Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-12 / 110. szám

1989. május 12., péntek o A továbbiakban arról szólt, hogy különösen fontos a tehetséges fiatalokkal való foglalkozás programjának ki­dolgozása. Fel kell ismerni azt is, hogy a fiatalok sport­jára, edzettségére, testi ne­velésére fordított összegek is többszörösen - megtérülnek, mind a teherbíró-képesség, mind a személyiségfejlődés eredményeiben. szervezeteivel a folyamatos párbeszéd mechanizmusát, fórumait. Ezt az elvet érte­lemszerűen a közigazgatás minden szintjén érdemes ér­vényesíteni. Végezetül kérte a képvi­selőket: támogassák azt a javaslatot, hogy a gyermek- és ifjúsági jogok a jogrend­szer egészében, s ne egy kü­lön törvényben jelenjenek meg. Az ifjúsági törvény ha­tályon kívül helyezésére azonban csak akkor kerül­jön sor, amikor az alkotmá- nyozó munka előrehaladása ezt indokolttá teszi. A többórás vitában felszó­lalt Sebesi Lászlóné (Békés m., 6. vk.) nyugdíjas peda­gógus. Az ifjúság legrosszabb helyzetben levő rétegeinek, a szülő nélkül nevelkedők védelmében állami támoga­tással hozzá kell járulni ön­álló életkezdésükhöz. Ennek kidolgozása halaszthatatlan idei feladat — mondta az ál- ‘ lamtitkár. Az ifjúságpolitika csak ak­kor lehet eredményes, ha se­gíti a fiatalok közéleti tevé­kenységét, politikai gyakor­latát, és rendszeres a párbe­széd az állam és a fiatalok között — hangoztatta. Az ÁISH csaknem három­éves működésére visszate­kintve a szervezet hibája­ként ismerte el, hogy nem kezdeményezett eleget, bá­tortalan volt egyes kérdé­sekben. Tevékenysége, kor­mányzati vitái a közvéle­mény előtt rejtve marad­tak. Az államtitkár kijelentet­te: az ÁISH a jelenlegi for­májában nem képes meg­nyugtatóan, kellő eredmé­nyességgel ellátni ifjúságpo­litikai feladatait. Szerinte a jövőbeni új kormányszervet olyan helyzetbe kell hozni, hogy érdemben tudjon hat­ni a fontos kormányzati dön­tésekre, funkcióit és hatás­körét, eszközeit egymással összhangban kell megállapí­tani. Fontos az is, hogy a kormány megteremtse, ki­építse az ifjúsági társadalmi érdekképviseleti, politikai Sebesi Lászlóné felszólalása Arra hívta fel a figyelmet, hogy amikor az Országgyű­lés az ifjúság helyzetéről tárgyal, nem feledkezhet meg azokról, akik nem tag­jai egyetlen ifjúsági szerve­ződésnek sem, illetve a tár­sadalom perifériájára szo­rultak. A falu és a város közötti különbség felszámo­lása csak óhaj maradt, sőt szűkítettek a munkavállalá­si lehetőségek is. Békés me­gye is ilyen gondokkal küzd, a megyében a munkalehető­ségek hiánya miatt az el­múlt években több tízezer­rel csökkent a népesség. Ezért kérte a Mezőgazdasá­gi és Élelmezésügyi, vala­mint az Ipari Minisztérium illetékeseit, hogy az élelmi­szer-feldolgozó ipar fejlesz­tésével teremtsenek több munkalehetőséget. A képviselő kifogásolta a kistelepülések iskoláinak esetenkénti túlerőszakolt körzetesítését, amely sok kis­diákot bejáróvá kényszerí- tett, kollégiumi sorsra kár­hoztatott. Szerinte a kisis­kolások esetében szükség lenne a kistelepülések isko­láinak újbóli megnyitására. Az ifjúsági törvénnyel kapcsolatban hangoztatta, hogy a magas szintű jogsza­A munkavállalók érdekében A szerdán megnyílt ülésszak egyik szünetében újabb parlamenti szekció alakult, mégpedig a szakszervezeti. Nagy Sándornak, a SZOT főtitkárának vezetésével, őt kérdeztük arról, hogy a szaporodó szekciók (agráros. modernizációs., páirtonkívüli stb.) sorában mit szeretné­nek elérni: — Valóban egyre több a szekció, de véleményem szerint ez nem osztla meg az erőket. A mi célunk a munkavállalói érdekek szervezett megjelenítése a ma­gyar Parlamentben. Ez a forma a tájékoztatásban, in­formációban, felkészülésben nyújthat többet, ebben lehet az ereje. — Milyen érdeklődés volt iránta? — Eddig 33 képviselő jegyeztette be magát, én ezt szép induló létszámnak tekintem. — Az egyes csoportok igényei és a gazdasági lehető­ségek között egyre nagyobb a szakadék. Gyakran éri a szakszervezetet is ez a vád, hgoy követelései megala­pozatlanok ■.. — Ezt a legkönnyebb mondani. Mi viszont úgy véljük, a gazdasági lehetőségek és a (rossz) döntések között nagy a szakadék. S azt jobban megsínyli az ország, mint a megalapozatlan követeléseket, amiről egyébként részünkről szó sem lehet a most május 17-én sorra kerülő SZOT—MT (Minisztertanácsi) találkozón. — A romló gazdaságtól leginkább sújtott nyugdíjasok érdekében is szelni kívánnak. — Természetesen, ezt eddig is megtettük. Úgy vélem, az aktív dolgozók érdekvédelme sem lehet hatékony enélkül. A közeli találkozón egyébként a legtöbb kö­vetelést a nyugdíjasok helyzetének javítása érdekében fogalmazzuk meg. bály azért is teljes felújítás­ra szorul, mert az ifjúság emberséges életfeltételeit ál­lampolgári jog alapján kell biztosítani. Deák Gábor a beszámoló vitáját összefoglalva han­goztatta: jó döntés volt, hogy az Országgyűlés két forduló­ban tárgyal az ifjúság ügyé­ről. Végül a határozati javas­lattervezet szövegének módo­sítását indítványozta. Esze­rint az Országgyűlés a Mi­nisztertanács jelentését azon véleményének fenntartásával venné tudomásul, hogy a kormány az elhangzott ja­vaslatokat építse be három­éves munkaprogramjának végleges változatába. A hosszúra —• csaknem kétórásra — nyúlt szünet után az új változatot a fog­híjassá vált padsorokban még jelen lévő képviselők 15 ellenszavazattal, 8 tartózko­dás mellett elfogadták. Eszerint: az Országgyűlés a kormány jelentését — fenntartásokkal — tudomá­sul veszi, és felhívja a kor­mányt, hogy az elhangzott véleményeket, javaslatokat vegye figyelembe a három évre szóló munkaprogram­jának kidolgozásakor. Ez utóbbi tárgyalásakor a kor­mány adjon érdemi tájékoz­tatást a kormányzat ifjúság- politikára vonatkozó főbb elgondolásairól. Az Ország- gyűlés indokoltnak tartja, hogy — a társadalompoliti­káért felelős államminiszter irányításával — 1989. de­cember 31-ig dolgozzák ki az új állami ifjúságpolitikát. Az elfogadott javaslat leszö­gezi: az ifjúsági törvény ha­tályon kívül helyezésére csak akkor kerüljön sor, ha az alkotmány és az alkot­mányos törvények tartal­mazzák a kor követelmé­nyeihez igazított gyermek- és ifjúsági jogokat, sajátos kötelezettségeket, valamint az állami kötelezettségválla­lást, s a társadalmi felada­tokat. Ezzel az Országgyűlés má­jusi ülésszakának második munkanapja— amelyen Szű­rös Mátyás, Horváth í,ajos és Jakab Róbertné felváltva elnökölt — befejeződött. Pénteken, ma reggel 9 óra­kor interpellációkkal folytat­ja munkáját az Országgyű­lés. A parlamenti tudósításokat készítették: Homok Ernő, Rákóczi Gabriella, Szatmári Ilona és Veress Erzsi. Öregeket segítenek - fiatalos lendülettel Ha megyénk nyugdíjas­közösségeinek körében, amo­lyan közvélemény-kutatást kezdeményeznénk, a nagy- szénási Czabán Samu Mű­velődési Ház bizonyára e lista élére kerülne. Nem vé­letlen, hiszen... De erről beszéljen a ház vezetője, Já- vorcsik Béla: — A Békés Megyei Műve­lődési Központ a ’70-es években elhatározta, hogy létrehozza a bázisszervek hálózatát. Az elképzelés az volt: ki, miben tudós, azt művelje. Nekünk is kitalál­tak egy bázist „Reklám és propaganda a közművelődés­ben” címmel. Egy évig pró­bálkoztunk, de valahogy sehogy sem ment. Aztán eszembe jutott, hogy a me­gyében az idős emberek közreműködésével senki nem foglalkozik. Miért ne lehetnénk nyugdíjasbázis? — Tehát így kezdődött. A szárnypróbálgatások mikor­ra tehetőek? — A hetvenes évek vé­gére, mikor elkezdtünk ki­sebb körzeti nyugdíjas-ösz- szejöveteleket szervezni. — Aztán meghirdették az első megyei Ki mit tud?-ot az idős emberek részére. — Igen. Egyrészt szeret­tük volna az összes létező csoportot összehozni, más­részt elő akartuk csalogat­ni az idősekben szunnyadó képességeket. A békéscsabai Trefort utcai művelődési házban tartottuk meg az el­ső ilyen rendezvényt, aztán hamar kinőttük az épületet, hisz 680-ra, meg 960-ra nö­vekedett a résztvevők szá­ma, így amellett döntöt­tünk, hogy maradjunk itt a házban. — Ki hinné, hogy így sze­retnek szerepelni a nyugdí­jasok? — Én hittem, hogy így lesz. A múlt évben például 98 műsorszámot mutattak be versenyzőink, öt kategóriá­ban. Éhben aztán volt jele­net, szólóének, szavalat és hadd ne soroljam még mi minden. És azt hiszem, még több is van ezekben az em­berekben, de sajnos ehhez nem egy, meg két közmű­velő kellene (mert ma ez a helyzet), hanem sokkal több. Akkor aztán rendezhetnénk mesel^ázakat, összehozhat­nánk a különböző nemzedé­keket ... Lenne mit átadni­uk. De hát egyelőre ennyit győzünk. — Mennyit? A Ki mit tud?-ról már szólt. De ki­állításokat is szerveznek ... — Igen, ezek a megyei összejövetelek jó alkalmat adnak a kiállításra szánt anyagok zsűriztetésére is. — És aki nem farag, nem szaval és nincsenek egyéb előadói képességei? — Nos, van, aki verset, prózát ír. Számukra is évek óta hirdetünk pályázatot. Az idei eredményhirdetés má­jusban lesz. És ott vannak a majálisok ... Három eszten­deje gondoltunk először ar­ra: ha bent a házban csak szűkösen fér meg ennyi em­ber, és ha szeretnek ezek a klubok kirándulni... Mi­ért ne hirdessünk egy ren­dezvényt a szabadban? Előbb Tótkomlóson az Er­zsébet ligetben, aztán Gyo- maendrődön a sportpályán volt a majális. Most augusz­tus 26-án az Orosházi Üj Élet Termelőszövetkezet ló­versenypályáján lesz az újabb „randevú”, reméljük sikerrel. — Nagy lelkesedéssel me­sél minderről! — Tudja, a mi szakmánk­ban ritkán adatik meg, hogy ennyi embert mozgatni tu­dunk ... Annak meg külön örülök, hogy egy folyamatot sikerült felgyorsítani. — Mire gondol? — Az ilyen közösségek számának gyarapodására, s arra, hogy példánkon okul­va, már az ország más te­rületein is rendeznek a mienkhez hasonló nyugdíjas­összejöveteleket. Egyébként, hogy a kedvező folyamatot felgyorsítsuk, „társadalmasí- tani” kívántuk e tevékeny­séget. Mostanában sokat be­szélünk az alulról jövő kez­deményezésekről. Nos, a csabacsüdi nyugdíjasklub vezetője javasolta egyszer, hogy hozzunk létre nyugdí­jastanácsot. S lön ... Sze­rencsére, mert nagyon lel­kes támogatókra találtam e tanács tagjaiban. — Kik ők? — Az idősek klubjainak (a régi ÖNO-knak), illetve a nyugdíjaskluboknak néhány vezetője. Egyébként a fel­állás is mutatja, két szek­cióban dolgozunk, s bekap­csolódik munkánkba néhány szociális otthon aktív kép­viselője is; 11-11 választott képviselőnk van, akik kör­zetenként. figyelemmel kí­sérik a klubokat, s jelzik, ha kérés, probléma merül fel. A rendszeres összejöve­telek aztán segítik az esz­mecserét, lehetőséget bizto­sítanak az egyes kezdemé­nyezések megvitatására, s a tapasztalatcserére. Egy ilyen összejövetelen szüle­tett meg például a vers- és prózaíró pályázat ötlete ... — Tudja, az mind nagyon szép, amit elmondott, ám a gondom az, hogy éppen a leggyámoltalanabbak ma­radnak ki az önök gondos­kodásából és a legaktívab­baknak van lehetőségük még gazdagabbá tenni nyugdíjas napjaikat. S akkor még e korosztály életszínvonalá­nak süllyedéséről nem is beszéltem... — Hadd kezdjem a vá­laszt ez utóbbi észrevétel­nél. Ezek az emberek — mert megtanulták —, tud­nak spórolni. Időben tájé­koztatjuk őket rendezvénye­inkről, és ők előtte hetek­kel, hónapokkal félretesznek (s lehet, hogy utána is ösz- szébb húzzák a nadrágszí­jat), hogy itt ne kelljen meggondolniuk egy üveg sört, vagy egy üdítőt. Ami pedig az előző megjegyzését illeti. A népművelőknek sok mindennel foglalkozniuk kell, de nem mindennel! Nem hinném, hogy a mi fel­adatunk lenne az érdekvé­delem. Örömmel hallom, hogy Gyulán már alakult egy nyugdíjas érdekvédelmi szövetség. Mi pedig mara­dunk annál a rétegnél, amely igényli, s él a közös­ségi szabadidős, szórakozási lehetőségekkel... — Végül még egy kérdé­sem lenne. Akadnak segí­tői a nyugdíjastanácson kí­vül is e tevékenységben? — Ha itt anyagiakra gon­dol, évi 30 ezer forint bá­zistámogatást kapunk a Me­gyei Művelődési Központtól és lehetőségeihez mérten se­gíti munkánkat a megyei ta­nács művelődési osztálya is. Egyébként sokszor találkoz­hatunk az emberek segítő­készségével. A majálisokon például a fellépők nem kér­nek tiszteletdíjat. Ilyen és ehhez hasonló tapasztalata­ink vannak. Ha arra gondol, hogy az egyes települése­ken, hogyan segítik a nyug­díjasklubokat, már nehe­zebb a válaszom, hiszen nem szeretek általánosítani. Akik pozitívan állnak a kérdés­hez azoknak sértő, akik ne­gatívan, azoknak felemelő lenne, ha azt mondanám, megfelelően. Ilyen is és olyan is van. — Akkor hát mi mást kí­vánhatnánk e beszélgetés végén? Sikerüljön minél több települést, intézményt és munkahelyet megnyerni ügyüknek... Nagy Ágnes A képeket — sikeres rendezvényekről — a művelődési ház fotóalbumából reprozta: Fotó: Fazekas Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents