Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-20 / 143. szám

1989. június 20., kedd

o

IZHilUt-tilclKerékasztal-tárgyalások

Ki mit vár a második fordulótól?

A politikai egyeztető tárgyalások múlt heti nyitő ülésén, a sajtóból, a televízióból és a rádióból már értesülhettünk a tárgyalófelek — az 'MSZMP, az Ellenzéki Kerekasztal «s a társadalmi szervezetek; mozgalmak r— szándéknyilatkozatairól. Június 21-én, holnap tartják a másidik fordulót. Ebből az alkalomból kerestük meg dr. Polgár Tibort, a Baloldali Alternatíva Egyesülés tagját a harmadik oldal képviselőjét), Varga Csabát, a Magyar Néppárt elnökségének tagját (az Ellenzéki Kerekasztal résztvevőjét) és Tóth Andrást, az MSZMP tárgyalóküldöttségének szakértőjét.

Dr. Polgár Tibor:

A HELYI

ÖNKORMÁNYZATOK,

KÖZIGAZGATÁSI

REFORMOK

— Napjainkban, amikor a válság következményeit a lakosság többsége egyre ingerültebben fogadja és bele- fásult a gomba módra szaporodó szervezetek nyilatkozatainak áradatába, különösen nehéz helyzetbe kerül egy olyan mozgalom, amelyik őszintén megmondja, hogy nincs kész ..csodareceptje” a tornyosuló bajokra. Véleményünk szerint ugyanis történelmileg zsákutcát jelent a sztálinista és neosztálinista visszarendeződés éppúgy, mint a gátlástalan kapitalista restauráció, a nyugati liberális modell kritika nélküli másolása. A megoldás egy olyan fejlődés politikai, társadalmi feltételeinek megteremtése lehet, amely felszabadítja a nemzet valódi erőforrásait, az egyének alkotó szabadságát, felelősségét és egyúttal lehetővé teszi a lakóhelyi, munkahelyi közösségek demokratikus önszerveződését. Nem véletlenül tiltakoztunk tehát a politikai egyeztető tárgyalások előkészítésekor az ellen, hogy a régi és az új elitcsoportok a nép feje fölött, a nyilvánosság kizárásával újra elosszák a hatalmi pozíciókat, a gazdasági csőd elkerülése érdekében a lakosság életszínvonalát radikálisan tovább csökkentsék, ezáltal a társadalom elszegényedési folyamata felgyorsuljon, illetve a gyárak, a föld — a nemzeti vagyon — kiárusítása megtörténjen.

— Olyan demokratikus baloldali alternatívát képviselünk a tárgyalás során, amely a politikai élet liberalizálódását meghaladja, vagyis biztosítja a nép részvételét a politikai közéletben.

Ezért tartjuk fontosnak a népszavazás intézményesülését, a helyi önkormányzatok és a közigazgatás reformját, illetve az érdek- képviseleti szervek hatékony érdekérvényesítésének jogi garanciáit is. A gazdasági-társadalmi válság leküzdéséhez olyan. tulajdonreformot tartunk szükségesnek, amelynek eredményeként az állami és az eddigi, álamosított szövetkezeti tulajdonviszonyok végre valóságos termelői, közösségi viszonyokká válnak. Ezáltal lesznek ugyanis érdekeltek a dolgozók a vállalatuk tőkehatékony működésében, vezetőik nem kontraszelekciós kiválasztódásában. Lényeges kérdésnek tartjuk azt is, hogy a művelődés, a kultúra, az egészségügy dinamikusan fejlődjön. A tárgyalás során a harmadik oldal többi szervezeteivel és mozgalmaival épp úgy konszenzusra törekszünk, mint a másik két oldallal. Ugyanakkor fenntartjuk azt a jogunkat, hogy szükség esetén különvéleményünket írásban rögzítsük és nyilvánosságra is hozzuk.

Varga Csaba:

NINCS SZÜKSÉG PÁRTTÖRVÉNYRE

— A megnyitó ülés —bár történelmi jelentőségű — még csak a lehetőségét villantotta fel annak, hogy Magyarország több évszázados álmai most az ezredvégen és a következő század elején valóra válhatnak. Mi azt várjuk, hogy a politikai átmenet és a gazdasági stratégia kérdéseiről, mint a legfontosabb témakörökről megállapodjunk. A politikai átmenettel kapcsolatban fontosnak tartjuk, hogy az alkotmány, a választás jogi vonatkozásaiban elkezdődjenek a tárgyalások. Az Ellenzéki Kerékasztal azt javasolja, hogy először parlamenti választások legyenek, és majd az új parlament által elfogadott önkormányzati törvény után kerüljön sor a hely- hatósági választásokra. Fontosnak tekintjük a pártok működése jogi és gazdasági feltételeinek megteremtését. Úgy gondoljuk, hogy nincs szükség külön párttörvényre. a pártok bejegyzéséhez elég az egyesületi törvény módosítása.

— Az Ellenzéki Kerékasztal javasolta, hogy jöjjön létre olyan munkabizottság, amely az erőszakos visszarendeződés elleni garanciákkal foglalkozik. A politikai esélyegyenlőség érdekében megkerülhetetlen, hogy akár a holnapi naptól kezdődően a nemzeti tömegkommunikációs fórumokon a különböző politikai erők, így az Ellenzéki Kerekasztal is egyenlő esélyt kapjon az önállóbb szereplésre. A mostani tárgyalástól azt várjuk, hogy az alapvető politikai témakörökben megegyezzünk, s e megegyezés alapján alakuljanak meg az ezeket tárgyaló munkabizottságok.

Az Ellenzéki Kerekasztal lényegesnek tartja, hogy érdemben megegyezzünk a gazdasági és szociális kérdéskörökben, ezért is ajánljuk a tulajdonreform, a költségvetési reform és a szövetkezési törvény napirendre tűzését.

— Helyesnek tartanánk, ha az átalakulási törvénynek és a földtörvénynek számos részletét egyelőre nem engednék végrehajtani, vagy akár a törvény általános végrehajtását felfüggesztenék. hiszeen ezekben olyan elemek vannak, amelyek nem találkoznak az ország érdekeivel. Az Ellenzéki Kerékasztal is kiemelten szeretne foglalkozni a mintegy 3 milliónyi szegény problémájával és az érdekükben hozandó szociális intézkedésekkel. De ezek az egyeztető tárgyalások arra nem alkalmasak, hogy bármilyen szempontból átvegyék a kor- rriányzás feladatait, napi aktuális kérdésekben nem dönthetnek. „Csak” az alapvető elveket, stratégiai célokat, a tervezett új törvények alapelemeit vitatnánk meg.

Tóth András:

KONKRÉT JAVASLATOK A POLITIKAI

ÁTMENETHEZ

— Bízom benne, hogy ezen

a fordulón a tárgyaló felek újabb lépést tesznek a megegyezés felé vezető úton, s mindinkább a konstruktivi- tás szelleme válik uralkodóvá. Remélem, hogy a felek a korábban aláírt megállapodás alapján hozzá tudnak kezdeni a konkrét munkához. Ez a következőket jelenti: a munkabizottságok

megalakítását, a politikai átmenet és a gazdasági, szociális válság leküzdésére •teendő intézkedések megfogalmazását.

Meggyőződésem, hogy nekünk az embereket érdeklő, életüket, munkájukat befolyásoló alapvető kérdésekkel kell foglalkoznunk, ebben mindhárom tárgyalópartner egyaránt felelős. A politikai átmenet, a szabad választások előkészítése nem szakítható el a felhalmozódott gazdasági, szociális feszültségek erőszakmentes, demokratikus oldásának feladatától. Bízom abban, hogy a felek meg tudnak állapodni a hátralevő munkák ütemezését és sorrendjét illetően. Az emberek felelős megállapodásokat, a társadalmi megegyezést szolgáló dokumentumok elfogadását várják tőlünk.

1 Pogonyi Lajos

Tét a búza minősége!

Hűtőtornyok szovjet áramért

Ez évben sem maradhat el a termelő nagyüzemek és felvásárlók előzetes megbeszélése a gabonabetakarításról, még akkor sem, ha az oly régóta emlegetett tröszti átszervezés elmaradt, s ez évben minden megy a régi kerékvágásban. Megyénkben csaknem 320 ezer tonna szerződött gabona mozgatás sa, tárolása mindkét féltől pontosságot, szervezettséget követel. Éppen ezért, a megyei GMV és a termelő nagyüzemek ma délelőtt tárgyalnak, s egyeztetnek a szállításról és felvásárlásról, s remélhető, hogy fennakadás valóban nem lesz ...

Az évközi termelői ármódosításoknak köszönhetően itt, Békés megyében a helyi GMV takarmánybúza és árpa esetében a másodszorra módosított centrumár felett 10 százalékot fizet a nagyüzemeknek. Sőt, mint az elmúlt héten megtudhattuk a Gabona Tröszt vezérigazgatójának körleveléből, kenyérgabona esetében előzetesen tonnánként 200 forint exportnyereség kiegészítésére is sor kerül.

De vajon ez esetben szigorodnak-e a minőségi követelmények a jó minőségű termeléssel szemben, avagy megindul a minőségi ellenőrök kegyeiért a nagyüzemek versenyfutása? Hiszen mindenki számára köztudomású, hogy a gyenge minősítések miatt éppen a GMV kényszerül több száz tonna kenyérgabonát takarmánynak leminősíteni, s viselni a milliós nagyságrendű veszteséget. Ám a most megígért exportnyereség-kiegészítés alapján valószínű ez évben is vállalkozik az átminősítésekre, s a veszteségre. Persze kérdés, vajon igazán ki jár jól?

Még ezen a héten sürgősen változtatni kell a megkötött szerződésiek szövegén is — tudtuk meg Halmágyi Tibor kereskedelmi főosztályvezetőtől. Hiszen nemcsak az átvételi árak változtak, hanem a különböző szolgáltatási díjak is. Ennek köszönhetően a szövetkezetek, illetve állami gazdaságok saját szállítás esetén például nem a két lakóterület közötti távolság alapján kapják már ez évben a 10 százalékkal magasabb fuvartérítési díjat, hanem az illető nagyüzem tisztítótelepe és a GMV átvevőhelye közötti tényleges távolság szerint.

Arra a kérdésünkre, hogy az idén ismét váltóval, avagy guruló forintokkal fizet-e az ipar, a kereskedelmi főosztályvezető elmondta, hogy némi javulás tapasztalható, ugyanis az ellenérték 70 százalékát fizetik váltóval, míg a harminc százalékot forinttal. Reméljük, hogy a forrongó gabonahangulat ellenére sem lesznek gondok a betakarítás, átvétel és pénzforgalom területén, s a ma reménynyel kecsegtető búzatáblákról a becsült 5,5 tonnás átlagtermést megunkénak tudhatjuk itt, a Viharsarokban.

— rákóczi —

Két szerződés aláírásával nagy értékű árucsereüzlet jött létre magyar és szovjet vállalatok között. Az Energiagazdálkodási Intézet meg- bísásából a Transelektro 31 millió rubeles exportszerződést kötött a moszkvai Masi- noimporttal. Ennek életeimében az ÉGI fővállalkozásban egy nagy teljesítményű Heller—Forgó hűtőtorony épül Örményországban,, a Razdini hőerőműben, ahol két, 300 megawattos erőművi blokk hűtését látja majd el. A hűtőrendszer komplett tervezését az ÉGI végzi, a gyártás a szovjet partnerrel közösen történik. A hűtőtornyot a magyar

tervek alapján és magyar szerelésvezetéssel szovjet vállalat gyártja és építi fel 1991 közepéig. A bordás alumínium hűtőket a Jászberényi Hűtőgépgyár szállítja.

A másik szerződést, amely szorosan kapcsolódik a hű- tőtaronyüzlethez, a Magyar Villamos Művek Tröszt és a Technopromexport cég • képviselői írták alá. Ennek értelmében 1989—91 között közel egymilliiárd kilowattóra villamos áram érkezik hazánkba a hűtőtornyok ellenében, a magyar—szovjet államközi megállapodásokban rögzített áramszállításokon felül.

A Hungalu Alumíniumszerkezetek Gyára mindszenti telepén készítik — a Magyar Posta megrendelésére — a képen látható, kedvelt, alumíniumvázas telefonfülkéket

Fotó: Németh György

Vissza a faluba

A

hhoz, amit bizonygatni szeretnék, némi bátorság kívántatik: megfordulóban egy világirányzat, ezt szeretném bizonygatni. Rohamosan városiasodunk, és ez a világirányzat aligha fordul meg egyhamar, nem ezt bizonygatom. A városról formált elképzelések, azok vannak megfordulóban. A város ideálképe változik. A falusiasság, mint településszerkezeti, városképi, hangulati jellegzetesség, ez van felértékelődőben. A menekülés a várasba, ez a lelki hajtóerő van lanyhulóban, és a visszavágyódás a faluba, ez a lelki éhségérzet van fölerősödőben. A régi várostól, mint mesterséges képződménytől vagyunk elidegenedőben, és a falura mint természetibb képződményre vágyakozunk. „Vissza a faluba” helyett azt is mondhatnám, hogy „vissza a természetbe”, és ez nem rousseau-i ábránd, hanem az embernek, mint természeti lénynek önvédelmi reflexe most, mely annál erősebben működik, minél globáli- sabb a természetpusztulás veszélye.

Vegyük távoli példának New Yorkot. Annak is legjellegzetesebb magját, a felhőkarcolókkal teli Manhattan-félszi- getet. A madártávlati képeken, mint egy gigászi tűpárna, sűrűn telitűzdelve hatalmas zsákvarrótűkkel. Amerika jelképe, a felhőket ostromló ember apoteózisa, a huszadik századi városépítészet etalonja, előleg a huszonegyedik századból. Így tudjuk, de az építészetkritika ránkpirít most: rosz- szul tudjuk így. Ez a gigászi tűpárna, zsúfoltságával és szakadékmély sikátoraival, korántsem a modern város példája, ellenkezőleg: a középkori gótikus városé. Ugyanaz nagyban és betonban, ami falak közé szorított, zsúfolt sikátoros középkori város volt kicsiben és kőben-téglában. Manhattan: a huszadik századi városépítészet zsákutcája — így a kritika. Nem is jó benne lakni, költözzünk ki a falusias peremvárosokba — így a városlakó. És már hallani, hogy New York nem is Amerika, a „földszintes Amerika” az igazi: fehér családi házak, kertek, sövénykerítések, madárdal. kutyaugatás.

Jövök közelebb hozzánk. A Népszabadság belgiumi tudósítója írta, hogy Brüsszeltől délre egyetemi város épült az elmúlt évtizedekben: Louvain-la-Neuve, vagyis Üj-Lőven. Az egyetem egyik professzora mutatja meg a várost a tudósítónak, mondván: „A sűrűn lakott Belgiumban 1666., Charleroi alapítása óta ez az első új város. Elhelyezésével, funkciójával, képe kialakításával példát akarunk mutatni, milyen is lehetne a XXI. század városa.” A tudósító körülnéz ebben a huszonegyedik századi városban, megvalósulásában annak, amit ma városideálnak tartanak az egyetem tanárai, és mindent lát, csak belgiumi Manhattant nem ^.Sehol betonóriást, komor, ijesző betonkockát nem látni, minden áttekinthető, szemmel átfogható, emberméretű, emberközeli. És minden emberközpontú is — írja a tudósító. — A barátságos épületek éppúgy, mint a kedvesen kanyargó, lépcsőkkel, terekkel tagolt, apró tavakkal, kis parkokkal, pihenőkkel változatossá tett, más-más színűre kövezett utcák. Csupa sétálóutca. A gépkocsiknak csak a város peremén vagy a felszín alá vezetett parkolóban van helyük.” Summázva pedig azt írja Üj-Lővenről: „Enyhén dombos, erdős, nagyon barátságos, szép tájban épült. És bár minden szempontból — a beépített anyagokat, a felszerelést, a funkciókat tekintve — a lehető legmodernebb, megtartotta táji. túlzás nélkül mondhatni : falusias jellegét.” Huszonegyedik századi város, amelynek mintajellégét épp falusiassága adja, remélem, beszédes példa ez amellett, amit bizonygatni szeretnék.

Ha még közelebb jövök, egészen hazáig, lépteim elbizonytalanodnak: fő gondunk, hogy tető kerüljön mindnyájunk feje fölé. s nem az, hogy miként teremthetnénk ideális városokat. De ebben az egyvárosú, vízfejszékhelyű, falusias országban is kezd becse lenni a településtörténeti hagyománynak, és lakóhelyként kezd Budapest vonzása csökkenni. A „főváros—vidék” mérleget nem húzta egyfelé a főváros súlya, billegni kezdett a nyelv: a vidék sokat emlegetett és még mindig súlyos infrastrukturális hátrányait ellensúlyozgatni látszanak a vidék nyújtotta előnyök.

Hogy így van, bizonyítsa két példa.

Az egyik: ha átszaladok valamely hazai kisvároson, mondjuk Kunszentmártonon vagy Szarvason, mindig feltűnik e települések rendbentartottsága. Néhány középület és bérház a városmagban, falusias házak, utcák a peremen. A családi házakat a magántulajdonosok tartják rendben, a városmag házait a köztulajdonosok, s tehetik, mert kevésre kell gondot fordítaniok. Ha viszont végigsétálok Pesten, mondjuk az Akácfa utcában, vagy ha bebarangolom az öreg Erzsébet-. Teréz-, Józsefvárost, az elhanyagoltság riasztó sokaságával találkozom. Egész városnegyedek a lezüllöttség állapotában, sok-sok Kunszentmártonra vagy Szarvasra való ember él olyan környezetben, állítólag irigyelni való fővárosiként, amilyentől egy önérzetes kunszentmártoni vagy szarvasi polgár borzadva menekülne. Az öreg negyedek bérházait ugyanis a köztulajdonosnak kéne rendben tartania, de nem teheti, mert túl sokra kell gondot fordítania, s szegény lévén, alig telik neki Valamire.

A másik példát friss falusi élmény kínálja. Megérkezem szombat délelőtt, s míg ott vagyok, vasárnap délutánig, egyik csodálkozásból ki, másikba be. Kezdődik a helyi étteremmel. Van egy bár- vagy presszórészlege, most alakították újjá. Fugázott téglaburkolat, vörösrezek, hangulatvilágítás; az éttermi részben damaszttal terített asztalok, lakodalom lesz este — minden szombat este lakodalom van —, most éppen négyszáz vendéggel. Aztán egy lakás. Szövetkezeti házban van, háromszobás, nagy távlatú kilátás a szabad rónára, most tapétázzák, fiatal házaspár költözik bele, átmeneti lakhely lesz, aki ad magára valamit, előbb- utóbb saját házat épít. Tehát egy saját ház. Most épül, természetesen kétszintes, felül támgerendák a kiugró tetőzet alatt, mint a románkori várkastélyokon. És egy másik saját ház. Most készült el, egybenyíló földszint, padlófűtés, faburkolatok, az emeleten hálófülkék, pingpongterem.

a harmadik házat már belakták, körülbelül harmincán ülünk nappalijában az asztalok körül vasárnap délben, kis névnapi összejövetel, szerény traktával: leves, rántott csirkecomb, sültek, torták, italok. Hazafelé a kocsiban számvetés: nagyvdnalúbb életkeret és életvitel ez, mint a miénk, szegény pestieké, akik szűk helyen élünk, lakástalanságukba beléremény telenült fiataljainkkal a nyakunkon. És nem azért, mert a pénzünk kevesebb, azért, mert a vidéki házépítők szerencséje több: olcsóbb a telek, az építőanyag kéznél a baráti munkasegítség. A vidéken élésnek pillanatnyilag ez a legnagyobb előnye. Tető a fejünk fölé, fiatalok sokaságának vágya ez. S mert falun tei- jesíthetőbb, nincs is jobb példa ennél arra, amit bizonygatni szerettem volna. Faragó Vilmos