Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-20 / 143. szám

NÉPÚJSÁG

1989. június 20.. kedd

Bennünket is meglepett a román jegyzék átadása

Interjú Horn Gyula külügyminiszterrel

(Folytatás az l. oldalról)

véleményére odafigyelünk, számunkra létkérdés, hogy elsősorban a szomszédokkal jó viszonyunk legyen. Ugyanakkor mindaz, ami ma nálunk történik, s ami június 16-án is történt, a nagy fontosságú napon, az magyar ügy, amit a legtöbb országban nagyon méltányolnak. Az viszont nem jó, hogy •gyes szomszédaink kiragadnak egy-egy szélsőséges megnyilatkozást, például azokat a szovjetellenes kirohanásokat, amelyek egy-egy személy részéről elhangzottak, mert nem ezek jellemezték a megemlékezést.

— Ön azt mondta, hogy nem reagáltak, s várhatóan nem is fognak. Mi ennek az értelme, miért nem utasítja vissza keményen és határozottan a magyar Külügyminisztérium a románok nyilatkozatát? Nem lenne ez diplomatikus, vagy politikus ebben a helyzetben? Mert ez így beismerésnek látszik.

— Miért lenne beismerés? Aki figyelemmel kísérte az eseményeket, az tudja, hogy mi történt. Tehát külön reagálni egyelőre nincs szándékunkban, s ezt különben sem a Külügyminisztérium, hanem a kormány dönti el.

— Ön azt mondta, hogy előre készültek Romániában erre a nyilatkozatra. Mi célból?

— Azt hiszem, hogy mások is joggal vetik fel ugyanezt, pontosan azért, mert Románia neve el sem hangzott.

— Milyen eredményt várhat Románia ettől a demonstrációtól?

— Megint csaik feltételezésekre vagyok utalva. Megítélésem szerint ez beleillik abba a politikába, vagy abba a magatartásba, ami most már hónapok óta jellemzi az ottani politikai életet, s ennek lényege az, hogy folyamatosan bírálják, elmarasztalják a mi belső változásaink folyamatát. Ezt kifejezetten úgy igyekeznek beállítani, mint amelynek románellenes jelentéstartalma van, pedig szó sincs erről, hiszen mi nem minősítjük a román párt, vagy a román vezetés belpolitikáját. Tehát én úgy ítélem meg, hogy ebbe az egész magatartásiba illeszkedik bele ez az esemény.

— Románia attól érezheti sértve magát, hogy 1956. után egész más volt a magyar és a román párt viszonya? És tulajdonképpen meglehetősen egyforma utat kezdtünk és jártunk.

— A kezdet valóban egyforma volt, de azután fokozatosan nőttek a különbségek, a stílusbeli jegyek különbözőségei, a politikáknak az eltérései, főképpen a belső helyzettel, vagy a nemzetiséggel, a nemzetiséghez való viszonnyal kapcsolatban. De kezdetben is. azt hiszem, már 1956. november 4-ét követően is megmutatkoztak elég jelentős különbségek. És ezek fokozatos növekedése vezethetett el ehhez a magatartáshoz.

— Az a tény, hogy Nagy Imrét és társait éppen Romániában tartották fogva, valamiféle kötelezettséget jelenthetett egészen mostanáig a magyar kormányzatnak. Talán ilyen alapon kérhetnének számon rajtunk bármit is a románok? Ebben a kérdésben talán ez is benne van.

— Én ezt nem hiszem, mert ebben Románia csak közvetítő szerepet játszott, tehát Nagy Imre sorsának alakulásában nem a román vezetés játszott meghatározó szerepet, nem volt értelmi szerzője az ítéletnek.

— Mit keli érteni azon, hogy a román külügyminisztériumban fogadták egyes országok diplomáciai képviseletének vezetőit és tájékoztatták őket a Budapesten lezajlott ellenséges megnyilvánulásokkal kapcsolatban kialakított román álláspontról?

— Erről nekünk nincs pontos információnk, mi is csak különböző hírügynökségi jelentések alapján értesültünk róla. Azt se tudjuk pontosan, hogy kiket fogadtak vagy kiket tájékoztattak, a konkrétumokat nem ismerjük.

— Figyelemre méltó, hogy Jan Fojtik, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára néhány héttel Ceausescu prágai látogatása után a román reagáláshoz hasonlóan, nagyon élesen szólt arról, ami ma Magyarországon történik. Ügy fogalmazott, hogy a szocializmus megújításának zászlaja alá nem egy esetben ellenforradalmi erők állnak Magyarországon. Időben ez a csehszlovák megnyilatkozás szembetűnően egybeesett a romániai reagálásokkal. Ehhez még hozzátenném azt, hogy a legújabb információk szerint Csehszlovákia és Románia szinte egyszerre mondta le az erre a hétre tervezett közös határvízi tárgyalásokat.

— Ami Fojtik nézeteit illeti, mi azokat jól ismerjük, hiszen ő nagyon gyakran fogalmazott meg kemény állásfoglalásokat — nemcsak most, hanem a múltban is —, s ezek jelentősen eltértek a legtöbb szocialista ország álláspontjától. Ugyanakkor az ő véleményét mi nem azonosítjuk sem Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, sem pedig a prágai kormánynak az álláspontjával. Én úgy fogom fel, mint valami egyéni véleményt, amelyet ugyanakkor *nen\ tudunk elfogadni, hiszen ez meglehetősen diffva beavatkozás a magyar bel- ügyekbe, másfelől minősíti az itteni folyamatokat, méghozzá rendkívül negatívan, harmadsorban pedig egyfajta felhívást is tartalmaz. Ezt én az ő személyes véleményének tekintem. Másfelől viszont nem tudóik olyan komoly eseményről, amely károsan befolyásolná a magyar—csehszlovák kapcsolatokat, hiszen mind a politikai érintkezések folyamatában, mind a gazdasági együttműködésben folyamatos az előrelépés a két ország ‘között. Harmadsorban pedig, amikor Nicolae Ceausescu a közelmúltban Prágában járt, gondosan tanulmányoztuk a megjelent dokumentumokat, s azokban egyetlen olyasfajta utalás sincs, amely valamiféle közös nézetet fejezne ki a magyarországi fejleményekkel. eseményekkel kapcsolatban. Ezeknek a konkrét eseteknek, hogy mit mondtak le mosit valamiféle gazdasági vagy egyéb alsó szintű találkozó kapcsán, feltehetően technikai vagy egyéb okai vannak.

— Csütörtökre ki volt tűzve egy közös magyar— csehszlovák rádióműsor. „Rádióhíd a Dunán”, hogy a közeledés jegyében beszéljünk az erőművel kapcsolatos magyar—csehszlovák ügyekről. Ezt is lemondták, és nagyon érdekes módon, a Nagy Imre-temetés után. Nem tudom, hogy egy ilyen ténnyel kezd-e valamit a Külügyminisztérium. Minket mindenesetre zavar.

— Nem ismerem az okát, ezzel együtt, hogy ha szükségesnek látják itt a rádióban, akkor mindenképpen eljárunk annak érdekében, hogy sor kerüljön erre a találkozóra, hiszen az ilyen események nagyon fontosak a két ország kapcsolatai szempontjából.

— Reagált-e hivatalosan a Szovjetunió arra, hogy a temetés előtti estén a Fidesz aktivistái tüntetést rendeztek a Szovjetunió budapesti nagykövetsége előtt, sőt, a temetés egyes szónokai a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok azonnali kivonását követelték?

— Hivatalos reagálás nem történt, csak a szovjet sajtóban megjelent írásokat ismerem, mint azt már említettem is, a tüntetés azonban nem használt a két ország kapcsolatának. Véleményem szerint ezek a megnyilvánulások nem éppen felelősségteljes gondolkodásról árulkodnak. Ugyanis nekünk alapvető szükségünk van arra, hogy ne csak jóban legyünk a mád szovjet vezetéssel, hanem folyamatosan erősítsük a kapcsola-, tokát, a bizalmait. Az ilyen szélsőséges megnyilatkozások ennek a jó szándéknak a gyengítését jelentik. A magyar kormánynak nincs szándékában, és nem is akar olyan helyzetbe kerülni, hogy ilyesfajta tüntetéseket adminisztratív eszközökkel tiltson be. Rendkívül fontos lenne az, hogy a közvélemény határolódjék el az ilyen jelenségektől. Annál is inkább, mert meggyőződésem, hogy akár a tüntetés, akár a Hősök terén elhang- . zott már említett egyik beszéd cak egy nagyon kis csoportnak a véleményét fejezi ki. Hozzáteszem, hogy abban nemcsak szovjetellenes kitételek voltak, hanem nagyon éles, mondhatni út- szélii hangnemben fogalmazott, gyűlölettől átitatott, kommunisitaellenes kijelentések is, amelyek végül is hasonló érzést válthatnak ki mások részéről. Tehát ez éppen nem a nemzeti megbékélést és a közös cselekvés ügyét szolgálja.

— A temetésen nem képviseltette magát a Kínai Népköztársaság. Nagyon sok megfigyelő párhuzamot vont az 1956-os magyarországi és a néhány héttel ezelőtti véres pekingi események között. Nagyon jelentős-e az a veszteség, amely a pekingi események kapcsán minket ért? Egy reformirányba haladó Kína tűnik úgy, hogy elvált tőlünk, vagy elváltak útjaink?

— Én inkább úgy fogalmaznám meg, hogy semmiképpen sem használnak azok az események a reformfolyamatoknak. Bízom abban, hogy Kínában is előbb- utóbb ez a folyamat kerül ismét előtérbe. Mindeddig kapcsolatunkban nem éreztük a hatását az ottani eseményeknek, és mi szeretnénk előrelépni a viszony fejlesztésében.

— Engedjen meg még néhány kérdést a magyar külpolitikát illetően. Carter elRÉGI HAGYOMÁNY,

DE MÉG MA IS ÉRVÉNYES...

Nagy-Britanniában minden évben van egy nap, történetesen február 14., amelyet az örök hűségre tett ígéretek napjaként ünnepelnek. A XIV. századtól az angolok azt tartják, hogy ilyenkor a szerelmesek kötelesek egymással kibékülni, ha netán haragban lennének. 1820-tól kezdve képeslapokat is kiadnak ebből az alkalomból, melyeket aztán elsősorban a szerelmesek küldenek egymásnak. A statisztikusok tudni vélik, hogy 1834. február 14-én csupán Londonban 60 ezer képeslapot postáztak. Ennél jóval többet — 16 millió képeslapot — továbbított a posta tavaly. Az idei termésről még nem szólt a statisztika.

környezetszennyezés

KÖVETKEZMÉNYEI

Három hónappal az Alaszkaiöbölben történt olajkatasztrófa után sem lehet tudni, mikor lesz vége a madár- és állatpusztulásnak. Az amerikai halés vadvédelmi szolgálat adatai szerint az elszennyeződött partok mentén végzett tisztítási munkálatok során 22 ezer 868 tengeri madár és 743 vipera teteme került elő. Ez azonban az

nők egykori nemzetbiztonsági tanácsadója azt javasolta a Magyarországra készülő Bush amerikai elnöknek, hogy kovácsoljon ki egy amerikai—nyugateurópai— japán együttműködést Magyarország és Lengyelország megsegítésére. Tud-e már a magyar minisztérium konkrétumokat mondani arról, hogy mit várhatunk Bush elnök látogatásától?

— Elkezdődött a Bush-lá- togatás előkészítésének intenzív szakasza. Van egy közösen kialakított csomagterv- elképzelés, amely egyezményeket, tervezeteket, megállapodásokat ölel fel, szándéknyilatkozatokat és konkrét, mindenekelőtt gazdasági vállalkozásokat. Természetesen aligha valósul meg mindez a látogatás alatt vagy közvetlenül előtte, hiszen egv hónap sincs addig. Viszont Bush elnök látogatása nagyon sok olyan új vállalkozás elindításához adhat nagy ösztönzést, amely új fejezetet nyithat a magyar—amerikai kapcsolatokban.

— Gorbacsov NSZK-beli látogatásának volt-e üzenete Magyarország számára?

— Mindenképpen. Az

egyik üzenet az volt, hogy megfogalmaztak, illetve aláírtak egy megállapodást, amelynek a lényege azt fejezi ki, hogy új Európát kell teremteni, amely mentes a hegemon törekvésektől. Ez különösen a kis és közepes országok — így hazánk — számára is rendkívül fontos. hiszen jelentősen kiszélesíti az említett országok, köztük Magyarország mozgásterét, lehetőségeit, szolgálja törekvéseit. A másik: olyan széles körű gazdasági együttműködési megállapodások megkötésére, aláírására került sor. ami számunkra ugyancsak biztatást jelent a magyar—NSZK kapcsolatokban. Végül a harmadik: nekünk régóta az volt a véleményünk, hogy a Német Szövetségi Köztársaság

kulcsfontosságú szerepet tölt be nem csupán Európában, hanem a kelet—nyugati viszonyban is. Ha szovjet—• NSZK kapcsolatok egész rendszere megváltozik, új dimenziókat, új lendületet kap. ez nagyon jótékony hatással lehet az egész európai helyzet alakulására. (MTI)

olajszennyeződés következtében elpusztult madár- és állatállománynak csak egy része, amelyről nyilvántartás készült. Az előkerült madártetemek között 49 ritkán előforduló, fehérfej ü tengeri sas volt; ebből a fajból Alaszkában már csupán 5 ezer él. Vesztüket minden bizonnyal a mérgezett állati tetemek elfogyasztása okozta. A többi költöző és tengerimadarak teteme volt, jórészt az északi pingvinek. Az olajszeny- nyeződés kiterjedése a legutóbbi számítások szerint még mindig 15 ezer 450 négyzetméter lehet.

magzati Ártalmak

Pekka Pulkkinen finn orvos hosszas kutatások, vizsgálatok nyomán megállapította, hogy a doáhnyzó asz- szonyok gyermekei már a méhen belüli fejlődés bizonyos fázisaiban károsodtak. A terhesség 21. hetétől kezdődően például a fej növekedésének lelassulása figyelhető meg. A dohányzó kismama vérében háromszor annyi kadmium található, mint a nem dohányzókéban. A finn orvos az országos dohányzás elleni kampányhoz szándékozik hozzájárulni ezen adatok közreadásával.

VŐLEGÉNYEK PÁRBAJA

Gambiában él egy törzs, melynél a házasságkötéseknek sajátos rituáléja van. Ha egy lány kezére ketten pályáznak, a vőlegényjelöl- tek párbajjal döntik el az elsőség jogát. Az ellenfelek fából készült lándzsákkal fegyverkeznek fel, fejükre sisakot tesznek. A cél: a

másikat sebesülés nélkül földre kényszeríteni. Az ősi hagyomány szerint a győztes azonnal feleségül veheti a kiszemelt menyasszonyt.

Az újvidéki MílCHIft Szó -ban olvastuk :

A prágai tavasz húsz évvel később 34.

H történelmet a győztesek írják

A társadalom mély politikai és gazdasági válsága elmélyült, akárcsak a külpolitikai kapcsolatok válsága, emellett az ország ismét a katasztrófa peremére sodródott.

Husák nem használta az ellenforradalommal kapcsolatos hírhedt és népszerűtlen értékelést. Nem említette meg a Varsói Szerződés öt tagországa csapatainak bejövetelét, sem ott-tartózkodását, de állandóan emlékeztetett Csehszlovákia földajzi és strtégiai helyzetére. Elmondta, mindenki tudja, hol terül el Csehszlovákia, és hogyan fest a jelenlegi Európa. A legutóbbi háborúból, amelyben veszélybe került a csehszlovák nép szabadsága, Csehszlovákia szabad államként került ki a Szovjetunió segítségével, s a szovjet hadsereg érdemének köszönhetően. Megbomlottak a viszonyok, amelyekre a csehszlovák állami szabadság és szuverenitás alapozódott. Ezért az állam- és pártvezetőség nagy fontosságot tulajdonít a testvéri és elvtársi kapcsolatok felújításának a Szovjetunióval és az összes többi szocialista országgal, elsősorban azokkal, amelyekkel szövetségesi szerződések kapcsolják össze Csehszlovákiát.

Más szóval, enyhébb változatban ugyanazt fejtette ki, amit előző évben Brezsnyev mondott Dubcseknek: o szovjet katonák a második világháborúban eljutottak Csehszlovákia nyugati határáig, s nem áll szándékukban elmozdulni onnan.

Hogy mit gondolnak minderről a csehek és a szlovákok — legalábbis a nagy többség —, utoljára a külföldi csapatok bejövetelének évfordulóján mondták ki nyilvánosan.

Már 1969 júniusában, két hónappal az évforduló előtt röp- iratokat kezdtek terjeszteni, amelyek felszólították a polgárokat, hogy az évfordulón nyilvánítsák ki tiltakozásukat a katonai intervenció ellen. A legkülönfélébb akciókra szólítottak fel. A legtöbb példányban azt a röpiratot sokszorosították és terjesztették, amely békés tüntetésekre szólított fel, mert minden rendbontás a szabadság újabb korlátozását váltotta volna ki. Ez a .szórócédula felszólított arra, hogy a katonai intervenció évfordulóján tüntetőleg gyalog menjenek a munkások a munkahelyre, utána pedig haza, vagyis aznap ne vegyék igénybe a városi közlekedés eszközeit, ne menjenek moziba, színházba, kávéházba és étterembe, s ne vásároljanak a boltokban, az előző év augusztusa áldozatainak sírját pedig virággal díszítsék fel.

Július elején, nem éppen humorérzék nélkül, Gustáv Húsúk a következőket mondta erről a felszólalásról: Menjen

gyalog, aki akar. Azt mondják, hogy ez egészséges!

Az állam- és pártvezetőség igen átfogó elővigyázatossági intézkedéseket foganatosított, hogy megakadályozza vagy mérsékelje mindeféle tüntetés és elégedetlenség kinyilvánításának hatását. Az összes állami és pártszerv nyugalomra szólított fel, és figyelmeztetett, hogy határozottan meghiúsítanak minden rendbontási próbálkozást.

A nagyobb városok, elsősorban Prága utcáin biztonsági szervek és a hadsereg megerősített járőrei kezdtek el cirkálni. A városok valamennyi fontosabb pontjaira őröket állítottak. Híreket tettek közzé a falakra jelszavakat író, vagy szórócédulákat sokszorosító és terjesztő személyek letartóztatásáról.

Az elővigyázatossági intézkedésekkel egyidejűleg kezdetét vette a végleges politikai leszámolás is. Közzétették az egy évvel korábbi események dokumentumait és megmagyarázták az „érem másik oldalát”. A sajtó, a rádió, és a televízió folytatta a politikai offenzívát. továbbá különféle összejöveteleken a vezetők tartottak beszédeket. Mindez augusztus 19-én tetőzött, amikor a prágai kongresszusi csarnokban megtartott összejövetelen Ludvig Svoboda köz- társasági elnök és Gustáv Husák, a CSKP első titkára, mondtak beszédet.

Husák sorozatos hibák elkövetésével vádolta meg Dubcek vezetőségét. Elmondta, hogy sem a nyilvánosságot, sem a pártvezetőséget nem tájékoztatták kellően az SZKP és a Varsói Szerződés más tagországai pártjainak képviselőivel megtartott találkozókról. Nem fogadták el a felkínált tárgyalásokat az SZKP képviselőivel. Nem mentek el a varsói megbeszélésekre, s Husák véleménye szerint ez durva politikai hiba és helytelen demonstráció volt. Nem fogták fel elég komolyan az SZKP vezetőségének és másoknak a figyelmeztetéseit, hogy Csehszlovákiában veszélybe került a szocializmus, s hogy ezáltal a szocialista tábor is meggyengült. A drezdai, a szófiai, a moszkvai, az ágcsernyői és a pozsonyi megbeszéléseken kötelezettségeket vállaltak, megígérték. hogy rendet teremtenek, de semmit sem tettek.

Husák véleménye szerint, amennyiben a CSKP vezetősége a szocialistaellenes és a jobboldali erők ellen folytatott volna harcot, s ha egy kis rendet teremtett volna a tömegtájékoztatási eszközökben, s ha elvtársi és baráti kapcsolatokat tartott volna fenn a szövetséges államokkal, ak- akkor nem lett volna semmilyen augusztus, s nem következett volna be a külföldi csapatok bejövetele.

Hibákat tehát kizárólag a csehszlovák fél követett el. Ismételt megerősítése volt ez azon régi gondolat helytállóságának. hogy a győztesek írják a történelmet.

(Folj/tatjuk) Tomislav Butorac