nálunk jut kenyérkeresethez. Persze, nem mindenki törekszik a mezőgazdaságba, eljárnak a helybeliek más településekre is. Ugyanakkor hozzánk jönnek Végegyházától Szabadkígyósig, összesen 11 környékbeli faluból. Hagyományos vetés- szerkezetben növénytermesztéssel foglalkozunk, több mint 400 férőhelyes szakosított szarvasmarha- és két kisebb sertéstelepünk van. Feladataink ellátásához minden szükséges eszközzel, saját gépjavító-állomással rendelkezünk. Természetesen a kerületek, ha kell, kisegítik egymást.

— Milyen megélhetést biztosít a gazdaság?

— A havi átlagkereset 7300 forint, az egyéb jövedelmeket hozzávéve évente 120-130

ezer forintos keresethez jutnak dolgozóink. Ezzel nem kell a környékbeli üzemek előtt szégyenkeznünk! Gazdaságunkban az utóbbi években növekedtek a termésátlagok. A fajtanemesi- tés, a technológia fejlődése mellett ez az itt dolgozó kollektívának is köszönhető.

— Mint egyetlen termelőüzem, bizonyára nagy részt vállalnak a település gondjaiból ...

— Igyekszünk résztvenni Bánkút csinosításában társadalmi munkával, például karbantartjuk az utakat, de ha úgy adódik, beteget is szállítunk. Hétvégeken fuvarozásra. különböző mezőgazdasági munkák végzésére vállalkozunk. Néhány éve a bánkúti asszonyoknak munkahelyeket szerettünk volna teremteni. A Békötnek helyiséget ajánlottunk. de a válasz az volt, hogy inkább járjanak be Medgyesegyhá- zára ... Megértem, periférikus üzemegységeket nem érdekük fenntartani. Saját fejlesztésre pedig nekünk nem futja. A mezőgazdaság helyzetét ismerve másutt se nagyon.

— Tizedik éve él Bánkú* ton a családjával. Megtelepedtek?

— Jól megvagyunk itt. Számomra nagyon fontos, hogy ahol a munkahelyem van, ott legyen az otthonom is. A kettőt együtt Bánkúton találtuk meg. Az estéimet szeretem a családommal tölteni, a feladatomat pedig, azt vallom, nem lehet távirányítással végezni. Folyamatosan oda kell figyelni és, ha bármi probléma adódik, ott lenni. Este hétvégeken gyakran felkeresnek, akár munkahelyi, vagy személyes gonddal, de, ha tűz üt ki, akkor is. Nálunk nyitott a kapu . ..

— ön a keszthelyi egyetemen végzett, nem hiányzik a város?

— Csak ezt az öt évet töltöttem a városban. A Tolna megyei Izményben nőttem fel, számomra az élet a falu. A munkám is ideköt.

— Ügy gondolják, itt maradnak?

— A bánkútiak, azt hiszem, befogadtak bennünket, legalábbis nem mondták az ellenkezőjét. Ezenkívül mezőgazdász munkatársaim közül néhányan itt élnek a faluban, a környék szakembereivel ugyancsak jó kapcsolatunk van, ígv szakmai dolgokban sem vagyunk egyedül. Esténként a rádióból, tévéből, napilapokból követjük nyomon az eseményeket, mint bárki az országban, s annak sincs akadálya, ha valahová el akarunk ruccanni. Talán a dunántúli levegő hiányzik és a falum- beliek . . . S hogy mit hoz a jövő? Manapság ezt nehéz megmondani. Szőke Margit