Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-03 / 129. szám

O 1989. június 3., szombat DER SPIEGEL Lenin nekem susem volt ikon Mieczyslaw Rakowski miniszterelnök a szocialista államok válságáról és a lengyel reformról (rövidítve) SPIEGEL: Miniszterelnök úr, Magyarországon, Lengyelország­ban, a Szovjetunióban és Kínában töredezik az állam és a párt ha­talmi monopóliuma. Ez vajon a szocializmus eddigi formájának végét jelenti? RAKOWSKI : Kétségtelenül. Az októberi forradalom óta az egész korszak, hatalmi elképzeléseit és hatalmi struktúráit beleértve, vagy már lezárult, vagy röviddel a vé­ge előtt jár. De ez logikus is. Ko­rábban szintén voltak egy politi­kai irányzaton belül különböző szakaszok. Klasszikus példa: az 1789 utáni Franciaország. A ké­sőbbi francia államnak alig volt valami köze a forradalmi régimé­hez. SPIEGEL: Megnevezne egy for­radalmat, ami jelenleg a szocia­lizmusban megy végbe? RAKOWSKI : Tulajdonképpen van ilyen. A szocializmusról alko­tott új és hagyományos elméletek ütköznek egymással. Sok ember számára ez már forradalom. SPIEGEL: A hivatalos lengyel szakszervezet, az OPZZ vezetője, Alfred Miodowicz kijelentette, hogy a lengyelországi reformok „az ország szocialista jellegét kér­dőjelezik meg”. RAKOWSKI: Oh, tudja, az ilyen­fajta kijelentéseknek nem tulaj­donítok nagy jelentőséget. Az ilyen idők, mint most nálunk, a nagy tévedések, a nagy ellentmondások és ellentétek időszakai is. SPIEGEL: Az ön magyar kollé­gája, Németh azt mondta, hogy a magyar KP valószínűleg veresé­get szenvedhet a választásoknál. Már a következő választáson a len­gyel kormányt is leszavazhatják, ön ezt elfogadná? RAKOWSKI: Nem értek egyet magyar kollégám véleményével, és nem is érzem magam hivatottnak arra, hogy a magyarországi vi­szonyokat megítéljem. Magától ér­tetődő, hogy a pártom hatalmon szeretne maradni, s hogy teljesíti is a hatalmon maradás feltételeit. Elképzelni mindent lehet, de én meg is fogok tenni azért mindent, hogy a pártom győzzön. SPIEGEL: Mi arról a feltevés­ről beszéltünk, hogy mi történik, ha veszítenek? RAKOWSKI: Nem fogadom el ezt a feltevést. SPIEGEL: Néhány szocialista országban gyökeres fordulat követ­kezett be. Máshol viszont, az NDK- ban, Csehszlovákiában és Romá­niában még nem érezhető a vál­tozás. A jövőben már nem lesz egységes szocialista világrend- szer? RAKOWSKI : Biztos, hogy a szo­cialista államok beléptek a külön­böző fejlődés időszakába, és én azt hiszem, hogy ez így is marad. Ké­sőbb természetesen kérdés lehet, hogy mi köti még össze ezeket az országokat, különösen akkor, ami­kor a Nyugat általi katonai fe­nyegetettség mindig kisebb lesz. SPIEGEL: Keleten a nyugati fe­nyegetettséget tekintik kisebbnek, nyugaton a keletit, ön optimista abban a tekintetben, hogy egyszer a két oldal majd egymáshoz köze­lít és végül létrejön a megegye­zés? RAKOWSKI: Már most látható ez irányú fejlődés. Nyugat és Ke­let mostariig a negyvenes és öt­venes évek hidegháborús hatása alatt élt, amikor Európa két tá­borra szakadt — politikailag, ka­tonailag és gazdaságilag. Most azt kell megvizsgálni, hogy vajon az egykor létrejött struktúrának ma is megvan-e még a létjogosultsá­ga; ma, amikor az egymással szembeni bizalmatlanság már nem indokolt. SPIEGEL: A szocialista tábor­ban az oroszoknak és a lengyelek­nek van még egy speciális, a múlt megemésztésével kapcsolatos feje­zetük, amelyet Gorbacsov a törté­nelem fehér foltjának nevezett. Vannak önöknek biztosítékaik ar­ra, hogy a Szovjetunió be fogja ismerni bűnösségét az 1940-ben Katynban kivégzett 4 ezer lengyel tiszt ügyében? RAKOWSKI : Azt hiszem, igen. A Moscowskije nowosti-ban éppen megjelent cikk hatása alatt va­gyok, ez a cikk alapjában, véve mindent kimond. A fájdalmas és tragikus ügy rendezésének egé­szen a küszöbén állunk. SPIEGEL: Moszkvában már Le­ninről is elhangzanak az első kri­tikák. Elképzelhető ön szerint, hogy Lenin elveszíti a kommunis­ta párt tévedhetetlen oszlopszent­jének szerepét? RAKOWSKI: Én magam sosem tekintettem Lenint ikonnak. A nemzetközi kommunista mozga­lomban természetesen az ikon sze­repét játszotta, különösen a Szov­jetunióban. De a Lenin-kultuszt odáig vitték, hogy műveiből egy új bibliát alkottak meg. És a Szovjetunió hatalmas intellektuá­lis ereje addig nem tudott kibon­takozni, amíg azt doktrínák kö­tötték gúzsba. Én már évekkel ez­előtt megjósoltam: ha ezek az erők egyszer a Szovjetunióban fel­szabadulnak, annak majd az egész világ a csodájára fog járni. SPIEGEL: Gorbacsov elmélete, hogy a demokrácia és a gazdasági reform összetartozik, Lengyelor­szágban nem talált egyértelműen népszerűségre. A Polityka kom­mentátora, Dániel Passent viszont nagyon is elképzelhetőnek tartja a „rendőrállam plusz szabad pi­acgazdaság” létrejöttét, ön is? RAKOWSKI : Minden újságíró nyilvánosságra hozhatja a vélemé­nyét. Passent Dél-Koreára gondolt, és én ezt a példát nem tartom ta­lálónak. SPIEGEL: A dél-koreai gazda­ságtól mindenesetre a japánok is félnek. RAKOWSKI: De a dél-koreai gazdasági sikerek nem csak a rendőr-államtól függnek, hanem mindenekelőtt az emberek menta­litásától, a munkakedvtől és ha­sonló dolgoktól. Nézetem szerint a gazdasági reformot a politikai reformnak kell erősíteni — ahol természetesen nem szabad figyel­men kívül hagyni, hogy a túl sok demokrácia vajon nem kérdőjele- zi-e meg a gazdasági sikereket? Például amit Lengyelországban el­határoztak a kerékasztalnál, saj­nos nem nagy hatással volt az üzemekre. A kerékasztalnál azt mondták, nem kell sztrájkolni, hanem termelni kell. Mégis to­vább sztrájkoltak. SPIEGEL: A munkások nem fo­gadnak szót? RAKOWSKI: Nem tömegsztráj- kok ezek, de sztrájkok. Minden­esetre az anarchista jelenségeknek nálunk sajnos van bizonyos ha­gyománya; ezek részben nemzeti jellegünkből fakadnak. A problé­ma az, hogy a demokrácia boldo­gul-e ezekkel az anarchista irány­zatokkal ? SPIEGEL: És ha nem? RAKOWSKI: Én személy sze­rint attól tartok, hogy a lakosság körében egy napon ezt mondják: elég a demokratikus játékból, a kemény kézre van szükségünk! SPIEGEL: Az ön politikai el­lenségei most azt mondanák: a „porosz” Rakowski beszél. RAKOWSKI: Az erős ember iránti igény már akkor jelentke­zett, amikor miniszterelnök let­tem. Akkoriban nem kevesen mondták nekem : legyen a mi Thatcher asszonyunk! SPIEGEL: Ez csábítóan hang­zott önnek? RAKOWSKI : Nem, Thatcher asszony számomra nem lehet pél­dakép, de sok lengyelnek a fe­gyelem és a rend szimbóluma. Újból és újból hallom: Thatcher persze boldogult a sztrájkoló bá­nyászaival. Bár majdnem tizen­két hónapig tartott, de leverték a sztrájkot. Mi bezzeg a sztrájkolok minden követelését teljesítjük. SPIEGEL: A kemény kéz poli­tikájára nagy szükség lenne, ha ön a gazdaság szanálására a pi­acnak megfelelő árakat vezetne be, amit tulajdonképpen tennie kellene. Akkor a jelenlegi árak akár háromszáz százalékkal emel­kednének. Ezt ön megvalósítható­nak tartja? RAKOWSKI: Erre nincs egyér­telmű válaszom. A kerekasztali konferencián minden résztvevő azt követelte, hogy mélyreható re­formokra van szükségünk, illetve arra, hogy a veszteséges üzemeket leállítsuk. De eközben senki nem akar semmit veszíteni. így beszél az ellenzék is. Felismerem bennük, hogy képviselőik a régi rendszer hű fiai: egyrészt elvárják az ál­lamtól, hogy mindent odaadjon nekik, másrészt virágzó piaci gaz­daságot szeretnének. SPIEGEL: Ilyen tekintetben Lengyelország nagyon nyugati or­szágnak tűnik. RAKOWSKI : Nyilvánvalóan. Csak nagyon kevesen készek ar­ra, hogy áldozatot hozzanak. És senki sem kész arra, hogy ezt a népnek világosan megmondja. Mindenki azt hangoztatja, hogy erre való a kormány. Ez Lengyel- ország legnagyobb baja. SPIEGEL: A privatizálással is vannak problémák. A lengyel csúcsmenedzser, Jerzy Piskorz-Na­lecki nemrégiben kijelentette, hogy angol—lengyel vállalata a danzigi Lenin Hajógyárral csak olyan fel­tétellel közösködik, ha egyetlen munkás sem tagja egyetlen szak- szervezetnek sem. Képes lenne ön ilyesmit csinálni? RAKOWSKI: Én nem, az üzem akarja ezt csinálná. SPIEGEL: És mit mond erre a Szolidaritás Szakszervezet? RAKOWSKI : Valószínűleg til­takozni fog, minden szakszervezet tiltakozni fog, de ezt a jövőbeli vezetésnek meg kell oldania. Ami természetesen nem jelentheti azt, hogy én mint miniszterelnök a til­takozásokat alulbecsülöm. Nem ke­vésbé vannak jelen nagyon kü­lönböző vélemények a szakszerve­zetek szerepét illetően, az önálló üzemi kormányzattal kapcsolat­ban stb. SPIEGEL: Hogy akarják önök Lengyelország gazdaságát ilyen kö­rülmények között szanálni? RAKOWSKI: A gazdaság átala­kításakor nagy ellenállásba fo­gunk ütközni. Egyszer úgy fogal­maztam, hogy a peresztrojka vér- és könnyáldozatokait követel, Len­gyelországban fáradtságot és könnyeket. Nyilvánvalóan nem fo­gunk a XIX. századi kapitalizmus­hoz visszatérni, de az akkori idők dinamikájából és agresszivitásából jól jönne valami most. Nem le­hetséges új gazdasági modellt megvalósítani egy viszonylag kí­méletlen gazdaságpolitika nélkül. Egyébként megjegyzem, hogy sok oly^n munkás, akik a ’80-as évek közepéi} azért mentek el az álla­mi vállalatoktól; hogy az új, pri­vát iparban keressenek munkát, időközben visszatértek a korábbi munkaadóikhoz. Nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy a hiányzó tár­sadalmi teljesítményt a privát üze­mek magasabb béreivel nem lehet kiegyenlíteni. SPIEGEL: Vagyis nem vált be a privatizálás? RAKOWSKI: De, a privát üze­mek nagyon fontosak, hogy életre keltsék a konkurenciát. Afelől is meg vagyok győződve, hogy ezek hamarosan jobb szociális körül­ményeket tudnak biztosítani. SPIEGEL: Lengyelország leg­nyomasztóbb terhe a hetvenmilli- árd márka abnormális külföldi el­adósodás. Az ön véleménye sze­rint milyen megoldás létezhet er­re? RAKOWSKI: Ezzel a problémá­val kapcsolatban csődöt mond a fantáziám. Mindenekelőtt azt sze­retnénk, hogy a nyugati hívő ban­kok szövetsége hosszabb lejáratú visszafizetési kölcsönöket biztosít­son számunkra. Időre van szüksé­günk. Körülnéztem az egész vi­lágban, de időt sehol sem lehet vásárolni. Adni viszont lehet. SPIEGEL: Milyenek a kilátá­sok? RAKOWSKI: Na igen, amikor Thatcher asszony a közelmúltban Lengyelországban volt, kijelentet­te: Anglia pénzügyi viszonya Len­gyelországhoz megváltozna abban az esetben, ha mi politikai refor­mokat vinnénk véghez. Ezt meg­tettük, de újabb hitelt mégsem kaptunk. Az Amerikai Egyesült Államok ugyanígy beszélt és ugyanígy cselekedett. Más szóval: a Nyugat bennünket mindmáig át­vert. A legtöbb, amit számunkra jelenleg felkínál, az az, hogy a menedzserjeinket képezi. SPIEGEL: A Szövetségi Köztár­saság kormánya mindenesetre ké­szen áll arra, hogy a több milli­árdos, 1975-ös hitelt végérvényesen leírja. Az a célja, hogy ezt a pénzt zloityfedezetbe tegye, amelyből a németek és a lengyelek egyaránt profitálhatnak. Hasznosítható ja­vaslat ez az ön számára? RAKOWSKI: Olvastam, amit a Spiegel a németek Lengyelország­hoz való viszonyulásáról írt. Nincs ehhez semmi hozzáfűznivalóm. Arra várok, hogy különmegbízot- tam, Ernest Kucza visszatérjen Bonnból, aztán látjuk majd a to­vábbiakat. SPIEGEL: Vagyis, kereken újabb 7 milliárdot vár Bonntól. Nem világos ön előtt, hogy belpo­litikai okokból egyetlen német kormány sem tud annyi pénzt ad­ni, és egy olyan gyenge, mint a Helmut Kohlé, egyáltalán nem? RAKOWSKI : Sosem beszéltem 7 milliárdról. SPIEGEL: És a különmegbízott- ja, Kucza sem? RAKOWSKI : Én sohasem be­széltem 7 milliárdról, tehát az én különmegbízottam sem beszélhe­tett róla. Mi arra törekszünk, hogy felújítsuk az együttműkö­dést, hogy a német cégek nyugod­tan merjenek invesztálni Lengyel- országban. SPIEGEL: A gazdasági csőd fel­számolására — az a benyomásunk —, az ellenzéknek sincs receptje, a politikai alternatívára viszont igen. Az elnökválasztáskor Jaru­zelski tábornok mellé ellenjelöltet akarnak állítani. Mi a véleménye erről ? RAKOWSKI: A mai világban sok minden lehetséges, mégsem nagyon hiszem, hogy ez bekövet­kezik. Nem kell minden válasz­tással kapcsolatos kijelentést ko­molyan venni. SPIEGEL: Ám ha Jaruzelski tá­bornok mégis Lengyelország elnö­ke lesz, a Lengyel Egyesült Mun­káspártnak új első titkárra lesz szüksége, ön rendelkezésre áll? RAKOWSKI: Tudtam, hogy ezt megkérdezik tőlem. Már egy év­vel ezelőtt is megkérdezték, hogy lennék-e kormányfő ... SPIEGEL: ... Es ön találó vá­laszt adott. RAKOWSKI: Most csak annyit mondhatok: a Központi Bizottság akkor majd új első titkárt fog választani. SPIEGEL: Az ön kollégájának, Németh Miklósnak Budapesten már több olyan minisztere van a kabinetjében, akik nem a kom­munista párt tagjai, ön itt el tudná képzelni Walesát miniszter­nek? RAKOWSKI: Pont Walesát, ta­lán mégsem. Alaposan megsértőd­ne. Az én kormányomban egyéb­ként kezdettől fogva vannak mi­niszterek, akik nem a Lengyel Egyesült Munkáspárt tagjai. Ob­jektiven szemlélve a dolgot, Len­gyelországban biztosan kedvező lenne, ha a nehéz problémák megoldásában valamennyi párt közösen venne részt és közösen szervezkednének. SPIEGEL: Nagy lengyel koalí­ció? RAKOWSKI: Inkább egy új, ér­dekes modell az állam vezetésére. Hogy egy ilyen kísérlet sikeresen végződne-e, azt először látni kel­lene. SPIEGEL: A politikai rendszer változásai a szocialista államok­ban, Magyarországtól Kínáig, el­sősorban radikálisságuk miatt tet- szetősek. Arra gondolunk, ahogyan a most uraimon lévők korábbi szent teheneiket levágják. Ennek ellenére a célba vett siker még sehol sem látható. Egyszerűen ar­ról van szó, hogy a reformok és a reformerek túl későn jöttek? RAKOWSKI: Inkább az a kér­dés, hogy nem jöttek-e túl korán. SPIEGEL: Túl korán, hetvenkét esztendővel az októberi forrada­lom után? RAKOWSKI: Miért van a pe­resztrojkának olyan sok ellensé­ge? A Szovjetunióban néhány ge­neráció, nálunk is generációk bi­zonyos politikai viszonyok között nőttek fel. Számukra kialakult egy öntudaitkorlát, amelyet nagyon ne­héz áthidalni. Az újítások ellen­ségeinek kikiáltottak valószínűleg kisebbségben vannak. De a régi megszokások erősek. SPIEGEL: Ez azt is jelenti, hogy a reformerek túl türelmetlenek? RAKOWSKI : Türelmetlenek és dinamikusak azoknak a szemében, akik félnek a változástól. Ebben rejlik a reformerek drámája. De nem először fordul ez elő a tör­ténelemben: az értelmiségiek elől vonulnak és néha nehezen értik, hogy a tömeg miért nem jön ve­lük. SPIEGEL: A reformok a népek számára a nagy reményt jelentik, a reformerek számára viszont a nagy rizikót. Mi történik Lengyel- országban, ha önök vereséget szen­vednek? RAKOWSKI: A vereségre nem gondolok, és ebben nagyon meg­bízható vagyok. Sem a világban, sem a világtörténelemben nem mi vagyunk az első ország, amely ilyen viharokat átél és túlél. SPIEGEL: Miniszterelnök úr, köszönjük a beszélgetést. Fordította: Niedzielsky Katalin MINDEN TIZEDIK PAKISZTÁNI ROKKANT Százmillió pakisztáni kö­zül 10 millió rokkant vagy valamilyen pszichikai meg­betegedésben szenved. Külö­nösen aggasztó, hogy ezek 54 százaléka 20 évesnél fiata­labb. Ebben az országban egyébként 2,1 millió vak él. A kormány nagy erőfeszíté­seket tesz, hogy a rokkan­takat kiképezze valamilyen munka elvégzésére. Már megszavaztak egy törvényt, miszerint minden állami hi­vatalban a foglalkoztatottak egy százalékának közülük kell kikerülnie. Ennek az elő­írásnak azonban kevés he­lyen tesznek eleget. EGY AUSZTRIÁBAN KÉSZÜLT FELMÉRÉS szerint az osztrákok jobban félnek a közúti balesetektől, mint a háztartásban bekö­vetkezettektől. Ezzel szem­ben a statisztikai adatok azt mutatják, hogy a balesetek­nek csupán 36 százaléka tör­ténik a közutakon, 57 szá­zalékuk sportolás, házi mun­ka vagy szabadidős tevé­kenység közben. SÜKETSÉG Nyugatnémet szakemberek kimutatták, hogy a fiatalko­rú személyek napjainkban sokkal rosszabbul hallanak, mint az idősebbek. A hallás leromlásának oka: az egyre népszerűbb fülhallgatós ka- zettofon, melyet az ifjak sokszor órákon át képesek hallgatni. Bár a külvilág semmit nem hall a fülre ta­padó hangszórókból áradó fülsüketítő zenéből, aki hordja, az bizony idővel na­gyothalló lesz. MADRIDBAN ÍTÉLETET HOZTAK AZ ÉVSZÁZAD PERÉBEN, amelynek során 37 személy került a vádlottak padjára a forgalomba hozott mérge­ző étolajjal kapcsolatban. A három főbűnöst 20, 12 és 10 évi börtönre ítélték. A ká­rosultak felháborodását vál­tották ki a több mint 750 halálesetet és további 25 sze­mély megbetegedését okozó bűncselekmény miatt kirótt enyhe büntetések. AZ OLASZOK NAPONTA legalább egy órát ülnek a képernyő előtt. Legkedvel­tebbek a filmek, a hírek és a sportműsorok, a lakosság kétharmada rendszeresen hallgatja a rádió műsorát, elsősorban popzenét. És va­jon mit olvasnak az újsá­gokban? Mindenekelőtt a helyi vonatkozású híreket, azután a belpolitika és a sportvilág történéseit. Mind­össze harmaduk érdeklődik a külföldön történő esemé­nyek iránt. DEKEMIZALASI program A holland gazdáknak tíz éven belül felére kell csökkenteniük a földművelésben használt ke­mikáliák mennyiségét, ha a parlament jóváhagyja a földmű­velési és halászati minisztérium világviszonylatban is úttörő programját. A tervezet értelmé­ben egyes vegyszerek használa­tát büntetőtadóval sújtanák, más kemikáliákat pedig betiltaná­nak. A minisztérium szeretné, ha a parasztok minél kevesebb műtrágyát és növényvédő szert használnának. Az áttérést a kormány évi több mint 200 mil­lió dollárral támogatná, a ter­melőkre jutó költség azonban még így is magas lenne, öt éven belül elérné az évi félmilliárd dollárt. A mezőgazdaság „deke- mizálásának” programja erede­tileg részét képezte annak a nagyszabású környezetvédelmi csomagtervnek, amelybe Ruud Lubbers koalíciós kormánya nemrégiben belebukott, az ag­rártárca azonban elég fontosnak tartja a tervet ahhoz, hogy azt saját szakállára, önálló prog­ramként is megvalósítsa.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents