Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-21 / 144. szám

1989. június 21., szerda TgUíWkkid Egy iskola, ha ad magára... Megmérettetés — történelmi helyzetben Az igazgató úr és néhányan a negyedik céből: nekik ünnep... Fotó: Kovács Erzsébet Felszabadult és izgatott te­kintetekkel egyaránt talál­kozom; az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium és Ipari Szakközépiskolában még folynak az érettségi vizsgák, a IV C osztály ma reggel kezdte el a szóbelit. Vajon ezek a fiatalok hogyan vé­lekednek életük jelentős fe­jezetéről, a középiskolai ta­nulást lezáró érettségiről? Most biztosan ezt a „szerep­lést" tartják a legfontosabb­nak, itt kell bizonyítaniuk ' ahhoz, hogy eredményesen léphessenek tovább. A mi­nősítés, az osztályzat tehát nem közömbös. De mit gon­dolnak a tudásról? Értéke­lik-e. értékelhetik-e kellő­képpen, ha félig már fel­nőtt szemmel néznek körül a világban, otthon, az isko­lában, ebben az 1989-es ma­gyar ‘társadalomban? A gimnázium épülete mi­től olyan méltóságteljes? S mit ad ez az iskola a diák­jainak? Mit visznek maguk­kal az itt kapott ismeretek­ből, élményekből, szellemi­ségből? Az előcsarnokba be­lépő tanulókat, tanárokat, a látogatót Táncsics fogadja elsőként... A fehér blúzba, sötét szoknyába, nadrágba öltözött negyedikesek csak fokozzák az egyébként is ünnepélyes hangulatot. flz érettségi jelkép — A fiatalok szemében rangja van az érettséginek — mondja Fülöp Béla igaz­gató. Az oklevél olyan szim­bólum. amellyel belépnek a felnőtt társadalomba. Saj­nálatos. hogy ezt a jelképet nem mindig értékeli és fo­gadja a társadalom ugyan­ilyen komolyan. A komoly­ságban persze ott van egy­fajta diákosság is, s ott van­nak a négy év küzdelmes hétköznapjai. De amikor az érettségihez érnek. vala­mennyien egy kicsit átfor­málódnak, tartásuk lesz. Fontos szakasz ez az éle­tükben. megmérettetés, egy hagyományrendszer folyta­tása. Az érettséginek erköl­csi és etikai értéke van ... Fontos szakasz és felfoko­zott érzelmi állapot, nem vi­tás. Ám az örömbe és a "fo­gadtatásba nem kevés kö­zömbösség és bizalmatlanság is vegyül — a vizsgázók és a társadalom részéről egy­aránt. Talán az oklevél ér­tékét növelné, ha az egyben belépőt jelentene az egye­temre — vélekednek a diá­kok. „Nekünk ünnep, de a külvilág szemében nem nagy dolog” — mondják. Ma már sokan érettségiznek, s ez is hozzájárulhat az oklevél ér­tékének csökkentéséhez, mint ahogy az is. hogy óriá­si különbség van az érettsé­gi és levelezőn szerzett érettségi, valamint az egyes iskolák között. Jólesik hallgatni Fülöp Bé­la szavait, mert saját ta­pasztalataim szerint megle­hetősen csalódott, keserű, vagy legalábbis nem a ko­rához illően lelkes és tettre- kész a mai ifjúság. S ami­kor ezt mondom, egy percig sem csak őket hibáztatom ezért. Ellenkezőleg! Meggyő­ződésem. hogy ez a korosz­tály mindig egy adott idő­szak társadalmának vetüle* te. sőt talán még fájdalma­sabban érzi bőrén a kor­szak bizonyos gondjait-baja- it. mint más rétegek, kor­osztályok. Mitől lenne a mai ifjúság élete felhőtlen, ami­kor az egész ország zűrza­varos. ellentmondásos idő­ket él át? Elvárhatjuk-e a tanulóktól a tudás tisztele­tét. ha az értelmiség társa­dalmi megbecsülése még vá­rat magára? Ki hiszi el, hogy a tanító meg a tanár kezében van a nemzet sor­sa. ha ez a tanító, vagy ta­nár szűkös anyagi helyzeté­nél fogva állandó megalku­vásokra kényszerül ? H tanár kezében a jövő — Az iskola túl sok meg­próbáltatásnak volt kitéve az elmúlt évtizedekben, de szerencsére kialakult egy­fajta stabilizálódás, önvéde­lem, önvédekezés. Így aztán az az iskola, amelyik adott magára — a sok-sok vihar, váltás ellenére —, nem do­bott ki mindent az ablakon. A sok bizonytalansággal, ke­serűséggel együtt mégis fon­tosnak tartjuk az érettségit. Túl kell már lépni azon, hogy a tanár fontosságát deklaráljuk. Kinyilatkoztatá­sokban eddig sem volt hi­ány. De hogy a tanár tény­legesen az az ember, aki a jövőt előkészíti, s hogy eb­ben az emberben hinni kell, ez még nem elég köztudott. Gondolkodó embereket csak úgy lehet nevelni, ha a ta­nár a saját töprengéseivel együtt tanít. Nem mindig igazságokat mond, hanem alkotó műhelyt hoz létre ma­ga körül, ez a lényeg — hangsúlyozza beszélgető- partnerem, a gimnázium­igazgató. — Az utasításos parancs­rendszer következménye a fásultság. De aki ad magá­ra, az folyamatosan karban­tartja a tudását. Itt közre­játszanak az anyagiak, s az a legnagyobb gond, hogy a tanári fizetésből nem tudom megvenni a szükséges köny­veket. Értékről, európaiságról, a felzárkózás esélyeiről beszél­getünk; arról, hogy manap­ság. amikor oly sok téve­désre, mulasztásra, bűnre fény derül, végre elhangzik a nyilvánosság előtt: a kul­túra és az oktatás túlságo­san háttérbe szorult ebben a hazában. S túl hosszú ide­ig .. . Kezdenek kirajzolódni az ország jelenlegi helyzete és a tudomány, az értelmi­ség hiányzó társadalmi presztízse közötti összefüg­gések. — Állandóan megújított tudás nélkül nincs nemzeti haladás. Hogy idejutottunk, ez abból is fakad, hogy a tanárnak meghatározott is­meretanyagot kellett átadni. Túlságosan beszabályozták, hogy mennyi az, amit lát­tatni, ismertetni kell, lehet. Már az egyetemről kikerült tanárok szűkített ismeret­anyagot kaptak, s ez külö­nösen a társadalomtudomá­nyok, a történeéem tanításá­nál okozott gondot,“ aminek „eredménye” éppen most látszik... Valami változik? Bizony, nem lehet köny- nyű ma történelemből érett­ségizni — és érettségiztetni. Elég sok vita folyt országos szinten arról, hogy a régi, elavult tankönyvekre, vagy a legújabb, mára feltárt is­meretekre támaszkodjon-e az iskola. Ha tanár lennék, azt kérném tanítványaimtól, hogy nyitott szemmel járja­nak a mában, s igyekezze­nek a múltról is lehetősége­ikhez. ismereteikhez mérten önálló véleményt alkotni. Erre buzdították az orosházi érettségizőket is. — Korszerű- gép nincs ma­gas szellemi tudás nélkül. Ahhoz, hogy a munkás kor­szerű technikával korszerű árut tudjon előállítani, neki is lépni, fejlődni kell. A jó­zan értelmiség mindig is népben gondolkodott. Elő­fordulhatnak szélsőséges né­zetek. megnyilvánulások, de ha egyszer érvényesül a nép­felség gondolata, s minden a nyilvánosság előtt törté­nik. akkor ezek a túlzások ellenőrizhetők. Műveltség, oktatás, társa­dalmi haladás. Mintha az utóbbi időkben végre vál­tozna valami. Az új minisz­ter nyilatkozatait örömmel fogadják a legtöbb iskolá­ban. bizakodnak a Táncsics Gimnáziumban is. A kultú­rára áldozni kell — tudták ezt már az ókori bölcsek, s ugyanez a felismerés a ja­pán csoda alapja. Az ütőké­pes, hatékony, hosszútávú oktatási rendszer megterem­téséhez kevés, hogy több el­vonással már nem sújtja a kormányzat. Kiemelt támo­gatásra, megkülönböztetett figyelemre, segítségre van szükség ahhoz, hogy a mű­velt európai nemzetekhez felzárkózhassunk. limit Kazinczyék elkezdtek 1933-ban indult ez az orosházi iskola, akkor tan­folyam jelleggel; 1945 után alapozta meg a hírét. Nem volt rendkívüli életében ez az 1988—89-es tanév. Közel ötszáz diákjából kilencvenöt gimnazista és tizennyolc szakközépiskolás érettségi­zett az idén. Szép eredmé­nyeket értek el a tanulók itthon és országos tanulmá­nyi versenyeken. „Szokvá­nyos esztendő volt” — mond­ja az igazgató. Szokványos ebben a kusza világban? A viharos, idegeket, lelkeket gyötrő változásoktól aligha függetlenítheti magát az is­kola ! Az egész oktatás ügyét reformok, sztrájkok, bérkö­vetelések jellemezték az el­múlt években, ebben az utolsó tanévben még a té­telbotrányok is. De Oroshá­zán nem sztrájkoltak, bár akadt ilyen irányú javaslat. — Ez iskola, s a szülők a gyerekeiket ránk bízzák, amikor elengedik otthonról. Egyébként én nem félek az ilyen sztrájktól. Én attól a sztrájktól félek, amikor majd kevesebbet kezdenek el tanítani. Az sokkal ve­szélyesebb — vélekedik az igazgató. Már távolodom Orosházá­tól az országúton, de gondo­latban egyre közelebb kerü­lök ahhoz, amiről beszél­gettünk. A mai tanár kezé­ben a jövő. az ő dolga az is, hogy az optimizmust erő­sítse. Az eszményi társada­lomban első és legfontosabb a gyermek, az eszményi is­kola hitet ad, türelemre és szeretetre tanít. A Táncsics Mihály Gimnázium és Ipari Szakközépiskola „szokvá­nyos” tanévet zárt. No per­sze. egy iskola, ha „ad ma­gára”. minden esztendőben komolyan dolgozik. Dolgo­zik, mer újítani, vállalkoz­ni. S búcsúzó érettségizői­nek „jószándékú, bölcs út- ravalót” ad. Ilyet kaptam én is Fülöp Béla igazgató úrtól: „Történelmi helyzet ez: a Kazinczyék által elkezdett reformokat, vagy az 1848-as és azután ismétlődő forra­dalmakat most békés úton be kell fejezni; úgy, hogy valamennyien európaiak le­hessünk”. Niedzielsky Katalin Orvosképző egyetem nyitását tervezik Tatabányán írás Adria kavicsain Kanyarok és (kedély)hullámok I. (Útiélményfoszlányok) Egy természetes gyógy­mód, az úgynevezett kiro- praktika tanítására egyetem megnyitását tervezik Tata­bányán, mégpedig amerikai —magyar vállalkozásban. A mindenféle mozgássérülés, de különösen a hátgerinc- és izületi bántalmak természe­tes gyógyítására alkalmas nagy múltú eljárást Ameri­kában ma már tíznél több orvosi egyetemen tanítják, s az oktatási központok mel­lett mindenütt klinikát is létesítettek. A legnagyobb intézményeket a Georgiái ál­lamban székelő Life Chiro­practic College (LCC) mű­ködteti. A kiropraktika nép­szerűsége, az igények növe­kedése arra késztette az LCC-t, hogy Amerikán kívül másutt is hasonló központo­kat hozzon létre. Anglia. Svédország, a Szovjetunió és Dél-Korea után most Ma­gyarországon tervezik egy kiropraktikai bázis kiéoilé- sét, ahol a hazaiakon kívül külföldi betegeket is gyógyí­tanak majd. Az amerikai orvosok nem­zetközi marketing- és kon­zultáns cégeket bíztak meg azzal, hogy a megadott szempontoknak megfelelő helyet és partnereket talál­janak Magyarországon. A nyilvános felhívásra hazánk számos települése jelentke­zett. s közülük Tatabánya mellett döntött az amerikai fél. Kenessey László, a SAM Nemzetközi Marketing és Konzultáns Iroda egyik igaz- I gatója, az LCC megbízott I üzleti képviselője elmondot- | ta, hogy a választásban | mérvadó volt Tatabánya I földrajzi elhelyezkedése. Bu- I dapest közelsége is. A tech- I nikai felszerelést és a szak- I embereket az amerikai fél | biztosítja. Az oktatásban a I budapesti Semmelweis Or- | vostudományi Egyetem, az I Orvostovábbképző Egyetem I és a Testnevelési Főiskola | tanáraira is számítanak. A I Komárom Megyei Állami | Építőipari Vállalat tőkével | és építőipari kapacitással, a I megyei kórház szellemi és I diagnosztikus hátterével vesz I részt a vállalkozásban. A I megyei tanács további tőke- I bevonás céljából rövidesen I gazdasági társulást alakít. I Az elképzelések szerint az I MSZMP Tatabányai Oktatá- I si Igazgatóságának épületé- I ben alakítják ki az egyete- I met, a hozzá tartozó klinika | épületének kiválasztására a I későbbiekben születik dön- | tés. A tervek szerint a jövő év I szeptemberében kezdődik I meg az orvosképzés és a be- I tegek fogadása. Nemcsak I külföldi, hanem magyar I hallgatók képzésére is lehe- tőség nyílik az első hazai I tatabányai kiropraktikai ok- I tatóbázison. A hat és fél év K időtartamú képzésen évfo- I lyamonként 50-60-an tanul- I nak majd. Prvi put Szerbhorvát nyelven ez annyit tesz, hogy először. Szó szerint: az első út. Elő­ször vágtam neki én is Ju­goszlávia (hegy) kérges dere­kának autóval. Riogattak, akik már jártak arra: útvi­szonyokkal, pénzviszonyok­kal, közúti és közállapotok­kal. De nem tudtak elriasz­tani. Nekivágtam húsz hó­napos kislányommal és „mí­nusz” négy hónapos másik kicsinkkel, aki még a leg­nyugodtabb helyen van ... Ha jól megnézzük, ijesztő a felelősség, de a lehetőség nagy parancs, a mostani helyzetben ! És az ember bízzon a „szekerében” és magában, egymásban ... Hegyi „T” „A jugók” meg csak vi­gyázzanak! Két-három évig úgysem jöhetünk — ki tud­ja, mikor?! Kár, hogy nincs egy „nemzetközi hegyi T betű” a kocsira, amiből lát­hatnák azok a vad hegyi autósok, hogy kérem, én még csak most vezetek először ilyen centrifugázós utakon. Sajnos, a mi autósiskoláink­ban nincs ilyen tantárgy...! „Hegyi T”. Vagy csak HT... Vagyis, hátul, a H után csak egy tét kéne oda- matricázni. Ez egyébként amúgy is illik most ránk magyarokra ... Tanulunk, magunk vezetni: meredeken, kanyárosán, szakadékosan . Lássák! Hogy ne rohanjon belénk senki, semerről ! ! ! Népautók,szép autók... Könnyed, kulturáltan Kér­dező határőrök mindkét ol­dalon — ahogyan az ember azt Európában elképzelné, mindenütt! A lombos Zom- bor egyik vasúti átjárójánál egy odavalósi (SO) Renault 4-es várja előttünk a sorom­pó kegyelmét. A jó öreg francia népautóból déli szomszédainknál olyan so­kat lát az ember futkosni, hogy hajlamos az itteni, vagy az ottani Trabantnak vélni... Mintha hátba vágták volna, amikor elkészült, hogy elöl jól kapaszkodjon. Kapaszko­dik is, léghűtéses létére, jó szuflával. összességében is úgy tűnt, hogy jobbfajta kocsikon sze­retnek járni ennek a sokbajú országnak az autósai. (Te­gyük fel, hogy saját gyárt­mányaik is ide sorolhatók.) Van is rá okuk, ha a dom­borzati és az útviszonyokat tekintjük ! ! ! Módjuk pedig: van, akiknek van — mint mindenütt... A „vendég­dolgozásnak” ez a jobbik ar­ca. A hazahozott Citroen valahogy mutatósabb innen, mint onnan, nyugatról néz­ve. Külügy — belligy Én egy hűséges típus va­gyok. Autó dolgában is. Most különösen megtanul­tam becsülni tízéves Ladá­mat. Azért mégis sokat gon­doltam arra, hogy nem árt egy jó kocsi, tényleg! Ezek a szomszédok — régi legen­da — ginek is vele! Érezte­tik is, ha egy „béna” sík­vidéki magyar közibük szo­rul a hegyek között, vagy a városi forgalmi „dugattyúk” löketeiben ... Dudálnak, villognak, mu­togatnak — déli népekhez illően és mennek, mint aki... hogy is mondjam ... tudja, mi jön a kanyar után ... Én meg: csak hadd előzzön, aki­nek sürgős! Nekem bent ül a családom. Vissza is kell őket hoznom a hegyeken túlról! Legyen a nevem akármi, akármelyik nyel­ven! Különben ezeknél a külügyeknél mindig fon­tosabbnak tartottam, hogy a kocsin belül legyen meg az egyetértés, türelem és bi­zalom. Akkor jöhet a ka­nyar is, meg a kamion is! Mert azok aztán jönnek, kí­méletlenül! De vissza a so­rompóhoz ... Álzürök A zombori rámpánál ál­lunk tehát. A „kis Rönóból” kiszáll egy idősebb, rokon­szenves úr. Kiszólít engem is érdeklődő nézése a kocsi­ból. Kérdezés nélkül ma­gyarul szólítom ... Ügy is van, magyar ember. Tiszta magyar szóval segít eldön­teni, melyik úton vágjak ne­ki a hegyeknek. Kedélyes, nyugodt ember — amiről be­szél, az viszont csupa bi­zonytalanság. Nyugdíjazás előtt . terményfelvásárlással foglalkozott. Ismeri hát rég­ről az árak járását. Most azt sorolná, a kenyérnek, meg a sörnek tegnapról mára mit ugrik az ára — ámde a vo­nat elrobog, emelkedik a sorompó is. Követtük egy darabig még a kedves em­bert. Szeretet volt az arcán, amint ugri-bugri kislányom­nak integetett, amikor „le­hagytak” ... Az ilyen „snittszerű” ta­lálkozások mindig torokszo-- rongatók nekem. Benne van az elmúlás is ebben az ér­zésben. Valakit megkedvelni, szinte baráttá lenni pár perc alatt is lehetséges. (Nemcsak szerelmet lehet lelni így!) Aztán ebben ak­kor bizonyosodunk meg iga­zán, amikor már elváltunk és be kell látni, ha még ösz- sze is futnánk valaha vélet­lenül, már nem ismernénk meg egymást. És hány ilyen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents