Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-21 / 144. szám

1989. június 21., szerda o Küldöttek a nőkonferenciára Mint a társadalmi-gazdasági élet annyi területe, a nő- mozgalom is megújulás előtt áll. Nem mindegy, mit akar az ország több mint fele, m,ilyen célokkal, elképzelésekkel kívánja megreformálni önmagát ez a nagy múltú mozga­lom, melynek negyedik országos konferenciáját június 24-, 25-én tartják Budapesten. Megyénk asszonyainak, lányainak gondjait, igényeit több küldött tolmácsolja. Közülük kettőt mutatunk most be: Búza Sándorné a Gyomaendrődi Kötői pari Szövetkezet személyzeti és oktatási vezetője. Több mint húsz éve dolgozik itt, hosszú ideig részt vett a helyi nő­bizottság munkájában, most pedig elnöke a szociális fel­adatokat is ellátó szövetke­zeti bizottságnak. — A nőpolitika nálunk nem elv, hanem mindenna­pi gyakorlat. Dolgozóink ki­lencven százaléka nő, ez négyszázhúsz asszonyt és lányt jelent. A kötődében három műszakos a munka s ezt — bár több a kereset — kevés családanya tudja vál­lalni. A kisgyerekes fiatal- asszonyok többsége a varro­dában helyezkedik el a gyes letelte után. Ott egyműsza- kos munkát tudunk számuk­ra biztosítani. Kiterjedt be­dolgozói hálózatunk van, s több mint félezer a nyugdí­jasunk. Bizony, nem dicse­kedhetünk magas jövede­lemmel: a legalacsonyabb évi bér 55 ezer forint; van. aki megkeres havi 9 ezret, ám annak sokat is kell tel­jesíteni, s ez a családi élet rovására mehet. Márpedig az édesanya keresetére is szá­mítani kell a mai árak mel­lett! A családok költségve­tése nagyon szoros, ezt ab­ból is tudom, hogy egyetlen évben sem kértek ennyi ne­velési segélyt, mint az idén. — Tagja vagyok a városi tanács társadalmi bizottsá­gának, s így szociális ügyek­kel is foglalkozom. Látom, milyen sok településünkön a kis nyugdíjból élő idős em­ber. A segély, amit adha­tunk, csepp a tengerben. Ez a gond is az aktív korosz­tályra hárul. Sok asszony gondozza-segíti idős hozzá­tartozóit, s úgy érzem, ezt a társadalom nem ismeri el kellőképpen. Rendezni kel­lene végre az alacsony n.yug- díjúak helyzetéit! Szövetke­zetünk jó néhány idős dol­gozóját terjesztettük fel az idén kivételes ellátásra. Munkahelyemen, s a városi fórumon többen felvetették, hogy megfelelő, megfizethe­tő szolgáltatásokkal lehetne könnyíteni az asszonyok helyzetén. Többen igényel­nék a részmunkaidőt, illetve a lépcsőzetes munkakezdést, és sokan a gyed mellett is szívesen vállalnának mun­kát. «• Lőrincsikné dr. Bánfi Anna az Üjkígyósi Aranykalász Tsz jogtanácsosa, a mező- gazdaságban dolgozó nők sa­játos gondjairól beszélt. — A mi szövetkezetünk­ben a tagság egyharmada tartozik a „gyengébb nem”- hez, melyre — ha az általa végzett, csöppet sem könnyű munkát nézzük — nemigen illik ez a jelző. Kertésze­tünkben két műszakban vé­geznek betanított mezőgaz­dasági munkát asszonyaink- lányaink; férfiként állják meg helyüket a sertéstelepe­ken, s elsősorban a kisgyer­mekeseket, illetve az időseb­beket foglalkoztatjuk faipa­ri melléküzemágunkban. A munkából hazaérve csaknem mindegyikük foghat a ker­tészkedéshez, az állatok ete­téséhez, vagyis a falun meg­szokott háztájizáshoz. Erre a mellékjövedelemre azért is szükségük van a családok­nak, mert a tsz nem tud egész évben folyamatos munkát biztosítani. A nyug­díjasok számára pedig egye­nesen megélhetési forrás a kert, a jószág. — Mivel éveken át nehéz fizikai munkát végeznek, ki­téve az időjárás viszontag­ságainak, a mezőgazdaság­ban dolgozó nők egészsége hamar megromlik. Jogos igényük. hogy korábban nyugdíjba mehessenek. Erre ugyan ma is van lehetőség, ha a szövetkezet állja az anyagi terheket, de a való­ságban kevés munkahely te­heti ezt meg. A nőfórumo­kon sokan említették, mi- lven fontos, hogy testileg- lelkileg egészséges generá­ció nőjön fel. Ennek fontos feltétele a gyed és a gyes idejének emelése. Többen szóvá tették, hogy miért nincs falun a városihoz ha­sonló színvonalú oktatási in­tézmény, egészségügyi ellá­tás, megfelelő kínálatot nyújtó kereskedelem? G. K. Fotó: Kovács Erzsébet Fotó: Veress Erzsi Tanul-e tovább a magyar mérnök? Az Idén — júliusban — ünnep­li fennállásának ötvenedik év­fordulóját a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöktovábbképző Intézete, amely alapításakor az első ilyen jellegű tevékenységet végző oktatóközpont volt Eu­rópában. Az intézmény jelenlegi feladatairól, a műszaki szakem­berek továbbképzésének hely­zetéről Kiss István címzetes egyetemi docens, az Intézet igazgatóhelyettese tájékoztatta az MTI-t. — A fél évszázada megfogal­potenciális barátságot ha­gyunk el magunk mellett naponta...! Ha egyáltalán oda tudunk még figyelni a percekre! Ha vevők marad­tunk a csomagolás nélküli emberi érzésre, kapcsolat­ra... Mert ennek az ára nem változik soha, akár­mennyit adnak, vagy adunk is belőle. Bezzeg a benziné! Nem kis kéz-láb munkájába került annak a Doboj-tájéki ben­zinkutas fiatalembernek, hogy lemutogassa, mennyi­vel jövök neki és azt, ho­gyan adják ki a nálam le­vő nullaözönös pénzegysé­gek. A végén aztán — pe­mazott cél, miszerint a mérnök­továbbképzés alapvető követel­mény, hogy a szakmájukban már több éve dolgozó mérnö­kök az elmélet és a gyakorlat legújabb eredményeivel megis­merkedhessenek, továbbá kü­lönleges szakismereteket sajátít­hassanak el, ma sem változott — mondotta. Sajnos, azonban az elmúlt évek tapasztalata szerint a posztgraduális képzés formája iránt csökkent az érdeklődés. Ez egyrészt annak tulajdonítha­tó, hogy a vállalatok teherbíró­dagógiai keservében, vagy megértésből-e? — elengedett vagy hatezer dinárt és még hátba is vágott barátsággal. (Utóbbit később egy másik benzinkútnál is megkap­tam!) Csak azért állt el a lélegzetem, mert ez volt az első ottani léptékű fizeté­sem, az első tankolás. De mindenféleképpen ez az el­ső eset az életemben, hogy benzinkutastól kaptam (kb. egy pohár) borravalót. Vezetéselmélet Aztán jöttek a hegyek, il­letve mi mentünk nekik. Sok „szépet” hallottam már képessége csökkent; másrészt viszont maguk a szakemberek sem érzik szükségét a tanulás­nak, mivel a többlettudást ed­dig sem anyagilag, sem erköl­csileg nem honorálták megfe­lelőképpen. Úgy tűnik, az említett kedve­zőtlen tendencia az utóbbi egy­két évben — ha mérsékelt ütemben is —, de változóban van, a tanfolyamok hallgatói­nak száma kis mértékben nö­vekszik. Az 1988—89-es tanév­ben hozzávetőlegesen tízezren vettek részt különböző témájú előadásokon; 95 százalékuknak volt mérnöki végzettsége, a fennmaradó hányad más szak­róluk. (Mi magyarok egyéb­ként kiválóan „fel tudjuk készíteni” egymást az ilyes­mire, lásd a kórházban a szobatársak, műtét előtt, vagy a már levizsgázott a vizsgára menőt stb.) Tisztel­tem is nagyon „őket”! Hogy alázatomat még fokozni le­hessen, hétszentséges hegyi mennydörgős égi nyilak kí­sértek a Komár hegy felé. — Messzebbről villogtatva meg kocsimon a ,,/elségjel- zést”... Kifogtunk néhány megrakottan nyögő teher­autót a kaptatón. Jó „Pixim” (PX rendszámú) másodikban dúdolva türelmetlenkedhe­tett vagy egy órán át utá­májú, ám mérnöki munkát vég­ző diplomások közül került ki. Még manapság is megfigye:he- tő, hogy azok a kurzusok a leg­népszerűbbek, amelyek ismeret- anyaga rövid távon hasznosít­ható a mindennapi munkában, vagyis a megszerzett tudás azonnal „aprópénzre” váltható. Az intézet a legnevesebb hazai elméleti és gyakorlati szakem­bereket igyekszik előadóul meg­nyerni, hívnak vendégtanárokat szocialista és tőkés országokból egyaránt. A képzést nagyban segíti az a modem számítás- technikai bázis, amelyet a So- ros-alapitvány segítségével si­került kiépíteniük. nuk... Nyugi, nyugi! Ti­zenhat százalékos emelke­dőn felfelé előzni: ez nem a mi adottságainkhoz való, pláne az én vezetési isme­reteimmel! Én ügyet csiná- lók ebből! Egy másik ve­zetési elmélet és gyakorlat példájából láthattam a do­log veszélyeit... Aztán, mikor felértünk a legmagasabb pontra, azt hit­tem, majd milyen jól lesz. El lehet engedni, hadd pi­henjenek a hengerekben a lovak... A fenét! Lefelé, még vészesebbek a kanya­rok. „Crni tacki”, meg egy fekete pötty a táblákon — képzelem, mire céloznak! Crni tacki és koszorúk min­den felé az út mentén ... Szóval : egyfolytán motor­fék, lábfék, motorfék... és semmi ámuldozás a tájon! Aztán azt is megfigyel­tem, hogy a védőkorlát igen gyakran ott szűnik meg ép­pen, ahol a legélesebb a ka­nyar ... Van, ahol meg csak: egyszerűen nincs ! Mélység viszont majd mindenütt: van. De megszoktuk a védő­korlátokat! Ilyenkor jövünk csak rá... Vagy itt van a másik veszély, a hegyom­lás ... Most már, hogy így túl vagyunk az egészen, csak azt szeretném megkér­dezni valakitől, hogy arra hogyan lehet felkészülni ? ! Ha nincs a sziklafalon vé­dőháló. Hogyan vegyem úgy a kanyarokat, hogy felfelé figyeljek közben...?! Ez is ismerős veszély ránk nézve. Megállni nem lehet, vissza­fordulni még kevésbé, leg­jobb, ha a mázlira hagyat­kozunk! Eddig még bejött...! Pleskonics Andfás (Folytatjuk) Hegynek fel, hegyről le Az angol úr vette a kalapját Olvasom a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság jelentését a gyógyvizek idegenforgalmi hasznosításáról. Ettől aztán forog az agyam. Hol lassabban, hol sebesebben. Azt már mindenki kívülről fújja, hogy a Gyulai Várfürdő vize ízületi, gerinc-, idegbántalmak kezelésére, mozgásszervi betegségek gyógyí­tására Alkalmas. A jelenlegi létesítmények azonban nem fe­lelnek meg az igényesebb gyógy-idegenforgalmi céloknak. Magyarul: fejleszteni kellene. Csakhogy ehhez pénzre, rengeteg pénzre lenne szükség. A legutóbb nyilvánosságra hozott, külföldi tőkét is haszno­sító központi fejlesztések között Békés megyéről, közelebb­ről Gyuláról szó sem esik. Az Országos Idegenforgalmi Hi­vatal az elmúlt három évben 7,7 millió forintot adott a me­gye idegenforgalmának a bővítésére, de ez az összeg jósze­rivel csak tereprendezésre, néhány parkolóhely építésére volt elegendő. Ugyanakkor a gyógy-idegenforgalom fejlesztésére a megyei tanácsnak sincs egységes elképzelése. Már az V. ötéves tervben felvetették, hogy kellene építeni Gyulán egy gyógyszállót, de ez csak terv maradt. Aztán szóba került a volt Almássy-kastély gyógyszállóvá alakítása, a megvalósí­tás mikéntje a jnai napig vajúdik. A Gyulai Városi Tanács 1985-ben tárgyalt a kastély hasznosításáról egy osztrák cég­gel és néhány magyar vállalattal, de a megállapodás kútba esett. Az akkori Belkereskedelmi Minisztérium ugyanis csak úgy értett egyet a beruházással, ha a szálloda kihasználtsá­gát a külföldi cég arányosan garantálja, tehát megfelelő szá­mú turistákat küld Gyulára. Két év múlva a Gyula—Coop és a Qualitás Kisszövetkezet próbálkozott egy külföldi—ma­gyar vegyes vállalat létrehozásával. A tárgyalások azonban nem vezettek eredményre. A megyei tanács nem adta fel. Megbízási szerződést kötött az Intercooppal, hogy nyugati partnerek bevonásával alakítson vegyes vállalatot a kastély- szálloda létrehozására. A külföldi cégeknek azonban szük­ségük lett volna egy tanulmánytervre. Némi huzavona után a tanács megvásárolta a tervet, felvette a kapcsolatot egy jugoszláv, angol, majd NSZK-beli céggel, tárgyalt a Kastély Tourist Tanácsadó és Idegenforgalmi Kisszövetkezettel, de eddig kézzelfogható eredmény nem született. Az viszont bi­zonyos: a kastély rekonstrukciója, 1987-es árakon számolva, fiOO millió forintot tesz ki. De mit nyújt a Várfürdő a gyógyulni vágyóknak? Megle­hetősen sok a gond. A termálkutak vize ivókúrára és palac­kozásra nem alkalmas. A kúrához szükséges iszapot külföld­ről vásárolják. Az orvosi műszerek nagy része korszerűtlen, nem felel meg az igényesebb nemzetközi követelményeknek, 75 százalékuk tíz évnél régebbi. A fizikoterápiás részlegen nagy a zsúfoltság. A közlekedés a nyugati turistáknak nem felel meg. A békéscsabai repülőtér belföldi forgalomba való bekapcsolása sokat javíthatna ezen a helyzeten. Az üdülő- terület csatornázottsága csak 40 százalékos, a környező há­zakból szippantókocsival viszik el a szennyvizet. Mint isme­retes: a gyógyhelynek nincs gyógyszállója. Az Arany kereszt, a TOT, a SZOT Szállónak csak egy része háromcsillagos. A SZOT-üdülő kivételével a szálláshelyek építészetileg sem al­kalmasak a mozgásszervi betegségben szenvedő vendégek fogadására. Olvasok, olvasok és újfent forog az agyam. A gyógy-ide­genforgalom körül, amely megyénkben esetleges, bicegő. Az utazási irodák a gyógyszolgáltatások kínálatát nem tekintik alapvető feladatuknak. Igaz, sokszor a feltételek sem adot­tak. Az érintett megyei szervezetek nem egyeztetik a tenni­valókat. Működik ugyan egy idegenforgalmi szakbizottság, amelynek éppen ez lenne a feladata, de a titkári poszt meg­lehetősen gyakran változik, ez is akadályozza az érdemi munkát. Jellemző: a vizsgált időszakban az utazási irodák szervezésében, nyugati valutával fizető, a gyógyászati szol­gáltatásokat igénybe vevő csoport nem érkezett megyénkbe. A Gyulatourist nem foglalkozik szervezetten gyógy-idegen­forgalmi piackutatással, ilyen külföldi kapcsolatai nincse­nek. Az IBUSZ idegen prospektusokat küld a nyugati or­szágok külképviseleteinek, a Békéstourist hirdetéssel pró­bálja népszerűsíteni Békés megye nevezetességeit. A SZOT Szálló kezdeményezése sikerrel járt, ebben az évben finn csoportot fogadtak. Angliából egy magánklinika vezetője személyesen megjelent Gyulán és érdeklődött a lehetőségek után. A mostoha körülményeket, az alacsony színvonalat látva azonban vette a kalapját és angolosan távozott. Kétségtelen, az itteni árak is tükrözik a szolgáltatás „szín­vonalát”. A nemzetközi árakhoz képest ugyanis sokkal ala­csonyabbak, hiszen a feltételek sem felelnek meg a nemzet­közi követelményeknek. Ráadásul a valutabeváltás is nehéz­kes. Tavaly a SZOT Szálló nem kapta meg a valutabeváltási engedélyt, holott erre nagy szükség lenne, hiszen ebben az évben az utazási irodák egyike sem tudta elintézni, hogy a negyven finn vendég a szállodában kapja meg a forintját, annak ellenére, hogy ezt előre bejelentették. Ugyanez a cso­port kifogásolta: a szállásért, az orvosi vizsgálatért, a gyógy- szolgáltatásokért más-más pénztárban kellett fizetniük. Erre mondja a magyar, hogy megáll az ész! Szerencsére vannak olyanok, akik szeretnének tenni valamit. Ilyen em­ber a megyei kórház főigazgató főorvosa. Elképzelése szerint egy külföldi betegbiztosító társaság, működő tőkével, rész­vénytársasági alapon fellendíthetné a város gyógy-idegen- forgalmát. Az első ütemben 80 személyt fogadhatnának Gyu­lán. Ezután kerülhetne sor az Almássy-kastély felújítására. A harmadik szakaszban pedig lehetőség lenne egy teljesen önálló gyógyüdülő felépítésére. Ebben az ügyben már sze­mélyes tárgyalásokat is folytatott külföldi partnerekkel. Az angol úr hátha meggondolja magát, s otthon hagyja a kalapját. Seres sándor Megkezdődött az aratás Baranyában Aratásra érett az őszi ár­pa az ország legdélibb szán- tólföldjein. a baranyai ha­tárban. ahol már meg is kezdődött a 9200 hektárnyi takarmánygabona betakarí­tása. Az első kombájnesép- lések eredményei biztatók: hektáronként öt tonna kö­rüli termésre számítanak a gazdaságok. A búza aratása előrelát­hatóan Péter—Pál napján kezdődik meg Baranyában. A kalászosok mellett nagy területen vár betakarításra borsó és repce is. Az összes aratnivaló meghaladja a 73 ezer hektárt. Erre a mun­kára félezer kombájn áll készenlétben, ilyen gépkapa­citással 12-13 munkanap alatt betakarítják a termést. Alkatrészgondok most is je­lentkeznek. Kiváltképpen a konvertibilis valutáért be­szerezhető alkatrészek szál­lítása akadozik, amin a gaz­daságok úgy igyekeznek se­gíteni. hogy eladják vagy kölcsönadják egymásnak a hiányzó darabokat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents