Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-13 / 111. szám

1989. május 13., szombat Játék az életért Bécsi beszélgetés a dráma amerikai értelmezéséről Pártmunkát a lakóterületen és a munkahelyen Kibövitett pártbizottsági ülés Orosházán Kibővített pártbizottsági ülést tartottak Orosházán, csütörtökön késő délután. Köszöntőjében dr. Körmendi János első titkár elmondta: az MSZMP városi bizott­sága tagjain kívül meghívást kaptak az alapszervezeti titkárok is, hisz a napirenden olyan témák is szerepel­nek, amelyek közvetlenül érintik az alapszervezeti és üzemi pártmunkát; a titkárok bepillantást nyerhetnek a pártbizottság vitájába; a vifaszellemet így továbbvi­hetik az alapszervezetekbe, továbbá a fórum alkalmat ad arra is, hogy a meghívottak ismerkedjenek a párt- bizottság tagjaival és munkájukkal. Xan S. Johnson az Ameri­kai Egyesült Államokból ér­kezett a Nemzetközi Amatőr Színházi Szövetség március­ban Bécsben rendezett kon­ferenciájára. A Salt Lake City-i Utah Egyetem dráma­tanári és gyermekszínházi tanszékét vezeti, s a felsőfo­kú oktatással párhuzamosan színházi iskolájában különö­seid tehetséges 8-11 és 13-18 éves gyerekekkel foglalko­zik. — Egyetemi hallgatóim, akik pedagógusnak vagy ren­dezőnek készülnek, részt vesznek a hetséggondozás- ban, és a gyermekcsoportok az egyetemi tanterv fontos részét képezik. Közösen írunk, rendezünk és adunk elő darabokat. Az írást álta­lában alapos feltáró munka előzi meg, amikor azt kutat­juk, hogyan élnek a külön­böző rétegek, családok, mi­lyen gondokkal küzdenek. Igyekszünk a törődésre leginkább rászorulókkal fog­lalkozni, ennek szép példája, hogy a hajléktalanok bevo­násával rendszeresen utca­színházát játszunk. Persze, előfordul, hogy nincs más célunk, mint a kellemes idő­töltés, a szórakozás, a közös játék öröme: s ez sem mel­lékes szempont. — A tanácskozáson részt vevők a dráma igen széles körű alkalmazásáról, a leg­különfélébb módszerekről számoltak be. Voltak ha­sonló vagy ismétlődő terüle­tek is. De halálos beteg, menthetetlen gyerekekkel egyedül ön foglalkozik. Na­gyon nehéz lehet... — Találkozni és együtt­működni velük, s a végén megnézni azt az előadást. .. bizony nagyon nehéz. De a tudat, hogy szükséges és hasznos, amit csinálok, erőt ad. Tavaly darabot írtunk ha­lálos beteg teenagerekről; egyetemi növendékeim együtt dolgoztak a kis bete­gekkel, közösen hoztuk lét­re az előadást, ami arról szólt, hogyan szembesülnek a gyerekek a halállal. S a halál ebben az egész törté­netben a második helyre szorult; megelőzte a re­mény. Hiszek abban, hogy ezeknek a gyerekeknek két- három. talán négy évvel is meghosszabbítottuk az életét azáltal, hogy szerepet, fel­adatot. örömöt kaptak, ami­ért érdemes volt élniük. Számos konkrét példát tudnék sorolni arra, hogyan segítettünk embereken, gye­rekeken — a drámával. Az egyetemisták körében mű­ködik egv utazó társulat; fő feladatának tekinti, hogy szexuális zavarokkal küsz­ködő, vagy ilyen jellegű bűncselekményektől fenye­getett fiatalokat megment­sen. Ebben a programban szociológusokkal és jogá­szokkal dolgozunk együtt, és komoly eredményeket értünk el. Egy másik utazó társulat a legkülönbözőbb iskolákba látogat el, hogy ízelítőt ad­jon az amerikai és a világ- irodalomból, a költészet gyöngyszemeiből, ifjúsági művekből, mesékből. Olyan közönséghez szólnak, akik egyébként sosem jutnának el a színházba. Azt tapaszta­A május 17-én, szerdán megnyíló tavaszi BNV elő­készületeiről tartottak saj­tótájékoztatót tegnap, a kő­bányai vásárközpontban a vásár szervezői. Szabó Imre, ipari minisz­tériumi államtitkár tájékoz­tatójában hangsúlyozta: a tavaszi Budapesti Nemzet­közi Vásár, mint a beruhá­zási javak szakvására, ez­úttal is jó lehetőségeket kí­nál a gazdálkodók részére, hogy nemzetközi összehason­lításban vizsgálják és érté­keljék termékeiket, bemu­lom, ha a fiatalok szólnak saját korosztályukhoz, vagy a felnőttekhez, ha teenage- rek foglalkoznak gondjaik­kal, sokkal hatásosabb, mintha felnőttek tennék ugyanezt. — Mi az oka annak, hogy munkáját ilyen erőteljesen a segítőszándék hatja át? — Erre egész pontosan tu­dok válaszolni. Ügy gondo­lom, ilyen pályára szemé­lyes okok viszik az embert. Tizennyolc éves voltam, amikor hosszan tartó, súlyos betegségben elhunyt apám, és éppen befejeztem szak- dolgozatomat, amikor anyám halt meg autóbalesetben. Egyetlen gyerek voltam, és akkor rádöbbentem valami­re: függetlenül attól, hogy milyen a szülő-gyermek kap­csolat — a mienk egyébként kitűnő volt —, a gyerek sok mindent azért tesz, hogy a szülők kívánságát teljesítse. Velem is ez volt a nelvzet. S amikor így hirtelen elmen­tek, én ott maradtam, talán életemben először egyedül kellett döntenem ... Mihez kezdjek? Mit akarok egyálta­lán? Már akkoriban jó ér­zékkel tudtam gyerekekkel bánni, egyszerűen szüksé­gem volt arra, hogy tanít­sak, és beleszerettem a ren­dezésbe. S ez a három együtt — gyerekek, tanítás, rendezés — a gyermekszín­házban lehetséges. Nos, eny- nyi a magyarázat. — Milyen összefüggést lát a mai életmód és a művé­szet szerepe között? — Született optimista va­gyok, aki a vízzel félig töl­tött pohárra nem azt mond­ja, hogy félig üres, hanem azt, hogy félig tele van ... Derűlátó vagyok a rohamos technikai fejlődéssel szem­ben is. A műszaki vívmá­nyok alapvető tulajdonsága a kétélűség, vagyis az, hogy jóra éppúgy felhasználha­tók, mint rosszra. Én a problémát inkább ott látom, hogy a technológia hihetetlen fejlődésével az emberi alkalmazkodás már- már képtelen lépést tartani. S ha az ember nem veszi tu­domásul, hogy a változás örökre és szorosan hozzátar­tozik hétköznapjaihoz, köny- nyen áldozattá válhat. Itt van óriási szükség a neve­lésre, a személyiségfejlesz­tésre, a művészetekre. Sokan félreértik viszont, mit jelent az, hogy a színház a társadalom tükre. Szerin­tem tisztáznunk kell, mire használjuk a tükröt! Javítás­tassák fejlesztési eredmé­nyeiket, s egyúttal megis­merjék a legújabb külföldi kínálatot, technológiai meg­oldásokat. Horváth János, a vásár- központ igazgatója elmond­ta, hogy hazánkkal együtt, összesen 28 ország, vala­mint Nyugat-Berlin és Taj­van kiállítói mutatkoznak be az idei tavaszi BNV-n. Az összes kiállító terület mintegy 35 százalékát igé­nyelte az 1042 külföldi cég, ők 35 233 négyzetméteren mutatják be kínálatukat. A ra, igazításra. Nem azért né­zünk tükörbe, hogy lássuk, létezünk. Hanem azért, hogy megtudjuk: hogyan nézünk ki, s mit tegyünk annak ér­dekében, hogy jobban néz­hessünk ki. Tehát felülbírál­juk- önmagunkat, alkalmaz­kodunk. S ilyen értelemben a színház inkább a jövő tár­sadalmának tükre. Azt hiszem, a művészet feladata, hogy kritizáljon, bíráljon, és ezáltal hozzáse­gítse az embert a körülötte zajló változások megítélésé­hez és kézben tartásához, az alkalmazkodáshoz. Kritizálni és a jövőbe mutatni — ez a művészet küldetése. Ez a dolga a tükörnek is, és min­den komoly, nemes szándé­kú alkotásnak, művészi te­vékenységnek. — Nemcsak problémás, hanem tehetséges gyerekkel is foglalkozik. De többször hangsúlyozta a különböző beszélgetések során, hogy el­sősorban nem hivatásos szí­nészeket akar nevelni. — Mindannyiunknak úgy kellene hivatást választani, hogy megkérdeznénk önma­gunktól : mit változtathatok én azzal a világon? Miképp tehetem hozzá a magam pa­rányi részét a nagy#egész- hez? A legtöbb ember a drá­ma szó hallatán színdarab­ra, előadásra gondol, pedig a dráma elsősorban az em­beri fejlődés folyamata. Nekem az a célom a drá­mával, hogy színpadi és va­lóságos karaktereket fejlesz- szek. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy tehetséges fia­tal növendékeim tanulmá­nyaik befejeztével, az élet sűrűjében megtalálják he­lyüket, boldogok és elége­dettek legyenek, minthogy hivatásos művésznek men­jenek. Dehogy akarom, hogy a munkanélküliek számát növeljék! Az Amerikai Egye­sült Államokban jelenleg a munkanélküliek 95 százalé­ka hivatásos művész! Miért kárhoztatnám ilyen sorsra azokat a fiatalokat, akiket szeretek?! Amikor a teenager részt vesz a játékban, a drámá­ban, amikor cselekszik, al­kalmazkodik, tulajdonkép­pen felfedezi önmagát és a világot. S ez az aktív részvé­tel többet nyújt számára, mint ha pusztán nézője len­ne egy tőle független, szá­mára esetleg közömbös szín­háznak. legnagyobb külföldi kiállító Ausztria és az NSZK. Dá­niából, Japánból, Norvégiá­ból és Spanyolországból, a tavalyinál több kiállító ér­kezik. A szocialista orszá­gok közül Lengyelország, a Szovjetunió és Csehszlová­kia rendezi a legnagyobb árubemutatókat. A magyar vállalatok az idén kisebb számban képviseltetik ma­gukat a tavaszi BNV-n, vi­szont fél tucat bank ajánlja majd különféle szolgáltatá­sait, részvényeit, és kötvé­nyeit. S hogy mik ezek a közér­deklődésre számot tartó té­mák? Az első a lakóterületi politikai munka úi gyakor­lata Orosházán. A testület elé teriesztett vitaanyag kapcsán Sinkó József titkár elmondta, hogy a párttagság körében vitát váltott ki a következő kérdés: — Mi a tétié a lakóterületi pártmun­kának? — A válasz egyértelmű — mondta a titkár. — Az MSZMP a politikai intéz­ményrendszer átalakulása során megmarad-e vezető pártnak; tudja-e a lakosság körében tömegbefolyását erősíteni. Ez a cél csak úgy érhető el. ha a munkahelyi és a lakóterületi pártalap- szervezetek tagjaitól a szer­vezeti keretek részleges át­alakítása mellett új politi­kai munkával, úi követelmé­nyeket is támasztunk. Itt a városban is érzékelhető: he­Ritkán adatik meg az em­bernek, hogy egyéni sors­fordulója egy kisebb vagy nagyobb közösség számára is jeles nap lehet — olyan, amelyiket hosszú ideig meg­őriz az emlékezet. A mai al­kalom ezen rendkívüli na­pok közé tartozik, hiszen a búcsúzók számára az életre, a hivatásra való felkészülés fejeződött be, s ugyanez a három éve létrehozott békés­csabai főiskolai kar történe­tének első ballagási ünnep­sége is. Alig három hónap múlva az első itt végzett tanítók útnak indulnak a falvak és városok iskoláiba, hogy tu­dást, emberséget és hitet adjanak a felnövő generá­ciónak. Manapság divattá vált pa­naszkodni, az értelmiségi lét anyagi feltételeinek hiányát emlegetni. Magam is ezt az életet élem, tudom, hogy az érvek . igazak. Mégis úgy gondolom, hogy most igazán jó értelmiséginek lenni, ha az értelmiségi hivatás lé­nyegét abban látjuk, hogy cselekvő részese lehet a ma­gyar nép és nemzet jövője alakításának. Hosszú idő éta most először válhatunk for­málóivá a bennünket körül­vevő kisebb-nagyobb közös­ségeknek, segíthetünk meg­gyengült belső kohéziós ere­jük visszanyerésében, a ha­ladás útjára való visszatalá- lásban. Bár a mai, katasztrófával fenyegető gazdasági körül­lvenként heves, indulatok­tól sem mentes politikai csa­tározások folynak. Ezek színtere a lakóterület lett. Itt kell tehát megvívni a politikai küzdelmeket. Fél­reértés ne essék, ez nem je­lenti a munkahelyi pártszer­vezetek szétzilálását. Sőt! A „két lábon állást” kell fel­vállalni — pártmunkát kell végezni a munkahelyen és a lakóterületen egyaránt. A szóbeli kiegészítést kö­vetően sokan emelkedtek szólásra. Tapasztalataikról, eddigi eredményeikről, a párttagság észrevételeiről, aggályairól számoltak be. Íme egy kis ízelítő: — Azokkal a kérdésekkel kell foglalkozni a lakóterületen, amelyek a lakosság egészét érintik: — Olyan közössé­geket kell létrehozni, ame­lyekben az emberek jól ér­zik magukat; — A lakóterü­leteken eddig is volt oárt­mények között különösen hangzik, minden tájékozott ember számára nyilvánvaló, hogy korszerű gazdaságot létrehozni, lendületes gazda­sági fejlődést kibontakoztat­ni alacsony műveltségű tár­sadalomban nem lehet! A történelmi átalakítás végrehajtása az utánunk kö­vetkező generációk feladata — erre azonban csak akkor leszünk képesek, ha lebont­juk a túlhaladott gazdasági- társadalmi struktúra részét képező oktatási-kulturális szerkezetet, amely uniformi­zált mennyiségi képzésre is csak felemásan volt alkal­mas, és a társadalom haté­konyságának növelését szol­gáló, minőségre orientált, a gazdasági társadalmi folya­matokkal szoros kölcsönha­tásban álló • új oktatási és kulturális szerkezetet alakí­tunk ki. Ki kell mondanunk, hogy az oktatásügy megújhodásá­nak igazi tartalékát ma nem a szervezeti átalakításban, sőt nem is a példátlanul rossz anyagi feltételek javí­tásában, hanem mindenek­előtt az oktatók és a hallga­tók nemzeti felelősségérzet­től áthatott reformtörekvé­seinek szabad kibontakozta­tásában látjuk. A reformtörekvések első legfontosabb eleme az isko­lák működésének demokra­tikus alapokra helyezése. A demokráciára nevelés első színtere csakis az iskola le­munka, erről nem kell vi­tázni: arról viszont ieen. hogy az egyes területek tag­ságának ■ átlagéletkora ma­gas. ezért indokolt, hogy mi­nél több fiatal kapcsolód­jon be a lakóterületi párt- munkába. A pártbizottság felhívta a figyelmet: a lakóterületi oártviták során meggyőzés­sel és a fokozatosság elvét figyelembe véve kell a po­litikai munkát áthelyezni a lakóterületekre. Ki kell emelni, hogy ennek a mun­kának a városban voltak és vannak hagyományai, amire építeni lehet. Minden kap­kodás nélkül konkrét politi­kai feladatokra kell mozgó­sítani a párttagságot, ame­lyeknek központi kérdése a soron következő választások. Végezetül a pártbizottság három úi lakóterületi alap- szervezet működéséhez tá­rult hozzá. A hosszan tartó tartalmas vitát követően a pártbizott­ság megtárgyalta a városi tanáccsal, a tömegszerveze- tekkel. mozgalmakkal kiala­kítandó politikai együttmű­ködés néhány fő kérdését. Határozatot hozott arról, hogy a Hazafias Népfront városi küldöttértekezletének személyi kérdéseiben nem foglal állást. Ez azt is ielen- ti, hogy a korábbi hatáskör gyakorlatával nem él. Cs. I. hét. Csak itt válhatnak az új generációk számára ben­sővé azok az értékek, ame­lyek nélkül egy új, korsze­rű, a világ fejlődésébe be­kapcsolódni képes aktív tár­sadalom nem jöhet létre. A haladásnak és az iskolának újra egymásra kell találnia! S vissza kell találnia értel­miségi hivatásába a pedagó­gusnak is, hiszen az értelmi­ség aktív részvétele nélkül nem lehetnek reformok, re­formok nélkül nem lehet társadalmi előrehaladás! Ez a közös elvekből kiin­duló oktatói-hallgatói együttműködés vezetett azokhoz az elképzelésekhez is, hogy a békéscsabai főis­kola a tanítóképzés mellett új profilú oktatási progra­mok felvállalásával (pl. bi­zonyos közgazdasági, szoci- álpedagógiai, közösségszer­vezői, államigazgatási kép­zéssel) kívánja elősegíteni a szűkebb haza előrehaladásá­hoz szükséges, korszerűen képzett új vezetőréteg kiala­kítását, és gyökeres változá­sokat kíván végrehajtani a tanítóképzésben is. Nem pe­dagógus szakmunkásokat, hanem széles körű társadal­mi ismeretekkel és felelős­ségérzettel rendelkező értel­miségieket kívánunk képez­ni, akik pedagógus szakkép- zettségűek. Azt várjuk, hogy a hajda­ni néptanítókhoz hasonlóan, lámpások legyenek a falvak­ban, hitükkel és tudásukkal nyissák meg a tartalmas em­beri élethez, a nemzeti újjá­születéshez vezető utat a fel­növő generációk számára. Úgy gondoljuk, hogy en­nek a most búcsúzó hallga­tók mindegyikét átható hit­nek és szándéknak a kiala­kulása az, ami a főiskolán eltöltött évek eredményessé­gének legfőbb bizonyítéka és annak az ígérete, hogy a jövő szebb lesz a múltnál és a jelennél. — Johnson ur, köszönjük a beszélgetést! Niedzielsky Katalin Több mint 1800 kiállító vesz rész a tavaszi BNV-n Most szép lenni értelmiséginek Ballagó főiskolások búcsúztatása A Debreceni Tanítóképző Főiskola békéscsabai kihe­lyezett tagozatán első ízben rendeztek ballagási ünnep­séget, melyen dr. Köteles Lajos igazgatóhelyettes mon­dott beszédet, búcsúztatta az első tanítókat a békéscsa­bai főiskoláról. Az ünnepi beszéd gondolatgazdagsága miatt, úgy véljük, hogy nemcsak a diákságnak, hanem olvasóinknak is érdekes lehet, ezért rövidített változatát közöljük. „Tisztáznunk kell a társadalmi tükör fogalmát!”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents