Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-08 / 133. szám
1989. június 8., csütörtök Eva Bodingbauer Gyomaendrödön, azaz Tizenkilenc gyerek bábszínházát játszik Éva megbeszélést tari a társulat tagjaival A történet meggyőződésem szerint sokkal komolyabb, és figyelemreméltóbb annál, minthogy tréfa tárgya lehetne. Mégis, valahányszor az előzményekről, a fejleményekről és a végeredményről elgondolkodom, először mindig a gyermekversike jut eszembe! Ez elment vadászni, ez meglőtte, a másik hazavitte,.. Vadászatról, lövésről persze szó sincs. Tulajdonképpen valaki rádöbbent arra, milyen fontos a gyereknek a játék, az embernek a nyelvtudás. Régi igazság, szinte a» utcán hever, és aki iskolában tanít, vagy kollégiumi nevelő, nap mint nap belebotlik. Aztán jött az alkalom, a megfelelő helyszín, és időpont arra, hogy a játékhoz meg a nyelvtanításhoz partnerra leljen az ötletgazda, illetve egyik közvetítője. Az üzlet megköttetett, és a vállalkozás sikere, haszna indokolja, hogy világosan elmondjuk, miről is van szó. Gyomaendrőd, 1989. május vége. A Katona József Művelődési Központ színpadán bábszínházát játszik tizenkilenc gyerek, pedig délelőtt van, és ilyenkor még tanítás. Csakhogy ez nem akármilyen bábszínház! — Kitüntetés ez a gyerekeknek, csak a legjobbak vehetnek részt az első, második, harmadik osztályból, a negyedikesek érettségiznek — mondja Mériné Fröh- ner Mariann, a Kiss Lajos Gimnázium és Cipőipari Szakközépiskola német tanárnője. — Több éve készülünk tudatosan erre a tanfolyamra, gyűjtöttük a bábozással kapcsolatos szavakat. Közben A féreg gyónása című történetet próbálja éppen a bábos társulat, azaz az iskola és a diákotthon, a Soros Alapítvány által is támogatott tanfolyamán résztvevő öt csoport egyike. A művészeti vezető, a rendező, a vendégtanár, az osztrák Éva Bodingbauer, aki természetesen németül magyaráz, adja az instrukciókat. A gyerekek láthatóan élvezik a közös munkát. De nem is munka az, amit ilyen örömmel, odaadással csinálnak és ilyen kedves irányítással. A német tanárnő meséli, hogy a gyerekek kicsit féltek a külföldi vendégtől, az idegen nyelvtől, de amint meglátták a bájos, törékeny Évát, meghallották finom, megnyugtató hangját, egyből megszerették. Amit hallok, egyáltalán nem lep meg. Ugyanis Éva Bodingbauerrel nem Gyo- mán találkoztam először, hanem az elmúlt nyáron, Bécs- ben, egy nemzetközi dráma- pedagógiai táborban. A bábos csoportot vezette; igen vegyes összetételű kis- társulata ott is rajongott érte, s aki be-belátogatott a foglalkozásaira, egy cseppet sem csodálkozott ezen. Az a bécsi találkozás azért is érdekes, mert ott és akkor ért célba az ötlet. Sza- kálos Margit kollégiumvezető azzal a kéréssel indította útnak Pintér Antalné nevelőt (aki néhány Békés megyei kollégájával együtt ugyancsak részt vett a táborban), hogy a gyomaend- rődi gyerekeknek próbáljon cserekapcsolatot kialakítani. Drámajátékhoz és nyelvtanuláshoz. Az sem lehet egészen véletlen, hogy Pintér- né, Kati éppen Éva Boding- bauert hívta meg. — Most jó, most nagyon jó! Most él a féreg! Így csináljátok, hogy éljen! — hallom Évát. S tényleg, a féreg a paraván fölött — kartonhengerízekből — úgy mozog, mintha élne. Nem kell ahhoz sem bábos, sem nyelvszakértőnek lenni, hogy lássam: milyen könnyű játszva tanulni. És milyen hasznos, célravezető. Mennyivel tovább tartana tankönyvből, órán, netán kötelező idegen nyelvből elsajátítani azt, ami itt közös játékkal történik! Szavak, szép kiejtés, szituációk, élő párbeszéd — mindez egyszerre, szinte észrevétlenül ömlik a kis fejekbe. Valószínűleg maradandóbb is lesz az így kapott tudás, mint a kívülről, kötelező jelleggel, iskolai padban feladott lecke, számúnkért házi feladat. Minden csoport külön produkcióval készül a tanfolyamot záró műsorra. Versek, dramatizált szövegek, kisszínpadi történetek szerepelnek a bábos repertoárban. A „műveket” Éva előre elküldte, így a német órákon lehetett készülni. Négy csoport németül szerepel, egy magyarul. Sokat nevetünk a három bébi történetén, amely arról szól, hogy a picik úgy beszélgetnek, mintha már nagyok, fiatalok, sőt felnőttek lennének. „Igazi” gondok, elhízás, öregség, problémák a gyerekkel — mindez a 12 hónaposok szájából. A másik történetnek az adja a zamatát, hogy a rendezői utasításokat a játszók mondják közben. Például: belép a királylány. Az ízléses, ötletgazdag bábokon, a díszleteken cseppet sem látszik, hogy a gyomai gyerekek most először foglalkoznak ezzel a műfajjal. Látszik viszont rajtuk a fantázia és a gondos munka. Nézzük a színpadon zajló próbát, és közben arról beszélgetünk Szakálos Margit kollégiumvezetővel — az „ötletgazdával” — a nézőtéren, hogy ezen a tanfolyamon mindenki jól jár. A gyerekek bábozni tanulnak és gyakorolják a német nyelvet, nekik talán az utóbbi a fontosabb. A tanárok viszont módszertani, dráma- pedagógiai ismereteket szerezhetnek. Lehet, hogy mégsem örült minden tanár egyformán ennek a május végi hétnek? — Mivel évvége van. figyelembe vettük, hogy çsak azok a gyerekek jöjjenek, akiknél nem jelent gondot egyheti mulasztás — mondja a kollégiumvezető-nő. — Nem mindenki látta be egyből a nagy lehetőséget. Áz idősebb kollégák még emlékeznek a játszva tanulás módszerére, de sok fiatalnak ez új. Lényegében oktatók lettünk, s nem tanítók — ami elég baj. A kollégiumban észre lehet venni, hogy a mai gyerekek egyszerűen elfelejtettek játszani. Pedig a játék igen fontos az ember életében ... Éva Bodingbauer bábszínházát volt már alkalmuk megismerni osztrák, svájci, dél-tiroli, NSZK-beli gyerekeknek, és most először a gyomaendrődieknek is. Évának hazájában két bábtársulata működik, egy amatőr és egy hivatásos. Láttam, hogy ez a hét mit adott a magyar gyerekeknek. De vajon mit jelent az osztrák vendégnek? — Számomra óriási nyereség ez az együtt töltött idő, a közös munka a fiatalokkal egy külföldi országban. Más embereket, más tájat megismerni, ez mind-mind nagyon hasznos. Meggyőződésem, hogy az embernek szüksége van arra, hogy .kilépjen az országhatáron túlra, hogy körülnézzen a világban, hogy megismerkedjen másokkal. Egy ilyen találkozás a békére nevelés fontos része. Tizenöt évvel korábban már járt Éva Budapesten, ezúttal a békési tájon nézhetett körül. —• Mindenütt barátságosan fogadnak, szinte megható kedvességgel, s igazi öröm így együtt dolgozni. Igen, Magyarországon mindenütt forró vendégszeretet fogad. Anélkül, hogy ünneprontó lennék, meg kell mondanom az igazat. A gyerekeket nem volt könnyű rávenni, hogy a heti munkát, a tanfolyam jelentőségét értékeljék — németül. Nos, van az úgy, hogy az ember nem szívesen beszél arról, amit éppen csinál. Vagy túl nehezet kérdeztem ? A külföldi vendéget meg akartuk tisztelni azzal, hogy ő is hallja a véleményeket. Nikolett, Erzsi, Ildikó, János és a többiek nyilvánvalóan jól érezték magukat, sok élménnyel, ismerettel gazdagodtak. Ám a németet nem árt még egy kicsit gyakorolni. Akár bábos^tanfo- lyamon ... Niedzielsky Katalin Szellemi védegylet „ . .. Oly társadalmi atmoszférára van szükség, ahol az irányító értékhierarchiában magas fokon áll a kultúra, a tudás. Rangot, s presztízst kap a műveltség. Ennek kialakításához kevés egymagában az iskolai nevelés, s a könyvtárosi és hivatásos népművelői erőfeszítés. A modern tájékoztatási és tömegbefolyásolási eszközök összes lehetőségeinek tudatos, tervszerű kihasználására van szükség.” Király István fent idézett. Kulturális igény és kulturális környezetszennyeződés című tanulmányának számtalan gondolata is arra ösztönözte az elmúlt esztendőben a tokaji írótábor mintegy félszáz résztvevőjét, hogy szellemi védegylet, kulturális környezetvédő egyesület létrehozását kezdeményezzék együttesen. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa támogatásával a nemzeti kultúra, a szellemi értékek védelmére és ápolására írók, újságírók, politikusok, művészek, pedagógusok közreműködésével a védegylet nemrég megtartotta alakuló összejövetelét. Tevékenységének középpontjába — ahogy azt alapszabályában rögzítette is — az iskolai oktatás jelenlegi helyzetének tényfeltáró elemzését, és egy új oktatási rendszer körvonalainak felvázolását állította. Célja: óvást emelni minden lélekszennyező, az emberhez méltó gondolkodást, életelveket eltorzító, lealacsonyító, a társadalmi együttélés erkölcsi normáit sértő, antihumánus szándékok ellen. Természetesen annak a kérdéskörnek tisztázása is alapvető feladat, hogy mit tekinthetünk a kulturális javak terén értéknek, vagy például — erős a kifejezés — szemétnek. Egyáltalán a művészeti produkció — legyen az irodalmi mű, filmalkotás vagy színpadi bemutató —, milyen hatást válthat ki a produktumra kíváncsi, gondolkodó emberben. A Szellemi Védegylet szervezői a zászlóbontás pillanatában arra is felfigyeltek, hogy manapság, amikor különféle társadalmi szerveződéseknek, pártalakításoknak vagyunk naponta tanúi, mintha ezen új társadalomalakítók nem tekintenék programjuk szerves részének a kultúra embert és személyiséget formáló szerepét és lehetőségeit. Pedig a közelmúltban már oly sokan és oly sokszor megjegyezték: nincs és nem is lehet politikai, gazdasági reform szellemi honvédelem nélkül. Ha egy piacorientált, értékeket nem ismerő társadalomban a kultúra intézményei, annak szervezői eleve arra kényszerülnek. hogy mindössze nyereséget „termeljenek”, és nem a maradandó értékek megszületését, terjesztését szolgálják, akkor lassan bár. de észrevétlenül szellemiekben elszegényedik az ország. Ezt a folyamatot akarja — nem kis erőfeszítések árán — a Szellemi Védegylet most tömörülő kis közössége megállítani. Azon talán ma már kár meditálni, hogy ennek felismeréséhez miért szükséges egy alkalmilag ösz- szeverbuválódó társadalmi szerveződésnek létrejönnie, és miért nem tekinti ezt kötelességének — jóval kedvezőbb körülmények között — a hatalmon levő kormány, vagy épp a kormányzatban illetékes művelődési tárca. A Szellemi Védegylet ezért akar vitáival, javaslataival, állami intézkedéseket sürgető észrevételeivel Bartók Béla, Kodály Zoltán, Bibó István szellemében országos mozgalmat indítani. Ha a kezdeményezést értetlenség fogadja, úgy vélem, a társadalmi megújulást és a nemzet szellemi gyarapodását, az európai kultúrához való csatlakozást akár évtizedekre lelassíthatja vagy részlegesen megakadályozhatja. Többek között ezért is jó lenne, ha a Szellemi Védegylet működtetésének támogatását nemcsak a kezdeményező Hazafias Népfront tekintené saját feladatának. Az egész országnak oda kell figyelnie a mozgalomra, hiszen nemzeti ügyet szolgál. Kulturális felemelkedésünk ügyét. Maróti István A Békéscsabai Városi Tanács V. B. műszaki osztálya — azonnali belépéssel — FELVÉTELT HIRDET KÖZLEKEDÉSI FŐELŐADÓI MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE. Képesítési feltétel: szakirányú felsőfokú végzettség, vagy szakirányú középfokú végzettség és legalább 5 éves szakmai gyakorlat. Bérezés: megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: a Békéscsabai Városi Tanács V. B. műszaki osztálya vezetőjénél — Békéscsaba, István király tér 7. sz. I. emelet 28. szoba. Telefon: (66) 27-823. Kereskedelmi vállalatok, kiskereskedelmi üzletek, szerződéses üzletek és magánkereskedők figyelmébe ajánljuk! A Plastolus Ipari Szövetkezet a kereskedői igények jobb kielégítése érdekében JÁTÉKTERMEKÉIBŐL KÖZVETLEN TERMELŐI ÉRTÉKESÍTÉST SZERVEZ. Az érdeklődők részére az értékesítést 1989. június 14-étől minden szerdán 9—12 óra között bonyolítjuk, Szarvas, Martos Flóra 6. sz. alatti telephelyünkön. A készáruraktárról történő értékesítést folyamatosan biztosítjuk, időről időre bővítve az árusításba vont termékek választékát. Szükséges információ: a kereskedelmi osztályon. CÍM: PLASTOLUS IPARI SZÖVETKEZET, 5540 Szarvas, Kossuth L. u. 68—70. Telefon: (67) 13-144. A paraván mögött ,A bábot életre kell kelteni” Fotó: Veress Erzsi
