Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-03 / 129. szám
1989. június 3., szombat o HUSHIEíNémeth Miklós tájékoztatója vízlépcső-ügyben — Szeretnék íelelős magyarázatot adni önöknek arról, hogy mi vezette a kormányt a nagymarosi munkálatok felfüggesztéséről hozott döntésében — kezdte beszámolóját a miniszterelnök. — Sokan intettek arra, hogy ez itt nehéz perceket fog nekem okozni, és még további gondokat, s ugyanezzel bocsátottak utamra, amikor Prágába és Bécsbe indultam. Előrebocsátom: Adamec miniszterelnök és Vranitzky kancellár higgadtan fogadták döntésünket, és megértéssel hallgatták meg annak indoklását. —Talán nem kell bizonygatnom, hogy a kormány vezetőjeként eltökélt szándékom az emberi környezet, a természet védelmének határozott előresorolása a döntési szempontok között — folytatta Németh Miklós, majd kijelentette: — A rövid távú nemzeti gazdasági érdekek oltárán nem áldozhatjuk fel közös jövőnket. — A jelenlegi stádiumban az ökológiai vészhelyzet nem zárható ki. Ezért ismételten át akarjuk tekinteni egyrészt a monitoring-rendszer kiépítésének határidejét, az egész rendszer üzembe állításának kérdéseit. Másrészt a szennyvíztisztító program megvalósítását, a program tartalma bővítésének szükségességét. S végül tisztábban akarunk látni a csúcsrajára- tás ökológiai következményeinek modellezését illetően is. • A Parlament múlt év őszi határozata óta a kormány több alkalommal foglalkozott a vízlépcső ügyével. Megállapítottuk: a számok igen nagv bizonytalanságokat tükröznek, korábban szilárdnak hitt kalkulációk alól kicsúszott a talaj.,. — Ennek az állapotnak az elérése érdekében a legerőteljesebben kell fellépnünk az öszeesküvő taktika politikai módszere ellen. Az ellen a módszer ellen, amely az érdemi, szakmai és demokratikus viták mellőzésével hoz döntéseket, és azokat keresztülhatja... A kormány elnöke végezetül hangsúlyozta: a felfüggesztésről május 13-án hozott határozatában a kormány természetesen csak a Nagymarossal összefüggő munkálatokra vonatkozóan kéri, hogy a Parlament múlt év októberi határozatának 1. pontja végrehajtása alól az újabb döntésig adjon felmentést. A Felső-Duna-sza- kaszon az építési munkák folytatódnak. De a részletes üzemeltetési tervről az ökológiai érdekek feltétlen biztosításával még e vonatkozásban is a csehszlovák féllel meg kell állapodni. Kérte az Országgyűlést, hogy a kormány nevében elmondott tájékoztatót vegye tudomásul, és a beterjesztett határozati javaslatot fogadja el. Ezután hozzászólások következtek. Több képviselő — Balogh László (Pest megye), Tőzsér Gáspár (Nógrád) a beruházás befejezése mellett szólt és kifogásolták, hogy a kormány a Parlament megkérdezése nélkül függesztette fel az építkezést. Balogh László (Békés m., 14. vk.), a Békési Egyetértés Mgtsz elnöke rövid hozzászólásában a kormány iránti bizalmát fejezte ki. A miniszterelnök beszámolóját elfogadta, bízva abban, hogy a kormány a leggazdaságosabb javaslatokat terjeszti az Országgyűlés elé. Nem értett egyet Kőrös Gáspár és Südi Bertalan javaslataival (mindketten Bács-Kiskun megyei képviselők), akik egyebek között Maróthy László miniszteri tisztségéről való lemondását indítványozták. Ezt követően az Ország- gyűlés ellenszavazat nélkül, 35 tartózkodással elfogadta a határozati javaslatot. Eszerint a Parlament tudomásul veszi, hogy a Minisztertanács a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer Nagymarosnál folyó munkálatait május 13-án felfüggesztette, és a beruházás feltételeiről, következményeiről újabb vizsgálatot tart szükségesnek. Ezzel az Országgyűlés a vízlépcsőrendszer nagymarosi létesítményére vonatkozóan felmentést adott a kormány október 7-i határozatában előírt kötelezettség teljesítése alól. Az Ország- gyűlés felhatalmazta a Minisztertanácsot, hogy a vizsgálatok ideje alatt tárgyalásokat folytasson a csehszlovák szerződő féllel az álHárom ágú szigony Az Országgyűlés munkáját segítő hivatali szervezet átalakításáról korábban is hírt adtunk már: t, mostani ülésszakon hivatalosan is elhangzott: a Ház főtitkára dr. Soltész István, hivatalvezetője dr. Soós Tibor, az elnöki iroda vezetője pedig Mári György lett. — Egy hasonlattal élve talán úgy jellemezhetnénk ia szervezet átalakulását: egy dárda most háromágú szigonnyá vált — fogalmaz dr. Sóos Tibor, s máris folytatja: — Korábban irodának nevezték a mostani hivatalt, s a névváltoztatás egyben tartalmi megújulást is jelent. A feladata összetett: egyrészt említem a hagyományos, klasszikus funkciót, az épület működtetését, amihez a műszaki főosztály és a főkönyvelőség is tartozik. Teljesen új elképzelés viszont a megyei képviselői irodák létesítése, amelyek a megyei tanácsok épületében kapnának helyet, a velük kötött megállapodások alapján. Ehhez kapcsolódóan egy területi és igazgatási főosztály is alakult Itt a Parlamentben. Végül a hivatal feladatai közé tartoznak az Országgyűlés általános működtetésével, külső kapcsolataival, vagy éppen az étkeztetéssel ösz- szefüggő problémák, a fénymásolás technikai gondjai, az elnökhöz érkezett panaszlevelek Intézése, és ügy tűnik, élő feladat lesz az új politikai szerveződésekkel való kapcsolattartás is. Mindezekből látható : nem kevés munka vár ránk, hiszen elegendő csak abból kiindulni: jó néhány technikai feladat mára tartalmi kérdéssé vált. gyűlés elnöke emelkedett szólásra: Nagy Imre és sorstársai június 16-án sorra kerülő temetésével kapcsolatosan emlékeztette a képviselőket arra, hogy több Szeptemberben: vissza az alsúházba A bosszantó technikai gondok — a szavazatszámláló gép hiánya és a mikrofonok elhelyezése — ülésszákról ülésszakra „visszaköszönnek”. Nem múlik el napirend, hogy ne hoznák szóba: a felújított alsóházban könnyebb lesz a munka. Acs Lászlót, az Országgyűlés irodájának műszaki és ellátási főosztályvezetőjét a felújítás jelenlegi helyzetéről kérdeztük: — Emlékezetes, hogy tavaly augusztusban zárultak be az ülésterem ajtajai a képviselők előtt, most túlvagyunk a munkálatok 70 százalékán. Megjegyzem, ilyen mértékű felújítás még nem volt a Parlament felépítése óta: az egész termet teljesen ki kellett üríteni, felállványozni, festeni, aranyozni ■— ehhez például két kilogramm aranyfestéket használtunk fel —, a padozatot és a bútorokat rendbe hozni, ‘a két freskót restaurálni. Az elektromos hálózat jelentős részét is ki kell cserélni: a technikai felújítás most is zajlik. A műszaki berendezéseket — a szavazatszámlálót és a hozzászóló, hangosító rendszert — magyar gyártók szállítják. — Mennyibe kerül az ülésterem felújítása és mikorra várható a befejezése? — A technikai berendezések költsége várhatóan 30, a szakipari munkáké 50 millió forint, s remélhetőleg az őszi ülésszak alkalmával a képviselők elfoglalhatják a régi helyüket az alsóházban. lamközi szerződés módosításának feltételeiről, valamint lehetséges következményeiről. * * * A határozathozatal után Szűrös Mátyás, az Országmint négy évtizeddel ezelőtt, 1947. szeptember 16-án az Ország Házában mondta el székfoglaló beszédét Nagy Imre, az Országgyűlés akkori elnöke. E beszédből idézett néhány gondolatot. „Nem lapítok...!” Visszahívják Maróthy Lászlót miniszteri tisztségéből — terjedt el a hír futótűzként csütörtök délután, a Parlament folyósóin. Az újságírók érdeklődése nem érte váratlanul a minisztert, mert már ő is tudott arról, bizalmatlansági indítvány készül ellene. Éppen a legutóbbi ülésszakon elfogadott törvény adta lehetőséggel élve, ha a képviselők egyötöde saját kézjegyével szentesíti az indítványt, rendkívüli Országgyűlésen, kell dönteni a honatyáknak afelől, egyetérte- nek-e az előterjesztéssel, avagy sem. Mindenesetre péntek délutánig az aláírások a szükséges számot nem érték el. Ennek ellenére Südi Bertalan és Kőrös Gáspár Bács-Kiskun megyei képviselők a bős—nagymarosi vízlépcső vitáját tovább korbácsolva, személyesen kérték a minisztert, mondjon le. Ugyanakkor Kőrös Gáspár felhívta képviselőtársai figyelmét, hogy csatlakozzanak az indítványhoz, melyet június 10-ig írhatnak alá. Érveik szerint a miniszter, mint politikai bizottsági tag, évekkel ezelőtt részt vett a vízlépcső építésével kapcsolatos hibás PB-döntések meghozatalában, ugyanakkor az elmúlt év októberében döntésre kényszerített Országgyűlést olyan információs anyaggal látta el, mely felelősségteljes állásfoglalásra nem adhatott alapot. A javaslatokat a képviselők hangos tetszése, illetve nem tetszése kísérte. Am a vádakra Maróthy Lászlónak egyesek szerint annak ellenére sem sikerült kielégítő és megnyugtató választ adni, hogy határozottan kijelentette, nem lapító fajta ember, bátran áll a vádak elé. Ma is meggyőződése, — mondotta többek között —, hogy 1988. októberében legjobb tudása szerint és felelőssen döntött. Sőt — hangsúlyozta —, felelősség azért sem terhelheti, mert a ’88-as évi tájékoztató anyagot a kormány megbízásából végezte. Végül is egy hét kérdése, hogy a bizalmatlansági indítvánnyal él-e a Parlament, avagy sem. Ha igen, akikor június közepén összeül egy rendkívüli Ország- gyűlés, s a honatyák végleg eldöntik, hogy az újraválasztásokig más miniszter kerüljön-e a bársonyszékbe, avagy velük együtt maradjon régi képviselőtársuk, Maróthy László. Csehák Judit a képviselők gyűrűjében A vita lezárása után a polémiában elhangzottakra' Németh Miklós, a Miniszter- tanács elnöke röviden válaszolt. Elmondotta: ebben a kérdésben sem őt, sem a kormányt semmiféle politikai nyomás nem befolyásolja. Február-március óta azonban egyre több levelet ■kap ebben az ügyben. Ezekben a levelekben felelős emberek fejtik ki véleményüket, amelyek az esetek többségében nem egyeznek meg egymással. Ki tudja elviselni azt a felelősséget — fogalmazta meg a kérdést Németh Miklós —, amikor az egyik akadémikus ugyanarról a dologról azt mondja, hogy „piros”, a másik pedig azt, hogy „zöld”. Ilyen kérdésben csak objektiven, indulatok nélkül, alapos szakértői vizsgálat után lehet döntést hozni. Ha szükség van rá, fel kell kérni pártatlan külföldi szakértőket is, hogy segítsenek a döntés meghozatalában. Szűrös Mátyás a továbbiakban kijelentette: — A politikai koncepciós per áldozatává vált Nagy Imre országunk 1945 utáni — -rövid demokratikus fellendüléssel és torzulásokkal, ellentmondásokkal is jellemezhető — korszakának kiemelkedő történelmi személyisége. Neve összekapcsolódott az újrakezdéssel, <a nemzet felemelkedéséért folytatott küzdelemmel... — Szándékuk az volt — folytatta az Országgyűlés elnöké —, hogy országunk, népünk egyszer és mindenkorra elfoglalhassa helyét az emberiség kultúráját évezredes értékekkel gyarapító európai nemzétek közösségében. Engedtessék meg, hogy valamennyi képviselőtársam nevében kinyilvánítsam: az Országgyűlés üdvözli és támogatja a miniszterelnök indítványát, hogy a koncepciós pereket, a törvénytelenségeket az áldozatok ártatlanságát kimondó törvény megalkotásával zárjuk le, és ezzel álljuk el annak útját, hogy valaha is visszatérhessenek az emberek testét- lelkét megnyomorító idők. Közös az akaratunk, hogy mielőbb kerüljön sor Nagy Imre, az Országgyűlés egykori elnöke, miniszterelnök és küzdőtársainak jogi és politikai rehabilitációjára. Az Országgyűlés helyesli és támogatja azt a törekvést, hogy június 16-a, a temetés napja legyen a kegyelet, a politikai és erkölcsi igazságtétel, a nemzeti megbékélés jelképe — mondotta végezetül Szűrös Mátyás, azt kérve: az Országgyűlés egyetértőleg vegye tudomásul, hogy elnöke néhány képviselő részvételével helyezzen el koszorút Nagy Imre sírján. A beszédben foglaltakat a képviselők közfelkiáltással elfogadták, majd az Ország- gyűlés elnöke berekesztette a négynapos ülésszakot. A parlamenti tudósításokat készítették: Kovács Erzsébet, László Erzsébet, Rákóczi Gabriella. Zavarok Mondják, önök értik? Mert én nem! Nem értem azt, ami a csabai tanács legutóbbi ülésén történt. Vagyis, hogy a testület felemelte az elnök bérét. Tette ezt azután, hogy megelőzően maga az érintett tájékoztatta a tanácstagokat a bundaügy legújabb fejleményeiről; s arról, hogy várhatóan ellene is vádat emelnek. Nos, ezt követően szavazta meg a tanács elsöprő többséggel a fizetés- emelést, amit a tanácsi dolgozók általános bérrendezésére és az elnök eredményes munkájára hivatkozva terjesztett elé. A bundaügy részleteivel e helyütt nem kívánok foglalkozni. Elhamarkodottan ítélkezni, vagy pálcát törni az érintettek felett pedig végképp nem, mégha a nép maga már ítélkezett is. Ordas világunkban, ahol könnyen lehet sebeket szerezni, és ugyanilyen könnyedén — és gyakran felelőtlenül — sébeket ejteni, jó, ha az ember megvárja Justicia ítéletét. Engem pillanatnyilag sokkal jobban izgat ez a soros béremelés, ez a lehetetlen testületi döntés. Hiszen miközben nyilvánvalóan eljárás folyik az elnök ellen, a testület homokba dugja a fejét. Valószínű, arra gondolt, más a bunda és más a bér. Különben is, ami soros, az nyilván jár. Még akkor is, ha meglehet, legközelebb az érintett visszahívásáról kell majd dönteni. Alighanem rosszul működik ez a mechanizmus. Nem a józan ész szabályai szerint. Mert ha úgy működne, akkor ezt a béremelést altatni kellett volna — a bundaügy lezárásáig. Hogy semmit se kelljen később megbánni. Így viszont bánkódhatunk. Szomorkodhatunk a képviseleti rendszer működésének csődjén. A kívülállónak úgy tűnik, még mindig a páni félelem emelteti fel egy-egy szavazásnál a kezeket: mit szólnak, ha ellene szavazok valaminek? A félelem még mindig erősebb az elöljáróságtól, mint a néha megfoghatatlan választóktól. Pedig az ország dolgát az utóbbiaknak kell eldönteniük, mivelhogy a sorsát is nekik kell megszenvedniük. Ha speciálisan csabai vagy békési jelenségről lenne • szó, nemigen háborognék, legfeljebb füstölögnék, hogy megint ez a „sötét Viharsarok”. De látom, szerte az országban válságban vannak a testületek. Régi módon már nem tudnak működni, új módon pedig még nem. Szavaznak és leszavaznak, döntenek és visszavonnak, aszerint, ahogy az impulzusok érik őket — általában több fordulóban, gyakran követhetetlen ügyrendi csűrés-csa- varásoktól befolyásoltan. Nem mentesek a zűrzavartól a legfelsőbb fórumok sem. Aki látta az országgyűlés most véget ért ülésszakának szavazásait, bizonyíthatja, cirkusz volt a javából. Néhány képviselő el is döntötte, kezdeményezi a tévé- közvetítések leállítását — rajtuk ne szórakozzon az ország! Igaz, van még egy érvük a teljes nyilvánosság ellen. Nevezetesen az, hogy rájöttek, egyes képviselők hazabeszélnek. Olcsó fogásokkal, bombasztikus kijelentésekkel törekszenek a népszerűségre. Valóságos verekedés folyik például azért, hogy ebéd utánra sorolják be a felszólalásukat. Mivelhogy vélhetően akkor nézik a legtöbben a parlamenti adást. Sokak szerint hasonló okok motiválnak egyes képviselőket, amikor támogatják a környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter elleni bizalmatlansági indítvány gondolatát. Hátha így. megbuktatása árán, átmenthetik magukat. Szegény Maróthy! Meg hát persze, szegény Magyarország! Amelynek ügyeit így és ilyen felelősséggel intézik, s amelyben még e szerencsétlen és drámai pillanatban is fontosabb az egyéneknek (egyes képviselőknek) maguk átmentése, mint a haza megmentése. Az Országgyűlés csütörtöki ülésén Németh Miklós ezekről a kérdésekről is szólt beszédében, amikor a következőket mondta: „Az alapvetően pozitív változásoknak az elsorvasztott politikai kultúra miatt természetes, bár nem kívánatos hordaléka: az egyes politikai szervezetek identitásválsága; a méltatlan belső viták; a suta és felelőtlen politikai megnyilatkozások; sokszor az elemi politikai tisztesség hiánya; a nyilvánossággal való visszaélés. Hinnünk kell, — és segítenünk is — abban, hogy e hordalék a partra vetődjék.” A parlament vastapssal, az ország közvéleménye pedig vélhetőleg — egyetértéssel nyugtázta a miniszterelnök beszédét. Csak remélni lehet: a címzettek okultak is belőle!
