Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-02 / 101. szám

igmuUiM 1989. május 2., kedd o A munkás nem olyan — A munkásosztály képviseletében szólaltam fel. ha szabad ma még egyáltalán használni ezt a fogalmat — vélekedett Tóth Ferenc, a Béköt békési telepének dol­gozója, a megyei pártértekezlet legelső felszólalója. — Fel akartam ébreszteni a munkások és a párt lelkiismere­tét, hogy rádöbbentsem őket arra: munkások nélkül nincs munkáspárt. — Tehát azJVISZMP a munkások pártja? — Nem kizárólag. Ën azt szeretném, hogy néppárt le­gyen. De ha a munkásokat kitesszük a „taccsvonalra”, akkor ez a cél illúzió marad, véghezvihetetlen. S a mun­kás nem olyan, hogy egyik nap ezt mondja, másik nap meg azt... A munkás az hallgat, gondol magában va­lamit, aztán megfordul, s utána nagyon nehezen fordul vissza... (Folytatás a 8. oldalról) veit hirdetni. Komoly gondot jelent majd a megye 30 ezer Demisz-tagját arról tájé­koztatni, hogy mi történt ezen a pártértekezleten — zárta gondolatait Lővei László. Lörincz József, a Telekgeremdási Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet kül­dötte a falusi lakosság, az ott élő szövetkezeti paraszt­ság sorsát, életét, az agrár­ágazat válságát ecsetelte. El­adhatatlan mezőgazdasági termények, készletek halmo­zódtak fel, amelyeket a pi­ac egyszerűen nem fogad el, vedig nem a minőségük kifo­gásolható elsősorban. Ugyan­akkor értéke alatt értékesítik a búzát, a kukoricát. A köz- gazdasági törvények szerint nem lenne szabad termelni búzát, kukoricát, telet, mar­ha- és sertéshúst. A válság miatt csökkenteni kell a ter­melést. Van még egy másik megoldás, hogy innovációt viszünk a gazdaságba. Tech­nikát. új megoldásokat. De ez tőkeigényes vállakózás lenne, pénz viszont nincs. Marad a termelés csökken­tése. Ez azonban áruhiány­hoz vezet, amely nem ága­zati és gazdasági, hanem po­litikai kérdés. Dr. Kellermann Márton főorvos, a békéscsabai kór­ház pártszervezetének kül­dötte az ország társadalmi életét megbolydult méhkas­hoz hasonlította. Lehetetlen helyzetnek minősítette, hogy hazánk lakosságának egész­ségügyi állapota, kultúrája a mélyponton van, Magyaror­szágon évente 4500-an hal­nak meg öngyilkosságban. 1957-től az abortusztörvény érvényességétől 4 millió 200 ezer „kismagvart” öltek meg. mielőtt azok megszülettek volna. A nemzeti jövedelem 3 százaléka jut az egészség­ügyre. s nem egészen egyér­telműen szociális gondokat is az ágazat nyakába varrnak, amelyre viszont nincs fede­zet. Az állampolgárokat bosz- ezantó. vagy provokáló ész- szerűtlen rendeletek sokasá­ga terheli a költségvetést. Békéscsabán, az úgynevezett régi gyermekosztályi épület­re kórházi osztályként fes­tésre sem jutott évente 20 ezer forint, azóta viszont 40 millió forintért szuperigé­nyeket kielégítő APEH-hi- vatallá alakították. A jelen­legi helyzet minősít, a költ­ségvetés kiadási oldala társa­dalmilag továbbra is ellen­őrizhetetlen. Az alulfizetett egészség- ügyi dolgozók hamarabb ér­zik az inflációt és túlóráikat, alamizsnaszerű jutalmaikat gonoszul sarcolja az adó­rendszer. Az egészségügyi dolgozók hivatásbeli és lelki- ismereti kényszerhelyzetben vannak és soha nem fognak a sztrájkhoz nyúlni. A kór­házakban bizonyos osztályo­kon kritikussá vált a lét. a dolgozók és az anyagiak hiá­nya miatt. Az egészségügyi társadalmi reform csak tel­jes politikai és gazdasági re­form keretében mehet végbe. A teljes körű ingyenes és legmagasabb színvonalú egészségügyi ellátás koncep­ciója utópia, a korszerű egészségügy igenis drága.- költséges feladat. Az egész­ségügyi Intézmények felépí­tésében a klasszikus porosz ’iskola hierarchiája uralko­dik. „A csődöt ne sózzuk a nép nyakába, mert ha a ma­gyar munkás és tudós kül­földön helytáll, miért ne ér­vényesülhetne itthon is?" — kérdezte a főorvos, majd kérte, hogy ne másodrendű állampolgárként értékeljék az egészségügyieket az or­szágban és a megyében. * * * A levezető elnök hivatkoz­va a három órával korábban fnegszavazott ügyrendre, be­jelentette. hogy a vita befe­jezéséhez közeledik, bár még 13 hozzászólási lap van az el­nökségnél. A jelentkezőknek nem tudnak szót adni és ezek javaslatukat, észrevéte­lüket írásiban adják le. Ök a következők: Tóth Kálmán, Gyulavári Lenin Tsz: Ábrahám Béla, Gyula. Rendőrkapitányság: dr. Szabó Mihály. Gyula, kórház: Perecz Sándor, Bél- megyer. Üibarázda Tsiz; Tré- zing Gábor, Békéscsaba. Má­jus 1. Tsz: dr. Sutyinszki István, Kardos: Tóth János, Békéscsabai A. G.: Csüllögh Teréz, békéscsabai áfész: Bartos Péter, Tótkomlós. Vi­harsarok Tsz: dr. Daróczi Erzsébet, Szarvas, óvónőkép­ző: Hunyadi György, Vésztő: Ajtai György, MÁV: Sztru- hár András, Csabacsüd kül­dötte hozzászólása. — Ügy ítélem meg, hogy erre a megyei pártértekez­letre Békés megye párttag­sága olyan küldötteket vá­lasztott, akik méltó módon, kritikai szenvedéllyel és színvonalasan képviselték a megye párttagságát. Ezért őszinte szívvel mondok kö­szönetét. Csak a szenvedé­lyes vitákkal politizáló párt alakítása tölthet el bizako­dással bennünket. Atnikor a küldöttek és a tagság féle­lem nélkül elmondja a vé­leményét. Feloldódóban van a sokat emlegetett félelem, amelyet jól tükrözött a mai vita, szabad véleménynyil­vánítás. Lehet, hogy nem minden­ki azonosul a véleményem­mel; a mai megyei pártér­tekezlet nem a visszarende­ződés, vagy a konzervati­vizmus, hanem a reformok jegyében zajlott. Ettől még persze nem lettünk refor­merek a szó klasszikus ér­A második napirendi pont, a választás következett, 21 óra előtt néhány perccel. Szegvári Péterné dr. leve­zető elnök bejelentette, hogy az esti órákra a 423 fő kül­döttből 411 maradt. Eszerint az 50 százalék plusz egy szavazati arány eléréséhez 206 érvényes szavazat szük­séges. Az első titkári funkcióra két jelöltet állított a jelö­lőbizottság. Fodorné Birgés Katalin és Szabó Miklós is döntő többséggel került fel a szavazólapra. További je­lölteket állíthatott a pártér­tekezlet. Felmerült dr. Forral József neve is, aki megkö­szönte a bizalmat, de elállt a jelöléstől. A szavazatszedő bizottság elnöke, Szak. Bálintné is­mertette ezután a szavazás menetét. Szünet következett az elsőtitkár-választás ide­jére. Az első fordulóban nem hozott eredményt a sza­vazás. 411 leadott szavazat­ból 395 volt érvényes. Szabó Miklós 191, Fodorné Birgés Katalin 175 szavazatot ka­pott, de mellettük másokra is voksoltak. Újra szavazólapokat osz­tottak, fél 11-kor megkezdő­dött a 2. forduló. A leadott 410 szavazatból 403 volt az érvényes, Szabó Miklósra 205-en, Fbdomé Birgés Kata­linra 176-an voksoltak. Szak Bálintné jelezte, megint er dménytelen volt a szava­zás, meg kell ismételni. In­nen kezdve alaposan meg- kavarodtak a dolgok. A le­vezető elnök ugyanis fel­kérte az ügyrendi bizottsá­got, nézzen utána annak, hogy a régi vagy az új sza­vazási szabályzat alkalmaz­ható-e. Az egyik szerint- a leadott, a másik szerint az érvényes szavazatok 50 szá­zalékánál több kell a győze­lemhez. Ha az utóbbi sze­rint járnak el, akkor ered­ményes volt a második sza­vazás, ugyanis a 403 érvé­nyes szavazatot számolva a 205 fölötte van az 50 száza­Szünet után Nagy Jenő is­mertette a szerkesztőbizott­ság jelentését, amit a kül­döttek kiegészítésekkel elfo­gadtak. rom titkárt. Szünet követke­zett, majd kihirdették az eredményt. Szak Bálintné, a szavazat­szedő bizottság elnöke ismer­tette a végeredményt. — összes szavazat 407. eb­ből érvényes 407. Kiss Sán­dor 273 szavazatot (67 száza­lék). dr. Forral József 240 szavazatot (59 százalék), dr. Lovász Matild 236 szavazatot (58 százalék) kapott. ígv ők lettek a megyei pártbizottság titkárai. Szabó Béla 162 (40 százalék), dr. Herczeg Ferenc 118 (29 százalék). Hüttner Vilmos 102 (25 százalék). Kutas Gyula 82 (20 százalék) szavazatot kapott. Ezt követően vasárnap hajnalban a megyei pártbi­zottság tagjairól döntött a pártértekezlet. A jelölőbi­zottság 29 javaslatot terjesz­tett elő. A pártértekezlet a jelöltek közül 16 tagot vá­lasztott az 51 delegált és a 4 tisztségviselő mellé a me­gyei pártbizottságba. A szü­net után Szak Bálintné is­mertette a szavazás végered­ményét. — Az összes szavazat 401. ebből érvényes 40f. Dr. Ár- pási Zoltán, Békéscsaba. Népújság (360 szavazat. 90 százaiék). Gyániné Szuro- vecz Ilona dr., Szeghalom. Csepel Autógyár (330 szava­zat, 82 százalék), Bartos Pé­ter. Tótkomlós. Viharsarok Tsz (329 szavazat. 82 száza­lék). Czanik Ferenc, Nagv- bánhegyes. Zalka Tsz (315 szavazat. 79 százalék). Tóth Ferenc, Békés. Béköt (301 szavazat. 75 százalék). Sze­keres Károly, Gyula. Hús­kombinát (293 szavazat. 73 százalék). Győrfi Károly, Bé­késcsaba. Teszöv (291 szava­zat. 73 százalék), ifj. Pólyák János, Orosházi Á. G. (289 szavazat. 72 százalék). Mol­nár Sándor, Orosháza. NKFV (271 szavazat. 68 százalék). dr. Tóth Lajos, Gyomaend- rőd. Alkotmány Tsz (262 sza­vazat. 65 százalék), dr. Da­róczi Erzsébet, Szarvas. Óvó­nőképző (260 szavazat. 65 százalék). Csicsely Sámuel, Mezőkovácsháza. általános iskola (259 szavazat. 65 szá­zalék). Stafira Sándor, Szarvas. Dózsa Tsz (254 sza­vazat. 63 százalék). Kassai Béla, Mezőhegyes, városi ta­nács (250 szavazat. 62 száza­lék). Márk György, Gyula. MRDSZ (245 szavazat. 61 százalék). Kovács József, Bé­kés. Hidasháti A. G. (23f szavazat. 58 százalék.) (A de­legálással megválasztottak névsorát lapunk április 28-1 számában közöltük.) Az elnöklő Pataki István vasárnap hajnalban 3 óra 15 perckor adta meg a szót Szabó Miklósnak, a megyei pártbizottság ismét megvá­lasztott első titkárának. — Tisztelt pártértekezlet! Kedves elvtársnők, elvtár­sak! — Tisztelettel és megbe­csüléssel megköszönöm a küldöttek több mint 20 órás munkáját, amit tegnap ás ma elvégeztek. Arra kérem önöket, képviseljék az itt elhangzottakat saját terüle­tükön, ismertessék meg a párttagságot programunkkal és állásfoglalásunkkal. Meg­köszönöm a városi sportcsar­nok munkatársainak, veze­tőinek áldozatos tevékenysé­gét. a közreműködők munká­ját. úgy gondolom, eredmé­nyes tanácskozás után va­gyunk. Az újonnan megvá­lasztott pártbizottság és a tisztségviselők nevében kö­szönöm a bizalmat. Arra ké­rem önöket, a jövőben segít­senek bennünket munkánk­ban. az itt elhatározott cé­lok. feladatok megvalósításá­ban. A megyei pártértekezlet a Szózat hangjaival ért véget. Hátrányos helyzetben Az értelmiségről is sok szó esett. Korszerű és kevésbé korszerű megközelítésben. Dr. Gáspár László, a sarkad! gimnázium igazgatója felszólalásában szenvedélyesen magyarázta: Békés megye sokszorosan hátrányos hely­zetében szellemi potenciáljának fejlesztése mindennél fontosabb. — Miből adódott össze a sokszorosan hátrányos hely­zet? — kérdeztük az értekezlet egyik szünetében. — Például abból, hogy az értelmiséget legfeljebb mint szakembert tűrte meg a legkülönbözőbb szintű és rangú vezetés, közéleti szereplését már gyanúsan nézték. Nyil­ván, mindez nem segítette e}ő azt, hogy az értelmiségi meggyökerezzen valahol, és a szellemi potenciál terjedé­si közegét bővítse. Ha az értelmiségi „nem felelt meg” a potentátoknak, ha „idegborzoló”, „fésületlen” megálla­pításai voltak, korábban még egzisztenciális gondjai is támadhattak. Ez mint veszély, most is fennáll, még most is lehetséges. — Azt mondta: a párt küzdjön az értelmiségiek anya­gi és erkölcsi érdekeiért. Hogyan? Kivel szemben? — Akár a kormányzattal szemben is! Hiszen rengeteg olyan kormányintézkedés van, ami nem tükrözi, hogy az értelmiséget megbecsülnék. Glatz Ferenc, akit műve­lődési miniszternek jelöltek, nyilatkozta a Népszavában: „Az értelmiség érdekvédelme — fizetése, emberi-intel­lektuális újratermelése, presztízse — a kormányzat leg­elemibb érdeke.” Ez is arra rímel, amiről a felszólalá­somban szóltam. Szabó Miklós vitazárója Jelölés, szavazás, eredmény(telenség)ek telmében. Akkor válhatunk reformerekké, ha a mai programalkotást cselekvés és eredmények követik. Ar­ra kérem a küldöttek segít­ségével a megye párttagsá­gát, cselekedjünk és dolgoz­zunk! Mondják, hogy sok a szó és kevés a tett a gazda­ságban, a kultúrában, az if­júságért, a lakosságért. A holtpontról végre el kell mozdulnunk. Szóbeli kiegészítőmben utaltam arra, talán ma megalkotunk egy olyan jel­szót, amit érdemes a terem falára írnunk. Röviden, tö­mören e gondolatokat érzefn megfelelőnek: dolgozni, cse­lekedni, a reformok megva­lósításáért. Bizonyosan va­lamennyien követendő cél­ként tudjuk vállalni ezt. Kö­szönöm aktivitásukat, amely sok feladatot és muníciót adott a megválasztásra ke­rülő új pártbizottságnak. léknak. Tanácstalanság lett úrrá a szavazatszámláló bi­zottságon, az ügyrendi bi­zottságon, a levezető elnö­kön és persze a küldötteken. Hosszas tanakodás után a szavazatszámláló bizottság elnöke bejelentette, hogy az ügyrendi bizottság úgy dön­tött. az eredményt az érvé­nyes szavazatok alapján ál­lapítják meg, Körmendi Já­nos, az ügyrendi bizottság elnöke közölte, nem döntött így a bizottság, hanem csak javasolja a küldötteknek, hogy döntsenek így. Ezt a levezető elnök szavazásra bo­csátotta, amikor Hideg And­rás azt indítványozta, hogy ne fogadják el ezt a kül­döttek, hiszen az első for­dulóban sem így szavaztak, válasszanak újra. Szabó Miklós lépett ekkor a mik­rofonhoz és elmondta, ő is ezt kéri, vagyis az új sza­vazást, hogy ne férjen sem­mi kétség a szavazás tiszta­ságához. Üjabb felszólalások következtek, míg végül 11 óra után nem sokkal a le­vezető elnök szavazásra bo­csátotta a szavazás módját. A pártértekezlet úgy dön­tött, hogy a leadott szavaza­tok számához viszonyítsák az eredményt. Kezdődött te­hát a 3. forduló, melynek végeredménye a következő: 408 leadott szavazatból 256- ot Szabó Miklós, 144-et pe­dig Fodorné Birgés Katalin kapott. (Mellettük újra kap­tak mások is, de már keve­sebbet.) A megyei pártbi­zottság első titkára tehát is­mét Szabó Miklós lett. Az élsőtitkár-választás után a titkárok megválasz­tása volt a pártértekezlet fel­adata. A jelölőbizottság hat jelöltet állított. Az újabb je­löltek közül Hüttner Vilmos, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője vállalta a jelö­lést, ő felkerült a listára, míg dr. Tímár Judit és Hideg András megköszönte a bizal­mat. de nem vállalta. A me­gyei pártértekezlet 7 titkár- jelöltből választott tehát há­A tanítónő — a karzaton A hozzászólások között szép számmal voltak olyanok, amelyeknek inkább falugyűlésen vagy termelési tanács­kozáson lett volna létjogosultságuk, nem a megyei párt­értekezleten. A karzat közönsége mégis (vagy éppen ezért) kitartó érdeklődéssel figyelte a hajnalba nyúló munkát. Az egyik felszólaló éppen a társadalom peda- gógusellenességéről beszélt, nem messze tőlem Szűcs Edit tanítónő ült a lelátón. Aztán a szünetben beszélgettünk. — Az oktatáson rengeteg múlna, múlhatna! Tíz éve dolgozom, a fizetésem bruttósítva 7100 forint. Meg kell gondolnom, mire adok ki pénzt. Csak a legszükségesebb irodalmat tudom megvenni, a szórakoztatóról le kell mondanom. Színházba már nem járok, pedig korábban egy-egy előadásért Budapestre, Szolnokra is elutaztam. Egyik fizetéstől a másikig élek. Vagyis nehéz elvárni, megkövetelni dolgokat, ha nekem is meg kell alkudnom! Ami a pedagógusellenességet illeti, tudom, nem csak kiválóak dolgoznak közöttünk. De amíg nem differenci­álnak ezen a pályán, addig nem várható komoly ered­mény. Amíg valaki nem azért jön tanítani, mert szere­ti a gyerekeket, hanem a diplomáért, s utána el tud menni taxizni... Amíg ilyen előfordulhat, sőt, bizonyos szempontból az anyagiak kényszerítik erre az embert, addig nem bízom lényeges javulásban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents