Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-06 / 131. szám

1989. június 6„ kedd o Szóvivői tájékoztató Eredményes tárgyalások Prágában és Béesben Pozsgay Imre és Horn Gyula a nemzeti igazságtételről és megbékélésről B kormányfő elfogadta Marosán György lemondását A kormány ülésének na­pirendjén szereplő kérdé­sekről Marosán György, szóvivő tájékoztatta a ma­gyar és a nemzetközi sajtó képviselőit. Elmondta, hogy a testület elsőként Németh Miklós varsói, prágai, illet­ve bécsi tárgyalásairól tá­jékozódott. A Rakowski miniszterelnökkel folytatott varsói tárgyalásokból külö­nösen kiemelésre méltó, hogy Magyarország és Len­gyelország céljai azonosak, s hasonlóak a problémák, amelyekkel a két ország a szocialista társadalom meg­újítása során találkozik. Várakozáson felül sikeres­nek bizonyult a magyar kor­mányfő bemutatkozása Prá­gában. Különösen fontos, hogv olyan kényes kérdés­ben is sikerült közös neve­zőre jutni, mint a nagyma­rosi építkezés felfüggeszté­se. Magyar részről a tár­gyalások eredményeként könyvelik el, hogy a cseh­szlovák partner kinyilvání­totta: kész a helyzet közös megvizsgálására, s ennek érdekében miniszterelnök­helyettes vezetése alatt álló szakértői csoportot tioznak létre. Ugyancsak a bős— nagymarosi vízlépcső állt a magyar kormányfő és az osztrák kancellár bécsi meg­beszéléseinek középpontjá­ban. E tárgyalásokra is a közös felelősségtől áthatott higgadtság, tárgyilagosság és együttműködési készség volt jellemző. A kormány elfogadta a lelkiismereti és vallássza­badságról szóló törvényja­vaslat irányelveit is. Ennek megfelelően a problémakör­ről, s ezzel összefüggésben az egyházügyekről külön törvény születik a közel­jövőben. A törvény alapve­tő feladata lesz, hogy bizto­sítsa a meggyőződés és a vallás szabad megválasztá­sát, annak minden kény­szert és megkülönböztetést kizáró gyakorlását. A tör­vénytervezetet széles körű társadalmi vitára bocsátják a Hazafias Népfront, illet­ve az egyházak segítségé­vel. Az ezek tapasztalatait is magában foglaló terveze­tet legkésőbb október végé­ig megvitatja a Miniszter- tanács. Marosán Györgytől Kul­csár Kálmán igazságügymi­niszter vette át a szót, han­goztatva, hogy a kormány ülésén jobbára olyan terve­zetek kerültek napirendre, amelyek az emberi, az ál­lampolgári jogok kiteljesíté­sét szolgálják. A javaslatok összhangban állnak nemzet­közi kötelezettségeinkkel is, s azok érvényesítésére tö­rekszenek hazai jogalkotá­sunkban. A büntetőeljárási jogszabályok módosítása pél­dául eleget tesz annak az ál­talánosan elfogadott normá­nak, miszerint személyi sza­badságától csak bírósági ha­tározat foszthat meg vala­kit. A rádió tudósítójának kér­dése nyomán Marosán György kormányszóvivő megerősítette : lemond hiva­taláról. A leköszönő szóvivő döntését indokolva emlékez­tette az újságírókat, hogy a május elején tartott tájékoz­tatót követően nagy vihar támadt egy neki tulajdoní­tott, szerinte azonban el nem hangzott — a lakosságot súj­tó intézkedéseket kilátásba helyező — bejelentés nyo­mán. Ez volt az első eset — mondta a szóvivő —, hogy szavahihetőségét megkérdő­jelezték, s ez volt az oka. hogy május 11-én bea.yúj- totta lemondását a minisz­terelnöknek, aki azt elfogad­ta. A tv-híradó tudósítója ar­ról érdeklődött, foglalko- zott-e a kormány hétfői ülé­sén a pekingi vérengzésről érkezett híradásokkal, kiala­kítottak-e valamilyen állás­pontot erről. Bár a Minisz­tertanács nem tűzte napi­rendjére a véres katonai le­számolás értékelését, a szó­vivő első benyomásait meg­fogalmazva a sajnálatos, az elgondolkoztató és a figyel­meztető jelzőket használta a Kínában lezajlott események kapcsán. Az események bi­zonyítják, mennyire jelen­tős, hogy a kormány a nem­zeti közmegegyezés kialakí­tásán munkálkodjék, s mi­lyen nagy szükség van az alapvető emberi jogok tör­vényes biztosítékainak a megteremtésére. A sajtónak óriási szerepe van a demokratizálási folya­mat előmozdításában, ab­ban, hogy ne legyen lehető­ség a visszarendezésre — hangsúlyozta Pozsgay Imre, az MSZMP PB tagja, állam­miniszter tegnap, a Magyar Sajtó Házában, ahol Horn Gyula külügyminiszter tár­saságában újságírókkal ta­lálkozott, Hozzátette: a köz- megegyezés nem csak lehe­tőség, hanem elkerülhetetle­nül szükséges is ahhoz, hogy a magyarországi demokrati­zálási folyamat, a modell­váltás békés úton menjen végbe. Véleménye szerint nem létezik olyan politikai erő, amely ezt elutasítaná. A június 16-i temetéssel kapcsolatban úgy vélekedett, hogy a gyászszertartás meg­ítélésében előrehaladás tör­tént. Az államminiszter rá­mutatott: a Hősök terén kö­zös nemzeti megbékélési megnyilvánulást vár a gyá­szolóktól. Szólt arról is, hogy a különböző politikai szer­vezetekkel a kiegyezést elő­készítő tárgyalásokon vilá­gossá kell tenni, hogy az MSZMP szabad választáso­kon kívánja megméretni magát. A választások idő­pontjáról, illetve a válasz­tási törvénytervezetről nyil­vános vitát kell folytatni. Az MSZMP-nek ki kell nyil­vánítania: nem érdeke, hogy felkészületlen, gyenge, infrastruktúrát nélkülöző szervezetekkel induljbn a választási küzdelemben, mert ez csak prolongálná a legitimációs válságot. Az 1956-os események ér­tékelésével kapcsolatos vita a társadalom számára kevés­bé jelentett katarzist, mert másként gondolkodott erről, mint az MSZMP tagsága, amelynek számára ez meg- hasonlásokkal járó vitát oko­zott. Az államminiszter ilyennek tartotta a Nagy Imre-ügyben bekövetkezett fordulatot. Cezúrát kell von­ni a pártnak a saját múlt­jával kapcsolatban, csak az­zal szabad azonosságot vál­lalni, ami az európai érték­rendbe beleillik. A kong­resszusra olyan programmal kell előállni, amely a nem­zeti közmegegyezés jegyében * születik, az egyén számára is kapaszkodót nyújt, s olyan személyi képviseletet kell megteremteni, amely ezt a közmegegyezést hitelesíteni tudja — mondta Pozsgay Imre. Horn Gyula külügyminisz­ter arról szólt, hogy 1956. november 4-e után változott a politikai stílus és bizonyos politikai elemek is módosul­tak, azonban nem követke­zett, nem következhetett be szakítás a sztálini modell alapelemeivel. Ez vezetett el azután ahhoz a súlyos vál­sághoz, amely különösen az elmúlt 15 esztendőben je­lentkezett. A külső környe­zet, a sztálinista modellű országok nagyon jelentős mértékben befolyásolták a magyarországi viszonyokat, nem tették lehetővé a nem­zeti igények és adottságok érvényesítését. Hangsúlyoz­ta: az igazságkeresést csak új társadalmi modell kiépí­tésével lehet végérvényesen megvalósítani. Megítélése szerint a nálunk zajló folya­mat társadalmi, politikai ér­telemben radikális és mind ez ideig erőszakmentes. Hoz­zátette: félúton vagyunk a pluralizmus politikai pillé­reinek kiépítésében. Horn Gyula szerint mintegy 10-12 hónapra van szüksége az or­szágnak ahhoz, hogy legiti­málja a kialakulóban lévő politikai erőviszonyokat, megteremtse a többpárt­rendszerhez szükséges tör­vényeket és intézményeket. Figyelmeztetett arra, hogy a belső átalakulást súlyosan fenyegeti a gazdasági hely­zet, amely veszélyezteti a politikai reformok megvaló­sítását. Az előrehaladással majdnem azonos ütemben jelentkeznek bizonyos le­számolási törekvések, s ma már ezek egyre inkább a re­formfolyamattal szemben nyilvánulnak meg. A radi­kális változások békés úton történő végigvitele feltétele annak is, hogy további kül­ső támogatást kapjunk bel­ső gondjaink megoldásához. Hangsúlyozta: a magyar belső változások saját adott­ságainkból és felismeré­sünkből indulnak ki, s sen­ki számára nem jelentenek receptet, valamint lazítást szövetségi kötelezettségeink teljesítésében. Ezzel együtt folyamatosan munkálkodunk azon, hogy a szövetségi rendszeren belüli viszonyo­kat tovább korszerűsítsük, ennek jegyében a magyar külpolitika tudatosan hang­súlyozza azt, hogy nem csu­pán nemzeti keretek kö­zött, hanem nemzetközi mé­retekben is biztosítani kell a párt és az állam szétvá­lasztásának a folyamatát. Utszéli virágok Átalakulási törvény Nem kötelező — csak lehetőség Megint sikerült egy tetszetős csónakot fabrikálni, csak éppen a víz hiányzik alóla, no, meg néhány evező hozzá — így vélekednek sokan az átalakulási törvényről, ame­lyet a napokban fogadott el a Parlament. A hajósnyelven fogalmazott kétkedések közgazdászul olyasvalamit jelentenek, hogy Magyarországon egyelőre nincsenek meg az átalakuláshoz szükséges piaci feltéte­lek, és igazából még hiányzik az átalakulást ösztönző té­nyezők rendszere is. Mások szerint a csónak alatt már csordogál a víz, és legalább egy törött tollú evező is akad. Akárhogyan is az átalakuláspártiak nem reformisták vagy baloldaliak, s akik az átalakulás lehetőségével nem kívánnak élni, nem sztálinisták, vagy fundamentalisták. Egyszerűen azért, mert az átalakulási törvény nem ideo­lógiai-politikai kérdés, hanem szigorúan technikai, szak­mai probléma. „Ez még nem tulajdonreform” — állítják a törvény készítői. Az átalakulási törvény létrehozásának gondolata a tár­sasági törvény előkészítése során nem gazdasági reform­lépésként, hanem jogi problémaként merült fel. A tár­sasági törvény, amelyet tavaly fogadott el a Tisztelt Ház, enélkül is betölti funkcióját, s a világ legtöbb országá­ban nincs is átalakulási törvény. Akkor hát minek ez ne­künk? — kérdezhetnénk joggal. Azért mert ha — első­sorban az állami szektorban — ösztönözni szándékozunk a hagyományos szervezeti, vagyis vállalati és szövetkeze­ti formákban működő vállalkozások gazdasági társasá­gokba való átmenetét, akkor célravezető egy segítő-támo­gató törvényt életbe léptetni. Lássunk egy példát. Jogi értelemben nem nevezhető átalakulásnak, ha egy állami vállalat vagy szövetkezet megszűnik, mert csődbe jutott és felszámolják. Ezt kö­vetően pedig a csődbe ment vállalat vagyonának felhasz­nálásával a volt alapító másokkal új gazdasági társaságot hoz létre. Hasonlóképpen nem számít átalakulásnak, ha egy vállalat vagy szövetkezet több egysége szétválik és ezek gazdasági társaságot — rt.-t vagy kft.-t — hoznak lét­re. Átalakulásról akkor beszélünk, ha a gazdálkodó szer­vezet „egy az egyben” valamiféle gazdasági társasággá alakul. Voltaképpen ez az átalakulás törvényes tárgya. Ilyenkor az általános jogutód az átalakuló szervezet lesz. E folyamat során nem járnak le a hitelezői követe­lések, érvényben maradnak, a korábban megszerzett ha­tósági engedélyek, semmilyen pótlólagos adó, vagy va­gyonátruházási illetékkötelezettség sem keletkezik. A piacgazdaság kialakulásához szükséges a piaci sze­replők számának a növelése. Ezért az államnak jól fel­fogott érdeke fűződik ahhoz, hogy — elsősorban a na­gyobb vállalatok körében — támogassa a gazdasági tár­sasággá való átalakulást. Ám ez nem jelentheti azt, hogy központi utasításokkal kampány alakuljon ki „felülről”, mintegy tömegesen kényszerítve a gazdálkodó szerveze­teket az átalakulásra. A törvény lehetőséget ad mind az állami vállalatoknál, mind a szövetkezeteknél, mind pedig a társadalmi szer­vezetek, érdekképviseletek, egyesületek vállalatainál, il­letve leányvállalatainál az átalakulásra. Lássuk ezek kö­zül a legnagyobb kört, az állami vállalatokét. Jelenleg három formában működnek az állami válla­latok. Ezek közül a legelterjedtebb a vállalati tanács irá­nyítása alatt működő, valamint a kisebb vállalatoknál a dolgozók közgyűlése által irányított önigazgató vállalat. A harmadik csoport az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalatok köre. A nyolcvanas évek közepén kialakított szabályozás az állami vállalatok döntő többségénél a tulajdonosi jogo­sítványt szinte teljes mértékben a vállalati önkormány­zatra, vagy önigazgatásra bízta. E konstrukcióval szem­ben azonban alapvető és megalapozott kifogás, hogy a hosszú távú vagyonérdekeltség nem érvényesül, össze­fonódnak a tulajdonosi és a menedzseri funkciók. Holott egyre égetőbb kérdés, hogy az állami tulajdon is üzleti és ne adminisztratív alapokon működjék. A korábbi túl- államosítás korrekciójaként az állami tulajdon egy része „privatizálható”, vagyis véglegesen vagy bérleti rendszer­ben társadalmi szervezeteknek, magánvállalkozásoknak vagy külföldieknek adható át. -A többség azonban válto­zatlanul állami tulajdonban marad, de a működés javí­tása érdekében az állam közhatalmi és tulajdonosi mi­nősége egymástól elválasztandó. A törvény .szerint az önkormányzó vállalatoknál az át­alakulás döntése a kollektív, azaz vállalatvezetési fóru­mot illeti meg. Van azonban olyan kivételes eset, amikor az alapító szerv is elrendelheti az átalakulást. Ilyen például, ha a vállalat nem megfelelően gazdál­kodik és vagyona meghatározott idő alatt jelentősen csökken. Figyelembe véve a még kialakulatlan piaci vi­szonyokat, és a vagyonértékelés problémáit, bizton állít­ható, hogy ez a törvény sem csodaszer, nem valamiféle általános gyógyír a magyar gazdaság bajaira, de a ko­rábbiaknál jobb lehetőséget teremt a piackonform gaz­daságirányítási és vállalati magatartás kialakulására. Hajnóczy Árpád Megalakult a Magyar Néppárt Békés Megyei Szervezete Békéscsabán, június 2-án megalakult a Magyar Nép­párt Békés Megyei Szerve­zete; a Magyar Néppárt jog­elődjének a Nemzeti Pa­rasztpártot és a Petőfi Pár­tot tekinti. A párt Békés megyei szervezete egy mar­káns, embercentrikus agrár- program és falusi település­hálózat-fejlesztés megvalósí­tásához akar működésével hozzájárulni. (A csabai szer­vezet • alakuló megbeszélésén részt vett Hegyesi Imre, aki 1939-ben alapító tagja volt a Nemzeti Parasztpártnak.) Az alakulóülés résztvevői ki­nyilvánították. hogy be kí­vánnak kapcsolódni a Bé­kés megyei kerekasztal mun­kájába is. A Magyar Nép­párt Békés Megyei Szerve­zetének ügyeit Ballai Pál, agrármérnök, a Békéscsaba- mezőmegyeri Magyar—Szov­jet Barátság Tsz elnöke irá­nyítja.

Next

/
Thumbnails
Contents