Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-12 / 110. szám
Bizalmi kérdés Néha túlontúl általánosságokat és sokszor csupán ismétléseket tartalmazó felszólalásokról, valamint dr. Deák Gábor ÁISH-elnök előterjesztéséről beszélgettünk az országgyűlés ebédszünetében Szarvas Andrásné és Magyar Pál megyei képviselőkkel. Mindketten úgy vélik, az államtitkár írásos előterjesztése meglehetősen gyenge volt. Felszínes, ha úgy tetszik felületes, érvekkel nem kellően alátámasztott, tudniillik a leglényegesebb dolgokat csak futólag érintette. Ám a szóbeli expozé már joggal váltott ki a honatyák egy részéből elégedettséget. Arra a' kérdésünkre, hogy vajon egy embertől hogyan lehet két, egymástól merőben eltérő szemléletű referátumot elfogadni, képviselőink úgy vélték, hogy éppen a parlamenti bizottságok és különböző csoportosulások ülésein győződhetett meg arról Deák Gábor, hogy a képviselők ebben a kérdésben csak reális helyzetfelmérést fogadnak el. «Szarvas Andrásné egyébként úgy véli, az elhangzott észrevételek, javaslatok az ifjúságpolitikát és az ehhez kapcsolódó szociális kérdéseket illetően hozzájárulhatnak ahhoz is, hogy a készülő kormányprogram megfeleljen a közvélemény igényeinek. S az is valószínűbb, hogy az alkotmánytervezetben nagyobb sújt kaphat az ifjúságpolitika. A képviselőink egyébként úgy vélik, hogy hivatkozni az ország anyagi helyzetére, labilis fizetőképességünkre a jövőben csak bizonyos mértékben szabadna. Tudniillik több olyan feszítő probléma van, melyek megoldása elodázhatatlan. Például a két-három gyereket nevelő fiatal családok egy része képtelen gyermekeinek a napközi térítési díjat is befizetni, s ennek elodázására semmilyen hivatkozási alapja nincs a kormánynak. Meggyőződésem, találhatók olyan források, melyek átcsoportosíthatók a legfeszítőbb területekre. S ez ma, ha úgy tetszik, bizalmi kérdést is jelent. (Folytatás az 1. oldalról) vábbi indoklás felesleges, mindenki érzi a törvényjavaslat jelentőségét. HatároEzután az elnök bejelentette. hoev a következő napirendi pontról, az Elnöki Tanács 1985. július 1-je óta végzett munkáiéról szóló beszámolót írásban megkapták a képviselők. A jelentéshez Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke nem kívánt szóbeli kiegészítést tenni. S mivel hozzászólásra sem jelentkezett képviselő. határozathozatal következett: a beszámolót a képviselők két tartózkodás mellett tudomásul vették. Az Elnöki Tanács írásos jelentése egyebek között arról ad tájékoztatást, hogy az elmúlt három évben — a kormány kezdeményezésére — a testület 108 törvény- erejű rendeletet alkotott. A jelentés szólt az egyéni kegyelem gyakorlásáról is. Az Elnöki Tanács a múlt évben törvényszerű rendelettel közkegyelmet gyakorolt. a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól mentesültek mindazok, akiket az 1956- os eseményekkel összefüggő részvételük miatt állam elleni. és azzal összefüggésben más bűncselekmények miatt ítéltek el. s eddig még nem mentesültek. A közkegyelem 174 személyre nem terjedt ki. azonban ezek közül 120 elítélt cselekménye olyannak bizonyult, hogy az eltelt hosz- szú időre és társadalompoElöljáróban emlékeztetett arra, hogy az Országgyűlés utoljára 18 évvel ezelőtt, az Ifjúsági Törvény megalkotásakor tárgyalt önálló ifjúságpolitikai témát. A kormány beszámolójaként előterjesztett expozéjában az államtitkár rámutatott: a mai helyzetben fonzathozatal következett: az Országgyűlés egyhangúlag hatályon kívül helyezte a Sztálin emlékét megörökítő törvénytlitikai életünkben bekövetkezett változásokra figyelemmel ma már semmi nem indokolja, hogy tovább viseljék a joghátrányokat, ezért kegyelemben részesültek. Egyéni kegyelmet csak nagyon indokolt esetben gyakoroltak, 1800 kérelmezőből 180-200-an részesültek így kegyelemben. A jelentés végül az Elnöki Tanács külpolitikai tevékenységével foglalkozik. A testület annak szellemében végezte munkáját, hogy a világ mind külpolitikai, mind külgazdasági értelemben új korszakba lépett, amelyben nem egyszerűen a békés egymás mellett élés. hanem a konstruktív, kölcsönösen előnyös együttműködés a cél. Az Elnöki Tanács határozata alapján 1987-ben Kamerunnal. 1988- ban Gabonnal. ez év elején pedig a Koreai Köztársasággal létrejött diplomáciai kapcsolattal együtt immár 131 országgal és az Európai Közösséggel tart fenn Magyarország nagykövetségi szintű diplomáciai kapcsolatot. Ezután az ifjúsági törvény végrehajtásának tapasztalatairól. a kormányzat eddigi és jövőbeni ifjúság- politikai törekvéseiről Deák Gábor államtitkár, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnöke számolt be. tos az új ifjúságpolitika kialakítása. önállóbb arculatú és főleg eredményesebb állami. ennek alapján ifjúságpárti kormányzati munkára van szükség. Az államtiktár a másik és legfontosabb tényezőként az ifjúság helyzetének aggasztó mértékű romlását jelölte meg. Az ifjúság mostani gondjai nem újkeletűek. még csak nem is a közelmúlt termékei. hanem hosszú évek. csaknem két évtized során alakultak ki. Ez a kormány a múlt hibáiért nem veszi vállára a felelősséget. A megoldásért viselt felelőssége azonban áthárítha- tatlan. ezzel ennek a kormánynak kell szembenéznie — hangoztatta. Az eladósodás, az infrastruktúra elhanyagolása, az elhibázott beruházások, a pazarlás, a szakszerűtlenség odáig vezetett, hogy ki kell mondanunk: ez a politikai gyakorlat — szándékától függetlenül — objektíve nem lehetett ifjúságpárti. így — bármennyire fájdalmas — logikus és szükségszerű a következménye : az ifjúságpolitika is elégtelenre vizsgázott — szögezte le. Megoldatlanok a legjelentősebb ifjúsági problémák. A fiatal felnőttek jelentős rétegei — a mai 20-30 évesek — saját létfeltételeiket nem tudják a maguk erejéből megteremteni; annak ellenére sem, hogy dolgoznak. Az állam már a családra hárította át az ifjúság nevelése költségeinek legnagyobb hányadát, anélkül, hogy az otthonteremtéssel, a gyermeknevelésesl, és a pályakezdéssel összefüggő költségelemek a bérben megjelennének. Az 1989. évi tervezett áremelés átlagosan 800 Ft/fő többletkiadást jelent havonta. Ebből a családi pótlék 300 forintos emelése keveset kompenzál. Az államtitkár hangoztatta. hogy az ú jabb nemzedékek növekvő hányada nem kénes új család elindítására, illetve kielégítő ellátására. A gyermekeket nevelő családok helyzete drámai, ezért halaszthatatlan a társadalompolitikai reform. A nevelés-oktatás állami feladatait is a legfontosabb ifjúságpolitikai kérdések közé sorolta az államtitkár, rámutatva, hogy az országban végbemenő átalakulás az utóbbi évtizedek legátfogóbb iskolareformját követeli meg. Az iskolai nevelő-oktatómunka ma nem képes a társadalmi esélyegyenlőtlenség csökkentésére. a tömeges méretű tehetséggondozásra — jelentette kii. A gazdaságosabb termelés, a szerkezetváltás nem kívánt. de szükségszerű következménye a munkanélküliség növekedése, amely az ifjúságot az elsők között sújtja. 1986-ban 3600, ’87ben 4700 fiatal nem tudott elhelyezkedni. Helyzetük azért is nehéz, mert többségüknek nincs megfelelő szakképzettsége. Áttörést ebben a helyzetben az oktatási rendszer tartalmi-szerkezeti változása jelenthet. Az átképzési támogatás. a vállalkozás ösztönzése. a közhasznú munkák szervezése, külföldi munkavállalás lehetőségének bővítése jelentős erőfeszítés ugyan, de nem hozhat átfogó megoldást. Különösen azért nem. mert a legkiszolgáltatottabb rétegnek nem ad gyógyírt, de munkanélküli segélyt sem. mert a pályakezdőket ez a jog nem illeti meg — tette hozzá. Az államititkár a feszítő gondok között szólt a lakáshoz jutás nehézségeiről. Mint mondta, a családi segítséggel számolni nem tudók lakásszerzési esélye kilátástalanná vált. Deák Gábor a gondok ismeretében halaszthatatlannak ítélte a lakás- gazdálkodás egész rendszerének korszerűsítését. Az Ifjúsági Törvény végrehajtásáról szólva hangoztatta. hogy a törvény a maga idejében progresszív szerepet játszott, végrehajtása során azonban kiderült; felemás szabályozás született. Túlzott illúziók fűződtek e jog mindenhatóságához. A deklarált célokhoz kezdettől fogva hiányos, elégtelen eszközrendszer társult. Fontos tapasztalat az is. hogy szemlélete és tartalma nem illeszkedik a meghatározó társadalmi folyamatokhoz. Az államtitkár álláspontja szerint nem egv törvénynek. hanem a jogrendszer egészének kell tükröznie az ifjúság sajátos helyzetéből fakadó jogokat és kötelezettségeket. Ezzel ösz- szefüggésben aCTcr^sztónak tartotta, hogv az alkotmány mai tervezetében még utalás sincs erre. Az ifjúság számára különösen jelentősek eaves törvények. ezért arra kérte a képviselőket, hoev döntéseik. törvényalkotó munkájuk során a magas szintű jogszabályokban is érvényesítsék az • ifjúságpolitika szempontjait. Hangsúlyozta ugavnakkor. hogy még korai lenne az ifjúsági törvény hatályon kívül helyezésére javaslatot tenni. Ez csak akkor lesz időszerű, amikor a törvényben foglalt, vagy az abból eredő valamennyi időtálló és az ifjúság érdekeit szolgáló szabályozás beépül a megfelelő törvényi, jogszabályi helyekre. Deák Gábor figyelmeztetett: a fiatalok helyzetének romlása.' életkilátásaik elbizonytalanodása olyan fokú bizalomvesztéshez, sőt bizalmi válsághoz vezethet, ami veszélyezteti a társadalmi rendszer stabilitását is. A közelmúlt ifjúságpolitikája — mivel a felgyülemlett gondokat érdemben kezelni képtelennek bizonyult — elvesztette hitelét. Az államtitkár nem vitatta, hogy az ifjúság érdekében történtek kormányzati erőfeszítések, de kormány- program híján ezek eleve nem lehettek elégségesek. Az elmúlt három esztendő ifjúságpolitikai törekvéseit felelevenítve rámutatott, hogy a tárcák és a kormány soikszor nem tudták elfogadni az AlSH által közvetített ifjúsági szempontokat. Az ÁISH indítványozta először az első lakáshoz jutás kedvezményezését, ám az első lakáshoz jutók kivételes vállalati támogatására kialakított pénzügyi konstrukció a múlt évi parlamenti költségvetési vitában nem kapott támogatást. Az oktatásban a reálérték folyamatos növelését támogatta, amelyet végül is csak a felsőoktatás vonatkozásában sikerült érvényesíteni. A hivatal az adóreform munkálatainak véglegesítése során egyebek között javasolta, hogy az adórendszerbe épüljön be a gyermeknevelés kedvezményezése, s azt is, hogy a családi pótlék, illetve az anyasági segély olyan mértékben emelkedjen, hogy az legalább a reálérték megőrzését biztosítsa. Az államtitkár hangoztata: a kormány hosszú évek után, tavaly októberben — ifjúságpolitikai feladattervének tárgyalása során — szembesült kendőzetlenül azzal, hogy az ifjúság helyzete nagy mértékben romlott. A feladatterv tervezete az ifjúsági problémák gyűjteménye lett. Olyan kompromisz- szumos feladatterv született, amely számos, de nem minden lényeges ifjúságpolitikai kérdést tartalmazott. Németh Miklós miniszter- elnöknek a napirendi vitában elhangzott szavaira emlékeztetve utalt arra, hogy a kormánynak határozottan, s a velejáró konfliktusokkal is vállalnia kell az ifjúság élethelyzetét érdemben javító döntéseket. Amíg a fiataNÉPÚJSÁG lók nem tapasztalják, hogy a kormány megteszi érdekükben a reálisan elvárható intézkedéseket, addig az ifjúság megnyerése, a reform- program mellé állítása illúzió marad. A legsúlyosabb feszültség- gócok enyhítésére az adórendszert is korszerűsíteni kell. A személyi jövedelem- adó módosításakor családbarát adórendszert szükséges megcélozni, amely a családi pótlékkal együtt reális mértékben veszi figyelembe az eltartottak számát. A gyermekvállalás terheit az adó- kedvezményekben és a családi pótlék együttes összegében lehet figyelembe venni. Mielőbb be kell vezetni a családi pótlék reálértékét megőrző automatizmust. Az első lakás megszerzésének könnyítéséhez az ÁISH szükségesnek tartja, hogy a még lakással nem rendelkező gyermekes vagy gyermeket vállaló fiatalok egyszeri, vissza nem térítendő normatív támogatásban részesüljenek. A foglalkoztatási feszültségek enyhítése érdekében döntő az oktatási rendszer gyors korszerűsítése. Ezzel párhuzamosan az átképzéshez minden lehetőséget meg kell adni a munkahelyet nem találó fiatalnak. Aki önhibáján kívül mindezt nem tudja igénybe venni, azt állami segélyben szükséges részesíteni. Halaszthatatlan, hogy végre elkészüljön a több éve ígért program a nagy létszámú korosztályok fogadására, számukra munkahelyek teremtésével. Az oktatást a legfontosabb, kiemelt nemzeti beruházásnak kell tekinteni. Az állami-kormányzati ifjúságpolitikai gyakorlat lényegét az államtitkár a társadalmi, generációs feszültségek pontos ismeretében, kezelésében, megelőzésében, enyhítésében, valamint az ifjúság érdekeit képviselő, a társadalmi ellenőrzést ellátó mechanizmus kiépítésében és működtetésében jelölte meg. E folyamat tekinthető egy társadalom tényleges ifjúságpolitikájának. Végleg le kell számolni azzal az illúzióval, hogy az ifjúság ügyében időről időre egy-egy átfogó, egységes dokumentummal egyszerre minden elrendezhető. Az alapvető ifjúságpolitikai kérdések az össztársadalmi-gazdasági ügyek szerves részei, és az ifjúság helyzete a jövőben sem függetleníthető a társadalométól. Az ifjúság életkörülményeinek érdemi javítása viszont csakis a válságból kiutat mutató kormányprogram részeként lehetséges — hangoztatta. Motozás A Parlament épületébe igyekvő újságírók és a vendégek közül jó néhányat a belépés előtt a kapuban megmotoztak. Na, nem az „amerikai stílust” — a felemelt kézzel a falnak fordulva — alkalmazták, hanem csak a táskákba néztek bele, illetve tapogatták meg azok tartalmát. Az eljárás — amely egyébként rendkívül udvariasan zajlott, érthető, ám de szokatlan, hiszen eleddig kevés tudósító tapasztalt hasonlókat. Nemtán bombariadóval fenyegették meg az ország házát? — kérdeztük Rauk József őrnagyot, a kormányőrség alosztályvezetőjét. — Sajnos előfordultak már ilyen bejelentések, de ezek eddig szerencsére komolytalannak bizonyultak. Köztudomású, hogy az utóbbi időben igencsak megszaporodtak a — különböző intézmények elleni — hasonló jellegű fenyegetések. Az Országgyűlésre érkezőket éppen ezért, biztonsági okokból kell ellenőriznünk. Mert mint azt bizonyára észrevette, csak a nagyobb táskák tartalmára voltunk kíváncsiak ... Jelentés az Elnöki Tanács munkájáról Deák Gábor beszámolója
