Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-06 / 131. szám

1989, június 6., kedd Gyászol a Szovjetunió Nem végleges adatok szerint Ellenzéki győzelem a lengyel választásokon A Szovjetunióban minde­nütt félárbocra eresztették a fekete szalagos vörös lo­bogókat, a tévé és a rádió gyászzenét sugárzott, felfüg­gesztettek minden szórakoz­tató rendezvényt — még a nagy érdeklődéssel várt Pink Floyd együttes hétfői vendégszereplését is —, s a Népi Küldöttek Kongresszu­sa is elnapolta ülését a transzszibériai vasútvonalon, Ufa—Asa városok között történt vasárnapi katasztró­fa miatt. Mint ismeretes, e vasúti pályától csaknem 120 mé­terre haladó vezetékből cseppfolyósított propánbután szivárgott ki, s megtöltötte a terep mélyedéseit. Sze­rencsétlenségre a gáz akkor robbant, amikor e területen két személyvonat haladt el egymással szemben. A ha­lottak száma több százra te­hető. Mint Mihail Gorba­csov hétfőn bejelentette, több mint 580 ember sorsá­ról tudnak csak, közöttük sok a súlyos sebesült. A két vonaton viszont összesen ezerkétszázan utaztak. A mentőegységek folytatják a kutatást a szerencsétlenség körzetében. Mihail Moiszejev hadse­regtábornok, szovjet vezér­kari főnök nyilatkozata sze­rint a gázrobbanás hatóere­je megközelítette a 10 kilo- tonna TNT-t: a környező er­dők fáit négy kilométeres körzetben döntötte le a ha­talmas légnyomás. A rob­banás ereje a Novoszibirszk —Adler ás az Adler—Novo- szibirszk személyvonatok mindkét lokomotívját, és 38 vagonját egyszerűen lesö­pörte a sínekről és lángba borította. * Mihail Gorbacsov nevére számos részvéttávifm érke­zett külföldről is, jobb álla­mi vezető, kormányfő, poli­tikus, köztük Bush amerikai elnök és Kohl kancellár, va­lamint a nyugatnémet elnök is részvétét nyilvánította. A külföldi segítség keretében Armand Hammer ismert amerikai üzletember példá­ul tíz művese-berendezést)» ajánlott fel, míg a nyugat­német Vöröskereszt az égési sebek kezeléséhez szükséges szaklaboratóriumot küldött. Az első nem hivatalos részeredmények szerint az ellenzék jelentős győzelmet aratott a vasárnap tartott lengyel választásokon. ((Hi­vatalos végeredmények szerdára várhatók.) A Var­sóban közzétett adatok azt mutatják, hogy a Szolida­ritás jelöltjei fölényes több­séggel kerülnek be a len­gyel törvényhozás alsóhá­zába és a most létrejövő szenátusba, a hatalmon lé­Hogyan értékeli a Szovjet­unióban végbemenő átalakítást, léteznek-e hasonló fejlemények Romániában? A kérdést Nicolae Ceausescunak, az RSZK elnö­kének tette fel az Egyesült Arab Emírségekben megjelenő A1 Wahda News című arab nyelvű napilap külpolitikai kommentátora. Az interjút Ro­mániában a Scinteia adta köz­re. Válaszában a román államfő kijelentette: „A Szovjetunióban, de más szocialista országban is valóban egész sor akció zajlik le a tevékenység tökéletesíté­sére, ahogy a Szovjetunióban nevezik: az átalakításra. Mi ezeket az illető szocialista or­szágot érintő kérdésnek tekint­jük, s azt szeretnénk, hogy ezek a törekvések vezessenek el a szocialista társadalom tö­kéletesítéséhez, az életszínvonal emeléséhez, az országok fejlő­déséhez. Ami Romániát illeti, még 1965-ben sajáV álláspontot fogadtunk el a gazdasági-tár­sadalmi fejlesztésben és a szo­cializmus építésében.” A továbbiakban rámutatott, hogy Romániában rátértek a vő LEMP jelöltjei viszont az első fordulóban nem kap­ták meg a megválasztáshoz szükséges szavazatmennyi­séget, és emiatt a második fordulóban való részvételre kényszerülnek. Az első eredmények sze­rint a Szolidaritás jelöltjei már az első fordulóban megszerezték az ellenzék számára fenntartott 161 képviselői hely többségét. gazdasági-társadalmi tevékeny­ség irányításának demokratikus rendszerére. „Nem engedjük meg és nem is gondoltunk ar­ra, hogy feltételeket teremtünk a múltbeli egyenlőtlenségekhez való visszatérésre” — fűzte hozzá. Szólt arról, hogy Romá­niában olyan társadalmat akar­nak megvalósítani, amely min­den ember számára méltó munka- és életkörülményeket biztosít, amely lehetővé teszi a szabad életet. Ismertette orszá­ga eredményeit, kijelentvén, hogy Romániában nincsenek munkanélküliek. „Így tekin­tünk mi az emberi jogok prob­lémáira” — mondotta. Kijelentette, hogy Romániá­ban nem módosítani, hanem tö­kéletesíteni szeretnék a rend­szert. Igyekeznek megszilárdí­tani a létrehozott demokratikus formákat, tökéletesíteni a gaz­dasági vezetést és a társada­lom általános vezetését is. ..Ügy véljük. hogy semmi olyan nincs, amin változtat­nunk kell. A meglévő formák megfelelnek a román szocialis­ta forradalomnak, jó fejlődési távlatokat biztosítanak” — szö­gezte le. A környező erdők fáit négykilomctercs körzetben döntötte le a hatalmas légnyomás Semmi olyan nincs, amin változtatnunk kell Ceausescu elégedett Románia eredménveivel Az újvidéki MjchuSzó -ban olvastuk : A prágai tavasz húsz évvel később 22. Brezsnyev: „fl szovjet határ ma is az Elbánál húzódik” E tekintetben Moszkva engedett, de más fontos kérdések­ről még vitázni sem akart. A csehszlovák félnek engedmé­nyeket kellett adnia, először is. hogy a CSKP rendkívüli. XIV. kongresszusa, amelyet a prágai CKD gyárban tartottak meg, nem érvényes. Másodszor, hogy a csehszlovák kormány azonnal vonja vissza a követelést, hogy az ENSZ Biztonsá­gi Tanácsa tűzze napirendre a csehszlovákiai helyzetet. A csehszlovák „küldöttség’- először felkínálta a közös köz­leményre vonatkozó saját javaslatát. A szovjet fél simán visszautasította, mondván, hogy ez bizonvosfaita ultimátum, márpedig a csehszlovák félnek meg kell értenie, nincs ab­ban a helyzetben, hogy ultimátumot javasoljon. Ezért, a szovjetek előterjesztették saját szövegjavaslatukat, csopor­tokban megvitatták, s ebből keletkezett a moszkvai közle­mény. Egyes részletekről bizonvosfaita teljesen egyenlőtlen ..papírháborút” folytattak, amelyben szovjet részről főleg Koszigin, Szuszlov és Ponomarjov vett részt. Időközben Brezsnyev és Koszigin külön-külön elbeszélgetett a cseh­szlovák csoport egyes tagjaival. Svoboda elnök elsősorban azért fogadta el a szovjet dik­tátumot. mert meg akarta akadályozni a további kellemet­lenségeket, konfliktusokat és esetleges vérontást. Gustav Husák akkor Moszkvában nem tartozott sem a Moszkva- barát. sem a dubceki csoporthoz. Mi több. mindig úgv lé­pett fel. mintha Dubcek, Svoboda. és Cernjik szövetségese és barátja lenne. Realizmusa és ékesszólása ió benyomást tett a szovjet Politikai Bizottság tagjaira. Mlinar feljegyezte, hogy Moszkvából való eltávozásuk előtt Koszigin elmond­ta neki: „Husák elvtárs rendkívül rátermett elvtárs, ragyo­gó kommunista. Személyesen nem ismertük, de itt nagyon jó benyomást tett ránk.” Csak augusztus 26-án tartották meg a két politikai veze­tőség együttes találkozóját. Felszólalásában Brezsnyev nem említett egyetlen hivatalos szovjet bizonyítékot sem. ame­lyekről annyi cikkezett a szovjet sajtó: hogy a nyugatné­met revansisták katonai puccsot készítenek elő. hogy Prágát elözönlötték turistáknak álcázott amerikai katonatisztek, hogy Csehszlovákiában már fegyver rak tárakat létesítettek az el len forradalmárok számára . . . Ehelyett nyíltan, mellé­beszélés nélkül szólt arról, hogy a szovjet politikai bizottság többé nem bízhat a prágai vezetőségben, s hogy a szovjet katonák a második világháborúban eljutottak az Elbáig, s hogy jelenleg is ott húzódik a szovjet határ, s a második világháborús eredményeket az új háborús konfliktus veszé­lye árán is megvédik, a második világháború áldozatai ne­vében, akik életüket adták Csehszlovákia szabadságáért is. A Szovjetunió ezért teljes joggal küldte el katonáit, hogv a közös határokon belül valóban biztonságban érezhessék magukat. Dubcek érzelmektől fűtötten beszélt a megújhodási folya­matról, és egyre inkább ellentmondott a hallottaknak. Va­lószínűleg olyasmit mondott, ami Brezsnvevet annyira fel­idegesítette. hogy felállt és elhagyta a termet. Vele együtt kiment a szovjet politikai »bizottság többi tagja is. A ..tár­gyalások” megszakadtak. • A résztvevőknek sem akkor, sem később nem volt vi­lágos, hogy Brezsnyev valóban annyira felidegesedett-e vagv pedig előre tervbe vették a tárgyalások megszakítását, hogv olyan feszült légkört teremtsenek, amelyben a csehszlovák fél a minimumra csökkenti megjegyzéseit és aláírja mind­azt. amit Moszkva óhajt. Ideges szünet következett, amelynek során Dubcek azzal fenyegetőzött, hogv nem írja alá a közleményt. A többiek igyekeztek meggyőzni, hogy most már többet nem lehet megtenni, s hogy a tárgyalásokat nem lehet visszafordítani, s hogv ha kell. napokig Moszkvában tartják őket. amíg alá nem írják. Egyesek akkor is hitték, hogy nincs még minden veszve, s van még remény a prágai tavasz számára, mert a főszereplőik továbbra is a helyükön maradnak és tevékeny­kedhetnek. még ha a megszállás súlyos feltételei között is. Dubcek végezetül megengedte, hogy valamilyen nyugtató injekciót adjanak neki. ^ Egyórai megszakítás után folytatták a ..tárgyalásokat”. A dráma véget ért. nem voltak többé hosszú beszédek. Bekez­désenként fésülték át a közleményt. A szovjet fél a koráb­biaknál egy kicsit még előzékenyebib is volt. így a közle­ményben helyet kapott az a mondat, hogy a Varsói Szer­ződés öt tagországának katonasága ideiglenes tartózkodás után kivonul, távozásuk a helyzet rendezésének előrehaladá­sától függ majd. A szovjet fél emellett támogatja a CSKP KB 1968 januárjában és májusában megtartott két fontos plénumának politikai vonalát. (Az áprilisi plénumot. ami­kor elfogadták az akcióprogramot, nem említették meg.) A munkát augusztus 25-én valamivél éjfél előtt fejezték be. Már csak az aláírás maradt hátra. Noha Moszkvában volt, Frantisek Kriegel, a Népfront el­nöke nem vett részt a tárgyalásokon. Amikor értesült a közlemény tartalmáról, úgy döntött, hogv nem írja alá. Ezért nem is vitték el az aláírásra, Moszkvában akarták tartani azzal az indoklással, hogy ez a legjobb, mert Prágában esetleg gondot okozna az aláíróknak. Dubcek. Svoboda és a többiek kitartottak amellett hogv Kriegel térien vissza velük Prágában. A szovjet fél végüli beleegyezett, és Krie­gen egyenesen a repülőtérre szállították, s a repülőgépben várta be a többieket. A szovjet tankok jelenléte és a moszkvai diktátum elle­nére sokan továbbra is úgy viselkedtek, mintha nem lett volna minden veszve. Dubcek. Svoboda. Smrkovsky és a többiek továbbra is a helyükön maradtak, noha megválto­zott körülmények között. Ez azt a látszatot keltette, hogv talán folytatják a prágai tavasz táplálta remények valóra váltásét. Továbbra is minden oldalról érkeztek a kiáltványok a politikai vezetőséghez. Többnyire két dolgot emeltek ki: hogy támogatják Svobodát, Dubceket. Cernjiket és Smrkovs- kyt, s hogy nem fogadják el a közlemény megfogalmazá­sait, mert a megbeszéléseket nem egyenrangú feltételek kö­zött folytatták. Augusztus 28-án. szerdán, egy héttel a katonai interven­ció után Svoboda, Dubcek, Smrkovsky és Cernjik. a négv vezető közzétette közös nyilatkozatát. (Folytatjuk) Tomislav Butorac Ruhollah Khomeini ajatollahnak, az Iráni Iszlám Köztársa­ság július 4-én elhunyt vallási vezetőjének a teheráni Mo- sala úton felravatalozott üvegkoporsójánál az irániak ezrei róják le kegyeletüket. A temetés az előzetes .tervekkel ellen­tétben nem tegnap volt, hanem ma lesz Ostromállapot Pekingben Peking lakossága folytatja az ellenállást a kínai hadse­reg szombaton és vasárnap a fővárosba behatolt de- szant egységeivel szemben. A hadsereg páncélos alakula­tai szilárdan kezükben tart­ják a több száz diák és munkás lemészárlása árán elfoglalt Tienanmen teret és annak közvetlen környékét, de a becslések szerint körül­belül 50 000 katona helyzete a város belső kerületeiben kevés optimizmusra ad okot. Peking-szerte újabb, ben­zines palackokkal felgyúj­tott katonai gépkocsik és szállítójárművek százai jel­zik, hogy a hadsereg erősza­kos behatolása óta a hely­zet nem enyhült, hanem sú­lyosbodott. A lakosság töme­gei újból és újból megköze­lítik, körülveszik a több mint harminc fokos meleg­ben a főbb útvonalakon és a fontosabb útkereszteződé­seknél, felüljáróknál állo­másozó katonai egységeket és a város elhagyására agi­tálják a távoli tartományok­ból idevezényelt katonákat. Gyakoriak az összetűzések és a katonák fegyvert használ­nak a tömegek — felnőttek és fiatalok, hők és gyerme­kek — ellen. Az embereket azonban a jelek szerint már nem tudják megfélemlíteni, sem a katonák, sem a fegy­verek. Nem hivatalos jelentések szerint a hétfői lövöldözé­seknek legkevesebb harminc újabb halálos áldozata van. A kínai Vöröskereszt illeté­kese azt közölte, hogy a szombat óta tartó katonai akció során eddig 2600 pol­gári lakos vesztette életét és a sebesültek száma immár meghaladja a tízezret. Nem lehet tudni, hogy a fővárosi üzemek és vállala­tok milyen mértékben tettek eleget a diákok és a mun­kások autonóm szervezetei általános sztrájkra szólító felhívásának, de a jelek sze­rint kevés helyen folyik a munka. Teljesen megbénult a közúti közlekedés, érezhe­tően megromlott a közellá­tás, az üzletek egy része zár­va tart és a lakosság köré­ben megkezdődött a pánik­szerű felvásárlás. Nem jelennek meg a köz­ponti lapok, s a rádióban és a televízióban is inkább csak a különféle polgári és kato­nai statáriális hatóságok közleményeit és felhívásait olvassák be. A televízió be­mondóinak az arca nem lát­ható, amiből arra lehet kö­vetkeztetni, hogy a tömeg­hírközlés dolgozói is sztráj­kolnak. Az Új Kína hírügy­nökség egyszerűen beszün­tette a hivatalos közlemé­nyek kiadását. Ugyanakkor amerikai és fülöp-szigeteki lapszemléjében az előfizetők tudomására hozta, hogv a hadsereg egységei véres bru­talitással, több száz diák és munkás életének kioltásával foglalta el a Tienanmen te­ret. Hétfőn többször felolvas­ták a pekingi televízióban annak a levélnek a szövegét, amelyben a KKP Központi Bizottsága és az Államta­nács a pekingi katonai akció megértésére és támogatására szólítja fel a Kínai Kommu­nista Párt 47 milliós tagsá­gát és az ország egész la­kosságát. A levél megismétli az elő­ző napi hivatalos értékelést, amely szerint a kínai had­sereget azért kellett bevetni Pekingben, hogy leverje egy maroknyi ellenforradalmár párt- és rendszerellenes láza­dását. Az ugyancsak arcnél­küli párt- és állami vezetés megállapítja, hogy a katonai akció kezdeti sikert ért el. de — mivel a maroknyi lá­zadó ellenállása folytatódik — az akciót és a harcot a végső győzelemig folytatni kell. Meg kell védeni a párt vezetőszerepét, a szocialista rendszert és a népi demok­ratikus diktatúrát. A párt- és állami vezetés, valamint a hadsereg döntését és ak­cióját a levél szerzői szerint lelkesen és egyöntetűen tá­mogatják a lakosság széles tömegei, sőt a hazafias szel­lemű diákok is. Harckocsik a Tienanmen téren, azután, hogy katonák ezrei indítottak támadást a három hete ülősztrájkot folytató egye­temisták ellen

Next

/
Thumbnails
Contents